Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-02 / 35. szám
Melléklet a „Itfyirvidók" 1894. 35-ik számához. teni, melyből a kötelességszerű munkáért kiszedhetjük a falatokat, avagy puha karosszéknek, melyben pihenni vágyunk. A munkára ne csak a kötelesség, a kenyér szólitson, de a hivatás is, a szellem munkásának törekvései egén a nap, melytől lelke fényt és meleget nyer. A ki ennek híjával dolgozik, az csak napszámos marad. Le kell 9zámolni az életpályák előtanulmányaiba befektetendő tőkével, a hos9zu idővel, mig a gyakorlati életbe kilépünk, a csekély javadalmazással, az életpályák keresletével és kínálatával. Napjainkban a középsorsu szülők összes anyagi erejüket feláldozzák fiaiknak a honoration pályákra leendő kiképeztetésére s mintegy örökletesen azokra praedestinálják fiaikat. Kiváltkép a jogi pályára, mely bizonyos hivatali dekónummal és társadalmi előkelőséggel csábit. Pedig ennek mindegyik szakán a legnagyobb tultömöttség uralkodik s a megélhetés benne tőkét feltételez. Nem kevésbbé gazdagabb számban az orvosi pálya, mely valóban a szenvedő emberiség sanálásában egyike a legnemesebb élet pályáknak, ez azonban az alapos tanulmányok és gyakorlati tapasztalatokon felül számtalan egyéni tulajdont is feltételez s talán a szerencsének legfőbb közbenjárását, hogy biztos existentiát biztosítson. A katonai pálya még nem nyilt meg egészen a magyar állampolgárnak, nehezen hozzá férhető, bár ezt rendszerint közép osztályunk fiai kényszerből keresik fel mint a nem tanulás asylumát; pedig a biztos haladás, rang és kiváltságai ott vannak felirva elmaradhatlanul sokasodó csillagaiban. Terünk nem engedi, hogy az egyes életpályákkal kimerítően foglalkozzunk csupán néhány elhanyagolt életpályára kívánunk reá mutatni. Ilyen első sorban a technikai pálya, melyen az alkotó tehetség nemcsak hazát, de világot hódíthat meg, s műve örök hirdetője nevének, melyet a papirfoliansokban nem emészt a por és az egér. A technikai alkotások mellett méltó figyelmünk tárgya a műipar, melyek nagy része — sajnos — idegen kezek műve, mert ez a foglalkozás közép osztályú társadalmunknak ma még derogál, pedig hazánknak általános műveltséggel, mű Ízléssel biró iparos osztályra legnagyobb szüksége van. Ez a foglalkozás el vezet a művészet szentélyébe, hol az eszmék testesittetnek s az alkotások gyönyörködtetnek, s a j^vő erkölcsileg és anyagilag biztosítja a mű s munkásának a sikert. ;,'!í' Minden életpálya szép lehet, ha utasa egész erkölcsi erejével küzd ezé Íja felé s munkásságával nem csak önmagát emeli, de azon foglalkozást is, melyet munkaköréül kijelölt. Kinek a< szerencse kedvezni szokott, azt se feledje, hogy az'a-valódi érdem, miként a bérezi rózsa ára küzdelem. Távolról lágyan elhaló, egyforma békakurutyolás, mint csendes altató melódia bóditóan nehezedik a lélekre, — mintha mondaná : jó éjszakát! jó éjszakát! II. A csillagokról. Szép csillagos est van. A halvány hold derengő fényén sötétes szürkeségbe vész el a messze láthatár. A tájon kanyargósan folyik végig (egymás mellett egy fényes meg egy sötét sáv; a csendes Tisza csillogó tüköré és mellette hűséges kísérője, a sürü füzessel szegélyezett magas gát. Innen a gátról elragadó panoráma a tiszaparti est. Eszembe juttatja Flammariou smaragdzöld és rubin holdjait, melyek bűvös szinpompába vonják a Mars csodaszép éjszakáit. De hátha a Marsbelieknek meg ÍBmét a mi kedves ,holdas csillagos* estünk lennének a szebbek. Nem lehetetlen! No én részemről nem vagyok háládatlan a mi ábrándos Luczáukhoz. Én nagyon szeretem őt és sok ezer csillag-társait. Ragyogásukkal már sok kellemes perczet szereztek