Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-14 / 2. szám

„N Y I R V I I) 10 II." határozattal alkotott s a 15 éven aluli, vagyis tanköte­les korban levő gyermekeknek a korcsmák látogatását eltiltó szabályrendeletének másolatát a kir. tanfelügyelő­sédnek oly felhívással küldöm meg, hogy tekintettel a mellékelt szabályrendeletben foglalt intézkedésekre a népnevelés, a közerkölcsiség és a közegészség s ezekkel kapcsolatban a nép anyagi és szellemi jólétére vonat­kozólag várható üdvös hatásra, a kir. tanfelügyelőség hasson oda, hogy a vármegye közönsége ezen eszmét magáévá téve, hasonló szabályrendeletet alkosson." A közigazgatási bizottság a közoktatásügyi miuisz­ter e rendeletét s Hevesvármegyének egész terjedelmé­ben közölt szabályrendeletét azzal az utasítással adta ki az alispánnak, hogy megfelelő szobályrendelet alkotása iránt a törvényhatósági közgyűlés által, a szükséges intézkedéseket tegye meg. A debreczeni egyetem. A szabolcsi ev. ref. egyházak kebelében hónapok óta folyamatba vau már a gyűjtés, a létesítendő debre­czeni egyetem javára. Papok, tanítók rég idő óta buzgólkodnak már, hogy forintokat a gazdagabbaktól, filléreket a szegényektől összerakjanak ennek a nagy — s minket itt a szomszéd­ban, vallásra való különbség nélkül közvetlenül érdeklő eszmének a megvalósítására. Nemzetiségi és felekezeti külön állásoknak és egymástól éles határjelölósekkel való elidegenítésének divatos áramlattal kedvez most az idő s ennek a mostani kornak közfelfogása. A születés és mód rang osztályai mellé, a mai magyar nemzeti társadalom kifejthető erejéuek a meg­bontására, szétforgácsolására, diuamittal és glyceriunel töltött bombák robbanásánál hatalmasabb szétlökő és eltávolító hatással dolgozik a: felekezeti különbség. Nem a tisza eszlári pör benyomásainak és hangula­tainak a szélsőségei ezek. Azok igen ártatlan dolgok voltak ennek a mai áramlatnak az erejéhez képest. Ugyan, emlékezzünk csak vissza azokra az időkre ! Egy kis vihar volt az. Felsodorta vagy a mélybe buk­tatta, akiket fölkavart. A zűrzavarban keletkezett egy politikai árnyalat. Úgy hívták, hogy antiszemita párt. Tényleg az volt, t. i. politikai párt. Neai csak jelöltjei voltak a képviselő választásoknál, de képviselői is az országgyűlésen, ahol külön pártot képeztek. S mi lett a vége. A legelső oszlopos emberük ma a liberális kormány egyik minisztériumában osztálytanácsos. Egy másik ilyen tekintély, meg a harmadik is tagja a radikális 48-as függetlenségi pártnak, amelynek vezére Irányi Dániel volt, a vallás egyenlőség hirdetője. Azután meg; itt helyben az istenben boldogult .Szabolcsmegyei Közlöny" czimű újság kereszttel a czíme fölött jelengetett meg ezekben a deliriumos napok­ban s ő is, meg igen r-okan itt Nyíregyházán, meg a vármegyében szerették volna látni, de egyáltalában lehe­tetlennek tartották, hogy aki zsidó, az lehet becsületes ember is. És ugyan azok az emberek, lu valami Edisohn­féle mai csoda-masina megőrizte volna akkori szent hevliléseiket s most elrecitálná, hát megtagadnák, hogy úgy volt, még pedig teljes jóhiszemű becsületességgel. Mert ugyan hogy is lehetne azt elhinni. A debreczeni egyetem kérdésének ehhez a thémá­hoz, t. i. ahhoz, hogy emberek, társaságban élvén, dehogy élhetnek meg választó határok nélkül, — csupán csak annyi közössége van, hogy az a fölhívás, amit