Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-03-06 / 10. szám

• N V t H V 1 D É 3-t." íelüiiuetiek : Ferenciy Bertalan prépost-fóesperes 5 frt, Srhurina Istváu 1 frt, Petrovics N 1 frt, Urszínyi Károly, t arkas (ieró, Mihalovics Ferencz urak 2—2 frt, Görörn bei l'eter, Bleuer Miklós, Beretay János, Meskó Elek, (.áll Antal, Králik Ferenc* urak 1 — 1 frt, Dávid Ferenci 'i' kr. L>veleki Diuiel földbirtokos ur pedig 15 frttai a dale«ylet pártoló tagjává lett Fogadják a mélyen tisztelt felliltizetők pártfogásukért a dalegylet leghálásabb köszö netéuek nyilvánítását. Nagy-Kálló, 1892 év február hó 2S-áu A dalegylet nevében: liagány Bertalan, e. pénztár­nok, Abkarovits Tamás, e. jegyző, Fekete Imre, karvezető. — Nyilvános köszönet. A f évi márczius hó 1 éu tartott tea estély alkalmával 76 frt felulfi etés történt, mely összegben: Bleuer Béla ur 4 frt 50 kr, Groák Zsigunudué urnó 4 frt, Lizár Kálralu ur 4 frt, L'p'ay Jeaő, Korányi Imre, Megyery Góza urak és Dorich Ambrusné urnó 3 frt 50—3 frt 50 krt, S/.eszich Lajos, Bírzó Mihály, Bisthy László, Juricskay Rezső urak 2 f t 50—2 frt 50 krt, Groák Ölön ur 2 frt, Csapkay Jenő ur 2 frt, jKerekréthy Miklós, Ivlár Samu urak, Jósa Andrásné uruó 1 frt 50—1 frt 50 krt, dr. Ferlicska Kálmán, Keresztesi Gyula. Nóvák Gyula, Bitti Iguátz, Gvurcsán Ferencz, Greksa Iguátz, Ujfalusi Zoltáu, Giazeli N., Ruzsonyi Eudre, Szilágyi János, Hibján Lajos urak 1 — 1 frt, Kouti Gyuláué uruö, Verner Gyula, Ébrei Győző, Ciéesi Sámuel, Maár Mihály, Szikszai Pál, Szopkó Alfréd, Koruis Géza, Siabó Aladár. Bónis SUnuel, Nóvák József. Huray Sámuel, Geduly Henrik, Verner László, Mehlhos Ottó, Kovács Győző, Iválnay Sindor, Koezogh L, Kállai Gusztáv, Ruzsouyi N., Koniáromy N, Bogár Lajos, Sztárek DJZSŐ, Gredig Károly, Moravszky Ferencz, BÍIICS Pál, Juricskó Ferenc/-, Eltscher Sniou, M kecz Dezső, Rénes N., Mmdel N., Morvay Pál urak (és több N. N.) 50—50 krral járultak. Az összes bevétel volt 466 frt 81 kr, melyből a 260 frt £7 kr kiadás levonása utáu tiszta jövedelműi marad: 20i> frt 94 kr. Fogadják a m. t. felülfizetók a uemes czel érdekébeu tanúsított adomáuyukert a jótékony nőegylet köszönetét. Nyíregy­házán, 1892. márc.ius 2-án. A nőegylet nevében, az eluök ség megbízásából: Lef'fler Sámuel, u e. titklr. -- Értesítés. A városi gőz és kádfürdő kazán tisztí­tás miatt f. évi márczius 7, 8 és 9 én zárva lesz — Tánczinulatság. A helybeli iparos ifjúság folyó hó l-én saját egyleti helyiségében tánczvigalmat rende­zett. mely mint rendesen, ugy most is szépen sikerült. Ott voltak: Kazár Iducza és Emma, Vajna Linka, Ruda Mariska, Kis Erzsike, Jelenovics Ziza, Marozsányi Jolán, MQiolecz Ilon, Gyuris Mariska, Balczár Gizella, Balogh nővérek, Szilágyi Emma. Borbély Mariska, Szabó Jolán, Kirtyán Teri, Huray Erzsike, Veisz Mariska, Prékopa Juliska, Buró Ziza. Kusnyerik Mariska, Gyurján Ziza. — A mulatságban mindvégig fesztelen jó kedv volt tapasz­talható egész reggeli Vj6-ig. mikor a „Rákóczi" a far­sang megszűntét hirdetve, véget vetett a vigalomnak. — Tolvaj cselédek. Megírtuk annak idején, hogy dr. Jósa András vármegyei főorvost két cselédje — hoz­zájutván valahogy a Wertheim-kassza kulcsához — meg­lopta. A törvényszék e héten az egyik cselédet, Réz Erzsébetet 2>/ t évi fegyházra, a másikat Hönsch Máriát, aki még csak 14 éves, s lopásra társa csábította el, egy havi fegyházra ítélte. — Fnrcsa halál. Igazán sohse tudhatja az ember, hol, mikor éri a baj veszedelem. Szegény Tót József sem hitte volna, mikor a mult év őszén ifj. Császár Gáspárral a t. polgári rétre szénát rakodni ment, hogy uem fog többe onnan visszatérni. És mégis ügy történt Felrakták már a szénát a szekérre. Császár a szeker tetején vas villával egyengette a szénát, Tót József pedig lenni a kötelet húzta keresztül. Egyszer csak a vasvilla lec úszott a nyeléről belefúródott a Tót József fejébe s halálát okozta. Ez ügyben a törvéuyszék a héteu tartotta meg a végtárgyalást s ifj. Ciászár Gásplrt az ellene emelt vád a!ól teljesen fölmentette. — A mulatság vége. E hó 2 dikáu éjjel három fiatal ember mulatott az „Európa" vendéglőben. Éjfél utáu kettő közül5k eltávozott, egy azonban még ott maradt. Ugy 5 óra tájban, kora hajnalban inegszóllitotta valaki a Friedman Sándor kereskedése ellőtt álló rendőrt, hogy az „Európa" előtt egy fiatal ember fekszik — bizonyára holtrészegen a fő'dö.i. A rendőr odasietett s a sárosou, mocskosan, teljesen eszméletlen állapotban levő fiatal embert beczipelte a rendőrségre. Itt aludta ki mámorát az illető s mikor fölébredt, legelső gondja volt, hogy tárczáját kereste. Az azonban, természetesen tar talmával — 153 forinttal, valamint egy aranyórával és lánczczal együtt — eltűnt. Ez ügyben a rendőrség eré lyes nyomozást indított meg. — Gyermek-ölés büntette miatt két és félévi börtönre Ítélte el a héten a helybeli kir. törvényszék Kovács Anna cselédleáuyt; ki. hogy szégyenét elrejtse a világ előtt, január hó 24 dikén Nyírbátorban újszülött gyermekét az árnyékszékbe lökte. — Háziasszonyoknak. Takarékos és élőitélet nél­küli háziasszonyainkat figyelmeztetjük a Kathreiner-féie Kneip maláta kávéra, mely más kávépótlékok felett még azon előuynyel is bír, hogy a maláta táp'álékonysága mellett az eredeti babkávé izével és szagával bír. miért is mint legtápdusabb, legizesebb és legolcsóbb kávépót lékot ajánljuk. — - Feltűnő haladást tőn s rövid idő alatt irrtgis szépirodalmi színvonalra emelkedett Braukovics György neves írónk szakavatott szerkesztése mellett a „Magyar Nők Lapji " E szépirodalmi, társadalmi ós háztartási képes heti ípupk, mely a régi „Magyar Háziasszony" ból boutakozotr ki, ugy kiállítására, mint tartalmára nézve bátran vers-rnyez többi szépirodalmi lapjainkkal, olcsósá gára nézve pedig, tekintettel, hogy gyermeklapp il, divat lappal és regéuyinelléklettel is iugyórt kedveskedik elő fizetóiuek, túlszárnyalja öiszes szépirodalmi laptársait, miért is nyugodt lelkiismerettel ajánlhatjuk olvasóink s külóuösen hölgyeink figyelmébe Az előtiünk fekvő 8 Hzám szépirodilmi részében haugulatteljes költemények vannak Maro-i Jozefintől, szinmüvészetüuk egyik dívá­jától és Ko-ovitz Józseftől; érdekes elbeszéléseket, rajz é« tArczaczikkeket közöl a lap fel szerkesztőjétől Bran­kovicj Györgytől, Palotai Csorba Ákostói. Kovács Laurá­tól és Várnai Sándortól. Csarnok. Farsangi emlék. Az emlék addig kedves, mlg incselkedik, gyötör; mihelyt kínzása, bos/.autása megszűnt, közöuyösek leszünk feledünk. Engem még most is kisértg. t — legalább az árnyéka. Fényes éjuek halvány árnya Fényes éjjel, édes álom. . . . Oh hogy ilyet, ciak álmodni lehet a töprengő, nyug­talan léleknek, de valóságban, igazán megérni soha, soha! . . . Mert bennem két ember lakozik, homlokegyenest ellenkező két egyéniség, de mindkét teje önálló gondol­kozású s határozott akaratra és akczióra képes férfiú. Az egyik komoly, a másik jókedvű; az egyik számító, a másik könnyelmű; az egyik okos, a másik nem az. M igam vagyok a harmadik, szabad választási és döntő joggal minden vitás kérdésben, mely a két fél közt napirenden van. Így aztán nem csoda, ha nehéz helyze­temben egyik-másik ítéletemmel ú^y találom megfelezni az osztó igazságot, hogy egyik sincs velem megelégedve s ha az egyik az egyik oldalamon üt, a másik a másik oldalamon ver, vagyis egyik se „nekem fütyöl", azaz hogy mindakette ti nekem tütyöluek, de táncíolnom is kell aztán emberül! Az elmúlt farsang utolsó estéjén azonban meguuváu egymagam a sok ideális tánc/ot (ez az!), második helyen említett részemet Nr. 2-őt küldtem el a tea-estélyre, hadd tánczoljon ó is, hiszen epau az a hivatása. Migam pedig otthon maradtam az öregebbikke — disputálni, miut rendesen. Most is szemrehányásokat tett, hogy a másiknak tizenkét forintot loptam a zsebébe — haszon­talauságra, mí> ő mind a mai napig hiábi várakozik Tuiscon Ziller lilros paedagogiai munkájlra, melyben szomjas lelke enyhülést találna. Tartalmas szóuoklat volt a válasz, garnírozva uem áldozattal, de annál több Ígérettel. Erre aztán megiudult a nagy vila Nr. 1 gyei s folyt és rohant, miut a zsilipeken átszabadult romboló áradat. — Ugyanezzel biztatál a nőegylet concertjén is. — Pedig az sikerült egy muri volt ám! — De ha nekem akkor sein volt kedvein. . . . — Mért nem maradtál otthon, legalább megkímél­tél volna uualmas okoskodásaidtól! — Nem is mentein el az első tea-estélyre. . . . — Nem is tettél annál okosabb dolgot sohasem. — Meg az a szabolcsi estély karácsouy harmad­uapjáu. . . . — No, azt meg egyenesen a te szép szemeidért se adtam volna cserébe, kedves barátom! — A vöröskeroszt- és uóegyleti bálokat uem is említem. — Mégis csak okos ember vagy te! — Nein értelek. . . . — Hát ugyan mit hozhatnál fel a legfényesebb és legizlésesebb két bál ellen? Iliszeu azok női tánczrendjei­ben is volt auuyi poézis, mint a mennyi haszon sohase fog származni a te legkörmönfoutabb fejtegetéseidből sem ! — Igazad volna, hi a kereskedő és lauitóbálról — — Súgok én neked valamit, édes öregem. Praedi citiót a piptól se hallok szívesen, különösen akkor, ha anuak éle kézzelfoghatólag személyem ellen irányul. Nem szeretem a személyeskedést. Miért is midőn egyrészről c öudes álmot, üditő piheuést kiváuuk hasz'alauul fel­zaklatott idegeidre, másrészről jelzem, hogy — — Csak nem mégy el te is ? — Sót egyenesen kedves öcscdkédet keresem fól. ki valószínűleg bőven fog káipótolni ezért az ellopott két óráért. . . . S ezzel fütyörészve indultam a tornacsarnok felé. De óh csodák csodája, alig lépek be az ámbra illattal teiitett táuczterembe (ch)pre, maiglöckchen, szivarfüst, tea, sonka, petróleum stb. stb), mikor nagy meglepeté­semre sírva borúi nyakamba az én véremből való vérem, leg­kedvesebb cziinborám s ritka becsületes jó pajtásom Nr. 2. — Hát téged mi lelt? — Elvesztettem az eszemet. . . . — Volt is neked! . . . Tán a szivedet? — Hiszen ha csak arról volna szó. . . De miért is bocsát tok el engem tapasztalatlant ilyen nagy veszede­lembe ! — Fiu valld be, hogy valami ostobaságot müveitél. — Csak a szemein volt iöbb, mint a kezem. . . . — Szemed? . . . Kezed? . . . — Nézz csak körül édes bátyám, tedd kezed a szi vedre és mondd nekem igazáu : láttál-e valaha eunyi szép leányt egy rakáson ? — No igen, igen. . . . Ha akarod, meg is nevezhetek előtted öt elsőrangú meg vagy tiz elfogadott szépséget. De lut mi köze vau mindehez a te —kezeduek ? C,uk nem házasodtál meg talán, az isten szerelméért? . . . — Legfőbb óhajtásom volna az! Ilmem a fény. a zaj, a meleg . . igen, a meleg . . . megfeledkeztem mindenről . . . hibi esett az engagirozás körül. . . . — Ahá, itt a bibi! No majd csak jóváteszem vala­hogy. Te pedig takarodj tüstént s meg se állj addig, míg szépen meg nem tánczolt.attál tiz kisasszonyt a pihe­nősebbekből. Szepegett, hálálkodott, rohant, tánczolt. Én pedig végezvén dolgomat (szeleburdiaknak még sértéseik se vehetők komoly számba), leültem ettem, ittam. Gyönyörűség volt az, uem az evés, ivás (bar az ellen is kifogást emelni egyértelmű le' t. volna a legkö/.ö nyösebb érzéketlenséggel), hanem a pompás látváuy, arai szemeim előtt eli, mozgott, lebegett, tüwdökölt. Fölséges zeue, táncztól és más:ól kipirult arezok, vizsgálódó ma­mák kedélyes apák és bác-ik, kínáló háziasszonyok, sürgő forgó házi kisasszonyok csevegtek,csicseregtek, moso­lyogtak, diskuráltak, nevettek, kaczagtak lágyan egymásba folyó harmóniában. Az emberi öt érzék valamennyiét a legkellemesebben foglalkoztatta e báléj ezernyi válto­zatos benyomása. Örültem az öivendezőkkel. Jókedvem mindamellett uem vala minden miliiia nélkül, mikor láttam, hogy az en tánezoló atyámfiival Nr. 2 -vel mennyire éreztetik fentebb jelzett, baklövésének meg uem bocsátható bűnét. Jót nevettem a bajuszom alatt, látva, hogy tánczközbeu hagyj ík a fiképnól, miig hogy ímmel-ámmal fogadják udvarlását. Nr. 1 bizonyo­san észrevette volna azt, a delejes áramot is, mely a két szép fekete szem s egy sarokban ülő szőke bajusz tulaj­donosai közt fölöttébb nagy feszültséggel indulván meg szükségképen el kellett, hogy pusztítsa az útjába került /olusleges harmadikat: hanem ez csak olyau pleiykabeszéd volna, amilyen legfeljebb vaskalapok alatt foganhatik meg! Azt pedig magam is láttam ugyan, hogy a „mit bánom éu!" fogadtatás az én kedves Nr. 2 öm számára billentette az igazságosztó publikum rokonszenvét: hanem azért, én heczczeltera őt a legjobban, mikor emiatt újra panaszra jött hozzám. — No amic •, hát hogy vág a bajusz? — Hadd el kérlek! Meg vagyok lőve, tönkre vagyok silányitva! — Látom a nyakravalódon. . . . Pedig az esie vetted, úgy-e? — Ugyan ne boszants már, mert itt hagylak ! — Remélem is, hogy már egyszer meg fogsz előzni a liazameuetelbeu. — Úgy ? Hogy aztán te alkudozzál itt az én bőrömre, akarom mondani a szivemre?! De már azt az egyet aligha fogod megérui, kedves bátyám uram ! — Ugyan mi nem jut még az eszedbe ! — Csak tagad''! Azt hiszed, uem láttam táuczköz­ben, hogy mindig a mamákkal beszélgettél, persze rólam, bizonyosan rólam: csinos fiu, jókedvű fiu, bolond fiu,' épen jó lesz férjnek — — Uram, ön szerfölött elbizakodott egy fr.lter ! — És ha az volna is! . . . — Férjnek való hahaha! Előbb férjinek kell lenned! Már akkor elrohant s ott settenkedett a mamák körül. Nagyokat nyelt, köhögött, izgett mozgott — de bizony uem igen törődtek vele egy makuláuyit s-m. I;y vau aztán, hogy amit ő épit, elrontom éu s én építem föl újra azt, arait ő lerontott. Reggel 7 órakor pedig mindketten sompolyogva lopózunk h iza s a szőlőt savanyunak találó róka meséjén elmélkedve szendergünk váuko.aiukon, hogy anuak idején eme haugzatos szózatra riadjunk fel: — Ti lumpok, ti lumpok! Persze megint elköl­töttétek azt a 12 forintot, amin én már két esztendeje akarom megvenni Tuiscon Ziller Paedagogiáját! . . . Giuseppe. A czilinder kalap, a prémes téli fe'öltö és a ruliafo^as beszélgetése a lomtárban. — Galánffy Lajos — (Vége.) Idők multával csillapult haragja, de leányának bal lépését feledni soha sen tudta, csak hilálos ágyán ölelte meg gyermekét, vejéhez azonban — ki idóközbeu szép birtokáuak nyakára hágott, akkor sem volt egy nyájas szava. Végrendeletében minden vagyonát uuokáira hagyta, azzal a kikötéssel; hogy annak jövedelmeit a szülék elvezhetik, az uuokák azonbau csak a szülék halalával osztozhatnak meg a hagyatékon, s ho^y arra kölcsönt az uuokák beleegyezésével sem vehetnek fel a szülék. A fény üzéshez hozzá szokott férjnek sehogysem volt ez ínyére, de hát a végrendeletet nem lehetett kitágítani. A kaiserlich königlich Gericht Arat nem tágított. A paripák száma meg fogyott, egyéb ifjú kedv­teléseknek is gát lett szabva. Az ífju férj dominiuma dobra került ingó biugóságaival, csak a feleség utáni vagyon maradt meg, enuek is sok évi jövedelmét eluyelték időnként a még fennálló váltói tartozások. Hit bizony idővel a nagy szerelem is lelohadt ezeknek miatta, s nem egyszer zajos családi per patvar volt a h, zasok között. Tűrni kellett mind kettőjüknek, mert a vagyoni érdek igy kívánta, ait kötvéu ki még egyik passusában a végrendelet: „hogy ha pedig leányom és férje egy ház tartásban nem élnének, a bíróság belátása szerint reudeljeu száuukra évi járadékot, a felesleg pedig gyümölcsöztessék gyermekeik számára azok nagykorúságáig". Kegyetlenség! de hát az öreg ur az orra alá törött borsot nem tudta elfeledni. * * * Az én történetem — így kezdte el a ruhafogas — a legszomorúbb, a fajóbbau is érzem a halálos kínlódást miut ti ketten. Az én fájdalmam csak akkor szűnik meg, ha egészen elporladok, vagy ha meg emészt a tűz, mely semmivé tesz mindeneket. . Itt születtem, ezen a tájon, e kis város keleti oldalán lévő erdőcske szélén, itt nőttem fel édes anyám melef; kebeléu, a magyarok drága földjén, melyet anyi köny, anyi honfi vér áztatott. A ti fájdalmatok elmúló érzés, könnyebbülbet, az enyém örök A ti sebiitekre jöhet még ír, ha az éltető friss légre, napfeuyre, melegre kikerültök. Haszuatokat vehetik még sokan, örülhettek is, hogy látjátok az eget; de az én számomra már nem nyílik öröm a földön. Huszonhat éves juhar fa voltam, midőn a gyilkos kezek romba döutöttek. Azelőtt egy évvel, hogy ti ide kerültetek, igy térek be szedem fonalára, az erdő alján virultam, fejem, (suexatom) magasan tört az égnek, karjaim szét uyultak, meg aunyi ujjamról szép leveleket hoztam a világra, felső testem egész lombsátor lett; hol az énekes madárkák vigau csicseregtek, énekellek, árnyékomban pedig édes pihe­nésre hajtotta fejét a. fáradt utas, . . . az üldözött houvéd. Igen! az üldözött houvéd, ki szeretett mátkájától árnyékomban vett bucsut, hogy aztán meneküljön, s pihenőt leljen a nagy világban. A vérebek kik az eláruit. a megbomlott seregnek főbbjeit éjje. uapp.il szivatolták, itt, lepték meg a bu CSUÍÓ ifijut. A leáuyt szurony között haza hurczolták, az itjut padig a h italom emberei rögtön bíróságot ülve karjaimra húzták fel. Harmadnapra levették rólam a drága tetemet, s lábaim alatt hevenyén hányt, gödörbe temették. Egy ludász c oport egy ideig gyönyörködött szép növésemben, aztán parancs szóra uekein estek fűrészeik­kel szekerczeikkel, s porba döntöttek. Derekamat ketté fürészelték, oszlopuak faragták, vékonyabb részem et egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom