Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-26 / 9. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1893. 9-ik számához. Márcziu s 15. az idén. Negyvenöt esztendővel ezelőtt, a márcziusi „nagy nap)k* ködbontó verőfényében százados idők nehéz terhével takart csirái állami és nemzeti létünk eszméinek pattantak ki. Nevezetes dátuma ez történelmünknek. És ama ritka pillanatok közül való, mikor a milliók, népei egy hazának, egyek a mult küzdelmeiben, gyászaiban és dicsőségében, egyek a jövendő törekvéseiben; ami benne volt sziveikben, agyu'iban, vérök lüktetésében; ami sejtelem volt, ösztön, álom, alaktalan vágy, sóhajtás pára nélkül: egyszerre megnyilatkozik hangra talál, mint egyetlenegy kiáltása millióknak. Milyen hatalmas volt ez az egy kiáltás! Mintha csak testet öltött volna Géniusza nemzetünknek, s belé fujt volna a trombitába ! Látta, hallotta, érezte, tudta mind, akikből vannak a milliók. Egy sziv, egy gondolat! * * * Micsoda kis idő az a negyvenöt esztendő, ami letelt azóta. Egy p ercznyi csak, egy átfutó pillanat talán ! De nekünk, embereknek, az időnek minden pillán ttja élet. Ami tegnap volt: az már a mult, s a holnap: a jövendő. S ami negyvenöt év óta történt: az már egész történelem! Hogy ne vennénk hit észre, hogy a magyar társadalom a márcziusi nagy napok évfordulóján milyen áldatlan belső harczok csúnya látványait mutatja. Látnunk éreznünk kell az óriási különbséget! A 48 diki márc'.ius uagy nemzeti eszméi alapvető törvények alakjában testet öltöttek. A magyar társadalom, ahogy akkor kinyilatkoztatta kívánságait, átformálta önmagát s lett magyar nemzetté. Tudjuk a történetét! Egy pillanat volt az egész! S a másik pillanatban már egy dicső „uemzeti" hadsereg teljesítette a vele megosztott jogokból reá liáram'ó kötelességét, védelmezvén az „államot." Ez a küzdelem: fegyverrel, s ami azután következett: a lefegyverzett nemzet passzív ellenállása bizonyára nem olyan idők voltak, hogy a nemzet intézményes biztosítékokkal erősíthette volna meg társadalma uj rendjének (uemzeti lételén'k) alapjait. S mikor a sötét busz esztendő után egy kis htjnaluik hasadt, ugyan ki gnidolhatott volua arra, közeli emlékeivel élvén 1848 márcziusának, hogy ezt a magyar uemzeti társadalmat önuön maga eljen is védelmezni kell. S ha ennyire épjn uem is jutottunk még, a legújabb idők jelenségei minden esetre arra mutatnak, hogy a magyar nemzeti társadalom uj reudHáiás elintézés! de legtöbb esetben birtok elkülö nités (vAlás) a vége. Ebből látszik, hogy a telekkönyvi bejegyzésnek több nemei vannak. A bekebelezés, átirás feltétlen jogot ád, az előjegyzés, pia íotátio (kiskorúság esetén) igazolást kiván, a puszta feljegyzés által jogok nem szerez hetők, csupán azon személyek által tétetnek közzé, kik valamely állagra, járulékra ügyletet akarnak kötni auélkül, hogy az előjegyzés elmulasztásával valamely jog következmény lenne összekötve. i Ilyen följegyzések a teherlapra iratnak, s ezek nemei: két szülő részerői a járulékok összekapcsolására vonatkozó igéret, vagy a felek által adott „reménység" a „talán" szó. Sokkal érdekesebb a teherlap. Retteues sok neme van a zálogjognak. Példát mutatok erre is. C) Teherlap Sorszám A fél neve, állása, foglalkozása Jegyzet 1 Beadatott 50—60 év között 7. sz. alatt. Uzsorás Kázmér Siivvár uradalomnak a szti'ék által tett eladási szerződéséből felmerü't töke, kamat kövstelés iránti zilogjoia elóie^yeztetik. Öröklés C) 2. 2 Beadatott 24—32 év között 1. sz. alatt. Szerelemfi Adorjáunik züogjoga Szivvir uradalomra, nemesség, jallemesség czimén kiállított okirat alapján Uzsorás Kázmér zálogjogának igazolásáról fiijgó joghatálylyal bekebeleztetik. Tirtizik a szülék adósságát kifizetni, a melynek fejében Uzsorás Kázmérnak a lány od iigértetett 3 Beadatott 30—40 év között 17. sz. alatt. Gentry Béla Elvert dominiumbeli lakosnak 1. sorszim alatti követelésre zálogjoga öröklés czimén bekebeleztetik. Pénzbeli kifizetés folytán e'enyészett Ezt a lapot végtelenig lelutne vezetni, hanem hát én nem sorolok fel több zálogjogot, lévén az igéuyek és követelések száma úgyis temérdek. Még C3ak az okiratok nyelvéről akarok pir szót szólani. Erre uézve azt jegyzem meg, hogy az okiratokuak (vallomás, engedély) azon nyelven kell kiállítva lenniök, melyek azok a telekkönyvi hatóságnál per esetében is, határozat alapjául szolgálhatnának, tehát divatozó nyelven ... de a magán okirat kellékeivel ellátva. jének eszméiben — megakasztatván — még nem forrta ki teljesen magát, hogy maradtak testében kóros anyagok, melyeknek a természet rendje szerint ki kell véréből választatniok. * * * A polgári názasság kérdése — mert (talán felesleges is mondanunk) erről van szó — az ország egyes vidékein erős hullámzásba hozta a magyar társadalmat Hozzánk — hála istennek — egyetlen habverése se.n jutott el ezeknek a hullámoknak s épen ezért a szenvedély minden izgalmai nélkül beszélhetünk e dologról. Szemlélői vagyunk csak, még pedig egészen nyugodt szemlélői ennek a mozgalomnak, mert nem féltjük a lángoktól hitárainkat. Magáról a polgári házasság kérdíséről nem is akarunk beszélni. Hjgy váljon a magyar állam (t. i. a magy ir nemzet) érdekei, a magyar társadalom rendje szempontjából szükség vau-j a polgári házasság behozatalira, törvény által való statuálására, arról mi szólani nem akaru ik. — DJ — a nagy márcziusi nap >k évfordu lója küszöbén, megüunep'ése előtt történelmünk ama nevezetes dátumának, mikor, hogy a nép nemzetté lett, kimondatott: ezen az igénytelen helyén is a nyilvánosságnak szükségesnek látjuk feljegyezni, hogy azok a fegyverek amiket a po'gári házisság ellenzői a küzdelemben tű'.be vittek, igen szerencsétlen Ebben a küzdelemben minduntalan kicsumamiik egy-egy szó — tekintélyes helyekről — „istentelen törvényhozás"-ról, stb , s a hol a szenvedély lángjait igy felgyújtották, szétbontják s egymással szembeállítják a „katholikus" és nem kitholikus magyar társadalmat. Ilyen fegyverekkel — még a legigazabb ügy győzelme is veszedelem. Mert nyomában nem az ügy, hanem a fegyverek győzelme támad. A magyar társadalomn ik pídig. hosszas küzdelmek után, a uemzeti G;niusz termékenyítő lelke által megszerzett uemzeti egyeségé sokkal drágább kincse, semhogy azt m?gbintaui eugedje. Szükségesnek látjuk azért, hogy ennek a uemzeti egysígnek az emlék-ünnepít — márcíius 15-dikét — ez alkalommal különös fénynyel s e nagy nap ily értelemben való jelentőségének teljes kidomboritásával megünuep 'Ijiik. Törvényjavaslat a mezőgazdaságról és m Bzörendörs égről. Eunek a törvénynek újra egy alakja van előttünk. Lényegében abban különbözik a lapunkban aunak idején már közö

;t szövegtől, hagy belőle egészen kimaradt az érdekképviselet szérvezése, a mit a régi javaslat gazdasági tanác-ok alap;án tervezett A jivaslat XIII fej?zet.ét két főrészre oszthatjuk. Az I—VIII fejízet volna tulajdonképen a törvény a me zőgazd.aságról, a IX—XIII pedig a mezőrendőrségről. Ezek a kellékek pedig sokfelék. Tiszta jellem, férfiasság, önzetleu szerelem, hűség, jóakarat, kölcsönös türelem. Hátra vau még a telekkönyvi csőd eljárásáról is megemlékezni. Csőd akkor áll be a telekkönyv -kben, ha az összekerült szivek egymásra untak, ha egymástól bár mi oknál fogva elh

;degültek. Ilyen esetben a fogadott prókátor, az „ész" elkülönítést javasol, s a telekkönyv tulajdonosai okosan cselekesznek, ha a vagyon (a telekkönyvek) elkülönítését minél előbb foganitba veszik. A birtok állási lapou álló'jószágtesnek ismertetői, jelei, sajátságai közöttök ugy is fogyatékosak már, s a mi azokból t. i. a jó tulajdonokból megmiradt, azzal egy njabbi kérvényező már édent alkothat magának, a perpitvarbau álló felekre pedig ugy sem vet az többé melegítő sugarat. Az ilyen csődbe jutott telekkönyveknek további egyült maradásába bele szól a büntető bíróság, a társadalom ítélete. Legutoljára szólok a naplóról és az okirat gyűjteményről. A naplót az érzelmek vezetik, sorszámban a telekkönyvek fenumaradása napjáig. E ső rovatba jön az iktató szám, másodikbi jönuek az ügydarabok nemei; például: gyöngédség, figyelem, állh itatosság, a harmadik rovatba j<m az elismerés, viszonzás, a negyedik rovatba az időkéuti szemle igazolása, az ötölik rovatba kerül az egyetértés. Az okirat gyűjteménybe jönnek a zárpontok, tartós boldogság, megelégedés, mely aztán mint egy becses ereklye — idegeu szemektől őriztetik egy különálló szentélyben ilyen felirattal; „Kettőuké." Igen ! kettőuké addig, mig a napló hatodik rovatába be nem furakozuak azok. kik időként, helyet követelnek magoknak abban ezeu a uéveu „apróság," a kiket aztáu a nagyv.lág a telekkönyvi rendtartás §§-ai szerint „okirat másolatoknak" bérmál el. Eddig vau, több mondanivalóm uincs, ha valakinek a szives hallgatók közzül másféle felfogása is van az á'talam említett telekkönyvről, mondj i el, türelemmel meghallgatom. A viszontlátásra hölgyeim! és uraim! Az első rész feladata volna intézkedni mindazon teendők elvégzését illetőleg, a melyek a mezőgazdaság gyakorlatában ma oly sokféle megoldatlan kérdés alakjában merülnek fel s a birtokviszonyok, közös gazdálkodás, védekezések, közhasznú kezdeményezések stbre vonatkoznak; a másodiké közbiztonságot teremteni a mezőrendőrség szervezése által. Az első rész feladatának megoldásához részint azért, mert legtöbbje a magánvagyont érinti részint pedig azért, mert helyes cselekvés feltételezése mellett í-pjciális mezőgazdisági szakértelmet s legtöbbször a helyi különleges viszonyok ismeretét is megköveteli, a gazdaközönség bizonyos autonómiáját, ennek az autonómiának bizonyos szervezetét, állandósítását kell szükségesnek tartanunk. Ez az autonomikus szervezet lehet csak a „gerincz" a melyhez hozzáfűzök mindazokat az intézkedéseket, a melyek felett a mezőgazdaság különböző irányainak fejlesztése és kielégítése tekintetéből már a jelen javaslat is rendelkezni óhajt, de a melyek a felsoroltaknál sokkal nagyobb számban volnának kívánatosak s a melyek gazdasági életünk fokozatos fejlődéséből kifolyólag időrőlidőre kell, hogy szaporodjanak. Ez az autonomikus szervezete a gazdáknak lehet csak eszköze, iráuyitója, vezetője és fejlesztője egész mezőgazdasági életünknek, eunek kellene tehát alapját képezni a mezőgazdaságról szóló törvényjivaslatnak is ha attól állandó hatást s azt várjuk, hogy a benne lefektetett elvek, a benne kifejezésre jutott szellem irányában a mezőgazdasági élet fellendülése következzék be. De ez az alap hiányzik a javaslatból s igy aunak összes részei is nélkülözik azt a gerinczet, a mely az intézkedéseket összefűzné s azokat összhaugzásba hozva lehetővé teuné egy egész törvény létesítését. A legu'olsó javaslat ezt a szervezetet a gazdatanácsokban kívánta megadni. A terv azonban nem helyeseltetett s igy kihagyatott az uj javaslatból. S mi ugy tuljuk, hogy az illetékes körök a gazdasági érdekkép viselet rendezését egy külön törvényben tervezik. Nem mondanáuk ellene e tervnek akkor, ha e jelen törvény a jövő intézkedéseinek nem prejudikálna, ha nem létesítene jogokat, kötelezettségeket, sőt részleges szervezeteket, a me'yek majd annak a jövő alko • tásnak az életrehiváslt, az egész mezőgazdaságra kiható összhmgzatos létesítését megakadályoznák. De mig egyrészt az egész javaslatnak uincs ugyszólváu egy pántja, mely ezt a szervezetet ne tenné feltétlenül szükségessé, addig a mezőgazdasági törvény e természetes alapjáuak hiánya a javaslat alkotóit a magán tulajdont érintő, szakvéleményt igénylő kérdéseknél egyrészt oly dilemmákba, oly ellenmondásokba sodort, amelyeknek tényerőre emelése nem csak nem kívánatos, de egyáltalán aem is képzelhető; másrészt megakadályoz egy rendszeres fejlő lésre képes törvény alkotását. Hogy csak egyet említsünk fel, ennek az egy, de az egész gazdaközönségre kiható szervezetnek a hiánya folytán a jivaslat a külömböző ügyeknél, a melyek elintézése már sehogy sem volt a szolgabíró plenipotencziájára bizható, négy különböző gazda orgánumot kontemplál a nélkül hogy csak egyikük is képes volna egy gazdaszervezet feladatának eleget tenni s a mezőgazdaság egészében áldásc? mllködőst kifejteni. A javaslat 3 pautja a szabad vagy közös forgókbani gazdálkodás feletti határozatot az érdekelt felek a szolgabíró által egybehívott gyűlésére bízza. Ugyauez a gyűlés, de már az előljáró által egybehívja és ennek elnöklete alatt határoz a 6. § értelmében a közös legeltetésre kijelölt ugarok és rétek mikénti felhasználását, a pásztorbér stbt. illetőleg. De a forgók szerinti gazdálkodás ügyeit, a pénzeket, a pásztorfogadást, az egyes mezőgazdasági munkálatok megkezdését a községi elöljáróság intézi. A javaslat 10. § a a második érdekeltségi orgánumot állítja fel a közlegelők tulajdonosaiból egybehívott gyűlésben. A 21. § a tenyész-anyaállatok tulajdonosaiból tervez külön közgyűlést. Mind a háromnak azonban hatásköre úgyszólván semmi, csak egyes kérdések eldöntésére szolgáloak s életbeléptetésük esetében az egész mezőgazdasági ügy annyira a hatóságok jóindulatára bizatik, hogy még a községi birtokok .mikénti kezelését" is a szolgabíró vagy helyettese köteles ellenőrizui A VIII. fejezet pedig a „hegyközségek fakultatív felállításának szervezetével létesít a mezőgazdaság bármily fontos, de mégis csak részleges ága részére egy oly autonomiát, a mely a felső hatóság vagy felsőbb érdekképviseleti fokozat állandó ellenőrzése nélkül felruháztatik a korlátlan önmegadóztatás jogával. Mlr ez a négy kü'ön orgánum, melynek végre hajtó és ennélfogva az első szabályzatok megalkotásán tul terjedő működéséről a javaslat nem szól, érezteti velünk a javaslat alapja, az érdekképviselet szervezésének hiányát. Ugyanez alapnak hiánya teszi azt is, hogy a javaslat nélkülözi mindamaz intézkedéseket, a melyek a mezőgazdasági kérdésekben az érdekelt gazdaközönség szakvéleményének meghallgatását és nemcsak az ennek megfelelő intézkedést, de az iniciacivát is biztosítanák. A törvéuy ez alapjínak hiánya teszi azt is, hogy a javaslat az eddigi gyakorlatnál is nagyobb mértékben kiz minden mezőgazdasági kérdést a főszolgabíróra és a közigazgatás minden egyéb közegeire, a minek elkerülése az összes ideirányuló mozgalmak egyik főkövetelméuye volt Az alapnak hiánya oka aunak is, hogy a javaslat uem tartalmaz semmi intézkedést a járás, a megye, nem a közép és nagybirtok viszonyait illetőleg, hanem csakis a községekre s azoknál is többnyire csak az úrbéres birtokra vonatkozó intézkedést. És mindezek okai annak is, hogy a javaslatnak a törvényre emelése kizárná egyáltalán az érdekképviselet helyes szervezését, mert annak ép a községek-