Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-01 / 40. szám
„IN Y I B V I D É K." vendékeket fölvenni. A régi szervezet minderről nem intézkedett. Nevezetes ujitása a szervezetnek az is, hogy ezentúl iparos tanoncz-iskolába s-gédeket is lehet fölvenni, akár az összes tantárgyak, akár csak az általuk választott tárgyak tanulására és a rajz gyakorlására. Az egyes osztályokba fölvehető tanonczok számát is előuyösebbsn állapítja meg; t. i. az eddigi 70-el szemben a maximum ezentúl 60 tanuló lesz, a rajzosztályokba pedig 40 tanulónál többet nem enged fölvétetni. A tanulókra vonatkozó rendtartási és fegyelmi szabályok több tekintetben előnyösebb intézkedéseket tartalmaznak. A mi p?dig a tanerőket illeti, uagy fontosságú változások állanak küszöbön. A tanerőktől ezentúl külön ipariskolai képjsitést követel, kik egy külön, e czélra kinevezett bizottság előtt tesznek vizsgálatot. A 1landó alkalmazást csak ipariskolákra képesített tanerők nyerhetnek. Az uj szervezet továbbá tüzetesen megállapítja az iparos tanoncz-iskola bizottság és az I fokú iparhatóság teendőit és hatáskörét, valamint a főfelügyelet gyakorlását. A legfontosabb ujitás azonban a tantervben van. Az uj tanterv ugyanis a gyakorlati élet követelményeire van alapítva. Mind az, a mit a modern iparosnak is ismernie kell, benne van a tantervben, mely kiküszöböli a mostani szab ílyzatnak azt a nagy hibáját, hogy általános kívánalmakat h itároz meg, az iparos élettel nem számol és sok tekintetben túllő a czélon. Az uj tanterv praecise meghatározza, mit és mennyit, hogya i és minő irányban tanítson a tauitó. Az uj tanterv egyformán megfelel a fővárosnak és a vidéknek, városnak és falónak. Külön sp.xiális tantervekre szükség nincsen és ne is legyen A tanterv a következő tantárgyakat írja elő J oktatás és a hozzáfűzött reáloktatás, üzleti fogalmazás, ipari számvetés és könyvvitel. A tanterv lényeges változtatást tüntett föl a rajzoktatásnál is. Uj rendelkezés, hogy a tanonczok iparágak szerint való csoportosítás mellett már ez iskolákban is szakrajzolásban gyakoroltatnak. Óriási előnye és kiszámíthatatlan baszna lesz ebből a jövő iparos-nemzedéknek. Adja isteu, hogy ez uj rendelkezések mentül előbb verjenek gyökeret hazánk minden vidékén s váljék hasznára iparosaink nevelése hazánk iparának is. A miről neui szabad megfeledkeznünk. A mely nemzet nagyjait kellően megbecsüli és tiszteli, önmagát tiszteli meg. 0 y axióma ez, melyet nemcsak a történelem, hanem a mindennapi élet is igazolni kepes. A régi görögök ós rómaiak" országosan ünuepjlték az olympiai győzőket, a nyilvános verseuyek győztes bajnokait s az ujibb kori népik is kegyeletes emlékezettel áldoznak nigyjaik emlékének; éltökben kiváló tiszteletben részesitik, hali 1 uk után pedig a művészet segélyével örökítik meg emlékezetüket. És nemcsak a politikai nagyságok részesülnek e megtiszteltetésben, hauem általában a nemzetek anyagi és szellemi zászlóvivői, a kik hazájuknak, nemzetüknek egy, vagy más módon dicsőséget s elismerést szereztek s lángolméjük — Ne mesélgessen nekem itt, Ba'ázs Btcd! Semmit sem halok magától. Bjszélgetnek. — Hillod Csopák, azt mondják, hogy bizoiiyosaa meg vagyunk halva. És csakugyan e szavak hatoltak le a mélybe az eltemetettekhez, — Mi közünk hulláikhoz? Érdemes is annyit bajlódni, hogy a szétroncsolt tetemeket megtaláljuk. — Gazember! — kiáltott Csopák. — Legalább csontjaikat kell szentelt földbe teu nünk — folytatta egy hang, melybau a falu lelkészbe ismertek. — Rajta finm, folytassátok! Kitörő hahota volt a kapás emberek válasza. Csopák alig lélegzett, uehogy egy hangot is olszalaszBzon a szóváltásból. Az izzadság gyöngyözve ütött ki homlokán. Néhány pillanat múlva a kapavágások újra elkez dődtek, a taligák nyikorogva szállították tova a fo'dtörmeléket. — Folytatják a