Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-15 / 28. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1894. 28-ik számához. miket az iparos osztály kiván — újra behoznánk, a kisiparos osztály sorsa jobbra fordulna. Bizony nem, mert csak a legutóbbi húsz év alatt itt nálunk is minden gyökeresen megváltozott, más lett a szokás, a divat, a törekvés: lakásban, viseletben szórakozásban. A régi szép magyar viseletet leszorította — mert olcsóbb — az úgynevezett német ruha, kiszorult a ránczos magyar csizma, eltűnt a czifra szúr, a fürtös guba, az ezüst gombo3 mente, a darutollas pörgekalap, a régi női viselet. A háztartásban politiros bútorok, porczellán edények, petróleum lámpák, vasfózők, takaréktűzúelyek stbi vannak már mindenütt használatban Hát hiheti-e azt a kisiparos, hogy mindezt meglehet változtatni, hogy vau oly hatalom, mely ezt meg tudja gátolni? S helyesen cselekszik-e az az iparos, ki nem veszi tudomásul az ujabb szokást, a divatot, az izlést, s készít, mint régente, folytonosan csak régi módi lábbelit, czifra szűrt, tulipános ládát stb, mikor már ezeknek alig akad vevője. Könnyű mind ezekre a válasz s megadhatja magának minden helyesen gondolkodó kisiparos. S ha megadta, rá kell jöunie, hogy a kisiparos sorsa csak ugy változhatik ismét jobbra ha a munka előállításában lépést tart a szokással, az Ízléssel, hisz ő neki magának is életmódjában, háztartásábau más lett a szokása Csak ugy válhatik sorsa jobbra, ha hozzásimul a világ ujabb rendjéhez, sőt igyekszik a saját maga ipara számára kihasználni mind amaz előnyöket, miket a mai kor lehetővé tesz. Ha tanul, ha Ízlését fejleszti, ha szakmájában alaposau otthon van, s igyekszik azokat a munka-eszközöket, segédgépeket megszerezni ós alkalmazni, miket a gyáripar használ, ha erósen ossz etart, szövetkezik: akkor feltartóztathatja a hanyatlást s újra jobb nip jk virradhatnak rá. Első sorban tehát tanult, képzett iparosokat kell nevelni, az inasokat alaposan kiképezni, (nem vizhordásra, pesztrálásra stbi használni, mint nálunk szokás), a segélek tovább képzésére kiváló gondot fordítani, mert ez által szebben, Ízlésesebben termelhetünk s szerencsére van is, lesz is miudig elégségesen olyau közöuség. mely a jó és szép munkát szereti. Hogy pedig ez drága ne legyen, tehát hogy a kisiparos is versenyezhessen, neki is használni kell az ujabb munka-eszközöket, segédgépeket. Miuden szakmában vannak ilyenek, s bizonyára a vásárló közönség nem fog azért kételkedni az egyes iparczikkek szolidságában, {ha például a gyalút gép hajtotta is, miut ahogy czipőt, csizmát is géppel varrnak most már mindenfelé. Nálunk azonban még félnek a gépektől, mert nem is ösmerik, pedig a gépek meghonosítása a legfőbb dolog a kisiparosok helyzetének megjavítására; s a hatóságnak is, a szükséges ellenőrzés gyakorlásánál lehetőleg ugy kell eljárnia, hogy ne nehezítse vagy akadályozza meg az ilyen muuka-gépek felállítását és alkalmazását, amire annál kevésbbé vau szükség, mert ma már bőségeseu állanak olyau — különböző erőre berendezett gépek rendelkezésre, melyeknek alkalmazásánál a tűzveszélyesség csaknem teljesen ki van zárva, s olyan kis eshetőségre 3zoritva, ami egyáltalában nem indokolja azt, h°gy egyeí — szomszédos háztulajdonosok följajdulására az illető iparosoknak ilyen gépek | alkalmazása lehetetlenné tétessék. A fővárosban, a városligeti iparcsarnok helyi ségeiben épen ez idő szerint vau nyitva a villamos erőre berendezett ilyen munkagépeknek a kiállítása. Mi legmelegebben ajánljuk