Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-09 / 28. szám

„N Y I B V I D É K." Az ág. evangélikusok magyarsága! — Levél a szerkesztőhöz. — A füispíni iskola látogatás alkalmával néhány szabo'csmegyei faluban, de kQlönőíen Nyir-Adony­bau tapasztalt bosszantó dolgokat erélyes hangon és erőteljes logikával tette kritika tárgyává a „Nyír­vidék" legutóbbi szám ínak vezérczikke. Mindazt, a mi a nyir-adonyi ravasz pópi és két tanítója viselt dolgai méltó jellemzéseül a czikk felhozni jónak lát, elfogadom és helyben hagyom Az emiitett vezérczikk azonban egy összeha­sonlitásszertt kijelentésével neki megy a nyíregy­házi ág. evangelikusoknak, s bűnül rója fel, hogy „Nyíregyházán a tu lya nem törődés révén lesza­vazzák a magyar nyelv kicsi térhódítását az iste­nitiszteletnél." Megengedem, bárki előtt is feltűnő lehet, hogy itt Nyíregyházán, Szabolcsvárm ígye kellő közepén a lakosok több mint fele uem migyarul imádja templomában istenét. DJ hogy ezen körülmény bár­milyen tekintetben is alkalomszerűen és apropó egy czikben legyen felhozható az oláh ultramonta­nísmus egy fekélyes kinövésének kemény elitélé­sével — az, engedjen meg nekem a t. czikkiró ur legalább is méltánytalanság, sőt igazságtalanság azon egyházzal szemben, mely röv;d 15 év gyors lepergése alatt 10.000 tiszta magyar nyelvű, érzel­meiben és lelkében egészen és osztatlanul migyar emberrel szaporította a jó honpolgárok számát. De méltánytalanság azok iránt is, akik nyugodtan, a nemzetiségi separativ érzelmek minden föllángolása és jelentkezése nélkül, sőt örömmel engedték magukat magyarrá tenni. — S végül méltányta­lanság az ág. evang. egyház elöljáróságának ezen ügyben hervadhatlan érdemeket szerzett azon tagjai iránt, akik a viszonyokkal éj az észszerű po'iti­kai törvényekkel bölcsen megalkudva, lép ésről-lépésre, a megfontolt haladás okos útját választották a czél biztos elérése érdekében, nem költve fel a nemze­tiségi sovinísmust, s kerülve a czélt alapjában ve­szélyeztető reakczió felköltését. Eltekintve ugyanis attól, hogy az ág evan­gélikusok isteni tisztelete csak részben tót nyelvű, az apostrofált tuuya nem törődés által lehetetlenné tett „kicsi" térhódításra ez idő szerint szükség nincs, a visszafejlődés veszedelme nélkül keresztül sem vihető, s egyenes merénylet volna az egyház idősebb tagjainak vallásos hite, lelkiismerete, s fél­tékenyen őrzött traditiói ellen. És ép;:i ebb31 a szempontból kárhoztatandónak találom azon vellei­tásokat, amelyek az isteni tisztelet teljes megma­gyarositását forradalmi gyorsasággal és meggon­dolatlansággal óhajtanák keresztül erőszakolni. A régi tót Nyíregyházából liila az ág. evang. egyház példátlan buzgalmának és áldozatkészségé­nek, az isteni tisztelet nyelvét kivéve alig maradt fenn valami emlék. De ez az a pont, amelyhez erő­szakos kézzel nem lehet, nem szabad uyu'ni, mert érzékenyen, lelke mélyében érinti a köznép vallásos traditióit. A népek pszichológiáját érdemes megfi­gyelés tárgyává tenni. Egyetlen szenvedély sem oly erős ebben, mint éppen a vallásos érzület. Al­kalmas uton és móddal a köznép kivetkőztethető ^ NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJ A. A Törvényes bigamiu. (Igaz történet.) Szegéuy Girigáré Muki! Hiába harczolt sorsa ellen, hasztalan volt minden védekezése a szép lányok és me­nyecskék incselkedései ellen, a nők mégiscsak megkap­ták. Igenis, nem csak egy, hanem miudjírt kettő. M*g­esett rajta ugyanis olyasmi, ami jóérzüleiü jimbor ke­resztény embereu nem igen szokott mogesni, s csak az óhitű müzelmanok szokása. Tudniillik az, hogy egyszerre két törvényes feleségük van! Szegény Muki barátunk csak élete negyvenes éveiben rakta le a fegyvert Hy­men ő nagyhatalmassága