Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-02 / 48. szám

JNYlBVIDÉ K." okozott emberölés büntette. Tóth Józsefné gondatlanság által okozott emberölés büntette. Laskai József gondat­lanság által okozott emberölés vétsége. Horváth Imre lopás büntette. Deczember 5. Balogh Ferencz s társa súlyos testi sértés büntette. Griinvald Józsefné közokirat hamisítás büntette. Takács Miklós hatósági közeg elleni erőszak büntette. Palaticz János csalárd bukás büntette. Deczember ti. Rtibi Görbe György súlyos testi sértés büntette. Kis József lopás büntette. Barnák József s társa súlyos testi sértés büntette. Különös biztosító szövetkezet. A közgazdasági reform-eszmék egyik legfontosabbja s ma mar a legaltaláuosabbja, a szövetkezés eszméje a nyugati kulturáliamokban egy téren sem aratott oly nagy sikereket, mint a biztosítás terén. Mig alig néhány év­tized előtt a nyugatou is csak egy bizonyos hányada a polgároknak biztosította vagyonát elemi károk ellen, mert a közönség ott is visszariadt a részvénytársaságok magas dijaitól: ma, a szövetkezés üdvös intézménye mellett, ott már csak elvétve akad egy-egy olyan gazda, a kinek vagyona ne volna biztositva. Elérkezett ideje, sőt sehol sem oly égető szükség, hogy a biztosítás gyökeres áralakuláson menjen keresz­tül, miat épen hazánkban, a hol a gazdák sorsa, a rniud­iukább kisebbédő árak s szaporodó terhok mellett már­már csaknem elviselhetleu s a hol a biztosítás kétszere­sen terhes volt. E bajon segitni képezi törekvésünket, midőn azt a célt tűztük ki, hogy a biztosítás ügyót hasonlóan a müveit nyugathoz, szövetkezeti alapon szer­vezzük s ilykép azt mindenkire, még a legkisebb gazdára nézve is könnyen elviselhetővé tegyük. Irányadó volt előttünk az a hazafi is és nagyfontosságú közgazdasági tekintet is, hogy a külföldi tőkékkel működő részvény­társaságokkal szemben kizárólag magyar érdekeket szolgáljunk. Működésünket hazánkban eddig egész szokatlan olcsó dijainkkal megkezdvén, országszerte oly általános rokonszenv s felkarolásban részesültünk, hogy ma már azon kellemes helyzetbe jutottunk, kogy Szabolcsmegye törvényhatóságának a megyei, községi és árvavagyou biz­tosítására nézve ajánlatunkat megtehettük s pedig oly alacsony diak mellett, melyek a megyei köigyülés részé­ről legnagyobb tetszéssel el is fogadtattak. Szolgájanik röviden például a következők : A részvénytársaságoknál fizet egy biztosított fél a kőalzatu nád- vagy szalmatetőzetü épületekért átlag: 300 frt utáu összesen 4 frt 31 krt, míg szövet­kezetünknél ez a fél mindössze 1 frt 83 krt fizet, a meg­takarítás tehát évente minden 300 frt érték után 2 frt 48 kr. A részvénytársaságnál e szerint a biztosító fél harmadfélszer annyit fizet, mint szövetkezetünknél. A kőalzatu zsindely tetőzetü épületekért fizet a fél a részvénytársaságoknál átlag 500 frt érték utáu 4 frt 6 krt, mig szövetkezetünknél fizetni fog 2 frt 3 krt, a megtakarítás tehát kitesz itt is 2 frt 3 krt évente, vagyis a részvénytársaságoknak kétszer annyit fizet, mint nekünk. A kőalzatu cserépfedelü épületnél pedig átlag fi­zet egy biztosított fél részvénytársaságoknál 1000 frt érték után 3 frt 5 krt, szövetkezetünk ily összeg után csak 1 frt 23 krt számit, tehát a megtakarítás itt is évente 1 frt 82 krra rug vagyis több mint kétszer any­nyit fizet a részvénytársaságoknak, mint fizetne nekünk. Már e uóhány rövid példából is kitülik, hogy mily nagy megtakarítást tesz lehetővé szövetkezetünk ; holott az még ezen kivül egyéb szintén tetemes előnyöket is nyújt minden egyes biztosított tagjának. A szövetkezet legnagyobb előnye ugyan is abban áll, hogy nem kell osztalékról — részvényeseknek nyújtandó dus jövedelem­ről — gondoskodnia s igy az elérendő minden nyeresé­get biztosított tagjainak a javára fordíthatja. Minden fél, a ki biztosítását nálunk kötötte meg, egyúttal tagja a szövetkezetnek marad is tagja mindaddig, mig köt­vénye dijait fizeti; s ekkép részesedhetik az elérendő nyereségben oly módon, hogy idővel még a mostani ol­csó dijak további leszállításának kedvezményét élvez­heti; a biztosított fél az alapszabály 11. § inak módo­zatai szerint ezenfelül jogérvónyes kötvényé alapján szavazati joggal bir a közgyűlésen és igy közvetlenül is befolyhat a szövetkezet ügyeinek irányítására. Mindezek oly előnyök, miket a gazdaközönség ná; lünk eddig nem ismert, mert részvénytársaságoknál ki vannak zárva, ott csak az osztalékra (dividenda) dol­gozó s azt váró részvényesnek lévén szavazati joga s a mellett tanúskodnak, hogy szövetkezetünk minden te kintetben szem előtt tartja azt a közhasznú irányt, mely­nek érdekében alakult. Higy mennyire tudatábau is van ennek, kitűnik alapszabályaink azon rendelkezésé­ből, hogy a tiszta haszon 80, azaz nyolczvan százaléka a tartalékalapok gyarapítására fordítandó. Oly iutózke­dés ez, mely már önmagában hordja a siker ciirájít s kétségtelenné teszi, hogy szövetkezetünk a kitűzött czélt el is fogja érni. Ily körülmények közt teljes joggal és önérzettel számithatunk a magyar gazdaközönség támogatására s meg vagyunk róla győződve, hogy az már csak azért is, hogy ezen közhasznú czélt előmozdítsa, nem fog késni azzal, hogy vagyonát szövetkezetünknél biztosítsa. A törvény és az ennek alapján keletkezett bírói gyakorlat lehetővé is teszik mindenkinek, hogy biztosí­tásával bármikor, a mikor csak neki tetszik, a más tár saságoktól hozzánk átjöjjön. Az a körülmény, hogy valaki még több évre van biztositva, e tekintetben akadályt egyáltalán uem képez het, mert az 1875. XXXVII. törvényczikk 485. § 4 pontja határozottan kimondja: „a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor vagy az e végre engedett halasztáskor le nem fizettetik." A magyar kir. kúria mint legfelsőbb bíróság pedig kimondotta, hogy csakis az első évi dij fizetése kötelező, a többi nem; ha tehát valaki a vissza­térő időben a dijat meg nem fiseti, annak más követ­kezménye nincs, minthogy a szerződés egyszerűen meg­szűnik. Ebből világos, hogy a törvény megóvja minden egyes félnek cselekvési szabadságát és mindenkinek tet­szésére bizza, hogy vagyonát mindáukor ott biztosítsa, a hol akarja, a hol az érdekeinek leginkább megfelel és padig tekintet nélkül arra, vájjon előbbi több évi bizto­sítása lej irt-e s vájjon állitott-e ki előre dij-váltókat avagy uem. Miután minden egyes gazdának érdekében áll, hogy mielőbb az olcsó dijak élvezetébe jusson: ini a maguuk részéről mindenképen megköanyítjüü a hozzánk való át­lépést, sőt feleinknek, kik más társulatoktól hozzánk át­jönuek, teljos garanciát is nynjtuak arra nézve, hogy ezen átlépésből rájuk nézve semmi féle anyagi kár s kelle­metlenség háramiami nem fog. Mert ha a részvénytársa­ságok valamelyike a törveuy világos rendelete ellenére egyik vagy másik felünket a régi biztositásnál még fen­rnaradt evek dijaira nézve mégis parelnó, mi szavatos­ságot vállaluuk arra nézve, hogy az ügyet magunkénak tekintjük ós ha az illető fél a vett birói idézést vagy ha dijváltóról van szó, a sommás végzést a kézbesítés napjáu akár közvetlenül, akár az illető helységben kine­vezett ügynökünk utján régi kötvényeivel és egy szabály­szerűen kiállított ügyvédi meghatalmazással együtt — melynek nyomtatványaival ügynökeinket elláttuk — ne­küok megküldi, szövetkezetüuk az ügyet jogi tanácsosa által a szövetkezet költségén fogja elintéztetni, ugy hogy a főinek a védelemért egyetlen krajczárt sem kellend fizetnie, sőt még a postaköltség és a meghatalmazási bélyeg is a szövetkezet által fog fedeztetni. ^ Ezekben megjelöltük a módot, a melyen bárki is csatlakozhatik hozzánk. Minél többen jönnek át szövet­kezetünkhez, annál nagyobb lesz az elérhető eredmény, annál hamarabb leszünk abban a helyzetben, hogy tar­talékalapjaink nagyságához mérten díjtételeinket foko­zatosan leszállíthassuk. Midőn még utaluuk azon köztudomásu tényre, hogy a legutóbbi jég-, termény- és takarmány-biztosítási idényben kárt szenvedatt feleink mindenikével szemben ugy kárvétel, mint a megállapított kár haladéktalan s levonás nélküli kifizetése tekintetében a lehető leg­méltányosabb eljárást tanusitottuuk: teljes bizalommal fordulunk a t. nagy közöusóghez s kérjük, miszerint ezen kizárólag magyar érdekeknek szolgáló közhasznú vállalatunkat támoga'ni s vagyonát ugy tüz- mint jég­kár ellen szövetkezetünknél biztosítani szíveskedjék. Hazafiúi üdvözlettel országos magyar kölcsöaös biztosító szövetkezet. Gróf Teleki Iréza s. k., Szőnyi Zsigmond s. k. elnök. vezérigazgató. A kik óhajtanak az országos magyar kölcsönös biz­tosító szövetkezetnél biztosítani, szíveskedjenek a nyír­egyházi ügynökséghez (Pazonyi utcza 62 sz. a.) fordulni. Szinház. Tudatosan, szándékosan, sőt czólsatosan nem az ed lig követett gyakorlat szerint irotn meg az elmúlt, immár utolsó hétről szóló tudósításomat. írom röviden, szárazon, rideg tárgyilagos hangon, Az elmúlt hét műsora a övetkező volt: szombaton Koldusdiák, vasárnap délután Uj honpolgár, este Kondorosi szép csaplárné, hétfőn Fokról fokra, Kedden szünet; szer­dán Szókimondó asszonyság, csütörtökön ugyanaz, pénte­ken Bányamester. A mult szombati előadás a Szálkái Lajos, a hétfői Pourma Henriett jutalomjátéka, a vasárnap esteli, szer­dai ós pénteki előadások pádig premierek. Telt ház volt szombaton, vasárnap déluiáu ós szerdáu; fól-ház vasár­nap este és pénteken, üres ház hétfőn és csütörtökön. Szálkái Lijos, mint jutalmazott, a közönségtől ciok­rokat, társulata tagjaitól fekete-kávés servicit, Pourma pedig a közönségtől szintén csokrokat és gyűjtésből elő­állott nagyobb összjgü készpénzt kapott. Szálkái jutalom­jitéka alkalmából Olendnf ezredest jitszotta és éne kelte; Pourma, mint a kinek a darabban tulajdouképen szerepé sem volt, két betétet énekelt, egyiket a Hugenot­tákból, másikat a Tóvedtuőből, vagy ismertebb néven Traviatából. A Sialkai oporett-butf i alakj út a közönség jól ismeri; Pourmának énekbeli képzettségét, koloraturáját hangjának terjedelmét, kellemessógét, hangvételeinek tisz­taságát, futamainak p;ecizitását, trilláinak egyenletességét, hangszinezésónek művészi voltát hétfőn lett volna alkalma teljes mértékben megismerni ós méltányolni, de hát elő­zetes reklamirozás hiányában ugy látszik nem érezte magát erre indítottnak. A vasárnapi premier nem ütött be. Djréky Antal irt már a „Kondorosi szép csaplárné"-nál tartalmasabb és sikerültebb népszínművet is. Ámbár a legujibb idők si­lány népszínművei között legalább népiessége révén a tűrhetőbbek közé sorozható, A Szókimondó asszonyság" bevált. Bovált pedig épan ugy, mint Párisbau ós ujibban a népszínházban is, eredetisége folytán. Gondolatnak minden esetre eredeti volt Sirdoutól a mai republicanus Francziaországban sdnpadra hozni a „nagy' Napoleont, Mária Karolina nápo­lyi királynéval és Eliz herczegnővel együtt, szembe ál­lítva velük a mosónőből tábornagv-herczegnővó lett Hübscher Katát szókimondó természetével, ki nem csak minden udvari, de minden etiquette szokások ellenére piaezi modorban és stílusban baszél és viselkedik. Bi­szól padig ugy ós olyan dolgokról is, a melyeken a kar­zat nem kaczag, de ,röhög", a nnlyek tehát a parterre hölgyeit pirului kényszerítik. A ,Madame Sins-Gme" szerepé mindenesetre há­lás szerep, — de szerfölött nehéz. Nem is említve azt, hogy teljes nyolez irott ívre terjed, — a madame foly­ton a színpadon van, folyton, beszél, egy maga annyit, miut a többi szereplők együtt véve. Szálkainén meglátszott, hogy teljés igyekezettel látott szerepéhez. Hübscher Kitrinját tanulta ós tanul­mányoíta, és az eredmény nem is maradt el. Kihívá­sokban, tapsokban volt része elég s dicsőségére válik hogy nem csak a karzat tapiolta, — de azért alakítása meg nem teljesen bevógz3tt. Az egészen ugyan keresz­tül vonul a „Sans Gtne' jellem, a szókimondó termé­szet, de egyes részletekben mint például a sebesült Neuperg grótf il, majd uyomban utána a Lefeberrel való jelenetében, mint szintén a Neuperg elfogatása alkal­mával hiányzott belőle az a meglepetés, ijjedtsóg, a mit még Sans Gene Madamenak is okvetbn éreznie kell ós a szerep szavaiból is kitetszik, mert hiszen ott mind két esetben egy ember életéről van szó, a melynek jövője felől a madame épenséggel nem lehet nyugodt. Szóval a drámai részletekbe több drámaiasságot kellett volna töltenie. Partnerein, miut szintén magán az előadáson meg­érzett a gondosság, melylyel a darab szinre került s ugy különösen a Szálkai Napoleonja, mint a Csige Léfe­bereje, a Kovách Neupergje, a Liptay Foucheja, sőt a Bánfalvy Depreutje továbbá a Markovits Mária Karolinája és a Berzsenyi Eliz herczegnője olyau emlékeket hagyott a közönségben, miket nem egyhamsr felejt el már csak azon általánosan ismert tulajdonságánál fogva is, hogy a közönség az első benyomások rabja. A csütörtöki üres ház, mely előtt a darab másod­szor ment, auuak tulajdouituató, hogy előzetesen nem volt hirdetve a megismótelés. Sajátságos, de igy vau. A „Bányamester" premierje nem csinált telt házat mint várui lehetett volna. Ennek oka valószínűleg abban található fel, hogy szombatra a nőegylet tombolaestólye volt hirdetve s a színházlátogató közönség nagy része, melynél a színházba menetel is „kimaradást", de minden esetre luxuriosus kiadást jelent, erre az estólyre készült. Azonkívül a pénteki est tudvalevőleg épenséggel tem kedvező a szinielőadásokra; ámbár az is lehet, hogy sokakat a sziuházban uralkodó hideg tartott vissza. Zeller operettje különben nem felel meg a hozzáfűzött várako­zásoknak. Meséje nincs; a zenéje is, alig egy-két rósz kivételével mit sem mondó üresség ós reminiscentiákból áll. Csupán a már ismert „Oh ne duzzogj" refraiuü ke­ringő keltett nagyobb hatást, melyet meg is ismételtet­tek. A közreműködők ellen nem lehet kifogást tenni. Szalkainé mint Fichtenau grófnő csinosan nézett ki s jól is énekelt, ugy szintén Pourma is, ki azonban a prózán meg mindig nehezen tud túlesni; csinos Roderik herczeg volt, ügyesen mozgott ős énekelt Dorsai is. Keresztes mint Elfrida mulattatta a közönséget. A férfiak közül Szálkái mint Mártin, a Madarász Ádámjához feltűnően hasonló bányamester, továbbá, Liptay mint Zwack, Bán­falvi mint Tsida és Tímár mint Dusel igyekeztek szere­peikből valamit csinálni. A karok most nem voltak meg­felelők, a minek oka azonban jó részben határozottan a karmesterben keresendő, mint a ki az előadáson is különösen az első felvonást olyan minden igyekezet, temperamentum nélkül, olyan vontatva, álmosan vezé­nyelte, mint ha neki volna legkevesebb köze az előadás sikeréhez. Ma, vasárnap, még megjavíthatná az akarata, sót immár tudása felől is elterjedt kedvezőtlen véleményt. KÖZGAZDASÁG. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 143387. sz. Nyugotmagyar-osztr. vasuti kötelék.-Díj­szabási pótlékok kiadása. A nyugotmagy.-osztrákjvasuti kötelékben 1882. no­vember 1. óta érvényes III. rész 1. füzetéhez, 1894. óvi deczember hó 1 én az I. sz. pótlék lóp életbe. A pótlék tartalmazza: 1. külön díjszabási határozmányok módosítását. 2. A reexpeditióra vonatkozó határozmányok 'ki­egészítését. 3. Dijbetótek módosítását. 4. Uj állomások felvételét. 5. Díjtételek hatályon kivül helyezését. Ugyanezen kötelékben 1892. óvi szeptember 15. óta érvényes III. rósz 1. díjszabási füzetéhez 1895.' évi január hó l-én szintén az I .sz. pótlék lép életbe, mely díjtételek hatályon kivül helyezését tartalmazza. A díjszabási pótlókok a kötelék vasutak nál "meg­szerezhetők. 151570. szám. Hirdetmény. Német-osztrák-magyar tengeri kikötői kötelék. Folyó óvi november hó 15 tői a német-osztrák­magyar tengeri kikötői kötelék forgalomban 1893.'évi október hó 15-től érvényes II. rész 3 füzetében foglalt és földmivelési szerszámok, mezőgazdasági gépek stb. szállítására érvényben levő 6 számú kivételes díjszabás díjtételei — a Kassa állomással való forgalomban fenn­állók kivételével hatályon kivül helyeztetnek, illetve mérsékelt díjtételekkel pótoltatnak. A szóban forgó mérsékelt díjtételek tekintetében, melyeknek kihirdetése a Vasuti ós Közlekedési közlöny­ben egyidejűleg eszközöltetik, a részes vasutak, valamint az érdekelt állomásoknál tájékoztatás szerezhető. 153317/94. szhoz. Pályázati hirdetmény. A magy. kir. államvasntak alólirt igazgatósága az 1895. év folyamán összegyűlt ós nólkülözhetóvó váló különböző ócska anyagokat (sinek ós fénynemüek 'kivé­telével) értékesíteni óhajtván, ezek eladása czéljából nyil­vános pályázatot hirdet. Az átengedett anyagok átvétele és eltávolítása te> kintetében az alább idézett feltételek irányadók, de az 1895. évi november hó végéig összegyűlendő anyagok fel­tétlenül ugyanazon és deczember hó 25 ike előtt, a'de­czember hóban összegyülendók pedig a kövétkező 1896.' óvi január hó 25 óig átveendők s eltávolitandók. A pályázni kívánók kéretnek, hogy 50 kros magyar bélyeggel ellátott ajínlataikat a magy. kir. államvasutak igazgatóságának anyag és leltár beszerzési szakosztályá­hoz (VI. Andrássy üt 73. II. em. 43 ajtó) következő czim­zéssel: , Ajánlat ócska anyagok megvételére a 153317/94. ' számhoz." 1894, deczember 13 ik napjának déli 12 óráig benyújtani szíveskedjenek. Az ajánlatok kizárólag ezen czélra rendelt ós az említett anyag és leltár beszerzési szakosztályban ingyen kapható ajánlati nyomtatványon ós annak rovatainak pontos kitöltése mellett állitandók ki. A m. kir. állam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom