Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-30 / 39. szám

a zászló diszes fehér selyem szalagját, melyet a nyíregyházi nők készítettek a diszes hímzéssel a tűzoltók zászlójára, átadta a főparancsnoknnak, ki megköszönve azt, fölkérte Bencs Lászlónéumét. hogy kösse azt föl a zászlóra s átadta neki egyszersmind a disz-szeget, hogy verje azt be, a nyíregyházi nők nevében a zászló rudjába. Most Farbaky József ág. ev. főesperes lépett elő. Előbb szép imát rebeget, azután elmondta nagy hatású, szónoki képekben gazdag beszédét. „A béke szelid nemtője — igy kezdte beszédét — pálmaággal kezében virraszt hűségesen ezen mi kedves városank felett s lehetetlen, hogy őrömteljes elragadtatással ne töltse el e városnak minden hű fiát annak a bámulatos haladásnak, emelkedésnek a látása, melyet ezen szeretett városunknál a béke ezen pálmaágának oltalma alatt tapasztalunk. Hiszen, aki csak néhány évtized óta nem látta, nem ismerne reá, annyira megujult, magszépült, igazán ugy vagyunk vele, mint az ifjú aki valamely kedves gyermek-leányt, kivel egykor gyermek játékait játszotta, évek óta nem látott, s most midőn évek múlva hajadon, virágkorának minden szűzies bajaiban látja maga előtt, szeme nem akarja felismerni a régi fejletlen gyermeket, csak szivének hangos dobbanása árulja el, hogy ez reá ismert, de egészen más, egy élet boldogsága, vagy boldogtalansága felett döntő érzéssel. És mivel azt, ami szivünknek drága, a rosz széltől is óvnók, s a legtávolibb veszélytől is féltve féltjük: nem tapasztaltátok-e, hogy sokszor nem is tudjuk honnan, meglep minket az aggódó gondolat, „hát ha ezt ami drága kincsünket, virulva fejlődő városunkat valamely vész, valamely romlás fenyegetné? De honnét, merre felől? Talán a háború furiái lobogtatnák békés házai felett vadul lángoló fáklyájokat ? Lehetetlenség nincsen benne, de e veszély legalább is nem imminens, nem fenyegető. Ma, midőn a háború épen a harcz öldöklő szerszámainak a fejlődő tudománynyal fájdalom, nagyon is lépést tartó tökéletesedése folytán, oly iszonyú pénzbe, oly iszonyú vérbe kerül: tízszer is meggondolja minden uralkodó, minek előtte a háborúnak megizenése által az óriási felelősséget a történelem ítélő széke előtt magára venné, tízszer is meggondolja ezt minden fejedelem, nem hogy oly bölcs, uralkodó társai előtt is oly nagy tekintélynek örvendő, népei iránt oly atyai érzéssel viseltető uralkodó, mint a miénk, (ismételt lelkes éljenzés) könnyelműen vinné szeretett népeit belé. — Hát talán a viz, a gátjait széttörő ár juttathatná Szegednek, vagy hogy a példát közelebbről vegyem, Nagyfalunak sorsára virágzó városunkat?! — Ah, távol állunk e veszélytől is. Mi csak arról vagyunk ily veszély idején ismeretesek, hogy rendszerint tőlünk várják s rendszerint tőlünk is nyerik a viz által sújtottak az első segélyt, de minket közvetlenül ez az elem nem igen fenyeget. — De hát a tűz? Nem üthet-é egy baljóslatú óra, — mi buzgón könyörgünk, hogy ne üssön — mely hosszú évek hangyaszorgalmának gyümölcsét változtatja hamuvá s viruló városunkat évtizedekre veti vissza szép fejlődésében? Azt mondják, hogy ettől sem kell tartanunk: városunk nem a régi tűzfészek többé, ujabban szigorú tűzrendőri szempontok szemeltartásával történik az építkezés nálunk. De Eperjes, Nagy-Károly, Toroczkó szomorú példái mutatják, hogy a fejlettebb, rendezettebb városoknál is megtörténhetik a baj s ha megtörtént, a kár, a romlás annál iszonyúbb. Igaz, igaz, s a mint a minap egy magános órámban gondolatimban idáig érve elmerengtem, siratva a lehető romlást, melynek önkinzó lefestésébe mintegy beleerőszakoltam magamat, egyszerre nagy világosság támadt körülöttem, egy fényes alak jelent meg lelki szemeim előtt, mennyei dicskörrel homloka körül. Nem volt előttem ez alak ismeretlen, gyakran társalgók vele magános óráimban. Hiszen ő az Alpha és az Omega, a kezdet és a vég, a kiből a keresztény gondolatja mindig kiindul s kihez, mint végponthoz, ismét visszatér. Ráismertem: az Isten-ember, Megváltóm, Jézusom volt. Végig hordozta szemét környös-körül, látta az aggódó bánatkönnyet szememben s aztán az asztalhoz lépett, melyen a szent könyv pihent; felnyitotta, az ujjával megjelölve annak egyik versszakát. Odalépek s a könyvet a felolvastam alapigék helyén találtam nyitva. Felveszem és olvasom: „arról ismertük meg a szeretet, hogy értünk az ö életét adta, nekünk is kötelességünk oda adni ami atyánkfiaiért a mi életünket''. Elolvastam s csüggedten tettem le a könyvet, gondolván: „de hol kerestem ma, akár lámpásssal, azt az embert, aki oda adja atyjafiaiért a mai nagy puszták (Djcs, Kamut, Káka, Ilaiászteiek) stb. elnevezései őrzik. 1597 beu Miksa főherczeg verte ki A törököt Szarvas várából s 1667 ig a keresztények birtokában volt, de esak annyiban, amennyiben ez idő alatt a török által segített erdélyi fejedelmek voltak urai. A 17-ik század vége felé újra megszállották Szarvast a töiököt, de uehány év múlva a császári csapatok kiverték őket- inueu. De a másfélszázados török uralom szomorú puszta sággá változtatta e vidéket. A sokat zaklatott nép részbeo elpusztult, ami pedig megmaradt belőlük, elhúzódott e vidékről. A császári seregek Szarvas várát is lerombloták. Károlyi Sáudor, Rikóczy generalisa, a „iarkadi hŐ9ök

u-et akarta ide telepíteni s uj erősséget emelni, s s Rákóczy el is rendelte a telepítést, de az 1719 diki uagy petis a sarkadi kurucz vitezek között oly uagy pusztítást vitt véghez, hogy a telepítés e miatt meg" akadt. A szathmári békekötés pontjainak véarehaj'ása alkalmával a szarvasi birtokosok földje a királyi fiskus kezeibe került, amely foglalás ellen Pechy István és Guthy Sándor hiába tiltakoztak, mert uehíny évvel később III Károly király Haruekern János György cs. k. élelmezési biztosnak adományozta az egész Bíkésvármegyét. Az uj birtokos alapította meg azutáu a mai Szarvast. Fölhívá-ára Aszódról, további Abaujból, Nógrádból, Zólyomból, Pestmegyéből ós Gimórból igeu sok család települt ide s a földesúrral kötött szerződés alapján, meglehetős szabid viszonyok között csakhamar községgé alakult. Legelső birój t Ku ;yela Jinos, jegyzője iábry Sámuel, papja Hrdina András, tanítója padig N Y f K V I D É K." az ö életét". Egyszerre, mintha hályog hullott volna le szememről, eszembe jutottak a mi derék tűzo'tóink, eszembe jutottak, hiszen gondolnom kellett reájuk, ideje volt, hogy előkészüljek e mai nagy napra. Igen, ti, ti vagytok azok, alciicDen tűzvész eseten Isten után viruló városunk jövőjének gondját vetem, bajtársak, bátor tűzoltók, ti vagytok Krisztusnak ama bátor vitézei, kik a vész idején készek vagytok a mentés emberbaráti munkáját végezni életeteknek árán is. Beszédét végül a következő imával fejezte be: Hozzád, örök jó, fénylő napvilág, Kit félve tisztel az egész világ, Ki Ur vagy égen, földön mindenütt, Te hozzád száll imánk ím e helyütt. Hallgasd meg buzgó, esdeklő imánk, Tekints kegyeddel áldólag mi ránk ; E várost, amely ugy virul, halad, Védd szárnyaidnak oltalma alatt, Amelyben van csendes, lakó tanyánk, Mely oly sokunknak szülő, jó anyánk: E várost óvja, védje szent karod, Ugy elkerüli minden vész, csapás S virulni fog, mint nem virula más. Da hogyha titkos végzésed nyomán Veszélyt bőcsátnál városunkra tán, Óh támassz akkor hősöket neki, Kik, hogy ha baj van, tűzvész ütne ki: Önéltök árán, Jézus isteni Példájaként sietnek menteni Vagyont és életet. Im e jelen Ünnep ily hősöké. Óh légy jelen, Óh légy velünk ez ünnepen s ne vond Kegyelmed meg tőlünk, sőt Te mind Magad: „ki éltét adja misokért, Az gyermekem s annak jutaimi bért Magam tevék el a menybe fent Kinek neve ma s mindörökre szent 1" Ámen. Ezután a szegbeverések következtek. Elsőnek Sztárek Ferencz főparancsnok lépett a zászlóhoz, s József főherczeg nevében biverte a szeget a zászló rúdba, a következő jeligével: Ö Fensége József főherczeg nsvében — jelszava: Istennek dicsőség, embernek segítség. Bencs László, Nyiregyh íza városa nevében — Követői addig éljenek, mig a honnak élnek. Bencs Láselóné, a nyireggh ízi nők nevében — A nyíregyházi nök imája kisérjen az elemik harcéiban Miklós László — Erő, bátorság, szellem, diadalra vezessen. Sztártk Ferencz, a tűzoltók nevében — Istennek dicsőség, egymásnak segítség. Szikszay Gyula debreczeni főparancsnok — Egyetértés, ügybuzgalom és bajtársi sieretet honoljon e lobogó alatt. Juhász Jenő sátoraljaújhelyi főparancsnok — E zászló alatt oltsátok a tüzet, gerjeszszétek a hazaszeretetet. Kasztal József kisvárdai főparancsnok — Csak előre! Kulschenreittr Frigyes míndoki főparancsnok — A béke lebegjen felettetek is egyetértés. Dienes Gyula tokaji alparancsnok — Mindig előre! Virányi József t.-polgári főparancsnok — Az emberszerelet által sugalt önfeláldozás soha ne lankadjon. Ifj. Várady István nyírbátori főparancsnok — Embertársaitok iránt segítség, jóakarat, jóindulat. Virányi József a t.-polgári-egylet nevében — Nyíregyháza város felvirágzására. Májerszky Béla — Harczoljatok e szent zászló alatt egyesült erővel, kitartással. Verzár litván — Teljes szentháromság nevében. Fekete István — A tűzoltó védelmezze a várost, a tűzoltót az Isten. Bartholomaeidesz János (a Geduly Henrik nevében is) — Istennek oltalma mellett bátorság és óvatosság, e három vetesse lépteiteket. Lukács Ödön — Az örök, kiapadhatatlan evangyélmi szeretet nevében. Farbaky József—Előre tűzbe, vízbe, halálos veszedelembe Istennek nevében, előre! Velkey Pál — Az önzetlen, hasznos munkálkodás soha ne lankadjon. Friedmann rabbi — zsidó jelmondattal. Gara Leiné az izraelita nőegylet nevében — Lobogtassátok magasra e város dicsőségére. Dautschanschmied Diniéi volt. Ez a uép már tisztán ág. evangelikus volt, mig a török pusztítás alatt kiveszett szarvasi uép ev. refjrmátus volt. Az uj Szarvas népi gyorsan szaporodott. 1747 ben a lakosság egy része kitelep idett M ikrára, 1754 ben pedig mintegy 800-au fölkerekedtek, s csatlakozván hozzájuk oehiuyau csabai és herényi lakosok is, Szabolcsmegyébe jöttek, hol a gróf Károlyintk birtokáu megtelepülve, megalapították a mii Nyíregyházát. Siáznagyven éve ennek s e hosszú idő után is, ha nyíregyházi ember Szarvasra jön, vagy megfordítva s látja ott vagy itt a népit,, az első pí'lauatri szemebe tűnik e kát nép ugyanazonossága. RuVizkolás, magaviselet, jailegzat-ss sajátságok mind összevágnak még ma is, A uyiregyházi uép, elszakuiva is, megmaradt a régiuek, nem is szólva arrói, ami egészen természetes, hogy ugyan a/,o t acsaladn ;VÍK Nyiregyb tzán és Szarvason boveu előfordultak. Mind ezek dac,ára azouban a mai Nyíregyháza városias ejtodésébea, a hiiadás íutézineuyeiuek meg tereintesebeu igen u igy ravolsagra a háta tnógótt hagyta anya-telepit: Szarvas városát, amely bizony — habár népa uagy jólécbeu ól — bi mozdul is valamit előre, vajmi csekélység az ahoz a nagy haladáshoz képast,' melyet Nyíregyháza városa idáig is már elért. S ami ez összehasonlításban vigasztaló jelenség általánosabb szempon ból, az hogy Nyíregyháza város népa a magyarosodás dolgában is htsonló módon ős mertékben megelőzte ős-hazája népét. Jele ez annak és bizonysága, hogy a kultura h iladása M igyarországon a nemzeti uyelv uralmának egyidejű fejlődósét is jelenti. Beniczky Miksa — Vész idején, ha vala-melyik esik, azt kívánom hogy talpra essék. A Nyíregyházi Hírlap képviseletében Porubszky Pál — Tűzre, vízre vigyázzatok! Csernyik András — Isten oltalmazza a tűzoltókat. Baruch A. helyett Henter A — A hazaszeretet és társulás boldogságáért. Beák József helyett fia — E zászló alatt a szeretet és bátorság egyesüljön. Lukács Ferencz b.-szent-mihályi t. o. főparancsnok -— Mindig dicsőséggel működjenek. Dr. Kain József B.-Szentmihály — Isten legyen veletek. Bodnár István —• Szerencse vigyen. Lobogj fényesen. De ne tüzesen. Kertész Bertalan — Tüzet tűzzel, lángot lánggál. Neubauer János Debreczen — Istenünk, segítsd a tűzoltókat a veszélyben. Jóba Elek — A sajtó nevében, mely hatalminál fogva lángba borithatja a világot; de akik a tüzet oltjátok, nektek mindenkor szolgálatotokra áll. Dr. Rozenberg Emil — Hivatásodnak rendületlenül légy hive oh tűzoltó. Nikelszky Sámuel — „ Fel a zászlóval magasra, — egész világ hadd láthassa." Ruesonyi Testvérek — Lobogjon a lelkesedés tüze. Surina István — A közintézetek oltalmára. A szegek beverése után Bencs László polgármester rövid beszéd kíséretében átadta a zászlót Sztárek Ferencz főparancsnoknak, ki azt köszönő beszéddel átvéve, a felállított tűzoltó század elé vitte és ott lelkesítő beszédet intézve a tűzoltókhoz, e szavakkal: fogadjuk, hogy e zászó alatt híven szolgálunk, mind addig mig lelkitesti erőnk és körülményeink engedik — átadta a zászlót s a tűzoltó század imához vezényeltetett. Végül a szolgálati érmek kiosztása következett. Tiz éves szolgálati ezüst érmet és a Magyar Országos Tűzoltó szövetség által kiállított disz-okmányt kaptak: Sztárek Ferencz, Gzapkay Géza, Oláh Géza, Henter Antal, Nyíri József, Pivnyik András, Farkas Péter, Szeidel Ede, Soltész Elek, Gsizsák Antal, Palicz István, Kálnáy Sándor, Éles Lajos, Vojtovics Bertalan, Ses tay Pál, id. Soltész Gyula, Klinczkó Pál, Ripper András, Marozsányi József, Sztatkievics Román, Karner Kálmán, Gsizsák József, Bene József. Öt éves szolgálati bronzérmet kaptak a kővetkezők: Andráscsik István, Rajtik Miklós, Thaisi Károly, Antal János, Barzó Mihály, Zsoff János, Juhász Etél Neubauer Lajos, Zieger Pál, Karner András, Varga Mihály, ifj. Szamuely Lajos, Takács Lajos, Sinkovics József. A szolgálati érmek kiosztása után tűzoltóink diszmenetet tartottak a vármegyeház-téren és városház-utezán azután visszavonultak az őrtanyára. Délután 3 órakor disz- és versenygyakorlatok voltak a városháza tágas udvarán. A tűzoltók katonás rendben sorakoztak kettős sorban, a közönség pedig az udvar közepén elhelyezett székeken foglalt helyet. Kevéssel 3, óra után kezdődtek meg a gyakorlatok, miután előbb Sztárek Ferencz főparancsnok a versenybíróságot, a vidéki egyesületek parancsnokaiból, a működésre fölkérte. Tűzoltóink külön csoportok szerint végezték a programúiba fölvett gyakorlatokat s mint azt már tudósításunk bevezető soraiban is megemlítettük, olyan meglepő eredményt produkáltak, amelyre még mi sem voltunk elkészülve, kik derék tűzoltóink nagy eredményű működésének, itt sokszor voltunk már tanúi. E gyakorlatok eredményének szakszerű méltatása nem e helyre tartozik; a tűzoltók országos közlönye bizonyára fog azzal foglalkozni. Mi e helyütt csak köszönetünket tolmácsoljuk a város polgárai nevében is a főparancsnok urnák, s a többi parancsnokoknak s az egész testületnek, hogy önzetlen buzgalmukkal ilyen nagy eredményt tudtak elérni, s ezzel a tűzoltói intézményt városunkban ilyen magas niveaura emelték. A gyakorlatok között a magasból való ugrás és leereszkedés, továbbá a nagy precizióval és gyorsasággal keresztülvitt „támadás" különösen zajos tetszés nyilvánításra ragadta a közönséget. A gyakorlatok végén a debreczeni tűzoltók parancsnoka az elismerés meleg szavaival adott a szomszéd város tűzoltói nevében kifejezést őszinte örömének. ,Amit mi itt a nyíregyházi tűzoltóktól láttunk — mondá — az csaknem meglepetés volt." Sztárek Ferencz főparancsnok megköszönvén az elismerést, felolvasta a verseny eredményét és azon tűzoltók neveit, kik a versenyben kitüntetésben részesültek a biráló bizottság ítélete alapján. Este 8 órakor kezdődött a bankett a „Pácsirta" vendéglő kuglizó helyiségében. Az asztalfőn Bencs László polgármester ült, jobbján Farbaky József főesperes, a tűzoltók papja, mint Juhász Jenő, az újhelyi főparancsnok elnevezte. Ótt láttuk továbbá Popp György kir. pénzügyigazgatót, Nagy Lajos kir. járásbirót, Borbély Sándor kir. trvszéki birót, Májerszky Béla főjegyzőt, Menyhért János, dr. Hartstein Sándor ügyvédeket, Básthy Barna gazd. tanácsost, Simitska Endre gazdasági egyesületi titkárt és — természetesen — a tűzoltó főparancsnokokat stb. Az első felköszöntőt Sztárek Ferenc* főparancsnok mondotta, poharát ürítvén József főherczegre, a tűzoltók fővédnökére. Bencs László polgármester és Májerszky Béla főjegyző a város közönségének hálás elismerését tolmácsolták. Sztárek Ferencz tűzoltó főparancsnok irányában, ki nemcsak megteremtette nálunk a tűzoltói intézményt, de fáradhatatlan buzgalmával és lelkesedésével az egylet virágzását, előre haladását a nevéhez fűzte. Juhász Jenő újhelyi főparancsnok, a vidéki tűzoltók nevében Nyíregyháza város közönséget éltette. A vacsorát Baumgartner Pál, a vasúti vendéglő bérlője szolgáltatta, még pedig oly kifogástalanul, hogy igazán megérdemli e helyen is, a nyilvánosan tolmácsolt elismerést. Még javában folyt a mulatság a „Gondüző"-ben, mikor a szomszédban, az ipartestület helyiségeiben megkezdődött a bál. A tűzoltó jelvényekkel díszített nagyteremben szép társaság gvült össze. Ott voltak: Asszonyok: Antal Jánosné, Básthy Barnáné, Barzó Pálné, Batta Ignáczné, Belfi Andrásné, Bencs Lászlóné, Gyurcsány Ferenczné, Karner Vilmosné,- özv. Kovács Miskáné, Kubassy Gusztávné, Márki Elekné,