Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-16 / 29. szám

egyrészt megteremtette azon törekvéseket, melyeket piuslavismus és panitalismus néven ismerünk, másrészt felkeltette e nagy népfajok keretén belől is valamint a másfaju népiknél a nemzetiségi szervezkedést. Sajnos valóság, hogy ha van nemzet, a melynek e téren nagyon sok a tennivalója, akkor mindenesetre a magyar nemzet az A mult hibVji, hogy a mai ganeratióuak annyi jutott ki, leginkább azért, hogy az állam nyelve a latin volt. A mai geueratio e nemzetiségi szervezkedésben, azt mondhatuim, lázas tevékenységet fejt ki, szolgálatában állanak az E. M. K. E, a F. M. K. E., a D K E. stb. A kormány az óvódáknál, iskolák szervezésénél kiváló figyelemben részesíti. E'. eszme hatása alatt szüle tett ineg a .magyar geníus" jelszava, hajói tudom, Hermann OAO aj ikáu, és foglal mind nagyobb tért a társadalomban, az irodalomban és művészetben. Ezt e magyar geniust szerepeltetni a nőnevelés terén is volna jelen szerény értekezésnek az óhajtása. A statisztika az ember nemzetiségét az anyanyelv szerint ítéli meg s hogy helyes nyomou jár, azt törté nelmi példákkal bőven lehetne iilustrálui, de bizonyítja azt eleggó a tapasztalat is: az anya nyelve adja meg rendszerint a család nemzetiségi jelegét; a leendő anyákat kell tehát első sorban a „magyar geuíusnak" megnyerni, vagyis a nőnevelést kell határozottan nemzeti irányba terelni tnajduem egészen az oly sokat csúfolt „sovinísmusig" inenóleg. Volt a mi törtóuelmüukuek nem is uagyon régen egy szomorú korszaka, a inikor különösen aristocrati áuknál, de a középosztálynál is a nőt csak akkor tartották művelt nőnek ha elmondhatták róla hogy „eiue deutsch gebildete Fruu" E*y ilyen módon gebildete Frau kezén lett aztán a nagy terjedelmű Kohiry — birtokból Ceburgbirtok stb Külöabau köziudomásu, hogy aris tokratiánk női tagjainak mai műveltsége is nagyon cosmopolita jelegű s a bonne-ok ós gouveraatok alkalmazása mind azt a czélt szolgálja, hogy főúri nőink lehetőleg sok nyelven beszéljenek, legalább is francziául, angolul és németül, a minek az eredménye, hogy köz nyelvük az említett nyelvek ós a magyar nyelvnek olyan csodálatos conglomeratuma, a melyet ők a maguk részéről valami kecses „különös ismertető jel" uek tekinthetnek, de a mely nyelvből az ő nemzeti hova tartozándóságukat megállapítani aligha lehetséges. Hogy e volapük — szerű nyelvnek főrangú hölgyeink egész goundolkozás — módjára és nemzetségi érzületére káros hatása vau, azt hosszasabbau bizonyítgatni szük ségtelennek tartom. „MŰVŐ3Z hazája szóles e' világ', művészeink, mindazáltal kezdenek immár a nemzeti geniusból táplálkozui, főrangú hölgyeink azonban maradnak cosmopoliták. A középosztály volt Magyarországon a nemzet — fentartó elem s ez a körülmény érdemül tudható be ezen osztály uövilágának; de azért e „deutsch gebildete" itt is nevezetes szerepet játszott s ma is sokszor halljuk, hogy Magyarországon e^y művelt nőnek a német nyelvet megtanulnia okvetlenül szükséges. Láttam egyszer szégyenkezni magyar nőt, mert a neki divatczikkeket mutogató bécsi utazóval nem tuddtt németül beszélni s nem lehetett megnyugtatni azzal a kézzel — fogható igazsággal sem, hogy a Magyarországon utazó bécsi ügynöknek több oka lehetne megtanulni magyarul. Láttam mádkor, hogy egy provinciális város asszonyai és leányai regéayek helyett a német grammatikát olvasgatják, hogy részt vehessenek egy katona-tisztek által reudezett mulatságon. Máshol azt tapasztaltam, hogy a katona tisztek törik nagy jóindulattal a magyar nyelvet, hvgy a magyar nőkkel beszélhessenek. Taláu ez utóbbi a természetesebb. Ezekkel a fölemlített tapasztalati tényekkel szemben elismerésével annak, hogy a müveit társadalmunkhoz tar tozó nőink számára a német nyelv tudása csak nyereség lehet. Meg merem koczkáztatni azt a véleményt, hogy kizárólag magyar nyelven is megszerezheti egy nő a neki szükséges műveltséget. Talán a magyar nemíet ismert lovagiasságának eredménye az, hogy irodalmunk, majdnem azt mondhatni, a női uem szolgálatában állott; mig tudomáuyos pedig — Csabak szerint — a zsíros ruha, ős a zsíros vastag nyak módot jelentenek. Mi szégyelni való volna hát rajtok! — Z-árosság tekintetében szakasztott párja volt Csabak Demeternek Czibaki Gyurka, tavaly nyáron elbocsátott szolgájuk. No hiszen, az a legény majd a Tisza feuekére temette Marcsát Csak a csudálatos véletlen menté meg a borzasztó haláltól Gyurka ugyanis több izben vágyteljes pillantásokat vetett Mircsára, ez azonban mit sem adott a legényre. Nem egyszer ajánkozék pedig Gyurka, inikor ugy valahounan hazajövet Marcsa le akart szállni a felhágó nélküli szekérről hogy leveszi, de a leány mindannyiszor visszautasitá a rezesképü szolga tolakodó ajlnlatát, mert jól tudta, hogy az csak durva érzókiségből történnék. Szeretné őt jól magához szorítani, mikor a szekérről leemeli. A szülék is őszrevették, miszerint Gyurka s)kszor vastagon tréfál Mircsával, de elnézték neki, mint jó, dolgos cselédnek. Egyébiránt pedig uagyon jól tudták ók azt, hogy a legrosszabb macska foga is vásik a gyors röptű fecskére, csakhogy ritkán vau benne része. Történt, hogy egy nyári hajnalon kétfele dologra is ment a háznép, mert mind a kettő igen sürgős volt. A gazda, két szolgával kapilui indult. Előttevaló nap is az a munka folyt, ős miután olyan darab még maradt, milyet három ember fél nap alatt bekapál, azért indult oda a gazda harmad magival; Marosának pedig — a napi munkaterv szerint -- Gyurkával szőná. gyűjteni kellett mennie a szigetbe. Ugy volt határozva, hogy a kapások délre hazamenek, megebédelnek, azután ők is a szigetbe mennek gyűjteni; magukkal viszik a Marcsáék ebédjét is. Hogy Marcsa miért nem ment éppen az apjával kapálni: anaak is oka van. Tudjuk, miszerint a legjobb cseléd is, hi m igára hagyják, meleg időben, árnyas, bokros helyen: ujyszól ván többet alszik, mint dolgozik. Mrcsa tehít nemcsak fürge gyűjtő, hanem dologra serkentő is volt egyúttal. ÍN Y í II V I í> í- K." irodalmunk a nyugati nemzetek irodalmi színvonala alatt maradt, addig szivnemesitő és kedély képező szépirodalmunk ős hírlapíród ilmunk versenyez azokéval. Al idegen nyelvek iránti hajlam magyarázható né mileg a nő hivatásából is. A nő hivatásánál fo^va a mindennapi, a gyakorlati életben mozog, ennek a következménye, hogy mig pl. Kolozsvárott a hivataluokság férfiú érintetlenül maradnak az oláh nyelvtől, addig a nők a piac/., a cselédség révén maj Intm mindnyáj IU tudják az oláh nyelvot. Ugyané mindennapi élet érdeke oláhositotta el az er délyi magyarságot és pedig jórészt a nők révén. Azou a vidékeken a hol magyarság az oláhsággal érintkezik, a magyarok mind tudnak oláhul, ellenben az oláhok magyarul nem tanálnak meg; itt tehát nem valósul az az általános igazság, hogy a cultuváltabb nép assímilálja a műveletlenebb elemet, hamm megfordítva: a műveltebb magyar egyrészt a műveletlenebb oláhnak kereskedője, iparosa misrészt mezei munkásul cselédül alkalmazza az olihot s minikét esetben megtanul oláhul. Az oláhok és a magyarok közötti vegyes hizas Ságoknál a magyar nő, mert tud oláhul.. férje kedvéért oláh családot n;vel; az oláh nő kedvéért, aki nem tud magyarul, a magyar férfi is oláhi lesz, Igy lett a Szászváros közelében lévő Tordos székely telep rövid 100 év alatt tiszta oláh fészekké, ezért talalunk az oláh szereplő férfiak között is aunyi magyar nevet, mint Lukács, Ricz, Szabó, Hosszú, Zászló stb. De hosszabb időn át ezért lett oláhvá Szoluok-I) jboka, Hu lyad stb. megye, egész tóttá Sáros és Zemplén megye. Ezt a procassást valahojy be kell állítani s ha lehet, épen az ellenkezőjét előidézni, a mire szintén van, de kevesebb példa, (Endrőd), igazi mert hisz magyarosodást jóformán csak a hivaialuok osztálynál constatálhatui. A migyarsig fennmaradásának egyik legnagyobb tényezője kétségkívül az iskola s itt hangsúlyozom, hogy különösen a nőnevelés helyes irányításától sok függ, Igaz, hogy a fajszeretet fő istápolója a családi tűzhely, de épeu a hivatalnok osztály magyarosodásának példája mutatja, hogy az is .0 a milyen nyomot hágy az ember fejlődésében. A középiskolák közszelleme általábau kósz melegágya a hazafias szellemnek. Ezt a közszellemet kell meghonosítani a leányiskolánál, még pedig elkezdve az elkülönített uéptauodai leiny-ískoláuái. A leány-iskoláknál a tanitás czélja nem auuyira a sok ismeret gyűjtése, hauem a szív- és kedelykepzes; ennek kére tébe nagyon beleillik a hazafi is őrzés uevelóse. Eu jelölnék ki a leány-nevelés fő fő czéljául, mert tulo n hogy az oly nő a kinél a hazafi is érzés erős, legbiztosabb garantiája a család hasonló szellemének. E hazafias nőnevelést főbb vonásokban — kiterjeszkedve ezúttal csak a felsőbb népiskolai és polgári leány-iskolákra — következőleg vélném megvalósit.h itónak. M udenekelőtt nevelui kellene ezen intézetekben olyan hazafias közszellemet, a melyet a növendékek az életbe is magokkal vinnének, e czélra a hazafias üuuepek megünnep'ése és minden alkalom, amely a hazafi is érzés megnyilatkozását kiváuja, felhasználtatnának. — A tantárgyak közül különöseu a magyar nyelv és irodalom és a magyar történelem tanauyagáutk kibővítésével ős e tárgyak tanárai száminak emelésével lehetue e czélt szolgálni és padig, ha misként nem, a többi tautárgy rovására. Minden esetre megvan a magi jelentősége a leány iskolákbau a kézimunka, egészségtau, gazdaságtan, számtan, természetrajz és tannak, vegytan nak, melyek nagyrészt a gyakorlaii öletnek szolgálnak, de p;ldául a német nyelv tanítását akár egészeu is elejthetnéd a leány iskola tantervéből, nemcsak azért, mert amint fóutebb jeleztem, a magyar nyelv is teljesen elegendő egy magyar nőnek a szükséges műveltség megszerzéséhez, hanem, mert a gyakorlati tapasztalat eléggé bizouyitja, hogy a nőmé': nyeivat az iskolázás tartama rövid lévén hozzá, tényleg eluem sajititjik. Ribizhituók tehát e tárgyat a családi nevelésre; amely család szükségesnek látja — privát taníttatás utjin gondoskod jék róla. A német nyelv ezenfelül zavarólag hat a magyar nyelv tanítására is; a magyar irály gyakorlatokban akárhányszor találkozunk német nagy és kis hetükkel Nekik — igaz — nem muszáj lett volna jókor iuduluiok, mert hiszen gyűjteni, a harmat teljes felszáradása előtt ugy sem lehet, de a sziget jó távol esett ám a falutól. És aztán a Tisza két ága közt levén, természetesen csak ladikon, vagy kompou lehetett belejutni, a mi pedig uehi uem kevés időt vesz igénybe. Hi az embernek „csallóközi szerencsé" je vau: fa révhaz érve, ott találja a járművet) - halad; de, ha a komp ladik az átelleui parton vau kikötve, egy óra is beletelik, mig átkelhet. M trcsa szép fehér vászonkendőbe kenyeret, sza ouuát (maginak egy kis irósvajat) tett, meg egy kis üveg pálinkát Gyurka számára. Azt egy vastagabb abroszba begöngyölve, a vállán körülkötó. A szolga vitte a kőt villát, mag egy zöld mázu korsót, Mtrcsa meg a gereblyét. Mig a faluból ki nem értek, csak megbecsülte magát a legéuy, elvétve szóláuak egymáshoz, hauem a tiszaparti füzes hosszantartó gyalogösvéuyén megint előfogta Gyurkát csipkedő játszó kedve. Köiel hozzájok még akkor egy lélek sem volt. A rezgő nyárfa bokrok fehér hátú levelei tánczoltik, lágy zörejt okoztak a susogó szellő érintésére. A vadgalamb még meleg fészkében búgott, a szarkák, rigók, csizek, fülemilék ugyaucsik haugossi tették a kelő uap sugaraitól aranyban uszó, hűvös aljú csalitot. A lég kellemes hűvös és balzsamos volt. Gyurka agyát karakány gondolatok fesziték. O.yan szemeket vetett az előcte lengő szép leáuyra, mint az éhes czigáuygyerek a túrós derelyére. És kezdte a leáuyt duhaj módra szemtelenült c^ipkedui. Marcsa védte magát szóval gereblyé vei, de a legéuy csak erőszakoskodott, átölelte a derekát s mohó vágygyal csókolni akarta. A leány mit tehetett mást: jól képeu vágta. A csattanásra egy szarka olyat nevetett, mintha csak Gyurkát csúfolta volna vele. Ugy látszott, hogy a fenyíték a legéuy forrougó szivét lecsillapította. Azomban csak látszott, ámde a kissé megfékezett szeuvedély rövid idő múlva újra fellángolt. Akkorra értek a Tiszához. Éppen arra a helyre, hol a szigetbeli s nagyrészt e kétnyelvűségnek eredménye, hogy leányaink uom tulnak se németül, se magyirul helyesen írni. Zavarólag hat másodszor a német nyelv tanítása a magyar nyelv tanításán azért is, mert a két nyelvnek kétféle a nyelvtana, szórendje a mi ismét a helyes magyar fogalmazásnak áll u'jában. Természetes dolog, hogy azért a német cultura termékeivel is meg kell ismertetni a leány növendékeket, valamint a többi müveit nemzetek irodalmával. Ezt a magyar irolalom tanításával lehetne kapcsolatba hozni olyau°formáu, hogy a külfö'di irodalom kiváló termékeiből kiválasztatnának épen azok, a melyek a női jellem és kedély ki -üve'éséra alkalmatosak. A magyar nemzat történelminek tüzetesebb tanítása a piriotismus nevelésének szempontjából volna kívánatos, amely tárgynál kiválóan a n igy houleáuyok életrajzai szolgálnának követendő példányképekül. Neveljünk lelkes magyar cs ládanyákat és terjedni fog a magyar géniusz. M& Lapunk lrítrálékos előfizetőit s ezek kőzött a községek elöljáróságait tisztelettel felkérjük, hogy a háralékos előfizetési dijakat az alulírott kiadóhivatalhoz mielébb beküldeni szíveskedjenek. Tisztelettel a »Nyirvidék« kiadó hivatala. ÚJDONSÁGOK. — Miklós Ödön állam'itkár e hó 12 én folytatta a felső tiszavidik szibilyozlsí viszályainak közvetlen tanulmányozása czéljából megkezdett útját, a földmivelésügyi minisztérium 'öbb szakközegének kíséretében. Az államtitkár urat Tokajnál, hoinau tanulmányutjit most kezdte, Miklós Liszló alispin üdvözölte. Tokajból Ltdányba meutek, hol Dobos Imr* járási főszolgabíró fogadta az államtitkárt. Iuneu Tardos községen s a dadai réven keresztül Dalára érkeznek, hol az elöljáróság s a képviselet küldöttsége üdvözölték az államtitkár urat. T. Dobon a gróf Audrássy-kas'élyban villás reggeli volt. Innen a Tisza-Polgárral szemben levő Kisfalud pusztára mentek, hol ebéd volt. Miklós Llizló alispán T. Füreden túl D rzsig kisérte az államtitkárt. — A nyiradonyi oláh népiskolák ismeretes ügye e hó 13-dikán a vármegye közigazgatási bizottságának ülése elé került. Velkey Pál kir. tanfelügyelő adta elő az ügyet, felolvasván azt a jegyzőkönyvet, melyet a junius 27-diki nevezetes nyiradonyi évzáró vizsga alkalmiból vettek föl. A terjedelmes jegyzőkönyv részletes adatok fölsorolásával világosítja meg és bizonyítja be, hogy a nyiradonyi gk. iskolában a tiszta magyar ajkú nörendékeket következetesen és tervszerűen eloláhositjik A taufelügyelö úr azzal a határozati javaslattal terjesztő a kérdést a bizottság elé, hogy e jegyzőkönyv felirat kapcsán, a vallás es közoktatásügyi miniszterhez sürgősen fölterjesztessók. Elsőnek Bodnár István szólalt föl, egyhangú helyeslések között tolmácsolván a bzottság hálás köszönetét a főispán iránt, ez ügyben tanúsított lelkiismeretes eljárásáért.) Lukács Ödön a miniszter • hez küldendő föliratbau kifej szóit kivan adui annak a kívánságnak, hogy a miniszter e haza ellenes irányú iskolákat zárassa be, mert e jegyzőkönyvben ez iskolákban uralkodó tőrvény ellenes állapotok be vannak bizonyítva. Kállay András főispán konstatálván mindenekelőtt, hogy a uép oktatási törvény úgyszólván semmi jogot nem áda hatóságoknak, hogy ilyen esetekben megtorló intézkedéseket tegyenek, iuditváuyozta, hogy a közigazgatási bizottság keresse meg a vármegye közgyűlését, miszerint az említett törvény módosítása iránt a kormányhoz feliratot intézzen. Hozzá szólottak még a kérdéshez Fehér Imre, Lukács Ödön, Bodnár István, Lázár Kálmán, mire a bizottság a határozati javaslatot elfogadta. A közoktatásügyi miniszterhez intózeudö feliratban, Bodnár István indítványára, ez oláh iskolák ügyének egész története, minden momentumokkal részletesen föl fog táratni. Magemiitjük még, hogy mint ez a bizottsági tárgyalás folyamán is kitűnt, a kir. tanfelügyelő a tényállás 'földentésébeu buzgalom • mai járt el. kerülő kis csónakját — mikor a faluba megy — ki szokta kötni. A rendes átkelő még messze esett tőlük. O.t látva a kikötött csónikot, miut más ilyeu alkalomkor, most sem mentek a rendes révhez, hanem beszálltak a kis csónakba. Goudolták magukban, hadd kerüljön a kerülő visszajövet a rév felé, ha egy kicsit megharagszik, kiengeszteli egy porczió páliuka, vagy egy tü • ret bagó. Szerszám likat tehát végig nyujták a csónakban, Mi.csa a csónak orráu (eleje) foglalt helyet, Gyurka pedig evező lapáttal kezében, a farán. Elindultak szótlanul. Marcsa nehaztelólég süti le szemeit, Gyurka pedig tnijd eluyelte sóvár szemeval a vele szemba ű'ő duzzogó leáuyt. A vízfolyással szemben keszegoldalt tarlott csónak kö inyü terhével csobogva ringott a reggeli szellőktől fodros, mély vizén. Gyurka ízmo3 karjai mélyen mártogatták az evezőt s igy minden lökésre nagyot lódult a kis „lélekvesztőt előre. A folyó sodra táján, hol a viz legmélyebb szokott lenni, Gyurka egyszercsak ledobja az evezőt s vad, vágytól csillogó szemekkel ugrik Marosához, hogy azt átölelje és ott, hol senki segélyére nem siethet, szűzi ajkáról ődes csókot raboljon. Azombau nem vezetett eredményre e vakmerő támadása sem, mert a leány sikongva vődte magát s egy akrobata erejével s ügyességével taszitá vissza a szemtelen szolgát. Erre a legényben rettenetes elhatározás kezde érlelődni. Bírni akarta a leányt mindenáron, ha szőp módjával nem, hát megfélemlítéssel, vagy vele együtt a Tisza fenekére temetkezni. Csakugyan, mikor hiába való volt minden rimánkodása, szerelmi ostromlása: felállott a ciónak közepéu két lábát kőt oldalának vetve, kezdő azt mindig jobbaujobbau himbálni, mi alatt folytonosan egy csókért rimánkodott. E közben a viz lejebb lejebb vitte a csónakot, mely véghosszábau úszott a Tisza sebes sodrán. A leány lehúzódva a csónak orrában, reszketett, sírt a félelemtől; jaj szóval kiáltott segítségért! De hisztalan; Gyurka a szenvedélytől eltorzult arczcza.l, mintegy dánon, mia-