Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-04 / 49. szám

..ÍN li.' redes udvarlását — ki ssé|> vagyou ura — j'gyze meg az egyik. Külöuös egy asszony az igaz, — szólt Z báró — mi tisztelve gyászát, távol tartjuk ma^uukat tőle s ad dig ő jobb irányban elbotonditja azt a vén ruét; mint hírlik, nöűl is megy hozzá Mit csudálkoztok azon, hisz ösmeritek a bájos Alizt Mig György élt, addig sem volt kQlömb, — te tudhatod leginkább Z, ki szerencsés voltál kegyeit birni. — Ab, Jenő kiütött a nyeregből, — szólt kaczagvi a báró. — Igazad vao, átkozott kis boszorkány az az asszony, o y»u tud lenni, a milyen akar. Belát az ember lelkébe » ha gondoljt. bogy ksczérságával ueui ér cxélt, végig játs/a a legártatlanabb naiva szerepét. Ké pee ai excentrikus asszonyból szende leánykává, s a bikti^ból kacér pikáns hölgygyé lenni: szóval kokett egy teremtés, de eszes is. György g'zdag volt, igaz, bete ges és idős, de neje kényelemmel élhetett mellette, s rendre bolouditott beunűnke:. Aztán Jeuót megfelelőnek találta, skartba tett minket és elszediielt téged Ugye* játékával, adva a fenkölt szellemű magasztos szende bólgyet; és te imádtad, bálványoztad mint szentet. — No nekem több eszem volt, legalább néhány édes órát szereztem magamnak. Ü szemben viszouozta érzelmeidet, de hidd el nekem, magában kaczagott raj Od s csupán számításból tekintgetett reád oly édeseu. Azt gondolta, hogy György halála után jó leszel te ferj oek Blzonyitgatji ezt a viselete: ime nem bánkód.k utánad; most itt a gazdag örog, azt keríti hálóba. Elvéteti vele inasát s újra felállítja udvarát Ismerem én ezt a sivár lelkű asszonyt, de azért én is újra hódolni fogok o«ki Jenő szótlanul hajtotta le a fejét, gondolatokba merülve A vidám ifjak, a világ arauyos lepkéi még egy darabig kaczagtak egymás ötletén, kalaudjaiu s végre kijelentettek, hogy Jeuó ma nagyon unalmas, ók pedig mulatni akarunk, tehát távozuak. Jenő sem ma rasztotta őket. A miut a lépcsőu lefelé haladtak, Z. báró azt mondta: „Jeuó nagyon szereti azt az asszonyt, vi gyázzatok rá, még valami boloudot tesz." Ép akkor egy köpönybe burkolt hölgy haladt el mellettük. — Ez Jeuó neje volt, súgtak össze. — Dehogy, hisz ót púposnak mondják ! — Ha, ha, ha, hát a bő köpöuy mire való? — ős kaczagva, lármázva hagyták el a Köves palotát. Igazuk volt; Vilma surraut el mellettük. Szobá jába érve gépiessen ismételte. ,szereti Jenő azt az asz szouyt, vigyázzatok rá, még valami bolondot tesz " — Aztáu gondolkozva állt az ablakhoz; majd fejére kul cuplt kezekkel végig haladt szobáiu s arczáu kiuos té pelődés látszom. — Mit tegyek V Hogyan mentsem ineg őt V hogyau adjam meg boldogságát? rebegte s újra az ablakhoz állt; sokáig goudolkozott, már alkonyult, midóu cseu góhoz lep' tt s a besiető komoruának azt mondta: — Kérje meg uevembeu a nagyságos urat, hogy szíveskedjék szobámba fáradni, haladéktalanul. JeuŐ fájdalmas gondolatok közt maradt magára: — Nem, uein, az lehetetlen, hogy Aliz ily jellemteleii volua, hazug rágalom, mit e könnyelmű fecsegő róla mondott! Miért is nem kértem tőle számon? Igy vádolui ót, szólt i/.g.itottaii, őt, kiért életemet adnám! t'sak ez az irtózatos akadály ue leune köztünk! Ali ttaiut gyűlölöm ezt a uyoiuorókot; miért is néz rám oly asdóeu, oly szelideu, hadd taszítanám el magamtól, viszázadobva neki hitvány vagyonát, azt a bért, a melyért őrök boldogságomat adtam cserébe . . . — Mit tegyek, hogyau szabaduljak meg tőle, hogy Aliz az euyém legyen ? Gondolkozva tekiutett az utczára; egy ezer csen jövel díszített száu sikauilott végig a néptelen utczáu; gyönyörű uó hajtotta a négy lovat, mellette egy rut agg lérfi ult, karja a hölgy karcsú derekán fonódott körül, i a hölgy hóditO ksczérsággal fordította felé kacza-ó arciát. A látomány eltüut Jené szemei elöl — Aliz volt, hörögte tompán, egy támláuyra roskadva. F.kkor lépett be a komorna, átadva úrnője üzenetét. Mondja meg úrnőjének, sem időm, sem kedvem nincs a vele való beszélgetésre — kiáltotta ingerülten. A megrémült komorna hiveu közölte e szavakat Vilmával. E uuek -zép arczán báuatos mosoly vonult át. Szemeibe köuuy r-zókótt — Mennyire gyűlöl, = susogta fájdalmasan — de jól vau es igy! Aztán utasította komornáját, hogv gyorsan csomagoljon. Egy óra múlva iudului akar órhaloinra. A leány csudáUozva uézett fel: mit keresn k most faluu ? — Nagyságos asszony, esedezem, meddig leszünk oda, hogy a szerint készüljek. Vilma zavarodottau nézett rá. — Nem tudom, — taláu pár hétig. — szólt, s elhagyta a szobát. Végig hatad a hosszú folyosón, Jeuő ajtója előtt megállt. Síivé erósen dobogott, ez az első eset, hogy az ő szobájába akar menni; arcza halottfehérre változott, ajkai görcsösen szorultak össze, végre belépett a szobába. — Bocsássou meg, hogy zavarom, — szólt tompa hangon, — elóbb kérettem önt, nem jött hozzám, tehát nekem kellett ide jönnöm. Jenő zav.irodot'a i állott előtte Megbánta előbbi durvaságát, hi>t ez aj angyali lelkű nő soha sem bántotta. — Ne uehetteijen, Vilma, nagyon ideges voltami hebegte, széket gördítve neki. — Kö-zönom, neiu ülök le — szólt ez keserűen. — Ez volt első kérelmem, melyet önhöz intéztem, megtagadta, jogdbtn állt ezt tenni, jól van ez igy. Azért nem vette el bátorságomat, hogy egy másik kéréssel ne jöjjek ide l'ram, én meguiitam e czéltalan komédiát, melvlyel a világot bolonditjuk, s csaljuk öumaguukit. Végét akarom szakítani ennek, s azt hiszem, akaratom találkozik az An titkos óhajával, melyet csak azért nem nyilvánított, mert nem akart engem és atyiát tnegke-e riteni. Ón hálára kötelezettnek hiszi magát velem szem ben atyja miatt — ez tartja vissza a lépéstől, melyet most éu teszek. Pedig uein tartozik ón uekem mással, miut szabadságom visszaadásával. Köunyen fog ez meuui uram: önnek öröm, uekem sem fájdalom, a mit okozui fog. A mi frigyünk uem ér/elmeu alapult: uem a szív szavára köttete't, üzlet, csupán üzlet volt az egész, melyet akkor houtbatui fel, mikor valamelyik fel beleuuL No-, én meguutam . . >Jost már uiucs szüksége vagyo uomra . . reám sohse i> volt, tehát mehetek . . Kérem önt, tegye meg ez űgybeu a kellő lépéseket. — N agyouoinat számítolják le — Külöubeu a maradaudó ós>zeget úgyis gyámatyáin bankházánál akarom létéibe belve ni . ! , Sürgesse öntől telhetőleg ezt az ügyet Nten öncél uram! . . . S ezzel távozott. Ki érve az ajtón, kezét görcsösen hullámzó keblére szorította: majd táutorogva haladt szobájába. In kitört fájó szivéből a visszafojtott indulat « leiket tépő kínos zokogással borult a kerevetre. Jenő tágra uyilt szemekkel állt helyén, még mindig látja a már távozott alakját Látja a dult arczot, hallja a csengés nélküli keserű haugot, melyeu oly érzéstelen rideg szavakat mondott, s látja azt a két beszélő kok szemet, melyeknek beszéde meghazudtolta az ajkai crzéstelen szavát; mintha azt mondták volua: Áldozatra van szükség? legyek éu az: tudok az leuni a te boldogságodért . . . Csak te légv boldog, megelégszem éu a te boldogságod látásával. Utatokban vagyok? Jó, el megyek onuét . . . Taszíts el, nem illem én tehozzád, c>ak te azt enged, hogy a távolból imádhassalak nyomorult életemen keresztül. — Ne tudd te meg soha hogy boldugságodért tettem ezt. Sokat, nagyon sokat beszélt még az a két szem Jenőnek, annyit, hogy dicsféuynyel körülvéve, fehér száruyakou látia a magasba einelkedui a szerencsétlen gyermek alakját. Jeuó, mintha megmozdulni érezte volua szivei; érezte, hogy a lelke vádolja valamivel: csúnya, rideg kegyetlenséggel, hideg szivteleuséggel az iránt a leuézett. megvetett nő iránt. A ki őt olvan nagyon szeret

1, imádja, s akit ő eldobott magától. Összetörte a szivét neki hát megpróbálja, talán össze lehet még rakni azokat az eltördelt, vérző darabokat? Talán megtudná gyógyítani a fájó sebet? ... Ha elmenne most hozzá s a mellére vonná azt a pihegő testet, mely egy szerető, dobogó szivet zár magába. Ah, milyeu jól esnék ez Vilmának. Valami azt súgja Jenőnek : Menj hozzá. És Jenő megy. — Mikor Vilmához ér, melegeu kezd beszélni hozzá. — Vilma, bocsáss meg. Feledd azt a sok fájdalmat, a mit okoztam. Vilma ijedten szökött fel. — Mit akar öu iit? — kiáltotta rémülten, — el hozta önt a szánalom hozzám? Alamizsnát kinál nekem a szerelem hulladékaiból ? Nem kell! — Távozzék innét, éu éu gyűlölöm önt! — Vilma, bocsáss meg , . . Ha csalódtam volna, ha nem jól olvastam nemes lelkedben . . és nem szeretnél engem. Ekkor én kérem tőled az alamizsnát, melyért cserébe szivem egész szerelmét adom . . . Szóij. Ugy-e megbocsátasz nekem? Aztán karjaiba zárta a reszkető, zokogó gyermeket, a ki vállaira h.ijtv i fejét, könnytől nedves szemeit ráemelte és boldogan susogta: — Szeretlek, szeretlek . . Jeuő pedig rálehelte első forró csókját a piczi ajkakia. Egy óra múlva egy úri hintó liagyia el a Köves pilótát, melynek egyik ablakából az agg bankár mosolyogva nézett a boldogau távozók után A kegyelmes úr. Bertalau uagyou szegény fiu volt, mikor Pestre ment az egyetemre. Valahogy.iu átuevelőskodte a négy Ovet, ameddig a jogot hallgatta, aztáu felhágott páh aj a" usk első lépcsőfokára, beállt gyakornoknak egv hivatalba. A fiatal emberben vas akarat lakott. Volt a maga tartásában bizonyos büszkeség anélkül, hogy azért gó-ös ut'k ;ott volua uevezhetö. Sokat tanult és sokat tudott. A legnehezebb kérdésekkel is könnyű szerrel el tudott bánni. Nagy logikával rendelkezett. És igen jó fiu, tiszta jellem volt; pénzét megosztotta szűkölködő birátaival. Tudta, mit tesz nélkülözni, hiszen ő is sokat látott szükséget. Barátai elnevezték kegyelmes úrnak. £< az lett belőle * * * Pályáján gyorsau emelkedett, egy ket év alatt képviselő lett. A parlamentben csillogtatta fenyes tehetségeit. Alig volt uegyven éves és miniszter lett. Grófi családba házasodott bele. széleskörű fóuri rokonságba jutott. Egész ország tisztelte, bálványozta a hatalmas minisztert. » » » Egyszer kihallgatást tartott. Az elnöki titkár átadta a kihallgatásra jellentkezók névsorát. A miuiszter bele sem nézett. Délutáu két óra volt. Sírra bementek hozzá a fóreudek, fói-ptnok kép ví.elók A méltóságos urak hajlongtak előtte és boldog volt. akit kézszoritásával kitüutete t, mert hát hatalmas miniszter volt. Az előszoba egyik zugolyában tisztes ősz öreg asszony Olt és várta, mikor kiáltjik nevét. Mlr négy óra is elmúlt, mikor a komornyik oda szólt az asszonyhoz. — Halmi Józsefné! — A matróca rendbe szedte öltözékét; jobbkezé beu valami irást tariott; olvan falusi öreg asszonynak látszott. Siessen, siessen! ó ekczellencziája türelmetlen és fárad'. A szárnyas ajtó kinyílt és be is c-ukódott az asz szony mögött. —Nos, miért jütt asszonyom? adja ide kérvényét és rövideu adja elő, mit kíván. .,. *., , . — Halmiué vagyok, ha még emlékezik rám kegyel m

es uram. Nem jöttem kérni semmit. A kérvényt csak azért hoztam, hogy beeresszenek! A uagy miniszter halvány lett. __ Igeu emlékszem öuökre fiatal koromból. — S°zép ekszczelleucí-iádtól. En c<ak egy üzenetet hozok — leányomtól. — Aunától. L _ Icen Auuától. A mult héten halt meg. Azt üzeni a lányom.'hogv sokáig éljen és legyen boldogabb, mint ó Isteu áldja 'meg kegyelmes úr. Az asszony elsietett. Az iuas igen csodálkozott, mikor látta, hogy a miniszter ott áll az asztalánál szótalacul és néz a leve góhe, elmélázva. Ezt uem szokta a kegyelmes úr tenni ezelőtt. * * * A uagv, hatalmas miuiszter beteg lett. Túlerőltette magát a munkában ; az orvosok pihenést ajánlottak és hogy drága egészségét megőrizzek, elküldték Arkóba. Felüdült. É- ismét dolgozott sokat, igen sokat. Aztáu újra veszedelmesen beteggé lett, az orvosok azt moudták, hogy megmenteni uem lehet, életéhez semmi remény. Felesége ápolta hiveu, halála porczéig és a házi orvosa is mellette volt utolsó pillanatáig. Délután eszméletre tért egy-két perezre; megismerte a körülállókat. — Jobbau vagyok, suttogta Az orvos szomoiuau moso ygott, tudta, hogy a halál percze uiucs már messze. Neje a grófnő sirt, zokogott. Aztán a hatalmas miuiszter felemelte kissé kezét és azt monda: — Anna! Egy nagyot sóhajtott és meghalt. — A tudomány nem segíthetett szólt az orvos. Megtapogatta üterét, oda tartolta fülét a uagy miniszter szivéhez, de az már nem dobogott. A grófnő nagyon zokogott. Mikor az orvos menüi készült, a grófnő megtörülte a szemeit illatos zsebkendőjével s azt kérdezte az orvostól: — Ugyau Boross, nem tudja, ki az, a kit férjem utoljára említett, ki az az „Anna". — Nem tudom, felelt az orvos. Pedig taláu tudta. * * * : Fényes temetése volt, ott volt az egész ország szine, jiva. A hatalmas minisztert elföldelték. Mikor az a fekete ruhás öreg asszony olvasta a gyás/hirt a lapokból, kicsordultak a köuuvei. Aztán a kapcsos imaköuy véből elmondta az imádsádot .kedves halottaiukért." GABONACSARNOK. g Nyiregyháza, 1892. deczember 3-án. A gabona-csarnoknál bejegyzett árak. IJuza 1UIJ kiló 6.60 6 95 Rozs 100 » 5.55 ft 70 Árpa 100 . 4.5'J 4.60 <Sab 100 » 4.70 4.80 ICukoriccalOO . 3 65 3 75 K repeze 100 » —. — — .— Paszuly » 4.40 4.50 Szesz literenként 50 131/2 Piaczi árak. Borsó 1 kiló —.24 Lencse I . —.25 Mund-liszt 1 > —.17 Zsemlye liszt 1 » —.6 Uuzg-liszt 1 > .15 Bdrna kenyér-liszt 1 • —.14 Burgonya Mariia bús Burju bús Sertés bús Juh bús Háj Disznó-zsir Szaionna Faggyú (nyers) Zöldség Paprika Írós vaj Kezet Széna S-talma (tik. 1 Bikfa 1 Töluyfa I 100 kiló 1 . 1 > 1 > 1 > 1 » 1 > 1 > 1 > csomó 1 kiló I liter 1 1 » OJ kiló 100 » köbmtr -.90 - 5G —.t>0 —,4S —Í68 —.62 —.30 — .06 —.65 -.80 '—. 10 1.60 )i,20 2.90 2.70 Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. ' Nyilt-tér. A zománcz (email) festészethez festékek és agyag aruk nagy választékban lisi pliuto (433—10-2) Tarczali Dezső könyvkereskedésében Nyíregyházán, iskola-utcza. 6 bor. Nagy-Kallóban Fekete Imre tanítónál 4 gönczi bordó igen jó idei termésű kerti bor jutányos árban • ladó. (442—1 — 1) Legfinomabb levélpapír Wm&m^M mki kapható minden könyvkereskedésben.