Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-08 / 27. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 27-ik számához. Női kézimunkák kiállítása. Nem tudjuk, kinek az agyában, vagy inkább talán kinek a jó szívében fogamzott meg a nőegyesület tagjai közül az a terv, hogy ez az áldásos egyesület, mely odáig hivatását szegé­nyek és árvák gyáinolitása által teljesité, tága­sabb térre rendezze be működését s alapitsa meg a női ipar-iskolát. Az azonban bizonyos, hogy aki kigondolta, okosat és nemeset gondolt nagyon; s az is bi­zonyos, hogy a jótékony nőegyesület, ahogy ezt az eszmét életre kelté, ahogy ezt a tervet meg­valósította, hogy ugy mondjuk, remekbe csele­kedte azt s érdemessé tette magát ez intéz­mény inegalakitása által egész közönségünk há­lájára és elismerésére. A nő-ipar-iskola az iskolai évet ez idén is munka-kiállitással rekesztette be. És ez a ki­állítás aztán igazi vizsga volt. Abban a szerény, ütött-kopott épületben, melynek fölirását: „városi felső-leányiskola" méltán bámuljuk meg (már tudniillik azért, hogy abban az igénytelen kis épületben miként tud megférni a mi „városi felső-leányiskolánk"), czégér nélkül húzódik meg nőnevelésünknek ez a hatalmas intézménye, s idegen ember, ha e hét négy első napján, ameddig ugyanis ott a női munka-kiállitás nyitva volt, oda benézett, méltó álmélkodással és csodálattal szemlélhette azt a fényes tárlatot, a női ipar-iskola növen­dékeinek kiállítását, egy évi tanulásuknak ezt a demonstrált eredményét. Mindössze néhány éve csak, hogy a jóté­kony nőegyesület ezt az intézményt megala­pította és ismeretes körülmény az is, hogy nagyon mostoha körülményekkel kellett ez isko­lának az első években megküzdenie. És mégis bámulatos az az eredmény, amit elért Nem csak az az eredmény, melyet az is­kola mostani kiállitása oly fényesen demonstrált, de az a siker, hogy az iskola működésének szemmel látható és kézzel fogható nyomaival találkozhatunk már városunkban. Igazán el­mondhatjuk ez iskoláról, ós pedig minden túl­zás nélkül, hogy a mindennapi élet szükségle­tei szerint egyik teljesen bevált intézménye városunkban a nőnevelésnek. Ismeretes dolog a város képviselőtestületé­nek az a határozata, hogy a felső-leányiskola teljes polgári leányiskolává alakíttassák át, s hogy az e czélból szükséges építkezés oly arány­bau történjék, miszerint az emelendő épületben a jótékony nőegylet által fentartott nőipariskola is elhelyezést találjon. Ezt a határozatot leg­közelebb már foganatosítani fogják, miután, mint értesülünk, az ellene beadott felebbezést az illetők — igen bölcsen cselekedve — vissza­vonták. Mindenki tudja, akinek a nőnevelés fon­tossága iránt egy kis érzéke van s aki e tekin­tetben nagy hátramaradottságunkat ismeri, hogy a város egy régi mulasztását teszi jóvá ez el­határozása által. S az a körülmény, hogy a polgári leány­iskolává átalakítandó felső-leányiskola, ugy, mint idáig is volt, egy fedél alatt marad a jótékony nőegyesület nő-ipariskolájával, előtérbe tolja annak az eszmének megvalósítását, hogy az alakítandó polgári leányiskola, mindjirfc első szervezésénél, tehát már most, a nő-ipariskolá­val bizonyos irányban, tudniillik a női kézi­munka tanítás terén összekapssoltassék, E sorok irója e terv megvalósítását olyan formán goniolja keresztül viendőnek, hogy a jótékony nőegyesület nő-ipiriskolája, megtartva a maga, külön állását, elvállalni a polgári leáuy­iskola növendékeinek a női kézimuakábau való tanítását A város, mint a? iskoia fenntartó hatóság, viszontszolgálat fejébia bizonyos segíly­ben részesítené ezért a jótékony nőegyletefc, amelynek összege bizonyára nem lenne nagyobb, vagy legalább is nem tetemísen nagyobb, mint amennyibe a női kézimunka tanibísx egyébként is kerülne. A nőipariskola pedig eddigi működése és elért eredményei által teljes garanc.iát szol­gáltat arra nézve, hogy ennek a megbízatás­nak a legfényesebben fog megfelelni s a lehető legnagyobb mértékben biztositani fogja amaz érdekeket, melyek a leányiskolái tanítás eme igen fontos részéhez, tudniillik a női kézimunka tanításához fűződnek. * * # E rövid megjegyzések után közöljük itt Lefíler Sámuel nőegyesületi titkárnak a ki­állítás megnyitásakor mondott következő be­szédét : Nagyságos nöegyleti elnökség! Tisztelt Tanügybarátok! Tisztelt tanitó kisasszonyok! Tiszteletünket kiérdemlő nöipar­iskolai ifjúság! A tanév végén, országszerte vizsgák! hangos, szép feleletekben gyönyörködtek a szülők. Itt is e páratlan szorgalommal létrejött kiállítást, a nőipariskola vizsgájá­nak nevezhetem. Némán állanak a tanítványok, némán a tanerők, erős censor, a nagy közönség, de annál hangosabban szólnak le hozzánk e rideg falakra függesz­tett tárgyak. Mit beszélnek ezek ? Hangosan kiáltják hoz­zánk, hogy a tanítók kitartó szorgalma, bölcsen vezetett és sohi nem méltányolható türelemmel fejlesztett termé­szeti adomány e téren is mily meglepő eredményeket képesek létre hozni. Részletezés helyett kérem a közön­séget, személyesen győződjék meg állításom igazsága felől. Járja körül figyelemmel e termet, állapodjék meg min­den tárgy mellett és méltányolni fogja ugy a gyöngéd női kezek ügyességének és türelmének gyümölcsét, valamint a jeles tanerők szikértelmét és buzgóságát. Igaz, hogy a nőegylet képviseletében van sierencsétn ennek meglntilmizisából felszólalni, míg sem tartom illetlen szerénytelenségnek, hogy első helyen a nőegyletet üdvözöljem e városunkra nézve lélekemelő ünnepélyen. Lagyen áldott működése a jövőben is; működjék közre hivatásánál fogva azon a téren, a város felvirágoztatásá­ban, a melyre ezen nemes egyletet épen magasztos hiva­tása állította. De üdvözlöm melegen, szivemből a nemes város elöl­járóságát, mely a nőegyletet| magasztos hivatásának tel­jesítésében oly készséggel támogatja. Közel az ige meg­valósulása. Milyen iróniája az a sorsnak, hogy egy ócska épület romjaiból fog felemelkedni ama intézet uj épülete, melyben a bölcs vezetés oda hat, hogy a börtönökre ne legyen szükség; hogy megtanítsa a társadalmat arra, hogy eddig mostohán kezelt gyermekeit a hasznos mun­kára, a hasznos munka által vezesse rá az anyagi jólétre, „A NYÍR VIDÉK TARCZ AJ A." A uö szerelme. — Mantegazza Pál után. — A nő jobban és bensőbben szeret, mint a férfiú. E« tény a két lélektanának alapvető dogmája, mely hogy igaz, a nem fentartásában és szaporításában a nőre ne­hezedő kötelességek sokszerüsége bizonyítja. A férfiura nézve a szerelem az élet egy epidózja, a nőre nézve ellenben az csaknem maga az élet; s ezt az igazságot senki sem hirdette oly meggyőző ékes­szőHalassal, mint egy szentté avatott nő, ki Istenen kivül mást sohasem szeretett. Szent Teréz irataiban ezt olvassuk: a pokol olyan hely, a hol szeretet nem létezik. Nem az örök tűz, nem az elkárhozottak végtelen kinjai rázták meg szent Teréz szivét, hanem a szeretet teljes hiinya. Képzelhető-e nagyobb gyötrelem, mint az, hogy nem lehet többé sze­retni? És madame Stael, két századdal később, igy irt: „Oh kétségkívül, természetüok rejtélyeiben az, hogy tudunk szeretni és ismét szeretni az egyetlen, a mi égi örökségünktől megmaradt.* Be'giojó^o herczegnő azt szokta mondani, hogy ő az embereket mind egyetlen egy nagy család tagjainak tekinti: „Ez (a szerelem) a czél, az marad annak kell lennie. Nem tudom magamnak elképzelni, minő érde­künk lehet az életben, mikor vannak szemek, melyek­nek szabad reánk nézni, a nélkül, hogy szeretnének!" Az anyaság a nő első, legközvetlenebb és leglénye­gesebb hivatása; de a nő csak szerelem által lehet anya s ha e két hivatást összehasonlítjuk, a szerelem oly viszonyban áll az anyasághoz, mint a virág a gyümölcs­höz. Hasonlítsuk össze a szerelmet az anyasággal, a virágot a gyümölcscsel: a következmények, élettani, lélektani és erkölcsi tanulságok végtelen kincséből kö­teteket írhatunk s ez a könyv valódi aranykönyv lenne, mert magában foglalná a szeretetnek ós a családnak öröktől fogva a természetben gyökerező törvényeit. A virág ép ugy mint a szerelem, egyesíti magá­ban mindazt, a mi szivet, lelket s az öt érzéket gyö­nyörködteti; szép kedves, illatos és mámorító, mint a szerelem, de az élvezet, a gyönyör rövid, mert az idő elhervasztja a virágot, a szél elhordja hím porát s a mámorító illat messze száll. A gyümölcsben, ép ugy mint az anyasígban, meg vanuak azok a titkos állandó erők, melyek örökké, vagy legalább addig tartanak, mig az élet ki nem alszik; mindkettő belsejébe zárja a magot, melyet öntestóvel véd meg ós érlel, hogy faját fenntartsa; mindkettőnek reménye a magban van, melyért magát, létét, feláldozza. A virág büszke, mert szép, a gyümölcs szerény, mert nem önmagáért ól; a szerelem szenvedély, az anyaság gyöngédség. Ezért esztelen az, ki azt kívánja, hogy a virág ép oly soká tartson, mint a gyümölci, s hogy a gyü­mölcs ép oly szép legyen, mint a minő volt a virág; esztelen az s vétkezik a természet ellen, ki a szerelem ben csak a virágot keresi s elfordul a gyümölcstől, mely a virág ezernyi csábjaival nem kínálkozik. Élvez­zétek a virágok mámorát, de ne vessétek meg a gyü­mölcsöt sem, melyet a mámor szül. A természet tör­vénye ez; ne akarjátok, hogy a csillagok nappal is ragyogjanak. A nő csakhogy szerethessen, föláldozza büszkesé­gét, becsületét, életét és mindenét. A férfi ellenben csaknem mindig feláldozza szerelmét a büszkeségért, a becsületért, a vagyonért. A férfi a szerelemben miodennek­előttj gyönyört keres, a nő ellenben csak a sziv meg­hódítására vágyik­» * * A nagy közönség hite szerint, a nő szerelme ren­desen két alakban nyilatkozik meg, s ezek a kaczér­ság ós álhatatlanság. A kaczérság a nemi külömbségen az anyagi jólét a megelégdésre és a megelégedés folytán a törvény tiszteletére. Ahol a törvényt tisztelik, ott bör­tönre szükség nincsen! Éljen a kor szellemét bölcsen megerto es a haladást biztosító városi tek. elöljáróság. Legyen szabad ez alkalmat felhasználnom arra is, hogy az áj. ev. egyház nemes szellemű presbyteriumát s annik felügyelőjét Míjerszky Béla urat, és egyházi el­nökét üdvözöljem! Üdvözletemet a hálás köszönet őszinte szavaiba foglalom . . . Mert otthont adtak iskolánknak. (Népiskola.) ;stb. Engedje meg a tisztelt közönség, hogy az elisme­res pálmaágát nyújtsam a tisztelt tanító kisasszonyoknak, Kegly Szeréna és Bégányi Gizella kisasszonyoknak. Pezs­gést, életet, munkakedvet, haladást hoztak e tanintézet talai közzé! Szakértelmük előtt elismeréssel kell adózni még a legélesebb kritikínak is; bügalmak és kitartá­sukat, páratlan türelmüket e fényes eredmény hirdeti. Tartsa meg őket az Isten e magasztos intézmény további felvirágoztatására, pótolja ki pazirul feláldozott egyéni erejüket és ama tudattal élvezzék a jól megérdemelt pi­henőt, hogy őket mindnyájunk őszinte üdvözlete és el­ismerése kiséri el. Végül kegyetekhez fordulok t. kisasszonyok, mint ez intézet növendékeihez. Fogadják ez intézet vezetőinek részéről az igaz elismerést azon törekvésükért, melyet a munka, a becsületes munka terén kifejteni és megvaló­sítani igyekeztek. Önök a gyöngébb nem, erőt, hatalmat szereztek migoknak az által, hogy dolgozni megtanultak; a munka, áldás, becsülés és egyéni jólét forrásai. Önök e forrás birtokába jutottak. Vigyék, terjeszsíék ismeretei­ket minden irányban, legyen jutalmuk a tiszta öntudat becsületes foglalkozásukért, legyen jutalmuk azon elisme­rés, melylyel mi kisérjük haladásukat, s azon elismerés, melyben becsületes munkájuk után az erősebb nem része­síti önöket a jövőben. Mindnyájukat tisztelet és elismerés illeti szorgal­mukért, mégis engedjék meg, hogy a kiválóbbakat a nőegylet tényleges jutalomban is részesítse. Végül Isten áldását kérve ez intézetre, a szorgalom ezen tárházát, e mmkakiállitást megnyitottnak nyilvánítom. Iskolai értesítők. A nyíregyházi ág. ev. főgimnázium órtesitóje. Dr. Vietórisz József classica-philologiai tanárnak uagyobb értekező te nyitja meg az értesítőt, Vergilius­nak az aranykorról írott költeményéről. Azután Porubszky Pál tanár s'.