Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-12 / 32. szám

Melléklet a „Nyirvidék" 1894. 32-ik számához. Ötven év. A magyar nemzeti nevelésnek régi és sokat szolgált napszámosa: Varga Autal nyiregyházai ev. ref. tanitó e hó 10-dikén ötven éves tanitói pályát töltött be s kartársai, a felső-szabolcsi ev. ref. tanitók egyesülete méltán ünnepelte meg ezt a nevezetes alkalmat. Ötven év a tanitói kathedrán! Ötven év egymásra növekedő generációit bevezetni az elemi ismeretekbe nem közönséges pályafutás bizonyára, s aki ezt a nehéz és küzdelmes pályát úgy járta meg, mint Varga Antal, a szívvellélekkel tanitó és nevelő, öreg korára is lelkesedéssel telve el hivatása iránt: az bizonyára érdemessé tette magát egész társadalmunk elismerésére és hálájára. Ezrekre megy azoknak a száma, akik ez ötven óv alatt Varga Antal tanítványai voltak és sokan pihennek már közülök a föld alatt, írni, olvasni, számolni tanultak tőle; de egyebet is: Istennek, hazának a szeretetét, amit Varga Antal olyan mesteri módon tudott s olyan kifogyhatatlan lelkesedéssel becsepegtetni növendékei szívébe. Az ötven éves jubileumi ünnepet a felsőszabolcsi ev. ref. tanitók egyesülete rendezte, s az elismerés, amelynek ez alkalomból az ünnepelt férfiú egész társadalmunk részéről részese volt, bizonyára méltó örömmel tölthette el az ő szíveiket is, látván megbecsülve és megjutalmazva a közelismerés által a tanítót, aki — mint ahogy ők is — a magyar nemzeti népnevelés szolgálatában fáradott, s ötven éven keresztül dolgozott. Ezen a nehéz pályán, amelynek olyan sok a: tövise és olyan kevés a virága anyagi jutalomra, vagyoni jólétre, amely pedig emberi törekvéseinknek egy nagyon lényeges része, mozgatója, biztatója: nem számithat még mai e tekintetben is folyton javuló viszonyaink között a tanitó. Az az anyagi jutalmazás, amelyben tanítóink akár az állam, akár, a társadalom (egyház, község) által általában részesülnek, bizony a tisztességes megélhetés feltétéleit is alig-alig hogy biztosítja. Vagyon szerzés, a gyermekek jövőjének a biztosítása ezen a pályán csaknem ki van zárva. Ez a rugója tehát az ambíciónak, a kötelesség szigorú teljesítésének nem erősiti a tanítót a küzdelemben. És mégis Varga Antal, az ötven évet jubilált tanitó, ma is, az ötven év után, lelkesedéssel szereti a hivatást, melyet magára vett. Mert ő is, mint olyan sokan a „nemzet napszámosai" között szent tüzével amaz ügyszeretetének, mely az ő kezeikbe van letéve, érzik, tudják, hogy ha nem is jutalmazza őket teljesített munkájok nagy értéke szerint a társadalom, azok a tanítványok, akiket Istent, hazát szeretni megtanítottak, akik ismereteiket nekik köszönik: hasznos tagjai lesznek a társadalomnak s hogy azokká lettek abban nekik is nagy részük van. „A. NYIllV1DEK TÁKCZÁJ A.

