Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-28 / 4. szám
„N Y I B V I D £ K" Városi közdolgok. Sok nevezetes kérdése Nyíregyháza város előlialadásának kerül megint napirendre. Legelői mindjárt a nagyvendéglő építésének a z , , Oka vau, még pedig osuaeretes oka annak, hogy ennek a kérdésnek még mindég előtte vagyunk és nem utána. Hogy is nevezzük meg igazi nevén? A nagyveadéglő építés eszméje a viszonyok kényszerűsége folytán merült föl. Emlékezzünk csak vissza. Nem illett ugyan a „fiiom és müveit társalgó-szabályai szerint, de azért, bizony még is csak ugy volt az, liogy a mostani diszes vármegyeház" téren diszteleukedett régi rozoga nagyvendéglő épületének lángok által való pusztulását sokan hűséges polgárai a városnak, — mondjuk meg őszintén — bizonyos lelki gyönyörűséggel szemléltük. És — a sötét éjszakában messze világító lángok fényében szinte kiragyogni láttuk már azt a diszes épületet, mely ennek a régi emléknek az elfeledtetéseüi emelkedni fog majd falaink között. Törvényszéki palota, közvágóhíd, a nagy lovaslaktanyának egész kis városnyi mennyiségű épület-csoportja, s azután egész csendben a központi ág. ev. népiskola palotája s legújabban a díszes sziDház-épület mind azóta létesültek, de a városi nagyvendéglő még miudig nincs sehol. Meg van ennek a természetes magyarázata. Először is a magán-vállalkozás, amelynek tulajdonképen ezt az épületet létesítenie kellett volna, sehol semerre nem mutatkozott. Bele fogott hát a város, mint erkölcsi testület. Közbejött aztán, hogy fölépült a vármegyeháza. A városi hatóság régi helyéből kimozdult s míg mai rendje szerint elhelyezkedhetett, idő közben kénytelen volt igénybe venni a régi koron lépület helyiségeit is, ahol a nagyvendéglő fölépíttetni fog. Volt még más baj is. Nevezetesen egy egész esztendővel elodázta az épités megkezdésének idejét az a váratlan körülmény, hogy a nagyvendéglő épület terveinek elkészítésére hirdetett pályazatou az első dij nyertesének a tervrajzai, mint utólagosan kitűnt, kivitelükben vagy 40—50 ezer írttal túllépték azt az összeget, amit a képviselet a nagyvendéglő építésére megszavazott. Az ezután következett ^különféle fótozgatások után végre a képviselet abba a helyzetbe jutott, hogy e hó 23-dikáu tartott ülésén, az újra átvizsgált tervek s ezekhez szabott redukált költségvetés alapján, az építkezés biztosítására a verseny tárgyalás megtartását elrendelhette. A tavaszszal tehát a nagyveadéglő epitéséhez hozzáfognak. Egy másik nevezetes akciója városunknak : a vásártér rendezésének a kérdése. Ebben a dologban is egy nagy előrelepés történt. Mi legalább komolyan vesszük és eredményt várunk a rendőrkapitány és tiszti-mérnök kiküldetésétől neveze„A NYIM1DEK TÁRCZÁJA, U Asszonyosan. Nem lehet több három hónapjánál, hogy a Balogék Lillája kirepült a családi fészekből. Az emberek mosolyogtak a nagy hirtelenségen, melylyel a kis Lilla Szeghy Pista karjai közé röpült. Egészen gyerek leány volt még, mikor Szeghy Pista eléje került; biztosan állithatom, hogy nem volt több tizenhat esztendősnél; jóllehet a legtöbb leány-ismerősöm irigykedve mondta Lilláról: — Nevetséges, mennyire fiatalítja magát az a Balog Lilla ! Azt hiszem, addig rá se gondolt a házasságra, míg Szeghy Pistával meg nem ismerkedett. Az ismeretség alatt pedig nem sok ideje maradt gondolkozni a házasságról: nagyon hamar felesége lett az udvarlójának. A dolgot meglehetősen egyszerűen intézték el maguk között. — Lilla — mondta a ti ital ember — én annyira rajongok magáért, hogy nőül veszem, ha hozzám jön. Akar & feleségem lenni? — Nagyon szívesen. — Ha az édes mama taláu korainak tartaná ezt a házasságot, még az elhalasztásba is beleegyezem. — Miért várnánk? É'i, ha akarja, azonnal a felesége leszek. . . . Szeghy Pista megenni valónak találta ezt a naiv, tiszta lelkű, szókimondó leányt. — O'yan asszonyt nevelek belőle, gondolta magában, hogy az egész világ irigy