Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-03 / 22. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1894. 22-ik számához, az méltó arra, hogy polgártársai szeretettel párosult tisz­telettel legyenek iránta. De fokozza a Bencs László érdemeit, hogy hivata­loskodásának 25 esztendeje abban a korszakban tölt el, mely alatt a legnehezebb feladatok megoldása várt Nyír­egyháza városára. Sokszor nehezebb bármely positiót megtartani, mint megszerezni. Nyíregyháza város is, ha nem feszíti meg szellemi és anyagi erejét az utolsó évtizedben, tized rangú provincziális központtá sülyed alá. Hogy ez nem történt meg, hogy Nyíregyháza nem hogy stagnálva, de hatal­mas léptekkel siet mindinkább előre, abban oroszlán része van Bencs Lászlónak, ki hűséggel és teljes odaadással szolgálta szeretett városát; kit bölcsesség és körültekintés vezet a tervezésben, erély és fáradhatlan munkásság a kivitelben, szigorú takarékosság a város háztartásában. A mi az ur szolgájának az oltár, a jó katonának a zászló, az volt ünnepeltnek a város érdeke, melylyel minden gondolata, minden érzése össze volt forrva. A huszonöt éves fordulón a jól és híven teljesített kötelesség tudatával tekinthet vissza a lefolyt negyed századra, erőt és kedvet merítve a jövőre a mult sike­reiből s az iránta annyiszor és most is nyilvánuló köz­bizalomból. De bizalmat és reményt meríthet a múltból az ünnepelt további működése iránt a képviselet is, mert a lefolyt huszonöt év alatt jogossá és alapossá tette közhasznú működésével az 1869. május 31-én előlegezett feltevést s azóta hat izben megujuló bizalmat, melynek mindig hü és méltó letéteményese volt. Majd megemlékszik szónok az ünnepelt családjáról, hol a közügyekben kifáradva üdülést talál s végül azon közóhajnak ad kifejezést, hogy maradjon még sokáig a városé és családjáé és élvezze polgártársai és családja körében a polgári és családapai erényekkel jól megérde­melt zavartalan boldogságot. Bencs László polgármester, a zajos éljenzés el­hangzása után, a megindulástól remegő hangon köszönte meg a nem várt s — mint mondá — meg nem érde­melt kitüntetést. Ő csak kötelességét teljesité s ha —• ugy mond — annak ugy ahogy megfelelt, az nem az ő érdeme, hanem a képviselete, mely őt helyére oda állította. A polgármester beszédét többször szakította félbe a bizalomnak és szeretetnek zajos nyilvánulása. A közgyűlés ezzel véget is ért. Előbb azonban Moesz Béla aljegyző fölolvasta a huszonöt évvel ezelőtt tartott ama közgyűlésnek jegyzőkönyvét, amelyben Bencs Lászlót második tanácsosnak megválasztották. A közgyűlés a polgármester éltetésével véget ért. Bérmálás a nyíregyházi r. k. esperesl kerületben. Nyireyyliáza, május 27. 28. Miut e l.-'pok olvasói előtt már tudvi vau, a gyön ­gélkedő egészségű dr. Samassa József egri érsek ó exja kép viseletében Szele Gábor fölszeutelt püspök ő mlga a bér­málás végeit május 26 áu este Nyíregyházára erkezett. Vele jött Dutkay Pál érseki titkár miut segédpap. A megye területén ap.pság részéről mindenütt kíséretében van Fereuezy B;rtalan c. prépost, nagykállói plébános, miut szabolcsi fóesperes. A megyéi közigazgatási ható ság részéről, mint euuek előtte szokásban volt, ezUvtal — legalább a nyíregyházi esparesi kerüleiben — senkit uem láttunk kíséretében. Reflex'ót hozzá fűzni nem akarunk. A bérmálás Nyiregyházáu május 27 ón, vasárnap, a püspö ; által olvasott csendes sz. mise s a helyi plébános által mondott alkalmi