Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-26 / 9. szám
N Y í R V 1 I) É II." összes kiadás tett 185 frt 71 kr, tiszta jövedelem: 148 fr 19 kr. Felülfizettek s beküldtek: Jordáu Iguácz ur egy ébresztő órát, melynek kisorsolása 22 frt 40 krt jövedelmezett, továbbá Bigár Lijos 4 frt. Bu-zó János, Voj tovics Bertalan, egy tűzoltó, Míjerszky Barnabás, Pola ezek János (Kisvárda) 3—3 frt, özv. Kralovánszky Líszlóué, Ku nike Paulin, ifj. Mráz János, dr. Ferlicska Kálmán, Bírzó Mihály, Farbaky Józsefué, Bartholomiei desz János, Básthy Barnabás, Dankó István, Bencs László, Singer János, Kovács P. Pál, Gr.isely Norbert, Simák István (Napkor), dr. Kouthy Gyula, Javorek Kálmán (Ntpkor) 2—2 frt, Mei czel Dávid, Taliy István, Klinczkó Pál, Korondán Péter, S jxry Gyuia, dr. T'ájtler Soma, Pintér István né. Kubik Rózi, Nagy Sindor, dr. Zinuer Samu, Kende Jenő, Tarczali Dezső, Rittaridesz István, S/.abó Kálmán, dr. Fiegmann Sándor, Török László, Werner Lá-zló, Reguly Ödön, dr. Heuman Iguácz, Nikelszky Sámud. ifj. Bilczár Lajos, Andre Gyula, N N., Szénfy Gyula, Groák Ödöa. För>ter Cnuél Morauszky Fereucz, Mor«u<zky Pál, Sztáivk Dazső, Nóvák B la, Geduly Henrik, Szilágyi János, Bertalan Kálmán, Hibjáu Lajos, Martinyi József, Juricskiy Rez^ő, Epbinder Ká roly, Budaházy Lijis, Moesz Béla 1 — 1 forint, özvegy Joszka Jánosuó 50 krajczár. A büffetra adakoztak kész pénzben és ételnemüekbeu : Birtkó Emma, B:ucs Li-zióné, Beucs Pálné. Bástliy Barnáué, Beify Mihályné, Ber/.eviczy Dauielné, Boczkó Lajosné, id. Balczár Lajos, Chotvács Ágostué, Csapkay Junőiié, Diecz Sáudorné. Dombiy La josué, Déry Dánielué, Dj.nkó Istváuné, Dilluberger Li josué, Diecz Miksáué, Eördögh Károlyué, Farbaky Józsefné. Fest Láxzlóné. F^jér Imrém\ Förster Cornélué, dr. Ferlicska Káimánué, Grasely Norbertné, özv. Götnöry Jáuosné, özv. Groák Zsigmondné, Gyurcsány Józsefué, Hibján Lajosné, Herokovics N.-né, özv. Horváth Mirtonné, id. Hibján Diuielné, Háuff-d Lajosné Henter Autalné, Incze G.yörgyné, Juric-kay Rezsőné, Jéger Józsefué, Jóba Elekné, Jordán Ignáczué, Jáuószky Eudréné, özv. Kubassy Arthurné, Kubassy Gusztávné, Kuuike Anna, dr. Konthy Gyuláné, Korányi Imré é, Kosetz Andrásné, Korondán Petemé. Kubacska litvánná, Király Sindorné, id. Krúdy Gyula, Kovács Ferenczué, Kovács Sáudorné, özv. Kac-ks Lászlóné, Kliuczkó Páli.é, Kelemen JánosDé, Lényei Sománé, Le-chák Autalné, L.kner Ödönné, Lipták Dá nieliié, Lukács Ödönné, Li.szl Gézáué, Lukrics Károlvné, Majeiszky Banáné, Míjerszky Béláné, özv. Maurer Ki rolyné, Mácsánszky Lajosné, Moesz Báláué, Mossmayer Frigyesné, Mészáros Ferenc^né, Mikecz Jáuosné, özv Molnár Pálné, Nóvák Gyuláné, Nagy Lajosné, Orsovszky Gyuláné, Oberláader Károlyué, P.ilicz Gizella, Pintér lsivánné, P.ilicz Jánosné, Palicz Lajosné, Palaticz Béláné, Porubszky Pálné, Pazár 1-tvánná, Pataky Lajosné, Pi ringer Jáuosné, Raksányi Sáudorné, Ruhinau Andorné, Ruzsonyi Endréi.é, Roftaridesz Jánosué, Reguiy Ölöu, Stoffan Lajosné, Sjsztay János, Szabó Endréné, Szénfy Gyuláné, özv. Szabó Dávidué, Sexty Gyuláné, Szohor Pálné, dr. Trájtler Sománé. Tarczali Dezsőné, Tulács Istváuné, Tamássy Endréné, Textórisz Viktorné, Török Péterné, Velkey Pálné, Vojtovics Bertalanná, özv. Zierekué Kralovánszky Jolán, özv. Zimmermann Pálné Fogadják mind ezen nemes ezivü adakozók, kik becses adományaikkal az önsegélyző egyesület — ezen humánus czélu intézet — pénztárának gyarapításához hozzájárultak a legmelegebb köszönetet. Nyíregyházán, 1893. febr. 22 én. Orsovszky Gyula, pénztáros. Werner Gyula, jegyző. A biid-szent-mikályi kaszinó márczius hó 4-én a központi szálloda összes termeiben zártkörű tánca vigalmat rendez A rendezőség tagjai a következők: Nyakas Balázs b. elnök. Szalay Béla, b. ellenőr. Homo lay Gyula b. jegyző. C'.ellér Endre b pénztáros. Boross József, Gyulay János, Dr. Kain József, Kabay József, Kalandra Antal, Kis József, Komáromy Miklós, LukácFerencz Pipp Ferencz, Peczely Sándor, Suhajdi Béla. Stern Miksa, Tóth József Belepti díj: személyjegy 1 frl, családjegy 3 frt. A tiszta jövedelem és felülfizetés a kaszinó könyvtára javára adatik. Felü'fizetések köszön nettel fogadtatnak és hirlapilag uyugtáztatnak. Kezdete 8 órakor Ételek és italokról, valamint vidéki vendégek elszállásolásáról gondoskodva van. — A papírpénz jubileuma. Midőn Magyarország ezredéves fennállását ünnepeljük, éppen akkortájban ülhetné meg a bankó is ezredéves jubileumát. Ez is a 9-ik században indult meg birodalmat foglalni, a mikor Hiang Gsung khinai császár pénztára kiürülvén, tisztelettel kérte országa lakóit, hogy fejvesztés terhe alatt vigyék be összes pénzüket az állam kasszába, hol papírpénzt kaptak érte. Ezután hamar meghódította a papírpénz az egész világot. Eleinte lepedő nagyságú bankók voltak forgalomban. Hozzánk csak a mult században jutott el. Most az aranyvaluta folytán nagyon meg fog csappanni a bankók száma. — Nagy játék. Ez a czime Tábori Róbert legújabb regényének, mely a magyar társadalomból van merítve Hőse a DQ ;I Jüan mintájára van szabva, aki csillogó szárnyakkal ágról-ágra röpköd, mindenütt megízlelve a szerelem mézét. Mikor már belefáradt a röpködésbe és megunta a különféle mézet, a komoly házasság révébe tér megpiheuni és uj, eddig uem ismer boldo;ságot élvezni. Csakhogy itt megboszulja magát rajta a saját vétke. Elvesz egy neme6, tisztességes nőt, a kit mélyeu, igazán szeret, de nem tud örülui boldogságáuak, mert folyton mardossa lelkét a kétely. Saját nejében is raiu dig azt a büut kutatja, melyet őmiatta követeit el annyi assr.ony, s bár ó nem törődött a megcsalt férjek sorsával, maga irtózik a kijátszott férj szerepétől. A regény elejétől végig érdekes, sok benne a lélektani probléma, melyet igen ügyesen old meg a szerző. A hírlapírói életnek egy részét is megismerjük benue és itt Tábori Róbert nyíltan bevallja ragaszkodását a hír lapirói pályához. A „Nagy játék" a Singer és Wolfner féle Egyetemes Regénytár VIII évfolyamának 7—8 ik kötetét képezi. Ára a két kötetnek dísze*, piros, vászou kötésben 1 frt — Ajándék a gyermekeknek. Az én Újságomról Pósa. bácsinak a kedves gyermeklapjáról vau szó. mely ismét !>zép meglepetésben részesítette az ő apró olva sóit. — E< a meglepetés egy igen szép és gazdag tartalmú naptár, melyet Pósi bácsi szerke zteit és Az én Újságomnak minden előfizetője ingyen kap. Tartalmaz pedig ez a kedves könyvecske egész halmaz kis mesét, verset Bársony tói, Sibők-től, Béla Heurik tói, Tábori Róbert tói, Póia Lajosból, Hityey Gábortól stb., továbbá sok sok haozaos tudnivaló?. AÍ idei u iptár is bemutatja Az én Újságom munkatársainak egy részét é^ padig ezúttal tizennégyet. Hi ezekhez hozzá vesszüü a mult évben bemutatott munkatársakat, u^y arra a/, eredményre jutuuk, hogy Az ,»u Újságomba a legkitű lőbb magyar írók írnak. D; ily-iii is aztán ez a kis újság. Szeretettel várják azt a gyermekek, mint az ő legkedvesebb barátjukat, játszó társukat. A nip árnak mulattató részét képezi a rejtvény p ilyáz it — a kiadóhivatal 10 hasznos és értékes nyereménytárgyat tűzött ki a megfejtők jutalmául. Az éu Újságom előfizetési ára negyedévre 1 frt, félévre 2 fr:. Mia len előfizető az ismertetett kis naptárt in.'yen kapja. Előfizetési p'nzík küldeudők Az éu Újságom kiad)hivitalába Budapest, Andrássi-ut 10 — A tanítók fizetéséről a különböző államokban érdekes táblás kimutatást küldtek be szerkeztőségünkhöz. Ez adatok szerint a tanítók fizetésének minimuma: Egyesült Államok 819 — 1365 forint, Angolország 900— 1800 frt, Francziaország 400—840 frt, Porosz és Würtenberg 540 — 1200 frt, Bajorország 504—1320 frt, Szász királyság 510—1100 frt, Romániu 432—1030 frt, Brazília 400—700 frt, Svájcz 320—450 frt, Ausztria és tartományaiban 300—800 frt, Horvátország 400 forint, Magyarország 200—300 forintban. A minimum és maximum határa a következő államokban csak megközelítőleg mutatható ki: Portugáliában 336 frt és 700 frt között változik a tanítói fizetés. Spanyolországban 250 és 800 forint között. Olaszországban 200 és 480 forint között Oroszországban 323 forint és 494 forint között. Ausztriában a tanítói fizetések tényleg magasabbak jóval, mint nálunk Csehországban a fizetési minimum pedig 600 frt. Poroszországban, mely ország mint első ismerte föl a népiskoláknak az állami belterjes fejlődésre való nagy hatását, az uj iskolvi törvényjavaslat lakáson kivül 1000 márka kezdő fizetést állapit meg, úgy, hogy az 1600 márkáig, vagyis 600—960 forintig emelkedhetik. Baden nagyhercegségben az új népiskolai törvény 1100 márka kezdő fizetést (660 frt) 27 évi működés alatt 1800 márkára emelkedőleg (1080) frt állapitna meg. A német birodalomban a vidéki tanítók fizetésének átlaga 855 márka (512 frt), a városiaké pedig 2250 márka (1350 frt), Schaffhausen Kánton törvényjavaslata igy kívánja rendezni a tanifók fizetését; A 8 osztályú elemi iskolában a tanítók fizetése 1400 frank (560 frt,) 1500 (600 frt, 1600 (640 frt), 1700 (680 frt,) 1800 frt. (720) frt; a hét osztályúban 1400 frt a legiksebb, 1700 frt, a legtöbb ; a hat osztályúban hasonlóképen, az öt osztályúban 1400 frt, a legkisebb, 1700 frt, a legtöbb; a négy osztályúban 1400 frt, a legkisebb, 1600 frank a legtöbb; a háromosztályúban 1400 frank a legkisebb, 1600 frank a legtöbb a két osztályúban. 1500 frank a legkisebb, 1600 frank a legtöbb; az egy osztályú, vagyis osztatlan iskolában a tanító fizetése 1600 frank. — A bitófa statisztikája. AJogtudományi Közlöny kimutatása szerint a büntetőtörvény életbelépése, vagyis 1880. szeptember óta összesen 32 embert végez tek ki. Halálra ítéltek ez idő alatt 87 embert, megkegyelmeztek 52-nek, a kivégzés előtt a börtönben meghalt 3. A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál tárgyalásra kitűzött Ugydarabok jegyzéke. Február 27-éu. Lusztig Sámuel és társai csalárd bukás büntette és vétkes bukás vétsége. Berencsi András és társai lopás és orgazdaság büntette. Varga András szándékos emberölés büntette. Február 28-án. Köteles István és társai lopás büntette. Tatkó András és társa lopás büntette. Márczius 1-éu. Nagy Gábor és társai halált okozott súlyos testi sértés büntette. Szigeti György és társai választási jog elleni vétség, személyes szabadság megsértése, és rágalmazás vétsége. Balog Antal és társai hivatalos hatalommali visszaélés vétsége. Csarnok. Az újság. A hazai hírlapirodalom első nyomát abban a nevezetes relatióban szemlélhetjük, a melyet 1515-ben nyomattak, s a minek egy példánya megvan maiglan a mölki apátság híres könyvesházában. Ez a röpiratféle újság a római császár, s a magyar király meg a lengyel és cseh király találkozásáról s Bécsbe való bevonulásáéól értesiti a közönséget; azonban nem magyar, hanem latin nyelven. A török háborúkról szóló régi tudósítások legnevezetesebbikét a nemzeti muzeumban őrzik. Ebben Zrínyi Miklós egyik szolgája írja le horvát nyelven Szigetvári bevételének történetét 1566. szeptember 7-én. Az első dementi Magyarországból 1671-ben jelent meg a „Wiener Blátter"-ben, s természetesen németül. Benne az esztergomi érsek meghazudtolja azon állítást, mintha ő a magyar fölkelésnél érdekelt fél lenne s tagadja, hogy őt e miatt letartóztatták. Rendszereres újság Magyarországon 1721-ben hagyta el először a sajtót, de megint csak nem magyar, hanem latin nyelven; mig az első rendszeres és magyar nyelvű lapot Ráth Mátyás alapította Pozsonyban 1780-ban „Magyar Hírmondó" czimmel, s utánozva a német újságokat, meg átvéve azok hireit. E lapnak előfizetési dija egész évre nyolcz pengő forint volt, s az hetenként kétszer jelent meg fél-fél ivnyi tartalommal. Ráth lapjának csakhamar követői s versenytársa keletkeztek. Ilyenek valának az ugy politikával, mint irodalommal foglalkozó „Mindenes gyűjtemény", „Orpheus," „Kassai Muzeum", „Urania" sat; mig mások pedig, mint a „Nyelvmivelő Társaság munkái," meg az „Erdélyi Muzeum" inkább tisztán az irodalomnak voltak szentelve. A régibb tudományos havi folyóiratok közül legkiválóbbnak mindenesetre a „Tudományos Gyűjtemény" tekinthető, a mit először Fejér, aztán Horváth szerkesztett. A tisztán politikai hírlapirodalom azonban sokáig csak a Kulcsár szerkesztette „Hazai és külföldi tudósítások." czimü lapra szorítkozott „Hasznos mulatságok" mellékletével; sőt a műveltebbek közül akár hány még mindig az „Ephemerides Posonienses" olvasója maradt, vagy külföldi lapokat járatott. Hja, abban az időben a magyar nyelvvel még gyengén állottunk. Főuraink nagyrésze hazája nyelvét alig csak hogy értette, a hivatalok és iskolák latinok voltak, a hazait kicsinylették, lenézték, s hozzá a czenzura olyan sulylyal nehézkedett mindenre, a mi magyarul volt irva, hogy nem csodi, ha akkori lapjaink színtelenek, üresek voltak, s a külföldiekkel nem versenyezhettek. Hanem aztán mégis csak megjött szó igazi értelmében vett hírlapirodalom ideje is, s elmondhatjuk hogy nincs ország, melynek politikai és irodalmi kifejlődésére a hírlapok nagyobb befolyást gyakoroltak volna, mint épen hazánk. Nagy haladásra vall már a „Jelenkor" is (1833—1848.) Széchényi Istvánnak reformatori czikkelyeivel, de a magyar politikai hírlapirodalom megteremtője, atyja, mégis csak Kossuth Lajos volt 1841-ben megindított „Pesti Hírlap"-jávai. Ezen korszakalkotó hírlap hetenkint kétszer jelent meg, szerdán és szombaton, s előfizetési dija Budapssten házhoz hordva öt pengő forint volt. Az előfizetési felhívásban kiadója Landerer — elképzelhető, hogy a Kossuth tollával — ezt írja: „Felocsúdtunk, ereinkben buzog a vér. A nyilvánosság egyik leghatalmasabb rugója az alkotmányos országok törvényszerű haladásának, a nyilvános életben látva a jó polgártárs nemes tetteit, hasonlókra hevül, s csak a rosz, a gyáva bujkál sötétben, mert retteg, hoey ha tette napfényre jő, jutalma megvetés". S aztán mikor a lap megindult, irt bátran és szabadon, hirdetve a reformaszméket, s nem törődve azzal, hogy összeütközésbe jő-e vagy nem, a kormány, az arisztokraczia, vagy a papság éidekeivel. Mindez nálunk szokásban volt, s a rendkívüli hatás el nem maradhatott. De nemcsak eszméivel és tartalmával, hanem stílusával is tüneményt képezett a „Pesti Hirlap", melynek czikkelyeiben, ha nem is voltak aláírva, jól tudta mindenki, hogy az első magyar publiczista páratlan irálya, gondolatainak egészen sajátos és utánozhatlan eredetisége ragyog. Nem is versenyezhetett azzal, sem a Széchényi által támogatott és Dessewfy Emil által szerkesztett „Budapesti Híradó", sem a „Nemzeti újság", sem pedig a többi lap; nem még akkor sem, midőn szerkesztését 184á-ban Kossuthtól Szalay s későbben Csengery vette át és jelentősége megcsökkent. 1848-ban eltöröltetvén a czenzura, politikai lapjaink gyorsan szaporodtak, de a szabadságharcz leveretése után megvolt a visszaesés is, s a legtöbb magyar lap elhanyatlott. A kábultság azonban nem sokáig tartott, s 1855-ben már megint 15 magyar ujságunk volt. A mint pedig lassankint ismét föléledt a politikai eszmék harcza, a mint szabadabban kezdett lélegzeni a nemzet, s végre kibékült királyával, a hírlapirodalom olyan lendületet nyert, aminőt azelőtt soha. 1892. év elején 676 lap jelent meg hazánkban. A gigerlik. Ebéd után vagyunk. A fekete kávé mellett gőzerővel szívjuk csibukunkat; főnököm ós én, a kerületi orvossal ós a nótáriussal erősen hányjuk-vetjük az ország dolgait. Közibenk telepitettük egy pohár borra a község érdemes bíráját is, Pogány Pétert, ki a nótárius urat jött hazahívni, hogy elintézze mentül előbb az állatok között kiütött körömés siájfájás betegségnek megszűntéről szóló jelentésót. — Nagy baj volt ez Péter — mondám a bírónak. — Bizony nagy volt uram, mert nemcsak használni nem tudtuk marháinkat a szántásnál ós vetésnél, de utóbbi időben már a faluvégi strázsálásra embereket sem tudtam fogni. A vályogvető czigányok, kiket eddig e czólra alkalmaztam, mintha valamennyit követnek választották volna meg, a járvány alatt mind eltűntek a faluból. Hanem mig én biró leszek, ha igaz, hogy at ily betegsóges az idegenek hurczolják be, tudom, hogy falunkban nem fog elterjedni mert majd eléje állok én az ily betegség terjesztőinek — pattogott a biró ur hivatalos hatalmának tudatában. Ép e pillanatban nyit be hozzánk két fiatal emberHosszú nyurga legény mind a kettő, valóságos gigerli öltözetben. Mindkettőnek elegáns, sarkatlan lakkczipóje, piros harisnyája, kirívó szinű koczkás pantallója, vörös Jágeringe, meztelen nyaka, s kittely-vászon sipkája volt, vörös bőrellenzővel. „Én budapesti Siéphalmi Tihamér vagyok" mutatja be magát az egyik, nyomban odavágja vézna jobb lábszárát a balhoz, úgy hogy majd eltörtek térdkalácsai. Dereka ez alatt jobbra esetlik, feje balra lettyenik; miközben jobb keze, merev félkörben, velem egy kézszorítást kauyar oly heveseu, hogy kezem kiesik vállam forgóiból, s ezalatt utólagosau megrázogatja ujjaimat. „Én meg Hulláinvölgyi Elemér vagyok* mutatja be magát a másik, hasonló udvariasságot végezvén el testének minden hajlítható ós görbülhető részén. Turisták vagyuuk, folytatja, s e vidék szépségeit s nevezetességeit akarjuk látni, de előbb tiszteletünket akartuk tenni T. urnái. Én magamra vállalva a házigazda szerepét — hozta Isten az urakat — mondám, tessék helyet foglalni közöttünk. Itt ugyan uem sokat látni, legfőlebb néhány vályogvető gödlöt. pár tégla- és edényégető kemenczét, egyébaránt ezt még ráérnek megtekinteni. — De elmegyünk azonnal — mondák, egy kissé körültekintünk, azután kegyes engedelműkkel visszatérünk. Újra neki hajtogatván kezeiket, lábaikat s derekaikat eltávoztak. — No még ilyen rosz kezű, lábu és derekú fiatal embereket sem láttam, pedig megettem kenyerem javát — mondja Pogány Péter a biró, s kimeredt szemekkel bámulta a fiatal emberek furesa hajloügásait. Nem is hiszem, hogy ezeket nem a görcs nyavalyája bántogatja. Mindnyájan elmosolyogtuuk az együgyű, de természetes megjegyzés fölött. Már bizony biró uram, veszi föl kedélyesen a szót az orvos, ez is olyan járványos betegség, a szokás és divat nyavalyája, mely különösen a fiatalság között uralkodik.