lesz reám. A városban egy hétig egyébről se beszéltek, mint a Lilla eljegyzéséről, a vetélytársnők sápadtak voltak az irigységtől, a jóikarók pedig szeretettel mosolyogtak. Az esküvőt hamar megtartották. Azután Lillának elég ideje volt tűnődni, milyen furcsa, hogy belőle dr. Szeghy Istvánná lett. S milyen észrevétlenül történt ez a hirtelen óriási változás! Tegnap még kisasszonynak szólították, most már: dr. Szeghy Istvánné. Tizszerhüszszor is ismételte: dr. Szeghy Istvánná. . . . Gyönyörűségét lelte ebben a három szóban, aztán egy kissé szoktatnia is kellett magát az uj, külöuös névhez. . . . tesebb berendezett vásárterek tanulmányozására. A kerületi állami állatorvos : Dankó István ur épen a mi lapunkban vetette föl — egy pozitív terv teljes föltárásával — e kérdés megoldásának nagy fontosságát s e terv létesítésének érdekében azóta a felső-tiszavidéki gazdasági egyesület is közbenjárt. És végre is, egy berendezett vásártér létesítésére az állategészségügyi törvény is kötelezi a várost s csaknem teljes bizonyossággal állitható, hogy — ami költségbe ez a berendezés kerülni fog — dusau meghozna kamatait a városnak, mert Nyíregyháza, forgalmi és minden egyéb viszonyainál fogva biztos nagy forgalmú vásári központja lesz nagy vidéknek, sokkal inkább az, mint ma Dabreczen, amely pedig ez idő szerint a szarvasmarha és ló vásári forgalmit csaknem teljesen magához vonza. Egy vásártérnek berendezése, miután az minden valószínűség szerint együtt fog járni a^zal, hogy más terület jelöltessek ki a vásárok megtartására, sok magán-érdeket érint: pro és kontra. Ez azonban nem szolgálhat okul arra, hogy az ügy megoldása halogattassék, auiál is inkább, inert a képviselő-testület e kérdésben való tanácskozással olyan férfiakat fog megbízni — iudulván azután ezek véleményén elhatározásában — kik tisztán és egyedül a város érdekei szempontjából fognak erről az ügyről tanácskozni s a plenumnak javaslatot tenni. A kisdedek érdekében. ii. Állítottam volt, hogy a nagyfokú halálozási arány czélirányos és vállvetett közreműködés mellett, jóval apasztható leune, ha uiiudazon hibákat, melyek erre rászolgálnak, elhiritauán't Dhogy elhirithatók legyenek, szükséges, hogy első sorbau azokat teljes meztelenségükben felösmerjiik, s odáig eljutva, ezeknek elhárítására inegtegyünk iniudenl, a mi liatalmunkbau áll. Én tehát rá fogok mutatni mindazon hibákra, tárgyilagos leplezetleuséggel mindeu tartózkodás nélkül, melyek rászolgálnak arra, hogy nálunk olyan mgy a gyermekhalandóság. Sorrend szerint fogom azokat elősorolni, 8 midőn a sorrendet kimerítettem, nem fogok késui a kisdedek csélszerü ápolására és gondozására nézve, 33 éves orvosi gyakorlatomból merített tapisztalataim nyomán, egy szakszerű cikksorozatot közzé tenni az anyák számára, inely kellő útmutatással lesz ugy a beteg, valamint az egészséges gyermek gondozása körüli eljírásra nézve, hogy ily mídoa megineuthessük, a mi megmenthető. S mi sem természetesebb, mint az, hogy az ártalmas befolyások elhárításával, ueines törekvésünben hajótörést nem szenvedhetünk s kitűzött ezélunkat elérenljük. De, hogy a siker teljes lehessen, szükséges, h>gy e körülmények minél tágasabb terjesztésére elegyengetve legyen az ut, hogy behatolhassanak a közönség miudau rétegébe, hogy uemzeti kulturánk e ne legvitálisabb kérdése közéberségbeu napirenden tartassák; s nagyon természetes, hogy ez irányban megyénk kormlnyzita lenne hivatva, liatáskörébeu megtenni a kellő intézkedéseket. Miután a kisdedekhez az anyák állanak legközelebb, a sorrendet azokkal kezdem meg. Az anyák! Mily magasztos szó, mennyi érzelem és lelki báj rejlik ezen rövidke szócskában: auya! Az érzelmi világ tender özönébeo ezen szócska emelkedik ki legmagasabban, legszentebb ihlettségében. Csak az foghatja fel e szócska teljes értelmét, kit a sors egy igazi jó anyával boldogított, ki egy oly auya gondozása alatt növekedett, ki nemes hivatásának teljes tudatával végezte anyai ' szent kötelességeit. Nincs a világon oly lény, mely az anyai sziv melegét pótolhatná, ez érzelem költészetének sincs méltó kifejezése a magas érték megbecsülésére. E;y folyton lángoló tűzoszlop az, melyből örök szeretet sugárzik, elárasztva az emberi nemzedékre! Da hát hol vannak azok az anyák?! Hol vaunak a teremtés e fölkent védszentjei? Hol vannak azok a magas ideálok, melyek a korhadt kuuyhókat is tündérpalotává varázsolták s boldogságot hintettek az emberi nemzedék közzé? Eüüutek, mint a mesevilág tündérei. Keressük, de nem találjuk! Tisztelet a kivételeknek, de Diogenes lámpijival is, csak ritkán bukkanunk egy igazi példáuyra, egy oly anyára, ki e szócska teljes értelmét magában hordozná, s ki magasztos égi küldetésének teljes tudatával, nemes hivatását kellően be is töltené! Ne vegyék tőiéin rossz néven tisztelt hölgyeim, s ne értsék magokra azok, kiket e vád nem illet meg. Da sűlyos vádat emelek mindazon anyák ellen, kik nemes küldetésükkel köunyelmüen visszaéltek. Nagy vád ez, de nem tehetek róla, nem ujjamból szoptam azokat, s nem ráfogásból teszem, hanem hosszú megfigyelésem szomorű eredménye, s nem teszek külömbséget a „szalon hölgy" ós az utolsó napszámosnő közt, mert az „ ínyák hivatása" egyforma a maga szentségében s nem ösmer fokozatokat. A .szalon hölgy" a túlbuzgó anyagi jólét gondtalauságábau, nagyon elfoglaltatja magát a külélet gyönyörei által. A külfény csábjai könnyelművé teszik magasztosabb hivatásaira. Jour fixek, divat lapok, toilettek, a sportok különféle nemei kiforgatják az anyát egyszerű mezéből s a „világi hölgy" káprázatában keresi az élvet és a gyönyört. Otthon a dada pótolja az auyát. Az első „kicsikék"-nek még arany dolguk van, ők még élvezik az auyai szeretet boldogságát, de már a 3 dik vagy pláue a 4 iknek a kastély túlsó végén rendezik be a gyermek szobát, nehogy az éjjeli felsirása a „nagyságos mama" álmát háborgassa. A hízelgő dada behozza a kis porontyot reggeli kézcsökra, a nagyságos mama megezirógatja, olykor egy leereszkedő puszira is méltatja, de niucs benne anyai melegség. Da dicsérőleg meg legyen jegyezve itt, hogy legalább a dadák válasz* tására némi gondot fordítanak s a gyermekek gyógykezeltetésük körül nem követnek el mulasztást! A közép é3 alsó osztályoknál még százszorta rosszabbul állanak a viszonyok. Itt is azt a szomorü tapasztalást nyertem, hogy csak az első kettő három a kedves, ezeu tűi pedig Isten a megmondhatója. — Ezen osztályoknál — kezdve a gazdálkodó osztálytól egészen le a napszámos osztályig — meghonosodott az a szokás, hogy a nő, mint kereső társ szerepel. Itt a „Gescbáft vor allén" jelszó alatt folynak a családi dolgok. A háziasszony mint kereső társ kora reggeltől késő estig van elfoglalva, s a „kis csemeték" egy piszkos rósz nőcselédre vannak Oizva, mely minden szerepében mindennel inkább foglalkozik, mint a rábízott apróságokkal, melyről jól tudja, hogy anyjok is inkább törődik azzal, hogy hány tojós tyúkot talált ma, miut gyermekeivel. A mindenes cseléduek vau ám sok dolga, neki tisztogatni, mosogatni, teritgetni, és sokszor még főzni is kell, s nem ér rá az apróságokra ügyelni, a kik ha járni nem tudnak, csúszva mászák be a szobát vagy konyhát, — a legtöbbször nyakig lucskosan, piszkosan, a nagyobbacskák pedig félig meztelen vagy kint settenkednek vagy a konyha körül garázdálkodnak. A legalsóbb osztálynál meg még cseléd sínoen, ott vagy rázárják az ajtót, olykor egész napra, oda kéAz esküvő utáni napon odaállt a nagy tükör elé, és nézte, hogy elég asszonyos-e az arcza. Az igazat megvallva, szerette volna, ha néhány esztendővel idősebbnek látszik; de azért meg volt elégedve az eredménynyel: elég asszonyosnak ítélte magát a tükörben. A lányos tekintet, mely azelőtt czél nélkül révedezett a levegőben, eltűnt a szeméből; a tükör öutudatos határozottságot mutatott. Csak a haján talált valami igazitni valót: a frouf.oujáuak nem volt semmi „asszonyi karaktere." Ügyes kezek azonban értik a módját, hogyau lehet még a hajnak is asszonyias varázst adui: a Lilla hajfürtei is el kezdtek kacsérabbul kunkorodni. Aztáu előkereste a szalagjait és egymás után mindeniket a hajába tűzte. Lilla homályosan sejtette, hogy a különböző szinü szalagoknak óriási jelentőségük van. És lám, a szalagkérdésről minden jóakaró tanácsadója megfeledkezett! Még az édesanyjáuak se jutott eszébe ez a nagyfontosságú, pír excellenca női kérdés. A számtalan nagynéni pedig mind csak arra figyelmeztette, hogy az esküvő után szabad lesz már tegezuie Pistát. Mintha ők ketten mir rég meg nem állapodtak volna a tegezésbeu ! Most aztáu magi vesződhetik a szalagválasztással ... Hi legalább Pista volna most mellette, da az jeleuteni mant Bilogéknak, hogy L ila jól érzi ma»át Mi gis, mintha a ké c és rózsaszínű szalag elhomályosítaná a többit. Dj hit melyiká legyen a babér a kettő közül? Lilla elkezdett kounlyau gondolkozni; életében olyan keveset gondolkozott komolyau, hogy aem lehet csudálni, ha csak némi fejtörés után tu Ita kisütni, hogy a kék szalag való neki. . . . Hiszeu lány-korában örökká rózsaszínűvel ékesítette a híját. ... Le a rózsaszínnel! A kák szalag asszonyosibb, kivált egynipos asszonynak a szőke hajiba csábítóan baleillfk ez a pompis sziu. Mindhitom, Lilla nem volt elbizakodott hanem a hajit a feltüJŐtt kák szalaggal igazin csinosnak találta. . . . Az csak Lilla fejlett Ízléséről tanúskodott, ho'y az arczára mir elégtelennek hitte a „csinos"' jelzőt Lilla boloidja volt a saját rózsaszínű arcainak; azt gondolta, a rózsaszínű arcz asszonyosabb, mint a fehér szinü, sápadt. ... A hitváuy szin olyan kislányos; de tessék az ő arciát jól megnézni: mijl kicsattan az egészségtől. És ezt csak az asszonyi érzés okozza; a barátnői, a kik még lányok, képtelenek az ilyesmit megérteni. Egyebet se tudnak, mint sóhajtozni; nem csod i, ha fehér sápadt marad az arezuk. Az ő piros, vidám, mosolygó, életet lehelő arcza olyan közöttük, mint a duzzadó, illatos rózsaszínű baraczkfa-virág fehér rózsák között. ... De hiszen majd ők is kipirulnak anuak idején, ha halváuy ábrándozó lányokból jókedvű asszonyokká válnak. . . . Igen, igen, nemsokára maga köré gyűjti a lányokat és el fogji mondani nekik, hogy micsoda öröm és boldogság asszonynak lenni. Felsőbb, oktató hangon tart majd prédikációt; eddig úgyis minden társaságban a hallgatóság közé tartozott, mo3t legalább ő irányítja mijd a beszélgetést. . . , Lilla folytatta a szemlét a tükörben. Azért ne tessék Lilla ő nagyságát szerfölött való hiuiággal vádolni, a miért egy egész délelőttöt a nagy tükör előtt képes eltölteni. Gondoljanak, kérem, arra, hogy Lilla még csak egy napos asszony, az egy napos asszonynak pedig illik arra törekednie, hogy a férjét minden elképzelhető fortélylyal magához bilincselje. . . . Lilla az ajkát nézegette. Egészséges, vérpiros ajka volt; az a tömérdek csók, metyet férje az ajkára adott, uern fosztotta meg a szinétől és melegségétől. Lilla elismerte, hogy az ilyen élet nem haszontalanság; tegnap óta csókból és ölelésből él. Mikor férjétől az első, hosszú, édes csókot kapta az ajkára, föltette magában, hogy megolvassa, hányszor csókolóznak egy napon át. Hanem ez a számítás meghaladta Lilla erejét; Pista buzgó térj volt és Lilla nem győzte az olvasást. Hanem azt meg kell adni, a csókolózásba kitűnően begyakorolta magát. Meg csak egy nap óta asszony, de esztendős menyecskékkel is kiállja a versenyt. Ha más nem, ez a, í eredménye mindenesetre meg volt Lilla egy napi asszonykodásának, hogy már nem húzódott még színből se, mint eleinte, a férje ölelése és csókja eioi. Csak összenéztek és kiolvasták egymás szeméből hogy mit akarnak. - Lillá aztin valami ellenállhatatlan hatalom kényszeritette, hogy átfonja f léb J5 Dy a' C á' éá S!3r0ltn H szavakit suttogjon a Folytatása a mellékleten