sz. beszéd utáu, a ked vezőtleu idő miatt benn a templomban végeztetett, s megbérmáltatott 1011 uyiregyházi. Másnap, 28 án, ugyan­ott a királytelki, kótaji és ibrányi hivek bérmáltattak, számszerűit 887. E szerint a két napon bérmáltak száma 1898. II. Sándor czár nem egyízbeu teljes elismerését fej-zte ki a büszke főúr előtt, a miért az orosz vendég­szeretetet és igazán fiuom modort érvényre hozta. Ekkor történt, hogy Szent-Pétervárra valami báró Lubbeudor nevü német eredeiü ember érkezett, ki nem­csak Berlinből, hanem Európa más fővárosaiból is szép ajánló levolekkel lévén ellátva, a legelső körökben meg­fordult. F.uotn modorú ós pénzzel bőven ellátott csinos ember lóvéu, nemsokára nagyon otthonosnak érezte ma­gát az orosz arisztokraezia társaságában; miuél fogva mindenki nagyon természetesnek találta, hogy S. gróf termeiben is a szívesen látott vendégek közé tartozott, Baratogban különösen a hölgyeket egészen elbájolta gyönyörű hangjával, de a férfi-világ is meg volt vele elégedve, mert kitűnő lovas, jó ivó, bátor vadász és me­rész játékos lévén, soha sem adott kifogásra alkalmat. A téli palotában S. gróf mutatta be a czárnak, habár ez a bemutalás tulajdouképen a porosz követ teendőihez tartozott volna, de senki sem aprehendált, hogy a gróf e részben a követet helyettesítette. Az udvaruál törtóut bemutatása után Lubbeudorf néhány hetre állítólag Berlinbe utazott, valósággal pedig Genfben tartózkodott, hol őt véletlenül meglátta Berg tábornok neje, ki egészségi szempontból a telet Svájczbau töltötte. Berg bárónő, egyik levelében, melyot Szentpótervárott maradt férjének irt, felemiitette, hogy Lubbendorf bárót Genfben látta. A dolog magában véve senkinek sem tüut volna fel, ha Lubbeudorf Szent Pótervárra visszaérkezése után a többek közt Berg báróval találkozva, határozottan nem tagadja, hogy soha életébeu Genfet nem látta. Ez idő tájban történt az első merénylet Sándor czár ellen, melynek fonalait, és pedig nagyon helyesen Genfben keresték, mivel a tettesek egyenesen onnan jöttek az orosz fővárosba. Lubbendorf a merénylet elkövetésekor betegeu feküdt a Movskája egyik előkelő fogadójábau. Midőn a czár szerencsés megmenekedésének ünne pére az egész várost kivilágították, Lubbendorf egy híres szent-pétervári kárpitosnál 500 rubelért egy na­„A vasárnapi bérmálás végeztével különféle küldött­ségek tisztelegtek ő méltóságánál. Dalban a pirochiáu 23 terítékű disz ebéd volt. Hivatalosak voltak a megyei és közhitóságok f*j )i, a helyi lelkészek, a rk. hitközség több tagji, a plébános házi orvosa s egy plr személyes barátja. A lokilitás szűk volta többek meghívását nem eugedte. A« első felköszöntőt a házigazdi Varzár István esperes plébános mondotta a pápára, mit is a jelenlevők állva hallgattak meg. Eszel kapcsolatban az érsekre, mint főpásztorára emelte poharát, felkérve a jelenlevő püspök ő méltóságát, hogy a uyiregyházi hivak s lelké­szük hódolatteljes üdvözletét, törhetetlen rag iszkodását s a főpásztor gyöngélkedő egészsége fölötti mély részvé­tét érsek ő exjáuak szives tulomására juttatni kegyes­kedjék. Mijd megköszönve püspök ő méltósága apostoli bucgolkodását, egészségeért ürité poharát. Püspök ő méltósága e köszöntőre legott válaszolt. Megköszönve ű;y az érsek, mint a maga személye iránti jó kivánatokat, biztositá a nyíregyházi híveket érsek ó exji változatlan jó indulatáról. S kegyesen megígérve, hogy a nyíregyházi hivek s lelkószök üdvözletét a legnagyobb