mi itt az alább következőkben közlünk, és minden egyéb fölhívás, ami ennek a czéluik a megsegítésére kibocláttatott, következetesen csupán és egyedül a magyar ev. ref. egyház híveihez intéztetik, holott abban az adakozás­ban, melynek eredményétől a debreczeni egyetem léte­sülésót várjuk, minden más felekezetű polgárai is e hazának szívesen résztvesznek. A hozzánk ez ügyben legújabban beküldött fölhí­vás igy hangzik : A túlbuzgó hivatalnok azonnal megtette a legeré lyesebb intézkedéseket. Értesítette rögtön a rendőrséget é3 telefonoztatott a mentőknek. A rendőrségi közeg azonnal magjelent a helyszí­nén, a mentők is oda robogtak. A három szúnyog utcza megtelt kíváncsi tömeggel, mely feszült kíváncsisággal várt a történendóket. Fodros Kijetáu hosszú álmából déli 12 órakor aunak a lármájára ébredt fel, hogy megtelt az udvar emberekkel. A rendőrök a kis szoba ajiajáu erősen zörgettek. — Szent Isten! — gondolá magában borzadozva Kajetán, talán rablók törnek be hozzám éjuek idején, — s nagy féltében jobban összehúzódott és fejére liuóta a takarót. De mivel nem adott életjelt magáról, a reudőrtiszt betörette az ajtót egy lakatossal. A nagy robajra Kajetán úr egészen eirómüive, tele tüdővel kiáltani kezdett: — Segítség! Rablók! A rendőrök és mentők a halálra ijedt Kajetán ágyához léptek, lehúzták róla a takarót. Ktjetán úr rúgott, kapálózott ós egyre ordított: — Segítség! tűz vau! — Szegény ember, szólt szánakozóan az egyik rendőr, — talán megbolondult? Azután a mentők vették gyorsan ápolás alá, meg­mosdatták eczetes vizzel, szájába erősitő folyadékot öntöttek s igy aztán nagy nehezen magához téritették. Ekkor kezét homlokához téve, körülnézett, fényes verő­fény ömlött be kis szobájába a nyitva hagyott ajtón. — Mi történt velem? kérdé ijedten. — Én is azt kérdem öntől, kollega, — szólt a kiküldött járásbirősági tisztviselő, — mi törtéut önnel, hogy két nap óta nem jött hivatalba? — Két nap óta? — kérdezte csodálkozva Kajetán úr. — Igen, két nap óta, —• erősité minden kétséget kizáró hangon a kiküldött kollega. Felhívás a magyar evang. reform, egyház összes tag jaihoz. Egyetemes Zsinatunk már f. é. április hó 2-án tar­tott ülésében határozatilag kimondotta, hogy „egy — a debreczeni főiskolával kapcsolatban álló teljes bölcsészeti kar, mint középiskolai tauárképző intezet, ós egy — esetleg a kolozsvári tudomány-egyetemmel is kapcso latba hozható ref. theologiai kar felállítását egyetemes egyházunk elsőrendű szükségei közé sorozza s ezek együttes létesítésére az előkészítő lépéseket megtenni s azok alapját lerakni már most kívánja." S e végből bizottságot küldött ki, mely a két intézet létesítésére szol­gáló forrásokat s meglevő alapokat számba vévén, a ue. talán még hiányzó felállítási és fentartási költségekre uj forrásokat keressen és hozzon javaslatba. E bizottság jelentésére és javaslatára Egyetemes Zsinatunk f. é. deczember ho 1 éu és 2 áu tartott ülései­ben kimondotta, hogy — a kötelező megadóztatás mellő­zésével — az önkéntes adkozás folyton buzgó és ki­meríthetetlen forrását kívánja első sorban igénybe venni. És áthatva azon meggyőződéstől, hogy a szóban levő mindkét intézet felállítási, szervezé»e ós fentartása nemcsak református, lnuem egyetemes protestáns érde kek: elhatározta testvéries kérdést intézni az ágostai hitvallású magyarországi egyház zsinatához is, nem volna-e hajlandó, mint egyház, hozzájárulni a kitűzött kettős czól valósításához. Egyetemes Zsinatunkat miud e hrtározitaibau az az erős meggyőződés vezette, hogy egyfelől középiskolá­ink leeudő tanárainak protestáns szellemben való kép­zése s a felekezet nélküli állami tanárképző intézetek­ben is megnyerhető tudományos szakképzettség mellett és fö.