Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-03-27 / 13. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1892. 13-ik axámáhoi. illetek beszédesének - fenálló ulasiUsok értelmében helye \an. a hazai vasutak díjszabásának közös részében DXX. / i pontja alatt foglalt határozmányok mérvadók. A ki jelen rendeletem ellen vét, az amennyiben fegyelmi uton nem volna büntethető, kihágást követ el, "mely az 1S88. evi VIII. t. cz. 153. §-ának b) pontja alapján büntetendő. Budapesten, 1892. márezius hó 1-én. Bethlen, s. k. A vármegyei régiségek múzeuma. Szabolcs vármegye uj székháza elkészül a nyáron, s ha majd az őszszel a vármegye központi hivatalai oda beköltöznek, át fog adatni rendeltetésének az a helyiség is, mely e diszes palotában a vármegye régészeti múzeumának czéljaira van szánva. Tudjuk, hogy dr. Jósa András vármegyei főorvos úr buzgalma s ügyszeretete igen szép gyűjteményt hozott össze a vármegyében talált régiségekből, s minthogy köztudomás szerint a főorvos űr magán gyűjteményét is a megyei muzeumuak fogja ajándékozni, már is igen jelentékeny, érdekes és értékes anyag áll a megnyitaudó múzeum rendelkezésére és semmi esetre sem kell félni attól, hogy a múzeum helyiségei üresen maradnak. Bizonyos azonban, hogy egyeseknél, családoknál elszórva kisebb gyűjteményekben vagy egyes darabokban igen becses és érdekes régiségek vannak még vármegyénkben, melyeknek a megyei múzeumban való összegyűjtése és megőrzése kívánatos s épen czélja a múzeum létesítésének Hogy e régiségeknek összegyűjtése nem könnyű dolog s közönségünk indolenciájában sok akadályra talál, az bizonyos, s egyeseknek bármilyen ügyszeretete és utánjárása sem lesz képes teljes ered ményt elérni. Épen azért gondoskodni kellene arról, hogy a megyei régészeti muzeum ügye iránt az érdeklődés széles körben felköltessék. A legelső teendő lenne a szabolcsvármegyei régészeti társulat megalakítása. Nemcsak a legelső, de sürgős feladat is, hogy az időre, mikor a múzeum majd megnyittatik, egy szervezett s a vármegye egész területére kiterjeszkedő társulat álljon a múzeum ügyének szolgálatában. Októberig csaknem fél esztendei idő áll még rendelkezésre, s talán már a májusban tartandó vármegyei közgyűlés kedvező alkalmát is föl lehetne használni arra, hogy — megtéve addig az előkészületeket — a vármegyénk akkor itt összegyűlő értelmiségével a régészeti egyesület inegalakittatnék. H t, ez igy sikerülne, a múzeum megnyitásának idejéig, tudniillik októberig, már egy uevezetes szolgálatot is tehetne talán a szervezendő egyesület a muzeum ügyének egy régészeti kiállítás rendezése által. Ennek a kiállításnak nem lenne más czélja mint az, hogy alkalom nyújtassák a meglevő, mobt dugaszban szétszórva levő szabolcsmegyei régiségeknek összehozására. Mert ahhoz, hogy ez a kiállítás akként rendeztessék, miszerint általa a régészet tudományának vagy a történetírásnak közvetlenül szolgálat tétessék, az idő rövidségénél fogva gondolni sem lehet Hanem igenis elérnénk vele azt, hogy a máinapvilágra került régiségek felől tájékozást nyeruénk, megtudnánk, mit hol, kinél lehet megtalálni s bizonyára eredménye lenne egy ilyen kiállításnak az, halk hangon beszélve hozzá — ingerlően domború keblének gyors pihegését alig mérsékelhette. És miről beszélt a féifi? Nos! szerelmi vallomást uem tett ugyan neki, de a szerelemtől beszólt. Hanem a mint a szép asszony egy perezre reá nézett, megütközve látta, hogy a beszélőnek lángoló szemei szintén a távolban kalandoznak, hol egy másik szép asszonyt rajongott körűt az udvarlók serege. Onnan a Klotild ezüst csengésű kaczaja hangzott fel. Malvin fölugrott, legyezőjével hamisan mosolyogva rá ütött Horácz vállára, s aztán ott hagyva őt, elvegyült a társaságba. A házi asszory e perezbeu lépett Horác/hoz „Hogy találja magát nálunk?" A férfi tövid ideig habozott a válaszszal. „Mint Ádám. . ." „A p radicsomban ?" „Nem! kiü/.ve a paradicsomból!" * * A kastéiy tágas veraudájá: te jesen befutotta a he dera megpiro ul- levele. A szép Klotild ott ült. gy karszékben, kezében könyvvel, melyből nem olvasott. A kastély többi vendégei nem voltak láthatók. Reggeli után a mint a posta megérkezett, rendesen vissza vonultak szobáikba. Imi, olvasni, toilettet csinálni. A vzép asszony teljoseu el volt merülve gondolataiba Nem halioita azt. sem, a miut az ebédlő verandára uyi'ó ajtaja halkan megnyillott Ott állott egy hatalmas f rfi alak, mellén keresztbe font karokkal, s mohón legeltette szemeit rajta. A mint igy maga előtt látta ezt a csábos szép teremtést, — kit légies alakjával inkább lehetett volna leánynsk tartani — a mult minden kéje és gyötrelme efzébe ju'ott. hogy a kiállított régiségek jó nagy részét tulajdonosaik a megyei múzeumnak átengednék. Ajánlom e kapcsolatos két indítványt az érdeklődők s első sorban az egyedül lehetséges kezdeményező: dr. Jó a András főorvos úr figyelmébe! „Műkedvelő." Magyar kereskedelem. Még csak néhány esztendő választ el bennünket attól az időtől, midőn Magyarország újjászületésének és gazdasági rekonstruálásának félszázados emlékünnepét üljük Kelet uépe voltunk, a kelet természeti előnyeivel és fogyatékaival ellátva. Nagylelkűek, nemesek, büszkék, de egyúttal az urhatnámság érzületével anuyira eltelve, bogy szinte sajnálkoztunk ama népek fölött, kik munkával ős szorgalommal vetették meg a megélhetés alapját. A magyar nemzet két osztályból állott csupán: azok osztályából, a kik parancsoltak és azokéból, kik engedelmeskedni tartoztak. A nagy nemzeti aspirácziók az ország lakosságának e ketté osztása következtében sokáig nem valósulhattak, tniglen Széchenyi István gróf fellépésével uj szellem vonult a hazába, a mely az osztály gőg helyébe az össze tartozaudóság érzetét helyezte. De hogy az összetartozandóság szelleme mindnyá jtiukat, átlenghesseu, szükséges volt egy közös czól, melynek elérése miudoyájuukuak boldogságával jár. Ez a czél lebegett a legnagyobb hazafi előtt, midőn a magyar kereskedelem fejlesztéséi irta zászlójára, midőn a forgalmi es-zközök javításával a kereskedelem felvirágzását elérni törekedett. Széchenyi korszakalkotó föllépése mellett Magyar ország gazdasági ujjásziiletésehez még számos olyan tényezők is járultak, melyek párhuzamosan a nagy állani férfiú fellépésével, nagy tevékenységet fejtettek ki a magyar hitel és pénzügyek fejlesztése és rendezése ügyében. Eme tényezők közül első sorban említendő a pesti magyar kereskedelmi bank, mely a napokban fogja ünne pelui fenállásáuak félszázados jubileumát E gazdag pénzintézetnek gyermekkori évei tehát összeesnek ama nagy férfiak szereplésével, kik Magyarországot újjáteremtették. És tagadhitailau, hogy a pesti magyar kereske delmi bank ép ugy hozzájárult az ország gazdasági átalakulásához, mint ahogy nemzetünk nagyjai a haza erkölcsi és politikai fej'ődésébez járultak Minden nagyobb akczió, melyet nemzeti ügyünk érdekében kezdeményeztek, hatalmas anyagi támaszt nyert a magyar kereskedelmi bankban, melynek igazgatósága sohísein tévesztette szem elől a magasabb emberi és nemzeti szempontokat. A pesti magyar kereskedelmi bank a magyar pénzügyi ós kereskedelmi viszonyoknak ily módon lett egyik legbizhatóbb tényezője, mely nemcsak a nemzet, de egyesek vagyoni gyarapodását is elősegítette. Most midőn ötven éves feuállásának évfordulóját ünnepli, már olyan hatalommá nőtte ki magát egész állami és fár-adalmi szervezetünkben, hogy minden nevezetesebb pénzügyi műveletben részt kell vennie, ha sikeres megoldását biziositani óhajtják. És a hol teremteni kell, ahol közérdekű vállalatokról van sz.ó, ahol a nemzeti vagyonosodás biztosiiékait állami és társadalmi intézményekben le akarjuk rakni, mindenütt ezen bank közreműködésére és kereskedelmi szellemének érvényesitésere szorulunk mit egyetlen egy esetben sem tagadott meg, akkor sem, ha ez a szolgálat áldozatokkal járna is Ezt a készséget főleg az igazgatóság hazafiságának és pénzügyi s kereskedelmi téreu szerzett széles ismere teiuek köszönhetjük. Ez az igazgat ság képes volt a magyar kereske delmi bankot olyan gazdaggá tenni, hogy ma már alig van a monarchiában péuzinté/et, mely vagyonban, tekintélyben vele vetélkedhetnék. Kevés olyan pénzintézet van mely miut a pesti magyar kereskedelmi bank, millióra menő nyereséget tud felmu.atui évenkint és a mely Azok a bár=ouyos fényű fekete szemek, melyek most a hedera levelein átszűrődő napsugárban táuczoló porszemekbe voltak eimerülve, ezelőtt — nem is oly régen — hányszor hányszor szerelemmel olvadtak össze az ő tekintetével Az a picziny édes meleg piros száj — mely most kissé, — ugy látszik — a belső felindulástól remegett — hányszor, de hányszor tapadt szerelmesen össze az ó ajkaival. Aztán — a pokol gyötrelmes emléke. Az a rút árulá-', a mit ez az asszony eltene elkövetett! Ai a daezos gyülöletteljes viselet a törvényszék oiőtt! Nem ! nem ! ne tovább az emlékekkel. Az erős férfi érezte, hogy minden vér fejébe tódul, kezei görcsöseu ökölre szorultak s szeretett volna rá rohanni, hogy megfojtsa. Hirtelen vissza fordult, hogy távozzék látása elől. De fordultában meglökött egy virágcserepet s az | csörömpölve hullott lábaihoz. Klotild ijedten ugrott föl, s fordult felé. Volt férj és féleség sz>mközt álltak egymással A szép asszony arcza lángba borult a mini, me.nös ; merte Horáczot. Pár másodpercnyi kiuos c-öad után, a férfi szóllalt meg. „Bocánat! nem akartam zavarni" S n\ult a ki lincs felé. Klotild szemöldeit össze ránczolta. s azok a szép ' ajkak dac/.osau húzódtak össze. Nem is a gyöngéd poétikus tünemény volt. már, ki pár peres előtt mélázva ült a karszékben. „Engem nem zavar" mlköcbeu ismét helyet foglalt s ösztönszerűleg mutatott a vele szemben levő kerevetre. Horácz pillanatig habozva állott, s aztáu szintén helyet foglalt. — Klotild félre tette a könyvet, s idegesen játszadozott csipke pongyolája fodraival. A férfi makacsul nézett a szép asszony arczába. Abba az édes, bájos, rózsaszínű, sötét creol arezba, mely annyi akkora bizalmat élvozue a közönségben hogy maguk a betétek harminczötmilliónál is többre rúgnak. Az intézetuek e sikeréhez őszinte örömmel gratulá lünk, mert ebből a bámulatos eredményből magára a nemzetre is hárul egy nagy rész és a haza, melynek földjén ily pénzintézet virul, azt a kecsegtető reményt nyújthatja népének, hogy kellő szorgalommal, munkával és becsületességgel a legnagyobb földi javak is elérhetők. Kereskedők kórháza. A kereskedő ifjak egylete még 1887 beu egy kereskedők hórházáuak létesítését tűzte ki czélul. Igen jól emlékezüuk még reá, bogy az ifjúság mily lelkesedéssel támogatta az eszmét, melyet az egylet egyik tisztviselője indítványozott. Bált reudezet e czélra, a mely csinos összeget juttatott a kórház alapra. Arra is emlékezünk, hogy ugyauakkor a helybeli pénzintézetek is adakoztak e czélra. A nagy lelkesedést ezután egy még nagyobb pausa követte, míglen a kereskedők testülete is megalakult s felvette munka prograuimjába az alsófnku kereskedelmi | iskola és a kereskedők kórháza megal akítását. Az előbbi már áldáshozóau működik, az utóbbi még eszmeként vajúdik, a testület által minden évben megsz ivazui szokott 50 frtos alapokkal. Hogy mikor lesz abból kóroda, azt a Mindenható tudja? Sokat gondolkoztam már azon, miként véli a kereskedő testület a kórodát ilyen körülméuyek között létesíteni; de őszintén szólva mindig csak arra az eredményre jutok, hogy az, az itteni viszonyok között, lehetetlen. Mert felteszem, hogy a kereskedők testülete a tervbe vett kórodát — ha szerényen is, de — a haladó kor igényeinek megfelelő módon óhajtaná létesiteui; ahhoz pedig pénz, még pedig igen sok pénz kell. Annyi pedig, a mennyi egy ily kórodának létesítéséhez kell, évenként 50 frttal összehozni szintéu lehetetlen. De hát vájjon okvetlen szükség van-e nálunk ily kórodára, mely speciálisan a kereskedői alkalmazottaknak álljon rendelkezésére? Vájjon oly temérdek nagy számot képviselnek e itt a kereskoi alkalmazottak, hogy ennek megalakítása és fentartása szükséges, illetve deficit nélkül járna? Vájjon oly nagy e a kereskedői alkalmazottak között a beteg létszám, hogy ily kórodára oly égetően nagy szükség volna? Minderre csak uemmel felelhetünk s csak feleslegesnek találunk erre nézve mindent, a mi ez irányban történik. Hogy Budapesten, Debreczenben, Nagyváradon, Aradon stb. ily nagyobb vidéki városokban van a kereskedőknek külön kórházuk az igen természetes ós helyénvaló, már a kereskedői alkalmazottak nagy létszámánál fogva is: de hogy mi czélja van itt nálunk egy ily intézménynek, a hol az alkalmazottak száma 60—70 közt váltakozik — valóban uem tudom? Mert bármily szeréuyeu lenne is az a kóroda berendezve, vényünk 2 szobát 2—2 ágygyal, fűtés, világítás, orvos tiszteletdija, ápolónak lakás ós fizetés; mindez miből fedeztetnék? Csak uem képzeli a kereskedők testülete, a mely iskoláját is 250 frt segélylyel tartja fenn, hogy tagjai — mert egy kórházat is kell fentartania — még nagyobb tagsági dijat fognak fizetni? Egy iskola feutartásához erkölcsi kötelessége hozzájárulni minden kereskedőnek; de egy kóroda az adott körülmények folytán csak luxus. Minden főnök kötelezheti ugyan segédeit arra, hogy a kórháznak tagja legyen, de ez még nem elég egy kóróda fentartásához. Aztán a főnökök ezen pressiója mire vezet;;e? Arra, hogy a kereskedő ifjak egylete ez a szép intézmény, a mely évek óta a szó legnemesebb értelmében ugy az önkézés, mint a hazafiság és magyarosodás teréu missiót teljesít,egy szép napon, mert kétfelé a sovány dotáczió miatt tagdijat nem fizethetnek, pártoláshiány miatt megszűnnék. Ez pedig, valljuk be, igen-igen drága megváltása volna a kórodának. A kereskedő ifjak egyletében minden tag 60 kr. havi tagdijat fizet., mely tagdijakból az ifjúsági egylet betegség esetén az. illető tagot ingyen orvos és ingyen gyógyszerrel látja el. Hat éve, hogy ez az egylet fennáll s ezeu hosszú idő alatt nem fordult elő sem halálozás, szor volt az ő széles kebelére borulva. Klotild daezosan fölnézett, hogy kiállja a férfi tekiutetét. Olyan rejtélyes sóvár tűz lobogott azokban a szép szemekben, minőt a volt férj házasságuk alatt soha sem látott bennök. „Tudta: hogy itt vagyok? miért jött ide ?" Kérdezte végre a nő. „Nem hiszem, hogy jelenlétem zavarná." „Tatán önt sem? — Gratulálhatok?!" „Nekem? mihez?!" Klotild erőltetve idegesen kaczagott föl. „Hiszen mindenki látja Malvinhoz való viselkedését!" A férfi komolyan, sötéten nézett a szép asszonyra, ki egykor mindene volt. Aztán remegő hangon, felindulásával küzdve csak annyit szólt: „Klotild! miért tetted azt velem?!" A nő mintha rugóról pattant volna — ugy ugrott föl, s fájdalmas felkiáltásában tört ki: „Hogyan?! móg miudég bűnösnek hisz?!„ „Klotild! ne tegyen őrültté! hát a levél?! „A levél, mely hamarább került a kezeihez, mint én oda adhattam volna, esküszöm! első ós utolsó volta bárótól. Én önt soha — soha nem csaltam meg!" „Klotild az égre! miért nem mondtad ezt akkor nekem?" „Mert nem kérdezte, mert rögtön gyanúsított ós elitélt" szólt a nő, mig könnyei előtörve barázdát vontak szép arczán. Horácz kitárta karjait, és hevesen keblére vonva a remegő asszonyt, csak annyit suttogott hozzá: „Egyetlenem! bocsás meg nekem!" S ajkaik egy hosszú kéjes csókban forrtak össze. A széttört cserópbeu a földről egy hónapos rózsa mosolygott feléjök.