Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-02 / 27. szám

,N Y I R V 1 D É K.' A földinivelési államt'tkár Szabolcsban. Miklós Ödön földmivelésügyi államtitkár, u

3'y látszik, hogy erősen érdeklődik a folyam-szabályozási ügyek iránt, mert az érdeklődésnek eddig alig tapasztalt mérvének lehet azt egyedül tulajdonítani, hogy az államtitkár ur őméltósága a Tisza folyam felső szakaszát Királyházától egész Tokajig nemcsak beutazta, de egy juuius 26-tól 30-áig tartott helyszíni szemle alkalmival beható tanulmányozás tárgyává is tette. Ezeu hivatalos leutazásuak legfőbb czélja azon kérdés felette kívánatos megoldásának előkészítése volt, hogy folyam-meder szibályozási és lnjózási szempontból vájjon mennyire volna hivatva az állam az ártér-szabályozási társulatok által létesített és ezután létesítendő partvédelmi munkálatok költségeihez járulni? Hát az bizony felette méltányos dolog lenne, ha ez a kérdés, a törvény eddigi rendelkozéseinél a társulatok érdekében kedvezőbben oldatnék meg; hiszen nemcsak az tagadhatatlan dolog, hogy az árterek szabályozása a közlekedés és közegészségügynek kimondhatlan uagy szolgálatokat tett, nem csak tény az, hogy az ártér-szabályozás az államnak egy dus adóalapot teremtett s kereseti s megélhetési módot nyújtott a Tiszavölgy földműveléssel foglalkozó egy millió lakosának, de épen a szóban levő folyam- és meder-szabályozási és hajózási érdekeknek is, már magában párhuíamos műveik létesítése által felette nagy szolgálatot tett az ártérszabályozás. Ezeket s a társulatok tulterheltetéseit véve tekintetbe, talán uem lenne megfelelő ellenszolgálatok nélkül a társulatoknak oda dobott koncz, ha a meder-szabályozás — mi mindenütt állami feladatnak tekintetik — nálunk is az állam által vétetnék kézbe s a társulatokat jövőre nem terhelné. Oláh népiskolák. A „Nyíl-vidék'' olvasó közöusége jól tudja bizonyára, hogy e kérdésnek nyilvános tárgyalása, kiválasztva a mi vármegyei közéletünk sok-százrétű dolgai közül, ok és alkalom hijján nem történik. Bár mennyire lenézzenek is bennünket fővárosi újságíró kollégáink, s az

tő auktoritásukkal szemben is, mi „Ny ír vidék," mint legidősebb sajtó-organuma Szabolcsvármegyébea a nyilvánosságnak, elismeréssel adózunk a vármegyei hírlapoknak s közöttük — az öndicséret bűze nélkül — a „Nyír vidék- "nek is, hogy ezt a kérdést idáig való napirendre kerülésének mindeu egye3 esetében olyan nyugodtan, a szenvedélyesség hangjának öntudatosan került módjával tárgyalták. Ez a két jelző annyit jelent tulniillik, hogy mi és kollegáink — nem élhetetlenségből, de, mert használni akartunk az ügynek — uem „egy szenzációs eset" napirendre kerülését láttuk a nyiradonyi, nyiracsádi és szentgyörgyábrányi oláh népiskolák leleplezett botrányaiban, melyeket a hírlap iró tollának kiszínezni olyan hálás munkának kínálkozott. ,A NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJA." Ney koncert. Talán udvariasságból Semsey — concertnek kellene a mult heti hangversenyt az ott közreműködő kiváló énekesnő nevéről keresztelnünk. Liedl ur meg, az ügyes hegedűs — impresario — ugy vettük észre — a saját becses nevét szereti a müvésztársaság finnájáu' használni. De már előre is annyira Ney felé volt concentrálva az általános érdeklődés ós az előadás utáu oly mily benyomása alatt maradtunk az ő fenomenális haugjáuak, hogy csak az ő világhírű nevét írhattam e közleményem tetejére. Bizony feledve lesz már a régen a Semsey M iriska nagy hatást keltett előadása s még régebben elenyészett már emlékezetünkben a L

;edl filigrán hegedülése, mikor még mindig fülünkben fog hangzani Schubert honvágytól űzött vándorjának, Ney által oly utolérhetlen tökély lyel interpretált megható éneke. — ÁUaláaos a panasz a hazai kiválóbb művészek körében, hogy nem méltányoltatnak kellően honfitársaik által s külföldön kell előbb dicsőségüket zengeniök, hogy itthon, a hazában a művészetüknek megfelelő tiszteletet, rangot ős — jövedelmet elérjék Nos, Ney nem szokott keseregni a .háladatlan hon" felett s nincs is erre oka. Szereti hazáját, melynek mindig hű fia volt s elválh itatlanul szereti szűkebb hazáját, a bul ipesti op eraházat, melyly 1 együtt fejlődött s emelkedett s mely ót az egykori szerény kórista fiút az intézet első rendű tagjává képazte. Hogy mennyire ragaszkodik e hazai nagy intézetünkhöz, annak bizonyítékát adta , mikor néhány év előtt törtónt berlini vendégszereplései után az ottani sajtó merev kritikusai részéről oly szokatlan rajongó, valósággal hódolatteljes dicséretekkel halmnta'ott el s eunek következtében az ottani opjra intendaturája Ja lehető legfényesebb ajánlatokkal kiuálta meg. D hát, semmi szükség sincs arra, hogy meg hegyezett tollal irván, itt, a tős-gyökeres Szabolcsvármegye hírlapjainak ujság-czikkei nyomán a magyar sovinizmus vádjához fegyvert kovácsoljanak ellenünk. Sóvinistának lenni, t. i. magyar sóvinistának 'enni: erény-e vagy bűu! Attól függ, hogy a magyar állam, S^ent-István országainak egy korona alatt egyesült erőssége elég hatalmas-e arra, hogy magyar legyen. H it, Szabolcsvármegye h írom száz és egynéhány ezer magyar emberi lelke „bizonyára elég erősség arra, hogy a miga szítnbeli erejével és szűz magyar emlőn növekedett magyar nemzeti kultúrájával egy oláh pipnak s ez oláh pap két fanatizált tauitójáuak, tulja Isten milyen forrásból istápolt nemzetellemes működését lehetetlenné tegye. Ezúttal éppen csak Nyir-Adonyról van szó É; itt következik historiku na annak, lngy az oláh iskolák dolga megint napirendre kerül. E< a Nyir-Adony község az 1890-diki népszámlálás adatai szerint a következő számokkal szerepel Magyarország néprajzi statisztikájában: a lakosok száma 3181; ebből magyar anyanyelvű .3161 német „ . . 2 tót . . 6 oláh . 12 Összesen 3181. H)gy p dig ebben a községben, t. i. Nyiridonyban, a lakosság tú'nyomó számi de csak valanível több mint fele görögkeleti, ez bizonyára nem jogczim arra, hogy a'nyiradonyi g. keleti népiskola a magyar állam magyar nemzeti fejlődésével — ha még olyan jelentéktelen ponton is, mint Nyir-Adony — szembe álljon. Semmi féle hitfelekezetet, keresztényt vagy nem keresztényt, semmi féle állam, mely a maga institúcióit az egészséges fejlődés törvényei szerint nemzeti alap >n akarja fejleszteni: nem tűrhet meg, ha az ellentétbe helyezi magát a nemzeti törekvésekkel. * , * * Az a szó, amit mi itt leírunk, ilyen igéuytelen helyén a nyilvánosságnak, természetes, hogy nem hangzik messzire. De azén följegyezzük, s akad talán valami könyv-moly, aki észreveszi, hogy egykor,' 1893-dik esztendejében az Úrnak, egy rövidke lépésnyire a magyar állam 1000 éves fenállásaelőtt, Magyarország egj'ík légelső sorban magyar vármegyéjében a 3181 lakos közül 3161 lélekkel magyar anyanyelvű Nyir-Adouyban, fői-p innak, alispánnak, főszolgabírónak, közigazgatási bizottságnak és küldöttségeknek szóval a közig izgatás minden lehető fórunainik és eszközeinek közbelépése és mozgósítása diczára, magyar nemzetiségű, magyarnik született s magyaru' beszélő népet eloláhositanak * * * Ő uéltósága a főisp 'n ur hétfon reggel, az ilyen látogatások szokásos bejelentése nélkül, hivatalos kísérettel, a kir. tanfelügyelővel, a föisptni titkárral, Ney nagyon örülhetett, berlini üunepeltetésónek, ambitiójáuak jól eshetett a kitűntető szerződtetési ajánlat, de visszavágyódott honfi'ársai s pályatársai közé s folytatji köztünk — vissziutasitva a berlini ajánlatokat összes dicsőségével, fényes jövedelmével— dicső pályáját. Mit mondjunk uj it a most halott énekéről, melyuek magasztalásában a fővárosi lapok kimerítették már a szótárnak minden alkalmas kifejezését s ismétlések kikerülése vége t csak ami ik constatálására szorítkoznak, hogy „N-y ismít s mindig a régi kitűnő volt." Két év óta, mely idő előtt mlr énekelt városuukbin > kissé megderesedett s taláa uem tett, mlr külső megjelenésével az asszonyok közt olyan hódítást, miut akkor, da hingja mindig a régi. Csupa érez és üleség. Előadott dalai mind nagy hatást gyakoroltak a közönségre; már a varázsfuvolából énekelt ária után lelkesült taps hangzott fel, s a lelkesedés fokozódott az e napokban elhalt zeneszerzőnknek, az öreg Erkelnek egyik gyengébb alkotása, a „Migyarok Istene" után. Síokatlan és kiváló műélvezetet nyújtott a S msey kisasszonynyal előadott du, Leone ivalló nak, Mascagni méltó vetélytársának „Bijaízók" cíimü uj operájából. Énekelt még magyar dalokat a szokott hatással, de fénypontja az estének Schubert „Viador" ja volt, maly dilt ő minden hmgversenyen énekel s mindig oly meleg érzéssel, hogy a halig it.ót visszatarthatlanul magával ragadja, hogy a mi m5g e szám u'án jön, már annak hitását.nem gyöngítheti s a benyomás utána sokáig megmarad. Semsey kisasszonyt mlr tnegjeleuéjkor m ;leg ro konszenvvel fogadták. Csinos alak, ipn érdekes arc?. Hingja nagyterjedelmű. A mtgas régiókban ép oly tisz 'án cseng, mint a mélyben, hol kü'öuöseu szép, némileg az erős férfi tenorra emlékeztető színezete vau. Közép hangjai mellett néha valami mellék — fuvó — haugot vélünk ha'laui, mely azonban csak organu na sajitságos szerkezetének ereiméuye s csak kezdetben szokatlan. Haogjiuak szépsége, ereje, kitüuö coloratu rája, az előadás meleg érzése, kedves megjelenése közönségünket valóságos enthuziasmu'ba hozták. Vége Pechy Gyula árvaszéki ülnökkel, Sípos Endre szolo-abiróval, László Imrével s a nyiradonyi üzelmek egyik alap )s ismerőjével: ifj. S.:unyoghy Bertalan közig, biz tag úrral Nyir-Adonyba érkezett. °Megtudta ugyanis a főispán — egészen privát értesítés nyomán — (mert a nyir-adonyi g. kel. iskolaszék a kir. tanfelügyelőt nem értesíttette), hogy ezen a napon tartják az évzáró vizsgát a nyfr-adonyi g. kel. népiskolákban. S lőn szörnyű ijedelem és kapkodás. De hát igen ügyesen vannak a szerepek kiosztva ott Nyir-Adonyban. A g. kel. lelkész reszketve fogta össze mellén kezeit, mikor a főispán ur erélyes hangon fölhívta, hogy — mint az iskolaszék elnökétől — várja a vizsgák eredményeiben a viszonyok javulásának demonstrálását. nÉn — mondá a főispán ur — a 60-as évek elején jártam itt utóljára. Ki gondolhatta volna akkor, hogy ezen a pontján Szabolcsvármegyének, a tiszta magyar lakosságú Adonyban nekem, mint most a vármegye főispánjának, ilyen már kiderült hazaellenes törekvésekkel kell találkoznom." „Figyelmeztetem a főtisztelendő urat — mondá a főisp'ui — azért jöttem ide, hogy a vizsgákat meghallgassam. J.ivu'ást reménylek s nem fogok késni e reménységem beteljesülése esetén hazafias elismerésemet nyilvánítani." A mi szeretett főispánu kat, amióta élén áll a vármegyének az ő nemes idealizmusával sok mindenféle csalódások érhették már, de a legkeservesebb ezek közö:t bizonyosan ennek a nyiradonyi vizsgának az eredménye volt. Néptanító urak, itt Nyíregyházán, kik évek hosszú sora óta neveltek magyar generációkat az iskolákban, menjetek el tanul mány-u

!ra NyírAdonyba. Nézzetek ott széjjel s követeljétek a ti egyházatoktól, hogy folytassa és fejezze be munkátokat, tegye rá a koronát, Kárpátoktól az Adriáig — ahogy mondani szokták —: a magyar nemzeti géniusz termékenyitó ereje kell, hogy segitse a ti munkátokat. E: — amíg Nyíregyházán, a tunya nem-törődés révén leszavazzák a magyar nyelv kicsi térhódítását az isteni tiszteletnél, — — addig a tiszta magyar nyelvű Nyir-Adonyban egy pap, meg két tanitó, következetes és szörnyen eredményes munkával eloláhositják népüket. Lapuik egy barátja, akitől az adatokat kaptuk a nyiradonyi föisptni iskola-látogatás lefolyása felől, azt irja nekünk — s mint jellemző jelenséget jegyezzük itt föl — hogy ezt a vizsgát összeszorított ököllel hallgatta végig. Meg is magyarázza most már nyugodt fejjel, hogy miért. Elmondjuk mi is. Száz és egynehány növendéke van a nyiradonyi g. kel. két népiskolának. A két iskola növendékei: fiu'i és leányok, annyi a hány, legteljesebb velők született magyarsággal tudnak beszélni. Ez az anyanyelvük: c apa gyönyörűség. hossza nem volt a kihivásuak, s a kisasszony szívesen pótolta meg a műsort néhány magyar dallal. Liedl úrban kót egyéniséggel kell foglalkoznunk: a szerzővel ós a hegedűssel. Az előbbivel hamar végezhetünk. D irabjai igénytelen salon-darabok, melyekben sok a reminiscencia s ezek csinosak s alig van eredeti gondolat s ez kivétel nélkül rosz. A .Soleil conchant" egy jelentéktelen pbrasisnak kiczikornyázgatása s ismételgetése. A .Papillon d' or" a Popper híres „E'.fentanz" ának ügyetlen plágiuma. A „Kossuth ábránd" egy szörny alkotás. Ilyet a mi czigányaink is, ha előfogja őket a hazafiúi ihletsóg, — akárhanyat megcselekszenek. Játéka tiszta, hangja igen lágy, vonóvezetése »ima, finom, technicája a középszerűségen felül emelkedik, — de egy zenedét végzett növendék ambitióját nem elégítené ki. Erő ós szenvedély teljesen hiányzik játékából és ezek nélkül még az ő saját játókmodorára készült darabjait sem lehet hatással adui elő. Jó! tette, hogy ily czérnaszál vékony hangú játékával nem vállalkozott az ígért Bach-téle „Praeludium'' kiséret nélküli előadására. Bár a helyette választott Wieniavsky-íé\e „Légende"-ban is, különösen a középső részben fájdalmtsan nélkülöztük a pathos-t ős a melegséget. Közönségünk, különösen a fi italság benne lévén a lelkes hangulatban, vele szemben sem fukarkodott a tapsokban és kihívásokban. A zongorázó Pallos ur, kit a társaság a jobb hírnevű Pichler helyett hozott ld, igénytelen s eléggé hálátlan feladatát tisztességesen oldotta meg s nem a tehetségének s technicíjlnak hibája, ha néhol némi félreértés támadt az előadó és kisérő kizött. Tóbb összgyakorlat s ez nem fordul elő. A közönség distinquált volt ós félig megtö tötte a színkört, de nagyon is csekély volt az a műsor érdekességéhez ós vá'tozitosságáho'. s a Ney nagy hírnevéhez képest. x. Folytatása a mellékleten