örömmel fogja érsek ő exja tudomására juttatni, poha­rát a uyiregyházi lelkész, hivek s általában a város jó­létéért üríti. Ezután megeredt a toisztok hosszú árji ... A hivek üdvözletére az érsek táviratilag válaszolt. De a válasz a vendégek eloszlása u'áu érkezvéu, püspök ő méltósága azt a másnapi szükebbkörü ebéden, melyen a háziakon kivül csak Pataky Jmos kótaji, Molnár Fereucz szeut mihllyi, Petrovics Gyula orosi s Kovács Mátyás uapkori plébánoso c vettek részt, publikálta s adta át az illetékes helyi plébánosnak. A válasz tartalma ez: „Nyíregyházi híveimnek méltóságod által közvetíteti üdvöz­lését köszönettel fogadva, kérem, hogy őket változhatlan jó indulatomról és föpásztori szeretetemről biztosítani szíves­kedjék." József éroek. Püspök ő méltósága itteni tartózkodása alatt több látogatást tett, igy az alispánnál, polgármesternél, tau­felügyelőnél, Fekete Istváu gk. fő jsp'.résnél, B.rtholo­inaeidesz ág ev. leikéinél, Bodnár Istvánnál, Sítárek Fereucznél. H;tfóu délután meg sorra látogatta as isko­lákat, kérdeztetve és egyik másik tantárgyból személye­sen is kérdezgetve a gyermekedet. A leáuyosz'ályb in, ha jól emlékszem a névre, egy Krúdy nevü leáuyka igen szóp bátor előadással üdvözölte ő méltóságát. Napkor, május 29. Mijus 29 én — kedden — Nipkorou volt a bér­málás. Itt jelentek meg az orosi hívek is egész utón velők gyalogló lelkószök vezérlete s az .orosi trombitá­sok" egyházi zenekisérete mellett. Püspök ő méltósága reggel 6'/. 2 órakor indult ki Nyíregyházáról a Kállay Lipót uapkori kegyúr négyes fogatán, hivatalos környezetén kivül kisérve Sztárek Ferencz és Szexty Gyula, mint Nyíregyháza város ki­küldöttei által. Oros határáu 23 tagból álló, nemzeti szinü pántlikával díszített bandérium fogadta a rk. hit­község nevében. S mert Oros csak átvonuló hely volt, harangok zúgása s mozsárágyuk durrogatása mellett megállás nélkül kisérte a uapkori határig. Mind euuek daczára benn Oros községben, a pirochia ós iskola kö­zött, nemzeti szinü lobogókkal, fenyő galyakkal s más­féle zö d lombozattal, virágkoszorúval gazdagon ékített diadalív emelkedett oldiláu e felírással: Udf és áldás kisérjen Mindenütt e megyében ; az ellekező oldalon pedig ezzel: Hitszilárdeág fakadjon Apostoli utadon. E diadalív körül az itthon maradt hívek csoporto­sultak, s üdvözölték a tovasiető főpapot lelkes éljenekkel. Da bármennyire sietett is, Napkor határánál meg kelle állnia. Kállay L'pót kegyúr üdvözölte itt rövid, de velős szivakkal. A nyert kegyteljes válasz után a 15 lovasból álló, jól fegyelmezett napkori bandérium vette át (a vezetést, mig az eddig vezető orosiak most hát­gyón csinos transparent képet csináltatott, mely álta­lános tetszésben részesült. Ámde az orosz rendőrség titkos kémei a merény­let elkövetése óta folytonosan a Genfben tartózkodó orosz forradalmi párt egyik főemberét kutatták, kinek az ottani orosz ügynökök állítása szerint Szent-Péter­várott kell tartózkodnia. Lubbeudorfra senki sem gondolt B;rg bírón kivül, ki azóta több levelet kapott nejétől, melyekben ez foly­vást azt állította, miszerint az előtte jól ismert Lub­bendorf bárót egy bizonyos napon Genfben látta és felismerte, a nélkül, hogy ót a báró észrevette volna. A dolog annyira ment, hogy Bergnót távirati u'on haza hivatták, hol élő szóval a rendőrminiszteruél tanú­ságot tett Lubbendorf Genfben létéről. Mialatt a rendőrség ós a császári titkos iroda arról tanakodtak, miképeu lehetne a