Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-31 / 53. szám

Kemecsei thea-estóly. Nem csiliugelő szánok, uem is hói vármegyéből hordták össze a bolyhos bois, prémes betépos hölgyeket, meg a táuczkedvelő gavallérokat, mag is igeu jol sike rült thea-estelyt rendeztek í. hó 26-áu Kemecsóu. A még álmokat álmodozó száuokot helyettesitettek a ro pogós kerekű kocsik, a Kernedéről és vidékről, közelről Ü távolból érkező díszes publikum pedig helyt állt hét vármegye fiatalságáért is, mert ez az estely a régi jó szabolcsi mulatságok valódi typusát viselte magáu, a melyek féuyesé.<, elegáusak szoktak leuui, a a melyekbeu mégis miudeuki: „húgom", „öcséin". Bizouy e i'ajta mulatság már valóságos fehér Uoiló. S oly féuyus siker rel csak is oly uagy íutelligeutiával biro falubau rendezhető, mint Kemecse. Mert meg kell aduiok, uem csak a rendezőseg érdemelte meg igazáu a reudező nevet, hauem a község lelkes közönsége is köszönetet erdemei, hogy egész auimóval hozzijtiuit a mulatság sikeréhez. At is varázsolták az iskola Uelyiségét, barátságos, féuyes termekké. Vajjou a reudezók fáradüatlau keze, vagy as öukéutes reudező uók kicsi ujjai buták e uagyobo varázs erővel, ki akaruá megmondani? E.ég, hogy esti 9 órakor ízlésesen díszített, ragyogó terembeu hullámzott a Terpsychoréuek áldozui keszüló ifjúság. S ha uein is moudhatjuk, hogy a gyertya láug visszaverődött a fenyes parketten, de auuál inkább azt, hogy meg lehettek elégedve a tükrök, mert fényes üvegükbe, uem igeu vethették még egyszer-egyszer anuyi kedves alak rajzát. Vidám, pajzáu jó kedvvel kezdődött az első csárdás. A hullámzó ifjaküól kavargó örveuy lett. MjjJ tourba ömlött át azutau a csárdás. S mint hímes pillaugók röppentek szerteszét most a köuuyü, habos ruhás láuyok, mosolygó ajakkal, pihegő kebellel, majd vissza-vissz^zal!tak a mamákhoz megpiheuui, miut a fáradt galamb. . . . Jött a négyes stb. . . . — Soupár, hölgyeim, uraim! kiáltá a reudező s rántotta rá a czigány. Azzal vouuitak a hölgyek jobbra az étterembe. — Uram, teremtőm! Ki látott eunyi ele séget? Az asztal roskadozott. Nem volt annyi hely, hova még egy tál eltért volna, mert hogyha lett volna, arra a helyre is kettót tettek volua, Mtlaci, pulyka, csirke, csuka . . . narancs, befőtt, tészta, torta. ... Ki tudná azt elszámolni? Képviselve volt ott az egész állat és növény világ, sőt még egy újonnan felfedezett világ, az édes világ is. ... Az urak meutek balra. Itt volt a tulajdouképeui bili bülfet, de csak urak számára, hol az öregebbek beszélgettek a régi jó időkről, mikor még ők is, hej. ... Da el is múlik miuden! Elmúlt ez az ej is. Hiába takarták be olyau jól a reudező urak az ablakot, csak áttört azou a reggeli szürkület a uegyedik négyes után. S az a 28 pár, mely a négyest tánczolta, hiába tartotta meg a jó kedvét reggelig, még is csak szétoszolt fáradtan testben, vidámau lélekben, de taláu sajuálattal is a sziveben, inert hiszeu még az idó is sajnálta, hogy vége lett a mulatságnak, mart reggelre könyezett, habár fájdalmában köuycseppje hópehelylyé dermedt. Ki mondaná, hogy nem igy volt? Az elegáns hölgykoszoruhoz apelláluuk, melynek körében ott voltak asszouyok: Özv. Bodó Ignáczné, özv. Beniczky Alajosné (Nyíregyháza), Elek Béláué, özv. Fejér Meuyhértné, Göuczy Istvánná (Pazouy), dr. Horváth Józsefué, Horvát Józsefné, Krasznay Péterué, Kristou Sindorué, özv. Liskay Istváunó, Mann Józsefué, Mikecz Gyuláné (Nyíregyházi), Mikecz Miklósnó, Mikecz Pálué, Szalánczy Fereuczué (Ny.-Bogdány), Szabó Jázsefné, Zoltán Imréué (Séuyő), dr. Vécsey Györgyné (Ny.-Bogdány), Vitéz Lajosné, Vitéz Mariska. Leáuyok: Bodó Liura ós Katika, Galgóczy Ilona, Anna, Tóni és Mariska (Gégény), Gergelytfy Margit, Horváth Szeréna (Nyíregyháza), Horváth Boriska (Buj), Juttuer Stefanie (Budapest), Kristou Erzsike, Mirky Józa, Mauu Arauka, Mikecz Margit (Nyiregyhíza), Mikecz Ilona, Emma, Anna, Erzsi és Boriska, Moluár Auna és Ilonka (Márk), Nemes Tónika, Szabó Gizike és Erzsike, Sialáaczy I.ouka (Ny.-Bogdiuy), Zoltán Margitka (Sáayő), Vécsey Mariska (Ny.-Bogdany). Vaunak talán kíváncsiak, kik azt kérdik, ki volt a sok szép rószaszál között a legszebben hasadó bimbó ? Erre felelui nem könnyű, mert igen sok volt. Da nem is akarjuk Trója veszedelmét elóidézui. . . . Hiuein annyit megsúgok, hogy Páris arauyalmáját három czikkre vágták. A közönség köréből."') Bessenyei-apostolok. Tisztelt Szerkesztő uram! Hát vármegye rónái, folyói ós hegyei választanak el engem édes szülőföldemtől, Szabolcsvármegyétől. De azért eljutott hozzám egy meghívó levél, melyet a „Budapasten fennálló szabolcsmegyei kör" tagjai küldöttek, az ő hangversenyükre invitálván, többek között eugemet is, Nyíregyházára. Valósággal meghökkentem és — a miut később elmondom — gondolkozóba estein ennek a meghívónak az olvasásán. Szegény Bessenyei György! Legalább is hat esztendeje már (kérem a Szerkesztő urat, igazítsa ki, ha tévedtem volua, ezt a dátumot), hogy a Szabolcsmegyéből egyetemre került fiatalság hangversenyezik és bálozik a Besseuyei-szobor javára. Tudomá som vau arról is, hogy — ahouuau a Besseuyei-szobor felállításának az eszméje (ha jól emlékezem Kovács Istváu törvényszéki biró úr iuditváuyára) kipattaut: a vármegye közgyűlése gyűjtést is rendelt és foganatosított erre a czólra Szabolcsban. Rág ideje már ennek s a kik a Basseuyoi-szobor javára az első sóstói mulatságot rendeztük, bizonyosan nem magam vagyok közöttük, a kik azóta családi és apai gondokkal terhelve és boldogítva, most már újságokból olvassuk álmélkodva, hogy a Bessenyei-szobor *) E rovat alatt közérdekű félsz Halasokat díjtalanul közliiak a beküldő felelőssége mellett. S; • •. NYÍRVIDÉ K." javára még mindig táuczolai és hangversenyezni kell Szaboicsvárraegyébeu. A magyar irodalomtörténettel diák-korom óta nem foglalkozom, de azért emiékezem rá, hogy az akkor tanult irodalomtörténeti tankönyv egyik fejezete Bessenyeiről vau elnevezve. Később, mint pataki jogász, uagy élvezettel hallgattam meg, a pataki isíola akkori egyik jeles uövendekének, Mezősy Bálának pályauyertus művét Besseuyeiről, a ki Szabolcsvármegyóbeu, Barczelen született s megtört reményekkel s a Mária Terézia idejebeli idegeu: német áramlat hatása elleu való küzdelmében száruya-szegetteu vouult meg B.harvármegyébeu, ott hagyva a fenyes udvart, ahol miut magyar gárdista szolgált, s él. Biharban, lassú haldoklassal megérve a testi halálnak. A minap, a m. tudományos akadémia havi gyűléséről szóló hírlapi tudósitásbau került megint elem a Bessenyei-szobor ügye. A vármegye ugyauis, miut ezt tudják, az akadémiához fordult, hogy segítse meg, a un neki magábau uem sikerült, a Besseuyei-szobor létesítésére. Hogy euuek a fólhivásuak lett e és uiilyeu eredménye, uem tudom; de ahogy azt az akadémián uliutézték, uem sok jót reméllek belőle. A szibolcjinegyei budapesti egyetemi fiatalság egy-két száz forintot bizonyosan összehangver.senyezett megint erre a czálra, de még igy is uagyou sok hijja van anuak az összegűek, a miből a Bessenyei Györgyhöz méltó szobor költségé kikerülhet. Szabolcsvármegye közgyűlése, maly a szobor-állítás ügyét kezdeményezte, leghelyesebben teuné, ha a napilapok atján az egész magyar közönség részvételét fölhívná e ezél létesítésére. A közgyűlésnek meg kelleue aiakitaui egy szobor bizottságot, mely ezt a társadalmi akciót a maga sokkal köuuyebb mozgásával rövid idő alatt erelménynyel megtehetné. Mert bizouy Besseuyei György, ha egyszer emlékének megörökítését fölvetették, megérdemelné, hogy ua kellessen olyaa sokszor és olyan hosszú idou at hiugverseuyezui és táuczolui az ő szobráuak miatta s olyau rég idő óta apostolkodni ebben a szobor úgy'oe u a szabolcsmegyei egyetemi fiatalságnak. Szabolcsi. Csarnok. Esetek, i. (Mikor besoroztak,) Megtörtént pedig velem az a nagy szerencsétlenség, hogy Ákoson a karácsonyi legatumuak utolsó hatosát is eluyerte tőlem a siket zsidó a makaón. Hát megesik ez a legjobb családbali fiatal urakkal is, éu sem forgattam öngyilkossági szíudéko: érette a fejemben egy parczig sem, hauem a bokáig érő sárbtu — hóbáu neki fohIszkoltam és az apostolok lovaival haza felé vettem az utamat. Samuni bjj se lett volna, ha két nap múlva uem kellett volua menuam Kolozsvárra, sorozásra. Da oda mégis ciak el kellett inenui. Mikor eljött az iudu'ás ideja, az öregem elkezd bucsuíui tőilem, de a tárcsájához u-yumi sem ni szindéka nem volt. Egész buskomorau ké: deztem : — Mivel megyek? Láttam, hogy az öregemnek azon a jóságos, végnélküli homlokán sötét felhő emelkedik. Vészjóslóan kórdé : — Hit a legáczió ? — Kiraboltak — moudám. Littain, hogy az öregemnek a homlokán, a sötét félhőuek egy kis uyilásáu kiragyog a szivárvány. Szeretett volna uevetui. Szó nélkül kidobott két tizeit az asztalra, éu meg zsebre vágtam és elutaztam Kolozsvárra. Nem szégyeulem bevallani, hogy sohasem jártam eddig vasút,ou, de még olyan uagy városban sem. Félve húzódtam meg a kupé egyik sarkában, irigyeltem a velem szemben ülő vigecz otthouiasságát, aki kényelmesen hátravetette magát, otromba uagy lábait átuyuj'.otta mellém a padra és fütyürészett. Hit még mikor megérkeztem. Szerencsém volt Károly barátommal, aki már akkor ott taposott az egyetem körül, ő csak eligazgatott, ugy a hogy. Da azért idegeuül éreztem éu magam egész addig, mig dr. Tüske regimeuts-arzt ki uem mondotta: „tauglich." Ennek a nagy dicsősséguek az örömére beültünk az én Kíroly barátommal a „Zöld vadász'-ba. Itt már gyakorlott téren mozogtam, miuden ugy ment mintha csak otthon lettem volna a „Madvé'-ben. Előbb csendesen, aztáu melegebben, aztán a lelkesedés tető pontja után, akár csak otthou arra ébredtem fel, a Kíroly barátom kollégiumi lakásán a „publikameusáu," hogy uiucs egy árva krajezárom sem. Ez már nagy sor ebben az idegen világbau, de uagy zavarba még sem jöttem, mert tudtam, hogy mit szoktak csinálni ilyenkor azok, a kik ilyen helyzetben már voltak. Telegrafiroztam a szokott rövid stilusbau. „Apám pánzt!" A Károly barátom óráji vágódott be a telegramm áráért. Mig ebből tartott, csak tűrhető volt a várako zás a páuz utáu, de miutáu ez is elfogyott és a péuz még sem jött, — nagyon beborult az ég felettem. Ebéd idejéu a sétatérre jártam, vaciora idej;i gibic-.kedni mentem valamelyik kávéházba . . . ... Az öregein nem könyörült. Szörnyű hetet éltem keresztül. A külsőm is züllésuek indult, elmehettem volua miudeu aggod ilom uélkül vándorló legenynek, gondolkoztam is rajta, limain jobb tervem is akadt: beállok fiaáacznik! Ola bizonyosan bevesznek, aunyival is inkább, mert már egy hosszú hét óta katouaviselt ember vagyok. El is indultam, hogy végrehajtom a tervet, mikor megszóllit valaki hátulról: — Úrfi 1 Hátranézek, nagyot ugrom és örömköuuyes sze mekkel borulok a nyakába Daák Péter uramnak az éu hazámból. — Vigyen haza! Többet uem tudtam szólani neki a nagy örömtől. Harmadnap déltájon otthon voltam, könnyes szemekkel borult a nyakamba az egész família, azt hitték, hogy már egyenesen el Í3 vittek valami háboiuba. Hauem ;n h degeu fejtettem le az öleló karokat és zordon haugon interpelláltam meg az öreget: — Miért nem küldött pénzt? — Küldtem fiam — mondja az öreg — küldtem, a katonasághoz küldtem. — Oda ? No, ott nem kerestem, éppen csak ott nem kerestem. Láttam, hogy az öregemnek, hogy derül ki homloka, uyilván arra gondolt, hogy éu is itthon vagyok, a pénz is itthou lesz. Nekem meg egyéb gondolatom voit. Tultam, hogy a pénzt a postáról — ha vissza jöu, — uekem kézbesitik, s előre láttam a háborút a mi ebből keletkezik. ... A hatodik kézen is járhatott már a pénz, mikor az öregem felhőbe borult homlokkal kérdezte tőlem : — Hová tetted a pénzt? — Hová? Hát elköltöttem Kolozsvárt, mikor besoroztak katonának. II. (Mikor berukkoltam.) ... Hit tehettem éu arról, hogy nem tudtam a ka<ouai törvényt? Hiszen éu egyátalán semmiféle törvényt nem ismertem abban az időben, nem is volt reá szükségem. Hiszen ha félre léptem a jó útról, az öreg direktor professor megcdnálta hamarosan a törvényt felettem, sihasem kellett anuál nekem jobb törvény. Mii ügyeltem éű a védorőtörvényre? At öregem tudhatta volna, mert ő esküdt is volt valaha de ő sem tudta. Szörnyű história kerekedett ebből. Mikor Kolozsvárott besoroztak freivilligosnak, kifundáltuk az öregemmel, hogy most már 26 esztendős koromig azt az esztendőt adom a uómetuek, a melyik nekem tetszik. Várunk még vele, míg erősödöm ós ebben a jó reménységben elmentem Enyedre, hogy csiuáljinak belőlem papot. Eltelt már két hónap, éu tudtam már két isidóbetüt, határozottan megtudtam külómböztetni azt is, hogy a csombordi rizliug nemesebb uedü, mint a kerti vinkó, szóval haladtam az ismeretek utján, mikor levól jött, kétfejű sas volt a pecsétjén. A Két Hattyúban levő zsidó pinczér olvasta ki belőle, hogyha nem rukkolok be röktön katonának, zsaudárral visznek. Nem hittem neki. Kutyának p irancsoltok, mig 26 esztendős nem leszek. Mi igy tudtuk a törvényt az öregemmel. Két hét múlva szurony közzé fogott két zsandár és beszámolrak velem Kolozsváron kapitány Miximovicsnak. Mikor kapitány Maximovics megértette, hogy ki vagyok, oda jött elibem, bütykös ujjaival megfogta az állam és taszította felfelé, uyakáu kidagadtak az erek, szeme vérbe borult és egy szörnyűt kiáltott. — Ahhá!! Borzasztó volt orczájínak a figurája, de iszonyúbb volt a hang, a mi kijött a torkán, a szája nyitva maradt utánua, óu meg íjjedten kaptam a fejemhez, hogy vájjon uem hirapta é le ez a vérszomjas fenevad. Nem. Hanem elkísért óbester ur Döbfererhez, a hol majd szétszedtek szóval és villogó tekintetekkel és végre is belökettek egy lyukba, a hol reám borult a sötétség éjjel ós nappal egyiráut. Négy napig tartott ez a mulatság, a melyben annyit tanultam, hogy milyen uagyszerüen lehet az embernek, mikor a kurtavasat reá teszik, a térdivei megtörülni az orrát. Mikor ennek is vége volt, freiter Bogocsány vett műértő kezei közzé. Két hét alatt ugy bedressirozott a cs. kir. (akkor még nem volt „és") hadi tudományba, hogy hiba uélkül megtudtam volna csinálni a kőnigréczi hires futást — hazafelé 1 a. D. MGABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1893. deczember 30-án. A gabona-csarnoknál Burgonya 100 kiló 2.— bejegyzett árak. Marha hús 1 » —.56 Buza 100 kiló 6.20 6.60 1 Borjú hús 1 » —.56 Rozs 100 » 5.— ö 25 Sertés hús 1 » —.48 Árpa 100 » 5.— 5.50 Juh hús 1 » —.32 Zab 100 » 6 — 6 30 KiikuriczilOO » 4— 4.20 K repcze 100 » —.— —.— Paszuly » 5.— 6.50 Szesz 1,terenként 52 16 Piaczi árak. Borsi 1 kiló —.18 Lencse 1 » —.24 Mund-liszt 1 » —-15 Zsemlye liszt 1 » —.13 Buza-liszt 1 » —-II Barna kenyér-liszt 1 » —.10 Háj 1 Disznó-zsir 1 » —.64 Szalonna 1 » —.56 Faggyú (nyers) 1 » —.'11 Zöliség 1 csomó —.03 Paprika 1 kiló 1.— írós vaj 1 liter —.85 Eczet 1 » —.08 Széna 100 kiló 2.60 Szalma (tak.) 100 » 3.60 Bikfa 1 köbmtr 3.40 Tölgyfa 1 • 3.— Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Földbirtokosoknak és háztulajdonosoknak figyelmébe. Egy első pánzintézet földbirtokra és házra tőketörlesztéses kölcsönt engedélyez, bármely pénzintézetnél olcsóbb és kedvezőbb feltételek mellett, kölcsönkérő felmondhat bármikor, a pénzintézet pedig nem mondhat fel. Mis pénzintézeteknél magasabb kamatra felvett kölcsönöket kisebb kamatra átváltoztatja. Bővebb felvilágosítás nyerhető Czilkker Bertalan földbirtokos által Nyiregyházán, egyház-tér 5. szám. (418—5—3)