muukát. — Ismerted Kisót, ugy e Gyuri, mikor olyan szerencsétlen, elhagyatot volt? Senki lányának nevezték, mint talált gyermeket. Azaz hogy sohasem is volt gyermek. Hat éves korábau mostohái elküldték a háztól. Szolgálatba állott, verte gazdája, verték a gyermekek az utczán, sohasem adtak neki egy játékot, egy csókot, egy czirógatást, egy jó szót; szegénykének szüksége volt rá, hogy szeressék. Én megszerettem és azt mondtam magamban, szeretni fog ő is, ha látja, hogy fjgok kedvében járni. Megkértem feleségül. Előbb uem akarta hinni, hogy komolyan beszélek. Eugem gazdagnak mondtak, válogathattam volna a környék legszebb és legtehetősebb lányai közül. De mikor meggyőződött ró a, hogy igazában beszélek, láttad volna te, hogy megörült. Sirt és kaczagott egyszerre. Megcsókolt, megölelt s l g é. r t?' h° gy bol( i°gg á f°S tenni. — Szavát tartotta. Te tudod Gyuri, olyan sokszor jöttél hozzánk, tudni fogod, hogy boldoggá tett. sugaraival nemcsak egy szük körnek, hanem egy egész országnak, sőt az egész világnak tündököltek. A magyar nemzet sok ideig elmulasztotta, hogy nagyjainak emlékét külső látható s maradaudö jelek á'tal is megörökítse. A magyar nép elégnek tartotta, ha Árpid, Szent István, Mátyás Rákóczy és más uagy történelmi alakjainak emlékét szivébe zárva meleg szeretettel övezte körül s dalban, mesékben, legendákban hagyta firól-fira szent hagyományként ezek emlékének tiszteletét; emlékek, szobrok épen mm, vagy csak nagyon esekély mértékben voltak hivatva az elhunyt nagyok, e lehulló csillagok emlékét megörökíteni, sőt sok szellemi nagyság az élet megpróbáltatásaival, lenézéssel, gunynyal, üldöztetéssel volt kénytelen közöttük egész életén által küzdeni. Ujtbb idők, a közműveltség és a czivilizátió térfoglalása azonban ujabb szillemet teremtett e tekintetben a magyar nép között is s előnyösen változtatta meg a nemzet jobbjainak gondolkodásmódját.. Kezdjük napjainkat életükben is elismeréssel környezni, haláluk után pedig kegyelettel örökítjük meg emlékeiket őrizzük hagyományaikat, összegyüj'jük s kellő becsben tartjuk ereklyéiket. És ez igy van helyesen. A kegyeletnek ily nagy ünnepélyére készül a magyar nemzet a legközelebbi n ipákban is, midőn Jókai Mórnak, a magyar nemzet jelenleg élő legnagyobb irójinak s költőjének 50 éves írói jubileumát szándékozik megünnepelni. Jókairól kell-e hosszan beszélni a magyar nép előtt? Hiszen az ő neve egy oly rengeteg tárgy, milyről nemcsak egy hírlapi cíikknek, nem leint kimerítően irni, de óriás nagyságú könyvek kellenének ahoz, hogy az ő irói érdemeit, a magyar nemzetre és közszellemre gyakorolt befolyását cak megközelítőleg is méltányolni tudjuk. — Külö tben is van e inagyír ember, ki őt nem ismeri? Azt a rendkívüli láugészt, ki csodálatos módon tud teremteni, azt a bámulatos szorgalmat ós tevékenységet, melylyel művei alkotásában valóban meglepi a világot; azt az igazi magyar érzést és gondolkozásmó dot, mely az ő legkisebb művét is á'hatjt, azt a csodálatos varázshttást, melylyel ő az olvasók szivének húrjait rezgésbe hozni, őket elbűvölui, magival ragadni s lelkes désbe hozni tudji? Vagy képas volna e bármelyikünk is elfeledni valaht azon gyönyört, szellemi élvezetet, melyet Jó'tai műveinek olvasása alkalmival éreztünk ? Bizonyára nem. Kitörülhetetlen betűkkel vau az ő neve mindnyájunk szivéuek, lelkének órc.lapjára bévésve. S vájjon ezen tisztelet, ezeu meleg ragtszkodás nemzetünk láuglelkü költój; iránt, nem keres-e önkény teleuül is alkalmat a kitörésre szivünkből most, midőn oly kiváló alkalom kínálkozik tiszteletűik adójának lerovására; midőu hálákat kell aduuuk az Isteni goudviselésuek azért, hogy nemzetünknek e kiváló jelesét oly sokáig engedte élni s munkálni, hatni a mi javunkra, nemzetünk, hazánk dicsőségére, mindnyájunk büszkeségére? . . . Azt hiszem, nem kell