Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-06-11 / 24. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 1893. 24-ik számáhox. hetetlen káosz, egy babiloni zűrzavar a mi egész középtktatási rendszerünk. Ma ez, h dnap az a rendelet lesz megküldve az igazgatóknak, megspékelve a hivatalos „rendeleti számmal", h >gy azokhoz alkalmazkodjanak a „további intézkedésig". Szüle, tanuló, de még a profeszorok nagy része is kétes bizonytalanságnak van kitéve s nem győzi magába szedni a „re ideietek" ujabb és legújabb invázióját. A legnagyobb abszurdumai a középiskolai oktatásnak az évzáró vizsgálatok, melyeket nem lehet egyébnek neveznünk, mint gyermek-tortúrának. H rom-négy ki nos hetet él át az egész éven át úgyis eléggé elcsigázott tanuló, kora hajnaltól késő estig énekelgetve a vizsga anyagot, hogy aztán kinos öt p;rcz alatt bemutassa az egész évi tudományát Aki látja ezeket a szegény fiukat s figyelemmel kiséri magolásukat, bizony fel lesz há bor^dva azon az ész ficánkoláson, amit egy-egy diák véghez visz. Hadar, kiabál, majd énekel: rengeteg évszámot, czitátu not, neveket s tudja Isten miket hord össze, hogy abból valami a vizsga id

jjére a fejében maradjon. Igen, a vizsga idejére mondom, mert azt még a legorthod"X<bb pedagógus sem állíthatja, hogy az ily módon bemagolt dologból a fiu valamit megőriz a későbbi időkre is. Hit akkor mire valók ezek az észbontó szellemi gimnasztikák miért tartják azokat a XIX század végín megengedhetőknek? Síjuos, erre nem igen akarnak feleletet adui, sőt minden i'yen humánus kérdés ignorálva lesz Szeretném ösmerni azt a pedagógust, aki be tudná nekem bizonyítani a vizsgák gyakorlati h isznát! Ezek megjárják az elemi iskolákban és kisdedóvódákban, ahol az egész nem más, mint az évnek parádés befejezése. Itt egy-két jobbfejü növendék betanul valami alkalmi verset, a tinitó pedig feltesz egy néhány könnyű kérdést és ezzel vége az évzáró czeremóníának. Hit még ez csak megjárja, bár ennek sincs valami nagy haszna Ez a hiba a társadalomban végzi romboló hatását, — s ezért szólalmk fel mi is — mert a szülők a család érzi és sínyli meg azt, amit a gyermekükkel mivel a középiskola. Ne értsünk félre: mi nem a tanárk irt akarjuk e sorokb m vádolni. S dckal nagyobb tisztelettel viseltetünk irántok, semhogy a legcsekélyebb Czéízattal is akarnók az ő működésűket gáncsolni Jól tudjuk, hogy derék középiskolai tanáraink metódusa nélkül ez a mostani hely/et már ilyen tűrhető se volna, a minő most. Jól tudjuk, hogy ők is legtöbbnyire családapák, akik tudják a mi a gyermek s azt is, hogy mire és mennyire képes az ilyen zsenge ész. De — ezt engedjék meg nekünk — ők c;ak eszközei annak a herczehurczának, aminek mai középoktatásunk ki van téve. Nem hozok fel most konkrét eseteket, nem 'bocsátkozom bővebb fejtegetésekbe, hogy kimutassam á'litásaim valóságát, csak egyre utalok: a négy hét múlva megjelenendő iskolai értesítőkre. Ez fogja a legékesszólóbban demonstrálni a mai középiskolai rendszer tarthatatlanságát, ez fog a legkiáltóbb hangon beszélni a mai túlterheltség ellen Majd nézzük sorra az egyes osztályokat: hány jeles tanulót találu ik azokbin Ezek mindegyikben cak egy-ketten vannak; de annál több a szerencsétlen bukottak száma, akik vagy kénytelenek lesznek abbahagyni tanulmányaikat, vagy pedig — ha birja a szülők kasszája — egy évet veszítve, az osztályt ismételni. A jelszó ki van adva: kérlelhetlen szigorral buktatni a tanu'ókat, hogy ne legyen a myi tudo mányvégzett (?) ember. Csakhogy ha már igy is van a dolog, ezt a szigorúságot nem az alsó hanem felsőbb, p'. az V-ik osztálynál kellene kezdeni ha már mindenáron arra töre'cesznek Miért? Megmondom. Az ipar egyes ágai, de főleg a kereskedelem nem ju;hat mostan olyan ifjúhoz, akinek elég előtanulmánya lenne pályájához. Mert ha egy fiu már egy vagy két középiskolát végzett (h i mindjárt bukott is), nem választja többé az egyszerűbb és kevesebb műveltséget igénylő ipiros-p ílyát, h uiem vagy a kereskedést, vagy p'dig azt az iparágat választja, amelyen „nagyobb urat mutat". Itt aztán elkallódik, mert uem képes megfelelni a reá váró feladatoknak s legfeljebb teng leng egész életén át pályíjín és proletárrá lesz. Megfoghatatlan az mígis, hogy az ipar és kereskedéssel nem igen törődnek a közép

;skolában, nem látják be azt, hogy hazánk ipira és kereskedése csak akkor fog föllendülést nyerni, ha arra intelligensebb elemek kerülnek Nem elég erre az a pír kereskedelmi és p>lgári iskola, mert ilyenek cs ik nagyoa elszórtan léteznek az országban s nem is minden iparosnak vagy szegényebb hivatal lóknak vau arra p::ize, bogy gyermekét idegen városban küldhesse a pVgári vagy kereskedelmi iskolákba, ahol a tananyagot könnyebbju megemészthetik Legalább az olyan városokban, ahol gimnáziumon kivül nincs más középiskola, lehetnének elnézőbbek az alsóbb osztályok növend -keivel szemben s ne rontanák el a gyermek jövőjét mindjárt az első lépcsőnél Szó sincs róla, vannak olyan rosszerkölc ü és tanul ii nein akaró gyermekek is, akik iránt a legjobb akarat mellett sem lehet elnézéssel lenni; az ilyenek c;ak hidd vegyék el méltó büntetésüket s bukjanak el minél előbb, hogy szüleiknek mennél kevesebb kiadást okozzanak. D bizo iy a bu';ottak jó része egy kis elnézéssel felvergődhetnék a IV-dik osztályig. Ezeket akartuk elmondani most, a vizsgák alkalmából, melyeket oly rettegve vár szüle és tanuló de bizonyára minden humánusan gondolkodó ember, ha szive szeriut beszél, csak azt mundhitja: ez már nem a XlX-ik század végére való.*) Kölcsönös segélyzö egyletek. Schulze-D jlitzsch Hermán, a szövetkezeti ügyek megteremtője 1850 ben alapitott-a az első előleg szövet kezetet, s ma Németországban aligha találnánk kö'.séget, a hol ilyen szövetkezet ne léteznék. Valóságos áldásnak bizonyult a népre nézve; nemcsak a takarékosságot honosította meg s ez által anyagilag biztos alapot te*) Mi osztjuk a t. czikkiró néz.;tét a záróvizsjik szükségtelenségére nézve, do a ros z lanulókkil szejben gyakorl&udó elnézésre nézve nem. Az igaz, hogy a mii rcnds-.er túlterheli a jobbak erejét is. Ezen kellene segíteni. Szerls. Váraikban v lóságos kéuyuraságot folyattak a vitéz német lovagok; rosszabbak voltak azok a Kontyos atyafiaknál is. Különösen Ritter Viuno von Schwjrthausen tette magát nevezetessé. Ez a derék nemes lovag mindenek előtt arrról volt nevezetes, hogy végig evett három vendégséget, s végig ivott három libatiót. Nagy dolog volt ez abban az időben, a mikor nem gyüszünyi poharakból itták a hegy levét, hanem öblös „Humpen"-ekből. Tehát Ritter Vinno von Schwerthausen nagy evő, nagy ivó, és híres rablóvezér volt. A rabló lovag uraknak nagyon tetszett ez a romantikus mulatság, hanem hát ennek a német kedélyeskedésnek is vége szakadt mihamar. A derék, elhízott lovagnak az a bizonyos korsója tört el, a mi a kútra járt. A magyar fiuk husángokkal ós fustélyokkal támadták meg a nehézkes vasasokat, a kik nem vették tréfára a dolgot, hanem ama ismert „Rückwárts concentri rnng" szerint igyekeztek menekülni, ki jobbra, ki balra. A hosszú német kardok pengéje szilánkká tört a súlyos csapások alatt. A magyar puszta ököllel is harczolt, ha egyszer tűzbe jött. A küzdtéren egy halom lovag maradt bezúzott koponyákkal a többi kék-zöld foltokat vitt el emlékül. Már akkor is járta a magyarról az a nóta, hogy az ingét is odaadja annak, a ki vele bánni tud. No ennek épen az ellenkezőjét tapasztalták siralmasan az elagyabugyált sógorok, a kik érzékeny vesz teséget is szenvedtek ez alkalommal. Szeretett vezérük: a nagy evő és nagy ivó esett hadifoglyul a magyarság kezébe. No, az sem iszik több árpalevet! Nem lett azonban a jó urnák egyéb baja, minthogy egy magyar Herkules kiállt a kövér ellenféllel a piaezra, s ott a „Riug Kampf" szabályai szerint birokra kelt vele. A derék úrban megindult az oroszlánvér; meg akarta mutatni, hogy a német is tud valamit, de a „»örkirály"-has meghiúsított minden további vitézkedést. A lovag szépeu alákerült s ugy is maradt fekve, de csak egy pillmatig, mert a másik pmezben Kinizsi méltó utódja felkapta a kalimpálódzó embert a fogaival, hogy elfelejtse vele nem a totyogós czepperlit, hanem a ropogós magyar csárdást. A vastag ur ugy bőgött a magyar táncz alatt, mint a bárd alá került bivaly. A magyar fiu aztán szépen oda ültette az elkékült embert a gyepre s ezt mondta neki. — Látod sógor: ilyen a magyar ropogós 1 Kérsz-e még belőle? Aztán ugy megszorította a lovag kezét, hogy az menten elnyúlt a gyepen. — No látod: ez meg a magyar barátság ! Végül jó magyar huszonötöt veretett a vitéz azon testrészére, a melyet mindig a legjobban féltett. — No hát, ez meg a magyar becsület; mert nálunk magyaroknál három a táncz! Ritter Viuuo von Schwerthausen ezen vereség után sem a magyar tánczból, sem a magyar barátságból uem kért többet, mert a kard vágta sebek soha sem fájnak ugy, mint a puszta ököl kék és zöld foltjai. Azok a foltok véget vetettek minden ritter schaftnak. IV. Béla király pedig végkép megfordította a garázda vendégek szekere rúdját, s kitette a kiporolt szűrüket — értsd: wams — az országútra. Azóta dalolják országszerte, hogy: „Jaj de hunezut a német! . . Ovidius. remtett, hauem igen nagy befolyást gyakorolt a nép erkölcsére is s gazdasági tekintetben oly erő birtokába juttatta ép in .azokat, a kik arra leginkább reá voltak szorulva, a mihez más külöuben sohasem juthattak volna. A kis iparos és kis birtokos egymagában legtöbbször boldogulni nein képes; a mire leginkább szüksége volna, a hitel, azzal nem bír s e miatt igen gyakrau töukre megy. E hitelszükségletek észszerű kielégítésére kívánnak szolgálni az önsegély elvén alapuló kölcsönös hitel egyletek s czéljuk a kis tőke szervezése a nagy tőkével szemben s a hitelnyújtás lehetségessé tétele azok számára, kik egyenként nem, de összességükben bírhatnak hitellel. Szövetkezet lévén, nem részvényeken, hanem beléteken alapul s minthogy a meghatározott időközökben fuetendó betét csekély szokott lenni (20 kr—1 frt) hozzáférhető a legszegényebbnek is s miu'án e betét a betevő javára gyümölcsözik és azt, ha egyszer valaki a szövetkezetbe lépett, a kötelezett időn át fizetni tartozik, hathatós ösztönül szolgál a takarékosságra s minden körülmények között tőkéhez juttatja tagjait. Az ilyen szövetkezetek abban különböznek a többi pénzintézetektől, hogy czéljuk nem a nyeresség, hanem csakis az önsegély, mely abban nyilvánul, hogy tagjainak lehetőleg olcsó kölcsönt nyújtson, mísrészről pedig azoknak betétjeit szintén lehetőleg hasznosan gyümölcsöztesse. E szövetkezetek tehát kölcsöüt csakis tagjaikuak nyújtanak, s a kölcsönös segítség épen abban rejlik, hogy, ily módon képesek e kölc-önt olcsóvá tenni, s egyszersmind a betétekért magasabb kamatot fizetni, mint a nyerességre dolgozó pénzintézetek. Hogy milyen óriási szükség v.m az ilyeu szövetkezeti kre, s hogy menynyire érzi a nép ezeknek hiányát, bizonyítják a fővárosban előfordult számtalan csalások, hol ügyes szélhámosok ezer és ezer szegény embert ki raboltak, kik csekély tőkéjüket hitelszerzés és tőkegyűjtés czéljából reájuk bízták. Ha tehát az ilyen szövetkezet áldás a népre nézve mert takarékosságra szoktatja és olcsó hitelhez juttatja' hogyan van az, hogy nálunk Magyarországon e szövetkezetek nem tudtak elterjedni, holott sehol a világon nem történik annyi hivatkozás a népre, miut épen minálunk. Hit annak egyszerű magyarázata az, hogy a kik a nép vezetésére befolynak, azok a nép igazi érdekeivel mit sem törődnek Községekben a lelkészek, városokbau a vezér egyének volnának hivatva e tekintetben a kezdeményező lépeseket megtenni, de hát a papság ma már csak az egyházért harezol, s nem báuja ha a hívekkel bármi történik is, a valamire való egyének pedig többnyire szintén mással vannak elfogla va, s igy a nép elhagyatva nagyon sok intézményt nélkülöz, melyek más országokban az anyagi jólétet uagy fokban mozdítják elő. De nemcsak a népre, hanem bizony minálunk édes mindnyájunkra ránk fér a takarékosság, azért ha vala hol, épen minálunk van helye, hogy e szövetkezeteket meghonosítsuk. — Haíánkban eddig még c;ak pár helyütt vaunak ily szövetkezetek, s dics hymnuszoknak mondhatjuk a jelentéseket, amiket ezeknek igazgatósága a közgyűlésnek előterjeszt. Különösen Székesfehérvár és Debreczen állanak első helyen, hol a város legelőkelőbb férfiai élükön a polgármesterrel vezetik az ügyeket. A debreczeni segélyegylet a mult évben 3245 tag gal birt, kiknek sorában a város lakosságának mindeu osztálya képvi-elve volt. Egy törzsbetét hetenként 20 kr. mit a tagok azon idő alatt, melyre az egylet alakul, pontosan tartoznak befizetni. L'het egy taguak több törzsbetétet is jegyezni. S ha már most pl. a 6 év, melyre az egylet alakult, letelt, minden betevő kamatostul egy összegben megkapja, a mit heti apró részletekben befizetett, vagyis más szóval minden uagyobb megerőltetés nélkül és észrevétlenül jut egy tőkéhez, a mit más körülmények között aligha tudott volna összetakarítani. A székesfehérvári már 20, a debreczeni 9 év óta működik s az eredmény mindkét helyütt olyan, mely az egylet életképességét ós hivatásszerű fontosságát tanúsítja. Ugyanezek a czélok, miket ez egyletek szolgálnak, lebegtek egykor szemeik előtt azoknak, kik hazánkban az első takarékpénztárakat alapították, de a gazdaságiés hitelviszonyok fejlődése folytán oly hatalmas számban alakult és még ma is folyton szaporodó pénzintézetek, habár nemzetgazdasági szempontból szükségesek és kívánatosak, ma már ezen czélokat uem szolgálják. Előnyös befektetési helyek a nagyobb tőkének, de sem a takarékossági hajlamot nem fejlesztik, sem pedig a kisebb hitelre és olcsó kölcsönre utaltak igényeivel nem törődnek, épen azért az ily egyletek ezeu pénzintézetekre nézve, mennyiben működése körüket'egyáltalán nem ériutik, versenytársakat nem képeznek. A helyi sajtó nagy szolgálatot tes/i a közügynek, ha ez eszmét felkarolja és a közönség minden rétegében megismerteti és különösen felh.vvja figyelmét azoknak, kik u;y hivatali, mint társadaln?* állásuknál fogva mintegy kijelölve vauuak arra, ho^y' a közvéleménynek vezetői legyenek. Az oly szépen virágzó temetkezési társulatok szintén az öusegélyen alapulnak, apróbb befizetésekkel tőkét gyűjtenek, de mig az igy gyűjtött tőke csak a temetésnél hasznosittatüsr, addig a segélyegyletben gyűjthető tőkének hasznot maga az élő veszi, és ez minden esetre nagy külömWség. Hasanosabb és áldásosabb intézmény, mint a minő e segély/egylet lenne városuukban egyhamar nem létesült, éjien azért halálos bűn volna, ha rosz akarat vagy közönyösség annak megalakulását akadályozná avagy épen lehetetlenné tenné. Ez ügy elősegítése érdekében lapunk szívesen fogadja és közli az érdekelt körök esetleges fölszólalásait.