Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-29 / 44. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1893. 44-ik számához. Martinyi Józsuf. E név viselője igazán megérdemelte azt az üuuepeltetést, melyben Nyíregyháza város intelligens közönsége részesítő. Huszonöt hosszú esztendő csendes, minden hiu lárma nélkül való, de annál termékenyebb munkásságának ezen a megálló pontján a közönség méltán gyülekezett ünnep dni azt a férfiút, ki ennek a huszonöt esztendős nehéz mu lkának az embere volt. Ennyi id je tudniillik annak — mert a 23 án végbement jubiláris ünnepély hu.zouötödik évforduló napja volt — hogy Martinyi József, a nyíregyházi ág. ev. főgimnázium tanára s ez idő szerint igazgatója, tanári székét itt elfoglalta. Nagyon, de nagyou igénytelen szervecskéje volt akkor a középiskolai oktatásnak, a maga c>onkaságával, berendezetlenségével a nyiregyházai gimnázium. Debreczen, Patak, Miskolcz, Kassa s távo labb Igló, Kézsmárk, Eperjes, regi neves középiskolái vonzották tanulóifjuságu.ikat, s a mi szerény gimnáziumunk még a Nyíregyházán nőtt generációkból is csak egy kis részt tudott magának megtartani. Ami kis hire, neve volt, nem jutott tul határainkon s még bent a vármegyében is, ha észrevették is, ignorálták. Sok és a mi közviszonyaink tárgyalásához hozzátartozó konstatálások följegyzésére kínálkozik alkalmul főgimnáziumunk igazgatójának jubiláris ünnepsége. Az a huszonöt esztendő, melynek mesgyéi között a nyiregyházai ág. ev. főgimnázium, nyesetlen csemetéből sugár növésű fává nevekedett, Nyiregyháza város történetében egyébként is a gyors, rohamos, szinte csudálatos fejlődés időszaka. Eunek az általános művelődés történelmi szempántjából is érdekes fejlődésnek a rugóit kutatni kedvező és ellenséges körülményeit földeríteni Szabolcsvarmegye monografusának lesz majd feladata. Mi ez alkalommal, — a nyiregyházai ág. ev. főgimnázium igazgatójának és huszonöt esztendőn át tanárjának üunepeltetéséről irván — a végbement ünnepiességek jelentőségét kívánjuk csupán följegyezni, s oda tűzni egy kicsinyke ágat abba a koszorúba, melyet e város közönségétől nyugodt lélekkel, megérdemelve, — mint a hogy nyújtva volt — fogadhat el Martinyi József. Mert ez a koszorú, az az üunepeltetés azt jelenti, hogy a nyíregyházi ág. ev. főgimnázium mai virágzásában nem csak egyik jelensége e város hatalmas előhaladásának, hanem annak nevezetes tényezője is. S Martinyi Józsefet, e nagy eredmény kivívásáért nem méltatlanul ünnepli Nyiregyháza város közönsége. Az a huszonöt esztendő nagy tanúság ő mellette. * * * A jubileumi ünnepélyek lefolyásáról adjuk a következő tudósítást. Nagy és előkelő közönség gyülekezett össze a főgimnázium dísztermében az ünnepelt tiszteletére. A helybeli ág. ev. egyház és főgimnázium kormányzó tanácsa részéről Májerszky Béla egyházi, dr. Meskó László főgimnáziumi felügyelők, Bartbolomaeidesz János érd. főesperes, Farbaky József főesperes és Geduly Henrik lelkész voltak jelen, képviselve volt az ev. ref. egyház Lukács Ödön „A NtYRVIDÉK TÁRCZÁJA." A bosszú. Tíz vármegyében sincs olyan archeologus, miut Lipiucs Tamás, kinek a régészeti búvárkodás anuyira vérébeu van, hogy mégcsak a mindennapi kenyérből is a három hetest szereti jobban, mint a frisset. Csak penészes ne legyen. Mig a többi, hozzá hasonló agglegények mind fiatal gazdass/.ouyokon kapkodnak, addig ő azt is olyat tart, ki az 1848—49 iki szabadságharczban már Budavárát ostromolta, mint gyalogsági nyalka őrmester. A szabadságharcz lezajlása után, Lipincs Tamás fogta ostrom alá az őrmestert és szívvárát egy szép, májusi, holdvilágos éjjelen, sz rencsésen be is vette. Nem csuda, a támadás alattomos és iszouyu heves volt. Azóta — mind e mai napig — Lapiucs Tamás a várparancsnok s bizo nyos, miszerint már majd csak a halál felszólítására teszi le a fegyvert. Más előtt nem kapitulál. Addig is szorgalmasan gyűjtögeti az antik istenek, Császárok érczbc öntött alakjait, régi fegyvereket, ékszereket, pénzeket, síb. vásárol, a hol s a mennyiért csak hozzájok juthat. A heraldica, uu nismatica kisujjában vau, ntazik országról országra, muzuumböl muzeumba, lát, tanul, ad és ve^z. Uzi-hajtja a szenvedély, de még inkább a péuzvágy. Tekintélyes vagyona lehetővé tette, miszerint egy tollszárnyi nogyaágu fadarabért, mely állítólag Krisztus Uruuk keresztjéből való, jelentékeuy összeget adhatott. Akkorát, hogy egy kis ptiilautropiával egy sereg árvát fel lehetett volna belőle ruházni Pedig nem lehetetlen, miszerint az a kis fácska, még nem régen, valamelyik c iztuadia alatt szolgált, széklábminőségben . . . Hanem hit ez csak hip>thesis, puszta gyauu, ámde a passió, meg az iluzió azt 1860 éves ereklyének szeretik — és esperes, a g. kath. egyház Fekete Istváu főespjres által, s az izr. hitközség Biruei Arnold hitközségi elnök szenilyében. A helyoelyi r. kath. eg/liíz ne.n volt képviselve. A vármegyei törvényhatóság részéről Kíllay András főispán, Miklós L íszló alisp ín, Mikecz Ján )s tojeg/ző, Bégányi Ferencz árvaszéki elnpk, Sáksziy Pál tő-, Fejér Imre alügyész, Mikecz Dezső, Sípos Béla aljegyzők stb. által voltak képviselve. A kir. törvényszék résziről Megyery Géza kir. tőrvényszéki elnök, Kovách István és Bjrbély Sándar birák vzltak jelen, a kir. ügyészéségH Lázár Kálin tn kir. ügyész, a kir. járásbíróságot Nagy Ltjos járásbiró és Bodó Pál albiro képviselték. Nyíregyháza város hatósága, Bencs Líszló polgir.aester vezetése alatt, teljes szí.njan képviselve volt. Oct láttuk továbbá Nagyináthé ref. lelkészt s Miternyi ág. ev. lelkészt Deoreozenbol. A helyben állomásozó in. kir. tionvégiiuszár tisztikar részéről Csicsery Géza százados volt jelen az ünnepélyen, melynek fényét és jelentőségét a helybeli és vidéki intelligentiának tömeges réiztvevése nagyban emelte. A nigy-killói reáliskola tanári kara testületileg jelent meg. Az ünnepélyt d. e. 10 órakor dr. Meskó László a kővetkező beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Megnyitva az ünnepélyt, e főgymnisiun tinácsa nevében tiszteletteljesen üivözlöm Mirtinyi József 25 éves tanári működésének megünneplésére egybegyűlt díszes közönséget, testületeket és migánosokat, kik részvételükkel az ünnepélyt megtisztelni s annik fényét és jelentőségét arra a sziiivon dra e.nelni miltóztattik, melyen az ünnepelt férfiú tanári mükülésének becse, értéke s a kiváló szellemi maaka terén szerzett érdem ;i miltán állanak. Bizonyságot tett e diszes közönség megjelenése arról, hogy az igazi érdemet nyo non kiséri az elis nerés s az őszinte méltányolás azok részéről, kik an iák megértése s megbecsülésére hivatvák. A lőgym. k. tanácsa nevében hálás köszö íetet moalva megjelenésűkért Míjerjzky Béla, Szlabóczky Imre és Pazár ,István urakat kérem, hogy Mirtinyi József igazgató tanár arat körünkbe meghívni szíveskedjenek ! A főgimnáziumi dalkör a Hymnus eléneklésével ülvözölte a terembe lépő igazgatót és a zajos meg-m;gujuló éljenzés, milylyel a közönség fogadta. Ezután dr. Meskó László orsz. képviselő, főgimnáziumi felügyelő a következő beszédet tartotta: Ünnepelt férfiú! Azok között, kik a tudományos ismeretek e csarnokában annak a megünneplésére gyűltünk össze, hogy tanári működésed ]25-ik évét immár betöltötted; legyen az enyém az első hozzád intézett üdvözlő szó. Semmi mis jogon nem igénylem migainnak az üdvözlések között az elsőséget, csak azon, hogy a pártfogóság kitüntető bizalmíból jelenleg az én csekélysigem foglalja el azt a diszss, nálam bizonyai méltóbbat illető állást, mely e főgyranasium fentartó testületének képviseletére hivatva van. De hisz ennél erősebb jogra hivatkoznom felesleges is, mert kérdem, nem természetes-e, hogy akkor, a mikor a házközösségben élő család — valamely tagja tiszteleletére örömünnepet ül, — mely nem szorítkozik ugyan a család körére, de m igával ragadja mindazokat, a kik, egykor e család tagjai voltak, és szárnyra kelve az ismeretterjesztő fészket elhagyták, s mely az ünnepelt érdemek messzeható vonzerejével körébe vonz mindenkit, a ki egy negyed százados, hiven, buzgón és lelkiismeretesen teljesített szellemi működést elismerni és méltányolni tud i szívből fakadt köszönetét első sorban az együtt élőjcsalád képviselője fejezze ki? Mert a mily büszkén vallunk téged a magunkénak, ép oly büszkén mondjuk el, hogy ez az ünnep első sorban a mi ünnepünk; ez az örömnip els3 sorban a mi örömnipunk, a mienk, kik veled egy iskola önkormányzati körében működve, közvetlen tanúi voltunk és vagyunk negyedszázados tanári működésednek, ernyedetlen munkásságod szép eredmÍnyének, s a közoktatás terén általad elért gazdag sikereknek. Jól tudjuk mi azt, hogy miben áll a tanári működés becse és jelentősége, jól tudjuk, hogy hiába való minden áldozat, melyet állam, egyház és társadalom a tanügy javára meghoz, ha a tanár buzgalma és odaadása lelket, szellemet nem önt az anyagba, nem ismeretlen előttünk, hogy az iskola fentartó minden anyagi támogatása hiu és czéltalan s holt kincs lehet csupán, ha a tanár a holt kincset lelkes működéssel élő kincsesé át nem varázst^ Megvagyunk győződve arról, hogy a tanár az, a ki * htfft kincset elevenné s igy közkincsé teszi, a tanár az, a ki az ismeretek ga'.dag tárházát a szellem birodalminak szerte ágazó csatornáin át közforgalomba hozza, hogy mindenki meríthessen belőlük, a ki tudásra szomjuzik. Buzgó és odaadó tanár nélkül nincs jó iskola, s nem válik közhaizonra bármily nagy anyagi áldozat. S mert mi, működésed közvetlen szemlélői, benned 25 éven át a protestáns magyar tanügy egyik leglelkesebb s legbuzgóbb bajnokát tanultuk ismerni: azért bízvást mondhatom el, hogy bár minden velünk ünneplő szivében ott honol a méltánylás és nagyrabecsülés jól megérdemlett érzelme irántad, s igen sóinál megvan a hálás elismerís kegyelete a kedves emlékban maradt tanár iránt: még is a mi szivünk az, melyet csordultig töltenek be a hálás elismerés és őszinte köszönet érzelmei, mert mi 25 éves tanári műk idésednek nemisak egy-egy szakát kisértük figyelemmel, de megfigyelői, méltánylói és elismerni valánk sikeres fáradozásaidnak az egész 25 éves korszakon át, mely idő alatt, sokszor nehéz és viszontagságos körülmények között, mijd derűsebb időket érve, d; iskolánk iránt folyton a legbensőbb ragaszkodással hivatásod ránt a legönfeláldozóbb olaadássil viseltetve, jól rászolgáltál arra, hogy mi nyajtsuk neked a hálás elismerés legelső s legsűrűbben font babérkoszorúját. Mt mir 32 éves főgym i isiumunk még zsenge korát élte akkor, a mikor a kies Gő.nör v4rmegye bírczeiről az alföldre leszállva, helyedet tanintézetünkben teli ifjúi hévvel s a protestáns m tgyar tanagy iránt érzett mély és igaz lelkesedéssel — elfoglalód s közkatonája lettél az ügybuígó protestáns tanférfiak, a Vandrákok és Hazslinszkiak lelkes seregének, kik szűk javadalmazással ellátva, kedvezőtlen anyagi viszonyok alatt görnyedve s egyedül a migyar tanügy iránti lelkesedés szent tüzétől vezéreltetve, magas szinvonilra emelték s azon meg is tartották a migyar protestáns tanügyet. Sokan emlékezünk azon időkre, a melyekre teljesen rá illett a középkori példaszó, mely szerint „a kit az istenek m;ggyülöltek, oktatóvá tettek". Neked is kijutott ezen időszakból, mely — Istennek hála — már múlóban van ugyan, de fájdalom nem enyészik el azzal a gyorsasággal, mely a migyar tanügy érdekében kívánatos volna s mert te ezen nehéz időkben is csüggedetlenül szolgáltad iskolánkban a migyar tanügyet s mert a téged állásod elfoglalásakor lelkesített ifjúi hévcsikhamir tettekké vilt s a buzgó törekvés érdemet érdem után szült; mi, 25 év múlva, bízvást róhitom fel ezt különös érdemedül, s úgy mutathatok rá amiz évekre, mint olyanokra, melyek, mint a katona hadi évei, érdem tekintetében méltán kétszeresen számitandók. A téged, mint tanférfiut jellemző erények, a csüggedést nem ismerő kitartás, a szigorú kötelességteljesítés, a lelkiismeretes munkásság pílddnyképévé avattak az ifjú nemzedéknek s tanártársaidnak, üdvére és dicséretére váltak, s hírnevet szerezni segítettek iskolánknak; hasznos és munkaképes polgárokat neveltek a hazának, melynek m i a nagy nemzeti feladatok megoldása terén munkájukkal közreműködő honfiakra égető szükség van, Hogy megállja helyét a gyors haladás korszakában, a nemzetek lázas versenyében. Jól képzett tanítványaid szép számi s ezek kőzött nem egy jeles férfiú emelkedése bizonyítja, hogy 25 éves tanári működésedre jogos büszkeséggel s a hiven teljesített kötelesség boldogító érzetével tekinthetsz vissza. Érdemiidet tetézi, hogy tanári működéseden tul is nigy buzgalom uil feleltél m;g kötelességeidnek, úgy is, mint ezen tanintézetnek 8 év óta igazgatója, úgy is, mint főgymusiuraá fejlesztésének egyik kiváló tényezője, kinek intézetünk felvirágzásában, s abban, hogy a 32 év előtt elültetett gyenge csemete terebélyes iává fejlődött, s a rozoga sajkából a tengereu bizton haladó hatalmas hajó lett, oroszlánrésze van. Igazgatói működésedben bölcs körültekintés vezérelt mindenkor, s az igazságos szigor mellett a méltányosságot sem tévesztetted szem előtt soha, s finom érzékkél akarják is — tartani. — Miért ne? . . . Bizouyitsa be valaki, hogy nem ugy van. A régészet mellett Lipiucs T.tmás, még nem is olyan régen, egyike volt a városabeli állatvédők legbuzgóbbikának. No hiszen, ő előtte kiuozta légyen valaki a lovát! Azjnnal dutyiba tótette, vagy pénzbirsággal sújtatta, hacsak rend irt kapót a közelben. Bámulatos erélylyel védelmezett mindenféle állatot a bántalom, a brutalitás ellen. Aztán nem is annyira jószivből cselokedte ő ezt, mert hiszen a reá szoruló embertársaival sem szokott jól tenui, szivét a szerencsétlen könyeí soha meg nem hitották, miut inkább uri divatból. Tagjává lett az állatvédő egyesületnek s uton-utfélen tráncsoskodék, akkor is, mikor uem volt rá szükség. Ü^ybu'.galmáért temányteleu szidalmat, sőt egyszer verést is kapott. A miut u,'yauis egy vidéki gyümölcsárus em ber csökönös sza:narát abrikolta, Lipiucs arri menvén, beleivatkozott a dologba, mire a felbőszült hegyközi ember kapta ma^át, a p:-ieiiminált fenyítéket kétfelé osztván: egyik felét a szamaráuak, mísik felét pedig Lipiucs Tamás fogadatlan prókátornak ostornyelóvel ott, helyben ki is szolgáltatta. A szamaras embert megbüntették, de Lipiuc-iuak azért mégis csak fájt a háta, meg a válla köze. — Kellett ez a tekintetes urnák! mondá neki kesernyés iróniával a gizd uszonya, mikor az ütésektől megkékült hátát hidegvizes ruhával borogatta, — minek avatkozik holmi sz tmirhistöriikbt ? DJ Lipiucs nem engedett. A legyeket azu'án is kihajtatta a szobijából s bi valaki előtte egy kutyát megütött, azt rendre utasította, még össze is szidta. A hol lehetett, p -ozelitákat gyűjtött az állatvédelem nemes eszmíjéusk ziszlój i alá. Síi a mi több, vegetáriánus lett empi állat vélelemből. Mi már azoubin kizárólag esik régész. Az állatvédiegyletból kilépett s az ételuemüek között épen a sült hust szereti legjobóau. Elmondom röviden, miért tett le Ltpinea az Állatvédelemről s a növónyevésről. A szomszéd városban meghilt egy szintén igen szenvedélyes régész, kinek még értékesebb régiséggyttjtemiuye volt Lxpincsónál is. Rigi közmondás lévén, hogy „Figulus fi ;uluin odit," az igazat megvallva, bixony uem uagyou szerette Lipiucs az ő szerencsésebb versenytársát. Irigyelte annak nagy műbec»es«l biró, gazdig gyűjteményét. Egyszer az irigyelt vetélytárs hirtelen meghálván, örökösei, kik egy ptr uj csizmlt többre néztek s«áx régi saruail is — lettok volna bár azok Miieséi — a* egész gyűjteményt nyilvános árverésre bociitották. kt árverét napját, hírlapik ujin kihirdették miudenfelé. Ltpiucs Tina ti az öröm miatt alig győzte várni az árverés nipjit. GmJolta migában. m»jd milyen potyán jut ó ott egyik -másik mű tincshez. Árverés előtt való nap egy szegénysorsu földmivest fogadott meg fuvaroinak — ki éppen a szomszédjában lakott — meghagyván neki, hogy jó ülést csináljon s hi csak lehet, ne teogerikóróból legyen s ugy készülj iu, hogy másnap hajnalbin indulnak, Az árverés reggeli 9 órára volt hirdetve. U^y okoskodott Lipincs Tamás, hogy hiszen három mértföguyi utat, jó időben cs k megtesz 4 óra alatt a legrosszabb két ló is a világon. Ezért reudelé magához a kocsit reggeli 4 órára. János ga*aa a mondott időre eló is állott. Eindeltak, ószi idő lővén, még sötét hajnalon, A lovak eleinte mentek, mendegeitek. Mir t. i. ha nem koezogtak, hát poroszkáluk. Osaihamir kitűnt azouban, hogy a szaladái nem passiója*. Ha egy kicsit koezogtak. mindjárt köhögött, vagy egyii vagy mísik. Különösen a rudast szorította a keh nagyon. Oyau'or mind a két végén köhögött txegényite János gazdi csak biztatgatta őket szóval, ostorral, ae biz azok egy mértföldnyi forma ut után már minaig j >bbin pnhultak. Szein'átom Ist fogyott, illant belöUlí a gőz, mint a rosz kazánból szokott. Lipiucs Tttnás csu{>*