Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-18 / 51. szám

Xlll. évfolyam. 51. szám. Nyíregyháza, 1892. deczember 18. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLÜS¥ARMEÖ¥E HIVATALOS L. APJA. A SZABOLCSVÁRiVfEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. \I••srjelenibc Uetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: 5postán vagy helyben házhoz hordva­évr e 4 forint. fel evre 2 Negyed évre [ j A. községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak kél forint. A7, előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Elek kíadö-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jlnó-ízky ház) intézendök. A taj) szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek bekiildetni. Bérmeiitetlen levele< csat ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivána'ra * az illető költségére űldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egvsier Közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hir­detés után 30 kr. fizettetik. A nyilt-térl közlemények dija soronkint 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbit: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler '''ódájába n Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények, Szabolcsvármegye főispánjától. 12S61. K. 1MI2. Minden bizottsági tagnak. Szabolcsvármegye közönsége folyó hó 30-án dél­előtt 10 orakor Nyíregyházán a vármegyeháza nagytermében rendkívüli közgyűlést fog tartani, melyre, a tárgysorozat alábbi közlés' metlett.at. bizottsági tag urak meghivatnak. Nyíregyházán, lí=92. deczember 17. Kállay András, főispán. Tárgysorozat: I. A kisvárdai pallópénz szedési gyakorlat beszün­tetésére vonatkozó tn. kir. belügyminiszteri leirat. -• Földmivelésügyi m. kir. miniszteri leirat egy méntelep osztálynak Nyíregyházán tervezett elhelyezése tárgyában s a jelentéstételre kötelezett küldöttség elő­terjesztése 3. A törvényhatósági ut hálózat jóváhagyására vonat­kozó kereskedelemügyi m. kir. miniszteri leirat. -I. Az ebtartási szabályrendelet módosításának ter­vezetére vonatkozó m. kir. belügyminiszteri leirat. 5.. Kereskedelemügyi m. kir. miniszteri leirat a .Nyíregyházi gazd. és kereskedelmi hitelintézet" részvény­társaság kézi zálog kölcsön üzletének véleményezése s a szedendő dijak mennyiségének javaslatba hozatala iránt. ti. Az 1871). évi VI._ t. cz. I. szakasza alapján kilépő Somogyi Gyula, Lukács Ödön, Hrabovszky Guidó. gróf Vay Tibor és Kállay Leopold közigazgatási tagok helyei­nek betöltése. 7. A sorozó bizottságok polgári elnökeinek meg­választása. 8. Az állandó választmány tagjainak megválasztása 9. A központi választmány újra alakítása. 10. Az igazoló választmány újraalakítása. II. Az állandó bíráló választmány tagjainak meg­választása. 12. Az egészségügyi bizottság tagjának megválasztása. 13. A statisztikai bizottság újra alakítása. 14. A kórházi választmány tagjainak megválasztása. 15. A jegyzői szigorló bizottság tagjainak meg­választása. 16. A községi jegyzők nyugdíj intézete választ­mányának újraalakítása. 17. A vármegyei árvaszéken szavazati joggal biró bizottsági tagok megválasztása. 18. A tisztviselői nyugdíj intézeti választmány meg­választása. 19. A lóavató bizottságok újraalakítása. 20 A lótenyésztési bizottság tagjainak megválasztása. 21. Küldöttségi jelentés, a közművelődési alap léte­sítése tárgyában. 22. Vármegyei árvaszék hivatalos jelentése, a Szil­vágy János által indított per költségeinek gyámpéuztári tartalék alapból leendő kifizettetése iránt. 23. Vidovich László főszolgabíró kérvénye a járási székhely megváltoztatása iránt. 126£L K. Szabolcsvármegye alispánjától 1892. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 96524/VI—1 1. számú körrendeletének másolatát tudomásul vétel és a legszé­lesebb körben leendő közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1892. deczember 16. Miklós László, alispán. (Másolat.) 96.V24 VI—II. szám. Magyar királyi be­lügyminiszter. Körrendelet valamenyi törvényhatóságnak. Minthogy a rholerajárvány most már az ország egesz terü­letén szűnőfélben van, ennélfogva a folyó évi oktober 30-án 1-547 1 7. és folyó évi november hó 19-en 91021. sz a kelt rendeletek azon határozmányái, melyeknek ér­teimében a rongyoknak szállítás végett való felvétele a magyar korona országainak egész területen eltiltatott, ­.•nyhithetők. Ehhez képest a kereskedelemügyi miniszter úr velem egyetértőleg a rongyforgalom tilalmanak enyhí­tése végeit az idézett rendeletek ide vonatkozo határoz ­.„anyaitól eltérőleg f. hó 3-án 82582. sz. a kelt rende­dével a következőket rendeli: 1. Oly törvényhatóságok területéről, melyek a járvány egész ideje a att vészmen­te,ek maradtak, a rongyok az ország területén belül mm­den korlátozás nélkül szabadon elszállíthatok. 2. Ferlőzve volt vagy még jelenleg is fertőzött törvényhatóságok vész­mentes területeiről és községeiből a rongyok csupán köz­vetlenül az országban levő papírgyárakba ottani feldolgozás végett és pedig csak akkor szállítható , ha a rongyoknak a cholera tekintetében aggálytalan provenienciáját az ille­tékes községi egészségügyi hatóság írásban bizonyítja. 3. Fertőzve volt vagy jelenleg is fertőzött községekkel szem­ben a rongykiviteli tilalom továbbra is szigorúan érvény­ben marad. Ha ily községekben a cholera már tényleg megszűnt, a rongyszállitás engedélyezése iránt hozzám előterjesztés teendő, mely kérelem fölött esetről-esetre fogok határozni. Végül megjegyzem, hogy a jelen rende­letemben foglalt könnyebbitések csak a szorosan vett belföldi rongyl'orgaloinbarf nyerhetnek alkalmazást, mig Horvát-Szlavonországba, Ausztriába és a külföldre irányuló rongyküldeményeket ezentúl sem szabad szállítás végett feladni vagy felvenni, tekintet nélkül arra, vájjon azok fertőzött vagy vészmentes helyről származnák-e. Erről a tőrvényhatóságot miheztartás és az intézkedésnek széles körben, különösen a kereskedő világgal tudatása végett értesítem. Budapesten, 18')2. évi deczember hó 6-án. A miniszter helyett: Ssalavszky, államtitkár. 15 krajezáros ;iyugtlij-p5iizek. „Nihil novus sub hnm." Azt hittük, hogy az uj kor szellemi fensőbb­sége, a XIX. század felvilágosultsága, a gőz és vil­lany korszaka csük hoz valami olyat létre, melynek láttára megáll a nap bámulni, mint liajdai J >zsue idejeben a z»idók liarczi dicsőséget. Azt hittük — legalább jogunk volt hinni — hogy ama szép uapokban, midőn az iskolamesterek megverték a franczia hadsereget; mídőu a közfigye­lem minálunk is az igazi szegény és igazán nemzet napszámosai felé fordult, s a népne­velés országának eljöveteleért kezdtünk imád kőzni: forduló pont állott be a tanitók siralmas helyzetében! Ami a kezdetet és főleg br Eötvös József minisztert illeti: nem is csalódtunk. De az idő haladt, vele nem hogy lépést nem tartott a ta­nítók helyzetének javítása, de az a kezdet kiinduló pontján tul alig jutott valamire. Egészen a nemzet sürgető követelése között történt, midőn a mostani vallás és közoktatásügyi miniszter az 1891. évi 43-ik t. czikket a törvény­hozás asztalára letette. Hittünk és csalódtunk! Hittük, hogy a tanitók, a műveltség alapvető munkásainak a társadalommal szemben és általa is méltányolt j 'gos követelése anyagi helyzetét terhes munkálkodásának díjazását illetőleg: megérdemelt jutalomban részesittetik, hittük, hogy az állam, mely a vadászcsákók átalakítására, uj találmányú katonai bocskorok behozására milliókat tud áldozni, mely katonáinak, hivatalnokainak s gépezete minden fakto­rainak muukásságát urilag, sőt sokszor érdemén felül dijjazza; nekik a közöuség közvetlen meg­terhel tetése nélkül njugdijr ) tisztességet ad: hogy a szellem munkásait nem degradálja ezekkel szem­ben, hanem a tanitók számára is vesz fel költség­vetésébe egy oly összeget, mely fárasztó munkájukat kellőleg jutalmazza, küzdelmes pályájok után elerőt­enedve: megélhetést bí/.tosit. Hittünk és csalódtunk! Mert mindezek helyett az 1891. évi 43-ik törv. javaslat,amint az 23 év óta szokás, törvénynyé vált, s e szerint minden tanköteles 15 krt fizet tanítói nyugdíjba! „Parturiuut montes, nascitur ridicu'us mus." A régi római egykedvűen mondaná rá: „Nihil novus sub luna." A törvény uj ugyan, de a tanitók helyzete a régi, nem segített azon még a reformá­tusok zsinat' 1, sem! Ahogy eddig, ugy ezután is elmondhatjuk Quem dii odere, preceptorem feceref De nem fejtegetem tovább a kérdés ezeu olda­lát, mert hisz, hogy mennyire szűkkeblű és mél­tánytalan az, azt hiszem, érzi mindenki, aki a jó iskolák és tanitók becsét ismeri. Van e kérdésnek egy másik oldala: a 15 krok behajtása; eiuHí nehézségeivel nekünk kell leszá­molnunk. Azt mondja a nevezett tőrvény, hogy az a be­iratkozás alkalmával beszedendő és az illetékes adóhivatalnál egy ősszegben fizetendő le, már az 1892/93-ik tanévre is. Hát ezt papirosra leirni igen könnyű, de érvé­nyesíteni szerfelett nehéz, mert rendszeres beirat­kozásokról, különösen falusi iskolákban, alig lehet <zó; néhány jobb módú, értelmesebb szülék gyerme­kei megkezdik ugyan szeptember elején az iskolá­zást, de a többiek a mezei muuka bevégeztéig, vetés végéig, november elejéig folytonosan szíllingóznak az iskolába, azt pedig, hogy az iskolaszék szeptember elejétől november elejéig napról-napra az iskolába üljön, várja az egyenként jövő beiratkozókat és szedje a 15 krokat: semmiféle hatalom nem köve­telheti. Szedhetne talán a tauitó. ugy is ő ir be min­den gyermeket. Semmi sziu alatt! L;het bárki más, fia akad rá ember, de a tauitót nem lehet, nem szabad már a tauügyre gyakorolt befolyásnál fogva sem, kiszolgáltatni a nép esetleges durva bántalmazásának Tudjuk mindnyájan, hogy a sok­ueinű adóval erősen terhelt nép, mily odiosus gyűlölettel viseltetik minden adószedő iránt. Meg­egyezhető-e a tanitó társadalmi állásával, magasz­tos hivatásával, hogy ily gyűlölet és abból folyó bántalom központja legyen? Bizonyára nem! 15 krok igy semmi esetre sem foguak begyülni. Beszed­hető azonban, ha az iskola szék kezébe veszi a névsort, beszegődik állami végrehajtónak, szedi házról-házra a 15 esetleg 3-szor 15 krokat, még • itt is, a hol rongy a ruházat, ínség a betevő falat! mert, — azt mondja a törvény — a hanyag iskola­szék 5—50 frtig terjedő pénzbirsággal büntettetik! Nem hiszem, hogy ilyesmi más jogállamban létezhetik! Ha pedig még igy sem szedhető be az egész összeg, folyamodjunk a törvény ama pontjához, mely megengedi, hogy az az iskolai büntetés pénzek­ből pótoltassék. Az a büntetés pénz, pedig a leg­több helyen, kőztük minálunk is, oly ismeretlen, teljesen a községi biró jóakaratától függő valami, melyről igen sokan megkérdezhetik, enui kell-e azt, vagy pedig a panorámában mutogatják pénzért? * # * A törvény meg van, azon nem változtathatunk, czélja, melytől ugyan igen messze jár, igen szép érte én minden áldozatra kész volnék, de végre­hajtásában ily sok akadályba ütköző törvényt, megsemmisíteni még ellenállással is hajlandó vagyok, hogy ez uem lehet — ne vesse szememre senki — én tudom legjobban, de hogy segítsünk is magun­kon: czélravezetőnek tartom egyik beregmegyei újságnak a „Munkács"-nak az indítványát, mely igy hangzik: „Hogy a törvénynek is elég legyen téve,Qde a járulék is megoszoljon s igy az egyes ember vállát ue nyomja annyira; hogy megkevesbedvén, köny­nyebben elviselhető legyen, a magunk részéről azt ajánljuk, iuikép a vármegye összes községei, miutáu e teher a lakosokat s nem az iskolafentartó egy­lázakat, vagy az államot illeti, — kérelmezzék a id tak, a rongyok az ország . ' 1 Mai számunkhoz egy iv melléklet, a Karácsonyfa alkalmi lap és gr. Esterházy Cognac-gyár árjegyzéke van csatolva

Next

/
Oldalképek
Tartalom