ött, az azokbau meg nem nyerhető erós protestáns szellemben való neveltetés és képzés elsajátítása, — másfelől leendő lelkeszeinknek, a most is miuden egyház­kerületünkben fennálló theologiai intézetekben nyerhető képzés mellett es fölött — a most csak külföldi egye temeken nyerhető — magasabb tugomáoyos képzés s szélesebb látkör elsajátításának egy hazai magyar tudo­mány-egyetemen lehetővé tótele: oly nagy és kiválóan protestaus érdekek, melyeknek megvalósítására áldoza­toktól sem szabad visszariadni. És bár nem zárkozott el Egyetemes Zúnatunk anuak eleven érzetétől sem, hogy egyetemes egyházunk­nak egyéb sürgető szükségei is viuni'.c, minők szegény egyházaink s lelkészeink szükségeinek ideiglenes ós ál­lzndó orvoslása, szétszórva élő hiveinkuek összetartása ós egyházunk s hazánk és nemzetünk számára meg­mentése, melyeknek fokozatos kielégítéséről az Egyete­mes Közalap segélyforrásaiból folyvást goudoskodik is s jövőre, az erre szolgáló forrásokat és eszközöket még növelve, egyre fokozottabb mértékben kíván gondos­kodni: — mindamellett sziutón elsőrangú szükségnek ismerte fel ugy a protestáns szellemben való tanár képzést, miut a magasabb fokú lekószkepzós előtt egy hazai egyetem tudomáuyos forrásainak megnyitását; abbau az erós meggyőződésben levén, hogy csak tudo mányosan képzett ós a mellett evangeliumi hitünkhöz hű s hitbuzgó lelkészek — s az ifjúság nevelését nem­csak a tudomány, hauem az egyház szellemében is, vallásos és egylrázias iranybau vezető tanárok buzgó működése biztosítja ugy azt, hogy egyházuukban és gyülekezeteinkben szilárdul és rendithetetlenü^álljon az az alap, melyen kívül más fundamentumot senki sem vethet: t. i. a Jézus Krisztusban való hit s az arra épí­tett buzgó vallásosság és tiszta erkölcs, — valamint azt, hogy iskoláinkban, vallásos szellemű tanárok által, hű, buzgó, áldozatra kósz tagok neveltessenek az egy­háznak és a hazának, kik, mint őseink, a jövó nemzedé kekben is, még a legnehezebb időkben is megálljanak egyházunk védelmében ugy, mint felvirágoztatásában. Számba vévén Egyetemes Zsinatunk a szóban levő két intézet első felállításához és feutartásához, sőt tovább fejlesztéséhez szükséges, valamint a már rendel­kezésre álló alapokat, arról győződött meg, hogy már az első felállításhoz még hiányzó összeg a debreczeni főiskolánál felállítandó bölcsészeti kar- ós középiskolai tanárképezdónél évi 8000 frtot, a kolozsvári egyetem­— Hát micsodi nap van ma? kérdezé növekvő csodálkozással és elhüledező ijedezéssel Kajetán úr — Szerda. —- Sze-sz-szerrirdaatrarara. — Igen, szerdarararara erősiték nevetve a többiek — Szent Isten! — hiszen ón hétfőn e te VICÍO­ráltam utóljára disznókarmouádlit és azóta nem ettem egy falatot, itt tétlenül hevertem volna? — U.'y vagyoutatódik — erősité a házmester. — Bizonyára nónája volt szegény kollegának, — szólt részvéttel a kollega kollegája. Volt ám ficsfiriző ficsekhányó eleveu ördögöm, de nem nónám, hiszen nem tudtam aludni, s a sok heve­réstől már oldalfájást is k.ipUtn, jaj, jaj, jaj . . . — De hit mit csiuált olyan sokáig egyhuzamban? — Mite? hát feküdtem, kínlódva hi .ykolódtam álmatlanul, nem tudtam alulni és nem akart híjualodui, de hogyan történhetett ez meg velem? Valóban meg­foghatatlan rejtély. A házmester aztáu e.beszélte, hogy h)zták haza, hogyan vezették fel stb. Csak azutáu vették észre, hogy a szoba ablaka be van ragasztva és sűrűn le vau függönyözve. Kajetán úr elméjében a rejtély setéte most már derengeni kezdett. Tisztábau volt a helyzettel, önma­gával és az ót hazakísérő két cdmborával; mert dühö­sen felugrott és felordított: — Huh! azok a gazemberek követték el velem ezt a gonosz tréfát. Erre a felfadjzésre harsogó keczigás töltötte be a kis szobát. A rendőrök, mentők majdnem felfordultak a nagy nevetéstől. Csak Fodros Kajetán nem uevetet, dühösen for­gatta szemeit s kezeit ökölre szorítva, tehetetlen dühé­ben felkiáltott: — Sohasem fogok többá a „Tóknyolczas'-bau vacsorálni! Halifax. mel kapcsolatos thoologiai karnál évi 6000 frtot, össze­sen évi 14,000 frtot (vagy az ennek 5%-os számítással megfelelő 280,000 frt tőkét) tesz ki, mely önkéntes adakozásokból s alapítványokból lesz beszerzerzendó. Ismeretes protestáns szegénységünk mellett első tekintetre ez nagy összegnek látszik! Da a szintoly is­meretes protestáns buzgóság mellett még sem oly nagy, hogy előállítható nem volna. Ha minden egyházkerület és egyházmegye, a maga körében megteszi kötelességét, hogy egyes egyházait, lelkészeit, összes hiveit a közre működésre buzdítsa s vezesse; ha magok az egyház­kerületek s egyházmegyék közpénztáraikbői s általános egyházi czélokra rendelt alapjukból s jövedelmeikből alapítványok tételével vagy évjáradékok biztosításával jó példával járnak elől; ha az egyez tehetősb egyházak ugyanazt teszik a köz javára; ha minden lelkész, tanár és tauitó s az egyház minden szolgája lelkére és kezébe veszi a szent ügyet, s házról-házra járya, a híveket adakozásra buzdítja, lelkesíti; ha az egyes hívek meghallják a fel­hívó szózatot, a gazdagok alapitványaikkal, a kevésbbé módosok, valamint az erkölcsi testületek, évi járadékok kötelezésével s még a legszegényebbek is egyszermiuden­korra, bármi csekély adomanyokkal, habár csak fillérek­kel is járulnak a szent czél előra izditlsához; ha még ágostai hitvallású evau^élikus testvéreink is, a hozzá­jok testvéri bizalommal intézett kérdésre, közös protes­táns éidekünk valósítására velünk egyesülve sorakoznak ; ha minden protestáns, gazdag és fzegény, megteszi, a mennyit tehet, ós senkit, sem közöny, sem elfogultság, sem álszemérem vissza nem tart attól, hogy adjon, a mennyit adhatui elgondolta szivében: akkor a szent czól rövid időn megvalósulva s a ter­vezett bölcsészeti és theologiai két fakultás felállítva' megnyitható lesz s üdvös működésüket protestaus egy­házunk javára, Isten dicsőségére megkezdendik. Erre kérjük, buzgó esdekléssel egyházunk hiveit, nagyjait és kicsinyeit, erre egyházainkat s egyházi hatóságainkat. A kegyelem Istene tegye foganatossá a mi kérel­münket s áldja meg az áldozók buzgó áldoxataif. A mellékelt ..láirási ívek fejezetei s a két rendbeli alapító, valamint az évjárad *kokra kötelező levelek szövegei megjelölik az öukéntes adakozás módjiit, I. a két intézetre együttesen vagy II. a debreczenire és III. a kolozsvárira külön külön s mindhárom rovatban 1. az alapitváuyok tetelére, 2. állandó vagy megh itározott évekre szóló évjiradókok biztosítására és 3. egyszer­smindenkori adakozásra, kinek kinek tetszése és tehet­sége szerinti szabad választás szerint. Kelt a Magyarországi ev. ref. Egyetemes Egyház 1891. évi deczember 5 ére összehívott Znnaiának 1892. évi deci. hó 5-én tartott üléséből. B. Vay Miklós, Kun Bertalan, világi elnök. efyháii elnök. Tisza Káluián, Papp Gábor. világi alelnök. egyházi alelnök. Kolozsvári Sándor, Tóth Sámuel, világi j"gyzó. egyházi jegyző. Lapunk t előfizetőit teljes tisztelettel értesítjük, hogy akik közülök a lapunkért járó elő­fizetési dijakkal még hátralékban vannak, azoknak lapunk további küldését e száramai beszüntetni le­szünk kénytelenek. Tisztelettel a „Nyirvidék" kiadó-hivatala. ÚJDONSÁGOK. — A miniszter köszönete. A vallás- és közokta­tásügyi miniszter Kállay András főispánnak, amiért ha­lászi birtokán pusztai iskolát létesített s azt fenntartja, őszinte elismerését nyilvánította. — Iskolák államsegélyezése. A vallás ós köz­oktatásügyi miuiszter a folyó iskolai évre, a vármegyei ipar alapból a kisvárdai iparos tanoncz iskolának 400 frt, a nagykálióinak 240 fre, a mán dokinak 120 frt s a nyirbaktainak 65 frt segély utalványozott. — Jókai 50 éves irói jubileuma alkalmából Bencs László polgármester a következő táviratot intézte a ju­bileumot rendező bizottsághoz : „Midőn a magyar nem­zet, sőt a művelt külföld is ünnepli hazánk koszorús íróját, nagy örömömre szolgált volna jelenlenni ama nem­zeti ünnepélyen, melyen az egész magyar nemzet Jókai Mór, az ünnepelt koszorús író iránt érzett tiszteletének, nagyrabecsülésének ad méltó kifejezést; de — legnagyobb sajnálatomra — megrongált egészségi állapotom azon észtvenni nem enged. Ugyanazért Nyiregyháza város kö­zönsége nevében, mely az érdem elismerésének nyilvá­nításában, a hazafias erények gyakorlásában az elsők között szokott lenni, ama legszívélyesebb óhajtásomnak adok ezúton kifejezést s ezt kérem tolmácsolni, hogy nem­zetünk büszkeségét, hazánk koszorús iróját az isteni gond­viselés az emberi kor legvégső határáig a legteljesebb boldogságban éltesse." Nyiregyháza, 1891. január hó 5. Bencs Lástló, polgármester. — Fölemlítjük még e helyütt s ezzel aztán be is sz-ámoltunk vele, hogy az országos ünneplésben Nyiregyháza város közönsége mennyiben vett részt, miszerint az ág. ev. tanítói kör vasárnapi gyűlésén Pazár István igazgató-tanító a nap jelentőségéről, Jókai érdemeit és dicsőségét méltatva, szép beszédben emléke­zett meg. — Jóváhagyott alapszabályok. A kisvárdai ipar•­téstület alapszabályait a kereskedelmi miniszter jóvá­hagyta. — Jókai ünnepély Nagy-Kálióban. A nagykállói kaszinó-egylet e ho 6 íkan, a viszonyokhoz mért egy­szerüseggel, de kegyelettel ünnepelte meg hazánk arany­tollú írójának, Jókaiuak 50 éves irói jubileumát. A kaszinó választmánya már előzőleg elhatározta, hogy a jubilánst táviratban üdvözölni fogja, minek folytán az ünnepelthez a következő távirat küldetett: „A uagykallói kaszinó egylet lelkesen üdvözli hazáuk koszorús költő­jét 50 éves irói jubileuma alkalmából. S midőn ezt teszi, egyszersmind kívánja, hogy lelkünk gyönyörködtetésére s édes hazánk dicsőségére még sokáig éljeu." Ugyan­csak 6 lkán estve a kaszinó helyiségeiben tánczmulat •

Next

/
Oldalképek
Tartalom