Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-11 / 41. szám

IN v I IÍ V I I> L: IT." jelen közgyűlésünkből fenti szám alatt bozott s másolatban mellékelt határozatunkkal folyó évi október hó 19-ik és következő napjait tűztük ki. — A vármegye közönsége nevében Beöthy alispán. Czikkelye Biharvármegye törvényhatósági bizottsága 1891. szeptember hó 16-án és folytatva Nagyváradon tartott ülése jegyzőkönyvének. 427. A járási főszolgabirák jelentése a szüretelés határidejének kitűzése tárgyában. Végzés. A beérkezett jelentések figyelembe vétele mellett a megye területén levő hegyi szőlők szüretelésének általános határidejéül a f. évi október hó 19, a birák szüretelésére nézve pedig azon hó 16 és következő napjai kitüzetnek. Egyszersmind Beöthy Andor alispán felhatalmaztatik, hogy alapos indokok folytán egyesek vagy egész községeknek korábban leendő szüretelésére engedélyt adjon. Mely határozat az alispánnal és közhírré tétel végett a járási főszolgabirákkal közöltetni, továbbá Hajdú, Szilágy, Szatmár, Szabolcs, Békés és Arad vármegye alispánjai, valamint Nagyvárad és Debreczen városok polgármesterei hatóságuk területén leendő közhírré rétel végett megkerestetni rendeltetnek. Jegyzette s kiadta: Baranyai András, aljegyző. 9255 K — Szabolcsvárniegye alispánjától. 1891. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Karász községben, Sicherman Lajos juhai között fellépett rűh kór megszűnt, s ez okból a folyó évi julius havában ezen juhállományra elrendelt zár feloldatott. Nyíregyházán, 1891. szeptember 29-én. Miklós László, alispán. Szabolcsvármegye alispánjátó 1. 9686. K. 1891. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 64384. számú körrendeletének másolatát a legszélesebb körben való közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyházán, 1891. szeptember 25. Miklós László, alispán. (Másolat.) M. kir. belügyminiszter. 64384/V-10. sz. Körrendelet, valamennyi törvényhatóságnak. A pyraneusatheni cs. és kir. osztrák-magyar ügynökségnek a cs. és kir. közös külügyminiszter ur által velem másolatban közölt jelentése az ezen ország területéről Görögországba vándorló munkások helyzetét felette szomorú sziliben tünteti fel. A munkások, kik azon reményben, hogy az ottani közmunkáknál alkalmazást és állandó keresetet nyernek. Görögországba mennek, ott csakhamar kiábrándulnak és a hosszas sikertelen munkakeresés és várakozás közben pénzükből kifogyva, mindenféle nélkülözéseknek vannak kitéve, miglen a consulátus segélyével sikerül nekik hnzájukba visszatérni. Felhívom ennélfogva a törvényhalóságot, hogy intézkedjék, miszerint ezen körülmény hatósága területén körhirré tétessék és netán Görögországba készülő munkások figyelmeztetessenek, hogy ha csak foglalkozásuk iránt szerződésileg vagy egyébként biztosítva nincsenek, el ne utazzanak. Budapesten, 1891. évi szeptember hó 10-én. A miniszter helyett: Lukács György, államtitkár. 9835. K. r, , , ,. . —jggj—~ szabolcsvarmegye alispánjatol. A járási föszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Közhírrététel és alkalmazkodás végett értesítem, hogy a nyíregyházai illetőségű Kepkai János, a nyíregyházai kir. törvényszék 8202/91. számú ítélete folytán, az 1887. évi XX. t.-cz. 28. §-ának a) pontja értelmében gondnokság alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1891. október 6. Miklós László, alispán. V) A NYiKVIDÉK TÁKCZÁJA.

4 A karászi sirmezö. Régész nem vagyok, csak régészet kedvelő. Terje delmes szakkönyvtár, gyűjtemények tanulmányozására idő ós pénz rendelkezésemre uem áll. A régészetet csak mint sportot űzöm kicsinyben, ami nem hoz ugyan a konyhára semmit, de nem is visz ki annyit, mint a nyúl, agár, lókiuzás, kártya, korcsma stb Hasznát csak az ethnographia, antropologia és történelem veheti, és bármily csekélynek látszó lelet okmányfoutosságuvá válhat azon sötét kor felderítésére, melyről semmi, vagy csak igen hiányos írott történelemmel birunk. Sokan mosolyognak azokon, kik a svábbogár boncztauáról, pókokról stb. terjedelmes műveket írtak, és életük java részét ilyen haszontalannak látszó munkára fecsérelték, pedig ilyen előmunkálatok nélkül alig bukautak volna baktériumokra, már pedig ezek életfeltételeinekjismerete nélkül Lister lángesze nem emelhette volna a sebészetet oly magasra, hogy most inkább le hagynám a czomboinat vágni, miut ő előtte a kis ujjamat. Azért ne kicsinyeljünk semmit, mi az emberi ösmeretek bővítésére szolgál. Báró Véciey József kedves emlékű főispánunkat Szabolcsvármegye müveit osztályának egyesei lelkesen támogatták egy régészeti muzeum létrehozásában. A muzeum tárgyai 1876. évben Budapesten a nemzetközi régészeti és embertani congressus alkalmával rendezett kiállításon dicséretes helyet foglaltak el. Sajnos, hogy az általam egy példányban készített lajstrom, melyben miudeu egyes tárgy lerajzolva é> leirva volt, ezen alkalommal elveszett. A gyűjtemény jeleuleg a n.-kállói reáloskolába vau ideiglenesen elhelyezve és rendezésre vár. Ezeu kötelesség engem illet, miutau azok közül, kik a gyűjtemény létrehozásábau tevékenyebb részt vettüuk, csak magam maradtam közelben. A rendezést — a lajstrom eltűnése miatt — részben csak emlékezetből tehetem. A szabolcsmegyei régészeti egylet báró Véc-sey József űr távoztával megfeneklett. Az én buzgalmam bizonyos okok miatt, melyeket elmondani hosszadalmas Magyar kereskedelem. Polyglott államunkban minden lépés, mely a magyar államezme megerősödése felé haladást jelent, megérdemli érdeklődésünket. Mi, a kik a magyar hazának egy minden tekintetben nagyon is számot tevő, de még mindég nem egészen magyar nyelvű provinciális városában lakunk, mi, akik teljes bizalommal viseltetünk városunk megmagyarosodása iránt, látván egyházi és városi hatóságunkat tudatosan és programm-szerüen cselekedni és törni az utat e nagy czél érdekében: mi tudjuk azt, bizonyosan jobban, mint akik tiszta magyar városokban laknak, hogy ez a munka nagyon nehéz, az út a czélig nagyon hosszú, hogy sok türelemre és tapintatra van szükség, hogy a lassú előrehaladás, ha valahol, úgy a magyarosítás terén a sikernek legbiztosabb garanciája. A legkisebb intézkedés, mely csak halvány színezetével bírna is az erőltetésnek, okvetlenül reakciót szülne s évek hosszú sorának lassan összehordott eredményeit rombolná szét. A magyar kereskedelem is olyan terrénuma köznűvelődésünknek, mely egy idegen, a németes tradíciók lidércz-nyomásától nem tud megszabadulni. Még nálunk is, itt Nyíregyházán, a hol sem a múltban nem volt, annál kevésbbé van a jelenben rá ok, hogy a kereskedelem és azok képviselői e tradíciókat fenntartsák: kereskedelmünknek ez a németes jellege tényleg létezik. Létezik a kereskedelmi levelezés nyelvében, mely legnagyobb részben német, létezik az által, hogy kereskedőink egy jó része egymás között németül társalog, sőt valószínűleg vannak még olyan kereskedőink is, kik ügyleti könjveiket németül vezetik. Azt hisszük, hogy ha mindjárt kereskedelemről és kereskedőkről vau is szó, ezeknek az állapotoknak a kifogásolása még nem chauvinismus. A kereskedelem — az igaz — nem az az organizmus — e fogalom természete szerint is — bogy a magyarosodás terjesztője, előmozdítója lehessen; nem kívánhatjuk ezt e foglalkozás képviselőitől sem. I)e nem is erről van szó, hanem arról, hogy csupa konzervativizmusból, megszokásból, nem is öntudatosan, inkább ösztönszerűleg ne zárják el magokat és üzleti adminisztrációjukat a nemzeties irányú fejlődéstől. Azok az események, melyek a legutóbbi napokban a budapesti kereskedelmi kamarában történtek, igen szomorú és szégyenletes tényeket derítettek föl világosságukkal a főváros kereskedelmének nemzeties volta felöl. - cA kamara elnöke egy az osztrák császárhoz intézett német nyelvű s denunciáló folyamodást ír alá a létesítendő fővárosi német színház érdekében, s mikor ez kitudódik s az elnök a közvélemény nyomása alatt leköszönni kénytelen, a kamara tagjainak egy része, a legtekintélyesebb fővárosi kereskedők közül valók, csaknem tüntetni akarnak a magyar közvélemény által elitélt elnök mellett. A kamarának az elnök után következő tisztviselőjét Steinackernek hívják. Notórius szász érzelmű ember, aki scliulfereinos czikkeket irogatott külföldi német lapokba, amiért képviselői mandátumáról is volna, néhány évig a zérusra lohadt; pár év előtt azonban újra kezdett felébredni ós most már csinos kis gyűjtemény birtokábau vagyok. A gyűjtemény S/.abolcsvármegyéuek vau szánva, magamat csak letéteményesnek tekintem addig, mig a vármegye székháza, hol muzeum helyiségről is van gondoskodva, fel nem épül. Akkor,midőn itt a kállói, az én, és más lelkes ügybarátok gyűjteménye ki lesz állítva, gondolnám elérkezettnek az időt a „.Szabolcsvármegyei régészeti egylet" újjáalakítására. Addig is egész bizalommal ós tisztelettel kérem a vármegye művelt közönségét, legyeu kegyes törekvésemet támogatni és birtokukban levő régészeti tárgyaikat letétkéut hozzám juttatni, hogy a vármegye muzeuma már a megnyitásakor minél gazdagabb legyen. Akkora, ha a körülmények engedik, szándékom röviden megírni azt, mit Szabolcsvármegyébeu 1869. óta a régészet, terén észleltein. Most csak egy tegnap tett régészeti kirándulásról akarok megemlékezni. Márky Elek barátom neháuy hét előtt karászi birtokán talált Péter és szeut Istváu féle érmet adott át nekem, melyekuek értéke a lelet körülményeibau rejlik A Péter féle érmet, melynek körirata egyik lapon PETRUS REX, a másik lapon PANNÓNIA, egy Sick-féle eke által kivetett koponya fogai között találtak. Mint tudjuk, Péter Abával váltakozva 1038-tól 1047 ig uralkodott és feslett életmódjának daczára a keresz téuysóget, mint elődje István, is, tűzzel-vassal terjesztette, és amellett nyíltan bevallott germanizátor volt. Nem csoda, hogy az ős valláshoz szító fóurak, különösen Bua Bukna Vata, a Kievben Jaroslavnál száműzetésben tartózkodó Andrást és Leventét hívták haza Péter kikergetésére. Levente haláláig, I. András trónra jutásáig ós vallást követő volt. Vatáék délről a Tisza mellékéről jöve Abaújváron találkoztak a hazatérő liei elegekkel. Szabolcs vármegye tehát utjokban esett.Közel áll tehát azou feltevés, hogy ős vallást követő magyar volt az, kinek fogai közt az érem találtatott, keresztény semmi esetre sem. Vitás kérdés ma is, hogy a magyarok finnekkel, törökökkel, vagy pláne mongolokkal vannak e rokonságban. Ezeu rokonságot most már, mikor 50 krajezárórt Batcsufosan le kellett mondania. De azért megmaradt a budapesti kereskedelmi kamara fótitkárának, sőt annyira uralkodik ott németségével, bogy több jó érzésű kamarai tisztviselő e miatt állásától megválni volt kénytelen. Csoda-e aztán, hogy ott, a hol ilyeu dolgok történnek s ilyen állapotok egy tekintélyes kereskedői osztály legelőkelőbb képviselőinek tudásával, sőt helyeslő beleegyezésével fenntartatnak: magyar szellemű kereskedelemről alig lehet szó. Sajnos, hogy ez épen a magyar fővárosban van igy, magyarázataként egyúttal annak a sajnos valóságnak, amit takargatni veszedelmes hiúság, hogy a magyar főváros, bár fényét, nagyságát az egész országtól nyerte — s mondjuk meg, hogy igen sok vidéki város hanyatlása árán — különösen a kereskedői osztály belsőbb viszonyaiban csak egy kicsit magyar s igen nagyon német. Pedig ez az osztály igen nagy és igen tekintélyes része a főváros lakosságának. A vidéki kereskedelem — eltekintve attól, hogy jórészt Bécsből táplálkozik — természetszerűen érzi a fővárosi kereskedelem e nem nemzeties irányú szellemének nyomását és befolyását. De ez nem szolgálhat azért okul és mentségül arra, hogy a vidéki kereskedelem e befolyás alól magát minél inkább fölszabadítani ne igyekezzék; hogy kereskedőinknek ne legyen mintegy foglalkozásukhoz kötött sajátságuk, jellemvonásuk az, hogy különös előszeretettel viseltetnek a német nyelv iránt — a magyar nyelv használatának a rovására. Mert ahoz csakugyan semmi üzleti érdek sem fűződik, hogy könyveiket németül vezessék, hogy egymással, személyzetükkel németül társalogjanak s hogy német nyelven levelezzenek — néha még budapesti kereskedő házakkal is. Arról nem is szólva, hogy közös akarattal és megegyezéssel elérhetnék még azt is, hogy bécsi összeköttetéseiknél is a német nyelven való levelezést mellőzhetnék. Közművelődésünk nemzeties irányú fejlődésével együtt kell haladni a kereskedelemnek is, mert csakugyan nem jöhet már vissza az az idő, mikor Magyarországon a kereskedőt „görögnek" hívták. A kereskedői osztály erős és jelentős része a magyar társadalomnak; joga és kötelessége nemzeti czéljaink munkálkodásában részt vennie. Alispáni jelentés a közigazgatás állapotáról A vármegye közönségének kedden megnyitandó őszi közgyűlése elé már nyomtatásban sokszorosítva kerül az alispán jelentése a közigazgatás terén a legutóbbi tavaszi közgyűlés óta fölmerült fontosabb mozzanatokról. A 19 félives lapon nyomott jelentés bő részletességgel ad számot s nyújt képet közigazgatási viszouyaiukról. Egész terjedelmében épen azért nem közölhetjük a jeleutést, de általános érdekességénél fogva közöljük abból a következő részleteket: Termés. Mielőtt ez év termésével foglalkoznám, tájékozásul szükségesnek találom feltüntetni azt, hogy a mult óv őszén és a folyó év tavaszán e vármegye terüFolytatáe.i a mellékleten. tyányi, Eszterházy, Rákóczy, Kállay, Bátory, Bocskay stb. miudeuki lehet, kideríteni lehetetlen. Összevegyültünk már szláv, germán, latin és egyébb fajokkal. Ezen kérdésben borura derű csak akkor fog következni, ha beváudorlásuuk idejéhez közel eső, kétségtelenül magyar sírokra fogunk akadui ós számos csontváz, főképen kopouya kerül birtokunkba. Világhírű tudósuuk dr. Tewrewk Aurél lenne hivatva a magyar faj jellegét csonttauilag megállapítani. Okolicsáuyi Menyhért barátom vendégszerető család jáuál kedvet, erőt gyűjtve, tegnap délelőtt a sirmezón Márky Elek meceuás, dr. Farkas Balázs orszgy. képviselő, Okolicsáuyi László, Angyalossy Pál főszolgabíró, Vidovich Antal, Újhelyi Aladár, Fülöp Jenő és én kópestük a va kondok társaságot vagy uyolez ásóval, lapáttal ellátott markos legéuyuyel. A sirmező Márky Elek úr birtokán Karász községtől északkeletre 2 kilométernyire, a tanyától délnyu gatra, mintegy 300 lépésnyire a Z inóczky domb és Vecse kut lapos közt északról délre uyuló több száz lépés hosszú 2—3 méter magas keletre ós nyugatra lejtó, a környezethez hasonló talajmiuőségü emelkedésen fekszik. Ezen mintegy 20 hold területü emelkedésuek közepe táján 3—4 hold területről a tegnapi kutatás előtt került neháuy érem, melyeket többnyire a tanyabeli gyermekek hány ak el. Egy Szent László-féle deuár (Itupp VI. species), egy kicsüugő mellkereszttel Fülöp Jeuő bérlő ur által a nemzeti muzeumunk küldetett fel. A kereszt leírása Nagv Gé/a muzeumi segéd őr ur szerint következő: Hossza 5, etin. Szélessége 3 ctm. Anyaga bronz. Egyenlő szárú Előlapj lu ráforrasztott Krisztus alakkal, melyuek bő ruhája \au Lábai uem látszanak. Kezei kerekeu és nem szögben hajlauak, arcza ovális, melyet egy domború e^yeues vonal oszt ketté. A kereszt hátlapján egy kisebb kereszt Ezenkívül felküldetett egy tekercses végű hajgyürű (átmérője 3 ctm.) mihez hasonlót tegnap mi is találtunk egy koponya fülnyilása mellett. Ez egy 2 milliméter vastag hengerded és ügy látszik, hogy brouz huzalból készült szorosau záródó, de össze nem forrasztott 2, ctm. átmérójü karika, a huzaluak egyik vége tompa, másik vége 4 tnilli-