u A föld eredetéről és képződéséről. i • Mindeuütt, Venezuela végtelen sivatagaitól a tro pikus őserdő végtelen veget ácziójáig, az örökös hóval borított Nordkaptól az Andes-hegylánczig, Uj-Granadától éí Quittótól, hol az embernek „a cövények minden alakját és az ég minden csillagát együtt lehet látni," — hová az ember lábát irányozhatja, szemét elrévedez tetheti, mindenütt találkozik lót és euyószet, keletkezés és elmúlás, ébredés ós mozgás; és a mint az egészben ugy a részletben is mindenütt azt az életet és mozgást találjuk, ugyanazt a törekvést a levés és elmúlás után, mert abszolút nyugalmat sehol sem találunk a teremtés tágas köreiben. A ridegen meredt szikla, mely a levegőbe magasan emeli fel fejét — épen ugy alá vsn vetve a változás törvényének, mint a gyorsan keletkező és muló növény, fejlődési menetét, vagy a gyönge rovar, mely miűt kérész lép be és hagyja el a teremtettséget. Annak a mozgásnak törvényeit megismerni, mely mindén teremtettség atribu'uma és ennek az örök változásnak okait kifürkészni, a gondolkodó szellem nagy feladata, és ha mélyebb természetmegfigyelés komoly érzékével fordulunk oda, akkor a természettudomány ismert három alapjához látjuk utalva magunkat, u. in, a fizikához, mely nekünk azokról az erdőkről beszél, melyek a szervezetlen anyagok jelenségeit és változá sait feltételesitik,> kémiához. mely az elemek léuyegét, összeköttetéseit és vonatkozásait megismerni tanitja, ós. a fiziolgiahoz, mely a szerves képződós és teremtés törvényeit fejti ki; és c^ak ez által a három által lesz lehetséges a földi teremtettség titokteljes mélyeibe az utat megtalálni, a dolgok örök változásában tiszta nézetet nyerni és azokat az erőket kifürkészni, melyek az anyagok szüntelen változása által a növényvilágot táp lá'ó földet keletkeztetik. És a mai tanitók, a fiatalabb részük legalább, akik Varga Antal jubileumán résztvettek, hivatásuk fontosságának, tanitói muukájok emberi és nemzeti szempontból való nevezetességének tudatán kivül, minden jelek szerint még auyagi tekintetben is egy jobb, boldogabb jövőre számithatnak. Állam, társadalom, egyház, községek mind át vannak hatva a magyar nemzeti nevelés nagy fontosságától, s napról-napra erősebben foglalja el a tért a közgondolkozásban az a felfogás, hogy a „nemzet napszámosai" — a jól teljesített kötelesség vigasztaló érzésén kivül, a megfelelő társadalmi állást elfoglalhassák s megfelelő anyagi jutalmazásban is részesüljenek. Varga Antal a 10-diki jubileumi napon bizonyára végig nézett azon a nehéz és rögös pályán, amit idáig megfutott. És ha összehasonlítja az ötven év előtti időt a maival, a tanitók és népnevelés állapotát ahogy akkor volt, azzal, ahogy az ma áll, bizony méltán érezhet jogos büszkeséget szívében, mert ezekben a nagy eredményekben neki is nagy része van az ötven évi nehéz, de miudég szeretettel és lelkesedéssel teljesített tanitói munka által. Üdvözöljük őt mi is, életének ezeu a nevezetes megálló pontján s kívánjuk neki, hogy sokáig ott lehessen még azon a kathedrán, ahonnan ötven év alatt annyi áldásos és hasznos munkát teljesített. Ötven éves tanitói múltja, ha visszatekint rá, erősítse meg a további munkára is! Országos kiállítás. Egy évtized mult el azóta, hogy a fővárosban Magyarorszásí kézi és gyári ipara produítióit közszemlére tették. Tiz év az emberi életbeü egy nagyon is számottevő időköz, egy nap a nagy mindenségben ós legilább is egy fél század euuek a földmivelő országnak kézi és gyári ipara fejlődésében. Vagyis ennyit haladtuik. A főváros környékét egymásután lepték el a külömböző gyárak és az ország majdnem minden pontján létesült egy-egy számottevő gyáracska ós ha több nem, hát egy — körkemencze mindenesetre. Az általános uépesedós folyton nagyobb mérveket ölt. Egy 1880 tói 1890 ig terjedő statisztikai kimutatás szeriut a nópnö vekedós 1,707.296 lélck.szaporodást tüntet fel, százaié kokbau kifejezve az általános népességnek 10.91°/

0 át. Ily óriási szaporodásból önként következik, hogy a nyers termények mellett ugyancsak szükség van a mesterséges produktiókra, elannyira, hogy Magyarország népessége között 2,960.189 ember foglalkozik a tágabb értelemben vett iparral az orsz. stat. hiv. kimutatása szerint. Nagyon természetes, hogy ezeknek a számoknak megjelölésénél Magyarország alatt az egész Magyar-birodalom értendő a fiumei kerület és Horvátországgal együtt. Ha már most ezekhez hozzáveszük azt a kétségtelen tényt, hogy Magyarországban ,a nyers termények exportja feltűnően csökkent, ellenben a külömböző produktióknak kivitele határozottan emelkede'-t, könnyen képet alkothat magának mindenki arról az örvendetes közgazdasági htladásról, a mely ebben az országban oly aránylag rövid idő alatt tért hódított. Ilyen auspiciumokkal indulunk hát neki az 1896. év: millenáris kiállításnak, melyet a magyar országgyűlés most két éve mint törvényjavaslatot a II. törvényczikkbeu emelt határozatra. Sőt sokkal messzebb vagyunk. A szakmiuiszter, vagy az államtitkárji elnöklete alatt tartott ankétek Ott vanuak a nehézség és vonzás törvényei, melyek a világokat és naprendszerüket örök körmozgásban tartják, itt képzőleg ós oldólag hat a kémiai vonzódás ott villamosság a legszigorúbb sebességben megy oda a rózsodrouyon, itt a természet törvénye a nedvet a növények sejtjein vezeti keresztül, az anyagok mozgása által nyeri a jegecs alakjtt, a növény kellemes képződését, és az anyagok mozgása által keletkezett maga a tápláló föld. Azonban ez a föld, — mely által az ót lakó népek boldogsága és fájdalma, öröme és szenvedése, sorsa és képződése feltételesitve van. —• mily sokszorosan különféle! Itt pazar bőségben nyújtja az embernek leggazdagabb adományait; a derült ég szelíden nyugszik a boldog fóld fele:.t, jólét vonul be az emberek lakásába, ós vele a szerencse ó« a műveltség. Föluient a nyomornak az élet legközelebbi szükségletei miatt való szorongató nyomásától, tehát az ember bensejében is magasabb tulajdonság magvai csirázadnak, szent vágyódás vezeti az Istenhez közelebb, és tudomány ós művészet által a természet vad fiából boldog országok müveit polgára lesz. De ott, milyen más kép lép velünk szembe! Ridegen puszta föld, mintegy elfeledve az óg gondoskodó elővigyázitáról. — A sziklás magaslatokon alig nőhet a szegény luczfenyő erőteljes törzszsé, a silány fűszálak legszegényebb aratást Ígérik, és reményben és örömben boldogtalauul járja az ember ezeket a mezőket. A hol pedig az emberi szívben remény és öröm szükiben vau ott a kedély elszegényül, ott a szeretet nem nőhet, ott legbensőbb va ója elkorcsul. Igy hat a föld gazdasága és bősége, szegénysége ós szüksége, a változó és éghajlattal szövetségben, az ember műveltségére, a népek fejlődésére. Éi ez a föld, mely lényegesen beleavatkozik az emberiség történetébe, melynek gazdaságához ós szegénységéhez milliók sorsa van csatolva, hogyan keletkezett? határozatai szerint az e

öyes kerületek már ugyancsak működnek, hogy az országos mozgalmat a tervezett időre nyélbe üssék. A közigazgatás közegei pedig azon buzgólkoduak, hogy saját területüknek iparos elemeit az általános versenyre buzdítsák. És ezt igen helyesen cselekszik. Senki sem fog kételkedhetni, ha azt a tételt állítjuk lel, hogy ebben az országos mozgalomban, a menuyiben és a minő arányba.! mi részt veszünk, ebből első sorban i3 localis érdeket mozdítunk elő. Mert ha áll az a tétel, hogy az ipar fejlődése, egy ország haladása, ugy az bizouyára ennek az országnak provincziális haladásat is kétségtelenül jelzi. Egy pár iparostól hallottuk azt a megjegyzést, hogy egyes iparágakban gyári munkákkal való kereskedés, illetőleg annak behozatali a helyi muukasokuak nagy ártalmára van, a mennyibea a kis iparos semmikép sem állja ki a versenyt a gyári proluktióval, s ez a munkakedvet csökkenti bennök. Hit ez egy nagyon eltévesztett feltevés, daczára, hogy talán most, a mikor ez a behozatala a gyári munkáknak legalább is uj, Nyíregyházán a közönség e(,y nagy contingensét magához vonja. Mart a publikum ebből ha nar kijózanodik. A gyári munkáknak meg van az a természetűk, hogy kétségtelenül olcsóbban produkál, mint a kézi munkás, di viszont az a hátránya, hogy gyártmányai „olcsó hus, melynek hig a leve.' A szegényebb osztálynál mindég tért fog hódithatni, olcsósága miatt, de a tehetősebb osztály a maszsziv kőzi munkát miudég többre fogja becsülni a gyári munkánál. Egyébaránt pedig fényes példa erre Angolország, a con'°inens legelső ipar állama, a hol a rengeteg gyárak között a kézi munkás igen jól megél. Az aggodalom tehát a mely ez iráuyban nemcsak itt náluuk, de másutt is általános, semmi körülmények között sem állhat fenu, daczára annak, hogy magok \ munkások socialista elemei is ugyancsak igyekeznek ebből a feltevésből casus-bellit kovácsolni. E kedvetlenedésre, annál inkább pedig az ambitiók teljes leszerelésére a kézi iparosok részéről ez a körülméuy okot nem adhat. Ellenkezőleg a millenáris kiállítás az a tér lesz, a hol a közvélemény ós a sajtó részéről meg fognak győződhetni a kézi iparosok, hogy munkáik gyümölcse nem meddő, azt mindenkor szivesebben használja bárki — a ki teheti — a felületes fabriks-produktiónál. Nem (mondjuk ezzel, sőt állítjuk, hogy igeuis vanuak ipari czikkek, melyeknek eu masse gyári előállítása, olcsósága miatt kétségtelenül föléje helyezendő minden ilyen kézi munkának, de ismételjük, hogy ez általánosságban semmikép sem acceptálható. A kormányzat részéről kifejtett óriási tevékenység a kiállítás sikerének érdekében — azt hisszük — elég garantia arra nézve, hogy minden iparos ember kedvet kapjon a versenyre. Kell, hogy ott ennek az országnak minden produciv — ága képviselve legyen és kell, hogy enaek a városnak, Nyíregyházának ügyes mesterei is sorompóba lépjenek az ország ós — mint fennebb emiitők — különösen Nyíregyháza város ipari fejlődósének feltüutetóse érdekébeu. A kiállítás országos lesz és ez nagyon jól van igy. Inkább tessék nagyobbnak a magyar közgazdasági fejlődés kis-keretben, sem mint egy világkiállítás nagy keretében elenyészszen. Nyíregyháza város szellemi munkásai ennek a kiállításnak megtekintésénél figyelmes szemmel függnek a helybeli kézi munkásokon, az iparosokon. Ezeknek kezébe van most letéve az a közbizalom, melylyel a kézi munkásoknak visszaélni semmi körülmények között sem szabad. Még két hosszú év van hátra. Vegye ezt a kiállítást komolyan a helybeli iparos osztály ép ugy, mint annak egyesületei, szellemi vezetői. Terjessze az eszmét saját körében; buzdítsa tagjait a komoly munkára. Az eredmény nem maradhat el és a mikor produktióikkal első sorban a város reputatióját emelik, másrészt észrevétlenül is saját érdekeiket istápolják. A vidéki gazdtközönség, mint intelligensebb osztály nagyon jól tudja a maga kötelességét ós erős a reményünk, hogy ebben a tekintetben annak idején a Olyan kérdés, mely válaszra érdemes és az érdeklődést lebilincselheti. Gondoljunk arra az időre, midőn bolygónk még mint olvadt, tüzesen folyékony golyó, sürü, vizpárával és szénsavval gazdagon megtöltött légkörtől körülvéve járta be a hosszú pályáját, gondoljunk a kémiai ós fizikai természet sokszoros folyamaira, melyek évezredeken keresztül befolyásukat gyakorolták reá. Akkor már azokban a periodosukban minden feltételt találunk, melyeknek ót később képesítenie kellett, hogy szerves képződmények lakóhelye legyen. Alig léptek ki a köves tömegek a föld tüzes kebeléből, — midőn már uj erők várakoztak, hogy az éppen most képzettet ismét elpusztítsák, a hegyeket kisimítsák, a sziklákat darabokra zúzzák és a mélységbe vigyék; mégis csak hogy ujat képezzenek, mert ezekhez a megsemmisítő folyamatokhoz volt csatolva a neptuni képződés réteges hegységeinek keletkezése. És azok az erők, melyek akkor képezve pusztítottak, és pusztítva képeztek, alakítanak és oldanak, formálnak szünet nélkül; teremtenek az idő zugó szövőszéken ós munkáijók az istenség élő ruháját. Mely erők voltak, ós melyek még ma azok, hogy a merre, élettelen sziklából puha lágy földet formálhatnak, melyből az ember kedvére és örömére a millió képződmények törnek elő, belőlük éltet és táplálókot nyerve? Kémiai és fizikai erők nyújtják oda a kezet, — hogy az idők folyamábtn magasabb rendő képződményeknek készítsék el a helyett, tngy abban csírázhassanak ós nőhessenek, virágozhassanak és megérhessenek. Éi miként az ember éltében a szellem mozgató ügynőkként nyilvánul, ugy vaunak a testek országában sokszorosan változó erők, melyek az anyagok alakját, ós lényeget feltételesitik, és miként a szellemi életben egy csodálatos folyam fáradozik, hogy a különnemüeket összekapcsolja, — ugy hatja át itt is az élettelen