Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-03 / 36. szám

,N Y í B V I D É K. Az esperességi szabályrendeletek megalkotására — bevárván e tekintetben a kerületi gyűlés intézkedését, — kiküldettek: Mijeiszky Béla, Miieray Lijos, Nemes Károly, Martinyi József ós Werner Gyu'a. Ezután a tárgysorozatban fölvett ügyeket tár gyalta a közgyűlés s délben a „Paesir.a" vendéglőben bankettre gyűltek össze a közgyűlés tagjai. A délutáu folytatólagosan tartott közgyűlésen bizal mas megállapodás történt arra nézve, bogy a választás alá kerülő egyetemes felügyelői állás betöltésével az egyházmegyéhez tartozó egyház községek szavazataikat, — az ág. evang. egyház oly nagyérdemű, tevékeny ós kiváló egyéniségére, Br. Prónay Dezsőre fogják adui. A közgyűlés vidéki tagj ii csütörtökön utaztak el városunkból. A kolera. Nekünk itt — .kolera fészek" Subolcsraegyében, tintás ujju ujság-irókuak ex offi külön rovatot kell nyit uunk, — akár kell, akár nem — a koleráról 1 Az a bizonyos „drezdai egyezmény," a „sárga zászló," amilyenué most Z>.b)lch vezér kezében a lobogó átváltozott, a rémület-keltésnek és szenzáció hajhászásnak a pesti ólom bányákban (szerkesztőségi bürókbau) kiizzadt, pitentre méltó szó virágai mind csupi óles sarkantyú vágások a mi oldtlbordáiakon, h)gy: no ti szegény, naiv vidéki újságírók, ott S:abo!csban, itt az idő, most mutassátok meg, hogy ti is „újságírók vagytok ! Lenonduak erről a dicsőségről! * * * E,;y két szívunk azonban mégis vau, mielőtt a legmagasabb lenézés előtt beadnánk derekunkat. A „Pesti Hirlap" fölfedezte Ázsiát Nyíregyházán, a „Budapesti Hírlap" temetetlen emberi holttestek tömegeit látta Dembrádon, az „Egyetértés" pelig az ő lepedőuyi tekintélyével rámutat a un vármegyénkre, kitűzvén rá a „'árga zászlót," hogy ez a következménye annak, ha a szolgabirák egyebet sem csinálnak, mint hogy a kormány jelöltjei mellett korteskednek. * * * Nagy kár igazán (hiba ugyan igy sem esik sem miben,) hogy valami akasztás, vagy legalább valami „büdi rablógyilkosság" uem kerül elő most Nyíregyházán. Lenne akkor itt pesti újságíró bőveu s élve az alkalommal, talán meglátnák Nyíregyházát is az „Áisiában." Mert mégiscsak rosszul esik az nekünk itt a „provincián," hogy — miután rövid 10 — 15 esztendő alatt, nagy igyekezettel és még nagyobb zsebbeli valoságos áldozatokkal, egészen csendben és lármát nem ütve, olyan sok miudeut létesítettünk; egy kis kolera-járvány (ami egyóbbként tavaly az ország fivárosába 1 vetette meg fészkét) elég ahhoz, hogy a mi sok pipirosu és nagy tekintélyű országos lapjaink bennünket rögtön Ázsiába depKtáljiuak. (Tessék elhinni, hogy erősebb hitű 48-as polgártársaiuk között nagy a gyanú, hogy az önök emlegetett ujság-czikkeit a kamirillának va ami ügyes fölbérelt enbere irta.) De azért mi a világért se megyünk Ázsiába. * * * Dr. Heiszler József ur, a dombrádi ev. ref. egyhíz nagy tudományu lelkésze terjedelmes „Válasz"-t küldött be hozzánk a „Nyirvidók" legutóbbi számában megjelent „Kolera" caikkre. Ebben a „Válasz" ban olyan cinizmussal vádol beunüuket a nagytiszteletü ur, melyet vissza kell utasítanunk. Beküldött czikkót megőrizzük és — a dombrádi ev. ref. egyház valamelyes jó czélja javára ezennel 50 magyar koronát ajánlunk föl, ha akad olyan jury,,mely igazat fog adni a uagytiszteletü űrnak, aki a mi múltkor irott czikkünkből („A kolera") azt olvasta ki: hogy Szabolcsvármegye olvasó közönsége Dombrád helyzete ós eljárása fölö'.t kaczagott. Mert mi bizony azt irtuk — és ezzel visszatérüuk a megszakasztott témához — hogy a fővárosi sajtó, fölszabadítva a belügyminisztériumnak szerintünk helytelen publikálója által (amelvlyel tudniillik S abolcsvármegyét ama bizonyos „kolerafészek"-nek deklarálta) oly rémséges dolgokat irt, festett vagy talán inkább meszelt a mi vármegyénk kö'.igazgatási állapo tairól, hogy azon méltán ós igazán kaczigott e vármegye ujság-olvasó közönsége. * * * A vármegyei járvány-bizottság keddi ülésén dr. Miskolczy Imre miniszteri biztos jelontést tett a vármegye területén tett, s személyes meggyőződésen alapuló tapasztalatairól. A miniszteri biztos úrnak e jelentésére vonatkozó lag közöljük itt szó szerint a vármegyei jírványbizottság keddi üléséből a következő ezt tárgyazó részt: , Dr. Mi>kolczy Imre miniszteri biztos előterjeszti a bizottságnak, miszerint a m. kir. belügyminiszter által a vármegye területére kiküldetvén a végett, hogy a közegészségügy megóvása és a kolera terjedésóuek meggát • lása czéljából elrendelt felsőbb hatósági intézkedéseknek mikénti végrehajtását ellenőrizze, < zen küldetésének eleget teendő a vármegyének kolera által fertőzött községeit legnagyobb részben beutazta s örömmel hozhatja tudomására a bizottságnak, hogy az általa megtekintett községekben mindazon óvintézkedések, melyek a törvények és kormányrendeletek által előírva vaunak, teljes korrektséggel és odaadó munkássággal nemcsak a kolera veszélyének behatása alatt ezen évben, de már a mult évben is végrehajtva lettek. Ép ezen indokból kifolyólag sajnálattal vett tu lomáit egyes lapok azon alaptalan közléséről, melyekben Szabolcsvármegye ellen az óvintézkedések végre nem hajtása miatt vádat emeltek. Ugyauazórt kedves kötelességének tartotta a m. kir. belügyminiszter úr ő nagyméltóságát a fent előadottakról és az utóbb jelzett közlemények valótlanságáról meggyőzni, kifejezést adván annak, hogy a vármegyében ugy annak alispánja, mint főorvosa által az általános közegészségügy megóvása érdekében minden lehető munka és fáradság kímélése nélkül teljesen végrehajtva lett. * * * Miklós Lá-zló alispán, dr. Miskolczy Imre mininz teri biztos kíséretében a mult hó 30-áu ismét körútra indult. T. Lök, Dob, Dada, Rakamaz, Szabolcs, Bilsa, Vencsellő, Gáva, Berezel, Ibrány, N. H dász, továbbá Kará«z, Kisvárda, Dombrád, Thass ős Pátroha községeket láttogatták meg, s mind e községekben ugy az általános közegészségügyi intézkedések miként való végrehajtása felől, valamint miudazon házaknál, hol kolerában megbetegedések és halálozások történtek, személyesen győződtek meg a desinficiáláa keresztül viteléről. És — általában véve konstatálhatjuk, hogy ez a szemle ut is megerősítette a miniszteri biztos úrnak a járvány bizottság mult hó 29 iki gyűlésén tett ama kijelentését, hogy Szabolcsvármegye hatóságai a legutolsó határig megtették kötelességüket. T.