Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-20 / 20. szám

A közönség köréből.*'') A „Sóstó érdekében". Ez alatt a czim alatt a „Nyirvidék" f. évi 18-ik számában, bizonyára egy szakértő (?!) czikket kőzöl, melyben a többek között ezeket mondja : „A vendéglő és a tó közötti területet, hol a régi vén fák egyenként kipusztultak, befásitották — ámbár meglehetősen rendszertelenül és nagyon is sűrűen". Igazán csak sajnálkozni lehet az olyan erkölcsi testület felett, a hol minden szükség és minden szakismeret nélkül, egyesek csak azért mondanak bírálatot, hogy ők is mondjanak valamit, s hogy legalább a hangjukról észre vegye a közönség, hogy ők is léteznek. Ez volt az oka a múltban a Sóstó rendszertelen állapotának. De ha az igen tisztelt bíráló ur megengedi én jövőre csak a saját szakismeretem s gyakorlati tapasztalatomat fogom elismerni irányt adóul, hogy a Sóstó ne nyerje vissza régi hírnevét, de szakszerű berendezése s az egészségre és kedélyre egyiránt kellemes hatással biró fürdőhely uj, és jóhirnevet nyerjen. Nyíregyházán, 1994. május 17. Uosek Károly, Tárosi kertész. Szorul szóra közöljük a városi kertész úr érzékenykedő felszólalását, a nélkül, hogy személyeskedő kíséreteire a legcsekélyebb súlyt fektetnénk, melyre annál kevésbbé van okunk, mert a kérdéses czikk aláírás nélkül jelenvén meg, írójának minden egyéb volt szándékában, mint hógy azzal adjon életjelt létezéséről. Az inkriminált passust a kertész ur különben sem czáfolja meg; arról meg egyszer s mindenkorra le kell tennie, hogy „C3ak a saját szakismeretét és gyakorlati tapasztalatát ismerje el a Sóstó jövőjére nézve irányadóul." A szerk. Színház. Van szerencsém tisztelettel be-, illetve kijelenteni, hogy jó. „kedvem" van! Az elmúlt heti előadások után szinte okom volna sajnálni, hogy a tervezett húsz előadás a jövő hét közepén lejár; de e mellett mindenesetre okom van sajnálni azt, hogy miért nem a lefolyt hét volt az első hete ennek a saisonnak? Ha ilyen lett volna az első hét, vagy legalább ehhez hasonló, akkor jó „kedvem" lett volna nekem is kezdettől fogva s azt hiszem „kedve" kerekedett volna a publikumnak is a színházba járásra. i , Mert értsük • meg egymást: talán sehol az országban rtincs annyira kifejlődve a „próba publikum" rendszer, mint nálunk. Ez a rendszer, mint oda-elől egyszer már kifejteni élég merész voltam, — bár akkor magát az elnevezést nem alkalmaztam, — abból áll, hogy a közönség nagyobb fele, körülbelől ugy hetvenhét százaléka, n«m megy addig színházba, míg a kisebbik felétől többékyvésbbé alapos informatiókat nem szerez arról, hogy „érdemei"-e ,a színészeket megnézni"? (Hogy aztán mit értenek a^ „érdemes", kifejezés alatt, azt a saját jól felfogott érdekemben nem merem fejtegetni; mert biz' isten nagyon furcsa észleleteket volt alkalmam szerezni e tekintetben!) 'És.az a bizonyos kisebbik fele a közönségnek: a próba publikum, az-első előadások után ugy informálta a nagyobbik félrészt, hogy ... no igen, hogy az előadások. legnagyobb részt üres ház előtt folytak le. A szalondarftboknak meg volt ugyan a maguk publikuma, hUnem ez a publikum Nyíregyházán vajhmi csekélység; még; talán ros^zabb|az]arány, mint Budapesten is. A kaszsta-darabok, publikumát az első operett előadás épen nem volt hivátva színházba édesgetni; és ezzel el volt döntve a' sorsa a husz előadásos saisonnak. f (, Nem tagadóin, nekem is volt valami részem a dolgök ilyetén fordulásában; sőt nagyon sok szemrehányást kfellett és kéli zsebreraknom, hogy elfeledkeztem arról, mikép egy színtársulat nemcsak magán vállalkozás, hartem annak működésé „kultur-missió", (vagy micsoda), melyet a hírlapoknak és hírlapíróknak tekintetbe kell venniök, és Hazafias, meg mit én tudora miféle kötelességük gyámolítani, elősegíteni stb. stb. Hát én még ezt is megengedem, ha nem is enynyire túlhajtott'formában; hanem hogy miért tartsam én a hátamat mások helyett? — azt nem akarom megérteni. Hát bizony én is őszintén megtaláltam mondani, hogy a zenés darabokkal nagyon is könnyedén bánt el a társulat az első hetekben. Hanem a mit sejtettem, a Remete csengettyűjével legalább is jópagy részben kiköszörülték a csorbát. Es lássák kérem, ha valóban olyan előítélet hatása alatt állanék, mint a milyennel gyanúsítanak, nem kapva kapnék-e az alkalman, hogy most egy rég elavult fogással élve, még jobban „gorombáskodni" kezdjek, hogy miért nem játszották hát jobban az operetteket, ha tudják? Miért nem érdemesiti a debreczeni társulat a nyíregyházi közönséget arra, hogy ne vakácziót, pihenőt tartson nálunk, de előadásokat? Azaz hogy bizony használom ezt a fogást és ismétlem (most már nem ?-lel, hanem 1-lel,) hogy ha a debreczeni' társulat hozzánk előadásokat tartani jön, itt ne vakácziózzék, hanem előadásokat tartson! Ne vegyenek bennünket olyan félvállról, akár milyen „kicsiny"-nek találják is a mi színpadunkat, mert a milyen „kicsiny" a színpad, olyan „kicsiny" a nézőtér is; de telt ház mellett tiszta jövedelmet is produkál! Bocsánat, majd el is felejtem, hogy jó „kedvem" van s hogy az elmúlt héttel kell foglalkoznom. • Időrend szerint a mult szombati előadásra, Ujházy Ede utolsó vendégjátékára kell visszatérnem. Szécsi Ferencznek egy bohózatában lépett fel, mely „A baba" czimet viseli. Maga a darab ez alkalommal került nálunk először sziner, s igy azzal is kellene foglalkoznom, hanem ezt elengedem magamnak. Sokkal jobb véleménynyel voltam s vagyok a „Bál után" meg a Franciscus aláírással megjelent tárczák írója felől, sem hogy ezt a botlását s a tiszta jóizlés ellen elkövetett merény*) E rovat alatt közérdekű felszólalásokat díjtalanul közlüuk « btkaldó felelőssége mellett. Szerk. INYlRVIDÉ k.«« letét, melyet ezzel a máskülönben kaczagtató bohózattal elkövetett, hallgatag mellőzéssel megbocsátani legjobbnak ne találnám. A vendégművész Beilner Vendel uyugalmazott őrnagy szerepét játszotta, pompás jólelkű sváb öreg urat mutatva he, kinek ismét minden szava a nagy művészhez méltó volt. Zsúfolt ház előtt fejezte bs három napra terjedt vendégszereplését, mi alatt annyi igazán jóizü derült perczet szerzett hálás nézőinek. A bohózat többi szerepeiben Bícsné, Sándor Emil, Csernyi Berta, Kiss Irén (ki különösen sikerülten alakította a kutyuskájáért sopánkodó vén kisasszonyt), Tapolczai, Péchy és Püspöki mulattatták a jól hangolt közönséget. Pünkösd első és második napján a Sztrogojf Mihály utazásához készített díszletekben gyönyörködhetett az ünnepi közönség.

1 A rendezés Péchyt dicséri, kinek rendezői intézkedései azonban a vasfüggöny felhúzása után a vászonfüggönyön keresztül nem egyszer lehallottak. Kedden ment a Remete csenyettyüje czímü víg opera, melynek komoly, de mégis könnyed zenéjében bizonyára gyönyörűséget talált volna nagyobb közönség is. Különösen kellemesen lepte meg a megjelenteket Gallyassy Paulának szép terjedelmű csengő hangja, művészi éneke, melyből nem csak akarat, de igazi tudás is tűnt elő. — A színpadon kezdő énekesnő játékán a biztonság hiánya míg érezhető ugyan, de azírtapajkos Rosett szerepét annyi élénkséggel játszotta meg, hogy e tekintetben is a legszebb reménye'ire jogosít. Igen szépen, sok önmérséklettel, de itt-ott még néha tu! élesen énekelte Sylvain szerepét Kozma; csinoi jelenség volt Margó Zelma, mig Földváry kedvetlennek látszott. A karok is szokatlanul jók voltak ez este; csak a tenor-prímben fejtett ki néha néha nagyobb buzgóságot, egy hang mint a menynyit iskolája elbirt. Szerdán a „Dolovai nábob leánya-' került színre az előre hirdetett Gazdag szegények helyett. A csere miatt nincs panaszra ok, de kár a műsort előre határozottabban meg nem állapítani. Vilmát Gserny Berta, Tarjánt Pethes játszották s bár mindketten eredménynyel oldották meg feladatukat, ugyancsak mindkettőjüknek alakításából az a téves felfogás sugárzott ki, hogy már az első jelenetnél egymás előtt bevalott szerelmes pár találkozik, holott ellenkezőleg bár a kölcsönös vonzalom minkettőjükben meg van, ezt még maguk sem ismerik fel s vallják be önmaguk előtt sem szerelemnek. Barátságnak tartják csupán. Különbön magának a darabnak is ez a tartalma, a lényege. Ugy Cserny, mint különösen Pethes ezzel nem látszottak tisztában lenni, s ez okból több drámaiassággal ruházták fel szerepeiket, mint a mennyit az megkövetel, sőt megenged. Biliczky hadapród szerepében Rózsahegyi Kálmán mutatott be olyan természet hű, de éppen azért gondos tanulmányra és a szerep iránti előszeretetre valló herczig kis kadétot, mely sokáig emlékezetében fog maradni a különben nem nagy számú közönségnek, mely különösen a diván-jelenet pompás és élethű részletein mulatót jól. Csütörtökön Sudermannak „Otthon" czimű modern drámája került színre, elég szép számú intelligens közönség előtt. A darab voltaképen azt az összeütközést tárgyazza, mely a hírneves és szabad gondolkozású művésznő és családja, illetve tisztességben megőszült és mocsoktalan nevére féltékeny apa elvei, gondolkozása és felfogása között létre jő. A darabban előforduló hatásos jelenetek, a társadalmi állapotok kiélesitett és hatalmas gondolkozó agyra valló bölcselettel megirt fejtegetései erősen lekötik a néző figyelmét s alkalmat adnak a közreműködőknek is nagyobb hatás elérésére. Magdát a családhoz jövő leányt Cserny Berta játszotta meg, kinek ez volt utolsó fellépte és a ki teljesen tudatában feladata nehézségeinek, minden izében gondosan kidolgozott s megfelelő drámai erőre valló játékával olyan igazi közvetlen hatást ért el, mely maradandó benyomást keltett a tetszés nyilvánításokkal nem is fukarkodó közönség körében. Az öreg Schwartze szerepében Sándor Emil osztozott vele az est sikerében, ki különösen a leányával és a Kellerrel való jeleneteiben nagyobb hatást keltett. Klasszikus alakítás volt a Kiss Irén Francziskája, ki e szerepben olyan komikai vénának adta tanújelét, a mely teljes mértékben meglepte a közönséget. Derültséget keltett minden megjelenése s több izben megtapsolták nyílt színen is. A társulat még csak e hét folyamán csütörtökig tart előadásokat, mely napok közül hármat a Hegyessy Mari vendégszereplése, kettőt pedig a „Kis alamuszi" operett fog betölteni. A társulat innen Békés-Gyulára távozik. Reménylem, jó „kedvem" lesz a jövő számban is! J . . n. Csarnok. A Lehel várjak története. Nekem Iléli kisasszony, a jegyző ur leánya beszélte el ezt a történetet, a ki néha néha átaljöu hozzánk, meghányni vetni a napi eseményeket. 0 a Nyírben hallotta, a hová oda járt mostanában atyafi látogatóba Ó esküvel állította, hogy nem mesét beszél, de ha mindennek daczára akadna oly udvariatlan olvasó, aki el nam hinné, én a felelősséget egyeQesen ő reá hárítom. Ea már csak az ón kedves szomszédom kedvéért is elhiszem a történet valódiságát. Lehelváry Adorján, a ki egyenes ágon való leszármazottja volt nagy kürtjéről hirei Lehel vezérnek, mikor idehagyta ezt az árnyék világot, meglehetősen elvégezte földi dolgait, a menyiben az őseiről reá is csak foszlányokban maradt dominiumot igyekezett ekkorára még kisebb kiadásban hátra hagyni Menyhért és Adám nevü fiaira, világosabb szavakkal élve 25 hold filloxera mentes homokot mértek ki a két ivadék részére a tagosításkor apai örökségképen. Persze, a nyiri homokon nemcsak a filloxera nem kőpe3 uralkodni, de két halaudó ember sem tud ur lenni belőle, ha olyan szűken mérik. Biztosra vette ezt a két testvér is és a nagyobbik, a Menyhért — a kibe egy kis praktikus ész is szorult — igy szólott az öcscséhez: Légy te egyedül koldus az ősi dominiumban, én elmegyek másfele szerencsét próbálni. És elment. Elment vala a hová a Janók ós Misók szoktak menni, ha a homokbau szűken terem a rózsakrumpli. Elment Amerikába, a szabadság ós egyenlőség hazájába, a hol dollárnak nevezik a „Krisztust". Elment hirót se hallották többé soha se. A kisebbik, az Adám itthon maradt az ősi kuriáu fentartaui az ősi nevet. Teher volt az neki a nyaka közt, mert a 25 hold filloxeramentes homok csak egy porszem volt a név nagyságához és régiségéhez képest; se ur uem volt, se paraszt, a legrosszabb állapot a világon. Tensuruak hivták, kurta ur volt, a s-zó igen sanyarú értelmében. Kapálni, kaszálni szégyelt, urnák lenni nem volt módja. Az ilyeu einberuek már a mai világban csak a követválasztáskor van értéke, ha jó kortes. Ismerik a családjit a rangbeliek, de a barát-ágot csak a bugyeláris állapota szerint. Lehelváry Ádámnak is hiába volt az őse híres kürtü Lehel vezér, az ördög se tartott vele barát8ág)t az igazi urak közül. Ismerni ismerte mindenik, — de látni nem kívánta seuki se, komisz ember — megirta Jókai régen. Ilyen á'lapotbm tartotta fenn az ós uevet az ősi dominiumban Ljhalváry Alám. Még a családi áldás is rosszul ütött be neki, négy leányzóval áldotta meg az isteni gondviselés boldog házaséletet, a kik lassan lassan mind eladókká cseperedtek. Szépek is voltak, jók is voltak, dolgosok is voltak, de hát a telekkönyv mondji meg az igazat. A pedig alig mondott többet semminél. Nem is vett a világ tudomást a Lehelváry kisasszonyokról. A zsentri fiatalság arra felé se sandított. Egyegy megzsirosodott paraszt emelgette volna feléjtlk a fejét — de még sem merte. Egyedül a nagyobbik leányzónak volt egy — a körülményekhez képest elfogadható udvarlója, a fiatal tanitó. Ez biztosnak ígérkezett, habár még nem nyilatkozott. A többinek még csak kilátásai sem voltak. Szóval a Lehelváry famíliának mindig lefelé ment a napja. Nem törődött vele senki, nem bánta, seuki. Kocsi fordult be a Lihelváry romladozó kúriába egy napon. A főszolgabíró ur volt. Lahelváry Ádámot a halálos gyötrelem környékezte a mikor megismerte, mert félt, hogy ő hozzá nem ingyen jön ez a nagy potentát. Suhanc/, korukban ugyan czimboraságban voltak egymással, de azt a főszolgabíró ur rendesen elfelejtette, mikor u^y véletlenül össze találkoztak"; régóta nem ismertek már reá egymásra. — Szervusz, szervusz — köszönté uyájasan, barátsággal az alázatosan lehajtott fejű Ádámot. Rég ideje, hogy nem láttalak, pedig olyan jól esik, ha egy ifjúkori jóbarátot láthat az ember. Ádám szerény alázattal ráhagyta, hogy ügy van, de mindig ott motoszkált a fejében, hogy mit akar ez ezzel a nagy barátsággal Mikor beczihelődtek a szobába, egészen oda ment az Ádám orra elébe, két kezét a vállára tette és hamiskás hangon azt kérdezte tőle: Te Ádám, ugyan mit szeretnél te jobban, meglátni a te édes bátyádat, a kinek hírét se hallotad a mióta elment, vagy zsebre vágni hárjm millió dollárt? mi? Lehelváry Ádám legelsőben a száját tátotta el bámulatában, aztán ostobaságból-e, vagy szivónekjgazi érzelme szerint igy felelt vissza: — Csak jobban szeretném látni a Menyhértet. — Na kedves barátom — felelt vissza a főszolgabíró — az isteni goudviielés nem olyan ostobán rendezte ezt a dolgot, mint a hogy te kívántad. A Menyhértet már eltemették New Yorkban aranyos kriptába, de a három millió dollárt, mit az uj világban össie kapargatott, nem temették el vele. Itt az irás, nézzed, ez a sok kincs te reád vár, felveheted a mikor akarod. Apropos! mutasd be a kedves leányaidat. Nekem fiaim vaunak, az Aladár elvégezte a jogoi, most itthon van, mig valami állásba besegítjük. Az Árpádot gazdának neveltem, kezeli az ősiségét. A télen megakarom háiasitani mind a kettőt. Az otthou nevelt házias leányokat szeretem. Ilyeneket keresek. Nábob lettél Ádám. Tudom nem lész hálátlan a jó hirért. Azért hoztam személyeseu. Vén dögök már a lovaim, a kocsim is rongyos. No tudod az ilyeu megye szolgájára rá fór egy kis baráti ajándék. Csakis baráti kézből, másóból az Isten őrizzen. Ismersz te engem pajtás, megvagyok győződve, hogy az ősi Lehelváryvór nem tagadja meg magát. Folyt a beszéd belőle. Ádám meg ugy állott ott némán, mint egy sóbálvány. Alig tudta kibetűzni ai írást, a mit a főszolgabíró a kezébe nyomott, hogy beszéljen az, ha az ő szavainak nem hisz. Abban pedig világosan megvolt irva, hogy Lehelváry Menyhért Amerikában elhalván, 3 millió dollárt tevó vagyouát testvérére, Lehelváry Ádámra hagyta, ki magyarországi honpolgár. Híre ment ennek az egész vármegyében. Hogyne ment volna; ha egy ternót csinál az ember a kis lutrin, anuak is messze hire futamodik. Hát még három millió dollárnak? Nem telt abba bele egy hót, kocsi-kocsi után gördült be a Lehelváry bozótos kúriára. Százötven atyafi hitelesen bizonyította be, hogy ő vérbeli vér és igen örvend, hogy láthatja a kedves rokonokat. Azon a farsangon nyolczvanöten kérték meg a négy leányt, a főispán fiától lefele. Azonban a legnagyobb kinyilatkoztatta, hogy ó csak ahhoz megy, a ki szegénységében megszerette, a fi ital tanítóhoz. A többiek pedi^ azt mondták, hogy ráérnek még férjhez menni. Ádám napjára a főispántól kezdve az egész vármegye ott volt és az alispán ur mondta az első tósztot az ő ,igen tisztelt uri barátjára". Egy félesztendeig mindennap volt vendég. Vagy kinyalt zsentri gavallérok, vagy tisztelt öreg matrónák, vagy uri barátok, sok közöttük „egy kis szívesség" kérése végett is. Igy folyt ez nap nap után, mig egyszer Lehelváry Á lám összehivta a feleségét és gyermekeit és ezt mondta nekik : — Az ősi 25 hold fiiloxera-mentes homokot a kuriával együtt eladjuk, de nem, ajándékozzuk az eklézsiának. Mi padig elmegyünk innen a hetedik vármegyébe, mart itt hamarosan ugy megszaporodtak a jó barátok, hogy a mi számunkra már nem marad hely a vármegyében: És ugy tettek, a mint beszéltek.