porosz fóur tit­kaihoz férni, megtörtént a borzasztó merénylet, mely Oroszországot legjobb és legnemesebb szivü uralkodó­jától megfosztotta. Ugyané napon Lubbendorf báró titok­teljes módon eltűnt Szent-Pétervárról a nélkül, hogy valamikor többé hírét hallották volna, mig csak egyszer Berlinből az a hir érkezett, hogy az az egyén, ki báró Lubbendorf nevét bitorolva magát S'.ent Petervár leg­jobb köreiben befészkelte, tulajdonképen orosz ember, s a genfi orosz emigráczió legtevékenyebb tagjt. A vilódi báró Lubbendorf soha sem mozdult ki p ímeraniai birto­káról, esze ágában sem lóvén valamikor Oroszországba utazni. Miután pedig az udvarnál sohi sem tulták el felejteni, hogy az ál Lubbendorf csakis S. gróf által lőn a czárnak bemutatva, s e réven a merénylőknek bizonyára fontos adatokat adhatott. S. gróf parancsot kapott, miszerint életfogytiglan Baratogban internálva kell maradnia. E kemény büntetést a büszke főúr annyira szivére vette, hogy harmadnapra a czári ukáz megérkezése után főbe lőtte magát. védet képezve követték a menetet be egész a községbe, mely mindjárt az első háznál elárulta ünnepi arczulatát. Jobbról-bnlról földbe erősített zöld galyak között vonult itt a menet mindenütt. Közel a pirochiához a község­háza végiben nemzeti szinü zászlók tömegével borított, „Isten hozott" és „Isten veled" felirattal ellátott, sürü lombozatú diadalkapu diszlett, melytől kezdve az út zöldfüvei és virággal volt behintve egész az oltárig. E diadalkapu körül csoportosult, jó távolságra tömött ket­tős sorfalat képezve az egész község apraja és nagyja, de szép csendbeu és reudbeu. Itt ismét megállítottak ő méltóságát, mert a községi elöljáróság nevébeu itt fogadta és üdvözölte Simák Istváu jegyző. A válaszszavak el­hangzása után a nép hatalmas „éljen" kiáltásai közt vonult be ő méltósága a köseli leikószlakba, tisztelet- és szeretetteljes fiúi hódolattal fogadtatva a lelkész által. A bermálast itt is püspöki kis mise ós alkalmi rövid beszéd előzte meg. Felséges idő lévén, a bérmá­landók a szabadban állíttattak fal. Az egész ténykedés alatt a legpóldáuyszerübb csend ós rend uralgott. Jól eső nyugodtsággal s szelid arczáu is visszatükröződő örömmel is végezte ó méltósága terhes tisztét, Orosról 211, Napkorról 463, összesen 704 hivőt avatván fel délig az Úr hithajuokává. Rövid pihenő után tisztelgő küldöttségek jelent­keztek, s ő méltósága egyeukiut fogadta a gör. kath. hitközség, az izraelita hitközség s végül a róm. kath. és gör. keleti egyesült felekezeti közös iskolaszók kül­döttségét. Délben a parochián 21 terítékű díszebéd volt, melyen részt vettek: Kállay L ;pét országgyűlési kép­viselő, kegyúr; Nyíregyháza város képviseletében Sztá­rek Ferencz es S'.ax y Gyula; Velkey Pál kir. tan­felügyelő, Schuriua Istváu reáliskolai igazgató, Szeutimrey Gábor; az izraelita hitközség részéről a két Czukor és Harsteiu; Dósa József kun szant-mártoni plébános, nem külöuben a közeli szomszéd plébánosok s a helyi intel­ligeucziából többen. A pohár köszöntők sorát a házi gazda Kovács Mihály p.ebáuos kezdre meg. éltetve a távollevő érseket s jelenlevő helyettesét, püspök ur ő méltóságát, ki viszont K-illay Lipót kegyurat s a megbéiinált hivek lelkészeit köszöntötte fal, mit Kállay Lipót kegyúr s Petrovics Gyula orosi lelkész legott viszonoztak, ő mél tóságáért emelvén poharukat. —• Ezek utáu megeredtek a uem hivatalos toasztok, melyek közül tárgyánál fogva kíemeleudók két tanügyi férfiúnak: Velkey Pál tan­felügyelőnek és Szexcy Gyula tanügyi tanácsosnak a napkori tanügyet méltató s a napkori tanügybarátokuak elismeréssel adózó felszólalása. Ebéd után ő méltósága az iskolákat látogatta meg, hol is magas megelégedésének nagymennyiségű szent képek kiosztásával adott kifejezést. Ezután több láto­gatást vett tervbe a községben, de bizony az idő eló­haladottsága miatt egyedül Kállay Lipót urnák jutott ki a szerencse. Tőle búcsút vére, bucsut vett Napkor­tól is, hogy visszatérjen megálló helyére Nyíregyházára. D! Isten dicsőségéért s a hivek lelki üdveért lángoló áldott jó szive nem haladhatott el a nyitva volt orosi templom előtt a nélkül, hogy kíséretével együtt legalább néhány percznyi imára oda be ne térjen. Sőt innen ki­jőve, a lelkészt is kitüntette, megtisztelte, boldogította a lelkószlakban való magas megjelenésével s fogadta ott a gör. kath, hitközség s a kath. olvasókör képviselőinek tiszteletteljes hódolatát. Mijd megszemlélve a lakás be­osztását s Isten áldását kívánva annak lakóira, útjára virágot hintő két fehér-ruhás leányka kalauzolása mel­lett, a pnrochia körül csoportosult hivek lelkes ovácziói közt kocsiba szállt s kíséretével tova hajtatott Nyíregy­házára, a legkedvesebb emlékeket hagyva maga után ugy Napkoron, miut Oroson. KeMecse, május 30. Kemecse volt a harmadik hely a nyíregyházi kerü­let parochiái közül, mely a püspöt keblébe fogadhatni szereucsés volt. Ide jöttek a demecseri hivek is. Ez állomásra püspök ur ó móltósága Nyíregyháza város négyes fogatán, szokott környezete ós Bencs László polgármester kíséretében, május hó 30 án —- szer­dán — a kora reggeli órákban érkezett. A község határán Krasznay Péter fogadta ós üdvözölte. Elénk haraugozás között jöttek aztáu együttesen a lelkész • lakba, melynek virágkoszorúval ékített ajtajában a lel­készfogadta ő méltóságát hódolatteljes tisztelettel. Kevés pihenő utáu a püspök ur baldichinum (inenyezet) alatt vonult a zsúfolásig telt templomba, melynek tornyáról hatalmas nemzeti lobogó lengése jelezte e nap jelentő ségét. Itt csendes misét mondva, s a lelkész alkalmi beszédét meghallgatva, künn a szabidban kezdte meg apostoli magasztos iníuödését s délre 874-et kent föl Krisztus bajnokává. És ezzel a nyíregyházi esperesi kerületben a bér­málás befejeztetett. A uógy bórmálási napon megbérmál­tatott összesen 3276, tehát naponkiut átlag 819. Ketnecsóről ő méltósága — csak ugy sebtiben tör­tónt némi étkezés, s annak folyamán a helyi lelkész felköszöntőjóre adott kegyes válasza után — a délutáni l'/» órai vonattal Kisvárdára utazott, hogy a kisvárdai kerület hiveit is részesítse a Szentlélek ajándókiban. Isteu áldása kisérje lépteit ós apostoli működését az angyalszelidségü főpapnak ! Befejezésül lehetetlen teljes elismeréssel nem adóz­nom Nyíregyháza váro3 nemes hitóságának azon kiváló figyelmeért, melyet itt tartózkodása alatt püspök ur ő méltósága iránt szak idatlanul tanúsított. »ííobilitate hominem non ulla pecunia nullae D.vitiae possunt; pretio narn dignior omni est Nobilitas; haec non emitur, nec vinditur auro«. Petrovits Gyula, orosi rk. lelkész. Kossuth Ferencz köszönete. Turin, 26. május 1894. Nyíregyháza város t. közönségének. Elkésve bár, de annál melegebben köszönöm (öcsém nevében is) azon részvétet, melylyel e t. közönség min­ket megtisztelni kegyes volt. Késedelmemet á nagy csapásból eredő körülmények okozták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom