Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-03 / 49. szám

„N Y t R V X l> K K." piaczi helypénz csakis a piaczra eladás végett vitt aruczikkek után szedhető, helyes indokainál fogva helybenhagyom, a határozat azon részét ellenben, a mely a kormányhatóságilag jóváhagyett díjszabályzat 90.díjtételének magyarázatára vonatkozik megváltoztatom es ezen díjtétel magyarázataként kimondom, hogy minden a vásártéren megálló szekér után akár eladás czéljából akár pedig fuvarozás czélból hajtatott légyen az a vásártérre az említett 90. tétel alatt megállapított dij szedhető. Ezen hatarozatom indoka a piaczi helypénz illeték természetéből folyik, ugyanis a piaczi helypénz — illeték szedese a piacztér fenn és tisztántartása költségeinek fedezésére szolgálván, mindazon szekerek után, melyek a piacztéren megállapodnak s azt rongálják és piszkítják piaczi helypénz illetéket kell fizetni. Figyelmeztetem azonban az alispán úrat, hogy az említett helypénz kizárólag csakis a vásártéren megálló szekerek után szedhető — ellenben a községnek a vásári területen kivül eső részében s nevezetesen a község határánál helypénz semmi szín alatt nem szedhető. Az előidézet jelentésével felterjesztett ügyiratokat megfelelő további eljárás végett idecsatolva leküldőm. Budapesten, 1893. november hó 24-én. A miniszter helyett: Reiczig, államtitkár. 318/1892. Bgy. Szabályrendelet a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t.-cz. folytán alkotva. (Foljtat áS.) c) Hogy az a) és b) alatt előirt eljárás következtében befolyó vagy önkéntesen visszafizetett pénzekből az összesítve kezelt árvapénzekből elrendelt kifizetések teljesítése után fenmaradó összeget, az összesített pénztár terhére még előírva maradó gyámoltak vagy gondnokoltak közt aránylagosan felosztva; azok részére az egyénenkénti pénzkezelési rendszer, részint külön-külön gyümölcsözőig kezelje. 80. §. Az 1877. XX. t.-cz. életbe lépt- előtti időben árvapénzek kezelésének gyakorlatában volt egyes községek árvatáraira nézve az árvaszék utasittatik, hogy azok átvétele és további kezelés végett a megyei gyámpénztárnak átadása iránt haladéktalanul intézkedjék II. RÉSZ. A bírság pénzek kezeléséről. 81. §. A gyámhatóság által kiszabott bírságpénzek, melyek az 1877. XX. t. cz. 192. §-a értelmében, az azon ügyben érdekelt gyámolt vagy gondnokolt illetőségi községének javára esnek és vagyontalan árvák tartására és kiképzésére fordítandók, a megyei gyámpénztárban azonban minden egyéb pénzektől elkülönítve kezelendők. 82. §. A pénzbírság kiszabásáról az árvaszék, vagy ha azt a járási szolgabíró pl. hagyatéki tárgyalás közben szabta ki, a szolgabíró a megyei gyámpénztári hivatalt és a megyei számvevőt is értesiti. Ezen pénzbírságokra a megyei gyámpénztárban külön főkönyv vezettetik s abban minden egyes községre nézve külön-külön számlalap nyittatik. 83. §. A pénzbírság kiszabásáról szóló, a gyámpénztári hivatalba beérkezett végzés alapján az ellenőrkönyvvivő a kiszabott pénzbírságot az illető község számlalapján előírja; bejegyezvén egyszersmind azon fél nevét és lakását, ki pénzbírság fizetésére köveztetett. 84. § A beszedett pénzbírság az árvaszék, illetőleg a szolgabíró által a megyei számvevőnek egyidejüleges értesítése mellett, a megyei gyámpénztári hivatalnak utalvány mellett adatik át, illetőleg küldetik be, hol az a pénzbírságokról havonkint külön-külön vezetendő yaplóba, innen pedig azonnal az illető • község részére nyitott főkönyvi számlalapba jegyeztetik be. 85. §. A gyámhatósági ügyekben kiszabott pénzbírságok czimén a gyámpénztári hivatalba befolyó pénzekről és az ezekből történendő kiadásokról vezelendő napló rovatai: a) naplószám, vagyis a bevételi és kiadási tételek folyó száma az év elejétől végéig, b) melléklet folyó száma, c) a bevétel vagy kiadás napja, az átadó vagy átvevő neve és a bevétel vagy kiadás tárgya, d) bevétel készA NIYRVIDÉK TÁRCZÁJA." Az ismeretleu. A Budapest és Szeged közt közlekedő vonat másod osztályú kapujéban két utas ül. Az egyik az ifjúságnak azon első stádiumába lépett, a hol megszűnt a gyermek ós kezdődik az ifju. Boldog kor; telve reményekkel, vágyakkal ós — nagyra törő eszmékkel. A másik utas jó kinézésű, egészséges, piros pozs gás öreg ur, deres hajjal ós rövidre nyírott szakállal. Olyan színpadias „nagybácsi" alak, kinek jóságos a szive és duzzadt a tárcsája. A huszonkét éves tacskó csiuos barna fiu, nyilt, rokonszenves arczczal, kandi szemekkel; s csakhamar élénk társalgásba merülve találjuk őket. — Hát öcsém hova szándékozik ? — kérdi többek közt a nyájas öreg ur. — Szegedre, urambátyám. — Na, ez derék; én is oda utazom. Hát aztán fiacskám, kit keres ott? — faggatja tovább humoros kíváncsisággal a „nagybácsi.* — Egy nagybátyámat kell meglátogatnom, a kit gyermekkorom óta nem láttam. De majdnem ugy néz ki, mint urambátyám . . . — Vájjon? — Igen; ós a kinek most késő vénségére ment el az esze, mert szép fiatal feleséget vett magának. Az öreg ur elmosolyodott. — Izé . . . amice, — talán bizony papucs hős a maga bácsikája! — Egy ökör . . . különben most egy igen fontos ügyben megyek hozzá. — Az „ökör" -höz ? — Nos . . . igen . . . megakarom „pumpolni" az öreget. Engem ugy is nagyon szeret. pénzben és letétkönyvek értékében (2. rovat,) e) kiadás készpénzben és betéti könyvek értékében (2. rovat,) f) jegyzet. A napló számára több iv füzetik be, mely egy mérsékelt füzetet képez egy havi használatra. A fonál végei az utolsó lapon az árvaszék pecsétjével lepecsételendők. 86. §. A befolyt pénzbírság a gyámpénztárnok által azonnal az illető község részére váltó-betéti könyv mellett gyümölcsözés végett a törvényhatósági bizottsági kögyűlés által kijelölt, a megye szókhelyén levő pénzintézetnél helyezendő el. Az ekkénti elhelyezésnek megtörténtéről az árvaszékhez jelentés teendő, az által pedig a jelentés a számvevővel közöltetik. 87. §. Ha az árvaszék vagy a járási szolgabirák által gyámhatósági ügyekben kiszabott pénzbírságok a befizetésre kitűzött határidő lejártát követő 15 nap alatt a pénztárba be nem folynának, a számvevő köteles ily esetekről külön-külön az árvaszéknek intézkedés végett jelentést tenni, s ha ezután egy hó alatt sem történnék a befizetés, az esetet további intézkedés végett az alispánnak bejelenteni. 88. §. Az egyes község részére befolyt pénzbírság csak ugyanazon községbeli vagyontalan árvák tartására és kiképzésére fordítható. A segélyezésre irányzott kérelmek vagy javaslatok fölött az árvaszék határoz. Az engedélyezett segély összeg a pénztárból kiutalványoztatik; az illető árva gyámjának adatik ki számadás tétel kötelezettsége mellett és erről a számvevő is értesíttetik. 89. §. A pénzbírságokról szóló napló tételei havonkint összeadatnak, a kiadás a bevételből levonandó, a maradvány a következő havi füzetbe átvezettetik, maga a lezárt napló füzet pedig összes mellékleteivel együtt átvizsgálás és az utóbbbiakkal való összehasonlítás végett a számvevőnek átadandó. A számvevő, ha a naplót rendben találja, azt helyeslési záradékkal ellátja, aláírja és további használat és megőrzés végett a pénztárnoknak visszaadja; ellenkező esetben a tapasztalt hiányokról további intézkedés végett az árvaszéknek jelentést tesz. 90. §. A pénztárnok a kezelesről minden évben számol. — E czélból a naplót az év végén lezárja, — a bevételeket éi kiadásokat összeadja, — a bevételből a kiadást levonja, — a maradványt készpénzben és betétkönyvek értékében megállapítja és a naplót aláírja. A napló és mellékletei képezik a pénztári számadást, mely minden év február 1-én a számvevőnek adatik át, ki a birságpénztári napló tételeit a bírságpénzekre vonatkozó főkönyv egyes számláival a pénztári helyiségben pontosan összehasonlítja és a számadást netaláni észrevételeivel vagy felmentési javaslatával a megyei törvényhatósági bizottság tavaszi közgyűlése elé terjeszti. 91. §. A birságpénztár is az 18S6. XXI. t. cz. 68. íj. g) pontja értelmében az alispán által havonként legalább egyszer, az árvaszék elnöke által pedig az ügyrend 12. §-a értelmében időszakonkint váratlanul a számvevő és tisztiügyesz közbejöttével megvizsgálandó, s ha ez alkalommal a kezelés tekintetében valamely hiány tapasztaltatnék a szükséges intézkedések haladéktalanul megteendők. Minden vizsgálatról, az eredményről és a tett intézkedésekről a törvényhatósági bizottsági közgyűlésnek jelentés teendő. III. RÉSZ. A leltározási dijakról. 92. §. Az 1877. XX. t. cz. 161. §-a szerint hagyatékok leltározására hivatott községi jegyzők résiére az 1-577. XX. t. cz. 240. §-a értelmében a leltározási dijak következőleg állapittatnak meg: 100 frtnyi értékig terjedő hagyaték leltározásáért 1 frt, 100 frton felül 500 frtnyi értékig terjedő hagyaték leltározásiért 2 frt, 500 frton felül bármily értékig terjedő higyatéki leltározásért 3 frtnyi, semmi esetben sem fokozható átalánydíj fizetendő. Kelt Szabolcsvármegye közönségének Nyiregyházán, 1892. évi október hó ll-én tartott őszi rendes közgyűléséből. Kiadta: Sipos Bóla, aljegyző. (Másolat.) M. kir. belügyminiszter 30957/VIII.—15. szám. Ezen szabályrendeletet a 8-ik §. második bekezdésé— Kérdó3. Hítha nem szereti olyan nagyon, hátha nem ád semmit? — Azt szeretném látni, — tüzeskedett a fiatal ember, — csak nem lesz olyan himpellér, hogy tőlem egy pár rongyos forintot sajuáljon! Bizony jobb volna ha a feleségére vigyázna. — Miért? — Miért? Azért, mert az asszony hamis portéka; olyan, mint a tűz: itt is éget, ott is éget. Az öreg ur uagyon mulatságosnak találta ezt a dolgot. — Ez mindenesetre szép prakszis egy fiatal ember tői, — de hát mégis mit tud bővebbet arról a szép asszonyról. A csintalan jugászfiuuak viszont uagyon tetszett az öreg ur viselkedése és eltökélte magában, hogy ó most a szarvakat viselő férjeknek a díszpéldányát mutatja be a saját nagybátyjában . — Hát bizony tisztelt urambátyám, nagy baklövés az, mikor egy ötvennyolca éves ember egy olyan fi ital nőt vesz el, a ki bízvást a 1 lánya lehetne. — DJ hátha szereti az a fi ital asszouyka az urát ? — Dohogy szereti! . . . csak mutatji, csak teszi magát, miutha szeretné. G<irógatja, a teuyereből eteti, és akkor csalja meg a legjobban. — Ez mind rágalom is lehet . . . — De mikor már a verebek is azt csiripolják, csak az a vaksi nem veszi észre a szarvait— Nem sajuálja a szegényt. — Nem én! Dj meg neke n is vau beleszólásom a dologba. — Mi az ördög? . . . — Igen. Mist, hogy újra megnősült az oktondi, kevesebb örökségre van kilátásom. — Ugyan ugy-e? — Mirt amúgy szép vagyónkához jutottam volna az öreg halála után. ben előforduló: „ha külön árvapénztár van az árvaszéki pénztár, különben pedig" szavaknak kihagyásával jóváhagyom. Budapesten, 1893. évi június hó 22-én. A miniszter helyett: B. Jósika, államtitkár, s. k. 13363. K 1893. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 65721/111-8. számú rendeletének másolatát tudomásulvétel, alkalmazkodás és szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyiregyháza, 1893. november 18. Miklós László, alispán. (Másolat.) Földmivelésügyi magy. kir. miniszter. 6572 l/III-S/93. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. Tudomásulvétel végett értesítem a törvényhatóságot, hogy tekintettel azon körülményre, hogy a nyert hivatalos értesítések szerint a ragadós száj- és körömfájás HorvátSzlavonország egész területén megszűnt, az onnan származó sertéseknek Kőbányára szállítását a következő feltételek mellett f. év november hó 15-től kezdve ismét megengedem. — A marhalevelek hátlapján a sertések származásának helyére illetékes községi elöljáróság által hivatalosan igazolandó, hogy a sertések legalább az utolsó 14 napon át az illető községben tartattak és hogy ezen idő alatt sem a községben, sem az ezzel szomszédos a ragadós száj- és körömfájásnak esete nem merült fel. — 2. Ugyancsak a marhalevelek hátlapján igazolandó továbbá az országos kormány részéről alkalmazott valamely hatósági állatorvos által, hogy a sertéseket közvetlenül felrakás előtt a vasúti állomáson megvizsgálta és teljesen gyanútlanoknak találta. Ily szállítmányok Kőbányán a Hizlalda állomáson az I. sz. vágány mellett fekvő külön rakodón rakandók ki s ha ily szállítmányban csak egy darab is bármely ragadós betegségben szenvedő vagy ily betegség gyanújában álló sertés találtatnék, vagy valamely szállítmány a fent említett feltételek mellőzésével szállíttatnék Kőbányára, az ily egész szállítmány Kőbányáról a feladási állomásra visszaküldendő. Ke[t Bndapesten, 1893. évi november hó 10-én. Bethlen s. Jl. 5^3Jtórh. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. > '• Szatmár vármegye alispánjának 17074/93 sz. megkeresését szabályszerű közhirrététel, nyomozás és esetleges intézkedés végett oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén arról a községek elöljárói illetékes járási főszolgabiráik utján — Nyiregyháza város polgármestere pedig közvetlenül jelentést tegyenek. Nyiregyházán, 1893. november hó 15-én. Miklós László, alispán. Szatmárvármegye alispánjától. 17074/1893. Szabolcsvármegye tekintetes alispánjának. Az ottani közkórházban ápolt Dudás Juliánná a kórházba történt felvétele alkalmával magát szamosszegi illetőségűnek vallotta minthogy ezen állítása való lannak bizonyult, s a menynyiben egészen valószínű hogy nevezett jelenleg is Szabolcsvármegye valamelyik községében tartózkodik — tisztelettel kérem őt a vármegye területén köröztetni s feltalálás esetén születése és illetőségére nézve kihallgatva engem az eredményről értesíteni. Nagy-Károly, laő3. október 26. Alispán helyett: Zanathy, m. főjegyző. 13953. K. j^gg Szabolcsvármegye alispánjától Hivatkozva a folyó hó 4-én kelt 12916. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Takta-Kenéz községhez tartozó s E lelstein Ignácz által hírt tanyán lévő szarvasmarha állományban fellépett száj és körömfájás betegülési esetek folytán elrendelt zár folvó hó 26-án feloldatott. Nyiregyháza, 1893. november 29. Miklós László, alispán. — Hum . . . brum ... az ember uem hal meg olyan könnyen, senki kedvéért sem. Hanem az már .baj", hogy ai az asszony köibejött. — Igen ... az az asszony . . . nemcsak hogy lóvá teszi as urát, hanem pusztítja, pocsékolja az én vagyonomat is! — Hahaha! Jij, de mulatságos történet . . . — Mit nevet urambátyám? — kérdé egészen meglepetve az ifju, ki azt gondolta, hogy ő most mennyire boszantja ós felülteti az öreget. — Hogy ne nevetnék, — mondj i amaz, még egyre kaczagva — mikor az „öreg* olyan .ostoba*, az unokaöcs pedig olyan .bölcs.' Na ez a kettő szépen öszsze illik! i És nevetett tovább a mint csak tudott. ^Még a könyeí is csorogtak. E pillanatban a mozdony élesen füttyentett, jelezve, hogy megérkeztek. Fújva, püsszögve robogott be a vonat a pályaudvarba. — Hát isten vele, kedves öcsém, köszönöm a mulatságot. Reményiem, találkozunk még. És ezzel gyorsan eltűnt a többi kiszálló utasok között. A fiatal ember is kezébe vette szerény málháját ós kisietett a pályaudvarból. — Egy csinos uri lak előtt megállott, s azután benyitott. — Erre fessék tartani, erre van a nagyságos ur szobája, — szólott egy szolga ós ajtót nyitott. As ifju belép és a vasúti ismeretlennel találja magát szemközt. Zavara határtalan. — Ni öcsém, szőrit vele barátságosan keret ia nagybacst, — isten hozott, szervusz, áoha se szégyeld magad . . . derék gyerek vagy. Ilyen fából firagják a jó hazafiikat. J — Kedves, drága . . . — Jól van, jól. Ihnem most csókolj kezet a feleséGerenday Kálmán. Folytatása a melIéUletea.