Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-08 / 2. szám

(örvényes fizetési e-zközt képeznek és ugy állami és egyéb uyilváuos pénztárak által, valamint a magáufor Ka lomban is fizetésű tejes névérték szerint eifoga (I uniók. — Irányi síremléke. Békés város közgyűlése határozatilag kimondta, hogy a város boldog emlékezetű képviselője, Irányi Dániel síremlékének költségeihez ezer forinttal járul. — A „Pallas" Nagy Lexikonának 7 ik füzee mtrgje.eut. a mely Alfrédtól Államköltsegvetésig terjedő ismerteiő czíkkeket és rajzokat közli. Közölve vau ezenkívül Afiika felfedező utazásaiuak térképe színes lenyo ómban és Appoló szobrának ugyancsak olyan lenyomata. Mindinkább meggyőződünk a szóban forgó mű nagy be csépől, mely az eddig ismert Lexikonok között a legterje delmesebb é.i legtartalmasabb C/ikkeit legkiválóbb Íróink é.- tudósaink í'ják. Ajánljuk a megszerzésre. Ára 60 fillér. — A „Fővárosi Lapok", ez egyetlen magyar szép irodalmi és társadalmi napilap, mely újév óta Szana Tamás szerkesztésében jelenik meg, épp oly gazdag, mint eleven és disztinguált. programmot lüzött ki. Mindjárt a január elseji szára híven ragaszkodott a kiadott jelszóhoz, bő és kiváló bec-ü olvasmányokat nyújtva a közönségnek. E számban találjuk Eudrődi Sándor alk.lnn cikkét Petőfiről. Jókai Mór feletie érdekes és megragadó tollal irt munkáját. „Negyven négy óv előtt" czimmel, Abonyi Lajostól, a régi kitűnő novellistától „A pofon" czimű beszély kezdődik, mig a versirodalmat Jakab Ödön „Buc u a szerkesztőtől (Vadnay Károlynak") czimű költeménye képviseli. A „Fővárosi Lipok vasárnapja" czimű mellékletben, melylyel minden va-árnap kedveskedik e lap olvasóinak, Wohl Janka „Szilánkok" czimű causiriéja, Alviuczy Boriss Sándornak „A franczia esprit" ről irt dolgozata, az iliusztrácziókkal élénkített „Szkisport" czikk, Halász Lajos közleménye a „Régi magyar hajviseletről", egy divat czikk képekkel, Adorján Sándornak az „Egyetemi versenyekről" szóló aktuális értekezése, Gr, K. R. csevegése. „ A féltékeny asszonyokhoz", Ludovis Halévy, a szellemes franczia egy bájos, finom rajza. ,A táuczmester" czimeu, a czikkek ez impozáns és értékes sora ötlik az olvasó szemébe De ezzel még nem merítettük ki ennek az egy számnak tartalmát, mert önálló czikkek foglalkoznak benne a nemzeti színházi vígjáték pályázattal, a könyvpiacz újdonságával a Szilveszter-estélyekkel sat. és az eredeti udósiiáiok alapján készült friss és váltó zatos hírrovatokban is — az irodalom, művészetek, társas-és szalon-élet, közgazdaság, törvényszék és az egyéb folyó n*pi események köréből — igaz gyönyörű sége telik az olvasónak. A következő számokban néhai Irányi Dánielnek egy „Bujdosásom idején" czimü napló töredéke olvasható, mely azt mutatja, hogy Irányi férfi kora küszöbén nem íárkózott. el s> gyöngédebb érzelmek elől, s szivében a rajongásig szeretelt haza mellett élt egy másik eszmény is: a nő! Ez a naplótöredék a leg szélesebb köröl.biu rendkívüli érdeklődést, kellett. Az Athenaeuui, mint a „Fővárosi Lapok" kiadója, gondom kodik a lap díszes kiállításáról. Előfizetési ára: egy hóra 1 frt 40 kr, évnegyedre 4 frt, félévre 8 frt, e;észévre 16 frt. Az utalványok és péuzeslevelek igy szimzeudők A „Fővárosi Lapok" kiadóhivatalába Budapest — „Marina" regéuy két kötetben, irta Guuter A C. Az amerikai humor abból a szeretetreméltó fajtából való, mely az élet legsötétebb jeleneteit is arauyos de rüvel bezománezozza E genreból való Guuter A. regénye is, mely a korzikai nép egyik legkegyetlenebb szokását a vérboszut tárgyalja, de epen a hős kedves alakja az, mely nem engedi az ilyen megrögzött szokásokkal szem ben felülkerekedő kellemetlen érzést felü kerekedni, ha nem mindvégig, még az erős konfliktusok ellenére i> nyájas benyomást tesz. A mese a legerdekesebbek egyike, s egy tekintetben meg a franczia iskola kiváló írói is tanulhatnának a szerzőtől. A jellemzés olyan, hogy va lósággal megelevenednek előttünk az alakok s a nyelve zet, amellett hogy költői, zamatos és erőteljes is. A diszes kiállítású két kötet, mely az egyetemes Regény tár ez idei évfolyamának 5. és 6. kötete, együttvéve kapható 1 forintért. Megjelent Singer és Wolfner kiadásában. — Az én Újságom újévi száma, Posa Lajos szer kesztésében, diszes kiállításban s változatos, gazdag tar talommal jeleut meg, Sebők Zsigmoud nyuiiskolába ve zeti a gyermekeket s mesél nekik nyuszikákról olyan bűbájosán, mintha valami kis tündértől haliotta volna Herczeg Ferencz „Az uj nevelő" czimü érdekes elbeszé lést kezdi meg. Tolnai Lajos, Endrődi Sándor, Tábori Róbert és Pósa bácsi gyönyörű elbeszélésekkel és veisekkel kedveskednek a gyermekeknek Az én Újságom nak ez az első száma mintaképe annak, hogy miképp MI kell a gyermekeknek írni. Ajánlani fölösleges, csak annyit mouduuk : nézze meg ezt a számot mindenki, a kinek gyermeke van. Előfizetési ára negyedévre 1 frt. Elöfize tési pénzek küldendők Az én Újságom kiadóhivatalába — A Hét január elsejével negyedik < vfolyamába lépett. A közvelemény ezalatt az idő alatt oly sokat foglalkozott vele, hogy joggal mondhatni, nincs művelt em ber a világon, a ki legalább ne olvasott volna róla. A legnagyobb dicséret, a mit lapról mondhatni, az, hogy saját ábrázata, s-ját charaktere van, nem hasonlít egyik hez sem. Nos A Hét nemcsak hogy a mostani kollegáitól teljesen külömbözik, de ezelőtt sem létezett magyar lap ilyen iráuyu, ilyen magas színvonalon álló ós — tegyük hozzá — ilyen olvasott. Élesebb levegője vau mint a többinek. A satyra maró fegyvereivel dolgozik Kényes ízlésű, válogatós Ez a fia'al Magyarország, a legújabb, tauulság, tehetség dolgában a megelőző geue ráczió fölött kimagasló írói nemzedék harczias szellemű közlönye. Nincs az irodalomnak tekintélye, a ki a Hét be ue irt volna már. Ez az egyetleu tudással és ízlés sel szerkesztett irodalmi hetilapunk, amely számba jö het. Ezt járassák önök. Ára egész évre 10 frt. Ha mu tatványt kérnek, megküldik. A nyíregyházai kir. törvényszók büntető osztályánál tárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Január hó 9-én. Janusocski György és társai lopás büntette és orgazdaság vétsége. Marczinyik János lopás büntette. v t it v I i> É3 ív." Csarnok. A jégről. Halifax . . . rettenetesen kegyetlen ember volt Jobbról ba ra az egyik, balról jobbra a másik nyomintás. egyet-egyet pattan az aczól rugó s a legl ájosabb asszony, kinek apró, formás lábait egy pilla natra érinték kezeim, talpra áll, köszöuni a szolgálatot, s a másik pillanatban már — inig magam is kiegyenesedem — száll, röpül a tükör sima jégen. Én is rúgtam egyet jobbra, aztán balra; két három méternyi térség maradt utánam. Bölcs ember volt Halif.ix nagyon'! Segítségemre jött még az északi szél is — átszű rődve a magos ákáczokon, mintha magával hozott volui valamit, a meriől jött, a temető hangulatából. — Ami éllessége volt: lekopott a száraz, sűrű ágak között. Hűvös volt inkább; nehéz, leszálló, mint a pára októberi hajnalodáskor. Mert a jéghez hozzátapadt a napsugár, beleolvadva szinte, s csillogott, fényében sok apró szikrája a korc-o lyával fölhasított jégtáblának. A gyémánt forgácsok villantak egyet, fénylettek, ragyogtak. S a szép asszony, mintha lágy hulláma lenne a fényes tükörnek, ingott, ringott lágyan, együtt rezegve fenyének káprázatával. Halifax aczélja alig villogott ki néha sötét, ruhája fodrai alól Az a kis vonal azonbau még is ott volt! Talán nem is látta más, csak én, azt a nem is meg mérhető vékonyka kis vonalkát, a mi a hideg nczélt, meg a sötét luha fodrát elválasztá. Mély barázdát vágott a Halifaxom a jégbe. Szinte szikra volt az ezernyi szilánk, ami ugrálva, tánczolva pitta- t föl nyomában. És kezdtem filozofálni! A doktorok föltalálták a ,!áz mérőt.* Ördöugős egy masina. Ott áll ágyad mellett a legelső kaszás: a halál. A legszaporább munkás. Ég a velő agyadban. Véred zakatol, mint a tulsá gosan fűött gőzgép. Megemészt, megöl a láz. Már nem is vagy ember, mert nem eszmélsz. Épen c-iak hogy szó, beszéd s nem állati ordítás, amit kipattokzott ajkaid hangot adnak. Tudós doktorok akkor a hal hónod alá nyomják azt a masinát. H

uvül, forr forró véredtől. És megmozdul a gépezet. Föl ós leszökő vonalokat rajzol egy táblára. Fö'ugrik magosau, leszökik mélyen. A forró vér muu kája ott marad lefotografálva a föl és leszokó vona lakban. D)ktoraid azután megmo idják, hogy lesz e még ember belőled. * * * Kék dolmányos, hegyes bajuszu. goudosau beretvá t huszár hadnagy fordult szembe a szép asszony elé Megemelte ugyanis egy kissé, jobb láb sarkát s készen volt a hóiiolaiteljes pose, a init korcsolya nélkül ilyeu formán. nagyon nehéz lenne megcsinálni. A szép asszony kezet nyújtott s a hadnagy űr, azt a buudás keztyűben n apró, imádásra méltóan kecses kezet nem bocsátotta el. így szokták ezt a jégen. K

sz a kézben. S ahogy a ké'-pár korcsolya nyomában alig zizegve pattannak föl a jég-csillámok, olyan lágy harmóniában simul össze, ahogy látom őket, szép asszonynak, kok dolinái.yos hadnagy űrnak az alakja. * * * Épen előttem siklottak tova; abban az ütemes, har monikus mozgásban föl akartam fedezni a szivöknek. véröknek lázát. S eszembe jutott, a lázméró! Követtem őket, gondosan vizsgálva a csillogó, fénylő hasításokat, melyeket a szép asszony és a haduagy űr korcsolyái vágtak a jég simaságán. A finom vonalak szabályosak voltak. Kígyózó futásukban is mindig inegtar ották a diskrét távolságot. De észrevettem, hogy a szép asszony korcsolyái igen lágv nyomokat hagylak a jég tükrén, a haduagy űréi azonbau néha igen mélyen vágták föl a jeget. S megláttam azt is, kotty a szabályos hajlásokkal tovasikló korcsolya nyomok néha erőszakos módou, hír teleu irány változtatással görbülnek ki, de — mégis inertem a szép asszony korcsolyájának a hasításait, a a szép, hullámos vonalakkal — láttam, hogy az a bizonyos három lépés ezeknél az erőszakos kitéré-ekuél is meg van a két két korcsolya vágás között. Nincs semmi láz! Ezt mutatta a lázinétó. S megállapítottam a diagnózist. Ebben a pillanatban egy csengő bongó szánka állott m'

Jg a jégpálya fölött, a pazouyi utón. M deg pokrócz fészkéből három gyerek egyszerre bontakozott ki Egy tiu, meg két leány. A fiu a legnagyobb volt közöttük s kipattant a szánkából. A szép, a bájos asszony távolról hallotta már az ösmerós csengőket. S mikor a kis fia kiugrott a szánból, megmozdult a láz-mérő. Szikrát, vetett a korcsolya aczélja, s a parallel kígyózó vonalak hirtelen eltávolodtak egy mástól A haduagy úr megint egy .sikerült poset csinált s én bámultam bele abba a mély vágásba, ma.y ott maradt a szép asszony aczéljaiuak uyomábau Igazuk van hát még is a tudós doktor uraknak! * * • Lerúgtam a lábaimról .Halifaxot." A hadnagy ur tovább csinálta pompás fordulatait, én azonban nem tudtam ott maradni a rettenetesen sivár jégpályán. Hacsak egyetlen egy fának zúzmarás ágai borulnának föléje. Oda menekültem volna, a fehér lombok alá, hogy ott hallgatózzam a tova röpülő szán csöngése után s o't szívjam magamba azokat az üde, édes, igazi hangokat, amiket az a szánka, három gyerekkel, mamával elvitt magával. S nézném tovább nagy uyugilomtnal a haduagy úr pompás piruejeit! Ebéd után. Tisztelt uram! Engedje meg, hogy elmondjam a bajomat; már csak azért is, mert ha nem engedi meg, akkor is elmondom, azon egyszerű oknál fogva, hogy törzselőfizetője vagyok becses lapjáuak és mint ilyeu teljes joggal fordulhatok annak tisztelt szerkesztőjéhez, hogy hallgassa meg a panaszomat. Hiszen kérem, mit nem kérdeznek most már a „kedves" előfizetők? Az egyik nem tudja, hogy kell savanyu uborkát a télre eltenni, a másik fülig szerel ines, de még nem tudja biztosan, kibe, a harmadik nem akarja elhinni, hogy a holdbau is fizetuek adót, a negyedik ... de hát minek is folytatom, u^y is tudja a tisztelt szerkesz'ő ur, mire kell sokszor választ adui a „legközelebbi" szerkesztői üzenetekben. Már most látja uram! Én semmit sem fogok kérdezni, hanem csak elinoudaui, mi teszi türhetetlenué az én helyzetemet. Hogy jobban megértsen, megmondom, hogy két éves fiatal házas vagyok ós hogy még jobban megértsen, azt is megmondom, hogy az anyósom is velem együtt egy fedél alatt lakik két óv óta; óh irgalmas szent Isten — két év óta! .... A város legszebb pontján van egy három szobás lakásom, természetesen az első emeleten. Lakásom beosztása következő: ebédlő, sza'ou és hálószoba. A lakáshoz tartozó kis udvari szobát az a yó-om foglalta le magának. Fájdalom nem vagyok sem tőkepénzes sem pedig földbirtokos vagy legalább is háziúr, igy hát kénytelen voltain hivatalt vállalni, melyben a nap legnagyobb részén dolgozom ós hálát adok az Istenuek, ha onnan kiszabadulhatok. Mi természetesebb, mint hogy a hivatalból egye ueseu haza iparkodom, mert hiszen ott vár már a kis feleségem — meg az anyósom — a teritett asztallal és a mézédes csókokkal. Persze ez utóbbiakkal csak a kis dundusom, mert a anyósom ilyenkor lesben áll, nehogy a feleségem túlságosan elkényeztesseu. De hát ez mind semmi; ós végre is igazat adok e tekintetben az anyósomnak, mert — tapasztalásból tudom — anuál édesebb a c-ók, minuél nehezebben jutunk hozzá, ha mindjárt a saját kis feleségünktől is. De már a mi ezután következik —• nap uap utáu — azt még a legszenvedélyesebb auyósimádó sem fogja helyeselni. Hát képzelje csak uram, az anyósom nem akar nekem asztalkendőt vagy mint ő mondja „szalvétát* adui, mert ugy mond: vagy borotváltassam le a bajuszomat vagy pedig ne egyem paradicsomlevest; pedig hogy szeretem én a paradicsomlevest! Felesleges ínondauoin, hogy én ezen kívánságnak — kezdetben „erélyesen" ellenszegültem és azzal vágtam vissza, hogy vagy legyen auyós, ós akkor kifelé, vagy nem auyós és akkor maradhat. De hát ilyenkor meg a feleségem is beleszólt, ineg sirt és rítt, hogy ő is megy, uiert kénytelen .magáévá" tenni az anyja ügyét. Euuél egyszerűbben járt el az anyósom : anyósuak is maradt, meg a bázbau is maradt. Lássa, lássa uram, roppint nagy bajbau vagyok én. Igen, hová meueküljek az anyósom elől? Az ebédlőben már „nincsen számomra hely," tehát be a szalonba. Igen ám, de itt megiut a kedves dundusom követ és kérve kér, ne koptassam a szaloubutorokat, inert hisz ezek nem arra valók; különösen ue üljek a kanapéra, mert a vánkosokra himzett kis angyalkák az ilyen bánásmódhoz nincsenek szokiatva. Az apró kis székekre meg én nem merek ü!ul, a szőnyegen heverni már csak egyáltalán nem lehet, marad még a hálószoba. Azaz, hogy ez volna az utolsó és auyósom szobájától legtávolabb eső menedékhely — ha! . , . igen, ha az anyósom be nem zárta volna hálószobánk ajtaját, s miért? egyszerűen azért, mert az nem arra való, hogy napközben ott tartózkodjunk. És mindezt tűrnöm keli én nekem a házi béke kedvéért, és a mi még keservesebb, ni cs kilátása mi előbbi javulásra. Nincs! . . . Hát már most csak azt szeretném tudni, minek van nekem három szobás lakásom. Ebédlőm, melyben nem ebédelhetek, szalon, mely ben angyalkák arra vigyáznak, hogy a kauapéra ne üljek és hálószobám, melyet anyósom hét kulc csal zárva tart. De végre is hiába minden, ezen segiteui kell és fogok is; igen, azért vagyok éu az ur a házban, hogy minden ugy történjók ahogy én akarom; igen és ha törik szakad, véget vetek e gyalázatos állapotoknak, ha miudjárt . . . . . Hé, te Gyulus, hát mit kiabálsz, tán rosz álmaid vannak? Felébredtem! törülöm a szememet, körülnézek, nem látok se svigermuttert, se dundust, se három szobát, csak az én édes jó anyámat, ki mellettem ül ós törli homlokomról a hideg verejtéket. — Ugy e fiam rosz álmaid voltak? Oh, kedves anyám ellenkezőleg, nagyon jó, mert a mit álmodtam, az hála az égnek — nem igaz! Monsiear Jules. KÖZGAZDASÁG. A szóló trágyázása A szőlő a tápanyagokban bővelkedő talajt kedveli s ugy látszik aránylag kevéssé van képesítve a nehezebb n oldódó tápanyagok kihasználására, illetve híg tápaidatok értékesítésére. A szőlőtő tenyészésóre és termő képességére előnyösnek látszik továbbá az, ha a talaj alsóbb réte-ei gazdagok tápauyagokban, hogy a mélyebbre li hatoló gyökerek is bőven táplálkozhassanak és erősen fejlődhessenek. A talaj alsó rétegébe azouban csak ugy nyomul tápauyag, ha ebben a felső réteg bővelkedik,"a