hosszabban biszélnem arról, hogy a műveltség és hizafiis érzület elutasithatatlan követelménye, hogy mi is, miként hazánk többi művelt lakossággal bíró városai, kedves kötelességünknek ismerjük a uagy költő iránt hálánkat, elismerésünket kife jezni ez ünnepélyes alkalommal s mir életébeu olinyujtani a magyar írók fejedelminek az elismerés koszorúját a pálmaágat, legalább oly módon ős oly eszközök által, a milyenekkel szerény képességünkhöz képest rendelkezünk. És ezeu mód, ezeu eszköz, melyet a legszebb polgári erény jutalmául mi is felhaszuálhaluiik. az, ha a uagy költőt más magyar városok példájíra, Nyiregyháza városa is díszpolgárává választja meg. E', a legkisebb, mit tehetünk és meg kell teunü ik, ha a hálátlanság bélyegét maguukra süttetni uem akarjuk Ez nem politikai kérdés, hanem az igaz hazafiúi érdem csekély elismerése. Felre kell hát tenni ez alka— Bilázs bácsi! Btlázs bácsi! Ugy tetszett, mintha a csákáuy-ütéseket most már közelebbről hallanám. 1 — Láttad, hogy milyen hizelgéss :1 vett mindig körül. — Az ütések nem olyan tompik már. 11a! hogy hogy koczczan a vas a kavicson. — Tudod, hogy részegített meg csókjával, tudod hogy fogadkozott s hogy esküiö.t örök hűséget. — Mir egészen küzel vannak, a fold megmozdu't körülöttem. Jöuuek, itt vannak. — No hat Csopik Gyuri, ez az asszony hizudott, ez az asszony megcsalt eugem akkor. — Amott a napvilág, Btlázs bácsi! Nézze a uyilás tágul, a levegő megcsap'a a hmlokomat. Mjgszabadullünk. Már látok egy darabka eget. Igeu, igeu. Vigyetek ki. Megszabadultam ! — Veszve vagy nyomorult! Mjghtltál . . . EÍ az asszony megcsalt, mondom te voltál a szeretője ! — Bilázs bácsi, isten látja a lelkemet . . . — Meghalsz! A reugeteg kő fejed fölött öiszezuz, agyon nyom. Agyvelőd kifrecseu. C.ontjiid morzsára törnek. Még neháuy psrcíig, fájdalom, csak rövid ideig, iszonyú fájdalmak közt fogsz vivódui. Azután véged lesz. — Itt vannak, látóin őket. I le, ide! M:g eiels. Mmtsetek meg. — Mondom, megh ilsz. H >gy is uem gon hltad meg. mikor ide hívtalak a ku fba, hogy iuueu uem menekülsz ki? Nem féltél, nem furdtlt a lelkiismeret ? Hitted, hogy örökké büutetlenül fogsz maradni? — Ide, ide, ide ! — Nem menthetnek meg boszu u elől, Gyuri! — Miudeut láttam, mindeure gondoltam, mindent élőkészi tettem. Éo alkalmtztam ugy a falhoz azt a uagy követ, hogy összezúzzon, hogy gyönyörködjem h tlálkllzdehnedben. E i készítettem életem feládozásával ezt a gödrőt, hogy tanúja lehessek szenvedéseidnek, ha ue.n is látlak a sötétben. — Ilii' istennek! itt vannak I lommal a politikai érzületet, a pártérdekek biráló szempontját s igaz tisztelettel adózni elfogultság nélkül ez aktusnál a magyar költők királyának. Azt hiszem, akad a városi képviselőtestület fogékonyabb tagjai közt, a ki az erre vonatkozó indítványt meg fogja tenni s meg vagyok győződve, hogy az indít vány a városi képviselet összes tagjai közt igaz méltánylással és lelkesedéssel fog fogadtatni. Ajánlom ezért a képviselőtestület figyelmébe Jókai Mór koszorús költőnknek Nyiregyháza város díszpolgárává leendő megválasztását! Lapunk e száma első lévén az uj évnegyedben, tisztelettel kérjük az előfizetések szíves megújítását. Hitralékos előfizetőinket s ezek kőzött a községek t. elöljáróságait tisztelettel kérjük, hogy a hátrányban lévő dijakat lapunk kiadóhivatalához mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Nyíregyháza, 1893. szeptember 30. Tisztelettel a „Nyirvidék" kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye őszi rendes közgyűlése e hó 10 dikéu és a következő napokon fog megtartatni. A közgyű ésnek sok és nevezetes dolgokban való elintézni valója lesz. A tárgysorozat 83 pjutból áll, a legkülöu bö:őbb természetű ügyekkel. Az első p)nt miudjirt az alispán jelentése. L^sz választás is a közgyűlésen. Gil E'ek, Bary Bála, Bodnár Utváu, ifj. Szunyoghy B jrtalan ós Koruis Ferencz törvényszerint kilépuek a közijazg. bizottságból s az ő helyük választás utjiu lesz betöltendő. E'.eu kivül újra kell megalakítani az igazoló választmányt, a lóavató bizottságot s e gyűlésen fog a kisvárdai járási szolgabírói állás is betöltetni. — A tárgyalandó miuinzteri leiratok között nevezetes a belügyminiszternek a tisztviselői fizetések emelése dolgában hozott határozatot jóváhagyó rendelete, továbbá a kisvárdai kórház átvételéről szóló. — Targyaltatui fog ugyancsak a belügyminiszter leirata a törvényha'ósági távbeszélők ügyében is. — Előkerül a közgyűlésen — Djbreczen stb. tör vényhatósági városok átiratai révén, — a főrendiház reformálásának kérdése is, valamint Nógrád vármegye átirata az államellenes izgatások ügyében. — Dr. Jósa András vármegyei fóorvos jelentését a mult óv egészségügyi viszonyairól szintén tárgyalni fogja a közgyűlés — A nyiradonyi, nyir acsádi és szent györgy ábrányi nemzetellenes üzelmek ügye a közigazgatási bizottság átirata alapján kerül a kö gyűlés plémuma elé, ugy sziutén a szolgabírói hivatalok személyzetének szaporítása is. — A közgyűlés iránt a törvényhatósági bizottság tagjai bizonyára élénk érdeklődést fognak tanúsítani. — A szabolcsmegyei honvéd-egyestilet részéről, az 1849 ik október hó 6 ik napjiu Aradon martyr halált szeuvedett 13 honvéd tábornok kegyeletes emlékére október hó 6 ik napján a helybeli ref. templomban délelőtti 10 órakor, a dalárda szíves közreműködésével isteni tisztelete- fog tarrtani. — Ülések a vármegyén. A vármegyei fegyelmi vála3ztmáuy október 4 dikén d. u. 3 órakor ülést tart, Az árvaügyi felebbviteli küldöttség október 12 dikén d. u. 2 órakor ülést tart. — Kinevezések. Kállay András főispán ur ő méltósága az újonnan rendszeresített két utibiztosi állásra Stépán Elek uyiregyhizai és Vidovich Antal thassi lakost neveste ki. — Felebbczés. A város képviseletének ami hatá • rozata ellen, melylyel 27 szóval 5 ellen rágalmazónak jelentették ki lapuuk és a Nyíregyházi Hírlap* ama czikkiróit, kik az építkezési dolgokról e két lapban meg— Míg nem Mikor egészen közel lesznek, s már csak kezedet kell kinyújtanod, hogy megmenekedjél, akkor lábaimmal rád hengergetem a követ ós meg leszek boszulva! — Irgalom! Könyörület! — Hát te irgalmaztál-e? Könyörültél e rajtam? — Ártatlan vagyok. Nem ismerem a felességót. Soha sem láttam. Nem szeretem, utálom. — Alávaló! Megtagadja szerelmét. — O'J irgalmazzon! Élűi akarok. Jaj nekam, Bilázs bácsi, az istenre kérem. Kisó nevében könyörüljön. Lássa, meghalna, ha én meghalok. Ne legyen gyilkosa. — Ott vannak; élnek. Látom Csopákot — hangzott a lelkész szava. — Rajta, csak még egy kissé. — Bikülj ki lelkeddel, — dörgött Gyengő Bilázs. — Imádkozzál Gyuri, mert véged van. A roppant kő megmozdult. Irtózatos ordítás tört föl a mélyből, az emberek rémülten futottak szanaszét. Még egy földszakadás következett s ez egyszer aztán hiába való dolog lett volna mentésre gondolni. V—r. T.ircza a gyümölcsösből. A kánikulai napok heve a tavasz zseuge virulásáról az érés korszakába vezet át. A tenyészet titkos működésének teljes fokozott erejével mártja ecsetét a legelütőbb ós legbujább színekbe, a természet valódi orgiája az, mely az érés időszakát jelöli. A virágok ós hímes lepkék eszményiebb fejlődósfokát a gyűmölcsidőszak váltja föl. A természet a maga költői ós csillogó ábránd-képeitől hasznosabb, tartalmasabb munkásság útjára tér. — Épen miként az ifjú erő, mely czéltalau alkotásában fáradva ki, végre is megtalálj i az igaz utat, melyen rendeltetéséhez híven érvényesítheti magát A természet nagy tónusai, melyek télen át legegyhanguabbak, őszszel a legváltozatosabbak, s tavaszszal legbájolóbbak, nyár folyamán öltik magukra legerőteljesebb árnyalataikat. Mint minden, ugy a szinek is a
