Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-04 / 5. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 1894. 5-ik számához hogy a Nemzeti színházba 720 ember fér, megnyugtathatjuk magunkat arról, hogy nem olyan kicsiny ez a mi színházunk, mint a milyennek látszik, miután ügyes beosztása, a térnek ügyes felhasználása által — anélkül, hogy ez legkevésbbé is a kényelem rovására történnék — minden olyan közeinek tűnik fel. A szinház, rnint talán mondanunk sem kell, fűtésre is és pedig légfűtésre van berendezve. A belseje ugyan még kifestve nincs, miután ez a falak, a vakolat tökéletes kiszáradása előtt nem eszkölhető s e miatt hiányzik még a nézőtér díszítése is, de már a jelen állapotában is észlelhető, hogy egyike lesz a legcsinosabb nézőtereknek. A miről különben kedden este már bárki meggyőződést szerezhet magának. „Örvendetes tudomásul vétetik." A miszerintes, illetveuczes ős tátik, tetikes magyar hivatalos stílus szabáyai szerint ezekkel a jegyzőköayvbe igtatott szavakkal iutézte el Nyíregyháza város kepviselő testülete a vármegye közgyűlésének ama határozatát, melylyel a város kérelmére a vasúti pályaházhoz vezető úgynevezett vasúti utat a város tulajdonául átengedte, azzal a feltéte.iel, hogy ez az ut kiszélesítessék s koczkakővel rakassék ki. Ezt az örvendetes tudomásul vételt annak idején a képviselő testű et, a városi hatóság s az egész nagy közönség ugy fogta föl, hogy a dolog ezzel be van fejezve s hogy nincs egyéb hátra, mint az ut átvételét, teljesítvén előbb a vánne gyének (egyébként ai átengedésre vonatkozó kérelemnek is megokolásául szolgált) feltételeit — tényleg foganatosítani. A kedden tartott képviselő testületi gyű lésen azonban megtudtuk, hogy milyen uagy gyarlóság ós végtelen naivság volt az az időbeli k'pviselettől, hogy ezt a vármegyei határozatot örvendetesen vette tudomásul. Básthy Barna gazdasági tanácsos külön előterjesztése folytáu került ez a furcsa kérdés a keddi képviseleti gyűlés elé, aki is indítványozta, hogy miután ez a kérdés, — minden ellenkező hiedelem daczára még elintézve nincs, a képviselet a dulog miben állását vizs gáltassa meg. A tiszti ügyész szolgált ezután felvilágosításokkal. Nevezetesen, hogy az a vármegyei határozat, melyre a képviselet azt mondta, hogy „örvendetes tudomásul vétetik", a városnak 100,000 forintjába kerül. A képviselet naivul ment bele ennek a határozatuak a meghozatalába, holott pedig módjában lett volna, hogy a vasúti ut rendezéséuek költségeihez a vármegye közöu3ége is egy harmadrészben hozzájáruljon. Ez őszinte beismerés után azonban (már t. i. abbau az értelemben őszinte beismerés után, hogy bizony ezt a határozatot idáig mindenki olyanul tekintette, hogy azzal a vasúti ut átvételének kérdése el van intézve) a tiszti ügyész ur megmutatta a menekvésre az utat is a terhes kötelezettség alól, konstatálván, hogy a képviseletnek ,örvendetes tudomásul vétetik" szavakkal jegyzőkönyvbe foglalt határozata papirosra téve nem szolgáltat bizonyítékot a tekintetben, hogy a képviselet a vármegye föltételeit elfogadta. Hát ez igaz! Ha peres kérdés lenne a dologból (ami azonban nem lehet), a város az érintett képviselő testületi jegyzőkönyv „örvendetes tudomásul vétetik" szavai alapján az ut átvételére, a vármegye feltételei nek teljesítésével nem lenne kötelezhető. Mert a „'udomásul vétel", ha mindjárt ,örvendetes" tudomásul vétel is, nem fejezi ki azj elfogadás tényének kijelentését, s ez az „örveudetes tudomásul vétetik" lévén ennek az ügynek írásos bizonyítéka, annak alapján a várost okvetlenül fölmenteni kellene, daczára auuak, hogy a kérdés historikuma szerint, mint ahogy azt a tiszti ügyész ur is előadta, az a határozat auuak idején a vármegye közönsége határozatának elfogadása volt. De hát ebből a dologból bizonyára nem lesz per a város, meg a vármegye között. Az akciót a vasúti ut átvétele érdekében a város kezdette meg és vitte a kérdéses határozatig. A város Nos, hát elveszem . : . I — Dér Gyula — mutatta be magát röviden az uj aljegyző Szent-Gróthy járásbiró feleségének — kötelességemnek tartottam . . . Nagyon szívesen fogadták, s Dér Gyula elhatározta, hogy gyakran fel fogja keresni azt az édes kis barna asszonyt, kit a princzipális elhanyagolt. így beszélgettek legalább, s Dér Gyula minden számitá3 nélkül kellemesen töltötte naponként öt órától hatig idejét a járásbiróné halványkék boudoirjábau. Nem háborgatta őket senki. Ha megkérdezték gyakori látogatása felől, vállat vont s egykedvűen felelt: — Eh, végre is, mit c.inálnék ez unalmas fészekben? ... . II. A kis város közönsége utoljára Dagyon természe tesuek találta, hogy Dér Gyula érdekes, karcsú alakja mindennap megjeleni az olajbarnára festett ház előtt, hol Ssent-Gróthyék laktak. Együtt látták a kreolbarna asszonykával a bálokbau, hangversenyeken, hol Dér Gyula komoly, férfias arcza érdeklődést keltett az aszszonyok közt. Valami bizalmas barátság fejlődött ki közte s a járásbiróné közt, kit mindenki sajuált. S a felolvasáson, melyet az aljegyző tartott a „Szerelemről a költészetben," a kíváncsiak szeme mindenütt kereste Szent-Gróthyné alakját. Ott ült a terem oldalán elhelyezett déli növények közt. Szemei, ezek a mélytüzü, villogó szemek rátapadtak a felolvasó arczára, ajkára s önfeledten sóhajtott . . . III. Szent-Gróthy Imre egy nap benyitva az ajtót, ott találta Dér Gyulát a feleségénél. Az asszony zavarát Szent-Gróthy észrevette, de nyugodtan intett: — Kérlek, folytassátok . . . Meg akarta tudni, mi van kettőjük közt s figyelem mel kisérte a feleségét. Rájött, hogy az asszonyt Dér Gyula férfias szépsége egészen meghódította, hogy szerel mes bele. volt a kérvényező 3 a vármegye nem mint tulajdonos (mert bizony jövedelmező vagyont az az ut a vármegyének uem képvisel), hanem mint városunk közügyei vitelének törvény szerint való ellenőrző fóruma szabta meg az emlegetett föltételeket, t. i. az ut kiszélesítését és kikövezését, amely feltételeknek megszabása egyébként nem jeleu ett egyebet, mint azt, hogy az a czél, amelyért ezt az utat a városnak, a forgalom lehetővé tétele érdekében át kell vennie, s ami az átvétel szükségességének egyedüli megokolásául szolgált — a város érdekében mielőbb megvalósitassék. Röviden: ezeket a feltételeket a vármegye, mint Nyíregyháza város közdolgainak törvény szerint fölebbviteli és ellenőrző hatósága, e hivatásának kötelességszerű teljesítésében, a város érdekeinek előmozdítására szabta meg. És szükséges koustatálni, hogy amióta — pedig ez néhány esztendős dolog már — a vasúti ut rendezésének elodázhatlan szüksége folmei ült, akkor is, mikor a város az ut áteugedését kérte és akkor is, mikor a vármegye közgyűlésének az átengedésre vonatkozó határozatát a képviselő testület örvendetes tudomásul vette, nem volt senki sem a képviseletben, sem azou kivül a nagy közönség soraiban, aki nem ugy fogta volna föl ós nem ugy értelmezte volna a dolgot, hogy a város azért kéri a vármegyétől a vasúti ut tulajdonjogának átruházását, hogy miut tulajdonosa az útnak, átigazíthassa azt igényeinek ruegfelóeu. Mert egyébként mi szükség lett volna rá, hogy ez az ut gazdát cseréljen. Ebből azonban nem lesz per. A vármegyének semmi oka nincs még arra sem, hogy el ne fogadj i az ügy állá sáuak ujabb magyarázatát s maradhatna a dolog a régibeu, ha uem ugy állana a dolog, hogy az ez ügyre vonatkozó határozatot már a miniszter is régen jívá hagyta s ennek alapjlu a vasuíi ut az 1893-ban megállapított törvényhatósági úthálózatból is kihagyatott már. A városra nézve azouban sokkal kényesebb ez a kérdés. Hi elfogadjuk azt a magyarázatot, hogy az ,örvendetes tudomásul vétetik" csakugyan uem elfogadást jelentett, akkor kérdjük a hatóságtól s magától a képviselettől, miért engedte aludni azt az ügyet s miért nem kezdett ós folytatott alkudozást- a feltételek iránt (illetőleg, hogy e feltételek teljesítésének kö tségeit ki milyen arányban tartozik viselni) a vármegyével azon hosszú idő óta (1893. junius) amely a vármegyei határozatnak örvendetes tudomásul vételétől mostanáig letelt. Holott psdig ez ut rendbehozatalán ik, t. i. a rajta átvonuló forgalom nagyságához mért rendezésének az ügye sok egy néhány esztendő óta van kitűzve városuuk közdolgai között a sürgős megoldást váró feladatok napirendjére. * * * Emlegettetett ez ügynek legújabb formájiban való előkerülésénél a vármegye jóakarata is. Hogy milyen értelemben, azt a kepviselet miudeu egyes tagja kiérezte „a vármegyei jóakarat kegyességének" tuiságos hangsúlyozásából. Ugyan mi szükség költögetni a halottat, hogy mint feljáró lélek kisértseu a városházán ! Azt a halottat, melyet már rég eltemettek a vármegyénél, még pedig víg hahotával akkor, mikor a vármegyei székház epnéseuek kérdésénél u óljára emelgette fejét, auuak az ajáulatnak alakjában, a mit Giál Elek tett akkor, hogy ő kiállítja cú

3'jtit a vármegyének Kállóba való visszaköltöztetésére. És hogy épen enuél a kérdésnél merül föl ennek a rég eltemetett viszonynak az emlegetése! Euuól az ügynél, mely — ismételjük — abból áll, hogy a város kérte a vasúti ütuak átengedését, azért, hogy ó miut gazda ezt az utat a forgalomnak megfelelően kiszélesít hesse és kikövezhesse s a vármegye e kérelmet (i kérelem indokait föltételül tűzve ki) teljesítette. Ilit hol vau itt a vármegye ellenszenve, vagy amint mouditott, a jóindulatnak hiánya a város iráut. Egy alkalommal, midőn ismét összekerültek a hal ványkék boudoir ajtalábau, Szent Gróthy betette az ajtót s csendesen megkérdezte: — Mit akarsz a feleségemmel? Dér meglepetve nézett. E kérdésre nem volt el készülve. — Ma este 10 óráig várom válaszodat. Ha becsületes ember vagy, tudni fogod kötelességedet. IV. Dér Gyula megsimogatta lázas homlokát B gondolkozni kezdett. Érezte, hogy szereti azt a csendes, édes asszonyt, ki magába zárkózva szenved. Tudta, hogy az is szereti őt s most itt hagyja egyedül. Azt hitte, hogy az álom sokáig fog tartani. Itt az ébredés. Menni kell, ha az ő becsülését meg akarja tar tani, ha nem akar uj szenvedést okozni neki. De nem fog e akkor szenvedni, ha megszakadt az az édes, öntudatlau viszony, mely őket összefűzte? Hisz képes volna az urát elhagyni s utána menni. Elhagyja az urát? . . . Szökjék? . . . Nem, ezt nem engedheti. Bjszélni fog Szent-Gróthyval, hogy ő szereti a feleségét. Szereti egy becsületes ember szerelmével. Megkéri, váljanak el ... . Mit moud hozzá a rokonság, ha Szent-Gróthy bele is egyezik? A sógora, a miniszteri tanácsos, a kinek valami rokonát szánták neki. Ejh, inkább lassan halad, de elveszi a kit szeret. Nos, hát elveszi . . . Az uton egy kocsi robog tova. Lámpái a Szent Gróthy ház előtt vörös'öttek feléje: mintha muratták volna, hogy menjen arra egyenesen . .. A boa. Egy /. alatti mellékletről. — Az öreg iktató egykedvűen irta az aktára a numerust, a •/. alatti mellékletre bélyegtt ütött és mosolygott. Furcsa •/. alatti melléklet. Egy augora boa. Szup • tilis herczig jószág, de szép menyecske feszíthetett vele még tegnap az utczán. Ma már bűnjel. És története a következő. Hogy a nyíregyházai vasúti útnak rendezése vármegyei érdeket is képvisel-e, arról most nem beszélünk. De az bizonyos, hogy nincs semmi ok a jóakarat tanúsításának hiányával vádolni a vármegyét azért, hogy ennek az útnak a rendbehozására nem tudom hány ezer forint erejéig hozzájárulását nem ajánlotta föl, sőt olyan körülmények között, midőn a város ez út átengedésének szükségességét épen azzal indokolta, miszerint épeu azért akar tulajdonosává lenni ennek az útnak, hogy mint gazda rendbehozhassa, t. i. kisiélesithesse és kikövezhesse azt. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye február 14-diki rendkívüli köígyűlósének tárgysorozatát lapunk hivatalos közleményei között, az első helyen közöljük. Bizoqyára általános érdeklődésre számíthat a tárgysorozat 32. pontja, mely következőleg szól: Indítvány a Budapesten tartott katholikus nagygyűlés határozata ellen felterjesztés intézése iránt. Nevezetesebb tárgyai lesznek még a közgyűlésnek: a szolgabírói járások uj rendezésének kérdése; küldöttségi jelentés a közhasználatú törvényhatósági távbeszélők létesítése iránt s a kereskedelmi miniszternek ez ügyre vonatkozó leirata; a 15 éven aluli gyermekeknek a korcsmák látogatásától való eltiltásának ügye, a polgár— nyíregyházai vasút létesítő bizottságának jelentése stb. — A városi képviselőtestület szakosztályai a mult keddi közgyűlésen a következőleg alakultak meg: Jogügyi szakosztály. Dr. Ferlicska Kálmán, Bodnár István, Szesztay Károly, Somogyi Gyula, dr. Heumann Ignácz, Hudák Károly, Kovács Gerő, ifj. Krúdy Gyula, Kálnay László, Márkus Károly, Okolicsányi, Mikecz János, Schwarz Izidor, Szikszay Pál, Sütő József, dr. Me«kó László, dr. Kovách Elek, Imre János, Májerszky Bila, Básthy Barnabás, Sztarek Ferencz, Szexty Gyula," Bogár Lajos, Halasi. Építkezés, szépcszet ét közrendészet. Sztarek Ferencz i Horváth Gyula, Básthy Barna, Kubassy, Király, Vojtovics B„ Barzó Mihály, dr. "Konthy, dr. Trajtler, Török P., Orsovszky, Pazár, Fest László, Palicz J., dr. Jósa A., dr. Ferlicska K, Ferlicska Rudolf, Márkus Károly, Palaticz Béla, Somogyi Gyula, Bertalan, Klár Dezső, Flegmann, Ruman Andor, Sexty József, Kovács Győző, Sexty Gyula, Kovách Gerő. Köznevelési szakosztály. Okolicsányi, Baruch, Farbaky, Bartholomeidesz, Kovách Gerő, Fekete István, Lukács Ödön, Verzár István, Nóvák Gyula, Vojtovics B., Török Péter, Mikecz János, Hibján Ferencz, Markó Mihály, Martinyi József, Szabó Endre, Pazár István, Orsovszky Gyula. Gazdasági, pénzügyi, háztartási és szegényügyi szakosztály. Konthy Gy., Barzó János, Eördögh K, Belfy András, Barzó István, Pivnyik András, Antal János, Nádasy János, Simkó József, Palicz Lajos, Lakner Ödön, Palaticz Jenő, Racskó Mihály, Zomborszky János, Király Sándor, Kubassy Gusztáv, Sütő József, dr. Meskó László, dr. Kovách Elek, Ferlicska Rudolf, Papp Miklós, Lipták Dániel, Nádassy Kálmán, Flegmann Lipót, Nádasy Emil Kovács P. Pál, Imre János, Deák József, Májerszky Béla, Sztarek Ferencz, dr. Ferlicska K, Déry Károly, Kovách Győző, Kovács Ferencz, Horváth Gyula, Csengery József, Bodnár István, Haas Ignácz, Szamuely Aurél, Török Péter, Klár Dezső, Barzó Mihály, Korányi Imre, Somogyi Gyula, Beniczky Miksa, Nádasy Dezső, Stern Jenő, Groák Ödön, dr. Heumann Ignácz, Fest László, Májerszky Barna, id. Hibján Dániel, Kovách Gerő, dr. Weiman Leó, Okolicsányi G., Básthy Barna, Nádassy Lajos. Egészségügyi bizottság. Dr. Konthy Gy., dr. Saáry S., Pazár István, Kálnay Sándor, Stoller Ferencz, Nádassy György, Sztarek F., Bertalan Kálmán, Básthy Barna, Sexty Gyula, Gara Leó, Zinner Jenő, Korányi, Szopkó, Léderer, Baruch M., Lauffer M., dr. Jósa And., Weiman Leó, Rosenberg Emil. Iskolaszék. Bencs László, Májerszky Béla, dr. Ferlicska K, Básthy B., dr. Weiman Leó, Bogár Lajos, Napok óta lehetett látni egy szép menyecskét sétálni a kis vidéki városkában. Csak a hivataltól a templomig Az urát várta. Öt órakor az ura ott hagyta a hivatalt és sétáltak együtt. Az asszonykakönnyed ruganyos léptekkel, mint az őz, a férj erős, nehéx csammogással, miut a medve Diskrét távolságban egy fiatal ur, hogy miért, azt sokan sejtették, néhányan tudták, a férj uram nem is álmodott felőle. Kis vártatva már hárman sétáltak és a tisztelt ur olyan epedve nézett a fiatal asszony szemeibe, ahogy csak egy házasságtörő drámában szokás. * * * A férj végre már nemcsak hogy nem álmodott, hanem bizonyosan tudta, hogy meg van esalva. Nem akart skandalumot, előbb arra határozta magát, hogy bizonyítékokat keres. A véletlen segített. Egy uap, a mint sétálásra indulnak, az öreg ur kezébe fogja a boát, hogy nejének feladja és csodákcsodáji, a hófehér boából a piros bélés alatt egy róasaszinü levélke kandikált ki. A levélben ezek a röpke szócskák állottak: „Este l.ilenczkor az öreg ismét tarokkozni megy. — Jöjjön el okvetlen. Miczi.' * * * Nem csinált othellói jelenetet az öreg, csak zsebre gyűrve a levelet a boával együtt, elment az ügyvédjéhez. Megmutatta neki.^hogy a boa föl van hasítva és abba rejtegette az asszonyka a levelet, melyet esetenként a séta alkalmával siedegetett ki az udvarló a boácskából. * * Másnap beadatott a válókereset. A levélke s a szerelmes sorok közvetítésére használt angóra boa, mint korpus deliktik •/. ós •/../. alatt voltak hozzámellékelve. A boát különben a bíróság tárgyalás után elárverezi.