-Dadán dr. Harsányi Károly ellen az alispán fegyelmi eljárást rendelt el, mert egy fertőtlenítő eljárásnál személyesen nem jelent meg. ügyszintén elrendelte az alispán a fegyelmi eljárást dr. Braun Fülöp buji körorvos ellen, mert a fertőtlenítő eljárást elkésve s nem az utasítás szerint eszközölte, dr. Szabó járás orvos ellen, mert a járvány ideje alatt Ibrány községében meg nem jelent, s végre az ibrányi községi főbirót 10 frt pénzbüntetésre Ítélte, mert nem gyakorolta a kellő felügyeletet a kolera betegek mellé rendelt őrök felett. • * * Somlyódy János kisvárdai járási szolgabírót az alispán állásától felfüggesztette, azért, mert a szolgabíró Egyházmegyei közgyűlés. A hegyaljai ág. ev. egyházmegye a héten kedden és szerdán tartotta meg közgyűlését Nyíregyházán, az esperesség legnagyobb egyházának városában. A közgyűlést eredetileg a szatmlrmegyei Kölesén kellett volna megtartani, de az ott kiütött kolera járvány folytán a később „kolera-fészek" nek deklamált Szibolcs vármegye szókvárosának jutott a szerencse, hogy az egyházmegyei gyű ós érdemes tagjait vendégekül fogadhassa. A belügyminiszternek a „drezdai egyezmény" ér elmében kiadott publikációja, a miga szabályszerűen hivatalos ós borzongató kifejezéseivel sem volt képes arra, hogy visszatartsa az esperességi kerület vezérlő férfiait attól, hogy ezen a „veszedelmes" (!) helyéu az országnak, zöld asztalnál tanácsot ülni megjelenjenek. 'V A kedden d. u. 5 órakor tartott „gyámintézeti isteni-tisztelet" utan, mely alkalommal Kovács Audor, a h.-vécsei ág. ev. egyház fiatal lelkésze tartott igen szép egyházi beszédet — szerdán reggel 8 órakor vette kezdetét az esperességi közgyűlés a templomban. Farbaky József fíesperes ós Radványi István felügyelő elnököltek. Reszt rettek a gyűlésen: Radványi István kir. tanácsos, esp. felügyelő és Farbaky József fóesperes elnöklete alatt: S. Aruótról Turóczy Pal alesperes lelkész, Debreczenből: Weszter István felügyelő, Miterny Lijos lelkész, Steinacker Sándor, Szliuka Istváu gondnok, Holczhammer István tanitó. Faucsalról Nemes Győző tanitó, H.-Vécséről, Kovács Andor lelkész. Miskolciról, Hronyecz József h lelkész, Wolfgang Lijos tanitó. Kütine Adolf, Sztankóczy Mihály, Mezey Pál, Nagy-Bányáról Rtszdorfer János lelkész. Nyíregyházáról: Májerszky Béla felügyelő, Bogár Lajos isk. elnök, Gedu'y Henrik s. lelkész. Pazár István esp. jegyző, Széuffy Gyula, Werner Gyula, Stoffan Lijos, Mráz Károly, U.tcsánszky Lajos, Rúzsa Endre, Ruman Andor, Kubicska I tván, Schön Dániel, Fazekas János, Petrikovics Pa.1, M U János, Gerhárd Siinuel, Schnitzer Ágost, Biczkó L'jis, Nagy Lajos, Droppi Ede, tanítók, Pataky L'jos gond nok, Barzó János, Csengery József, Topscher János, id. Lipták Dáuiel, Palicz Miuály, Bencs Líszló, Szopkó Alfréd, Moesz Bóia egyháztanácsosok stb. — Szántóról: Czékus Ltszló lelkósz ős Nemes Líszló gondnok, T illyáról: Drozsnyák Gyula felügyelő, Híjász Pal lelkósz, Fiedler Sándor tanitó, Tokajbó.: Bollner Kiroly felügyelő, Mik ler Sándor v. lelkósz, nyíregyházi fógymnasium részéről: dr. Meskó László felügyelő, Martinyi József igazgató, Leffler Sámuel, Porubszky Pál, Chotvács Ágost, dr. Vietórisz József, Morauszky Ferencz, Mészáros Ferencz, Eltscher Simon tanárok. Radványi István esperességi felügyelő íyitotta meg a közgyűlést, nagyszabású beszéddel, melyben a szente sitett zsinati törvények által megszabott uj irányokra rámutatva, kifejtette az egyház tevékenységének a leg közelebbi jövőben való programmját. Farbaky József főesperes olvasta föl ezután, miut az egyházmegye vezetője terjedelmes jelentésót, általános figyelem kőzött. A f. szept. hóban tartandó egyházkerületi közgyű lésre kiküldetnek — Radványi István esp. felügyelőn, Farbaky József főesperesen, dr. Meskó Líszló figymn. felügyelőn és Mtrtinyi József igazgatón kiv 11 kik hivatal ból tagjai az egyházkerületnek — Míjer.izky Béla, Materny Lajos, Kulcsár Kiroly, Kovács Andor és a két tanitó-egylet később kijelölendő egy egy képviselője. Megejtettek a most alkotott zsinati törvények elő irása szerint a választások, melyek szerint: ellenőrré Kubassy Gusztáv, számvevővé Szohor Pál, az esp. törvényszék tagjaiul: Somogyi Gyula, Liszki Nindjr, Beu ezur Miklós,, Mijerszky Béla, Bartholomaeidesz János, Turóczy Pál, Miteruy Lijo3, Czékus László, Mirtiuyi József, Wolfgaug Lijos ós Mráz János, utóbbi jegyzőül A számvevőszék elnökéül ujabban Materny Líjos eddigi, páratlan buzgalinu és szakértelmű számvevőszéki elnök. „Miért láttál?" Bocsásson meg nekem Jókai, hogy Gmzaga Ju'iáról irt tárczáját elcsenem, vagyis irodalmi nyelven „phgizálom." Mint becsületes plagio3Íppus a czímet no meg a cselekményt bátorkodtam elsinkofilni, azzal a különb léggel, hogy az ón tárczabeli hősön (lovagom) oeur drámája ha nem is volt könyörületesebb, de mindenesetre humánusabban bánt el lovagjával, mint Jókai Júliája, aki erényében is olyan kegyetlen volt. Szép szép az eréuyesség, de én már csak ugy cselekedtem volna a Jókai helyében, hogy azt a tervbe vett kápolnát megépítettem volna, az életmentő lovag tiszte letére, aztán beállittattam volna magát Gonzaga Júliát szentnek a kápolnába, ha már sehogy sem akart a sze relmes ifjú felesége lenni. No bizony különb asszonyt is megérdemelt volna. Vagy pedig a bátor lovag állt volna be ájtatos remetének, s ő imádkozolt volna az „Angelus" csengő harangja mellett szive választottáért. Égy olyan kitűnő toll, mint koszorús iróuké, nagyon szépen megtudta volna irui ezt a történetet. De mert ugy törtónt, hogy a szegóny lovag még életével is lakolt nemes önfeláldozásáért —- hát ón most Jókai engedelmével s a szerelem hatalmánál fogvi feltámasztom a holtat, s még egyszer eljátszatom azt a megható szerelmi históriát, móg pedig az ón gusztusom szerint. Mert a hü szerelem jutalmat érdemel. Egy csókot, egy kézszorítást, vagy legalább is azt az amarántos gyürüt emlékül a melybe olyan szépen volt bevésve az örök szerelem e jelmondata : ,Non moritura." Azért hát ón is ott kezdem Jókaival, hogy az őrködő lovag oda lovagol egy sötét é3zakán a kedvese ablakához, aztán mint illik, megkopogtatja az üveg táblákat. — Ébredj, menekülj, mert veszedelem fenyeget! A szép Júlia a már ismert pongyolában kilép az ftblakoa s a tulboldog lovag sebes vagtatva viszi drága terhét az elmondott veszedelmeken keresztül a zöld, titokzatos erdő biztos magányába. Eddig Jókai. Most én beszélek ... A szerencsés menekültek egy romba dölt kápolnát találnak, (tehát fel sem kell építeni) — s mert a kápolna belseje a körül mányekhez képest meglehető-? lakhelynek kínálkozik, a menekültek mindjárt okkupálják ia azt, törvényes joguknál fogva, mint hajléktalan szerelmesek. Á hű lovag itt már az élet prózai szerepét veszi át, mert ha még olyan regényes is az erdő, enni inni csak kell. Del Cistro Alfons azért itt sem haladt egy lépést előre, itt is csak tisztességes távolból imádhatta a kemény szívű szépséget, mert a „non moritura" itt is olyan kórlelhetlen volt, mint mikor a szép asszony Fouti palotájában szórta szemének bűvös, de hideg sugarait. A kitartó bátor lovag végre is megunta ezt a szerelmi bújósdit. Megmentette csaknem élete árán, s most hűséges ételhordó hollója, ház őrző ebe, ha kell, újra szembe száll ezer vószszel — s az a szép márvány szobor még csak megsem köszönte neki, hogy kiragadja a rőthaju Birbarossa utálatos ölelő karjaiból. Neki köszönheti azt a mi egy nőnek a legdrágább, s mióta itt laknak a dalvirágos zöld erdőben, még csak rá sem nézett, rá sem mosolygott. „Rím sem nézett, mikor én őt megláttam . . ." Dilolta busán spiuyol fordításban a lovag a holdvilág méla fényénél, de a hold is csak olyan hidegen nézett le reá, mint Gonzaga Júlia. Pedig hogy kedveskedett neki ! 0 kapta a legízletesebb falatokat, a lovag koplalt, szomjazott csupi szerelemből. Mikor pedig az id5 hűvösödni kezlett, a páratlan ember ketté vágta kardjíval köpenyét, a az egyiket oda adta fázékony hölgyének. Hmein a hölgy szive attól sem lett melegebb, sőt a lovagnak móg mindig a kápolnán kivül kellet hálnia, egy rögtönözött filagóriában. Az idillhez tehát mi sem hiányzott, enk éppen a — szerelem. Hja, a kápolna Madonnáját csak imádni szabad, szeretni nem! A lovag egy napon végre határozott. Azt mondta hogy: „Aut aut!" Vagy lovagoddá üttetsz, vagy pedig ón hagylak el, aztán csakugyan itt maradhatsz a kápolnában szentnek. Majd kijárnak hozzád a búcsúsok. Oda lépett tehát a büszke Júliához. — Asszonyom, mikor szűnsz meg szivemmel ját« szaui? Immár az utolsó rántott levest is feltálaltam s te móg sem tálalsz fel nekem csak egy árva hangot sem, mert mióta ide hoztalak, egy szót sem szólottál hozzám. Aztán oda térdelt az imádott bálvány lábaihoz. A szyrón most is csak a jelmondatos gyűrűt tartotta a lovag epedő szemei elé. Ez volt a felelet. Del Cistro Alfons igen praktikus ember lett az erdőben tartózkodása alatt, s igy jól tudta, hogy itt minden további szó kárba veszne. Hinem azért móg egyszer esdekelt: Legalább azt engedd meg, hogy homlokon csókolhassalak, nem szerelemből, hanem tiszteletből. Ugyanaz a felelet. Ekkor a megalázott lovag kardjához nyúlt, (ne tessék megijedni) s egy szép cziprua ágat vágott le vele a azt oda nyomta a bámuló hölgy kezébe. — Isten veled Gonzaga Júlia, én már megyek. Ezután védjen s oltalmazzon meg az a derék kőszent, a mely a kápolna előtt áll; hozzád illik; én szívesen ráruházom a tisztemet. Aztán még visszakiabált az erdőből; — Ha szükséged lesz őszi toilette-ra, azt móg megrendelhetem neked Monaszterlv és Kuzmiknál. Hogy a gáláns lovag megtartotta-e ebbeli ígéretét, azt már uem tudom. Annyi bizonyos, hogy a „non moritura" története igazságos befejeeést nyert. Crerenday Kálmán. V l