Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-09 / 28. szám
„N Y I B V I D É K." Az ág. evangélikusok magyarsága! — Levél a szerkesztőhöz. — A füispíni iskola látogatás alkalmával néhány szabo'csmegyei faluban, de kQlönőíen Nyir-Adonybau tapasztalt bosszantó dolgokat erélyes hangon és erőteljes logikával tette kritika tárgyává a „Nyírvidék" legutóbbi szám ínak vezérczikke. Mindazt, a mi a nyir-adonyi ravasz pópi és két tanítója viselt dolgai méltó jellemzéseül a czikk felhozni jónak lát, elfogadom és helyben hagyom Az emiitett vezérczikk azonban egy összehasonlitásszertt kijelentésével neki megy a nyíregyházi ág. evangelikusoknak, s bűnül rója fel, hogy „Nyíregyházán a tu lya nem törődés révén leszavazzák a magyar nyelv kicsi térhódítását az istenitiszteletnél." Megengedem, bárki előtt is feltűnő lehet, hogy itt Nyíregyházán, Szabolcsvárm ígye kellő közepén a lakosok több mint fele uem migyarul imádja templomában istenét. DJ hogy ezen körülmény bármilyen tekintetben is alkalomszerűen és apropó egy czikben legyen felhozható az oláh ultramontanísmus egy fekélyes kinövésének kemény elitélésével — az, engedjen meg nekem a t. czikkiró ur legalább is méltánytalanság, sőt igazságtalanság azon egyházzal szemben, mely röv;d 15 év gyors lepergése alatt 10.000 tiszta magyar nyelvű, érzelmeiben és lelkében egészen és osztatlanul migyar emberrel szaporította a jó honpolgárok számát. De méltánytalanság azok iránt is, akik nyugodtan, a nemzetiségi separativ érzelmek minden föllángolása és jelentkezése nélkül, sőt örömmel engedték magukat magyarrá tenni. — S végül méltánytalanság az ág. evang. egyház elöljáróságának ezen ügyben hervadhatlan érdemeket szerzett azon tagjai iránt, akik a viszonyokkal éj az észszerű po'itikai törvényekkel bölcsen megalkudva, lép ésről-lépésre, a megfontolt haladás okos útját választották a czél biztos elérése érdekében, nem költve fel a nemzetiségi sovinísmust, s kerülve a czélt alapjában veszélyeztető reakczió felköltését. Eltekintve ugyanis attól, hogy az ág evangélikusok isteni tisztelete csak részben tót nyelvű, az apostrofált tuuya nem törődés által lehetetlenné tett „kicsi" térhódításra ez idő szerint szükség nincs, a visszafejlődés veszedelme nélkül keresztül sem vihető, s egyenes merénylet volna az egyház idősebb tagjainak vallásos hite, lelkiismerete, s féltékenyen őrzött traditiói ellen. És ép;:i ebb31 a szempontból kárhoztatandónak találom azon velleitásokat, amelyek az isteni tisztelet teljes megmagyarositását forradalmi gyorsasággal és meggondolatlansággal óhajtanák keresztül erőszakolni. A régi tót Nyíregyházából liila az ág. evang. egyház példátlan buzgalmának és áldozatkészségének, az isteni tisztelet nyelvét kivéve alig maradt fenn valami emlék. De ez az a pont, amelyhez erőszakos kézzel nem lehet, nem szabad uyu'ni, mert érzékenyen, lelke mélyében érinti a köznép vallásos traditióit. A népek pszichológiáját érdemes megfigyelés tárgyává tenni. Egyetlen szenvedély sem oly erős ebben, mint éppen a vallásos érzület. Alkalmas uton és móddal a köznép kivetkőztethető ^ NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJ A. A Törvényes bigamiu. (Igaz történet.) Szegéuy Girigáré Muki! Hiába harczolt sorsa ellen, hasztalan volt minden védekezése a szép lányok és menyecskék incselkedései ellen, a nők mégiscsak megkapták. Igenis, nem csak egy, hanem miudjírt kettő. M*gesett rajta ugyanis olyasmi, ami jóérzüleiü jimbor keresztény embereu nem igen szokott mogesni, s csak az óhitű müzelmanok szokása. Tudniillik az, hogy egyszerre két törvényes feleségük van! Szegény Muki barátunk csak élete negyvenes éveiben rakta le a fegyvert Hymen ő nagyhatalmassága előtt s akkor egy szép nap arra a rettenetes boldogságra ébredt, hogy neki két törvényes felesége van; egy reformata és egy katolika vallású, amazt a világi, emezt a kánoni törvény sózta a nyakába. Az előbbit eltartania kell, mert vele, mint törvényes feleségével közös háztar:ásban él, az utóbbit kitartani kénytelen, mert — mint szintén törvényes felesége — jogerős ítélet birtokában van, s hi a bíróilag megítélt havi részletek lefizetésében csak egy napot is késik, irgalmatlanul megegzekválja! Niucs az az egyházi, vagy világi bíróság vagy ha óság, melyet meg nem keresett, nincs az a jogi, vagy törvényes lépé3, melyet meg nem tett volna, avégből, hogy a nagy áldás fele részétől valahogy szabaduljon. Hasztalan volt minden fáradozása. Egy nyomorúság s a kőt törvényes felesége borzasztó hűséggel raga°zkodnak hozzá. Nincs menekülés! Fura egy história, az igaz! Dd a legfurább benne az, hogy nem valami tendencziózus költemény, amint azokat a vonal alatt leírni szokásos, hanem (i költött nevek kivételével) szóról szóra igaz történet. A két menyecske és közös törvényes férjük, vagy ha ugy tetszik: a két férj és közös törvényes feleségük köztünk élnek, a mi templomainkban keltek egybe, a mi bíróságaink individutlis élete jellegzetes sajátságaiból, megfosztható nyelvétől, kiforgatható a hazaszeretet szent kötelékeiből, belenyugszik rövid idő alatt államformák változásaiba, feled méltánytalanságot, szenvedve bár, de tűr zsarnoki Intalmit, tui nagylelkű, lemondó, áldozatkész lenni mág akkor is, ha féltetten őrzött lelki kincseit kérik tőle, vigasztalódik balszerencséjében, a politikai élet huUámzása mihamar szétszakíthatja egymástól, sőt ellenségévé teheti egymásnak, a társadalom forrongása merész ugrásaiba megnyugszik, bele törődik, — de vallása, valamint isten imádásával összefüggő hagyománya megtartásában konservativ a végletekig. Kíméletlen és őrjöngő, szilárd és állhatatos, vad, zsarnok és kegyetlen, összetartó és fáradhitlan, s mindenek felett idegesen türelmetlen, mihelyt hite, vallása, lelkiismerete, nyugalma, rítusa ellen intéztetik támadás. A franczia forrad tlom világfelforgató őrjőngéséből csaknem kizárólag a vallásos tradíciók kerültek ki sértetlenül. A vallás dolgaiban Cíélzott oktalan újítás törést szenvedett a megvakult sankülott tömeg megzavart hitén. „A legvéresebb harczok a vallásért vívattak, s ez megtaníthat b2nnűnket arra, hogy a nép mindent oda ad, csak a hitét hagyják me* neki." — Mmdji Mikuleay. S mert a népek pszichológiájának emez erőteljes vonásaival számolni kellett, csak politikai érettségükről és kiváló tapintatukról tettek tanúságot azok a férfiak, akik a kellően m >g nem érett ügybea czélzott merész ugrást lehetetlenitettek, respiktive alkalmasabb időre halasztották el. A czikk iró ur is fogja talán látni, hogy az a tuuya nem törődés nem a in igyarosodís előhaladísínak bukísát jeleati, hiuem egy politikai észszerüségi törvény korrektivu ni. A nyíregyházi ág. evang. köznép lelkületében egészen magyar, külön nemzetiségi aspirátiók iránt semmi érzéke, semmi kedve. És ez a nagy változás, mely a nyelvi viszonyok tekintetében rövid 15 év alatt előállott, nem kényszerítő eszközök alkalmazásával, nem tüzzel-vassal éretett el, de óvatos institutiók létesítésével, anélkül, hogy komolyabb visszahatást ébresztett volna. A teljes magyarosításra ez az ut alkalmas egyedül. Vegyék el mist a köznép megszokott isteni tisztelete uyelvét, győzzék meg előbb, lngy magyarul — amely nyelvet jól beszéli — csak ugy imádhatja istenét, mint tótul — akkor semmi reakció be .nem áll. Csakhogy, aki ismeri közníp'iuk makacs szivósságát, szokásaihoz való merev ragasz kodását s a ki számot vett azon, csupán közgazdasági szempontból méltányolható körűimí:iynyel, hogy a társadilmi újító elvek és evu'itiók termékenyítő hatásától teljesen izolálva vau, az nem fogja tagadui, hogy ez a meggyőzés, ez a kapaczitáczió eredménytelen marad, és pedig még jó ideig, mert a jelenleg virágzó s a mir hanyatló félben levő régibb generátió, amely a tót nyelv áldásaiban nevelkedett fel, nem fog engedni ezen kérdésben egy hajszálnyit sem. A magyar nyelvű isteni tisztelet neki idegen világ, abban nem ismer vallására, nem talál benne megnyugvást s nem elégíti ki lelkiismeretét. Ugy lehet hypochondrizmus, de érzelmiségi alap törvény. Az aggot, ha jobb sorsba előtt folytak a válóperek és a mi törvényeink szerint — virul köztük ez a törvényes bigamia! Nagyordássy Ferencz, vallására nézve evangelikus, állására nézve — Sanyarú Vendel, 1882. évben nőül vette Trécselésy Laurát. A kis Llri katolikus szü'őktől származott, de 2 éves korában evangelikus vallású nagybátyja házához jutott. 0;t a többi gyermekek közt nevelkedett s igy mindenki őt is evangelíka vallásuuak tartotta. Ilyformán tehát az érintett esketés az evangélikusok templomában ment véghez é3 az evangeliku sok anyakönyvébe íratott. — A boldog házasok néhány év múlva azon vették magukat észre, hogy ők biz boldogtalan frigyben élnek. Az evangélikusok válóperei a világi törvényszékekhez tartozván, a válópert ott keresztül vitték s 1889. évben a m. kir. Curia a házasságot felbontottnik kimondotta. Mir most ezzel az evangelikának tartott, de valójában katolika vallású elvált menyecskével ismerkedett meg 1890 évben a katoliku< vallású Girigáré bxrátuik, az idő tájbxu, már komolyan kezdtek beszélni arról, hogy a hivatalnokok fizetésének felemelése nem sokára kilátásba lesz helyezve. E rózsás kilátások arra i iditották Girigáré uramat, hogy a kis Trécseléssy Llrikát nőül vegye, A bo'dog házasok igen rövid idő múlva arra a tapasztalatra jutottak . . . stb. (Llsl fent az első házisság végét!) Girigáré uram kedves feleségétől azonban alaposan szabidulni óhajtván, nem a világi törvényszék, hanem a katolikus szent székhez fordult és ott előadta, hogy feleségének voltaképsn két férje van, egyik; — s ez pedig az igazi, — Nagyordássy Ferencz, másika padig ő — Girigáré Muki. — Az igazi törvényes férj nem ő, hauem Nigyordlssy Fjrencz. Es utóbbit ugyanis a világi törvényszékek választottak el Trácsiléssy Laurától, miután azonban ez a uá katolika vallású s igy reá nézve jogérvéayes hlzassáji válóitéletet hozni esik a katolikus szentszék van hivatva, ez padig a házasságot fel nem bontotta, a világi ítéletek pedig semmisek, Nagyordássy Ferencz és Trécseléssy is kerül, csupán a megszokott falu kénytelen nélkülözése is könnyen sírba viheti. És mert ez igy van, az egyház idős tagjai megérdímelnek annyi elnézést, hogy lelki nyugalmukat ne kavarják föl. Jogosult volna a panasz, hogy ha oly törek vések tünetei mutatkoznának, a melyek a magyar Géniusz térfoglalását veszélyeztetnék, ha a pánszlávizmus idétlen szörnye kísérgetne becsületes köznépünk között. Miide.inek semmi nyoma, sőt inkább bizonyos, hogy nem fog soha okot szo'gáltatni a Magyar „Géniusz" szent haragjára. Tagadhatatlan különben, hogy a magyarosítás nagy műve csak akkor lesz végképen befejezve, ha az isteni tisztelet nyelve sem lesz többé tót. Mindaddig, mig a templom forrása és emlékeztetője marad az elmu't idők eme levetkőzendő hagyományának, nem várható a családi tűzhely nyelvi átváltozása. Felteszem azonban a kérdést: politikailag és társadalmi bölcseleti szempontból indokolható e egy népit utolsó kincsétől, magnyugvása elleuére kímélet nélkül megfosztani akkor, midőn máskülönben a magyar Géniusz körében teljesen otthon érzi magát? Parvenü blondőrök kicúnylő felületessége, elfogult túlzók merészsége nem látna benne semmi kimélni valót, semmi kegyeletes dolgot, de aki előtt a köznép nem csupán „misera plebs contribuens", hanem oly lény, akinek vannak vágyai, öröme, bánata, vigasza és boldogsága: az a lemondás tudatával ugyan, de számolni fog a nép pszichológiája törvényeivel, lelki élete kívánalmaival. Nem tartozik ugyan a tárgyhoz, s épen azért csak röviden említem meg, hogy az ág. evang. tanyai iskolák oly hamisítatlan magyar szellemet terjesztenek köznépünk között, amelynek szemléletére éppen a főispán úr őméltósága valóságos elragadtatással fejezte ki elismerését és csodálkozását az egyház elöljárói előtt egy iskola látogatási körútja alkalmával. — És hogy továbbá az ág. evang. egyház tót nyelvű isteni tiszteletei szelleme ellen a magyar géuíusz nem fog kifogást emelni soha, arra garantiát nyújtanak ami e tekintetben semmiféle epíthetont nem tűrő papjaink. — A tanyai élet ront ugyan az iskola hatásán, hanem a feltétlen magyar szellemet nem írtja ki többé a szivekből annális inkább, amenynyiben a tót szellem létezése köznépünk körében merő légből kapott állítás, a nép élet nem ismeréséből eredt, minden reális alap nélküli könnyelmű frázis. A végeredmény tehát az, hogy az a kifogásolt térhódítás leszavazása nem oly főbenjáró bűn, sőt mig nem is hiba. S biztosithatom a t. czikkiró urat, hogy mire a most fejlődő geueratíó uralkodó lesz Siabolcsvármegye székhelyének köznépében, akkorára tót nyelvű isteni tisztelet nem fog többé hangzani az ág. evangélikusok hatalmas templomában. A status quora ez időszerint feltétlen szükség van *) Opportunista. *) E csikkre lapunk legközelebbi szimab&n még visszatérünk. Szerk. Laura még férj ós feleség, ő pedig ez ideig csak amolyan — lógós volt! Tekintve azonban, hogy egy nőnek csak egy férje lehet, nejének a férje pedig: Nagyordássy Ferencz, világos, hogy ő — Girigáré Muki — férje nem lehet és miután neki ilyformán felesége nincs, őt a nősülósben akadályozni nem lehet. Erre a szentszék azt mondotta, hogy a kánoni jog szempontjából, ót a nősülósben akadályozni ugyancsak nem lehet. Girigáré uram tehát akadálytalanul elvette Gigogássy Ludmilla őnagyságát. Igen szerette volna, ha a közte és Trécseléssy Lóri közt fennállott házasságot a világi törvényszék is semmisnek mondotta volna ki, erre azonban a törvényszék hajlandó nem volt hanem kijelentette, hogy katolikusok közti házassági vámügyek a szentszékhoz tartozván, miután már most kisült, hogy Trécseléssy Lóri katolika vallású, de Girigáré is katolikus, -a törvényszék az ügybe nem avatkozik. Mi Jegyzem, hogy a zUr-zavar lehető tökéletesítésére a vallásügyi miniszter is hozzá szólott az ügyhöz, a mennyiben 1893 évi fobruír 4 én kelt rendeletével az illetékes evangelikus (Jlelkésznek meghagyta hogy az esketési anyakönyvbe bejegyezze, miszerint a váczi kath. szentszék, a Girigáré Muki és Trécseléssy Laura közti házasságot semmisnek kimondotta. Eren miniszteri utasításnak az evangelikus lelkész eleget tevéu, azzal az abszurditással állunk szemben, hogy egy evangelikus szempontbői jogérvényesen megkötött házisság, a miniszter utasítása folytán ós a katolikus szentszék határozata alapján az evangelikus anyakönyvbe semmisnek jegyeztetett be . . . Mir most a jogi világ csodájával felérő famíliában a következő furcsa viszouyok állanak fenn. Trécseléssy Liu"ának két törvényes férje van: Nagyordássv Ferencz (Nro. 1,) és Girigáré Mt'ci (Nro. 2.) Girigáré "uramnak pedig két törvényes felesége: Trécselessy Laura (Nro. 1.) és Gágogássy Ludmilla (Nro. 2.) Folytatása, a mellékleten,