előtt s akkor egy szép nap arra a rettenetes boldogságra ébredt, hogy neki két törvényes felesége van; egy reformata és egy katolika vallású, amazt a világi, emezt a kánoni törvény sózta a nyakába. Az előbbit eltartania kell, mert vele, mint törvényes feleségével közös háztar:ásban él, az utóbbit kitartani kénytelen, mert — mint szintén törvényes felesége — jogerős ítélet birtokában van, s hi a bírói­lag megítélt havi részletek lefizetésében csak egy napot is késik, irgalmatlanul megegzekválja! Niucs az az egy­házi, vagy világi bíróság vagy ha óság, melyet meg nem keresett, nincs az a jogi, vagy törvényes lépé3, melyet meg nem tett volna, avégből, hogy a nagy áldás fele részétől valahogy szabaduljon. Hasztalan volt minden fáradozása. Egy nyomorúság s a kőt törvényes felesége borzasztó hűséggel raga°zkodnak hozzá. Nincs menekülés! Fura egy história, az igaz! Dd a legfurább benne az, hogy nem valami tendencziózus költemény, amint azokat a vonal alatt leírni szokásos, hanem (i költött nevek kivételével) szóról szóra igaz történet. A két me­nyecske és közös törvényes férjük, vagy ha ugy tetszik: a két férj és közös törvényes feleségük köztünk élnek, a mi templomainkban keltek egybe, a mi bíróságaink individutlis élete jellegzetes sajátságaiból, meg­fosztható nyelvétől, kiforgatható a hazaszeretet szent kötelékeiből, belenyugszik rövid idő alatt államformák változásaiba, feled méltánytalanságot, szenvedve bár, de tűr zsarnoki Intalmit, tui nagy­lelkű, lemondó, áldozatkész lenni mág akkor is, ha féltetten őrzött lelki kincseit kérik tőle, vigaszta­lódik balszerencséjében, a politikai élet huUámzása mihamar szétszakíthatja egymástól, sőt ellensé­gévé teheti egymásnak, a társadalom forrongása merész ugrásaiba megnyugszik, bele törődik, — de vallása, valamint isten imádásával összefüggő ha­gyománya megtartásában konservativ a végletekig. Kíméletlen és őrjöngő, szilárd és állhatatos, vad, zsarnok és kegyetlen, összetartó és fáradhitlan, s mindenek felett idegesen türelmetlen, mihelyt hite, vallása, lelkiismerete, nyugalma, rítusa ellen intéz­tetik támadás. A franczia forrad tlom világfelfor­gató őrjőngéséből csaknem kizárólag a vallásos tra­díciók kerültek ki sértetlenül. A vallás dolgaiban Cíélzott oktalan újítás törést szenvedett a megva­kult sankülott tömeg megzavart hitén. „A legvére­sebb harczok a vallásért vívattak, s ez megtanít­hat b2nnűnket arra, hogy a nép mindent oda ad, csak a hitét hagyják me* neki." — Mmdji Mi­kuleay. S mert a népek pszichológiájának emez erő­teljes vonásaival számolni kellett, csak politikai érettségükről és kiváló tapintatukról tettek tanú­ságot azok a férfiak, akik a kellően m >g nem érett ügybea czélzott merész ugrást lehetetlenitettek, respiktive alkalmasabb időre halasztották el. A czikk iró ur is fogja talán látni, hogy az a tuuya nem törődés nem a in igyarosodís előha­ladísínak bukísát jeleati, hiuem egy politikai ész­szerüségi törvény korrektivu ni. A nyíregyházi ág. evang. köznép lelkületében egészen magyar, külön nemzetiségi aspirátiók iránt semmi érzéke, semmi kedve. És ez a nagy változás, mely a nyelvi viszonyok tekintetében rövid 15 év alatt előállott, nem kényszerítő eszközök alkalma­zásával, nem tüzzel-vassal éretett el, de óvatos in­stitutiók létesítésével, anélkül, hogy komolyabb visszahatást ébresztett volna. A teljes magyarosításra ez az ut alkalmas egyedül. Vegyék el mist a köznép megszokott is­teni tisztelete uyelvét, győzzék meg előbb, lngy magyarul — amely nyelvet jól beszéli — csak ugy imádhatja istenét, mint tótul — akkor semmi reakció be .nem áll. Csakhogy, aki ismeri közníp'iuk makacs szivósságát, szokásaihoz való merev ragasz kodását s a ki számot vett azon, csupán közgaz­dasági szempontból méltányolható körűimí:iynyel, hogy a társadilmi újító elvek és evu'itiók termé­kenyítő hatásától teljesen izolálva vau, az nem fogja tagadui, hogy ez a meggyőzés, ez a kapaczi­táczió eredménytelen marad, és pedig még jó ideig, mert a jelenleg virágzó s a mir hanyatló félben levő régibb generátió, amely a tót nyelv áldásaiban nevelkedett fel, nem fog engedni ezen kérdésben egy hajszálnyit sem. A magyar nyelvű isteni tisz­telet neki idegen világ, abban nem ismer vallására, nem talál benne megnyugvást s nem elégíti ki lelkiismeretét. Ugy lehet hypochondrizmus, de ér­zelmiségi alap törvény. Az aggot, ha jobb sorsba előtt folytak a válóperek és a mi törvényeink szerint — virul köztük ez a törvényes bigamia! Nagyordássy Ferencz, vallására nézve evangelikus, állására nézve — Sanyarú Vendel, 1882. évben nőül vette Trécselésy Laurát. A kis Llri katolikus szü'őktől származott, de 2 éves korában evangelikus vallású nagy­bátyja házához jutott. 0;t a többi gyermekek közt ne­velkedett s igy mindenki őt is evangelíka vallásuuak tartotta. Ilyformán tehát az érintett esketés az evan­gélikusok templomában ment véghez é3 az evangeliku sok anyakönyvébe íratott. — A boldog házasok néhány év múlva azon vették magukat észre, hogy ők biz bol­dogtalan frigyben élnek. Az evangélikusok válóperei a világi törvényszékekhez tartozván, a válópert ott ke­resztül vitték s 1889. évben a m. kir. Curia a házas­ságot felbontottnik kimondotta. Mir most ezzel az evangelikának tartott, de való­jában katolika vallású elvált menyecskével ismerkedett meg 1890 évben a katoliku< vallású Girigáré bxrátuik, az idő tájbxu, már komolyan kezdtek beszélni arról, hogy a hivatalnokok fizetésének felemelése nem sokára kilátásba lesz helyezve. E rózsás kilátások arra i iditot­ták Girigáré uramat, hogy a kis Trécseléssy Llrikát nőül vegye, A bo'dog házasok igen rövid idő múlva arra a tapasztalatra jutottak . . . stb. (Llsl fent az első házisság végét!) Girigáré uram kedves feleségétől azonban alaposan szabidulni óhajtván, nem a világi törvényszék, hanem a katolikus szent székhez fordult és ott előadta, hogy feleségének voltaképsn két férje van, egyik; — s ez pedig az igazi, — Nagyordássy Ferencz, másika padig ő — Girigáré Muki. — Az igazi törvényes férj nem ő, hauem Nigyordlssy Fjrencz. Es utóbbit ugyanis a világi törvényszékek választottak el Trácsiléssy Laurától, miután azonban ez a uá katolika vallású s igy reá nézve jogérvéayes hlzassáji válóitéle­tet hozni esik a katolikus szentszék van hivatva, ez padig a házasságot fel nem bontotta, a világi ítéletek pedig semmisek, Nagyordássy Ferencz és Trécseléssy is kerül, csupán a megszokott falu kénytelen nél­külözése is könnyen sírba viheti. És mert ez igy van, az egyház idős tagjai megérdímelnek annyi elnézést, hogy lelki nyugal­mukat ne kavarják föl. Jogosult volna a panasz, hogy ha oly törek vések tünetei mutatkoznának, a melyek a magyar Géniusz térfoglalását veszélyeztetnék, ha a pán­szlávizmus idétlen szörnye kísérgetne becsületes köznépünk között. Miide.inek semmi nyoma, sőt inkább bizonyos, hogy nem fog soha okot szo'gál­tatni a Magyar „Géniusz" szent haragjára. Tagadhatatlan különben, hogy a magyarosítás nagy műve csak akkor lesz végképen befejezve, ha az isteni tisztelet nyelve sem lesz többé tót. Mindaddig, mig a templom forrása és emlékeztetője marad az elmu't idők eme levetkőzendő hagyomá­nyának, nem várható a családi tűzhely nyelvi át­változása. Felteszem azonban a kérdést: politikailag és társadalmi bölcseleti szempontból indokolható e egy népit utolsó kincsétől, magnyugvása elleuére kímélet nélkül megfosztani akkor, midőn máskülön­ben a magyar Géniusz körében teljesen otthon érzi magát? Parvenü blondőrök kicúnylő felületessége, elfogult túlzók merészsége nem látna benne semmi kimélni valót, semmi kegyeletes dolgot, de aki előtt a köznép nem csupán „misera plebs contribuens", hanem oly lény, akinek vannak vágyai, öröme, bánata, vigasza és boldogsága: az a lemondás tuda­tával ugyan, de számolni fog a nép pszichológiája törvényeivel, lelki élete kívánalmaival. Nem tartozik ugyan a tárgyhoz, s épen azért csak röviden említem meg, hogy az ág. evang. tanyai iskolák oly hamisítatlan magyar szellemet terjesztenek köznépünk között, amelynek szemléle­tére éppen a főispán úr őméltósága valóságos elragadtatással fejezte ki elismerését és csodálkozá­sát az egyház elöljárói előtt egy iskola látoga­tási körútja alkalmával. — És hogy továbbá az ág. evang. egyház tót nyelvű isteni tiszteletei szelleme ellen a magyar géuíusz nem fog kifogást emelni soha, arra garantiát nyújtanak ami e tekin­tetben semmiféle epíthetont nem tűrő papjaink. — A tanyai élet ront ugyan az iskola hatá­sán, hanem a feltétlen magyar szellemet nem írtja ki többé a szivekből annális inkább, ameny­nyiben a tót szellem létezése köznépünk körében merő légből kapott állítás, a nép élet nem ismeré­séből eredt, minden reális alap nélküli könnyelmű frázis. A végeredmény tehát az, hogy az a kifogásolt térhódítás leszavazása nem oly főbenjáró bűn, sőt mig nem is hiba. S biztosithatom a t. czikkiró urat, hogy mire a most fejlődő geueratíó uralkodó lesz Siabolcsvármegye székhelyének köznépében, akkorára tót nyelvű isteni tisztelet nem fog többé hangzani az ág. evangélikusok hatalmas templo­mában. A status quora ez időszerint feltétlen szük­ség van *) Opportunista. *) E csikkre lapunk legközelebbi szimab&n még vissza­térünk. Szerk. Laura még férj ós feleség, ő pedig ez ideig csak amo­lyan — lógós volt! Tekintve azonban, hogy egy nőnek csak egy férje lehet, nejének a férje pedig: Nagyordássy Ferencz, vi­lágos, hogy ő — Girigáré Muki — férje nem lehet és miután neki ilyformán felesége nincs, őt a nősülósben akadályozni nem lehet. Erre a szentszék azt mondotta, hogy a kánoni jog szempontjából, ót a nősülósben akadályozni ugyan­csak nem lehet. Girigáré uram tehát akadálytalanul el­vette Gigogássy Ludmilla őnagyságát. Igen szerette volna, ha a közte és Trécseléssy Lóri közt fennállott házasságot a világi törvényszék is semmisnek mondotta volna ki, erre azonban a törvényszék hajlandó nem volt hanem kijelentette, hogy katolikusok közti házassági vámügyek a szentszékhoz tartozván, miután már most kisült, hogy Trécseléssy Lóri katolika vallású, de Giri­gáré is katolikus, -a törvényszék az ügybe nem avat­kozik. Mi Jegyzem, hogy a zUr-zavar lehető tökéletes­ítésére a vallásügyi miniszter is hozzá szólott az ügy­höz, a mennyiben 1893 évi fobruír 4 én kelt rendele­tével az illetékes evangelikus (Jlelkésznek meghagyta hogy az esketési anyakönyvbe bejegyezze, miszerint a váczi kath. szentszék, a Girigáré Muki és Trécseléssy Laura közti házasságot semmisnek kimondotta. Eren miniszteri utasításnak az evangelikus lelkész eleget tevéu, azzal az abszurditással állunk szemben, hogy egy evangelikus szempontbői jogérvényesen meg­kötött házisság, a miniszter utasítása folytán ós a ka­tolikus szentszék határozata alapján az evangelikus anyakönyvbe semmisnek jegyeztetett be . . . Mir most a jogi világ csodájával felérő famíliában a következő furcsa viszouyok állanak fenn. Trécseléssy Liu"ának két törvényes férje van: Nagyordássv Ferencz (Nro. 1,) és Girigáré Mt'ci (Nro. 2.) Girigáré "uramnak pedig két törvényes felesége: Trécselessy Laura (Nro. 1.) és Gágogássy Ludmilla (Nro. 2.) Folytatása, a mellékleten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom