Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-12 / 7. szám

INYÍItVIDÉ K." Mindazonáltal mind a két érdek megkívánja, hogy lehetetlenné tétessék a két egyesület között, a kifejezésre jutott, bár ma még inkább csak látszó­lagos ellentét kifejlődése. Nem szabad engedni, hogy a jótékonyság gyakorlásának utjain fonód itt kötelékek meglazuljanak; sőt inkább még közösebbé, kell tenniök tevékenységűket s még jobban igye­kezniük azon, hogy összefussauak útjaik, melyeken nemes hivatásukat gyakorolják. Ama nagy érdekek nevében, amelyek az ő egyetértő, közös inti ikájokhoz fűíőduek, az izraelita nőegylet talán lemondhatna arról, ho 0'y magát a másik nőegyesülettol az „izraelit t" s minden esetre vallási különállást kifejező czim által meg­különböztesse. Hisz az a jótékonyság, amit ők gyakorolnak, ezt a megkülönböztetést ugy sem ismeri. Nyíregyháza város díszpolgára. Nyíregyháza város képviselő testületének küldöttsége, s a Nyíregyházán 1891. évi decz. hó 18-án megtartott impozáns népgyűlés küldöttsége f. hó 6-án d. u. 5 órakor tisztelgett dr. Wekerle Sándor magyar miniszterelnök és pénzügyminiszternél, leróni s e nagy államférfi közvetlen tudomására adni Nyíregyháza város képviselő testületének és polgárságának ama hódoló tiszteletét, háláját, szívből jövő nagyrabecsülését és elismerését, miknek önkénytelenül fakadt, s alig inicziativalt következménye az volt, hogy a leghatalmasabb teremtő erejű magyar kormány elnököt Nyíregyháza képviselete egyhangúlag díszpolgárává válasz­totta, a népgyűlése pedig az igazi szabadelvű korszak virradatát jelző kormányelnöki programm komoly meg­valósítása iránti törekvés méltánylása gyanánt, a miniszter­elnöki szék elfoglalása alkalmából üdvözölni határozta el. Nyíregyháza város polgársága ezen tényével önmagát tisztelte meg. E tény jelentőségét kissebbiteni nem, csak eljsmerni lehet, s hatása a város életére bizonyára kor­szakat alkotó lesz, mindenek előtt azért, mert a polgárság politikai érettségét, komolyságát és eléggé alig méltányol­ható elfogulatlan tárgyilagosságát a legfényesebben doku­mentálja. A város polgárságának politikai érzülete, követ­kezetességében nemes meggyőződése, hite és eszménye e ténye által tangálva nincs, és épen azért az előnyére, sőt dicsőítésére derivált kiváló tulajdonai kétszeresen szilárd alappal birnok. Ez a körülmény adja meg és veszi körül ragyogó fénnyel tényét! Nyíregyháza város polgárai közzé számítja immár Magyarország első államférliát. Méltán lehet erre büszke Nyíregyháza. Fokozhatja büszkességét, hogy politikai komolysága és érettsége előtt habozás nélkül haj lik. meg az ország művelt lakossága. Joggal kérked­hetik azzal is, hogy a törvény engedte legmagasabb alkot­mányos joga gyakorlatának eredményét nem csak szíve­sen fogadta a legszeretetre méltóbb miniszter elnök és pénzügyminiszter, de vette azt akként, hogy az a polgá­roknak a közpályán való működése iránti altala nagyra­becsült méltánylás, helyeslés és elismerés s amely neki a legnagyobb jutalmát képezi, annál is inkább, mivel két­ségbevonhatlanul látja, hogy eszméi, törekvései, közjóra irányuló munkássága és politikai promrammjában meg­valósításra kitűzött reform feladatok szüksége, fontossága és elodázhatatlanságának tudata átment a nép lelkébe, s annak igazi vágyait, kívánalmait fejezi ki. * * * Főispánunk szives közvetítése folytán már jőelőre tudva voit, hogy dr. Wekerle Siudor miniszterelnök úr Ő Nagyméltósága a küldöttségeket f. hó ti án délutáni 5 órakor fogadja. Ámde a iniuduntalau ism itlódő hó fuvások minden pereiben még kizárhatták a küldöttség azon vágyát, hogy az üunepelt nagy férfiú elé járu'va, a kitűzött időben átnyújthassák a népgyűlés feliratát s a valóban pompás kivitelű díszpolgári oklevelet. Leszámítva a csókos ajkak néma beszélgetését, az a tenger veri, mely a Tárogató tárczájábau látott napvi­lágot Egy hónapi tanfolyam után az én Jenőkém jogo sau követelhet'e, hogy beválaszszák az akadémiai bál rendezői közzé. Meg is tették. S a mint, hallom, több. miut bizonyos, hogy egy év inulva a pap is megáldj i a tauitváuy és a tanár közti viszonyt. Bella professzor tauitványa — „Uram" lesz, ha ugy.iu nem fog nyögni a papucskormány alatt. Justicia asszonyságnál. — Apró törtéuetkék. — Törvény szerint. Házasságtörés vádja miatt állott a törvény előtt egy fiatal asszony, akinek 60 éves férje lévén, egy fii­tal legénynyel vigasztaltatta magát. A vádat nem tudván magáról lemosni, magadással hallgatta a bíró szidását: -— Hát uem tudja azt maga, hogy mit kivánuak az erkölcs és társadalom törvényei? . 1 Hit maga sem mibe sem veszi a törvényeket? — mordult rá a bíró. — Hiszon kérem: a törvénynek hódolt ez a nő! — szólt közbe a védő. — Miféle törvénynek? — A — számtani törvénynek! 60 a 20-ban nem megy, kérünk egyet kölcsön! . . , A mi még roszabb ! Valami bünrészesség gyanujt miatt volt letartóz­tatva N. Gáspár, egy szegénysorsu asztalos. A királyi tábla azonban megváltoztatta a vád alá helyező végzést, kiadták tehát az utasítást a fogházfelügyelőnek, hogy eressze haza most már N. Gáspárt is. — No szegény ember, hogy fog örülni! — gon­dolta a fogházfelügyeló és első sorban is ő neki adta tudtára az örömhírt. S valóban csak e hó 5 én a késő esti órákban lett, bár csak valószínűvé, hogy a küldöttség 6-án a gyorsvonattal útnak indulhit. Ügy történt, és a küldött­ség összes tagjii az nap délután már a pénzügyminiszteri palotában egybegyűlve voltak, Fráter Sándor küldöttségi tag kivételével, ki egy vasú i baleset miatt nem érkez­hetett fel a kellő időben. A küldöttség a miniszter által azonnal fogadtatván, a megye fóispáüji által lett berau'atva, ki a miniszterhez azon kérést intézte, hogy a küldöttségek vezetőinek, Bincs László polgármester ós Smiogyi Gyula kir. köz jjgyzőnek hozzá intézendő szavait meghallgatni szives legyen. Ezután a város polgármestere a következő beszéd kapcsán nyújtotta át a díszpolgári oklevilet a miniszter elnöknek . Nagyméltóságú miniszterelnök Ur! |„Kegyelmes Urunk! Nyíregyháza szabad és kiváltságolt város képviselő testülete, áthatva a Nagymélt.ságod egyénisége, tehet­sége, s eddigi pályáján imádott hazánk felvirágosztatása körül szeazett elévülhetetlen érdemei, — lankadást nem ismerő munkakedve, e/;c uysé;i és sz>rgalint iránti hódoló tisztelet igaz lelkesedésétől az 1892. évi ilpczember hó 23 án tartott rendkívüli közgyűlésén Nagymiitóságodat ^egyhangúlag városunk díszpolgárává vU.tsztotta meg. Midőn ezt Nagyméltóságod szives tudomására hozni -zerencséuk van, — nem mulaszthatom el röviden vá­z ilni azon indokokat, melyek Nyíregyháza város képvi­selő testü'etét ezen ön magát megtisztelő határozat­hozatalánál vezérelték. Köztudotnásu dolog, mikéut drága hazánk a leg közelebbi 25 év leforgása alatt mily óriási léptekkel igyekezett az európai államok magas sziu vonalára fel emelkedni. — Eíen czélja elérésében természetszerű, hogy első sorbiu összes anyagi erőit kellett igénybe veuui. Azon sem csudálkozuuk mi, ismerve hazáuk, nem /.etünkuek a történeti előzményekből levezethető gazda sági és ipari elmaradottságát, — hogy ezpn existeutialis f uitossággal bíró feladat megvalósítása érdekéből erejét ul haladó áldozatokat volt kénytelen meghozni. Év tize dek, sót év századok, mulasztásait kellett helyre pótolni IJ rövid 25 óv alatt. Annál nagyobb az érdem Nagyméltóságod, — annál u igyobb^a .hála a mi részünkről, hogy excelleutiáduak -ikerült állam háztartásunkban, a rövid idő előtt még elérhetlennek látszó egyeusűlyt megteremteni. De amenyire indokolt a bála a múltért, ép oly j jgosult a bizalom, melyet Nagyméltóságod jövóbeui tevékenységébe helyezüuk! Legkegyelmesebb Utunk é.s Királyunk midőn Nagy méltóságodat Migyar ország miniszter elnöki székébe emelte, Nagyméltóságod az ország szine előtt kifejtette azon eszméket, — melyek valósítását maga elé feladatul lűzte ki. Megértettük azokból, hogy excellentiád szemei előtt, miként a rnulbau, ép ugy a jövőben is édes hazánk filvirágoztatá-áuak, boldogulásának, haladásának eszméje lebeg! Minthogy pedig Nagyméltóságodbau ezeu magasz i os eszmékuek nem csak szellemi előharezosát, — de uivatott megvalósítóját is látja Nyíregyházi város kép viselve, a közgyűlés egyhaugu határozatáuak másik iudoka ez volt. Végül legyen szabad hivatkoznuuk Nagyméltóságod ama meleg érdeklődésére és jó indulatára, melylyel a községek és városok s köztük a mi ti ital, s minden hazafias czélok elérésében részt vevő városuuk irányában is mindenkor viseltetett. M.dőu Nyíregyháza város dísz­polgárává választásáról szóló ezen oklevelet átuyujtjuk arra kérni bátorkodunk, miként azt sziveseu elfogadni s ezzel városunkat megtisztelni méltóztassék. N. Gágpár azonban savanyu képet vágott, elkezdte a füle tövét vakarni és sehogy se mutatott sietséget a hazamenésben — Hát maga nem is örül?! Mit gondolkozik még? — rivalt rá a bosszússá lett felügyelő. — Biz én kérem alássan, gondolkozom egy kicsit a dolgou. — Miért? — Hogy nem lehetne-e fóllebbezni? — Föllebbezni? . . . s ugyan miért? — Hogy a legfőbb instancián itt marasztanak talán. — Hát maga maradni akar? Nincs otthon talán enni valója? — De volna valamicske. — Hát megkedvelte a tétlenséget ? — Nem a' kérem! — Hát mi az ördögbe akar itt maradni? — Mert nincs itt az — anyósom ! Elszólta magát. Erősen tagad a válópörös kaczki szép asszony, da­czára annak, hogy a férj egy nyilatkozatot is mutat föl a többektől, hogy az asszonyt többször látták egy fiatal ember lakására sötét este besurranni. — Sötét estén? ... hm! ... hát akkor hogyan ismertek föl, ha már sötét est.e volt? — szólt közbe a csinos bűnös, a ki nemcsak csalfa, de ügyes is volt és ezen jól alkalmazott közbeszólással ügyesen értékét vette a vádnak. A biró tehát kénytelen volt elrendelni, hogy a ta­gadott körülményre nézve a tanuk kihallgatassanak, hogy mikéut ismerhették föl a nőt. mikor sötét volt ? Ekkor az egyik tauu azt mondja: — Hogyne ismertem volna föl, mikor a folyosói gázláng mellett tisztán láttam az arczát. — No látja biró ur, — vág közbe diadallal az asszony — látja, hogy mennyire hazudik a tanú! Azt állítja, hogy tisztán, jól látta az arczomit hol ott én mindig sűrű fátyolt hordtam olyankor! Tableaux! . . . Isten éltesse Nagyméltóságodat, Nyíregyháza városa díszpolgárát, hazánk, nemzetünk boldogitására sokáig! A polgármester beszédét, követő lelkesült éljenzések elhangzása után Somogyi Gyula kir. közjegyzó eként szólott: Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur! Nyíregyháza városa lakosai által az 1892-ik évi deczember hó 18 án tartott népgyűlés megbízásából tisztelgünk most Nagyméltóságoduál. Nyíregyháza városának lakó sai egyszerű polgár­emberek, kik miudannyian az értelmi é3 kézi munka verejtékével szerezzük meg önmagunk és családunk be­csületes kenyerét, — sőt ezen felül is mindazt, a mit városunk, hazánk, egyházunk és embertársaink javáért örömtelt szivvel áldozunk. De éppen ezért Nyíregyháza városa lakosai a hazafias munkásságot és ennek ered ményét annál jobban nagyrabecsülik, mentül fárasztóbb az észre és a testre a kifejtett munkásság és mentül nagyofcb, közhasznú az ez által elért siker. Nagyméltóságod lángesze, fáradhatatlan szorgalma és nemzetapostoli hazafisága már eddig is megszerezte édes hazánknak azt, a mi Magyarországnak nagy Szé­chenyink által prófétailag megjosolt jövő nagyságának alap feltételét képezi; megszerezte az államháztartási egyensúlyt és egyenjoguvá tette a magyarállam pénzét Enrópa legnagyobb államainak általunk eddig nagyon megfizetett pénzével. A Nagymíltósig d és méltó miniszter társai kor­mányprogramja pedig a megvalósítás legelső ctéljaiűl azou szent és migasztos eszméket tűzte ki, a melyeket halhatatlan elődeink már 1848-ban törvénybe iktattak ugyan, de a melyek nagy részben csak írott malaszt maradtak. Nagyméltó.-ágod gigási, örök becsű munkájának, az igazi demokratikus eszmények megvalósítására irá uyuló magasztos és férfi is törekvésnek legbensőbb nagyrabecsülése hozta ös<ze Nyíregyháza városának la­kosait — polgári állásra tekintet uélkül — az 1892 deczember bő 18-án tartott népgyűlésre, a melynek egy szivvel és egy lélekkel hozott határozatából ezennel tolmácsoljuk Nyíregyháza városi polgárságának lelke mélyéből fakadó nagyrabecsülését és legforróbb háláját Nagyméltoságoduak hazánkra oly áldásos működéséért, — a melynek megbízásából mi Nagyméltóságoduak miut, Magyarországnak legelső polgár mini-zterelnökét a leg melegebben üdvözöljük és a melyen Nyíregyháza váro­sának lakosai hazánknak mindenkor hű napszámosai lelkük egész erejével és szívok teljes érzésével országra — világra szólólag ünnepélyesen kinyilatkoztatták azt, hogy a Nagyméltóságod kormáuy elnöki programjában kitűzött: magyar állameszmei, teljes vallas egyenlőségi és egyenlő közteherviselési szent czéloknak megvalósí­tásában Nagymóltóságodat teljes odaadással támogatni kívánják ós fogják is. Fogadja Nagyméltóságod sziveseu ezen szent lel kesedós és igaz honszeretet szülte szerény feliratot Nyíregyháza városának polgáraitól, Nagyméltóságodnak legőszintébb tisztelőitől! Kisérje mindenkor a világegyetem mindenható urának legj >bb áldása Nagymóltóságodat és vezesse mi­előbb teljes sikerhez boldogító munkásságát. Éljen Dr. Wekerle Sándor miniszterelnökünk! E valóban magvas és a Somogyitól megszokott szónoki vervvel elmondott beszéd a már előbb kitörő éljenzések miatt alig volt befejezhető, midőn a nii niszterelnök a szép kivitelű felirat átvétele mellett remek s egy félórát igénybe vevő beszédben együt­tesen válaszolhatott a szónokok üdvözlő beszédeire. Haugját az őszintesség nemes zománcia, szavait a meg­kapóan szép gondolatok tették érdekessé. A beszéd hátá­sának, melyet rövid kivonatban alább közlönk, természe­tes kifolyását képezi az az igazán lelkes hangulat, mely aküldö'tség minden egyes tagjának lelkén átöralött. Sziv bői jött az a harsogó éljen, a lelkesedós tüze a szemek­A ki az ellenkezőt bizonyítja. Ez is egy válópór alkalmából történt. Az alperes szép asszony védekezik férjének vád jai ellen s mivel a többi közt az is fölhozatott ellene, hogy házsártos, megférhetlen, veszekedő természete van, ezek ellenében a következőkép nyilatkozott: — Nem igaz íz kérem, hogy megférhetlen volnék ! Tessék csak kihallgatni férjem összes barátait, hogy megférek velük. — Hisz épen az baj, hogy azokkal jól megfért! El is választották azután, többi között ezen — saját vallomás alapján. Nem ok, hanem okozat! Egy nem éppen csinos nő, válni akarván ellenszen­ves férjétől, azt adja elő a bíróságnak, hogy a férj nemcsak hogy hideg iránta, hanem valóságos nőgyűlölő ! — Igaz az? — kérdi a biró a férjét. — Micsoda kérem? y — Hogy ön nőgyűlölő ? — Igaz kérem. — Hát akkor miért is házasodott meg. — Jaj kérem, én csak azóta vagyok nőgyűlölő hogy — megházasodtam! . . . A polgári házasság. No ez az egy már nem a törvényszéki palotában született, hauem mivel jogi dologra vonatkozik, felem­lítjük most, mikor különösen időszeri, mert fű, fa, levegő a polgári házassággal van úgyis telve. Nem volt a kis fiu tisztában a polgári házasság fogalmával, megkérdő hát nagynénjét, az öreg, de kedé­lyes Czenczi nénit, hogy : — Micsoda kérem az a polgári házasság, amiről most annyit beszélnek ? — A polgári házasság édesem az, hogy a katona­ság udvarol a nőknek és a polgárság veszi feleségül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom