Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-08-13 / 33. szám

Melléklet a „INTyirvidék" 1893. 33-ik számához. A kolera. líakamazon, Veresmarton, Eszeny ben, Sialó­kán, Thuzséron, T.-Szt.-Mártonban, Zsurkon, Mogyo­róson, Dombrádon, Vencsellőn, Benken, Őrladány­ban, Pátrohán, Kisvárdán, Berczelen, Bezdéden és T.-Dobon tehát vármegyénk 17 községében kolerá­ban történt megbetegedések és halalozások fordul­tak elő. Dr. Jósa András vármegyei főorvos és dr. Trajtler Soma vármegyei t. főorvos a fölmerült eseteket ázsiai kolerának konstatálták. E valósággal szemben és ama tény mellett, hogy a járvány a tisza-menti községekben terje­dőben vau: vármegyénk lakosságának magatartá­sától függ, hogy egy uagy kolera-járvány vesze­delme, minden borzalmaival és gyászával rólunk elhárittassék. A közigazgatás feladatai kőzött a legnehezebb a közegészség érdekeinek megvédése. Belügyminisz­ter, járváuybizottság, alispán, hatósági orvosok, szol­gabirák, községi jegyzők és birók legüdvösebb ren­deletei s legerélyesebb eljárásuk ez intézkedések végrehajtásánál: mind úgyszólván értéküket vesz­tik, megtörnek, ha maga a nagyközönség, a társa­dalmi osztályok legalsó rétegéig nem érzi meg a saját veszedelmét s kiki a maga tűzhelyénél nem rendezkedik be a rettenetes ellenség inváziója ellen. Mert adóc lehet egzekucióval behajtani, katona­köteleseket a sorozóbizottság elé állitani, sőt még a tankötelesek iskolába járatását is keresztül lehet vinni a hatóságoknak, de a közegészségügyi intéz­kedéseket karhatalommal végrehajtaui — lehetet­lenség. Hisz a hatóságok közegészségügyi intézkedé­seinek legnagyobb és legjelentősebb része a családi tűzhelynél, a házi rendben, az életmód okos szabá­lyozásában kellene, hogy megvalósuljon. H it hol van a hatóság a világon, melynek szeme és keze van hozzá, hogy oda belásson s ha kell, hogy oda belenyúljon. És a mi népünk! Csudálatos dolog, de tény, a magyar paraszt­ság, a mely pedig egy fejjel kimagaslik vele szü­letett intelligenciájával a nyu»ati nagy, úgyneve­zett kultur-nemzetek parasztsága fölött: úgyszólván absolute semmi érzékkel sem bir az emberi köz­ugéázégögy érdekei iránt. De nyakúikon a veszedelem, nem lamentálni és sincerizálni kell ilyenkor, hanem cselekedni. Az alantas közigazgatási hatóságok vegyenek példát az alispántól, aki elment a községekbe, hol a járvány kiütött, házról-házra járt; megkereste a betegeket, s adott élőszóval — ami többet ér száz árkus tele irt papirosnál — jó tanácsot s osztott és végrehajtatott a szeme előtt parancsokat. A jegyző urak, meg a községi birák, meg az elöljáróság többi tagjai is cselekedjenek hasonló képen. Ne bizzák a kisbiróra, meg a falu dobjára alispánnak, szolgabírónak rendelkezéseit s ne diri­gáljanak a törvényház asztala mellett ülve, hanem álljanak talpra, menjenek házról-házra, nézzenek és lássanak is meg mindent és azonnal intézked­jenek ahol szükséges, de ugy, hogy az az intézke­dés, rendelkezés szemök láttára végrehajtassák. Itt van mindjárt az ivóviz kérdése. A leg­nevezetesebb tényezője ez a j írváuy terjedésének, amit bizonyit a mostani járványnak a Ttszi-folyó alkatrésze, atomja, való tényekből, szemlélhető jelensé gekből és természetszerű okozatból construáltassék. Mióta Zola itt-ott egészséges uaturalismusa hires mottójának azon egyszerű igazságot választotta, rnely­szerint az erény és bűn épen olyan produktumok, mint a czipő vagy a kávé, a társadalom bölcseleti iskolák vizsgálódásai elé egészen uj feladat járul, kifolyásaként eme mottónak az előbb emiitett olasz antropológiai is­kola által történt tudományos igazolásának. És a nagy probléma, hogy a bűntettes tipusa megrajzoltassék nem is olyan távol álló czól már, auuálisiukább, mivel Lomb­rosónak a tények meggyőző erejevei sikerült kimutatnia, hogy a gonosztevők épen olyanak a társadalomban, mint penész a gombán, vagy rozsda a vason. Abbau teremnek meg, abban gyökereznek vágyaik