Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-30 / 44. szám
„RS Y I IT U K K.Szokatlan az nekünk szabolcsiaknak, hogy valaki kulturáról, pláne kulturális alapról beszéljen !" „Szokatlan bizony ! Az ember végighallgathat husz vármegyei közgyü lést, mig valaki ajkára veszi a „kuliurát :• „Miutha csak beoltották volna a közgyűléseket valami kulturaelleues fluidummal. még csak véletlenül sem ériül ik a művelődés kérdéseit.* .Nálunk Szobolcsvfitmegyéb^u »em a uepueveit-te in az irodalom, sem a művészet, sem a tudoroioy, sem a nemzeti* * nem bir azzal az attractióva , hogy a megye szellemeit mozgásba hozza, hogy erdeklódest keltsen, hogy tettre gerjeazszeu." .Láttunk a közgyűléseken szeut tűzben buzgó hon fiakat tömött sorokban tolongani és láttuk a .mezei hadak* elszáut sorakozását, ha arról van szó, ho^y a vár megyei tisztikarban megüresedett viczefrajteri állásra valaki megválasztassék. Hallottunk csatazajtól hangos vitákat és égig szárnyaló frázisokat az ellenzéktől, mikor a vármegye .mamelukjai* azt a hazaáruló tervet vitték a megvalósulás felé, hogy uj székházat kell épiteui és bizonyára meghatott mindenkit az az antik áldozatkészség, mely harmincz pár ökröt és ugyanannyi béres szekeret helyezett a haza oltárára avégből, hogy a vármegye azok igénybevételével .inkább* helyeztessék vissza Nagy-Kálióba! Megnyilatkozott a uagy világ előtt a vármegye egynémely jeles politikusának kritikája is, midőn a régi komoly és indokolt gravaminalis viták nevetséges torz képe gyanánt, nem annyira alapo3, mint hangos és uem auujira tárgyilagos, mint veszekedő szóáradat hömpölygött a megye termében afölött, milyen mélyen vegye le kalapját akkor, midóu egyik-másik hivatalba lépett mi uiszter üdvözléséről van szó." ,L)e soha sem hallottunk vitát az iskoláról, a néptauitóról, a kisdedóvókról, a magyar nemzeti irodalom, a magyar művészet, a magyar tudomány érdekének előmozdításáról és nincs tudomásuuk arról, hogy a közgyűlés a kultura érdekében egyetlen olyau ténynyel dicsekedhetnék, inely egy ilyen gazdag, ilyen magyar, ilyen hazafias vármegyéhez méltó lenne!" Elég ennyi mutatványul a citátumokból! S megokolt dolog bizonyára, hogy épen annak a nevezetes ügynek az érdtkeben, amelynek napirendre kerülése kulturális állapotaink ilyen megítélésére alkalmat adott, ehhez az ítélethez hozzászóljunk. Mi ez az ítélet? Tisztelt laptársaiuk ugyan adósok maradtak vele, hogy amit közállapotainkról írtak, abból a következtetést megvonják s ki is mondják ítéletüket, de ez az ítélet, az ő indokolásaik alapján nem lehet más, mint az, hogy Szabolcsvarmegyében tulajdonképen nincs „kultura." Ilyen merészen, ilyen ridegen sohase volt még kimondva ez a szó, s tegyük hozzá mindjárt, hogy közállapotainknak ilyen megítélése szörnyen túlzott, tehát igazságtalan s komoly, dologról lévén szó, nagy könnyelműség. Én azt hiszem, hogy amikor az emlegetett ujság-czikkek írói, ítélvén elevenek és holtak fölött, mérges tollal kiírták, hogy a „kultura" „idegen szó" Szabolcsvármegyében, hogy az alispán „ismeretlen accordot ütött uieg", iuikor a kulturalap létesítését indítványozta, mert „szokatlan dolog az nekünk szabolcsiaknak, hogy valaki kulturáról beszéljen" és a többi, hát mindezeket a nagy inondasokat egy szép álomból felébredve forrták ki, álmodván egy ismeretlen s fölfedezésre váró világrész eszményi „A NYlimDEK TÁKCZÁJA." Halottak estéjén. Mezhúsült a lég, kihalt a lombok hangos zenéje, sárga levélzápor hull, pereg a fákról, ködre köd tolul, szakad, nyomán erdó, mező ziJrgó harasztra hervad; amit csak megteremtett a nyíló tavasz, gyümölcsöző nyár amit megérlelt, sivár avarrá vált, mit ha végig seper a bús őszi szél, mintha sz enyészet rideg szelleme markolua beléje, hogy elkészítse beune sivár ágyát kietlen álmainak. Haldoklik a nagy természet s csak hólepel még — s egy évi életet szemfedő takar. Hervadás, halál, szemfedő . . . sötét gondolatok, mik szivünkben fájó húrokat pendítenek meg, lelkünket a halottakhoz vezetik, a bús — temetőbe Temető! Hitünk megtestesítse, vagy végsú csalódásunk, sejtésünk megoldása, vagv álmodás nélküli örök áloiu vár e ráuk öledben néma temetó? Ki lát a sirok éjjelébe! E fájó bizooytalauRág rabolja el naponta földi boldogságunk felet, ex buzdítja imidságra az istenfélőt s engedi kétaegbe esni a kicsinyhitű szenvedőket. Bizony gyöngébbek vadunk a hitben, mintsem hogy m»las«tja megnvugtathatoa, de erősek a kétkedésben, holott nincs abban egy p irányi vigasztalód** sem ; pedig vigasztalódni uagyobb öröm a megszokott boldogságnál. És a boldogság ! . .. Terméketlet talajon soha nem nyíló bimbó reánk nétve ; múlását feltjük fakadásánál. féltés hervasztja feslésébeu s hervad, mielőtt illatával betelhetnék. Sorsuuk elérhetleu vágyak egymásutánja s szakadatlan lemondás. Hol itt a tartós boldogság társadalmáról s fölebredve nagyon elkeserítette őket a valóság, amit itt találtak, ezen az ember-lakta nyomorult földőu. Én legalább nem hiszem, hogy a létező viszouvok józan megítéléséből ilyen szomorú konstatálásokat lehessen tenni a uii vármegyék felől, összehasonlítván közállapotainkat más territóriumok,mondjuk varmegyek viszonyaival de még más országok, az úgynevezett es divatosan emlegetett „kuitur n- pek" berendezned sevel is. ^em ak.i ru k un itt akadémikus értékű fejtegeiesehbe b«c->aik 'zui a lek Intelben, hogy m. uz a „ku túra," s e.hi»zs/.ü.> szívesen es aUirjuk, hogv nagyon távol állunk meg a tol, hogy ezt t galuiat minden vonatkozásaiban, közviszonyaink berendezésében megvalósítsuk. De tagadjuk azt, hogy Szabolcsvármegye közviszonyai, bármilyen jogosult összehasonlításban, olyan siralmas, olyan kétségbeejtő képet nyújtanának, miszerint oka lenne azokról bárkinek is olyau kicsinylőleg nyilatkozni, mint ahogy azt a mi lap társaink cselekedték. A kulturális pénzalap egyhangú megszavazásának alkalmából pedig ez a kritika — azon felül, hogy igazságtalan — még logikátlan is. A koldulásról. E lapokban már többször volt Nyiregyháza város szegéuyügye tárgyalva. Ismételve ki lett mondva, hogy a házaló koldulás tnilyeu czéltalau, okszerűtlen, s ezenkívül erkölcsi és közegészségügyi tekintetben is inilyeu veszélyes valami. Valóságos szégyeufoltja az hazánknak, hogy nem képes szegényeinek eltartásáról gondoskodni, s néhány, a kultúra magas fokáu álló város kivételével, mindenütt látható, hogy ragályos betegséggel teljes, elnyomorodott egyének egyenesen arra vanuak utalva, hogy ü^yszólváu kizáiólag a magáu jótékouyság által nyújtott könjör adományokat vegyék igénybe. Ám tekiutsünk körül a külföldön, miként látják ott el a szegényeket? Angliában minden lelkészség székhelyén létezik a lelkészség területére nézve egy bizottság (select vestry) mely a területén élő szegényeket nyilvántartja, a könyöradományokat összegyűjti és szigorúan ellenőrködik, hogy minden község saját szegényeinek kenyeret adjon Francziaországban a prefecturáknak külöu szegény ügyi osztálya van, mely a legnagyobb gonddal őrködik a dep.irtemuut, szegényeinek ellátása tekintetében. Németországban hasonlókép léteznek kerületi szegényügyi osztályok s ezenkívül a községek csoportjai csaknem mindenütt felállították az Armeuhaus, Sicheuhaus, vagy Armenkathe név alatt a szegények befogadá iára szolgáló hajlékot. Svéd és Norvégországbau szintén az egyházkerületek gondozzák a szegéuyügyet s az állami segély kiosztása is az ő hatáskörükhöz tartozik. Portugáliában a plébáuiatauács (juta parochial) a plébános eluökle;e alatt foglalkozik a szegényügygyel, s mint ilyennek állami mandatuma is vau. Romániában a uagyobb községek és kisebb közsé gek csoportozatai szigorú törvények által vanuak kötelezve szegényeik és lelenczeik részére menhelyet állítani. Ausztriában már régen fennáll a szegényintézetek üdvös intézménye, melyek többnyire pléb.tuiákkéut létesítettek. Ugyan ezeu ügyre erős befolyásuk vau a kerti leti bizottságoknak is, (Bszirk—Au-*chuss.) Álta'áu egész Ausztriában a szegények nyilváutartásá', a könyöradományok gyűjtését stb. az úgynevezett szegéuyatyák vég zik, tehát a házról-házra való koldulás végkép megszűnt. Ezen példákat mérlegelve érezzük milyen szégyenletesek a szegényügyi viszonyok náluuk s hogy milyen Űjit, euyészt a való szeszélye, uem ugy retuéuyljük, amiut ád s elveszi, amit nem adnáuk s ez örökös harcz nyomán sivár avar letz minden, aminek örülui tudtunk volua. Remény, küzdés, köny, lemondás emberi soriunk. Mi lesz a bére mindezeknek: néma temető ? Ellenállhatlan vágy fog el: elpanaszolni a temetóuek, kedves halottaink elköltözött szellemeinek, mily nazy űrt hagyott távozásuk szivünkben, mint harczoljuk a lét haiczát lépésről lépésre, hogyan reméuykedüuk szüntelen s mint csalatkozunk. És gyászt öltüuk s kimegyünk oda, hova edes emlékeink kötnek, hova szeretetünk vonz, a — temetőbe. A hideg sejtésnek, a titokzatos gondolatoknak, mik a temető kü.-zöbeuél meglepnek, okát adni nem bírjuk; talán a halottak szellemei lengeuek körül? X m tudjuk, de jól esik hinuűuk. És a sirok felett lobogó gyertyafények ezrei — mintha a magas ég egy darabja omiott volna alá re/gó I — .. fc. 8 a,4 vuuuiun smcl ál M \ .un a&l, II tördeit imák, hangos zoxogások elvegyülten a távoli ha rangok tompa zúgásával, oly emeló hatással vaunak leli künkre, ii ire u*p >k után vi-sza vissza gondo unk. Komoly gondolatokba janink sirról sírra Itt egy f.-ifi vezeti ki- gyermekét, el*ó iátngatá-ri vezeti egy — sirhoz; mos fenaiál|» »zt s >.e/.«'u fo.va tiac-kij.it, rámutat a sírkeresztre: olva-d — úgymond — mi van arra vésve, jó auyád az, ki után aunyit kérdezósködél. Ez legyen első olvadásod, mire én tauitoualak, itt mond el első iinád-ágod, mit tőlem tanultál; sirni nera tanítottalak, erre most anyád fog megtanítani s a gyermek arezon komoly bánat ömlik el, mely ugy uem való arra — a zíenge szív első csalódásáuak fájdalma ; hisz az ó szerető karjai gyöngéd anya helyeit csak egy durva keresztfái ölelhetuek immár; csak ennyi az egész, é«etó szükség a mai tartbatlan állapotokon valahára segíteni. Magyarországon az 1871. XVIII. t.-cz. 131, §-a a községekre bizza a szegények ellátását. Az 1886. XXII. t cz 145 §-a hasonlókép a községekre ruházza szegénveik ellátásának kötelezettségét, amennyiben a jótékony intézetek és egyesek könyöradományai a község szegényeinek ellátására elegendők volnának. Tehát maga a törvény utalja arra a községeket, ho»v a szegényekről való gondoskodás első sorban a inagau jótekouyságra vau bizva. Szeriutüuk itt van a fohiba. Az állam előmozdítja, fokozhatja, buzdíthatja a közjótékonyság erényének gyakorlását de ilyen természetű adakozások által saját ko t-lesse-euek, hivatásáuak, feladatának elvégzését jogszeiű HI es heiteseu nem varrhatja oda saját, általa ugy is oly uagy menőkben terhelt egyes polgárai uyakaba. Ilyesmi neui is egyezik meg az állam mőltóságávál. Má>reszról c^k arra szolgál, hogy a községek arra utaljauak akkor, mikor szegényeiket ellátni nem akarják, miszerint a magán jótékouyság utján ugy is kellő ellátásban részesülnek azok. Ezek szeriut világos, hogy Magyarországou maga a községi törvény szorítja a szegényeket a házról-házra való koldulás gyakorlására A mit más államok erkölcsi és közigazgatási tekintetekből nagy áldozatok árán is megakadályoznak : azt maga az állam mozdítja eló, midóu törvény által utasítja a szegényeket, hogy egyesek köuyör adományaiból tengessék eletöket. Vauuak azonban városaink, melyek a kulturáuak olyau magas fokáu á.lanak, hogy a hiányos, sőt sok tekintetben méltatlan törvény daczára becsüleltel ellátják szegényeiket és területükön szigorúan tilalmazzák a házról-házra való koldulást. Hogy az egyes városok mennyire külömböző alapelvek szeriut bánnak el szegényeik ügyével mutatja az alábbi kis statisztikai összehasonlítás; Az 1889. évben az alábbi városok a következő összegeket fordították a jelzett czélra: Szabadka 62000 lakos: 3933 frtot. Pozsony 56,444 lakos: 46,148 frt. Arad 41,945 lakos: 25,445 frt. Pécs 35,600 lakos 7,733 frt. Kassa 29,196 lakos 7,675 frt. Kolozsvár 31,000 lakos 6,044 fi". Sz. Fehérvár 27,000 lakos 9,427 frt. Győr 23,680 lakosz 6,466 frt. N. Kanizsa 20,402 lakos 3,300 frt. Szombathely 16,025 lukos 2455 frt. Látható a föuti kimutatásból, hogy községi törveuyüuk keretén belül lehetséges, hogy addig, míg az 56,444 lakossal biró Pozsony egy évben 46,148 frtot ad szegéuyeiuek ellátására, a<!dig a 62,000 lakossal biró s különben is dúsgazdag Szabadka 3,933 frtot forditsou ugyauazou czélra. Természetes, hogy ily rendezetlen viszonyok mellett uem lehetséges arra számítani, hogy a hivatkozott törvények es szabályrendeletek pontos és lelkiismeretes végrehajtása megszünteti a tényleg fennforgó nyomorult állapotokat. Innen látható, hogy miudeu város öumagára vau utalva, ha szegéuyügyét alaposan reudezui kívánja. Nyíregyházán a szegény ügyet a város mint testület s jótékony egyesületek látják el. A házról házra való koldulás azouban még mindég igen nagy arányú váró suukau s hogy ez milyen nagy megadóztatásával jár a közönséguek, mutatja az, hogy akik a koldusok péuteki alkalmatlankodásaitól magukat megmeuteui akarják, 10 frtot fizetuek be éveukéut megváltás cziméu a város pénztárába a szegéuy alapra. Már maga ez a tény indokolttá tenni, hogy általában a szegőnyügy s speciálisau a koldulás ügye komoly megfontolás tárgyává tetessék. ÚJDONSÁGOK. Lapunk mult számához hátralékos előfizetőinkhez és ezek között a községek t. elöljáróságaihoz utalványlapokat mellékeltünk. Kérjük az illetőket, hogy a hátralékos dijakat ez utalványlapokon az alólirott kiadó-hivatalhoz mielébb beküldeni szíveskedjenek. mit gyermeki szeretetével körülölelhei! Ámuló tekintetét atyji báuatos arczára emeli, majd fövegecskéjét levéve térdepel le a kisded halom elő, imára kulcsolja össze picziny kezeit. De hát kihez imádkozzék azért, hogy neki már nincs édes anyja! És leborult a drága dombra, sir, zokog csendesen szive mélyéből — először éleiében. Mily népes tirdomb az ott, mennyi apró fejfa egy kuded sírhalom előtt! Egy fájdalomtól sújtott gyászos nő öleli át karjai val a kicsiny keresztet, ugy tapad azokhoz, mintha csak tört lelkének egyes darabkáját találta fel bennök; keserve kínos panaszban tör ki, mely velőkig hat. Mögötte lehorgasztott fővel a férj, arcza a fájó lemondás élő kitejezése Most lehajlik, szerető csókjával zárni el a gyönge no kétségbeesett panaszát, miközben forró könnyei a no arczára p-reguek. Csak öntsd ki panaszodat szerena u>' a- hl !>z eu nincs neked már seukid, kinek az anvai szeretet meleg hangján elmondhatnád: Kedves gyermekem !(,\ak öutsd ki panaszodat, - a vihar is elcsendesül ha magát kitombolta. — Csak sirj bánatos TöbT '? d te h0ha a - kedves aPa! szót picziny ajkakról; csak sírj, hisz a felhő is kiderül zápor után. nw, So,t P ,ne uy asszo uy! I'agyd oda már azt a helyet! e ni ' T' már aZ Ut0lsó ame n J^yesed sírján, a ineS smúi ! SZét0SZ0lt ,nár Mi t keresel, mit vársz tele,, uT?* 7 V Í"' j L árja körUl a dr áS? a halmot, önkényhovA ' " erV6 me g h° ss zát-szélességét annak a helynek, hová jegyese az oltár helyett elvezette. Három lépés raé Ms f f tU?h i P éS 8Zéless é«' e ~ nii:y kicsiny s benne é"tem*.™ boldogságának fényes paradicsoma lett örökre vére szILi Mmul a k ,' m é"y fejfához, jegyese neségbe melvh U szei nót s ridegeu bámul a hideg sötétnak soha eU á' ma i nem fogFolytatása a mellékleten.
