Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

és felülfizetőknek ez uton is meleg köszönetét fejezi ki. Nyíregyházán, 1891. ápril hó 10 én. Martinyi József, főgimnáziumi igazgató, Mészáros Ferencz, nyugdijintézetí pénztárnok. — Széchenyi estély. A nyíregyházai kereskedőifjak egylete helyiségében hazafias és lélekemelő ünnepély folyt le f. hó 8 án, a legnagyobb magyar: gróf Széchenyi István halálának évfordulóján. Az ifjúsági egylet évek óta emlék ünnepélyt tart e napon, de az idén már ugy volt, hogy elmarad, miután az ezeu ünnepélyre felkértek közzül senki sem akart vállalkozni az emlékbeszéd megtartására Az ifjúság zöme azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a Széchenyi-estély megtartassák; igy aztán a f. hó 5 én megtartott választmányi gyűlésen határozatba uu.t, hogy a Széchenyi emlékünnepély ez évben — miután az idő a nagyobb előkészületekre igen rövid — az egylet saját helyiségében tartassék meg s megbizta a feloivasásoka' rendező bizottságot a lehető leggyorsabb intézkedésre. Daczára az idő rövidségének, nemcsak a műsor lett igen ügyesen megállapítva, de szép számú és intelligens közönség töltötte meg zsúfolásig a termeket. Nagyban emelte az ünnepély lélekemelő voltát az a gyönyörű krétarajz, mely Széchenyi életnagyságú nagyon sikerült arczképét ábrázolja, melyet Hcrshovits Róza kisasszony e czélra rajzolt és az egyletnek ajándékozott. A csinos képet tölgykoszoruk díszítették. Pontban kilencz órakor lépett az emelvényre Fehér Gyula ur s lendületesen szavalta el Arany János egyik költeményét; ezután a vonós négyes dr. Hoffmann Emil, dr. tíoffniann Mór, Friedman Sámuel és Hoffmann Sándor urak játszták el a Szózatot uagy precizitással,melyuek minden egyes részletét zugó tapssal jutalmazta a közönség. Majd Tarczali Dezső az egylet alelnöke lépett az emelvényre s uagy figyelem között adta elő az emlékbeszédet, melyben Széchenyit mint döblingi beteget mutatta be a közönségnek. A felolvasót élénk tapssal ós éljenzéssel jutalmazta a közönség. Ezután ismét a vouós négyes lépeti a pódiumra; ez úttal azon változással, hogy Friedman József zenetanár ur vett részt Hoffmann Sándor ur helyett. A vonós négyest szüuui nem akaró taps ós éljenzés jutalmazta s a közönség kívánságára Friedman József ur eljátszotta a „Cserebogár, sárga cserebogárét oly érzéssel, miut azt eddig seuki; meg is kapta a kiérdemelt jutalmat, a közönség sűrű tapsai kíséretében. Ezután Rausz Soma ur szavalta el érzéssel a „Szózat"-ot s élénk tapssal jutalmazta a derék szavalót. Ezzel a szép és lélekemelő ünnepély véget ért s miudeuki a legszebb emlékekkel távozott a nyíregyházai kereskedő ifjak egyletéből s mi e tudósitáshoz részünkről hozzáfűzzük : Éljen a derék kereskedő ifjúság, mely terhes elfoglaltsága mellett sem feledkezik meg hazafias kötelmeiről. — Az Athenaeuin könyvkiadóhivatalának a f. é. áprilhó 4-én kelt és eredetben a „Nyirvidék' kiadóhivatalánál letett levele szerint azon tisztelt urak (23 an) a kik a Somogyi Gyula nyíregyházi közjegvző ivén nagyhazánk fia, Kossuth Lajos ujabb munkájára előfizettek, ezen műnek még befejezés alatt álló állapotára tekintettel a remélhetőleg mielőbbi befejezést és szétküldést türelemmel bevárni szíveskedjenek. — Visszahelyezés. Weisz Iguácz vármegyei árvaszéki igtatót a vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya hivatalvesztésre Ítélte, azért, mert magán felek által illetéktelenül megfizettette magát. Weisz Ignácz felebbezvén e határozat ellen a belügyminiszter hez, az a fegyelmi választmány határozatát feloldotta s Weisz Ignáczot 200 forint pénzbüntetésre Ítélte. A belügyminiszteri határozat megokolása szerint a legsúlyosabb büutetés alkalmazása ez esetbeu azért uem volt alkal utazható, mert Weisz — habár eljárása a legsúlyosabb beszámítás alá esik is — hasonló vétségért bünte'.ve nem volt. — Legelő dijak. Az 1891-ik évi városi költségvetés tárgyalása alkalmával a város képviseleti közgyűlése elhatározta, hogy a legelő földek jobb hasznosítása czéljából a tehén és sertés legelő dijak akként emeltessenek föl, hogy mindeu hold földre legalább 6 frt tiszta tékossága képezik jellemvouá-át Mosonyi W. .,A csalogány panasza" czimü hatásos zenedarab bemutatásának, melynek hatását csak fokozta a kisasszony bátor fellépése. A műsor harmadik pontját Porubszky Pál főgimnáziumi tanár ur szavalata tölté be, ki a nála ismeretes tökélylyel előadott Kiss József ..Messiás" czimü költeméuyéuek egy részletével bilincselte le a hallgató közönség figyelmét. Igen kedves jelenség volt Jósa Mártha k. a. is, az ő kellemes üdeségü és végtelen kedves csengésű hang jávai, a mely bár nem uagy terjedelmű, de kifejezésteljes és tömör, ugy hogy a közönség egyhangú Ítéletét tolmácsoljuk akkor, midőn ama meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a Bölcső-dal" és „Tavaszdal". valamiut a sürü taps folytán elénekelt magyar darabokkal való fellépése az estély egyik fénypontja volt. Zongorán Milcecz De$sö ur kísérte kitüaően. Friedmann József úr szerepléséről nagyon sokat lehetne irni. Többször volt már alkalmunk az ő hegedűje művészi játékában gyönyörködni, s minél többször hallgatjuk őt, annál inkább megérlelődik bennünk az a meggyőződés, hogy a budapesti zeneiskola uem hiába adta ki részére a „művészi oklevelet". Friedmann umak különben a hangverseny rendezésébeu is vannak uagy érdemei, amennyiben ügy a műkedvelő zenekar, valamint a quar tet társaság is neki köszönik létrehozásukat. Az elfogulatlan közönség ítélete a „Reverie" és „Tündértánee" előadását művészi színvonalon állónak tudja, különb kísérőt pedig, mint a milyen Paczka Margit k. a. volt, netn is kívánhat magának. Nagy hatást és pedig megérdemelt hatást ért el Haas Jenni k. a. is. Heller „Salt.arelló"-jának ügyes interpíaetálása a legkövetelőbb műigényt is kielégité, minek legfőbb bizonyítéka az volt, hogy a hallgató közönség sűrű tapssal jutalmazta a nyújtott élvezetet. Hasonló elismerés hangján kell szólauuuk dr. Horváth József úr czimbalom játékáról is. A czimbalom ez idő szerint még uem részesül abbau a figyelemben, hogy úgy maga a hangszer, mint általában játszása ki lenne teljesen fejlesztve, daczára annak, hogy már most is N Y f R V I D É K"jövedelem essék. Tekintettel tehát erre, a városi tanács egy tehén után 8 frt 2S kr, egy darab sertés után pedig 95 kr legelő dij szedését határozta el. — Az e hó 4-dikén, a főgimnáziumi tanárok nyugdíj alapja javára rendezett hangverseny, úgy erkölcsi, miut anyagi tekintetben fényesen sikerült. Részletes tudósítást az estélyről tárcza rovatunkban találnak olvasóink. — Érdekes régészeti lelet. Apagy község határában a Zoltán Ilona erdojebeu egy upagyi ember fagyökér és dücskő ásás közben egy nagy tölgyfának dücskője alatt Sahmon király idejéből származó ezüst pén/. leletre bukkaut. A pénz egy literes n gyságu vastag erős falu s a régiségtől egészen megfeketedett, meg-zenesedett cserép edénybe volt rejtve. A közönséges favágó emberek nem ismervén s uem tudván az ily régi leleteknek becsét és értekét, sőt egyhamar a megszenesedett cserép edényt fel sem ismervén: azt irtó kapákkal s fejszékkel szét törték. Csak ekkor vették észre, hogy a széttört cserép darabok közzül kis apró ezüst pénzek hullanak ki. Az edeuyfalához közel eső pénzek teljesen elavultak s az idő vas foga által megemésztetve felismerhetlenekké váltak. Csak az edény közepe táján maradt meg mintegy 80 db ezüst pénz egész ép állapotban. A pénz nagysága olyan, mint a mai '/a kr, csakhogy felényi vékonyságú Egyik oldalán világosait olvasható: „Salamon rex" „Hungaria.', a másik oldalán egy emberi alak vehető ki feltartott karokkal, egyik kezében egy keresztet tartva. A 80 db ép ezüst péuz az edeuy Cserepeivel együtt a község házához vitetett, s e lelet az elöljáróság által az illetékes hatóságnál bejelentetett. — A helybeli dalárda mai — 12 diki — hangversenyére még egyszer fölhívjuk a közönség figyelmét és érdeklődését. E derék testület, küzdve sok közöny nyel bár, városunk társadalmi életének egyik jelentős tényezőjévé lett s mai dalestélyén egy szervezetében megizmosodott és kifejlett dalkar erejéhez mért programmal lép a közönség elé. Ez a programm mSga már a sikert jelenti s tanúsítja a lelkesedést a dalárda tagjaiban és vezetőjében a nemes ügy iránt. Ugyancsak rászolgált ez a testület arra, hogy közönségünk érdeklődjék iránta s támogassa szép czéljainak elérésében. — A Szent-György napi költözködés elhalasztása. A tanács, tekintettel az izraelita húsvéti ünnepekre, az április 24 iki szokásos költözködést április 27 ikére halasztotta el, előbb tehát, szigorú büntetés terhe alatt, tilos a költözködés. — A nyíregyházi iparos ifjak önképző-egyletének 1891. márczius 30-án tartott tánczestélyén a következő felülfizetések történtek: Dr. Ferlicska Kálmán 2 forint, Jóba Elek 2 frt, Márkus János 1 frt 50 kr., Jurás Lajos 1 frt, Pozsonyi György 60 kr., Pölcz Jakab 50 kr., Szuuyega Jánosné 40 kr., Gyuris M. 20 kr., Valeut Andrásné 20 kr., Barabás László, Preisz M., Sachs Jakab 10—10 krjával. Fogadják a nemes szívű felülfizetők ez uton is hálás köszönetünket. Pásztor Pál, rendező-bizottsági alelnök. — A község-jegyzői vizsga a vármegyeháza nagytermében május hó 24,- és 25 dik napján fog megtartatni. A kérvények május hó l-ig nyújtandók be az alispáui hivatalnál. — Nyíregyháza katonái. A fősorozás, mely f hó 9-, 10- és 11 -ik napján tartatot meg, következő eredményt tüntet fel: Ö.-szesen előállott az első korosztályból 227. Ebből be lett sorozva 60, 129 visszahelyeztetett, felülvizsgálatra utasíttatott 7. Fegyverképtelennek és törlendőnek találtatott 8. Engedélylyel és engedély nélkül távol volt 22 ember s végül 1 a honvédség kötelékébe jutott. A II ik korosztályból 199 előállott közül 13 alkalmasnak, 150 visszahelyezeudőuek és 8 fegyverkép telennek találtatott, 22 hadköteles távol volt s egy a honvédség póttartalékába osztatott. A III ik korosztály 142 hadköteleséből 29 a közös hadseregbe, 31 pedig a honvédségbe vétetett, föl, 63 végleg fölméutetett s 19 hadköteles nem jelent meg a sorozásra. Az összes bevettek száma tehát 133, mely eredmény kétségtelenül méltán foglalhat helyet a zongora mellett, különösen ha akként kezeltetik, miut Horváth úr által. Feszült várakozás előzte meg tehát a programm e részét, s hogy az teljes kielégítést nyert, mutatja, hogy megpítolni volt kóuytelen magyar dalait. A hangverseny méltatása nem volna azonban teljes és igazságos, ha dr. Ferlicska Kálmánné úrnő föllépéséhez uem tennők le a hódolat és a leguagyobb elismerés virágait. Művészi erő megérdemelt jutalma e/. Ha színésznő, kinek tehát pályája az, adja elő Szécliy Ferencz „A bál után" czimü csinos monológját akként, ainiut azt dr. Ferlicska Kálmánné úrnőtől hallottuk, nem fogunk késni neve után a „művésznő" jelzőt tenni; dr. Ferlicska Kálmánné úrnőnél azt annál is inkább kétszeres okunk van megtenni, mert önművelés és a házi gondok által megnehezített tanulmány eredménye az a rendkívüli ügyesség, melylyel „A bál utáu" előadásában tűnt ki. Nagyon őszinték voltak a közönség „éljenei". A zene értő közönségnek ez estélyen dus aratása volt; szebbnél szebb zongora játék, jelesebbnél jelesebb zene követte egymást, hogy meggyőződtessen mindenkit arról, hogy mennyi kiváló zongora játszóuk és hegedüsüuk van, kiknek nyilváuos szereplése valósággal az élvezni tudó hallgatók bámulatára méltó. Hayáu vonós négyesét jobb értelmezéssel, szebb előadással, mint ahogy azt Friedmann József, dr. Hoffmann Emil, dr. Hoffmann Mór és Friedmann Samu urakból alakult quartett adta elő, képzelui is alig lehet. Mindeu egyes része a tökély és szépség jellegét viselte magán, teljesen érvényre juttatva a uagy zeneköltő miudeu intentióját. A jeles quartett fellépése uagy értékkel bir Méltó befejezése volt az április 4 diki hangversenynek a Bencs Mariska, Jósa Vilma, Martinyi Margit és Szeszich Emma kisasszonvok által két zongorán előadott „Rákóczy induló" Liszt Fereneztöl. Az összjáték teljes, s általában kifogástalan volt az egész előadás és amennyi ben szokatlan jelenség, egyszersmind élénk érdeklődés felköllését idézte elő. A hangversenyt az Európa szállóban társas összejövetel és később táuczmulatság követte, mely késő éjjeli órákig tartott. Gyula. teljesen kielégítő. Ismeretlen hadköteles az I ső korosztalyban 14, a II-ikban 21 és a III-ikban pedig 22 volt. — Büntetés elöl a halálba. Ifj. G. Fekete Mihály ibrányi lakos házánál e hó 4-dikén házmotozást tartott a községi elöljáróság. Sok lopott holmi került elő a motozás alkalmával, melyek a Teller Benedek tulajdonaiul ismertettek föl, s előkerült egy kulcs is, amelylvel a Teller tengeri kassát ki lehetett nyitni Ebből a kasból nem regibeu ki is lopták a i - F e . 'Mh.iy b. i> vallotta, hogy o volt a tet.es. A házkutatás u.au mé« Ugyan az nap. ifj. u F ke'e M hály, a büntetéstől való telelem miatt f-lakasztotta magát. — Gyilkosság. Vencsellőről értesitik lapunkat hogy ott e tio 5 diken éjjel,, a korcsma előtt idáig még' ismeretlen tettes Ehrlich Miklóst agyonütötte, egv Szabó Mihály nevü embert pedig életveszélyesen megsebesített. A csendőrség keresi a tettest. — Öngyilkosság. Id. Tót Ferenczné, szül. Sum Magdolna rakamazi asszony, ismeretlen ok miatt felakasztotta magát. — Donnerstag Rlkárd hordható galváno villanydelejes, kefével összekötött dörzsölő (frottirozó) készülékének prospektusát uiai számunkban mellékeljük, melyet t. olvasóink figyelmébe különösen ajánluuk. — Kalmár Péter udvari fényképész Budapestről, itt már megnyitott műtermébeu e hó 12- és 13 dikán személyesen eszközöl felvételeket. Távozása után a 10 év óta rála alkalmazott Nagy M. fiatal művész fogja helyettesíteni. A közönség koréból.*) E^j kis szappan a mosakodóknak. A sajátságos „egyéni felfogás" s a különös „önálló eljárás" érvényesithetéséuek viszketegével ismét vendégszerepelni válalkozott a „Nyírvidék" 14 ik számának „közönség köréből" czim alatt egy triász, mely abbau látszik kedvét találni, hogy értelmi és erkölcsi „Hankenbewenguug"-okkal lepje meg a publieumot, mik tulajdonkép elfoglalt álláspoutjukra nézve consternálják az embert. Nein volt tehát elég a „helyreigazítással' vallott kudarcz s ime most megiut „replicával" próbálnak szerencsét, mely azonban — legalább eugein — csak arról győz meg, miszerint illetők nem tudják mit cselekesznek! Avagy nem előzékeny kiinéletességet, figyelmet, jóakaratot tauusitottam-e irányukban, mikor a „több tekintetbon íurios" „Nyilatkozat"-uk szószerinti reproducálásától tartózkod tam, nehogy kedvezőtlen birálgatásokuak tegyem ki őket? És vájjon hibáztatható vagyok-e, hogy ez elöltök „mellőzésnek" tünt föl, mi indignatiójukat fölkölté? hogy félreértve, félremagyarázva közlemenyemet, a sorok közt képzelt titkos czélzatok ötletéből, rectificatiót irni határoztak ? hogy geniális remekléssel eszelték ki s fogalmazták meg „a nem szájízem szerinti" „czikornyáktól ment" protestatiójukat ? szóval, hogy nekem kísérelvén meg vermet ásni, magok estek be'e? Éu mindezekről nem tehetek. Ámde akkor aztáu ne haragudjanak, hogy éu birka türelemmel bámulva és épülve (?!) patent bölcsességükön, „zsebre nem vágtam" emléksoraikat, hauem jogommal élve „nagyképüsködéseiiitől* telhetőleg, megmondtam és megmondom a magamét azoknak, kik ápril első napján szabadalmazott tréfául az „arczátlanság masquejában" törekszenek ininél ijesztőbb, félelmesebb „torzalakokká" válni! „Comedy of Errors" hétköznapi kiadásábau, emlékeztető Schiller szavaira: „der schrecklichs e der Schreckeu ist der Meusch in seinem Wahu!" Külő iben köztudomásu téuyek ellenébeu a szók csürésévelcsavarásával bizonyítani a nálokuál gyakorlottabb juris ták és criminalistáknak sem sikerül, legkevésbé pedig akkor, midőn a „Bodóné mást beszél, mikor a bor árát kérik" módjára való pliilippicájokbau igazságot az arrogantia, érveket az impertiuentia műkifejezéseivel kénytelenek pótolni. Nekem velők szemben szomorú elégtételül szolgál, hogy miudiukább kényelme leu, feszelgő helyzetbe juttaták őket az „egyéni felfogás" s „öuálló eljárás' extravagantiái, amennyiben a „helyreigazítás"uak gondolt fölszólalásbau öuuiagukat czáfo ták meg nemcsak, hanem ugyanazzal a cousequenti ival van megh izud tolva a ,dementalás"-ra vouatkozó jelentós, mely több más az „Ébredjünk" ben közzétett valótlanságokkal egyenértékű állítás, a mit megvetéssel ignorálni legmegfelelőbb méltatás. Mindazonáltal vissza kell utasítanom a jellemző minősítési elméletüket, melyhez a „puskaport* az „ismeretek tárából, szerzik; miért is nincs mit csodálkozni a fölött, hogy a „füst" elsötétíti a chlumi köd fedte látlcörüket. Hasonlóan visszautasítom ama vádló föltevést, mintha én netalán indisretiot követtem volna el. miután az ellenfélt sértő coinmeutárral hívtam ki, mire megbízatásom nem vala! Ez paradoxon, ami arra hagy következtetni, hogy illetők e tekintetben is összetévesztik, összezavarják a dolgot. Mert hisz' egészen más, ha a nyilatkozókra és egészen más, ha a nyilatkozatokra hivatkozással történik a megjegyzés. Előbbi esetbeu megengedem, de utóbbiban tagadom a megbízásnak akár szükségességét, akár irány- s mérvadó voltát. Az én értesülésemhez, tudósításomhoz és igy reflexiómhoz nyilatkozóknak semmi közük; és bár ezt el kell ismerniök, ennek daczára „megbízást' emlegetni annyival is inkább következetlenség, mert éppen a megbízás mellett lenne inputálható aláíróknak a felelősség, amit inputálni hármójukon kivül senkinek sem jutott eszébe. A megjegyzést éu saját szakálamra koczkáztattam s tehettem a nélkül, hogy injuriát, okoztam s föllépésöket provocáltam volna. Ezzel részemről készséggel vetek véget a polémiának, mivel teljességgel nem is érdemes a szót szapo ritaui oly „Rechthabereiból" vitatkozókkal, kik rögeszmékhez ragaszkodva s Kuuieradschaftból képesek valakire fogni, miként jogosult védekezésével az lett az indokolatlanul támadó fél s e fictio alapján ürügyölteu reája hárítani erőlködnének az odiumot elkövetett „baklövésükért", melynél fogva egész mellékes kérdéske miatt, magokkal együtt comprouiittálták az elvet, érdeket, ügyet, melyeknek társadalmi ac'ioval eszközleudő megóvása — és semmi más egyébb, — volt a czél, a feladat. Az irodalmi hajsza „veszett ebes pec^érei", iniut Csernátouyi mondotta egykor, kapvakaptak ez incidensen s káröröm*) E rovat alatt felszólalásokat díjtalanul közlünk, a felelősség azonbau a beküldőt illeti.