Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-12 / 11. szám

„IV Y I R I D Jtí K. A nöipariskola fejlesztése. A ki Nyíregyháza város képviselő testületének egy pír ülését végig h U gatja lett légyen is a közigazgatás önkormányzati alapon való meghagyásának és szervezésének bármily elkeseredett j

liv

e — lehetetlen, hogy arra a meggyőződésre ne jusson, miszerint ez a képviselet hasznavehetetlen, teljesen fölösleges valami. Nyíregyháza város képviselő testülete nem áll feladata magaslatán . . . pitiig szörnyű k>m>lyan tárgyal. Parturiunt montes et uascitur ridiculus mus. Hivatásának szép körét rum tudj a betölteni, mert nincs hozzá elég szellemi ereje. A felületesség, indolentia. rövidlátás, itt-ott rosszakarat személyes motívumokra visszavezethető meghasonlás és tátongó eszme szegénység, azok a tulajdonságok, mik megkülönböztető alkat elemeit képezik. Még az nem is volna halálos vétke, Ii .csak nem tudna megfelelni rendeltetésének Elvégre is ez vis major, elemi csap ís, fatuma. DJ nem is akar! Még jó akarattal sem igyekszik elpalástolni végtelen szegénységét, igy aztán szánandó és gyűlöletes egyszerre. Sivár életében alig-alig van egy mozzanat, mely a méltányosság liive előtt rehabilitálni képes őt. De az preceptualis alapszabály, hogy sokkal több nemes eszmének, nagy tervnek ásta meg sötét sírját, mint amennyit uj életre keltett. Ez már az existentiájának alapjában vetett hitet rendíti meg! íme ezt tette, ily eredményeket szült, ily temetői képet festett a város közéletének vásznára az 5 év óta dühöngő demagógia. A demagógia riválisát pedig az elkeseiedés szülte indolentia vádja illeti csupán. De most nézzük a konkrét tényeket! A helybeli nőegylet, ez az igazán humánus, s alig pótolható feladatot teljesítő társadalmi testület, — mely a hivatalos faktorok vajmi kevés hozzájárulása mellett, sőt gyakran hivatalos indolentiával találkozva — oly szépen tölti be nemes hivatását — tudvalevőleg az iránt folyamodott a város tanácsa, illetőleg képviselő testületéhez, hogy a íagy áldozatok árán fenntartott ipariskola szép fejlődést mutató jelenlegi helyzete által igényelt szükségletének megfelelőleg a városi felső leányiskola épületének kellő kibővítése és alkalmis kiépítéséről még ez év folyamán gondoskodni szíveskedjek Megindokolta ezt a kérelmet szépjn. A kép viselet azonban erre nem volt kíváncsi Hivatkozott a kényszerítő szükségre, melynek parancsszava előtt a város haladásának s szellemi emelkedésének érdekéből nem térhet ki a képviselet! Persze a képviselet ezt mind nem tudja. Nem kíváncsi rá. Utalt arra, hogy a nőnevelés városunkban szánandó állapotban van, ami mégis csak nem méltó egy ily nagy intelligens megyei székhelyhez A képviselet előtt ez mind uj dolog! Megajánlotta — elég rosszul tette — a beépítendő tőkének kamatját. — No erre már fülelt a képviselet. Pénzről szereti ha beszélnek És a nőegylet akaratlanul is egy oly sújtó kritikát mondott ezen mielőbb visszavonandó ajánlatával a város képviselő testületére, amelyet r> á MÍRVIDÉK TÁitUZÁJ A/ Divat és konyha. Divat és konyha, olyan két tárgy, a melyről — hogy az embert sarkából ki ne forgassák — nehéz csevegni. A divatról és a konyháról csak szakértők tarthatnak alapos előadásokat, mert mind a kettő a lialadái törvényének van alávetve, s a ki avatatlan kézzel nynl hozzájuk, annak érzékenyen a körmire koppintanak. Megvallom, félve nyúltam tollamhoz, ínidőu a divatról ós a konyhá.ről kívántam csevegni, hanem hit nekem is van takaróm, álnév alá bújtam; s kőivé hiszem, hogy felismerjenek olvasóim. Mit is lehet a divatról és a konyháról írni egy olyan egyénnek, ki egész uapou másnemű foglalatos-ágok tartanak lekötve, ki eg ész életében más íránybBu mozgott és mozog, s a ki a napi gondokkal vau elfoglalva. Ne is méltóztassanak tőlem azt várni, ho^y én arról dissertáljak, milye i divatkelmikből készülnek a íodrosbodros ruhák, felöltők, báli belépők, — milyen tollazattal, virágokkal ékesített kalapok a legszebbek, legkere settebbek, hogy kell sütni, főzni, a c.ukros befőzteket, puszerlikat, habkóhokat készíteni, a zöld ugorkát keményre savanyítani, az áspikot előállítani, a becsináltokat, cot lett eket feltálalni s az assieteket kitálni, az asztalken döket összehajtogatni, felteritni, feltálalni; korántsem akarok én az ilyenekbe bele ^kotnyeleskedni. Csevegni fogok a divatról és a konyháról más szempontokból. A kit nem illet, ne vegye magára, ha netaláD tövisei lesznek moudókámnak. Minap;ág ha az ember egy kis társaságba kerül, oem hall másról szót, csak a divatról. Milyen az a német „Moden w;lt\ a „Budapesti bazár' szerint, melyik kendó blouse a szép, ujyau az megérdemelt, mert eleget rászolgált, de amidőn a nevelés vitális fontosságú kérdéseiről van szó, pénzbeli ellenértékkel való megkinálása a 500,000 frtos budgettel bíró városnak, kell hogy a kicsinylés — hogy erősebb kifejezéssel ne éljünk —. érzetét ébressze fel minden igaz barátjánál az igazságnak egy oly képviselő testület iránt, melynek tényei, szelleme (?) és konglomerátumának jellege kellő praemissik és háttér gyanánt szolgáltak ahhoz, ho :y egy ily ajánlat egyáltalán megtehető volt vele szemben azon testület részéről, melynek jövedelmi forrása egyesek jótékonysága, fennállásának jogcziine a jótékonyság s élete, valamint betöltött köre a város vállairól vesz le hatalmas terhet. Mindezért pedig mi az elismerés, köszönet a surrogált város részéről? „Adj kamatot ha azt akarod hogy építsek neked." Történik pedig ez akkor, midőn a nőegylet fentartott hasznos intézményét virágzóvá akarja fejleszteni egyébként saját erejéből, megfelelőleg amaz indokolt nagy érdeklődésnek, melylyel a családok nőipariskolája iránt viseltetnek. Ha valaki ezek után azt merné mondani, hogy a képviselet nem teljesítette a nőegylet ezen kérelmét, vagy legalább nem mutatott elég hajlandóságot arra, — (megérdemelné, hogy ixkommuuikálják, mint javíthatatlan rosszakaróját a városnak. Pedig mégis ez az eset történt! Bele sem ment az érdemleges tárgyalásába, sőt még elvileg sem fogadta el. Hanem rábízta a tanácsra, intézkedjen legjobb meggyőződése szerint A képviseletnek nincs meggyőződése ! Szomorú igazság. S az indok? Mindennapi, uton útfélén hangoztatott, sablonos jajgatás . . . „Nincs pénz", „nem birjaki a város kasszája", „nagy a teher"! Megvaljuk mi egy oly határozatát várluk a képviseletnek, mely körülbelül, igy kezdődnek : „A város képviselete legmelegebb háláját és köszönetét fejezve ki a nőegylet nemes intentiója iránt, a felsőleányiskola épületének alkalmas kibővítését egyhangú lelkesedéssel elhatározta. s ezzel egyidejűleg a csonka s rendeltetésének csupán részben megfelelő felső leány-iskola tovább fejlesztését is megoldani kívánja. Egyik sem, másik sem! Hiitein a felső leányiskola parallel kérdéséről majd jövő számunkban. Kitért, bújócskát játszott az egyikkel, eszébe sem jutott a másik. Ennyi leleményeséget feltételezni is bajos nála. Talán még mindig ott tart szellemi szegéuységében a mi képviselőtestületünk, hogy a nőípar iskola hasznos voltát kelljen bizonyítani neki? Ezt még sem akarjuk elhinni, daczára minden pessimismusu oknak. Talán nincs a városnak 2— 3 ezer forintja eczélra? Ezt még kevésbb: hisszük akkor, midőn lovas laktanyára volt egy milliója. A nőnevelés pedig mégis csak vau oly fontos dolog, mint egy kaszárnya! s nem is kerül annyi anyagi áldozatába. A nőegyletuek nőipariskolai helyiségek építése iránti kérelmével szemben tanúsított magatartását nem lehet tehát egyébbre visszavezetni, mint ha-sznavehütetleuségére, fölöslegességére és élhetetlenségére, melyet különben is sokszor bizonyított be. Minden határozatának lényege az, hogy majd máskor határom, mert jelenleg nem tud mit határozni. A ki nem hiszi, nézze meg jegyzőkönyveit. S mindezeken f-lül sikerült b-bizonyítania azt is, hogy mégcsak nem is . . . gavallér. A demagógia elérte czélját! U|onghat diadala fölött! Omikron. A nyíregyházai vásártér rendezése. Amennyiben a város vásárterének bereudezése a végmegoldás felé közeleg, s amennyiben ez már csak napok kérdése lehet, tnint a közügynek egyik szerény munkása, de kü'önösen mint a kinek e fontos kérdés megoldásánál hivatallal járó kötelességet is kell teljesíteni, mondok el egyet mást, melyekkel, meggyőződésem szerint, nemcsak a város érdekeinek, hanem Szabolcsvármegye gazdálkodó közönségének is haszuára lehetek. Mielőtt azonban a vásártérnek miként való rendezéséhez hozzó szólanék, az igen tisztelt olvasó közönség meg fogja engedni, hogy tárgyamtól egy kissé eltérve, a mult emlékeit, mint a jövő zálogát, egy kissé szellőztessem Nyíregyháza városának azou múltjáról akarok megemlékezui, a midőn még mint igen is szerény városka utczáinak nádas fedelű házikók, s váltakozva hol homok, hol psdig sártengerek voltak nevezetességei, a telkek kerítései uagyobbrészt vert falak, vagy pedig vesszőből font sövényekből állottak, a deszka kerítés már luxus számba ment, s egy pár zsindellyel fedett földszintes ház tulajdonosának gazdagságáról mesés híreket költöttek. Országos utaink még ebben az időben, kivált hosz szas eső utáu, járliatatlauok voltak, s épen ezért aki csak tehette, egy kis gazdálkodás mellett, olykor olykor fuvarozással is foglalkozott; a fuvarozás még akkori időben igen sok bajjal járt, de hát ez némi jövedelmet mégis csak biztosított, s különben is nem volt más mód az összeköttetést nagyobb városokkal fenntartani, mert még akkor nem volt vasút; a só,1faedény féle, vas áruk, fű-xrrek, s egy b szükségleti c/.ikkeknek beszerzése nehéz feladatok közzé tartozott. Nyíregyháza város elöljárósága már az akkori időben belátta azt, hogy egy város csakis azon feltételek mellett fejlődhetik, hogy ha annak közlekedési viszonyait megkönnyítik E czél elérése végett fuvaros fogatokat állított össze, s igy a közforgalmat tetemes anyagi hozzájárulással hathatósan előmozdította. Most már hála a gondviselésnek, a nehéz napok elmultak, a multak emlékei már mind csak álomképek; hiszen ott is, a hol a város fuvaros lovainak egykori telepe állott, mai nap már gőzfürdő s díszes népkert ékeskedik; a közlekedés, a közforgalom fenUrtá-ára időközben nagyobb fuvaros válalkozott; lett va^utunk s van összeköttetésünk. A munka, a szorgalom, a kitartás ós városuuk egykori vezésférfiainak bölcs előre látása, áldozatkészségük meghozván a gyümölcsöket, ma már látunk egy várost, a hol a nádas viskók helyein kényelmes uri lakások, s palotaszerü középületek kezdecek kiemelkedni, a kátyú, a sárteuger a városból eltűnt, s a közlekedést kövezett utczák és kőből alkotott járdák teszik kényelmessé. Sok mindenünk van már, ami régente hiányzott, > ha azok közül csak néhányat említek is meg, látni fogjuk, hogy a város belterületén díszes kirakatu s gazdagon felszerelt boltok s ezekben különféle szükséglet, czikkek halmaza áll rei delkezésünkre, vannak virágzó pénzintézeteink, elsőreudü terménypiaezunk, lovainkért p3dig messze földről eljönnek, s érettök még az üzletemberek is mesés árakat fizetnek, van szarvasmarha, sertés és juhtenyésztésünk, s vau vásárunk is. de ám síjnos, hogy ezeknek a forgalma nem áll a feladatnak azou magaslatán, mint a hogy azt Nyíregyháza város rohamos haladása s azon körülmény, hogy a város immár mindeu tekintetben a vármegye központjává lett, kívánatossá tennék. melyik pelise a legáltalánosabb, a hosszú, vagy a rövid derekú ruhák-e a kedveltek. Hogy nézett ki Nellike a bokor ugrálő ruhácskában, Eleonora a sávolyos öltözékben, Ilona a kivarott felöltőben, Piroska a lapos kalapban, melynek — a te tején ál!ó kis bokrocskájában — kőt kolibri madár bújós dit játszott, milyen gyöügysorral volt kivarva .a bájos El íz palet-ja, milyen prémmel volt kibélelve Melinda rotouud-ja. Ha csak eddig volna, még nem volna baj, de hát. ezzel még keveset mondtam. Nem ez a bökkenő, hanem az, hogy leányaink legtöbbjei egész napon azon törik fejőket, mint szárnyalhassák tul társaikat az öltözködésben, hogy tegyenek ki rajtok. Egyik is, másik is versenyre kél az öltözködésben a piperében, egy némelyik aztán még a keudőzésbeu is, holott oly szép rózsák virulnak hófehér arezukon; fel hajpirozzák selyem lágy hajzatuk t, magukra szednek tarkábbnál tarkább viganót, bepacsulizzák magokat olyan mindenféle szagogitókka', hogy az ember csaknem elszé dűl, ha közelükbe híjtotla sorsa. Olyan ügyesek a kiskezek a czérnacsipke készítésben, a stikkolásbau, a szebbnél-szebb mouogrammok kivarrásában, a gyöngyös munkában, a fodros bodros ruhák összeállításában; olyan sokat is tudnak beszé ni a regéuyekből, mert hiszen regényt olvasni, a kaszinók, egyesületek könyvtárát leőrölni, ez is divat; és divat a majolika festészet is, a pipir virág készítés, az éneklés, •a táncz; hauetn azok a kis kezek, melyek oly ügyesek a tü forgatásában, a majolika festésben, azok bizony a „kanálhoz" alig értenek valamit, azok a kis lábak, melyek tempóra mozognak a colon-ban, bizony mondom nem vitték le a gyönyörű gyermeket egyszersem a zöldséges kertbe. Azok a bájos kis Fatime-ék, Zulimák, Gyömyikék, Isoldák, Cilesták, s az ég tudná megmondani, hogy mi I féle uevü divatos nevű angyalkák, azt sem tudjík meg mondani, me'yik végét kell a kanálnak (kalán) megfogni, mi kell a rántáshoz, hogy kell a kenyeret dagasztani. Pardon! hogy ennyire vitt őszinteségem, de hátén nem tehetek róla, nem birom lenyelni azt a szerecsen diót, melyet a tapasztalás számba adott. Akit nem illet, ne vegye magára, akit pedig talál, tegye ujacskáit ajkára, hogy el ne szólj i magát. Az jajgat csak, kinek valamiie fáj, az oltja a tüzet, kinek háza ég. Elismeréssel adózom én a fürge és ügyes keze'/nek; gyönyöiüséget is találok én abbin, ha a szépen kivarrott, kihimezitt asztalfu'ókat, tálc?akendóket látom; örül az én lelkem auuak, ha leányaink önmaguk szabják ki és virjík mjg ruháikat, ha csinosan, illésteljesen öltözködnek, ha íuíuilezekbeu az egyszerűség és kellem nyilatkozik ; és ölül az én lelkem annak, ha leányaink hasznos, mula'ta'ó könyveket, megengedett regényeket olvasnak, ha ismereteiket gyarapítják, szélesbitik. gondolkozásukat f *jle-z ik, nemesítik, hauein bizony — éu magam részéről ezzel nem érem be — én megkívánom azt is, hogy a konyhába is tekintsenek be, azokban a puha kezekben forduljon meg a k mái, .azok a kis lábak tánczoljanak a kenyérdagasztó teknő előtt is, s azok a szép mosolygó szemek ne csak a metszett tükörbe, hanem u kamatába és a zöldséges kertbe is pillantsanak be olykor olykor. Az é et nagy iskola, keserű lap isztalások várnak abban mindenkire. Az élet nagy erdő, sokféle fa és botor alá vethet a sors. Egyik-másik közülünk rózsabokor alatt pihen, van, ki a szálas tölgy lombja alá kerül és az erős lombok alatt biztos jövőre talál, de a legtöbbünket alacsony lombozatú | bokrocska alá kerget végzetünk s küzdelmes munkában kell átvergőlnünk az életen. Ki tudja! mi vár a szép fehér és puha kezekre, ki tulja! mint veszi hasznát a kedves leányka, kit sorsa egy szerető férfihoz köt — azon ismereteknek, amelyekel gazdagodott, és amelyek a mindennapi élet komo lyabb uapjaibau reá várhatnak, hogy tőle telhetőleg azokat értékesíthesse. Folytatása li me II éhleten