ós szenve délyeik, s bármennyire igyekezzek is eltávolítani azokat a felületről egy gondos kéz, a phisikai ok benmirad, s a szünet nélkül ujjá szüli a ragály miazmáit. Első tekintetre is látszik, hogy ezeu felfogás sze rint a bűntettes, vaiamint okozata, a bűncselekmény természeti produktum, alkatrésze a természetűek, s egyik ueme az azt alkotó elemeknek. A miazma pedig, mely a bűnös lelkén ól ós kifelé nyilatkozik, minden embernél egyaránt megvan, s a külömbség csak attól függ mennyire képes ellenállani a lélek nemes keménysége a miazmatikus betegségek önkényteleu kifelé való vergá­lásának. Még az adott viszonyok között legteljesebben ki­művelt férfi lelkének boucztana is megállapítja pl. az öuzés, erőszak, hatalmi vágy, irigység, pénzsovárság csak tettetve elleplezhető diagnosisait, s nem alkalmasak e ezen tulajdonságok a bűncselekmények valamely faji­nak fogantatásához? Elég csak a tapasztalati tényekre utalnom. Hanem a nemi élet törvényei az erkölcsi jó ós rosz feltételeire nézve sem lehetnek közönyösek. Az a mentén való következetes terjeszkedése. Nem kell hozzá semmi különös kémiai apparátus, sem valami vegyészeti tudomány, hogy a községi közigazgatási hatóságok az egészségre ártalmas vizű kutakat községeikben kijelölhessék s azok vizének haszná­latát eltiltsák. Csak ne restelkedjenek széjjel nézni községeikben, betekinteni az udvarokba, s mindjárt meg fogják látni ezeket a veszedelmes kutakat, az ő kacsa, liba, no meg disznó-fürdőre való beren­dezkedesükkel és trágya-dombbal a szomszédságuk­ban. Vagy várjanak meg egy esőt, s az után néz­zék végig a kutakat. Amelyiknek a vize az eső után zavaros lesz, azt be kell tiltani, mert abba a kútba belefolyik az udvar talajának az eső által lemosott mindeu piszokja. Bele szólhat és kell is ez,t tennie az elöljáró­ságnak abba is, hogy tisztán tartják-e a szobákat. De ezt is előbb látniok kell, s kinek-kinek, ahol piszkos lakásokat találnak, külön-külön megrendelni, hogy meszelje ki a szobája falát stb., nem pedig a kisbiróra, meg a dobjára bízni, s azutáu nyu­godtan aludui a teljesített kötelesség boldog öntu­datában. Engedelmet kérünk, hogy a kisbirót, meg a falu dobját ilyen sokszor, emlegetjük. Da neve­zetes szerepet játszanak ezek Magyarorszag köz­igazgatásában, s olyan nagy veszedelemmel szem­ben, mely bennünket most fenyeget, nem tudjuk eléggé hangsúlyozni és elégszer isiné.elni, hogy azok a községi elöljárók, akik még most is meg­elégesznek azzal, hogy felsőbb hatóságaik rendele­teit a kisbiróval kidobokatják, egyáltalában uem tesz­nek eleget kötelességöknek. A közhírré tételnek ez, módja egyáltalában nem igen jelent többet, mint amit ugy szoktak kifejezni, hogy: „ad acta;" mi­kor pedig közegészségügyi rendelkezéseknek ilyen uton való publikálásáról van szó, akkor az csak­ugyan egyáltalában semmit sem jelent. A mi apró községeinkben semmi nehézsége és akadálya nincs annak, hogy a kisbíró, meg a többi „esküdt em­berek," felosztván maguk között a falut, házról házra járva, elmondják és megmagyarázzák ott a rendeleteket. Ily eljárás mellett leuue azoknak bizonyára foganatjuk A papokra, tanítókra, a földbirtokosokra s általában a községek intelligens elemeire is leg­alább erkölcsi kötelességeket ró a mostani idők nehéz veszedelme. Az ügy iránt való érdeklődés­nek erkölcsi kötelességét tudniillik. Mert ebből következik, hogy a pap. meg a tanító, meg a földbirtokos, és mindazok, kik műveltségűknél fogva az emberi közegészségügy érdekei iránt érzékkel bírnak, a néppel vajó minden érintkezésükben használják föl az alkalmat — keresve is az érint­kezést — hogy ezt a népet a tenni valók iránt fölvilágosítsák. Mert meggondolandó dolog ám, hogy ez nem csupán emberségi, nem egyedül ideális humaniszti­kus érdek; zsebbe vágó kérdés is. A vármegye 120 községe még teljesen mentes a járványtól. S az is maradhat, ha minden tényezők hivatalos és erkölcsi kötelezettségeiket teljesitik. Ahol mulasztások történnek, ahol eunek folytán kiüt a kolera, ott nemcsak — ami legdrágább — pusztul az ember, de a járvány fölléptével elkerülhetetlen igen tetemes pmzbeli kiadások által nagy megter­lieltéssel fognak sújtatni az adófizető polgárok is miasmatikus anyag — haj'ana — mely a férfi típusban csak nagyjában elősorolt modulatiók szerint fordul elő — hasonlólag érezteti jelenlétét, a nőben is, a nemi kons­truktió eltérésének megfelelőleg más jeleggel. A szem­lólhetősóg kedvóért ima a példa. Ugyanazon tészta gyurma, — minden hozzáadás uólkül kétféle alakban feldolgozva, más lesz izére néxve, s bármily figyelmes szemlélet előtt is könnyen kétféle anyagból készíttetnek fog feltűnhetni. Igy alakul át a bűntett egész lényegi­sége, elhatározása, egyéni viszahatása, végre hajtása és társadalmi jelentózége a férfi és a nő pszhihologiája külömböző elemei szerint, bár az anyag — mely kétféle formában vált idomát — egy és ugyanaz. A lélek szövetének ezeu ali^ megfejthető vibrá­tióji, illetőleg reflex rezgése élvezetes megfigyelés tár­gyát képezheti a nőnél. Az asszony gyengesége, lelkének h ijlókonysága, természetének mélysége ós kedélyének hullámzó expen­sivitása telve vau a bűntett csiráival, ha a férfi termé szet markausabb elemeitől távol áll is. Legfeljebb a bűntett hozzáidomul a finomabb anyaghoz, bár kieme­leudó, hogy a bűnös cselekmény külső uyilvánulásában alig tüntet fel különbséget, s mindössze az elkövetés belső indító oka, motívuma tér el az erósebb nem vad szenvedély, vagy raffinilt elhatározás szülte bűntetteitől. A bosszullló paraszt halált okozó ütése, a legelő­kelőbb sálon betyár ravasz fondorlata, s az asszonyi büntettek ezer faja voltaképen mi különbséget tesz társadalmi hatására nézve? Csupin a vezérindok vál­tozik, mely a bűnöst az elkövetésre sarkalja. De hogy a kitűzőt 1; czél elérhető legyen, t. i. az asszonyi büntsttek abstraktiója, s ezzel a bűnös asszo­nyi típus megrajzolása, szükséges, hogy a bűntett az asszony lelki ós erkölcsi világában kerestessék fel, annak anomáliáit kell kutatnunk, tapasztalás ós a tények fona­A vármegye alispánja, amint a legelső kolera esetek nálunk előfordultak, igen helyesen azonnal nyilvánosan publikáltatta azt. A vármegye közön­sége tehát rögtön figyelmeztetve lett a veszedelemre. Ahol még nincs baj, ne várjuk be, hogy lán­got fogjon a tető ! A város zárszámadása. Egyszeri áttekintésre alig lehet tiszta képet al­kotni a város 1892. evi gazdálkodásáról, melyet a zár­számadaaokat tartalmazó terjedelmes füzet állit elénk. A feltüntetett számbeli eredmenyek magukbau véve alig biruaü érdekkel, ha bdlólük a kelló következtetések le uem vonatnak. A helyes gazdálkodás, óvatós előre­látás, anyagi eróiuakel való czeiszerü számítás körül­oeioi azok a kritériumok, miket a város vezetőitől minden polgár joggal elvárhat. Erről add számot, ennek akar szolgaim a teljes uyiisággal nyilvánosságra ho­zott 1892 evi pénztári eredméuy. Sok ebbeu a felesleges, eieg a nem épau örvende­tes jelenség. Rjg meg vau mar ailapuva, hogy valamely testület peuzügyi admiuistratiójánaK legfőbb törvénye kiadasaiuaK lehetó apisztasa, beveteieinek pedig fjkozása mindaddig, mig az jelentekeuy erdík csorbítás nélkül lehetseges. Hát Nyíregyháza városáuak 1892. óvi pénzügyi igazgatásaiul szamot adó füzjt mindeu oldalán többe­kevésbbé igazolja ezeu törvényhez való következetes ragaszkodást, Oár keuyieleuek vagyunk kijelenteni, hogy a czél a legtöbb es legjelentősebb esetekben még csak megközelítve sincs. Neui akiruuk reknminálni, de kétség ­teleuuek látszik elóuüuk, hogy azok, kik az 1892. óvi kóltsógelóiráuyzat elkészuésehez saját ressortjukon belól az anyagot szolgáltatták, egyszerűen alig meuthetó felü­letesseget tauusitottak beveteleik és kiadásaik összeálli­tásáuál. Másként nem volna megfejthető, hogy miként lehet a jóváhagyott költségelőirányzat és zárszámadás egyező tételeinél oly kirívó