Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-22 / 4. szám
„rs Y I ic I> E K. Bocsánatot kértem, s kerestem a kabátok közt a magamét, de nem találtam. Végre eszembe ju'ott hogy nem is hoztam magammal felöltőt, mert már tegnapelőtt becsaptam zálogba. A vendégek gyanúsan mérlegeltek végig boszus szempillantásaikkal és a vendéglős, uehogy botrány legyen, felkért, hogy távozzam szépszerével a helyiség bői és abba többé lábamat be ne tegyeui. Vettem kalapomat és szo nélkül távoztam. Az utón találkoztam egyik barátommal, ki avval fogadott, hogy honnan vettem a fejemen levő legújabb divatú kalapot. Lekaptam fejemről, jől megnéztem s ekkor láttam csak, hogy szórakozottságomban az ócska, zsíros puha kalapom helyett egy uj, elegáns kalapot vittem el. Vissza akartam menni a vendéglőbe, hogy kiese réljem, de nem tehettem, mert a vendéglős nn-gtiltotta, hogy küszöbét átlépjem. Mit volt mit tennem, megtartottam az elcserélt kalapot, mely kitűnően állt. Miután szórakozottságomban órák hosszáig bo kongtam az utczákon, végre megtaláltam az utat la kásomhoz. Éjfél volt, mire hazaértem. Csöngettem. A házmester kinyitotta a kaput, de követelőleg nyujtá kezét a rendes tiz krajezár után. Egy pillanatra engedelmet kértem, hogy várjon alant, mig szobámba megyek pénzeinért, melyet ott hagytam az asztalon. Tapogatózva mentem fel a lépcsőn, aztán zsebembe nyúltam a kulcsért — de óh fátum, szórakozottságomban ezt is az ajtóba felejtettem. Szerencsémre az ajtó nem volt bezárva, kinyitottam és be léptem Ismét tapogaíódzva kerestem az ágyamat, de kép zelhetik olvasóim a rémületet, midőn ágyamhoz érek s ebben egy jókora orrot és torzonborz vastag bajuszt fogtak meg ujjaim. — Tolvajok! Segítség! — kiáltám a miut torkúmon kifért, de a bajuszos sem volt rest, hanem kiugrott az áuyból és kiáltá : — Segítség! Gyilkosok! Torkon ragadtam a gazembert, de ő is megkapott és így tartottuk egymás torkát, mig a főbérlő elő nem jött a szomszéd szobából égő gyertyával. — Hol vannak itt a gyilkosok, meg a tolvajok? kérdi a gazda egy rozsdás kardot szorongatva kezében. — Itt fogom a gazembert! válaszolám. — Ez a ni! kiáltá a bajuszos. A bérlő rám néz és kérdi, hogy mit akarok éjfélkor nála. — Uram! kiáltám méltatlankodva, nem ismer, vagy talán nem akar megismerni? Hisz én három hónapja lakom e szobában. — Ma reggel nyolez óráig itt lakott, — viszonzá a gazda, — de mivel már három hónapja egy árva krajezárt sem láttam öntől, reggel kitettem a szűrét. Most jutott eszembe, hogy már nem itt lakon), mert délben költöztem egy uj lakásba, melyet hirtele nében felvettem. — De ha már nem itt lakom, kérdém, miképen jut ide a kalapom ? 1 Az ócika puha kalap ugyanis a fogason lógott. Erre a bajuszos dühösen mondá : j — Ezt ma a vendéglőből . . . hah, de mit látok, Öli ny, én uj kalapomat hordja a fejen ? Most már mindent megértettem. Szórakozotisá á'Ouibau elcseréltem az uj kalapot. Visszaadtam és megkaptam a magamét, azután bocsánatot kértem az éjjeli Ciendháboritásért és távoztam. í' r A házmester rám mordult, hogy hol maradok ilyen Sokáig. Már meg ia feledkeztem róla. — Kedves barátom! mondám, nagyon sajuálom, 'le . . . de . . . nincs apró pénzem, majd máskor. i" — Ismerem már az ilyen kifogásokat — viszonzá házmester nyersen, — ingyen nem nyitom ki a kaput. Tessék kUnn aludni az utczán. Ezzel kituszkolt a kapun, bezárta és távozott. Nem tudta, hogy már uem lakom ott, mély köszönettel tartozom neki, hogy ily olcsón megmenekedtem töle De hova merre forduljak? Ha jól emlékszem, a ház, hol ma lakást vettem fel, a másik ulcza sarkán vau. Szórakozottságomban az utcza nevét és a házszámot elfelejtettem, s arra sem emlékeztem, hogy a szobaasszonyomat hogy hívják. Ezzel egy földszintes sarokházhoz értem, melyben igen kevés lakó lakhatott s megnyomtam a csengetyüt. E pillanatban a kapu melletti ablak kinyílt és bájos női hang szólalt meg mondván: — Kedves Béla, te vagy az? — Igen, szóitara fel ép oly halkan. Bélának hivnak. — Holnap délután jöjj! suttogá a bájos hang to vább. Férj m holnap reggel elutazik. Itt van a péuztárczád, tegntp este nálam hagytad. Pá! A viszont látásra. Ezzel betette az ablakot. A pénztárcza lábam elé hnllott. Felvettem, s mi után jó tömöttnek látszott zsebre tettem. Lépteket hallottam hátam megett Futá-oak akartam eredni, de két rendőr nyakon csipett. Az őrjárat volt. Nyilván betörőnek néztek. Szó nélkül czipeltek a kapitánysághoz, hol egy fogalmazó volt éjjeli szolgálatb iu. — Hogy hívják önt? kérdé a rendőrtisztviselő. Megnevezem magam. — Tudja magát igazolni? — Oh igen ! Itt vannak irományaira. — Szórakozottságomban az imént kapott tárczát nyújtottam feléje. A rendőr fogalmazó ványult. M»ltép jutott ön e tárczához? kérdé. Ez az enyém. Majd hanyat vágódtam, aztán elmondtam neki az az iménti tévedésemet. A fogalmazó felkelt, az ablakfülkéhez vezetett és kérve könyörgött hogy hallgassak és ezzel az ajtón ki pénzelhal vül álló rendőrnek mondá, hogy bocsásson szabadon, mert igazoltam magamat. Távoztam és — ismét az utczán voltam. Hogy merre mentem, az éj hátralevő részét hol töltöttem, szórakozottságomban mit tettem, nem tudom, arra nem emlékszem K. M. I. „Majd ha fagy!" (Karczolat a jégről.) Ismerik önök e kifejezést? Oh bizonyosan! Gúnyos, kihívó, minden reményt ciirájában előlő kifejezés. A kinek odamondják, abban felforr a méreg és elhűl a vér. „Majd ha fagy!" Impertinens, gonosz egy szólásmód, Gentlemanok közölt egyenes ok arra, hogy egymást keresztüllőjek ; alsóbb rendű emberek közölt éppen elég, hogy egymást rettenetesen felpofozzák. Különben a pof-párbaj nagyon hasonlít a pisztolypárbajhoz; mind a kettőben ott van a csattanás és a pof párbajnál legtöbbnyire a vérzés is. Ez a pisztolypárbajnál majd mindig hiányzik. És kérem, mégis vannak emberek, a kik csak akkor melegednek fel, akkor nyerik vissza életkedvüket „majd ha fagy!" Vannak emberek, akik akkor legboldogabbak, mikor azt olvassák az újságban, hogy „ma 5—6 fagyott embert találtak itt vagy ott", denique vannak, a kik akkor lesznek boldogok, „majd ha fagy !" Ezek a jég sirályai. Ők azok, a kik szeretnék megfagyasztani az egész mindenséget, a kiknek a fakadó bimbó tarolt lombokat a derült tavasz is jéggel borított tavakat juttat eszükbe. Hanem a jéggel borított, tavaknak és folyóknak is meg van a maguk költészetük. Különösen, ha oly szép fiatal hölgyek siklanak el rajta és tarka alakokat irnak le éles vasukkal a jég sima tükrére. Ez a legszebb sport, melytől ma már még a ma mák sem tartózkodnak. A sürün benépesedett pálya meg kikaczagja azt a régi mondást, hogy „nem szabad a lányokat jégre vinni-^ — Bizony szabad. Mert gróf Csáky is pres kribálja. És milyeu furcsa! Ezt a rendeletet jobban betart ják, mint az elkeresztelésit . . . De maradjunk csak a jégen. Voltak önök már a jégpályán? Bizonyosan, mikor az élénk volt. Ennek az élénkségnek a rajza sokkal nehezebb mint azt az olvasó elképzeli. Éppen olyan nehéz feladat volná az, mint egy tengerparti kikötő mozgalmát, egy folyvást változó cia tát, vagy valami pezsgő, utczai életet a nyugalmas la pokon megeleveníteni. De hiszen, mondhatják önök, még a csillagokat is sikerült bizonyos rendszerbe foglalni . . . Igen, a csillagok nem czikk-czakkoznak ám annyit mint a korcsolyázók. Nézzék csak, kérem, azt az urat, mily bravúrral emeli fel egyik lábát és igazítja meg amúgy „röptllés kÖZb eLlT]Í! áÍogy nem látták; mert kérem annyira bele jött a lábemelésbe, hogy utoljára mármmdakét lábát egyszerre kapta az ölébe, akarom mondán, levegőbe és ugy csuszkáit a nézők gyönyörűségére. De azért mégis sikerült a korcsolyázó hölgyeket bizonyos rendszerbe foglalnom. Én őket három osztályba sorozom Az elsőbe tartoznak azok, a kik azért jönnek a ijgre hogy láttassanak: a másodikba azok, a kiket a szivük vonz oda; mig a harmadik osztály a valód, sportkedvelók osztálya Nézzük körül, mutatok önökuek mindegyik osztály. ból egy egy kiváló alakot. éön egy junói termetű hölgy, ragyogó ürczán a büszkeség tanyáz; hideg fensőséggel tekint a környezetre kecsesen fut, mutatja az ügyességét . . . azután hazamegy. íme, nz első osztály egy kiváló tagja. Jön egy másik; ez is szép alak, mert a hölgyek utóvégre mind szépek, ha nem is azok. Tekintete szintén elröpül a tömeg fölött, de azután egy arezon megállapodik, korcsolyázik is, de csak „ó" ve!e, mert hisz ő a második osztály tagja, kit a szive hozott ide. Azután szenvedélyes lányka röpül elő; arczai ki vanmk pirulva, szemei gyönyört fejeznek ki ... és megleltük a sport igazi kedvelőjét is, kit az még varázsával ragad meg. Kérem, ha megbánták, hogy velem voltak a jégen nem én vagyok az oka; hiába, még tele vagyok a sport emlékeivel: kék foltokkal és betörött orral nézem, amint önök örülnek ós mennek a jégre. Don Kópé. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos;: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. A zománcz (email) festészethez festékek és agyag árúk nagy választékban kapható (438-10-9) Tarczali Dezső könyvkereskedésében Nyíregyházán, iskola-utcza. Szilvórium. A szilágysági Rabbinátus felügyelete alatt kis Üstön főtt kitűnő minőstgü llUSVéti szilvórium "Hü literenként egy forintért kapható HOFFMANN ADOLF fűszerkereskedésében. Meghívás, A Biid-Szeiit-Mihályi Sc^élyző Népbank és Takarékpénztár-részvénytársaság 1893. éri február 20-án délelőtt 10 órakor az intézet helyiségében tartandó a t. részvényesek tisztelettel meghívatnak. TÁRGYSOROZAT: : : és 1. Az alapszabályok értelmében kilépett elnök alelnök választása. 2. Igazgatóság évi jelentése. 3. Felügyelő bizottság jelentése. 4. Az évi zárszámadás felolvasása s kapcso latosan a felmentvények megadása 1892. évre. 5. Az alapszabályok értelmében kilépett vezérigazgató, 9 igazgató és 2 igazgatósági póttag választása. 6. Az alapszabályok 19, 44, 52, 74. és utasítás II. rész 14. §-áuak módosítása. 7. Közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítőiére 3 részvényes tagnak elnök által kijelölése. nánási OLÁH JÓZSEF, elnök. Jegyzet. Az igazgatósági és felügyelőségi jelentések 8 nappal előbb az intézet helyiségében megtekinthetők. Kivonat az alapszabályokból. -I. §. Hogy valaki szavazati jogát gyakorolhassa, megkívántatik, miszerint részvénye a közgyűlés megtartása előtt 8 nappal nevére irva, s a bözuj ülés megnyitásáig szelvényeivel együtt az intézet pénztárába letéve letyen. 27. §. Ila azonban az alapszabályok megváltoztatása stb. stb. javasoltatnék, határozatot a közgyűlés csak akkor hozhat, ha az abban személyeden vagy meghatalmazott által részt vett tagok fz alaptőkének legalább kétharmad részét képvise'ik. 29 §. Ha a közgyűlésre határozatképes számú részvényesek nem jelennének meg, to napra ujabb közgyűlés hívandó össze, melyen a jelenlevők határoznak (30 2 1) í ••>ig^MMf M>tmMmiM mooooMioo»g8 xxxxxnxxxxxxxxxxxxxxxxxw&xxxxnxxxxxxxxxxx f<í Alapíttatott 1865. Alapíttatott 1865. ** K X X X n x % X X X X X X DIETRICH és GOTTSCHLIG cs. és kir. udvari tea- és rum-kereskedésA Dreher A.-féle kiviteli palaexkserek főraktára. Iroda és megrendelő hely: BUDAPESTEN, IV., régi posta-uteza 10 sz. IZm Kiviteli és átviteli pinczék Kőbányán. Küldemények v;snton és poslán utiuvét mellett. Kizárólagos közvetlen bevitelünk fiuom és legfinomabb minőségű teákból. Közvetlen bevit-Yuik jamaicai rum és első rinju franczia cognac-ból, luysziutéu a franczia és hollandi (hrvin Lucca Bols-féle) likőrökben. Kü ö irtsen ajánlhatjuk .1 mir 27 éven át kö<*«dveltségnek örvendő elégetlen t'-nkeve rékeinket, Mandarin-, Császár-, Király-, Moszkvai-, Victoria- valamint az udvari tea-melanget '/ 2 kilóként 3 írttól 12 írtig* JAMA.ICA. RUMUNK 18, 3ö éi 70 centiliteres üvegekben és IV,» literes üvesekhon 40 krajczártól 6 forintig üvegenként. W10 nteres üvegekben ., B RASILIAI RUMUNK S íját védjegyünkkel elütött üvegekben IV,. liter á fri 1 »K 70 centilneres a 68 krjávtl. Legkisebb reuilelmények leggyorsabban és pontosan eszközöltetnek. Részletes árjegyzékeinket levelező-lappul együtt, azonnal ingyen és bérmentve küldjük. Detail tea és rum raktáraink : IV., váczi-utcza 18., a „Korona" kávéház átellenéhp.. IV., kigyo-ter, Teleky-féle palota. VI., Andrássyút 23. sz., az operaházzal szemben. Raktár Nyíregyházán: Hibján Sámuel utódainál. (420-12-in Ismóteladóknak ós kávésoknak nagybani árak különös kedvezmények melleit. IC X X X X X X X X X X X X u X X X •««ioiGiauui\iiaii os navusuKiidK nayyuain ara* Kuiunos Keavezmenyek melleit "Ba XZ nxxxxxxxxnxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