lelkemnek a merengés ihletet óráiban!... * * * Gyermek voltam még egészen — s már ragyogtam a csillagokért . . . Legnagyobb örömem volt, ha este korán lefekhettem s párnám redői közé rejthettem arezomat. Vizioim voltak. Szinte látom most is, mint rajzottak szemem előtt végig a csillagok százezrei. Egyik millió elsuhant s jött utána a másik. Es olyan csodás, zűrzavaros, andalító zajjal, zűmmögéssel, mintha mindegyiken egy-egy csengetytyü lett volna, melynek hangjai a végtelen távolból — mint az éter elhaló rezgései — összefolyva lágy akkordokban értek volna füleimhez. És órákig bámultam folytott lélekzettel a mély — végtelen mély sötétségben rajzó fény63 világokat — s hall gattam a csodás csillingelést: — a mélységes csendnek Aki életpályáján eltéved, csak az önvád terhelheti, hogy nem iparkodott megismerni az utat, a melyre lépett s útvesztőjében könnyen juthat ahhoz az árokhoz, melybe a társadalom szerencsétlen tévelygői beléhullanak s foglalkozásuk e szomorú szóban van kifejezve: proletár. Felhívás, azon szabolcsvármegyei t. cz. iparos urakhoz, kik az 1896-iki ezredéves országos kiállításon egyes ipari műveket kiállítani kívánnak, ezennel felhívom, hogy a vonatkozó, — s az eddigi jelentkezőknek már megküldött bejelentési iveket kellően kitöltve hozzám f. év deczember hó 15-ig beküldeni szíveskedjenek. A kiállításon részt venni kívánó ujabb jelentkezők a bejelentési ivet hivatalomnál átvehetik. Kelt Nyíregyházán, 1894. aug. hó 22. Kállay András főispán, mint a kiállítás helyi bizottság elnöke. A polgári leányiskola hivatása. A polgári-, illetve felső leányiskolát közoktatásszempontból általában ciak mint középtanfolyamot szokták tekinteni, melyben elméleti előkészültséget nyer a leánynövendék arra, hogy az úgynevezett női szaktani folyamokra legyen bocsátható. S a polgári leányiskolák vezetésében általában ma az a szellem az irányadó, hogy az oktatás minden igyekezetét arr.t összpontosítsa, miszerint a növendék az elméleti ismeretekben kifogástalan előkészítést nyerjen. Midőn a nőnevelés szempontjából, a polgári leányiskola hivatásával szemben felállított ezen tapasztalatokkal foglalkozunk, akkor egyszersmind az élettel számolunk, 8 ugy találjuk, hogy mind azok egyoldalulag és ferdén fogják fel a leányiskolák hivatását, kik abban semmi egyebet nem látnak, mint egy női középtanfolyamot. Egy intelligens körben élő nőnek az iskolai ismeret és tudományos műveltség csak nagyon is kivételképpen való arra, hogy belőle éljen s általa magának egzisztencziát biztosítson; hanem szükséges ez azért, mert általános műveltség el nem képzelhető a nélkül, hogy az ember a tudományos világ nagy körvonalait ne ismerje. Már pedig egy iutelligeus körben élő nő az általános műveltség követelményei alá esik s igy birnia kell mindazon ismereteket, melyeket ezen kör igényképen tart fenn mindazokkal szemben, kik itt helyet követelnek maguknak. Kétségtelen tehát az, hogy a polgári leányiskola az élettel szemben egy befejezett tanfolyamnak tekintendő, miért is itt a vezérelvnek oda kell törekedni, hogy az a leánynöveudék, ki a polgári leányiskolát elvégezte, annyi ismeretet vigyen ki az életbe, a mennyi föltétlenül megkívántatik arra, hogy a nő ue csak mint feleség, anya, ós gazdasszony, de miut a művelt társadalom tagja is, csorba nélkül tölthesse be szép és nemes hivatását. S épen azért a polgári leányiskola oktatásnak nem arra kell törekedni, hogy a növendékek az elméleti ismeretekben vegytani pontossággal tudják felállítani a tudomány elveit ós szabályait, hanem hogy a szabályok általános körvonalainak ismerete mellet a tudományos világban az általános műveltség által megkövetelt széles tárgyismerettel bírjanak. Tehát nem az a fő, hogyha keveset tudnak is, de a tudásunk meglegyen a biztos alapja a szakismeretben, hanem hogy sokat tudjanak, és mikor az életbe kimennek: a nő előtt csak azért, mert ó nő, uo legyen teljesen terra inkognita a tudomány egyetlen ága sem. Ezt kívánja az általános műveltség. Épen azért a polgári leáuyiskola ne szakszerüleg tauult, hanem művelt nőket igyekezzen nevelni, s ez csak ugy érhető el, ha itt az oktatás szelleme felszabadul a tudományos pádantéria sablonos szabályai alól a a nevelés szabad szárnyakat nyer, mely nem az ok és okozat közötti zűrös hangjait. Mert a csendnek vannak ám hangjai. Sjkszor még most is, — bár csillagok régóta nem repülnek behunyt szemeim előtt. DÚ hallom, — soká elhallgatom a túlvilági zajt — mely lármáz, zug, zümmög, a mig szépen belevegyül az álomképek élénk világába! . . . * * * Azután nőttem s hogy lassanként vége lett a gondtalan gyermek-életnek, ritkultak a szép csillagos jelenések s a köuyv betűin elfáradt szem nem ért rá belemerülni a kis párna ragyogó, hangos titkaiba. Hanem azért még mindég szerettem a csillagokat . . . Igy jutottam a 8 ik osztályba. Volt Jegy kedves tanárom, a csillagászattant tanította. A város végén emelkedő dombou esténként szokta volt óráit tartani. Élénk előadásai visszaragadták lelkemet a csillagok már már elfeledt misztikus világába . . . Flammárion bűbájos ege megnyílt rajongó képzeletemnek s ifjúkorom éjszakáit sokszor megrabolta a Vénusz ragyogása a fényes tejút [csillogó párázata, vagy a Véga tündöklésének néma bámulása . . . Ugy elmerültem a távol világok reszkető fényébe... Egy egy meteor fényes vakitó hullására riadt fel a lelkem . . . Honnan jött? Hová ment? Végtelen útjában nincs rend, csak fut esik, a mig egyszer bekerül egy idegen test vonzó hatalmába, lehull, kihamvad, elmerül a tenger hullámai, vagy tán a mocsár sara, posványa közé! . . . * * * . . . Gyorsan megismerkedtem névszerint egünk csillagaival s mindjárt tanítványom akadt. Egy ábrándos, kők szemű leányka. Mohón tanulta a lecíkéket. A mit egy este hallottam, azt más nap este elmondtam neki s mikor már ő is ösmert vagy 60 at . . . akkor? akkor a szépje közül csillagot választottunk. Hiszen ez olyan természetes. Övé a Sziriusz volt, enyém a Véga. Néha megirigyeltük s megcseréltük egyösszefüggés vegyelmezésébe mélyeszti és fárasztja ki az elmét, hanem egy leányiskolái növendék látókörének megfelelően, könnyebb rendszerbe szedi össze s játszva állitji egybe az ismeretek azon halmazát, melyekre nem a tudo n tuy, de az elet szempontjából van szükségök. Sióval a társadalomnak nem tudományos, hanem művelt lelkű nőre van szüksége s a női műveltség hivatása nem az, hogy a szakismeret csalhatatlanságával kösse és oldja a tudomány szálait, hanem hivatása, hogy a mindennapi élet körén kivül eső kérdésekben ne álljon egészen tájékozatlanul. Az általános műveltség nem feltételezi azt, hogy megtudják határozni,'minő vegyelemezési ellentét jut érérvényre a márványban és kvarezban, hanem az a fő, hogy ha elénk tesznek három darab követ, megtudjuk különböztetni egymástól. A polgári leányiskola oktatási rendszere ós vezetési szelleme tehát csak akkor felel meg az élet követelményeinek, ha vezérelvként azt veszi, hogy a nő minden iskolai ismeretét a polgári iskolában nyeri ós igy anuyi ismerettel bocsátja az életbe növendékeit, mennyi egy művelt körben éló nőnek szükséges arra, hogy mint anya, feleség, gazdasszony szóval mint a csalid lelke, a művelt társadalom tagja, mint honleány, az élet küzdelmében reá váró nagy és nehéz feladatainak ugy felelhessen meg, mint a költő mondja: „Nó, ha betöltöd csorba nélkül szent hivatásod, környezeted boldoggá teszed: hazádnak oszlop t vagy !" Tauiigy. Fölhívás. Azon szülők vagy gyámok, kiknek gyermekei az ez idei beiratások alkalmával a nyíregyházai főgimnázium I-ső osztályába — hely hiány miatt föl nem vétettek, eme nagy baj orvoslása, nevezetssen egy parallel I-ső osztály létesithetése czéljából fölkéretnek, hogy nálam vagy Jóba Elek könyvnyomda-tulajdonos úrnál jelentkezni szíveskedjenek. Tisztelettel Dr. Vadász Leó. Értesítés. A nyíregyházai államilag segélyezett alsófoku ipariskolába a tanonezok beiratása f. é. szeptember hó 9-én, délelőtt 9 órától 12-ig, a központi ev. népiskola-épületnek az igazgató hivatalos helyiségében veszi kezdetét, a jövő tanév ünnepélyes megnyitása pedig szeptember 16-án délután 3 órakor a r. kath. .iskolák egyik tantermében fog megtartatni. Midőn az ipariskolai tanév megnyitásáról a t. ipartestület, szülőket és iparos mestereket tisztelettel értesítem, egyszersmind felhívom, hogy tanköteles tanonczaikat azonnal a tanév elején az ipariskolába felküldeni és beíratni s az ipartörvény értelmében a tanórák rendes látogatására szorgalmazni szíveskedjenek. Kelt Nyíregyházán, 1894. évi augusztus hó 31-én. Pazár István, ipariskolai-igazgató. Értesítés. A folyó hó 29-óu tartott községi iskolaszéki ülés határozata folytán a községi polgári leányiskola I., II. ós Ill-dik osztálylyal már az 1894—95 diki tanévre megnyílik. A beiratások szeptember 1—9 ig eszközöltetnek. A tanítás szepte nber 10 ón veszi kezdetét. Egész évi tandij 20 frt, mely .összeg kőt részletben (félóvenkint) előre kifizetendő. A<on növendékek, kik magukat részben, vagy egészen a taudij fizetése alól felmentetni akarják, szegénységi bizoi yitványnyal ellátott folyamodványaikat a beiratás alkalmával nyújtsák be. Kelt Nyíregyházán, 1894. augusztus 29. Werner László. máséit . . . később pedig megsokaltuk a köztük levő távolságot s választottunk újra . . . Ösmerik-e ugy e „az ég alján" azt a két csillagot — olyan közel elválaszthatlanul egymás mellett? Ezt a .páros" két csillagot választottuk. A Kosztor és Polluksz ragyogása volt ezentúl lelkünk találkája, az ő fényükön találkozott össze esténként tekintetünk — — a míg egyszer azon vettem észre magam, hogy bármelyiket nézem, az ó két szeme ragyog reám fényes csillagragyogással. Ez volt első szerelmem! Scép csillagos, ábrándos, rajongó szerelem! Te a sziv első virága, mely tavasszal nyitsz, csillagfényben fürdesz, virágillattal élsz, mért oly hamar elhervadtál!? Bűvös álom: — gyorsan elfőszlottál!? Vége, vége van! Ciak emléke ól, mint egy kedves hang lelkemnek mélyén s igy csendes estéken, ha újra látom a régi kedves ösmei ősöket, az ég végtelenjén szelíd fénynyel keringő szép csillagokat, ismerős ragyogásukra hangzik fel újra, mint távoli, kellemes melódia: „emlókimnek éneklő hattyúja! . . ." * * • S most itt vagyok — — egyedül tán? Nem, nern, dehogy, körülvéve az emlékezet játszi képsitól — — S mig a messze rétek hirmát öüönéa csillogva törik mec a hold s a csillagok subára s mint ezüst párázat tündöklő dicsfénynyel veszi körül az elmosódó messze láthatárt, — lelkem megfürdik e fényben, aztán visszaszáll pihe iui a kedves föld szürke porához, mely csak a mi szemeink előtt oly setét, fekete, mig messziről ragyog fényes ragyogással, mint a Vénusz, mint a Jupiter . . , A himunak, sárnak tompa szinei összefolynak az űrben a harmat s a gyémánt ragyogásával — — s érzem édes sejtelemmel, hogy tán p irányi lényem is vet vissza plr sugárt e „vak bolygóról" az örök mindenség véges végtelenségébe!! T. Szabó L.