iparosainknak ennek megtekintését. Hiszen remélhetőleg a legközelebbi jövőben már városunkban létesülni fog a villamos világítás, s akkor e gépeknek az egyes műhelyekben való alkalmazása minden nehézség nélkül lehető lesz. A magy. kir. államvasutak igazgatósága az iparosoknak ez alkalomból a fővárosba való utazásra a legmesszebb menő kedvezményeket biztosította, s lapunknak épen e számában, az újdonságok között közöljük a vasut-igazgatóságának erre vonatkozó hirdetméuyét. Álljanak össze az iparosok és segédek s menjenek föl a fővárosba ezt a kiállítást megtekiuteni és tanulmányozni. Iparos-kérdésekről lévén itt szí, e helyütt is fölhívjuk városunk és vármegyénk tehetősebb egyéneinek figyelmét arra a fölhívásra, melyet a főispán ur őméltósága, épen a kisiparosoknak a rnilléniumi kiállításon való résztvevése érdekében hozzájuk intéz. A fölhívást lapunk más helyén, az újdonságok között közöljük, s reméljük, hogy vagyonosabb egyéneink közül akadni fognak többen, kik a főispán ur intenciója szerint egyes iparosoknál teendő megrendelések által lehetővé fogják tenni azt, hogy az illető iparosok, a megrendelt ipar-czikkekkel, a rnilléniumi kiállításon résztvehe3senek. Nagy érdekeket fognak ezzel előmozdítani s bizonyára áldozatukba sem fog kerülni, mert az az iparos, aki ilyen megrenielés teljesítésére vállalkozni fog, igyekezni fog egyúttal olyau munkát előállítani, mely a kiállításon bemutatva, becsületére válljon. Ajánljuk még egyszer a főispán ur fölhívását az érdekeltek figyelmébe, s az ügyet amelyben ott S4Ó vau, pártfogásukba. XópbkoViink szellemi haladásának biztosítása. Tirsadalini életűiket egészau átölelő szibadverlauyban a népiskola a', egész emberi életre oly fontossífgil bír, h>gy manapság már a leghitalmisabb államit uem csak bigy uem nélkülözhetik, de mint a lótilap iák egyik föltételét hitalmi körükba vonván s annak bjrendjzését a főfelügyelettel együtt jogosan magukuak követeivé 1, természetesen utalva vannak arra is, h)gy ezea áldisaiban vágtntetlen jelentőségű intézményt, a megváltozott viszonyokhu képest, korszerűm és czéliráuyostu rendezzék be, higy ugy a társadalom, miut az egylilz és az állam érdekeinek megfelelhessenek. A különböző tuiomáuyszakok munkásai évről-évre szaporitjík ismeretük anyagát, de be kell vallauunk, mikor az élet küzdelmeiben, a létért valő kemény tusában fárad a lélek: akkor nem találji ügybuzgó működésének és fáradozásainak anyagi sikerét, nem az összhangzatot, mely kibékítené nehéz sorsával. Kisiparosok sorsa. Általánosan tudott dolog már az a szomorú tény, hogy a kisiparosok sorsa évről-évre kedvezőtlenebb. Régen eljutottunk már odáig, hogy a bajt felismerte a kormány, az országgyűlés és asi egész gondolkodó társadalom s bizonyára nem lehet tagadui azt sem, hogy — legalább a jóakarat minden tényezőben megvan, hogy a bajon segítve legyen. Mindnyájan óhajtjuk a kisiparos jobb sorsát, mert hiszen kapcsolatos ezzel az egész társadalom érdeke. Nem csak a mult szempontjából kell a kisiparos osztály föllendülésére törekednünk, hanem a jövő érdekében is Lehetővé kell tenni egy erős, úgynevezett polgári osztály erősödését, egy középosztályét, mely pedig kisiparos nélkül el sem képzelhető. Hisz épen azért fejlődik hazánkban oly lassan a közép elem, mert a kisiparosok anyagi helyzete annyira kedvezőtlen s annyira hanyatló. Az uj idő nem is mindenben kedvez aunak. Ezzel tisztában kell lenni, midőn a kisiparos sorsáról szólunk. Tudnunk kell, hogy az emberi művelődés s munka fejlődése és haladása, a közlekedési eszközök, találmányok mindinkább a tömegre s nem az egyesre fektetik a súlyt. Manapság minden nagy aráuyu: a termelés ép ugy mint a fogyasztás. A termelt áruczikkek olcsó árát a tömeges előállítással együtt járó olcsósággal igyekeznek elérni, mert különben a termelő ki nem jöhet A gép csak ugy fizeti ki magát, ha sokat, tehát olcsón termel. A vasút, a hajó tömeges szállításra van berendezve s vesztességgel dolgozik, ha uem tömegesen fuvaroz. De hát ezzel, ha nehezen is, meg kell barátkozni a kisiparosnak ép ugy, mint mindenkinek. S ha ezzel számolunk s az uj időkhöz simulunk, aunak előnyeit felhaszuáljuk, a kisiparos számos baján segíthetünk. De csakis ezzel, mert ue higyje senki, hogy a sokak által kívánt régi eszközök czélra vezetnek. Nem — Bizonyára mindenki szívesen vágyódik vissza az úgynevezett régi, egyszerű világba, mikor kevés volt az igény, tehát elégedettebb a uép; mikor az iparos-segéd, (akkor még mesterlegénynek hivták), az iuas, (ma „tanoucz" a neve) mintegy családtagja volt a mesternek; mikor „jó ára" volt az ipar-czikkeknek, de csak azért, mert kevés volt a termelési költség, a szükséglet; jók voltak a vásárok, mert nem volt vasút, távírda. Ezek az idők letüutek, mint letűnik az ember ifjúsága, amikor aranyos színbe i látja a világot. Elete későbbi küzdelmeiben hiába vágyakozik vissza az ember a rózsás ifjú korba; az idő csak repül, halad fölötte. így vagyuuk a világon minden dologgal, igy van a kisiparos osztály is. S nem botor embernek tartanáuk-e azt, aki meg akarja gátolni az idő telesét, aki azt hiszi, hogy mindig ifjú marad! Bizonyára világ gúnyjává váluék, mint az a vén leány, aki azt hiszi, hogy ő még mindig szende, viruló hajadon Szomorú tévedés s keserves csalódás tehát azt hinni, hogy ha néhány régi intézményt — „A NYÍR VIDÉK jCÁRCZÁJA* Az uj bótos. Máskülönben hivták biz őt felvégi bótosnak is, mert hit uj is volt, amennyiben csak hat hónapja, hogy Dömsödre költözött, s felvégi is lehetett, mert hát a székvárost véve irányadóul, csakugyan a felvégen lakott, de különben még nem lakott oly régeu Dömsödön, hogy a kis falukban szokásos csufnevek mellett a valódi ne vét elfeledhették volna s igy bizton állithatni, hogy valódi neve a czégtábiára kiírva levő Arándi B la. A kis községekben mindeukinek származása, viszonyai és tervei felől leggyorsabban akarnak megismerkedni, s ha hinni lehet, lesik korcsmárosnak, Arándi róm. katholikus vallású, 32 éve<\ kereskedő, pár ezer forin'ja van, s azért jött Dömsödre, hogy meggazdagodjék. Ez utóbbi dolog ugyan már tervnek is sületlennek tüut fal, de hát amennyiben lehetséges, hogy Arándi nem épan kereskedése után akar meggazdagodni, senki sem merte sületlenségnek nevezni. Az állapothoz hozzá tartozik az is, hogy nős-e valaki vagy nem, de nyomozás tárgyát ez azért nem képezte, mert Arándi egy szép, fi ital nővel érkezett a községbe, a kivel már eleinte ugy bánt, hogy a leglaikusabb dömsödi polgár is biztosra vette, hogy az a szép dáma, nem lehet más, mint feleség, még pedig egy bálványozásig szeretett feleség. Fátum ugyan, de tagadni nem lehet, hogy a legtöbb tragédiát a? ilyen bálváuyozásig szeretett felesé gek szokták okozni. S kezdtem hinni, hogy Arándinak is egyik eltitkolt oka Dömsödre költözésének az a bálványozott feleség, kinek neve különben Ecsedi Eűz. Amint Bolygó Marczi kupecztól lehetett hallani, Ecsedi Eliz Szatmáron lakott, mint leány, a hol az Uunepelt lányok sorában foglalt el előkelő helyet, azonban bár többször megkísérelte, az asszonyok közt egyáltalán semmi féle helyet nem tudott elfoglalni, míglen bájainak hűséges rabszolgájává szegődött Arándi Béla, — ez kitartó volt, s bár többször láthatta volna — ha szemét a szerelmesek megénekelt vaksága el nem borította volna, higy ő ciak atfile közöuséges „skarf — végre is kitartása győzött, oltár elé vezethette s magáénak moudhatta azt a leányt, kinek oly sok bámulója, hódolója volt Szatmár városában, de kérője, a deákokat kivéve — egy sem. A remek leány, kiuek miuden mozdulatábau, min den vouásában kellem, kedvesség volt, kinek arcza, termete festő ecsetje alá illett — egy közönséges .vegyes kereskedőné" lett. S ez a közönséges vegyeskereskedő, ha már megkaparitotta, meg is akarta tartani. Ha ez asszoay ráuózett, Inzzá szólott, egész viló jin látszott, mily boldoggá teszi ezt a kereskedőt, s nem lehetett oly dolog, uiit megtudott volna tagadui tőle, kivéve azt az egyet, hogy ebb51 a sáros faluból elköltözzenek. Azt adta okul, hogy előbb kis vagyonkát akar, kereskedése ós bérlet utján gyűjteni s akkor raijl városba mennek. De mikor lesz az a „majd.* Alapos a gyanú n, hogy miud ezen okok csak azért lettek felhozva, hogy a nő távol tartassék azoktól az asszoay iránt még merészebb imádóktól, a kik közt -elvégre nem lehetetlen, lehet egy, a melyik a nőnek is imádottja volt. Azt a közmondást .alkalom szüli a tolvajt", ismerte a vegyes kereskedő, s nem lehet tagadni, hojy alapjában jó gyógyszert talált fal. Hiszen tagadhatatlan, hogy a gyógyszer elég jó volt, de az is kétségtelen, hogy ezen gyógyszer keserűségét épen Arándi érezte legjobban. Az asszony kedvetlen volt, hiába vezette be egyes házakhoz, a hol elég kellemes szórakozás mutatkozott, hiába működött és áldozott arra, hogy bálok tartassanak, a közel vidékre kirándulások tétessenek, az asszony elfogadta ugyan a nyújtott szórakozást, de látszott, hogy kevesli. Pedig a vidék fiatalsága mind az asszony körül járt, központja lett egy-egy társaságuak, de mindhiába! az asszony szomorú kedvetlen volt. Bármily együgyű lélekbúvár tanoncz, kétségtelenül helyeseu találta vclua okát ezen kedvetlenségnek abban, hogy a szép, körülrajongott nő nem szereti férjét, s az sem mint társalgó, sem miut fórj nem tudja őt kielégíteni, nem tudja őt ugy szeretni, hogy feledtetni tudná vele, miszerint nem szerelemből ment hozzá. Arándi azonbau minden okot keresett és talált volna, csak ezt uom. Mart ha arra a meggyőződésre kellett volna jönnie, hogy őt neje — kit a szó teljes értelmében imád — nem szereti, az egyenlő lett volna a halállal. Az ilyen mu lkában felnevelkedett férfiak annyira is tudnak szeretni, hogy szinte kiállhatatlan ! Da egyszer aztán változni kezdett a helyzet. Az asszonyka ba benézett a boltba, szóba állott férjével és a vevőkkel, a férj olyan boldog volt ilyenkor, hogy a vevőnek kétszer aunyit adott, miut a mennyit kórt. Miutha egy éltető nap tünt volna fel az ólon bútorzatú boltban. Mosolygott is az az asszony, kedveskedett férjének ó3 dicsérte, hogy milyen remek tavaszi idő van. Aztán naponta sétára ment. Hívta férjét is, bár tudhatta, hogy annak szegénynek a boltban kell ülnie, krajezárt-krajezárra gyűjteni, hogy majdam a városba mehessenek. Vidámság költözött a lakásba. Ugy látszott az asszonyka kezdi megszokni az egészséges levegőt. Da miért mondjam tovább, ugy is minden olvasóm előre kitalálta, hogy ennek a vidámságnak az oka: a hiányzó férfi, a ki megkerült. Mindenki tudta, mindenki baszólte már a faluban is, csak Arándi nem sej ette. Egy szatmári udvarló