Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-25 / 12. szám

XV, évfolyam, szá m > Nyíregyháza, 1894. márczius 25 VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRME^YE HIVATALOS LAPJA. A SZiBOLCSm^EGYEI KÖZSÖGI JEG7ZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Qgg " Megjelenik lietenliint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Kgész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre ........ 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. lamlások Jóba Elelc kiadó-tulajdonos fogadtatnak" el 6" le Y" le k ° 8ak Í3mert kezektö 1 könyvnyomdájához iskoia-utcza 8. szám . „„„. ,, < 1 J ,,, J, , , . , . , , ... A kéziratok csak világos kívánatra s az (Jáuó.zky ház) mtezendok. illető költségére tűidéinek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasá ózott petit «or igyizsr közlése 5 kr.; többszöri közlés esstében 4 kr. Kincstári bólyegdi] fejében, minden egyei hir detés után 30 kr. fizettetik. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-uteza 8-ik szám); továbbá: Goldberger Á. V. által Budapesten, Haasensteln és Vogler irodájában Bécsben, Prágában .ís Budapesten, valau'nt Németország és Sveicz fóváosaiban is Dorn & Coinp. által Hamburgban. A nemzet gyásza. Avatott orvosi kezek készítették elő a n így útra a nemzet hallottjának földi maradványait. H iza hozzák a drága hamvakat, hogy itt az imádott haza földeben adassanak át az örök nyu­galomnak. Nincs, nem leint igaz magyar sziv, mely a nemzeti gyász feletti fíjdalom zsibbasztó zajgása daczára jól eső bü zkeséggel ne dobbinna míg, látva, hogy az, ki életének utolsó felét honján kivül töltötte el, halála után mégis közzénk érkezik. Igen, itt fognak porlani lumvai Ktssuth La­josnak, itt a magyar föld hantjai alatt; itt fog állani a magyarok szent sirja, hova a négy folyam szelte hon minden vidékéről buzgó zarándokok veendik utjokat, hogy ott h izájukba, hazájuk sza­badságába vetett hitüket megerősítsék, megszilár­dítsák. Az eddigi megállapodások szerint a héten csütörtökön érkezik meg a székes-fővárosba, az a szomorú jelentős ;gü külön vonat, mely a megdi­csőült porhüvelyét hazaszállítja, és vasárnap me­gyeu végbe a gyászszertartás Kicsinyhitüség volna tő.ünk még az is, ha csupán reményünknek adnánk kifejezést, hogy ez a végtisztesség az egész nemzet részvétele mellett fog végbe menni Nem reméljük, de bizton tudjuk, A NYill V1DEK TÁRCZAJA." Kossuth Dibrec-cenbön. Kossuth, s mindazok, kik arra voltak hivatva, hogy Magyarország ellentállási erejét fejlesszék, 1849 elején az uj kormány székhelyére, Díbrec.eube siettek. 1849 január első uapj vibau az országutat Szoli októl Djbreczenig mindenféle kocsik lepték el. Itt-ott egész szekértábort lehetett látni, s a uagy fagyban didergő utasok egész máglyákat raktak és gyuj attak meg, h-gy kissé felmelegedjenek. A korcsmák belseje, ahol a menekülő és vándorló nép meleget és enyhülést keresett, igen tarka képet .nyújtott. A leghitványabb csárdában előkelő katonatisz­tek, főhivatalnokok és nagy urak szorongtak családosból együtt, vegyesen a parasztokkal, közkatoaákkal és káromkodó fuvarosokkal. Kossuth még iudulás előtt átlátta Pesten, lngy a honvédelmi bizottmánynak katonai tanácsadóra lesz szüksége, — maga körül egy kis tábjri irodít rende­zett be. Ez a kis táborkari iro.la dolgozta ki Kossuth sokféle iutézkedéseit, a mi az akkori válságos időkben katonai szempmtból szükségesnek mutatkozott. Tagjai voltak Bikkessy és Huimbucher őrnagy, Tóth János és Galich R chárd táborkari századosok. Utóbbi egyúttal a Kossuth személye körüli segédtiszt. Nim áll tehit az, mintha Kossuth katonai dolgokba avatatlanul kontár­kodott volna bele. A Dabreczenbe érkezés első napjtibin úgyszólván mindig futásra készen állottak. A honvédelmi bizottmány irattára kocsikra rakva folyvást készen állott a városház udvarán, hogy előfogatokon tovább indullnssauak vele. Kossuth a városházán lakott, s ugyanitt volt az elnöki kanczellário. L'.kása mellett közvetlen két titkárji ótulier Ferenc, és Szóllősy dolgoztak, a uagytanác(terem padig a katonai iroda volt. Gelich Rich írd, ki ezekben a válságos" napokbxn folyvást Kos.-uth mellett volt, azt állítja, hogy Kossuth csodaszert! lélekjelenlétet tanúsított. Erélyét egy perezre hogy ez így történik, hogy másképen nem történ­hetik; egy pillanatig sem érdemli meg a magyar elnevezést, ki máskép gondolkozni merne. E;;y pillanatra sem érdemelte meg a magyar azt a szabadságot, a melyet élvez s nem érdemelné ung anntk azt a még fokozottabb mértékét, mely után törekszik, ha a szabadság megdicsőült apos­tolának az őt megillető vég tiszteséget meg nem adja. Szabadság! Oí te nemzeti ideálok ideálja! Szü t-é már anya halandót, ki őt a szabadság szeretetében, megértésében, az érette vívott küz­delem nemességében, kitartásban, tántoritiiatlan ragaszkod isban még csak meg is közelíthette volna? Akidt-e nemzet, melynek fi ti közül egy észbeli, szellemi kincseinek oly gazdag tárházával rendelkezve, hazafi-, li,'-, embertársai közül oly magasra kiemelkedve, mint fénylő tűzoszlop ve­zesse kisded nemzetét az igéret földje, a szabad­ság Kanaánja felé, perzselve ha kell, az útjába torlódó akadályokat, bizton mu'atva az egyenest odavezető utat! Ha az ó világban születik vala, helye a pró­féták között tündökölne, kinek tet fei csuda számba menenek, neve imákba foglaltatnék, s min­den tárgy, melyet érintett, ereklyeként tisztel­tetnék ! sem vesztette el, és óriási tevékenységet fej'ett ki minden irányban. Miután egész napjn át dolgozott, este, ha fontos sürgönyök érkeztek, ismét íróasztalához ült, hogy egész uapfölkeltig irjiu. Oy mu íkaerő, nnadji Galich, mint a Kossuthé, nég nem létezett. — Míg kell vallauuuk, hogy épan a legnagyobb viszély uipjiibm tünt fjl nagynak. Jiuulr 6-ln K)ssuth kiáltványt intéze.t Djbrac.en népihez, melyben tulitji, h)gy az országgyűlés és a nemzet kormánya testveri bizalommal telepidik meg Djbrec^ea lakosainak magyar vendégszerető tűzhelyei­nél. Djbreczen vírjsát a magyar nemzet őrvárosának nyilatkoztatta, „íz orízággyű ést és kormányt a dibre­czeuiek becmletérzetének rendithetlen sziklájára" he­lyezte. E'.után magi elé reudeke a Dibreczenben tartóz­kodó katonatiszteket, s midin a városhlz nagy ermébeu több mint szíz, valamanuyi fegyvernembali tiszt meg­jelent, közéják lépett, s izgatott hangon igy szólt hozzá­juk: — Nyert csata u án ennyi tisztet migiin körül látni örvendeuék. DÍ a« önök jelenlé e most hazánk egválságosabb helyzetében szounrusággU tölt el. Jogo­sítva voluék azokit a tiszteket, kik csapUaikat szöke­vényekké Jt, e.higyták, agyoulövetui. DÍ ezúttal még kegyalmis akarok lenni, a hslyett, lngy igizságot szolgáltatuők, ezannal a legkom jlyabban felszólítom önöket Djbrec.en elhagyására, a cnpvtaikhoz való indu'ásra, hogy ott uigyi'ob kötelességér/.et és vitézség iltil jivá'ogyík, a mit inait vítkezt.ek." D breczeu u'czái ekkor rövid id5re migtisztu'uk az ily fajta tisztektől. A hadügyminisztérium magi a mosraui Dígenfeld­fíle hlzban volt elhelyezve, da c;ak Vatter tábírnok, táborkari főjök megérkezése utáu kezd e meg műkő disét, ami mm volt kisebb dilog, mint egész uj szer­vazkedái. A zavart kellett eloszlatni miudeaekelőtt, ami a visszavjnulás által okozott zav.tr minimben és mindeukinél beállott. K issuth gondolkodott mindéiről; ó volt a mozgató erő A c<apitokn*k ruhtzitról, felsze­relésről, fagyverzetről kellett gonlískodui, s uj zászló­aljakat, lovas századokat és t'regeket kikép íztetni. D) nemcsak magára D jb:'eclenre térj id ek ki Kíssu'h katonai intézkedései De hát ki mondja, hogy ez most is nem lészen-é, már most is nincs-e ugy? Ki meri két­ségbe \onui, hogy tetteiről nem mint a gondvise­lés küldöttjeiről beszé'üuk? Ki meri tagadni, hogy azok a népdalok, melyek nevével kapcsolatosak, nem a magyar nemzet zsoltárai? S ki akarna kételkedni abban, hogy minden, a mi ő reá emlé­keztet, nem ereklyéje e a magyarnak s az marad, míg magyar él e földön? Prófétánk volt ő nekünk, kit az ég küldött le számunkra, hogy lenne, ki bennünket a tévely­gés homályából kivezessen. Ez az égi küldött végezte be földi pályafu­tását, az ó lelke tért vissza oda, honnan közénk leszállott, s az ő testét adják vissza a jövő vasár­nap anuak az áldott hazai anyaföldnek, melyből vétetett. Kivonhatja-e hát magát csak egy is a nem­zeti gyászból azok közül, ki magát az ő nemze­téhez számítja? Elmaradhat e csak egy is az ő végtisztességtételéről ? Nem! Menjünk el mindannyian elboru't lelkünk­nek suhanó szárnyain; tiszteljük meg önma­gunkat, mikor nagyjaink legnagyobbját meg­tiszteljük. — Nem csak a világnak, első sor­ban önmagunknak mutassuk meg, hogy méltók voltunk ő reá. Miga az országgyűlés c»ak janutr 9 én nyilt meg. Az alsóház tagjai közül 145, a felsőháziakból 11 tag jelent meg. K issuth indítványára kimoudta, hogy „mi ina ugyanazok vagyunk, kik tegnap voltunk ós tanács­kozunk." A jiuuír 22-iki ülésből azután kiáltványt bocsátott ki a magyar nemzethez, melyben kijalenti, hogy el van szánva faladatán ic magfelelni, s magmenteni a nemie­tet: hiszi, hogy a nehéz mnnkábin számithat a nemzetre, mert harcíot csak ugy vivhat, ha a nemzet el nem liagyji migát, „hi erőt termál ós anyagot nyújt, mely­uek kellő f ilhuznilási, rendezése az országgyűlés hivatása." Ugyanezen az ülésen moudta ki a ház, hogy: ,Min lázon képviselők, kik a ház, engedelme, vagy a kormány kiküldetése nélkül vannak távol Dab­reczenből s a jövő hó 10 ig itt meg nem jelennek, ugy f)guak tekintetni, mint kik tisztöket hü:lenül el­li igyták, s többé helyüket el nem foglalhatják, s ax illelő választókerületek utasitandók lesznek, hogy he­lyettük mis képviselőket válaszszanak." A kormány, s kü öiöseu K issuth Lajos helyzete tzouban legkevésbbá sem volt rózsás. As ország külön­böző rés*eib)l egyik lesújtó hir a másik után érkezett. Górgey Arthur a feldu iai hadsereg nevében kiadta vácii kiákvínyát, malyben ellentétbe helyezi magát a magyar kormínyuyíl s kijelenti, lngy attól nem, csakis az V. Ferdinánd király által kinevezett Mészáros Ltzár had­ügyminisztertől f igad el piraacsokat. Kossu'.h erre vissza­him Mészárost, kit Sch'ik Kisstnál ezalatt meg is vert. a seregtől s helyére Klapka Györgyöt küldé. Megjött csakhamar a hir, hogy Windischgrá'z bevonult Pastre, s egy kiáltványbau hódolatra szólitá fel az országot, tf.gjö't a hire, hogy az oláhok Nagy-Eayadat elpusz­tították. Mijl m ígérkezik a vezérnek ki«zemelt lengyel D jmbinsky, magával hozván Pandoi'a szeleacíójét, s a veszekedés magvlt hintó el mindsnfelé, ahol cstk meg­jelent. Jöiuek a i'űisz hírek a szolnoki első, tárczali, szenttamási tokaji ütközetektől. Mijd dirültebb lesz a láthatár; mart B m diidvlu'jiról, a czibakházi csatáról, s a brauyisíkói győzale nről regélnek. Síkau szemére hányják Kossuthnak azt, hogy Gör­geyt Tisza-Füreden nem lövette agyon. Mai HÍ\ nuiikUo^ egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom