Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-21 / 8. szám

.,IN Y I K V I D É Kűd-Saent-Miliályoii az alakulóban levő kaszinó javára február hó '27 éu zártkörű tánczvigalinat reudezuek. A rendezőség a következő tagokból áll: Kozolka Alajos b. b elnök, Houiolay Gyula b. b. jegyző, Kövendy Domokos b b. pénztárnok, Czikotkierisz Kálmáu, Czellér Endre, Dnnbrády Istváu, Gyulay János, 1). Kaiu József. Kabay Joz=ef, Kelluer Jeuó, Kiss József, Komáromy Miklós, Lukacs Ferenc*, Mészáros Jauos, Péczely Sándor, l'eleskey l'al, Steru Miksa, S'.alay B:1a, dr. Vadas József. Belépti díj: Személyjegy 1 frt. Üsaládjegy 2 frt. Felülhzetósek köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatuak. A mulatság kezdete 8 órakor. — A biztosítási ilgy reformja. A kereskedelmi m. kir. miuiszterium tervezetet dolgozott ki, mely bizto sitásunk reformját czélozza és mely most az igazságügyminisztérium előtt fekszik. E tervezet két uevezetes iutézkedóst tartalmaz. Az egyik arra kötelezi az összes külföldi életbiztosi:ó társulatokat, melyek Magyarorszá gon is akarnak üzletet folytatui, hogy 300.000 forint kauciót tegyenek le magyar állam papírokban az állampéuztáruál. A másik pont azt mondja, hogy a következő evekben valameuuyi biztosító társulat (a belföldieket sem véve ki), belföldi életbiztosításainak megfelelő díj tartalékot köteles letétbe helyezni az állampénztárnál. — A régi váltó-blauketták. A régibb kiadású, széljegyzettel ellátott kincstári bélyegzett váltóürlapok forgalmon kivül helyezése tárgyában arról értesülünk, hogy a még reudelkezésre álló készletre való tekintettel, a szóban lévő régibb kiadású váltóürlapok 1891. évi deczember hó 31 ike helyett 1892. évi márczius hó 31 ével helyeztetnek forgalmon ós használaton kívül és hogy ekkép eme váltóürlapik uiárcztus hó végéig árusit hatók ós teljes érvéuynyel használhatók. A haszuálatou kívül helyezett, de el nem haszuált váltóürlapok a törvényes határozatok megtartása mellett a bélyegraktárak és kir. adóhivataloknál 1892 évi április 1 tői ugyanazon hó 30-ig ingyen kicserélhetők. — A mult év aprópéuze. A hivatalos adatok szerint a mult év végéig összesen forgalombau volt 12.722,056 forint váltópénz, melyből 11.100,000 foriut ezüst, 1.622,056 forint pedig rézpénz volt. Forgalomban volt 28 574,718 darab 20 kros, 53.050,564 darab 10 kros, 3 099,298 darab 4 kros, 148 608,466 darab egy kros és 2.400.000 darab félkros. A közönség koréból*) A vásár egy részének (kirakó vásár) a városba hozatala. Minden valamire való nagyobb városban azt látjuk, hogy az úgynevezett kirakó vásár a városbau benn tartatik, csupán a barom vásár vau kivül a városon; ezt láthatni Debreczenben, Miskolczon, Váradon, Aradon, Temesváron. Miért ne lehetne ezt Nyíregyházán is behozni? mikor szép nagy buzatere és szeles utczái vannak. Szinte csudálni való, hogy a helybeli kereskedők, iparosok, üzletemberek, háztulajdonosok, ennek czélszerü voltát be nem látják és nem kérelmezik. M rt mindazon helybeli üzletemberek, a kik most eladni való anyagjaikat, tárgyaikat a vásártérre viszik, többnyire fogadott fuvarosokkal kénytelenek azt tenni, a vásártérről vissza, ismét csak kiadással járó dolog. A vásártérea legnagyobb részben szabadon álló anyagaikat, tárgyaikat, benn a városban tolvajlástól, rongálástól, megázástól könnyebben megőriznék, mint kint. Üzletet kötni akarók iparosok bent a városbau, például a gabona-csarnokban, csizmadia-színben vagy szabó sziuben ezt könnyebbeu megtehetnék, mint a szabad ég alatt. A háztulajdonosoknak alkalom nyilnék a belvárostól távolabb eső házaikat is lerakó helyekül bérbe adhatni, ez csak emelné a házak becsértékét. *J Az e rovat alatt közlötekért a felelősség a beküldőt illeti. férfinak nem illő feleségével foglalkozni, hát a. jónevelésü férfi, jó czimboráival mulat, a maga módja szerint. Aztáu melegszik a vérök. Kezdődik a kritika, az ártatlan élczelődés, csipkedés; annál élénkebb a folytatás, minél inkább elevenre találnak a megjegyzések. Az asszonyka pedig kedvére mulat, neki hevül, semmi rosszat se sejtve, a fiatal asszonyok bátorságával édeleg az ártatlan örömben. Másuap azonban kezdődik a szemrehányás, némi mű párbajozás, bizalmatlanság, hidegség, heves jelenetek, stb. stb. . . . Hát érdemes volt ezért egy jó éjszakai álmot is elroutani ? Tanuld meg kedves Mariskám, hogy mikor a leány férjheg megy, akkor bezáródik háta megett a nagy világ! Ha csak nem azért ment férjhez, hogy szabadalom levelet nyerjen a kötetlen élethez! Mert hát ily ese'ben egyik megy erre, másik arra, nem tartozván egymásnak semmi számadással. Miut az oktalau á lat összeáll a párosodás idejére. Az emher nem igy szokott, édes hugocskám ! Erkölcsi feladatok megoldására szövetkezünk a házas életben. S e feladatok megoldh itásának legelső föltétele a nó részéről, hogy előtte minden: a férje. A nagy világon, e kivül, nincsen számára elsőbb lény. Még az édes drága szülője is azután következik. Akár tetszik, akár nem, ennek igy kell lenni . . . a természet örök törvénye szerint! Kogy aztán divat szeriut másként is van, azt tudjuk, tapasztaljuk, ... és érezzük is! Szeretném, ha ti nem éreznetek, édes Mariskám! Kérlek azért, hogy c->ak hagyj fel, a kifelé irányított vágyaiddal! Olvasd csak el a mély belátásu Vörösmartinak,merengő Laurájához irt örökigaz, örökszép verset, külöuöseu a következőket: >Néfd a v Iifou : annyi milliója S köitUk valódi boldog o'y koréi Ábriudoiia at élet megrontó,* Mely kandalul feltett egekbe n'z Mi ai, mi embert boldoggá tehetne ? Kirct? bír? gyönyör? L gyen bár, mint öxöu, Vásárba kijárókkal ez ügyben beszélve, Coupáu az iparosoktól azon egy állítólagos hátrányát hallottam eiuliteui a vásár behozatalnak, hogy attól félnek ők, miszerint ha idebenn tartatnék a kirakó vásár, az idegen iparosok tovább maradnának itt benn portékájokkal, mint a hogy azt. kiút teszik, mert most a vásár kint 9 órától 3 óráig tart, akkor az idegen iparos haza indul. Tehát ezen versenytől való balga félelem akadályozza a vásár egy részének a városba hozatalát, csakhogy ez valóban rövid lálái ra és sztlk látókörre mutat, mert a vásártartási engedély meghatározza a vásártartás idejét, amidőn azt mindig hétfői napra teszi. Tehát 3 vagy 4 száz ember képzelt hátrányáért 3 vagy 4 ezer ember szenved valódi hátrányt, kellemetlenséget ós kárt, ameLuyiben kénytelen törni magát, amíg porban, sárban, vizbeu, fagyban, hóban kijuthat a vásárba A város széles utczái szinte arra látszanak alkotva, hogy vásár tartassék bennök, holott most a vásár tartama alatt üresek, szinte konganak az ürességtől. A boltok nagy része zárva vau, inert gazdáik kiút a vásárban áruluak. A széles utczákon a vásári sátorokból 3 aunyi térue el, miut a menuyit kint csinálnak, s uémely szombati heti vásár nagyobb az országosvásáruál. Ideben annyi sátor nem k llene, mint kint, mert a portéka uagy része boltokba és raktárul szolgálandó szobákba helyeztetnék el. Kézzel foghatók az előnyök és a haszon, ami ebből háraiulauék a lakosságra. A mi hasznos 10 városra, mért ue volna az a tizenegyedikre. Kis Várdáu is beláiják ennek hasznos voltát és az igy megtakarított tér egy egy részét ház helyeknek adják el. Nyíregyháza, 1892. február 19. Vásárokra sokat járt adót lizetui kötelezett polgár. Csarnok. A cziliuder kalap, a prémes téli fe öltö és a ruhafogas beszélgetése a lomtárban. — Galánffy Lajostól. — Most már együvé kerültünk a sötét lomtárba mind a hárman, itt vagyunk évek óta, itt szárad reánk a penész, a por, itt jár keresztül, kasul testrészeinken a Csuuya póK ós molysereg, itt ér a rut halál a fojtott levegőben Nincseu iuuét menekülés, inert jól elzárták tőlünk a nap fényéi, a nap melegét, az üde friss levegőt, mely miudeu lényuek, miudeu tárgyúak éltető lelké; az a kis levegő, mely olykor-olykor ér, midőn ajtót nyitnak reánk vagy ablakot, a melyen át egy-egy kiszolgált ruhadarabot, avult bútort dobuak közibünk, csak arra való, hogy fel éledve tőlle, még hosszabbra nyúljék kimulásuuk, tovább tartson kioos vergődésünk. Bezzeg! ez előtt milyen kedvesek voltunk, különösen én a cziliuder kalap! kit annyiszor simogattak meg a puha kacsók, s aki keblemben hordoztam haza az illatos levélkéket, az elszáradt ibolyaszállakat. Baldog idők! milyen hamar elsuhautak. Még a szobacziczától is kaptam egynéhányszor lágy czirogatást, most. ha meglát, ha bebukkau ebbe a sötét odúba, végig suhint rajtam a p >rló kefével, s rikácsoló hangon kiált felém „ni! te madárijjesztó!" Oh! hogy fáj nekem ez a suhintás, mely vékony bordáimat bezúzza, hogy fáj éuuekem ez a kicsinylő megjegyzés. A háládatlan! menuyi szép ajáudékot kapott egyezer-másszor általam s íme most kicsúfol. A gazdám! . , . az bizony öreg legény volt már, felesége pedig szép, fiatal, kedves teremtés. Ma már kint nyugszik a temetőben. Mikor a ravatalon láttam, ugy megsajnáltam a kedves asszonykát, ü^y megsirattam Hja! a kimúlás emberi sors, ez ellen nincsen orvosság, hiába van a sok patika. A sárga lábu kaszás uem kiméi seukit, ő is megkívánja a magáét. A telhetetlen elmertllhet benne, S uem fo?Ja tudn , hogy ran tz.Tűröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint ; Kéjt v ízt, ki sok kéjt szórakozva, kerget, Csak a szerénynek nem biz vágya kiút Ki szivbeu jó, ki lélekben nemes volt, Ki élet sz imját el uem égeté, Kit gó

a', mobó vágy a feny el nem varázsolt, Földön hónát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne uétz hit vigyaid távolábi: Egész világ uem a mi birtokunk ; A mennyit a sziv felfoghat magába, Sijátuukuak csak annyit mondhatunk.< Szived foghat e be többet, ha valódi feleség akarsz lenni, miut férjedet! Akarhatsz e mást, mint azou édes kötelmek teljesítését, melyek neki örömet szerezuek ! Gondolod e, hogy a családi óletbou lehet megosztás nélkül örülni, avagy szenvedui. Hiszen a vizitelés okozta veszteség perczentet még kiheverhetitek. A vörös keresztnek áldozatul hozott csikók is megsérülhetnek. De a férjed bizalmát, lelkét elvesz tetted, azt nem pótolhatja semmi soha . . . soha! Ezt gondold fel nagyon jól szeretett hugocskám ! Lelkednek összes figyel inét, szivednek összes szerelmét, Központosítsd egyedid is kizárólagosan aíou körre, melyet e varázstartalmu szó fejez ki: otthon. A hitrege szerint, az ember a paradicsomot a uő miatt vesztette el; köziapaszlalat szerint a nő által szerezheti vissza! A férjnek, a családuak, testi lelki jóléte, boldogulása, öröme, — de egyszersmind földi és földöntúli kárhozata is, a feleség hatalmában vau. Hát kivanhatsz-e ennél nagyobb hatalmat? Emelkedhetik e vágyad magasabbra? Nap vagy te, a családi élet egén! Még több: teremtő, tápláló, fenntartó erő! D.t ha méltó helyedről el-kiszállasz, sötétség marad utánad s magad is az örök sötétségbe sülyedsz alá! Mond meg Ferinek, hogy a vén Gigerli csakugyan nőül vette a szolgálóját. Vau is mindeunap ereszd a hajam! Megérdemli minden agglegény, hogy ide jusson. Maradok szerető nagybácsid Péter Pál. Abban az időbeu jötlem a világra, mikor az az átkozott B ich korszak uralkodott az országban. Egy magyar kalapgyáros műhelyében volt bölcsőm, Istenem ! hogy szidalmazta azokat a sipládás czelebritásokat, akik úgy elárasztották ezt a szép országot. Volt rá oka e jó népuek. Auuyi keserűséget plántáltak ők ide hozzánk. Egy ilyeu ide plántált morva czelebriiás fejébe kerültem én, aki magas hivatali állást töltött be. Gőgös, fenuhéjazó, rossz ember volt, protektió ültette a szép polezra. Arany gallérjába beleszeretett egy szöszke cseh szépség s a felesége lett. Ez a cseh széjiség udvarlóját, — mert a morva öreg úr szép jövőt biztosított ueki — a. faképnél hagyta, pedig nagyon szerette. A sors azonban velők akart kártyázni. Az udvarló (persze ezt a főnök csak nagy későn tudta meg) a magas állású hivatalnok mellé osztatott be adju .ktusuak. Zöld zubbonyára egy aranycsillagot kapott. A subalternus kötelességszerűig tisztelgett főnöke házánál. Nagy meglepetésére a háziasszo b-n felismerte hitehagyott imádottját. Eu szegény cziliuder kalap az el! ló teremben álló zongorán állottam, onnan láttam azt a zavart, melyet a váratlau találkozás előidézett. Az adjunktus úr fehér volt, mint a fal, a főnökné n ki pirult, mint a bazsarózsa. A háziúr mindezeket észre nem vette. Midőn az adjunktus távozott,, kötelességszerűen forró csókot nyomott az úrnő picziny kezeire, bizonyára nem az elsőt ós nem is az utolsót. A távozó forró kézszorítást kapott érte. A hold még uem ujult meg kétszer, már benső lett az ismeretség az elvált, de a sors jóvoltából összekerült szerelmesek között. Keblemben vittem haza a főnökuónek az első illatos levélkét. A meuyecske azon ürügy alatt, hogy a kalap poros kezeibe vett miudeu dólbeu engemet, s aztán kebelébe c.uztatta a levélkéket. Oly haugos volt a szive verése, oly vidám volt miudig, midőu férje ura a bureauba távozott. Olvashatott. Igy tartott ez egy álló esztendeig. A szerelmesek folyton leveleztek egymással. Éa voltain a portilliou u'ainour. Hordtam, vittem a válasz, viszonválaszt. Az adjunktus uruak nehezen ment egy kissé kebelembe opui a rózsaszínű, illatos levelkét, de hát a szerelmesek mindig leleményesek, ő sem esett a fejelágyára, miudig akkor keresett valami iratcsomót a főnök szobájában, ha ez utóbbi hivatali helyiségét pár perezre elhagyta, s a hivatalok felett szemlét tartott. Egy napon a hivatali főnök (gazdám) tudtára adta a hivatal összes forgalmi ós kezelő személyzetének, hogy a kerületi főnök hivatalvizsgálat végett pár nap múlva a városba érkezik, ez okból felhívja miudnyájokat: hogy kellő buzgalmat fejtsenek ki az ügyek feldolgozásában, rend és pontosság legyeu mindenütt. Felsőbb parancs filytán husszouaégy órá. a távozik körűkből még a dél u'áui vouattal Nagy-Váradra, mig oda jár a főnöki tisztet i legidősebb hivatalnok társára bizza, s elvárja mindnyájuktól, hogy lelkiismeretes pontossággal végzik teendőiket, a helyettes főnök utasitasait, meghagyásait szószerint teljesitik. E mondóka utáu köuuyü fejbólintással intett a jelenlevőknek, azok, meghajtva magokat, szó nélkül távoztak. Én ezt mind a fali fogasról hallottam, láttam. A hivatalban a fali fogas volt állandó helyem. Az adjunktus úr pár perez tuulva ismét egy rózsaszínű levélkét csúsztatott keblembe. Vékony volt, illatos volt, észrevétlenül elfért patyolatomat takaró bőröv alatt Gazdám a szokott időnél előbb került h iza. Felesége déli sétáján volt. Az óra fél kettőre járt, a ház asszonya még mindig késett. A ház urának három órakor indulnia kellett a távolabb fekvő vasúti állomáshoz, ha csak lekésni nem akart. Mérges, haragos, türelmetlen volt, hogy felesége még most sem érkezett haza. Kalapját (eugemet) bosszúsan fejébe nyomva, feleségét felkeresni száudékozott. Az ajtóban találkoztak. Az a találkozás nem volt valami gyöugéd. Bosszúságában neki routott gazdám az asszonykának, rá rivalt, hogy bizony jobban tenné, ha a házi teendők között forogna, nem piperézué magát mindig, többet ülne itthon, mint a promonádén, ami sok, utóljára is csak sok, neki délután három órakor meunie kell, s íme! még az asztal sincs felterítve, pedig fél két óra már elmúlt. — De hiszen két órakor szoktuk rendesen ebédelni, — válaszolt a háziasszony, — addig még minden rendben lesz, minek az a nagy bosszúság, mikor az ember a nélkül is elélhet, aztán ma éppen kedvencz eledele vár reá, a finom speuót, ropogós zsemlyével, hátha elrontja vele gyomrocskiíját férje ura, s megfájul a fője a kalaptól, melyet udvarias ember létére előtte a fején felejtett. — Ördög vigye a spenótot! — válaszolt a férj — s bosszúsan csapott eugemet az előszoba asztalára, hol ez a jeleuet lejátszódott. A velem való durva bánásmódnak az lett a következése, hogy bőrövem alól kipattant a rózsaszínű levélke. Férj és feleség egyszerre kaptak a préda utáu. — Ez az én levelem! — mond a uő a levélke után lehajolva s egyik felét görcsösen szorítva — kalapoddal verted le az asztalról, a hová reggel tettem. — Ez az én levelem ! — sziszegte inkább, mint mondotta a férj, a levélke másik felét megmarkolva, — kalapomból hullott alá a padozatra, jól láttam esését,add ide! — Nem! nem adhatom oda, —• válaszolt a nőcske — a levél az enyém. A dulakodásban ketté szakadt a rózsaszínű levél A férj kezében maradt a nagyobbik rósz. — A férj kivette boritékáb 1 á megmaradt darabot s dünyögve olvasni kezdte. „Kedves Czilike . . . Urad délután elutaz . . . órára, a kis erdőben, hol már találkoz . . . várva . . . a remetelaknál . . . oh! ini édes lesz az óra . . veled ott találkoz ... oly régen várom . . . sziui ajkad édes mézét . . . siess, ne késsé . . . drága miudeu pillanat . . . ezerszer csók . . . Fridoliu." (Folyt, köv.)