ellentét — s végeredmény gyanánt 381.97G fit 24 kr praelimiuált kiadással szem­ben 544.334 frt 15 kr tényleges kiadás, 381975 frt 24 kr bevétellel szemben pjdig tényleges 547.454 frt 28 kr bevétel. Tudtunkkal a város gazdálkodási rendszere péuzügyi manipulátíó, bevétel és kiadási forrásai 1891. évről az 1892. evre nem szenvedtek oly nagy változást, hogy éber figyelemmel, gondos előrelátással, a szakhiva­talok lószóről ne lehetett volna eltüntetui legalább nagyobb vonásokban a költségelőirányzat reálitásában, szikszerüsógében, s megbízhatóságában vetett hit tönkre­tevésére alkalmas ezen óriási eltérést. Nem hisszük ugyanis, hogy a kiadási többletek indító okai csupin az 1892. óv folyamán születtek volna meg. Mindazok a tételek, melyek a rendszeres finantiá­lis kezelés mellett eló nem fordulható 122000 forintnyi rövid lejáratú váltó kölcsön összegét teljesen felemész­tették, részletezésűk szerint is felvilágosítanak arról, hogy a 91. óvi uagy kölcsön müveletek hatásukat érez­tetni fogják a következő évek során is. S bár megen­gedhető, sőt természetes, hogy emberi véges ésszel a jövő eseményei matematikai pontossággal uem számit­hatók ki előre, ennélfogva a jövő eseményeire vouat­kozó számítások biztos realitása egy sohasem valósul­ható ábránd csupáu, de a valósxinüsóg kiszámítása el­végre is uem^oly ember feletti követelmény, hogy annak, különösen egy nyilvános számadásra kötelezett város péuzügyi gazdálkodásából hiáuyozni lehetne. A városi 1892. óvi költség előirányzatnak, a zárszámadások tanú­sítása szerint nem volt bázisa, nem volt életképes szer­vezete. A számvizsgáló bizottság indokát igyekszik adni a kifogásolt túllépésnek. Igaza van. Egy befejezett tóny­nyel állunk szemben, melyen változtatni nem lehet, s legfeljebb a jövőre nézve szolgálhat üdvös leczke gyanánt. Nem változtat a dolgon, hogy a nagy kiadási több­let a meglevő vagyoni állapot legkisebb érintése nélkül találta fedezetét, tehát nem járt semmiféle hátránnyal közvetlei ül. DJ elvégre is az elv sem hagyható figyel­men kivül, különösen midőu az törvényben gyökeredzik. Még egy másik nem kevésbbé hibázható ered­ményt vagyunk kényteleuek konstatálni. Ián, vizsgálnunk kell ösztön élete rejtelmeit s nemi élete visszaságait, s igy konstruálnunk azt az eszményi nő büntettet, mely a férfi gonosztevő abstrak típusától a legtöbb eltérést mutatja. Persze az asszonyi lény megbizhatlansága, feltűnő következetlensége, kedélyének csapongó szilajsága alig kecsegtet, positiv eredménynyel annál is inkább, mert természetének lényegéhez hozzáférni ösztönszerű ellen­állása miatt csaknem lehetetlen. Különben ei az ellen­állás is egy veleszületett lelki visszaság, a megmagya­rázhatlau anomália. Az antropologiai iskola a férfi és nő bűnös közötti előbb emiitett eltérésnek kiinduló pontját mir a normá­lis nó szervezetében is felfedezi, abban a sziuló3ben, gondolat elleplezósben, ámításban ós őszinteség hiányá­ban, szóval az örökös hazudósban, mely kivétel nélkül minden nónél, többé-kevésbbő erősen kifejlődve feltótle­nül meg v&n. Grenville szeriut az asszony akkor is hazu­dik, mikor érdekből őszinte akar lenni. S éppen nem ok nélkül divatos az az antithesis, hogy a nó őszinte­ségének fele hazugság, hazngságának fele való. Biz es nem valami űlvarias kijelentés, de az ösz­tön, az őstermészet rabbilincseitől megszabadulni kép­telen nő áldozatként jelentkezik, s elvégre is individu­alitás teljesen háttérbe szorulván, a tudominy érdekében menthető. A bűn ezen nem egyedüli, de mindenesetre élet­képes embriója csakhamar ugy kifejlődik, hogy az asszony lelkében összefoly a való a valótlannal, a jó a a rosszal s épen uem tudja megkülönböztetni emléke­zetében a négy ellentétet, s lassanként a valóság lát­szatát öltik magukra ezek a szakadatlanul ismételt hazugságok. Több miut szokás, egyenesen természete lesz az. (Vé^e kiW.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom