Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-14 / 20. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1893. 20-ik számához. riut való iutézésében biztosítja, hogy ezea tul van egy hatalmas erő benne, az az erő, hogy nagy nemzeti forrongások idején kifejezője legyen a nemzet, az állampolgárok akaratának. * * * Engedelmet kérünk, hogy a tavaszi közgyűlés lefolyásából következő minden apropos nélkül ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Talán nem is kell külön megmondanunk, hogy az egyházpolitikai kérdésről van ssó, és azokról a dolgokról, amik ebben a dologban a héteu a főrendiházban történtek. Ebben az ügyben Magyarország összes törvényhatóságai, csaknem kivétel nélkül, — hogy ugy moudjuk — angazsirozva vannak. Annál inkább Szabolcsvármegye, mely nem várva be más törvényhatóságok föl hivását, a saját iniciativájából, az elsők között fejezte ki rokonszenvét a kormány ismeretes egyház politikai törekvései irár.í, — s melynek székvárosa Nyíregyháza a legelső volt, mely az egyház politikai programm alapján a kormáuy-elnököt a város díszpolgárául megváiasztá, s ezen kivül még népgyűlésen is ünnepelte. És most a törvényhozás egyik nevezetes faktora ; a főrendiház termében, a kicsiuylésnek eléggé taláu meg sem torolható hangján, nagy neveket viselő és nevezetes állásokat betöltő szónokok megtagadták e határozatok komolyságát s kijelentették, hogy azok meghozatala míad sugaluuzásra történt, parancsszóra. A legkényelmesebb dolog lenne bizonyára, hogy — különösen mi itt Szabolcsvármegyében — egy szörnyen uagyot mosolyogjunk, s azután az egész dolgot elfeledjük. Mert csakugyan nevetséges, kaczagni való ez a vádaskodás, és különösen a mi viszouyaiuk ismerete szerint, ahol az ismeretes indítvány is a vármegyei függetlenségi párt kezdeményezéséből került a közgyűlés elé. De hát ennek az egész egyházpolitikai kérdésnek kifejlése, meg az a sérelem, mely ennek a vádnak a törvényhozás egyik házában történt hangoztatása által a vármegyék közönségén ejtetett: szükségessé teszi, hogy a törvényhatóságok az elleu tillakozzauak. Foguak is bizonyára; s Szabolcsvármegye közönsé gének o méltatlan vád visszautasítására a legközelebbi alkalmat annál is inkább meg kell ragadnia, mert a mi főuraink, kik itt élve a vármegyében, a mi viszonyaiukat uagyon jól isménk, elmulasztották azt, — pedig ott vol tak ezen a uevezetes főrendiházi üléseu — hogy legalább Szabolcsvármegye közönsége részéről e gyanúsítást visszautasítsák. * — A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : Kállay András főispán szívélyesen üdvözölvén a megjelent bizottmáuyi tagokat, megnyitja a közgyűlést, jelentvén, hogy a törvényhatóság két előkelő munkásának: Fráter Sándornak és Erdőhegyi Barnabásnak el hunytáról az alispiui jelentésben meleg haugu me

öemlé kezés tétetvén, külön előterjesztést teuui erről nem kiváu. Mikecz János fójegyzi terjesztette elő ezután az alispáut jelentést s eunek során elhatározta a közyyülés, hogy Fráter Sándor elhunyta felett érzett részvétét, az elhunyt özvegyéhez intézendő részvét-irattal tolmácsolja. Az alispáui jelentésnek a közegészségügyre vonat kozó részére vonatkozólag megbízta a közgyűlés az alispánt, hogy tegyen javaslatot a közgyűlés elé a tekintetben, hogy esetleg az eb tartási adóból befolyt, s egészségügyi czélokra fordítandó összeg fölhasználása mellett, Seremetjeti' rövid időre magába tért, de csak azért, hogy Szt. Pétervár különféle előkelő játékbarlangjában egy fel év alatt közsl 9 millió rubelt elveszítsen. A dolognak hire a czárhoz is eljutván, Miklós csá szár, ki a hazardjáték iák határozott ellensége volt, magához hiv^ta a a herczeget, ós megparancsolta neki, hogy azonnal megnősülve, két évre külföldre menjen. Seremetjeff engedelmeskedett, és néhány hét múlva oltárhoz vezette Trubetzkoy herczeg bájos leányát, kiuek hozománya bőven pótolta a zöld asztal veszteségeit, azoukivüi a uő férjét igazán szerette is. A fiatal házaspár legnagyobb kitüntetéssel lőn a téli palotában elfogadva, s a szokásos tömeges látogatások után külföldre utazott. Eleinte a szokatlan életmód elfeledtette Seremetjeffel a kártyaasztal izgalmait, s neje, kit szülei arra figyelmeztettek, hogy férjét soha magára ne hagyja, már elhitte, miszerint minden bajon tul van, midőn Párisban egy szép napon azt kellett tapasztalnia, hogy férje éjjelenként szobájából megszökve, csak másnap délfelé szokott hazajönui. A Carcle des Etrangers, s a Jockey-klub jitéktermeibeu mir előre számítottak az orosz nábob megérkezésére, a midőn ez eleinte m igától nem jött, találtak rá módot, hogy az arauyos madarat lépre csalhissák. — Neje gyöngéd szemrehányásai csak fokozták a bajt, a mennyiben Seremetjeff rövid szavakkal oda utasította a szegény fiatal asszonyt, hogy komornáival a legközelebbi vonattal Lientkovba visszatérve, megérkezését ott várja be. A berezegné hatalmas rokonai panaszt emeltek Seremetjeff ellen a czárnál, ki is párisi nagykövetét, Megendorff bárót felhívta, hogy a herczeget azonnal küldje haza. Sereme'jeff eleinte nem akart a czár parancsának engedelmeskedni, de miután Megendorff arra figyelmez tette, hogy ily módon vagyona elkoboztatásán kivül még életét is koczkáztatja, rögtön Sst-Pétervárra utazott. Neje uem ment Lientkovba, hanem szülei házánál várta férje megérkezését, miről ennek azonban tudomása miként — a Norton-féle kutak fúrásához szükséges anyagok, szerszámok s fölszerelések törvényhatósági költségen való beszerzése ós kikölcsönzése vagy a szűk séges segélynek kész pénzben való nyújtása által-e, vagy más módon lehetne biztositható a vármegye minden községének jó ivó-vizzel való ellátása. Ugyancsak a jelentés egészségügyi részére vonatkozólag elhatároztatott, hogy felirat készítessék a belügyminiszterhez, hogy veszett eb által megmart egyéneknek — kik magukat a gyógyításnak alávetni vonakodnak — kényszergyógyitása rendeltessék el s ily értelemben a törvényhatóságok utasitassanak. A vármegye területén a mult évben eszközölt gyűjtésekre vonatkozólag elhatározta a közgyűlés, hogy az orsz. irodalmi társaságok és a társhatóságok kéressenek föl, miszerint a saját hatáskörükben indítsanak gyűjtést a Bessenyei-szobor javára. Köszönettel vette egyszersmind tudomásul a közgyűlés, hogy Pongrácz Jenő gróf, minta dadai felső járás sorozó bizottságának polgári elnöke, ily minőségében kiérdemelt napidíjait a törvényhatósági kultur alapnak adományozta. Az alispáui jeleutésuek e tételénél még, a főispán indítványára, köszönetet szavazott a közgyűlés a járási főszolgabirákuak s Nyíregyháza város polgármesterének a vármegye területén eszközölt gyűjtéseknél kifejtett tevékenységűkért. Jegyzőkönyvi köszönetet szavazott ezután a közgyűlés Dessewffy Alajos gróf, a lótenyésztési bizottság elnökének buzgó és fáradságot nem ismerő tevékenysé geért, s ugyancsak jegyzőkönyvében határozta megörökíttetni a mult napokban elhuuyt Erdőhegyi Barnibás volt főszolgabíró emlékét s közszolgálati érdemeit. Végül köszönetét fejezte ki a közgyűlés az alispánnak, az időszaki jelentés nagyfontosságú, a vármegye összes viszonyaira kiterjeszkedő adataiuak összegyűjtéséért s lelkiismeretes figyelmet és ügyszerető tevékenységet igényelt összeállításáért. A törvényhatóság fölemelt állami javadalmazásának miként való megosztására s ennek folytán a törvényhatósági alkalmazottak javadalmazására vonatkozó tervezet javaslatba hozatalával küldöttséget bízott meg a közgyűlés s ennek tagjaiul, Gaál Elek elnöklete alatt, Lukács O Jön, Harsányi Menyhért, Somogyi Gyula, dr. Meskó László, Bory Béla, Szuuyoghy Bertalan, Pongrácz Jenő gróf, Bodnár István Zoltán Ján >s és Komis Ferencz b. tagok it választotta meg. A vármegyei 5 -ik ülnöki állásra egyhangúlag dr. Leövey Elek árvaszéki jegyzőt, árvaszéki jegyzőül pedig Koczok József közig, gyakornokot választotta meg— egyhangúlag — a közgyűlés. Olvastatott ezután a belügyminiszter leirata a kisvárdai közbirtokossági kórház átvételére vonatkozólag s ennek alapján a közgyűlés a felajánlott Ulek és épület átvételét s korházul való berendezését elhatározta azou esetre, hi a kórház a belügyminiszter által közkórházi jelleggel fölrukáztatik. Megbízatott ehhez képest az alispáu, hogy amint ez ügyre vonatkozólag a belügyminiszter válasza leérkezik, rendkívüli közgyűlés összehívása iránt intézkedjen. A normális méretű téglák készítése és fölhisználása tárgyában a kereskedelemügyi miniszter leiratot iutézvén a vármegyéhez, a közgyűlés utasította az alispánt, hogy a miniszteri leirat tárgyalására s az alkotandó szabályrendelet tervezetének kidolgozására küldöttséget hívjon össze. A Battler féle két Ludovika akadémia alapítványi hely betöltésére uagy érdeklődés mellett ment végbe a választás Összesen 220 szavazat adatott be; ebből esett 164 szavazat Bodó Ernőre, 149 Lányi Jenőre, 112 Adorján Kálmánra, 36 Kovács Jenőre, és 6 szavazat ifj. Gyurcsáuy Ferenczre. Az ajánlás e szavazás eredménye szeriut fog a honvédelmi miniszterhez fölterjesztetni. Zempléuvármegye és Budapest fő- és székváros közönségének átiratait, az állandó választmánynak lapunk legutóbbi számában már közölt véleménye szerint egynem volt A rendőrminiszter, kinél Seremetjeffnek Szt.Pétervárott jelentkeznie kellett, azzal a hírrel fogadta, hogy őt azonnal a téli palotába kell kisérnie. Miklós czár akkor már nagyon beteges lévén, indulatosságát sokan megérezték, kik eleinte nála nagy kegyben állottak. Midőn Seremetjeff a kihallgatási terembe érkezett, mintegy rosszat sejtve valami ürügy alatt távozni akart, de e pillanatba lépett ki a czár szobájából Dolgorucki főhadsegéd, s a herciegett bevezette. — „Lám, Nikolajevics Boris, — kezdó a czár majnetn tréfás hangon, — tőlem sajuáltad a whist-kártyát, melyen legfeljebb három-négy rubelt szoktam nyerni, vagy veszíteni, magad pédig valóságos kártyás lettél, s azon az u'.on vagy, hogy nem csak a magad vagyouát, hanem nőd hozományát is ily ostoba módon elpocsékoljad. E inek végett akarok vetni." „Te most nőddel együtt azonnal Lientkovba fogsz menni s onnan addig ki uem mozdulsz, mig meg nem engedem. — Elmehetsz!" Ezzel a kihallgatásnak vége lévén, mindenki gratulált Serematjeffaek, hogy ily olcsón megmenekült a czár haragjától. A hercsegné, ki férje hibáját régen megbocsátotta, örömmel vette a száműzés hirét, abban a reményben, hogy az a nélkül sem fogna sokiig tartani, s férjit borzasztó szenvedélyétől bizonyára meggyógyitandja. Seremetjeff azonban uagyou zokon vette, hogy neje Párisból nem utazott rögtön L

;entkovba, s e miatt bizonyos feszültség állott be a házastársak közt. Lientkov'oau a büszke fiur sehogy sem tud

ra azt a gondolatit eltűrni, lio^y személyes szabadsága bizo nyos tekintetben korlátozva van, amennyiben még Ki evbe sem mehet, sem pedig szomszédjait a tartomány túlsó végén meg nem lá'ogathatja. Későbbeu az<al a rögeszmével foglalkozóit, hogy e miatt alattva'ói és cselédjei is kinevetik és kiguuyolják. Egy egész év leforgása alatt senkit sem fogadott ős nejével csak a húsvéti ebéd alatt beszólt, midóa ősi szerűen tudomásul vette a közgyűlés, azon az okon, mert Szabolcsvármegye a kormány egyházpolitikai programmja mellett nyilatkozatát már megtette. A nemzetközi samaritánus kongresszus Bécsben tartandó üléseire való német nyelvű meghívást — hallgatólagos megbotránkozással — a közgyűlés tudomásul vette. A vármegyei árvapéuzek gyümölcsöztetésére vonatkozólag a közgyűlés ugy intézkedett, hogy az árvapéuzek továbbra is a nyíregyházai és a szabolcsmegyei takarékpénztárakban helyeztessenek el. Veszprém város tűz által károsult lakosságának megsegítésére gyűjtés megindítását határozta el közgyűlés. Kimondotta továbbá, hogy 100 frt alapitványnyal belép az orsz. iprregyesület tagjai közé. Ugocsa vármegye törvényhatóságának, a körorvosi intézmény államosítása tárgyában kelt átiratát a közegészségügyi bizottságnak adta ki a közgyűlés vélemény adás végett. Rakamaz községnek, a körorvosi állás betöltése tárgyábau előterjesztett kérelmét az állaudó választmánynak lapunk legutóbbi tzámában már közölt véleménye alapján iutézte el a közgyűlés. A vármegyei székház felülvizsgálatára vo-atkozó iratok beterjesztése kapcsán a közgyűlés jegyzőkönyvileg határozta megörökíteni Miklós László alispáuuak, Koczok László főmérnöknek és Alpár Iguácz műépítésznek a díszes palota felépítése körül szerzett érdemeit, megállapitváu egyszersmind Kószeghy László ker. felügyelőnek benyújtott számlája kétszeres összegét, a felülvizsgálatnál teljesített munkája díjazása fejében. A május hó 21 dikén megtartandó budai houvédszobor leleplezési ünnepélyen való képviseltetés ügyében indítvány adatván be a közgyűléshez, Zoltán János eluöklete alatt küldöttsége menesztett, a közgyűlés, hogy Szabolcsvármegyét ez ünuepélyen képviseljék, megvá lasztváu ennek tagjiiul Mikecz.Fereucz, Szuuyoghy Bertalan, Kovách Gerő, Bencs László, dr. Meskó László, Haas Mór és dr. Trajtler Sjma b. tagokat s fölkérvén a vármegyebeli orsz. képviselőket, hogy a küldöttségben résztvegyeuek. A nagykállói közegészségügyi körhöz tartozó hét község kérelmére elhatározta a közgyűlés, hogy a körprvos fizetése 500 írtról 600 frtra, utiátaláuya pedig 100 írtról 200 frtra emeltessék föl. Uray Béla, Ibrány községi egyzőuek, 15 éven át tauusitott lelkiismeretes és buzgó tevékenysége megjutalmazásáért, a község képviselő testülete 200 frt évi személyes pótlékot szavazott meg. E képviselő testületi határozatot a közgyűlés jóváhagyta. Ugy szintén hozzá járult a közgyűlés az állandó választmány azon javaslatához, hogy Vajda Dezső vármegyei közigazgatási h. igtató 100 forint jutalomban részesitessék. A nemzetiség és a társadalom. Ama huszonöt év alatt, mely az uj Magyarország megalkotása óta lepergett, államfórfiainak eszélyessége, a viszonyok kedvező alakulata és fajunk kiváló tulajdonságai folytán megszilárdult a magyar állameszme. Nemzetünk államalkotó képességét ina már az egész világ elismeri és mi jövőnk iránt bizalommal eltelve várhatjuk az ezred év beteltét. A magyar nemzetnek van ereje, hogy pótolja az elmúlt idők mulasztásait s e mellett tarthasson a nemzetek nagy versenyében. A mi sikerünk, a mi jogos büszkességünk! De mintha a nemzet minden erejét az államélet emésztené fel: a rohamos fejlődés közben az államtól messze elmaradt a magyar társadalom. A történetírók már rég megállapították, hogy a századnak mozgató eszméi a parlamentarizmus ós a nemzetiségi kérdések. Valóban a parlamentaris tekintetében nincs semmi kivánni valónk: az alkotmányos életnek sodrában vagyunk. Azonban fájdalommal kell kijelentenünk, hogy nemzetiségünk csak ott erősbödött, hová szokás szerint egész háznépével együtt kellett étkeznie. Különben szobáit napokig sem hagyta el és magányosan étkezett. 1885. deczember 31 én éjfélkor Kievban, valamint a szomszédos helységekben, iszonyú durranást lehetett hallani, mely sok helyen még az ablakokat is mégrepesztette. Másnap Kievben megtudták, hogy a lientkovi várkastély levegőbe repült, s most csak mély gödrök s széjjel szórt köhalmazok jelzik a nagyszerű épü'etek helyét. És csakugyan ugy is történt. A miként később kitudódott, Seremetjeff azon ürügy alatt, hogy az Uraiban levő ezüstbányáiba puskaport akar szállítani, lassankint vagy 300 pudot hozatott Lientkovba, s a hordók a vár alatti pinczékben lettek elhelyezve. Miként gyújtotta meg Seremetjeff a puskaport, arról senki hirt nem adhatott, mert a várban, s annak számos melléképületeiben levő emberek mindenestől elvesztek, s csak itt ott lehetett az emberi hullák egyes, egészen ehonesolt részeit feltalálni. A borzasztó katasztrófában 430 ember vesztette életét. Seremetjeff deczember 28 án egyik tatár lovászát Kievbe küldte a pos.ára, oly meghagyással, hogy egy levelet feladva, ouuan azonnal Zileszkibe lovagolj )n az ottani fóerdészórt. Mire a tatár ura izenetével Zileszkibe ért Lientkov már romban hevert. Igy végezte életét Oroszország egyik leghatalmasabb Oligarkhája, ki a czár látogatása előtt megelégedetten s boldogul élt, mig a szerencsétlen w'nist kártya hiánya belőle véletlenül játékost nem csinált. Lientkov romjai alatt a szakértők véleménye szerint legalább százhúsz pud arany, és kétszáz pud ezüst van eltemetve, a többi drágakövekkel kirakott műkincseken kivül, de a család nem engedte meg, hogy a uagy sirbau, mely aunyi ember csontjait fedi, ásatások történjenek.