Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-04 / 9. szám

Melléklet a „IMyírvidék" 1894. 9-ik számához. foledkezett az Árpád ós alvezérei által Zabólchon épített várról, melyre nézve, az ősrégi időbeli történetírók, következő értesítést higytak hátra: Szerencsről Árpád, vár építés czéljából, kiküldé alvezérei közzül, Zibólch, Tas ós Tuhu'uinot, ós ezek a Lúci réven a Tiszán at kelve, felfelé menvén, alkalmatos helynek találták azon kanyarulatot, melyen jelenben Zabólch falu fekszik, és azon helyen töktöu várat építettek, benne vár őrizetül népeket hagyváu, Eculsu nevű egyént, vár parancsnokul hátra hagyák. Ezen vár mai napig Árpid várának neveztetik, mely is, az idők hosszú során át, az igazságos Mátyás király korától fogva egyenes örökösödés utján családom birtokában lévén, a maga eredeti állapotjába, mai napig mint kegyelet tárgya, általam feutartatik. Btlnuek tekinteném, ezen kegyeletes helyet, emlékkő megjeltlése nélkül elhanyagolni. Addig is, mig talán nálam avatottabbak félve'nék e kérdést, tisztelettel kérem tisztelt öcsémet! indítványának kiegészítésével, vétesse tervbe a Zabólcliról nevezett Árpád várnak is márvány kővel való jelölését, és a Milléníumi Ünnepségek körébe vonását, hiszen ezeu vár is megérdemli a kegyeletes megemlékezést. Itt k(lzd;enek honért, Hós Árpidnak hadai. Tisztelt Uram öcsém! ha nézeteim és óhajtásom foganatosittatik, azon esetben, én mint ki a miudenható könyör adományaiból tengetem életemet, megtaka ritot filléreimből a Zabolehi várban felállítandó emlékkő létesítésére, ezennel száz foiiatot felajánlok, s reménylem, Zibólch Vármegye lelkes fiai e tekintetben, mellettem fognak sorakozni s nállok pártolást fogok találni. Ezekuek a gondolatoknak vezérlete alatt fordulok a „Nyirvidék" tekintetes szerkesztőségének szívességé hez, kit is soraim azonnali közlésére tisztelet teljesen fel kérek. Zabolch, 1894. Februárius hava 20-áu. Maradván tisztelettel Mudrány András a Ztbolchi var alatt lakó öreg remete. * * * Szabolcs várának a milléníumi ünnepélyek alkalmából emlékkővel való megjelölésének eszméjét, mint az ludva van, a vármegye legutóbbi rendkívüli közgyűlésen Kovács István törvényszéki biró úr vetette föl s az ő fölszólalása alapján ez a kérdés a milléníumi helyi bizottsághoz tétetett át, melynek főispán úr őméltósága az elnöke. Védekezés a difteritisz ellen. Nem régiben közöltük dr. Jósa András vármegyei főorvosnak a difteritisz járvány megszüntetésére vonatkozólag a közigazgatási bizottság elé terjesztett véleményes javaslatát. A közigazgatási bizottság, mielőtt ez ügyben valamely határozatot hozott volna, megbízta a főorvost, hogy a többi t. orvosok véleményét is kérje ki. Idáig már néhányan beküldték az orvosok közül jelen léBÜket s ezek közül érdekesnek tartjuk közölni dr. Trajtler Soma, Nyíregyháza városa főorvosának következő véleményét, melynek megszivlelésót melegen ajánljuk az érdekelt szülők figyelmébe. Tekintetes főorvos úr! Vonatkozással a 151/894. számú, a megyei tekintetes közigazgatási bizottsághoz terjesztett véleményes javaslatára, a diphteritis elleni védekezés tárgyiban van szerencsém saját tapasztalataimat a következőkben foglalva béterjeszteni. Mindenek előtt kijelentem, hogy a főorvos ur általjavasolt rendszabályokat helyesekuek, meggyőződésem szerint czélra vezetőknek tartom, addig is azonban, mig azok életbeléptetése eszközölhető volna, a kővetkező eljárást ajánlom foganatosítani, mint olyat, dalom érdekeit, hogy a kisdedóvodákuál, kórházak, lelencz ós árvaházaknál s általában ott, hol a nő nemes lelkének meleg szeretetét éreztetheti, áldásosabb lehet a nő mun kálkodása a férfiakénál; de másrészről, kidobni a nőt az önző czólokért nyüzsögő világ vásárterére; gyenge vállaira rakni a mindennapi kenyér nehéz gondjait, rideg kötelesség rabjává tenni azt, kinek lelke a sze retetre van alkotva, letörölni róla ama bájos zománczott, mit a nőnek az otthon gondja, a háziasság ad s odaállítani a uagy nyilvánosság góczpontjaira, kitenni a gyenge nőt ezer szem guuyos fixirozásinak, ezer nyelv tisztátlan élczeinek, lépten-nyomon éreztetni vele egyedüliségét, a nélkül, hogy ő anuak oka volna, vagy öszszezúxhatná a nyomorultakat, kik helyzetével visszaél nek: — mindezek — a női hivatás természetessége, a nőiség nimbuszának tisztasága, a morál és esthetika ne vében egyaránt ajánlják a nőnek, hogy a nyilváuos szereplés utait lehetőleg kerülni igyekezzék. Óh, de hát ki tudná azt kiszámítani, hogy meny nyi félreértés, mennyi gyanúsítás, mennyi mé.tatlanság és cselvetés találja a nőt azon az uton, mit nyilvános szereplésnek szoktunk nevezni. — .Hiszen más mértéket használ a világ a nők erényeihez 8 hibáihoz, mint a férfiakóhoz". Méltánytalanság, de igaz. A férfi vágyainak, terveinek ki vetne határt? becsszomja nyilvános zajban ünnepli diadalait; a nő öröme közel zaj és fény nélkül nyillik, mint az ablakra felfutó repkény..A férfi lehet önző, a',nótől önfeláldozást kívánnak. A férfinak sok minden szabad, a nőn a legkisebb folt meglátszik, mint a fehér köntösön. Becsületügyben a férfinak fegyvere, a szegény nőnek csak könnye van. A férfi daczolhat a félvilággal, még ha nem egészen jogosan is, egy két értelmű mosoly bár mely nyomorult ajakán, elég, hogy gyanúba hozza a nőt. Mennyi tett van megengedve a férfinak a hamisan értelmezett férfiuság rovására, mely tett a nőt meggyalázná a síiig. — A férfinak könnyen felejt a világ, a nő számára azon ban rovást tart ... s ez Ítélet a nőre nézve annál élesebb és vérzőbb, mentül inkább meg akarja czáfolni a világ hamis ítéletét.*) *) Tompa: »Oratiok«. mely a legjobbak hiányában sokszorosau az itteni gyakorlatban jónak bizonyult. A belügymiuivzter ur által előirt védekezési és fertőtlenitési módok uem miuden körülmények között hajthatók mindenben végre, ugy gondolkodtam tehát, hogy ott, hol azok keresztülvitele elhárithailan nehézségekbe ütközik, más módon érjem el a kitűzött czélt, és pedig ugy, hogy könnyeu végrehajtható és mégis lehetőleg jó eredményt biztosítson. Ezeu czélból egy a városnál alkalmazásban levő egyén közbe jöttével minden háznál, hol roncsoló toroklobból felgyógyult vagy elhalt gyermek volt, a szoba űrtartalmához képest egy vagy két kilogram kén rudtt valamely nem lyukas vas edényben égettettem el, elóbb a lakás mindéi, nyílását lehetőleg elzárva, az ágyuemüek megtartható részeit, — melyek elégetés által, mint a szalma, nem semmi sittettek meg — szétrakva a szobába, szekrények kinyitva, szóval ugy, hogy a beteg szobájábau levő összes holmik a kéngőztói teljeseu átjártak legyenek, desinficiáltattak. A szoba a hatóság megbízottja által elzáratik, 24 óra leteltével ugyancsak általa — ki is a kulcsot a rendőrséghez hozza — kiuyittatik, mindez az orvos ellenőrzése mellett történik. — Ezek ott eszközöltetnek, hol hatósági orvosok akár mint halottkémek, akár mint kezelők szerepelnek. A magán orvosok az esetben, ha betegeik felgyógyulnak, mi módon fertőtlenítenek, arról tudomásom nem lehet, mert, ha valaki ragályos betegségben meghal, arról értesülök, de, hogy ki mikor gyógyul meg, azt be nem jelentik, sem pedig eljárásukról — a fertőtlenítést illetve — jelentést nem tesznek. Kívánatos volna azért ezeu irányban is intéz kedni, hogy betegeik felgyógyulását és tett intézkedéseikről a fertótleuités tekintetében szintén jelentést tenni köteleztessenek, és kerületükbeu pedig a hatósági orvosok ez irányban is elleuorzést gyakoroljanak. Ezekeu kivül, természetesen a hol az kivihető, a szoros elkülönítés eszközöltessék, és mindazon óvintézkedések szigoruau teljesiteudók, melyek a belügyminiszteri körrendeletben elrendeltettek. Saját tapasztalatomból csak azt mondhatom még, ho

ey ott, a hol a feut leirt módon jártam el, az ered ményuyel meg voltam elégedve, mert recidivákat a család elkülönített sa kóuezós utáu hjza bocsájcott tagjai között uem tapasztaltam. Kelt Nyíregyházán, 1894. február hó 27. Dr. Trajtler Soma, városi főorvos. Föld és hitel. Egyetlen szilárd létalap e földön: a föld maga. A föld az igazi ősanya. A földbeu van gyökere miuden létnek. A föld emlőin táplálkozik minden élet. A föld talpkövein épül föl a hajlók, az otthon, a tulajdon, a szülőföld, a haza. Árva lélek, száműzött bolyongó az, kinek otthona nincs, a hol lehajthassa fejét, mint anyai ölére a gyermek. És ki adna mindennapi keuyeret az embernek, ha uem a barázda? A földtulajdon a gazdaember királysága, mely létének alapot, erőt, méltóságot kölcsönöz. A földön emelkedő hajlékukban játszik le a családok élete. Törekvő sek, szokások, erkölcsök azon a hanton fakadnak, a melyen az ember él. Tapasztalatokat tapasztalatokhoz fűznek a család törzséből sarjadó nemzedékek, közös emlékek hatják át a közös vért, hagyományok szövődnek az erkölcsökből, tanulságot tanulságra gyűjtve gaz dagodik az élet, melynek öröklött szellem szab irányt és fej ődési törvényt. A földön áll a hajlék, a hajlék kövein épül nagyra a község, a társadalom, az állam, valamint családból lesz a nemzetség, a néptörzs, a nemzet a szent haza földjén. De a földdel, melyen tűzhelyünk áll, mienk az ég is fejünk felett, mienk a napsugár, mely vetéseinket érleli, mienk a mezőinket öntöző felhő, a malomkerekeinket hajtó szél és hullám. A földdel mieuk a kincsek egész világa a föld alatt és föld felett. De eltekintve ezektől az inkább morális termé szetü okoktól, még akkor is találhatunk érveket, melyek talán a megszokás, talán a nőiség fogalmához kötött esthetikai szempontok érdekében erősen ajánlják a nőknek, hogy a közhivatalok és tudományos életpályák expouált helyeit lehetőleg kerüljék. Mert igaz ugyan, hogy érdekes jelenség lehet egy „tudós" nő, ki neve elé oda írhatja a Dr mediciuas, juris, vagy philosophiae tudományos titulusokat. De én ugy hiszem, hogy megborzadnám ily pipaszemes hölgytől, ki — mint orvos — olykor olykor ember koponyákat is szokott gyöngéd kezeivel fürészelgetni. Mindenesetre érdekes lehet egy nő, ki a vegytani szertár konyháján tu lományos lombikjai ós görebei mellett kísérletezik, de sokkal szebb, sokkal vonzóbb, ha a házi tűzhely edényei között végzi kísérleteit, melyekben az oxigén, hidrogén, nitrogén és mis vegyészeti elemek helyett a töltött káposzta tápláló elemeit hozza egymással szerves kapcsolatba. Talán megbámuljuk a nőt, ki a tanári katedrán tudományos készültséggel magyarázza hallgatóinak az Archimedes, Pithagorás és Carnot mértaui tételeit, ki csodálatos éleselmüséggel uralkoJik az algebra és logarithmus. a sinus és cosinus, a másod és harmad fokú egyenletek szövevényes titkain; — ámde inkibb szeretjük a nőt, ha a felsőbb mathezis helyett » hiztartás bevételei és kiadásai közt az egyenlet megtartásának 'itkait ösrneri. Önök válaszszanak t. hölgyeim, melyik jobb ós melyik szebb, — bámultatni-e, vagy pedig szerettetni? — Én hiszem, hogy önök az utóbbit fogják választani. Ne is válaszszanak mást, ne is tagadják meg önmagukat soha, ne temessék el önmagukban az Istenség ama fenséges szikráját, mely ez önző és anyagias világba életet, melegséget és boldogságot lehel. Hiszen a mi a nap a természetnek, az a női szeretet a társadalomnak; nap nélkül nincsen tenyészet, nő nélkül nincsen élet. A szeretet a legnagyobb hatalom a világon, mely szent láuczkéut tartja egybe az emberi társadalmat; mint A kinek földje vau, ha csak egy talpalatnyi is, annak vau alapja, a hol megvethesse lábát a hullámzó élet örök ingadozásaiban, vau tűzhelye, a melyet tulajdou erőssége oltalmaz, vau tere, melyen egy kis világot alkothat magának, tele az élet gyönyörűségeivel. Ezért vau az, hogy tulajdon földjébe gyökeret ver az ember testével, lelkével. Érzésűnk ezer szálakkal szövődik fűhöz, fához, mely az otthont édessé varázsolja. A föld magához köt, szilárddá tesz, állandó természetet ad. Ragaszkodásunk arra ösztönöz, hogy őrizzük, ápoljuk a mi a földön nekünk kedves. Azért a földbirtokos ellensége miudeu viszálynak és háborgásnak, mely hajlékokon dúlhat és vetéseken gázolhat. A földbirtok békeszeretővé, a biztosság oszlopaivá neveli az embereket. Zavargásokban csak veszíthet ,az, a kinek veszteni valója van. A földbirtok villámhárító a társadalmi viharok ellen. A mai társadalmi háborgások korában nines más menedéke a világnak, mint a földbirtok. Még a duvadnak is megvan a maga barlangja, a madár is puha ágyat talál fészkében. Legyen tűihelye az embernek is, legyen földje, kertecskéje, hol a maga ura, a hol neki terem gyümölcsöt a saját kezeivel ültetett ,a, a hol nemes muaka tesz becsessé minden porszemet ós az ember lelkét a szeretet ezer szálain fűzi a nyugalomhoz és békéhez. Okos és lelkes gyárurak gyármuukásaiknak is kis hajlékokat építenek kedves kertekkel, hogy azokat az iparkodó munkások lassanként apró törlesztésekkel tulajdonukba megszerezhessék. As ilyen gyár körül valóságos erőditmenyek ezek a munkásházikók. Ezek oltalmazzák a nagy gyárakat a munkásháborgásoktól, a dinamittól. A muukás maga is félti házikóját minden vésztől, azért nemcsak maga nem okoz veszélyt, de másokat is visszatart a zavargásoktól. A vagyontalan mezei népet telepítésekkel igyekszik földhöz kötni miudeu gondos állam. Földet ad a népnek, eszközöket ad kezébe, hogy hajlékot építhessen, munkához foghasson és megvethesse boldogulásának alapját. Földhitel- ós járadékbaukok olcsó pénzt kölcsönöznek a telepítőknek, hogy módjukban legyen letörleszteni a kölciöut és tulajdonul megszerezhessék a földet. A csavargó veszélyes elemeket igy köti meg a föld állandó lakhelyekhez, békés munkához, a biztosság szeretetéhez. Minden települő család megannyi méhkas, mely idő folyamán emberrajokat ereget, gyarapítja a nemzet erejét munkában, honvédelemben egyaránt. A fenyegető társadalmi világháborgások veszedelmeitől minden ország a földbirtokhoz menekül. É.-Amerika gazdátlan földjeit osztogatja ki azok között, kik a gyárak és üzletek körében nem találnak keresetet, hogy ilyen módou jó gazdákat csináljon azokból a munkásokból, kik máskülönben társadalmi felforgatókká válnának. Igy készül Amerika a nagy társadalmi háborúra — földdel a kezében a földnélküliek számára. Anglia és Irland legégatőbb létkérdése a földkérdés rendózóse. Lair kétségbeesetten keres gyógyító szereket a franczia mezőgazdaságnak, hogy megmenthessék a haldokló mezőgazdaságot a végromlástól, a népet ai elzülléstől és Francziaországot az anarkia válságaitól. A Németbirodalombau felemeli messzeható szavát maga a földrengető seregek ura. a hatalmas csiszár, hogy erőt és támogatást sürgessen a földbirtoknak és mezőgazdaságnak, melynek fenntartó és mentó ereje nélkül a milliók fegyveres seregei sem bistosithatják az államot a társadalmi kitörések rombolásaitól. Hazánkban is megmozdult valahára a mezőgazdasági törvényhozás is, hogy gyors munkával pótolja a mulasztásokat. Ebben az évben egyebet is alig tárgyalt képviselőházunk, mint a telepítésről, mezőgazdaságról ós mezőreudőrségről szóló törvényjavaslatokat. tavaszi napsugár uj virányt teremt a lelki élet elpusztult terein, feloldja az önzés jógkérgét, hogy benne megfogamjon miuden, mi szép, jó és nemes. Igazán mondja Pál apostol: hogyha emberek vagy angyalok nyelvén szólnék is, — szeretet pedig nincsen én bennem, olylyá lettem, mint a zengő érez ós a pengő czimbalom. És ha jöveudőt tudnék is mondani, és minden titkot, minden bölcsességet tudnék is, és ha oly hitem volna is, hogy hegyekeket mozdíthatnék helyűkről, ha szeretet nincsen én bennem, — semmi vagyok. Valóban, szeretet nélkül olyan az ember, mint a semmi, szeretettel mindenható. És ennek a világhódító hatalomnak letéteményesei, birtokosai önök t. hölgyeim. Az önök szerető lelkülete ama nagy hatalom, mely az emberiség társadalmi életében is a szepnek, jónak s nemesnek magvait soha kiveszni netn engedi, egyszersmind e» amaz iránytű, mely önöket a szélesebb értelemben vett társadalmi élet tereiu is folyvást kalauzolja, mely mindig megjelöli az eszközöket és módokat, mikkel az emberi társadalom előhaladását és boldogulásit dicséretesen munkálhatják. A férfit már maga a természeti alkotás is, — de leginkább az élet ezei gondjaival való birkózás, bizonyos mérvben hideggé, önzővé teszik, kedélye sokkal zárkózottabb, az ideális czélokért kevésbbó lelkesülő, járása sokkal komolyabb, önzőbb ós hidegebb; s bár a nyomor és szerencsétlenségek hatása őt sem hagyják érintetlenül, bár a nemes eszmék elől ő sem zárkózik el, de áldozatainál ugy, mint lelkesedósében mindig a józan számitó ész tanácsát kéri ki. Mily misképen van ez a nőnél? Bár a józan ész tanácsát ő sem mellőzi el, de tetteiben az inditó ok rendesen az érzelem. Ő szivén át gondolkozik, 8 ott, hol ideális czélokról vao szó, hol a nyomor és inség nyújtja feléje segélyt kérő keiét, hol nem a fontolgató ész rideg számítása, de a szerető sziv melegsége szolgáltatja a gyógyszert: ott a nőre fenséges és nélkülözhetlen szerep várakozik. (Folytatjuk.)