átml be arról a szép ünnepélyről, melyet a mult évi október 28 án, Martinyi József főgimnáziumi igazgató 25 éves tanlri jubileumán tartott városunk közönsége. Az értesítőnek a mult tauóvről szóló jelentéséből közöljük a következőket : A tanulók különösen az első osztályba való felvé­telre tódultak tömegesen. Miután psdig évek óta meg­haladta az első osztály tanulóinak száma a 60-at, igaz­gatóuak indokolt felterjesztésére a vallás - és közoktatás­ügyi miniszter tulatta, hogy nem ellenzi, miszerint az I-ső osztályba 65 tiuuló vétessék föl; sőt a mennyiben az első osztályba bejegyzett tauulók a beiratás első napján mir megütötték a 65-ös létszámot, a később jjlentkező növendékek szülőinek folyamodványára ugyan­c<ak a vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte, ii >,'J a helybeli illetőségű jobb tanulók közül még 5 felvehető legyen; s igy a nyilvános tanulók száma az első osztályban a tauóv elején 70-re emelkedett. Ila figyelembe veszszük, hogy a tanulók ily nagy száma egy osztályban ugy didacticai, mint paedagogai szempmtból kifogás alá vehető; ha látjuk azt, hogy az ez osztályba bejegyzett magántanulók száma is 14, kik­nek jó része feltótlenül nyilvános tanuló lett volna, ha számárj' hely van; s ha még megemlítenem, hogy leg­alább 10 — 15 vidékről jelentkező szülő azon keserű tapasztalattal volt kénytelen a beiratáskor eltávozni, hogy fia számára iskolánkban nincs hely: indokolt a közszükségletnek megfelelő lenne, ha az első osztály mellé', párhuzamos osztály állíttatnék. alapuló szükségesség s egyképen közös férfiban ós nőben, mert a két nemnek közös hivatása, hogy egymásnak tessenek s egymást különösen csábítsák a szerelemre S vajion nem irta-e már meg Balzac is; .Vannak a női ruhának olyan mozdulatai, a melynek megérik a Montyon-dijat." Jaj volna ha a nők nem lennének kaczérak! Elő­ször is mi, férfiak, esnénk kétségbe a fölött. A meddig a kaczérság csak a tetszelgós vágya és művészete, benne a szerelem első és talán legkedvesebb legkábitóbb frá­zisát látjuk, mely épen a kaczérság nyomán szivünkben éledő édes remények miatt oly kábító; s ezért a ka­czérság csak akkor sérthet bennünket, ha tulságig megy, vagy ha kivétel nélkül szól mindenkinek. Ekkor már szeméremérzetünk és jó Ízlésünk is föllázad ellene s az hihetjük, hogy vagy a tulcsapongó elvvágy, vagy a léha könnyelműség jele, s bizonyára nem csalatkozunk. Da miért kellene ezért haragudnunk, ha egy nő kinek gyönyörű fogai vannak, gyakran ós szívesen mo­solyog? Ha egy másik, kinek hófehér, finom kis keze van, kelletuél többet gesz'ikulál? Ha egy kedves picziny lábactka hamarabb és gyakrabban kibúvik a szoknya alól, mint a nagy és otromba láb ? S:>ha, és semmiesetre sem! Mert hiszen ezzel egy értelmű volna, megátkozni a gondviselést, mely e fizika' szépségeket létrehozta és a nőnek azt sugalmazta, hogy dicsekedjék velük! — S vájjon mi, férfiak, nem vagyunk e éy oly kaczérak ? — Ha meg lehetne mérni, vagy össze lehetne hasonlítani ez az elvont sajátságot, nagyon könnyen arra az eredményre jutnánk, hogy a kaczérság mórtékre nézve egyenlő mind a két nemben, és csak a formában, a megnyilatkozás módjában különbözik. A nőben fizikai ós erkölcsi, mert a nő a férfit szépségével és jóságával törekszik megigézni. A férfiban anyagi ós szellemi, mert a nő azt kívánja a férfitól, hogy testi erejével ós gondolatainak merészségével hódítsa meg őt. * * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom