Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-28 / 9. szám

..!> "V I 11 V 1 i> fc: K." mind oly kacskaringós, hogy némelyik kőzQlök, mint a Sip-zúg, Epreskert zúg, Gólya zúg, valóságos labirintus s igazán Ariadné fonalára lenne szüksége az idegeunek, hogy bennők eligazodni tudjou Hogy ezt az építkezési monstrumot megérthessük, ismét csak a város régi történetéhez kell folyamodnunk. Ebből megtudjuk hogy városunkat a 18 ik század vége felé szegéuy bevándorolt telepesek kezdték épiteni, kik sem anyagi, sem szellemi ezkőzökkel nem rendelkeztek arra, hogy városukat előre megállapított mérnöki terv szerint építhették volna. Hanem valószínűleg építkeztek ugy, a hogy kinekkinek érdeke jónak látta, vagyoni helyzete megengedte. Mihelyt azonban a város alapításának ügye a kezdet nehézségein tul volt, tudatára ébredtek a város ügyeit vezető elemek auuak, hogy az épitkezésekuél követett rendszertelenség tovább terjedését meg kell akadályozni. Ez okból már 1810-ben elhatározzák, hogy mivel „az utczák sorában az építkezők meg uem tartják a rendet" legyen egy „utcza inspektor*, a kinek tudta uélkül seukiuek építkezni ue legyeu szabad Első, a ki ezen tisztet viselte: Smál András volt. Ezen intézkedés tekinthető a ma is fennálló szabályozó küldöttség első alakjának. Hogy az utcza iuspektorság meghozta-e a kellő eredményeket, azt positive uem tudjuk. De nem is kutatjuk, mert ez tul meune a most kitűzött feladat határán. További lépés a város belterének szabályozására 1835-ben történt, a mikor az orosiutcza végén négy ház lett kisajátítva 10,000 frtért a piacz kibővítése czéljából. 1841 ben Hudacsek Pál mérnök lett meg bízva a beltér szabályozásának elkészítésével. Azonban arról, hogy ez miként lett foganatosítva, tudomással nem bírunk. 1844-ben az orosi-utcza lett szabályozva, mely műveletnél a választott közönség és a belső tanács között bizonyos nézeteltérések miatt conflictus támadt. 1845 ben a beltér rendezése ismét szőnyegre kerül. Ezen időtől fogva a város szabályozását illetőleg mi sem történt mind eddig, mig az általános szabályozási terv el nem készült. Ez áll mai napig is érvényben, támogatva egy építkezési szabály rendelet által. Lássuk most már, hogy ezen terv és szabályrendelet alapján minő eredmények keletkeztek Mielőtt azonban az előállott eredményt vizsgálnók, szükséges a tervről magáról néhány szót mondani. Első tekintetre meglátszik ezen tervről, hogy az csak a mindennapi szükséglet kielégítésére készült s hijjával van minden városrendezési eszmének, mert csak „ad hoc" esetről-esetre állapítja meg a szabályozási vonalakat. Ez az egyik. A másik az, hogy már maga a terv alakját képező felvétel oly léptékben vau szerkesztve, mely a czélnak meg nem felel. Mert tudnivaló dolog, hogy minél kisebb & térkép léptéke, annál könnyebben lehet a méreteknek a papirosról való levételénél hibákat elköretni, mely hibák azután a kitűzésnél a magok természetes nagyságát öltik fel. Ilyen módon eshetett meg például az, hogy a Kossuth-utcza keleti óldaláuak északi vége, melynek a szabályozási térkép szerint nyílegyenesnek kelleue lenni, a természetben minden, csak nem egyenes. Ha még hozzávesszük ehez azon nem épen épületes tényt, hogy még ezen ad hoc tervtől is gyakran eltért a képviselő testület egyes építőkkel szemben ide nem tar„A N YlRVIDÉK TÁRCZÁJ A.

u Halál. — Lermontor.*) — Tüzes csikókban ég a napnyugat, Némán uemlelnem ait mily élveiét I De már ragyoghat holnap ei a fény Fölöttem, mint merev halott felett. Ai 6 emléke bánt, csak sí övé, ó meisie van, de érte ég nivem S aa én merev, hűlt tetememre majd Nem hull le, ah nem egy könnycseppje sem. Bücsuio ajkkal nem csokolja majd Arciomat t stvér es kebelbarát, A rideg földnek — sejtem, ériem ait — Bugem részvétlen kelek adnak át Stellemem végtelen mélységbe hull . . . De te, ti- siánj meg engem édetem, Mert ugy áierrti.i én tudtam, cuk én : Oly láng döu ét oly uüiieten ! A végzet. — Brot HarU. — Sötét as eg, a síikla meztelen uéi, L lemben lugask a hullámhegyek. Néid mint mulatnak a hab éá uelvéixl A vad tengerre en ma nem megyek. Sötét as eidó, rémei utjft mostan: A párduci isákm*ny lesve ógyeleg. Kölykével jáiuik n oroulán ottan — Sötét vadonba éu ma nem megyek. *)Ai oruáiok egyik legnagyobb él legiiebb lelkű krtltije, aa oross nép sitbidságanak egyik apoitolá. tozó okokból, azt hiszem nem vagyunk tulszigoruak, ha ezen tervnek további alkalmazhatóságát kétségbe vonjuk s állítjuk, hogy ezen terv rendszertelensége okozta, hogy uemcsak magán építkezésünk, de középit kezésűnk sem felel meg a magasabb városrendezési kívánalmaknak, sem pedig a város és közönség igényeinek. Ezt azonnal belátjuk ha egy kis szemlét tartunk középületeink felett. Nézzük mindjárt a vasúti indónázat és a közraktárakat. Első ugyan nincs összefüggésben az említett szabályozási tervvel, mert azt megelőzőleg épült, de hogy nem a magi helyén van. az bizonyos. A hozzá vezető ut keskeny, az épület maga egy kanyarulatban el van dugva. Ha eleve gondoskodás történt volna megfelelőbb helyről, valószínű, hogy a személy-pályaudvar kibővítés helyett, egy kis áldozat és utánjárás mellett, jobb helyre került volna A közraktárak is teljesen el vanuak dugva s a hoz zájuk vezető ut uem felel meg a követelményeknek. Nézetünk szerint ezekhez a szarvas-utczáról kelleue utat nyitni s igy a teher forgalmat a vasúti útról oda terelni. Ott van egy másik igen fontos középület: a gőzfürdő. Hogy ez a magi helyén volna, azt kevesen fogják állítani. Mert nézetűnk szerint a gőzfürdő pangásának egyedül az az oka, hogy a várostól messze van. Télnek idején, amikor erre legnagyobb szükség van, sárban és hóban olyan messzire kimenni, kevés embernek van kedve. Saját equipaggal pedig kevesen rendelkezünk. Ott van továbbá a közvágóhíd, szintéu egy közegészségi intézméuy. Ennek daczára előtte egy teljesen inficiált terület áll, mellette pedig az ominosus hatház. A purdék és rajkók tanyája. Valóban nem képzelhető nagyobb contrast együtt, illetve egymás mellé állítva, mint egyrészről egy modern intézmény s mindjárt mellette egy czigány telep, a mely népességével bátran odailleuék Stanley legsötétebb Afrikájába. Itt van továbbá a város déli részén az egy millióba került lovassági nagy laktanya, mely hatalmas homlokzatával egy sereg vályog gödörre és az úgynevezett libapáscumr* néz. S ami a legnagyobb hiba, az is teljesen el van dugva a várostól, ugy, hogy nincs hozzá vezető ut. Pedig nagyon is kiváuatos volna, hogy ezen telep, melynek felépítéséhez annyi reményt fűzött városunk lakossága, a központtal a lehető legkényelmesebb közlekedési eszközzel kötessék össze, mert különben a katonaságtól várható haszon illuzóriussá lesz Hiszen már majdnem feléve, hogy a 14-ik huszárezred ide költözött s mégis alig látni katonát a városban. Ennek oka pedig csak a rossz összeköttetés lehet. Ami a város központján levő épületeket illeti, ezekről sem nyilatkozhatunk hizelgőeu. A városi palota perspectiváját elveszi a r. kath. templom, az igazságügyi palota kiugrása padig egy olyan csodálatos valami, amihez foghatót keveset látunk. Bizony, ha a város régi emberei feltámadnának, számon kérnék tőlünk, hogy hová tettük az ő piaezukat, melyet ők 1835-ben 10,000 frton vettek a városnak. De miután mind ezek már tények, azokon legfeljebb sajnálkozui, de változtatni már uem lehet! Hogy azonban a jövőben ilyen hibák elő ne álljanak, nagyon is előállott a szüksége annak, hogy a város czélszerü miudeu igényeknek és követelményeknek megfelelő szabályozása napirendre kerüljön s a kérdés megoldassék. Megoldassék mondom, Kiszállt a matróz, sorsa a szerencse, Jön a vadász zsákmánynyal gazdagon — S távol a biztos város elseperve : Egy földrengés tiporta azt agyon. Miként a régi. (Angolból.) Miként a régi, oly idó nincs: midón gyermekkoruak ölelt; Megédesite a tavaizi síéi s a dal minden lehelletet. Gondolj a kertre, á virágra, mely napsugárnál sarjadott, Gondolj tzerényke ibolyára, mely legkorábban fakadott Miként a régi, nincs olyan hely, hol megpillantok a napol, A hol szemünk a hajnalfényben elóször enyhülést kapott, Hol összefonta puha keblén az anya karjait körénk, Ahol egy pár szem órze mindég, midón pihenni ledölénV. Miként a régi oly barát nincs, midón ai ifjúkor delelt, Nem hangoiék txebben köszöntés, mint ó, ha szilt üdvözletet. Szép az aranyiománczczal ékes virág, habár illattalan, De bűvös rózsa a barátság és égi illatárja van. Nincs oly szerelem, mint a régi. Oh tiizta, édes érzület I Berkünk tarolva lészen egykor s elérjük az enyéaietet; Ám nyilnak majd rózsák köiöttünk, üdén, mikéut a kikelet S ragyogva, mint a hajnal, a mi hunyó sugaraink felett Miként a régi, oly idó ninos — sí régi, régi higyumány, Miként a régi, nincs olyan hely — de zárd a hont síivedbe ám, Miként a regi, oly barát nincs — oh éljen ó soká igen, Nincs oly sierelem, mint a régi — nőinket áldd meg, Istenem ! Mát hé Miklós. mert a megoldás elől kitérni nem lehet, ha eddigi költségeink gyümölcsét élvezui akarjuk. Mert a mai korban stagnálni uem lehet. Vagy előre vagy hátra, de menni kell. Voltak és vannak férfiak a város ügyeit intéző körökbeu, akik ezt már régóta sürgetik. Ezen férfiak felszólalásainak köszönhetjük, hogy a város tauácsa a végleges szabályozási terv elkészítése iránt Lukács Ignácz budapesti főmérnök úrral érintkezésbe lépett s tauácsát e tekintetben kikérte. Nevezett mérnök ur a megbízatásnak meg is felelt s e hóban leküldte képviselőjét, ki is egy bizottságnak az általa készített előmuukálatokat bemutatta Bemutatott a többek között a város beiteréről egy szelvényt, auielyeu eunek szabályozása jelezve vau. Erről azonban lapuuk legközelebbi számában. „Városi egyesület." Nyíregyháza város közigazgatása, természetesen lépést tartva városuuk rohumos fejlődésével, folyton növekszik terjedelmében A közigazgatás körébe utalt ügyek szaporodnak, s amint varosunk egy-egy uj iutézményével gyarapszik, az ellátásra és elintézésre kerülő közigazgatási kérdések természetük szerint is mind hagyobb változatosságot tüntetnek föl, s ami mindebből következik: köz és magánéletünknek érdekei, erkölcsi és auyagi boldogulásának föltételei mindinkább szorosabbak és okozati viszonyba jönnek a közigazgatás intézésével s nyernek abban megvalósulást vagy szenvednek esetleg sérelmet. Ennek a közigazgatásnak legfontosabb szerve a város képviselő testülete, mely, mint a város összes polgáraiuak inaudatáriusa, közdolgaiukat intézi, fejlődésünknek irányt ad s mértéket szab. gondoskodik e fejlődés anyagi eszközeiről, t. i. költségvetést csinál s ebben megállapítja, hogy a polgároknak milyeu mértékű anyagi hozzájáru lása szükséges a közös érdek kielégítéséhez. Ltpuukbau több izben volt már szó arról, hogy városuuk képviselő testületének tanácskozásai, ugy a külső formák, mint belső tartalmuk tekintetében sokszor alatta állanak annak a mértéknek, amelyet e testületnek, mely nek kezébe legfontosabb közös és igen sok magán érdekeink vanuak letéve, megütnie kellene. Enuek a sajnálatos körülméuynek — ismételjük, amit már többször haugoztattuuk — legelső eredő oka az, hogy a képviselet intelligens elemei nem vesznek részt kellő számban és a megvárható érdeklődéssel a kép • viselő testület tanácskozásaiban. Vau azoubau egy második ok is, s ez az, amiről ez alkalommal szólani kiváuunk. Aki a képviselő testület közgyűlései-' résztvenui szokott s azt figyelemmel kisóri, bizonyára nagyon sokszor észrevette, hogy a képviselet tagjainak nagy többsége, alig egy két kivétellel néha, a képviselet tanácskozása és döntése alá kerülő egyes kérdések iránt absolute nincs tájékozva. S mi enuek a következménye. Az, hogy e tájékozatlanság miatt igen gyakran aprólékos kérdések földerítésére hosszú vitatkozás szükséges, s következik vagy legalább következhetik az, — arai még nagyobb baj, — hogy a szőnyegen levő ügy kellő ismerete nélkül levő képviselet, megtévesztve talán egy ügyesebb felszólalás téves okoskodásai által, hibás határozatot hoz. Es következik az, — ami már a tanácskozás külsó formaságainak rovására történik, — hogy bárnsilyou erélyes és tapiutatos legyen is a vezetés — megbomlik Folytatása u mellékleten. Farsangi levelek egy falusi kis menyecskéhez. (Városiaknak olvasni nem aján otn.) V. Kedves Mariska hugocskám! Sohasem láttam kedvesebb jelenséget, miut egy pünkösti legáczióm alkalmával, régi diák koromban. Szokás szerint rekviráltam a kálvinista uri családoknál. A legkellemesebb külsejű uri lakok egyikébe mentem s kerestem az illető uri családot, szobáról, szobára. A csalódás kellemetlen érzésével állottam meg a széles folyosón, hallgatózva, merről jön emberi hang, midőn megnyílt az ajtó s kinéz rajta . . . szemem, szára eltá'ottani rá — a legszebb, legkedvesebb fiatal uri asszony. Az ünnepi süteméuy készítéséhez volt öltözve, hófehérbe, hogy ineg ne látszék rajta az önkénytelenül is rászálló liszt. Az életteljes karok szabadon . . . elsőrendű szobrász irigylésreméltó mintái... az üde, kipirult arcz, mosolygó ajkak, szemek ... az egész jelenség villanyozó erejű, különösen egy ünnepi diákra nézve! Hozzá az a kifejezhetlen nyájasság, mely beszédén elömlött, mint mézharmat a mezei virágon. Ferje uetn volt otthon, tehát ó vette el az ünnepkövetségi pátenst, egyúttal tudtul adta, hogy amennyiben most el van foglalva, kénytelen elbocsátani, hanem ünnep másod napján lesz alkalma kimutatni szives látását, amennyiben az egész papi és tauitői családdal együtt engem is meghívott ebédre. No éreztem is egy valódi nő áldott szivének boldogító melegét! Az üunepszombati pongyolaság némi igazolásául elbeszélte, hogy ó világért sem engedte meg

fsoha hogy szeretett családja számára fizetett cseléd készítené a tápláló ételt, az adná meg savát-borsát. Azt állította, hogy a házi asszony egyedül abban mutathatja ki szeretetét családja iránt, ha maga gondoskodik ételekről, mely ajóegészsógalapji. Éi még moudottsokat kedves házigondjairól, s bizony szívesen átengedtem volna részére a templomi szószéket is, hadd folytatta volna ott is tovább . . .