Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-27 / 21. szám

kékről beszélni,) legalább itt nálunk Szabolcsvármegyében, melynek g. kath. egyházközségei Nyiradony és még egynéhány község kivételével a hazafias munkácsi püspök Firczák Gyula egyházi főhatósága alá tartoznak; szépen megél, boldogul, gyarapszik, és soha sem szolgált olyan törekvéseknek föltámasztására, hogy amelyik községben g. kath. és nem g. kath. emberek élnek, hát e békésen együtt élő emberek közé a nyelv és nemzetiségbeli különállás mesterséges választó falait állítsa, mintha aki g. kath. vallású, az már a vallása szerint nem lehetne magyar, ha mindjárt magyarnak született is. Minden kath. püspökség, igy a nagyváradi g. kath. püspökség is magyar király által alapíttatott. És alapíttatott bizonyára nem azért, hogy az Urnák 1894-dik esztendejében a nagyváradi g. kath. püspök, titkárja által oláh nyelven levelezzen Szabolcsvármegye közönségével, főispánjával, alispánjával: alapíttatott és bőséges birtokokkal javadalmaztatok uem azért, hogy az oláh nemzetiségi törekvések őrületeinek rákfenéjét egy tiszta magyar vármegye tiszta magyar községének népei közzé behurczolja: hanem adatott és törvénybe igtattatott a nagyváradi g. kath. püspök donációja arra a czélra, hogy aki abba a püspöki székbe beül a magyar király akarata által, a magyar nemzeti törekvéseknek legyen — állása méltósága és jövedelmeinek bőségességével — előmozdítója. * * * Egy püspök Magyarországon, akár rászolgált egyénisége által, akár nem, oszlopos embere a magyar államnak. De hát mit keres akkor a nagyváradi g. kath. püspök oláh levelezésekkel Szabolcsvármegyében?! Hogy tűrheti el, hogy az elcsapott nyiradonyi tanitó oláh nyelven irjon a miniszterhez?! És azután, hogy történhetik meg az, hogy a nyiradonyi g. kath. iskolában román nemzeti színekkel czifrázzák körül az iskolai napló-könyvet?! kifüggesztett tanrendet?! Miért van ez oláhul irva?! És azután — amiről egy magán levélből, de teljesen megbízható helyről értesülünk, hon ián merít bátorságot magának az az elcsapott tanitó arra, hogy ennek az oláh nyelven irott és oláh színekkel kipingált iskolai napló-könyvnek a be nem piszkított szélére oda Írhassa: megállj kutya magyar, közel a bosszú! A magyarországi ág. evangélikusok a legközelebb mult napokban tartott egyetemes gyűlésükön egyik egyházkerületüknek ott túlsúlyra jutott pánszláv törekvéseivel szemben elhatározták, hogy ehhez a kerülethez hozzácsatolnak egy néhány hazafias törekvésű esperességet. Mi kértük, hogy ezt a szerencsétlen Nyiradonyi, meg Acsádot, Abrányt vegyék ki a nagyváradi g. kath. püspök egyházi főhatósága alól és sorozzák be — amelyhez egész vármegyénk g. kath. egyházközségei tartoznak — a munkácsi g. kath. egyházmegyéhez. Ami külömbség az emiitett határozat és a mi kérelmünk között van, az magában inár megmagyarázza, hogy okunk és jogunk vau vádolni a Mondottuk már, hogy a svéd törvények mennyire szigorúak s hogy a rágalmazást és a becsületsértést, kiváltképpen, ha ez a gyengébb nem ellen követtetik el, mily nagyon bünteti. A törvény ily esetben csak egyetlen büntető szakaszt iimer, s ez a bárd. Eayhitő körülmények nincsenek. Ott állott Lindalh birái előtt. Nem védte magát, beismerte & közzétett iratra nézve a szerzőséget. Ott volt a vádló agg atya is, s ott a gyönyörű bájoi Henriette. Lindalh eddig még nem ismerte, nem látta Henriettet, de most midőn szemközt állott vele, egy ismeretlen érzelem költözött szivébe, a szerelem, mit az agg atyának villámló szemei, miket reá vetett, sem vol tak képesek onnan többé kiűzni. Oly közel a bakóhoz. * * Strowente grófnő és Edgár azonban boldogak voltak. A grófnő azért, mort Mendelsohn Henriette kisasszony tönkre volt téve, Edgár pedig azért, mert élvezte a grófnő öleléseit és forró csókjait. Nincs különösebb teremtése az Istennek a szerelmesnél. Ez képes szerelemből a szerelemért mindenre. Edgár is ugy tőn. Hogy megnyerje Strowánte grófnő kegyeit, képes volt arra, mitől minden jellemes férfi undorral fordul el. Képes volt a legalábbvaló tényra-. becsületében sérteni meg egy hölgyet. Midóu a grófnő felajánlotta magát és szereimát Edgárnak, ez őrjöngő érzelmeinek hatása alatt mindenre képessé lón téve. Több terv állott előtte, de ó egyet, melyet legczélhozvezetőbbnek talált, fogadott el. IN Y í It V I I> K-" nagyváradi g. kath. püspököt a nyiradonyi g. kath. népiskola üze'.meiért. Kicsike kis baj ez, amiből nem származhit semmiféle veszedelem. Egy lehetetlen, épen ezért nevetséges törekvés, olyan látvány, mint a sebesen robogó szekér kerekébe harapó kutyáé! De épen a körülmények, a siker lehetetlensége által megérdemli a figyelmet ez a mi speciális nemzetiségi ügyüuk. Hogy Erdélyben az oláh pópík, tanitók, ügyvédek s egyéb nadrágos emberek lázítanak a magyar állam eszme ellen, ezt még meg lehet érteni; valamint megmagyarázható dolog az is, hogy felsömagyarország tót ajkú népei között, az egyetemes szláv nemzeti kultura hangoztatása révén jólétben élnek ez eszme ügyes apostolai! De hogy Szabocsvármegyében egy népiskola vezetői, a pap és a tanitó eloláhositó apistolkodisra vállalkoznak s e törekvés mellett — a túlságosan szabadelvű nemzetiségi és népoktatási törvény kibúvóit fölhasználva — a közigazgatási hatóságok minden esélyes föllépése daczára, megállhassanak: ezeu az arczátlansággal, vagy őrültséggel határos vakmerőségen érdemes egy kicsit gondolkozni, s e kirivó eset alkalmából ide vonatkozó törvényeink hiányosságát észre kell vennünk. Nyiradonyban padig állami nipiskolát kell fölállitani. Mentül előbb s nem várva, a milléuiumig, amelynek nagyságához a magyar állam erejenek ilyen minócíuzus nyilváuu ása nem kvadrálni. Bízunk benne, hogy a főispán ur őméltóságának a nyiradonyi iskola ügyebiu a közoktatásügyi kormányhoz ily értelemben tett fölterjesztése rövid idő alatt megvalósul. A jótékony nöegyesiilet köa^yülése. A nyrregyházai jótékony nőegyesület e hó 20-ikán tartotta meg az évi rendes közgyűlését, a nőipar-iskola tantermében, Korányi Imréné úrnő elnöklete alatt. A közgyűlés, az elnöknő üdvözlő szivai után, az elnöki jelentés íololvasásával vette kezdetét, am:lyből közöljük a következőket: Az egylet s főleg a vezető választmány főgondját képezte az Árvaház jókarba helyezése és az árvák gondozása, ellátása. A mult gyűlés megbízásából teljesítettük az árvaház renoválását, még pedig oly mérvben, hogy ma az árvaház egészen mpgujitva áll előttünk; a négy puszta falon, egykét ablak, ajtón kivül, teljesen uj építkezést eszközöltünk; széles és laptéglákkal kiburkolt, fedett tornáczot emeltünk, az egész épület hosszában,. a. szobákat kipadoztattuk, befestettük, az egész épületet magasabbra emeltük, a mellékhelyiségeket egészen újból készítettük, kiváló gondot fordítván a czélszerüségi és egészségi követelmények kielégítésére; az udvart planirozva bsfásitottuk sőt e tavaszon még a kerítések mellett bokrokkal ii beültettük, ugy hogy a hajlék kedves és egészséges lakást nyújt kis védenczeink számára. Mindezen munkálatok keresztül vitelére az egylet által megbízott titkár vállalkozott, ki is feladatának lelkiismeretesen és fáradságot nem kiméivé tett eleget, a mennyiben az összes munkálatok keresztülvitelére személyesen felügyelt. Az átalakítási költségek 1112 frt Ü6 kr. tettek ki, mely összegek az egyesekkel kötött szerződés szerint, kisebb részletekben, saját utalványomra a pénztáros fizette ki esetről-esetre. Árváink száma a lefolyt évben 13 volt; egészségi állapotuk kitűnőnek mondható s már e tekintetben is meglátszik az uj átalakításnak hasznossága. Élelmezésük 567 frt 98 kr, ruházatuk pédig 129 frt 17 krt vett igénybe; mig a gondos és rendes ápolónő fizetése 140 frt teszen ; S tervét ki is vitte. A Fraedlelande szerkesztőségével ismerős lévén, a tervet igen könnyű volt végrehajtania. Egyszerű látogatást tőn, s a látogatás alkalmával a hírrovat vezetőjének asztalához is ellátogatott, ki személyes barátjt lóvén, vele bizalmasabb viszonyban állott. Egy levélnyomó alá voltak halyezve azon kéziratok, mig már a szedőgyerekre vártak. Kéziratát a levélnyomó alá csempészte. Barátjának eme szokását ismervén, tudta jól, hogy a többi pipirszelettel együtt az övé is nyomdába kerül s másnap megjelenend. Ördögi terve tehát nagyon egyszerű, nagyon köanyen végrehajtható volt, s mint láttuk, csakugyau sikerült, még pedig annyira, hogy a szerkesztő sem dementirozta a becsempészett hírt. Hja, Lindalh Ottmárt ismerni kellett. Lapjára, s az abb tn foglaltakra annyira büszke volt, hogy ő semhogy szerkesztői tekintélyét dobja oda, készebb volt inkább a felelősséget is elvállalni. Tudta jól, hogy hazájának törvényei szerint mi várakozik reá, ha elvállalji a felelősséget oly ügyben, mely annyira kényes természetű s hol a női becsület van pellengére állítva. A Stockholmi sajtó sajnálkozott ugyan a közkedveltségben állott szerkesztő sorsa felett, de midőn ezt tette, egyszersmind pálczát is tört felette, mint olyan felett, ki a női becsületet sértette meg s feledte a kö teles tiszteletet, melylyel hölgyek iránt tartozunk. * * Már ki volt tűzve a nap, melyen Lindalh Ottmárnak vérpadra kellett lépni, hogy a törvény értelmében lakoljon azon hallatlan bűnéért, hogy a nő erényt becsi mérelni g a társadalom legmagasabb köreiben otthonos s igy összesen az árvák gondozása 837 frt 15 krral terhelte meg az egylet pénztárát. A nőegylet vezetése alatt álló nőipariskolánk a legszélesebb körökben kivívta a maga részére az elismerést és tiszteletet. A tanítónők buzgalma nem külömben a növendékek szorgalma egyiránt dicséretet érdemelnek; fényes bizonyítéka volt ennek, azon nagyszabású és gazdag munkakiállitás, melyet az iskolai év végén több százra menő közönség valóságos élvezettel és érdeklődéssel látogatott meg, s ennek tiszta jövedelme 142 frt 80 krral gyarapította pénztárunkat. Súlyos teher gyanánt nehezedik vállainkra t. közgyűlés, azon régen vajúdó kérdés, hogy e hasznos iskolának otthont teremtsünk. EJ irányban nagy tsvékenységet fejtett ki az elnökség a lefolyt évben is és nem szűnt meg az egylet titkárának közreműködésével mindig felszínen tartani ez eszmét s a város élén álló főbb tisztviselőket és képviseletet részint személyes érintkezés részint többszörös Írásbeli megkérés által ez ügynek megnyerni. Hosszú lenne e helyen minden részletéről beszámolni ezen eszme megvalósításának. Ma csak annyit jelezhetek, hogy a dolog igen jó mederben folyik, s alapos reményünk lehet az iránt, hogy nőipariskolánk még ez év folyamán saját kényelmes és tágas termeiben fogja működését teljesíteni s legvalószínűbb azon feltevés, hogy a jelen helyiség alkalmas ós megfelelő kibővítése által jutunk el rég óhajtott czélunk megvalósításához. Nem csekély feladatot rótt az egylet pénztárára a szegények segélyezésének kérdése is. Évről-évre szaporodik azoknak száma, kik segítségünket igénybe veszik; ideje volna mozgalmat indítani az iránt, hogy e nyomorban levő embertársaink részére egy szeretetháe létesitessék, melyben legalább a legelhagyatottabbak nyernének lakást és szerény élelmezést; ideje volna gondoskodni arról, hogy télen át egy fűtött helyiség álljon rendslkezésére a ruhátlan fagyoskodó embertestvéreinknek, hova szabadon bemehessenek megdermedt tagjaikat felmelegíteni; ideje, hogy legalább egy-egy .tányér meleg ételt kapjanak az éhezők-, alakítani kellene más városok mintájára levesegyletet. De mind ezen terhek és szükségletek kielégítésére a mi egyletünk szegény; társadalmunk szerény köre hamar kimerül, a nagy többség pedig távol áll attól, hogy czéljaink kivitelében segádkezet lenne hajlandó nyújtani. Jelzem tehát ezt csupán azért, hogy meghallják azok, a kik hivatva vannak a közjó keresztülvitelén munkálkodni és esetleg közeledjenek a köznyomor enyhítésén egy lépéssel! Szegénye nk segélyezésére 2'J 1 frtot fordíthattunk csupán; de hiszem hogy ez összeg is számos szenvedőnek arczárói törülte le az ínség könnyeit! A fent vázolt feladatok megvalósítása, csak ugy vált lehetségessé, hogy részint uj tagok bevonásával igyekeztünk bevételeinket szaporítani, részint a közkedveltségben álló thea-estélyek és mulatságok megtartásával fokoztuk a ^pénztár bevételeit; részint kegyes emberbarátok áldozatkészsége jött támogatásunkra feladatunk megvalósithatásában. Az egylet tagjainak száma 16-tal szaporodott és igy most 180 tagot azámlál. A thea-estélyek és nőipariskolai növendékek által rendezett mulatság jövedelme nem kevesebb mint 927 frt 85 krt tett ki; mig a nemes emberbarátok 4és pénzintézetek adománya 231 frt 64 krral gazdagította pénztárunkat. Ehez járul egyletünk t. védnökének Dessewffy Marianna grófnőnek évi 100 frt adománya, melyért ugy a nemes grófnőnek, mint általában az egyletünk iránt érdeklődő lelkes emberbarátoknak, valamint a jövedelmeink szaporításában fáradságot nem ismerő v. tagoknak őszinte köszönetemet kifejezni kedves kötelességemnek ismerem. Az elnöki jelentés örvendetes tudomásul vétetvén, felolvastatott a pénztárak mervizsgálásáról szóló jelentés, melynek kapcsában a pénztárnoknak, Kovách Bella és Leffler Sámuelné úrnőknek köszönetet szavazott a közgyűlés. Örömmel vette tudomásul végre a közgyűlés a titkárnak a nőipariskolai helyiség leendő felépítése tárgyában tett jelentését s a hatóság jóindulatáért hálás köszönetet nyilvánít. A közgyűlés ezután véget ért s a tagok abban a meggyőződésben oszlottak szét, hogy az egyesület vezetői minden lehetőt elkövetnek arra nézve, hogy a nőegyesület a maga nemes czéljait minél teljesebben megvalósíthassa. B egy mindenki által tisztelt hölgyet nyilvánosan sérteni, meggyalázni merészelt. A svéd törvények szerint a bakó keze a legnyilvánosabban működik. Ezer, meg ezer kíváncsi ember szokta eme rémitő működést végig némi, mi rendszerint Stockholm főterein történik. Lindalh szülei kegyelemért esedeztek ugyan a királyhoz, de a koronás fó e jogát nem vette, nem akarta igénybe venni. Legalább ez alkalommal nem és pedig azért, hogy megmutassa, mit tesz a női becsület megsértése. Egyetlen egy lény volt tehát a világon, ki Lindalh életét megmenthető, maga az, kit lapjában oly súlyosan megsértetett, kinek zavartalan vidám élete a legkeserűbb epével mérgeztetett meg. Lindalh szülei tehát eiengve kérték A tanácsiák, hogy Mandelsohü Henriette kegyéhez folyamodjék. Da Lindalh hajlithatlan maradt. A halálos ítélet végrehajtása napján a lelkész « a királyi börtönök igazgatója lépett be Lindalh czellájába. — Lindalh, mondá az igazgató komoly, ünnepélyes hangon — önt várják. — Készen vagyok, — válaszolá s a paphoz fordulva folytatá: atyám, ón meghalok, de lássák legalább, hogy bátran halok meg. Papírokat vesz fel sz asztalról és átadá azokat a lelkésznek. Egy fekete pecsétes levelet pedig keblébe rejtett. — Ha meghaltam, kérem, küldjék ezt od«, ahová czimezve van. Előre uraim ! — Ha egyébiránt — mondá az igazgató, Mandelsohn kisasszonyhoz akar folyamodni, neki még most. i? joga van az ön élete és halála felett. Folytatim mellékleten