Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

N Y í R.V I D É Ji"nans nemzeti közérzésben a magyar társadalom egyesüljön Reményi Ede is megöregedve jön újra hozzánk! Mióta távol volt a hazától, három világrész hallotta s magasztalja muzsikáját. S mindenütt, mint hires magyar művészt Onm pelték. Ahová nem juthatott el a magyar szelíd, Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában: ő ott is magyar művész volt! Igazi, hamisítatlan szellemét a magyar uemzeti zene múzsájának vitte magával Ilóditott vele s most ide hozza vissza közénk. A 60 éves Reményi ennek a szellemnek birtokában jön közzéuk Politikai átalakulásunknak, — a különböző felfogások szerint jónak vagy rosznak, üdvösnek vagy karhozatosnak hirdetett átváltozásunknak befolyása nem érintette őt. Ö a régi magyar zeiét, úgy a hogy az a megtagadott idők vérkeringése szerint alkotta melódiáit, ezt az éd s muzsikát — sírásra, vigadásra egyszerre fakasztót — fogja produkálni előttünk! Váljon megérti e a hatvanas évek nemzeti hegedűsét a mai nemzedék!? A letűnt idak fátyolán keresztül egy-egy bú< vagy lelkesítő emlék mégis átszűrődik talán! Ki igy talán nem csak a művészt fogja hallani, aki a modern hegedü-kezelés technikájának mindenféle mesterfogásaival bámulatot kelt — a közönség, hanem meg fogjuk érteni annak az elszunynyadt, de soha ki nem h iló nemzeti érzéseknek a hangjait is, amelyek, mikor megrezdülnek a Ií -ményi Ede hegedűjén 'k húrjain, visszaidézik a multat, hogy bevilágítsanak a jövendőbe! A magy..r nemzeti zeue művésze kedves vendege városunknak! Feltámadás után. . . . A „Nylrvidék folyó évi -1 ik számábau (háromszög) megirt a a dadai felső szolgabírói járás felekezet uélküli népnevei sí egyesület* euek nekro'ogját. Eszembe jut egy komikus eset. Egy előkelő folyóirat 18bO évi !t-ik számábau, Sz ntkutj, Károly, nagyon szellemes nekrolog író „Jeltelen sírok* ezim alatt, Gáboijáui S/eutmiklósy Sámuel életrajzát közölte S ime! . . . inlra II ik számbau, „Viszhang a jeltelen -I okból" cziiu alatt, maga az eltemetett Szeutiniklósy Sámuel vál.i-zol, még p-dig földi fülekuek uem valami kellemes h ngou. Képzelem a Szentkuty uagy megrökönyödését. . . . így járt az a (háromszög) is a fenti nekrológgal. Nem hiába, hogy (háromszög), de oly szögletes modorban tartotta büou/.tatój U, hogy i tetszhalott azounal alpra ugrott s életjelt adott magáról. A ,Nili vidék" folyó évi 6 ik számában inegj'deut ujralélekzés után e folyó hó Í J én ö-szegyult a népueve'ési egylet választmánya, hogy egvetleu kiiüzött tárgyát: az 1 isoo évi számadások felülvizsgálását letárgyalja. Legelőször is emlékezzünk meg plr szóval a gyűlés lefolyásáról. A gyű'ésre uuinc-ak a választmány, hauem minden tag meg lett hiva. A járás 14 községéből megjelent: Itikainazról senki, rimái ról senki, Szabolcsról senki, Keuézlóről senki, Visról senki, Puszabról senki, Ibrár.yból senki, Nagyfaluból senki, Z ilkodról senki, Gáváról 2 lelkész, tanító, j»gvzó és Pethő Antal birtokos, Bilsáról jegyző ós ev ref lelkész, Veucsellőről r. kath. lelkész, elnök és jegyző, H rezeiről r. kath. lelkész, ev. ref. lelkész, ev. ref. két tauitó és L'x kereskedő, Bujról ev. ref lelkész. Tehát a 14 község közül: 5 községből: 15 tag. A megjelentek száma, az érdeklődés mértét inu'atja. E'nök a gyű

;ést megnyitó beszédében bejelenté lemondását, nagymérvű elfoglaltatását hozván fel okul. A gyűlés, mert a tárgysorozatba nem volt felvéve, a lemondást nem vette tudomásul, s felkérte elnökö , hogy egy uj közgyű'ést hivjon össze, alkalmas időben, mely gyűlésnek leszen feladata az elnöki állás felől intézkedni. Ezután a számadások ejtettek m. g, midőn kitü it, ho

ry a különben is kevés tagsági dijjakból kin

f lévő tetemes hátrány uem enged semmiféle segélyezést. A gyűlés felhívja a szolgabírói hivatalt, hogy polg. utou vétesse be a hátrányokat — az alapszabály értelmiben — s szolgáltassa be a pénztárba Ezu'án Tóth Gyula vcncsellói jegyző inditváuyára, Audó Sünnel egyleti jegyzőnek kö-zönet szavaztatott, a miért az egyletet a „Nylrvidék* 4-ik számábau megjeleut támadás (?) ellenében, megvédelmezte. Majd Szikszay András berezeli s. lelkész, mint a tiszamenti dalárda fáradhatlan vezetője, ajánlotta, hogv emiitett dalárda, a tavaszon, az egylet javára, egy táuczinulatsággal összekötött hangversenyt szándékozik ' # I rendezni, ha. a yjülés elfogadja s támogatását megígéri. Ezeu ajáulat előre is köszöuettel fogadtatott s a jelenlevő tagok, erkölcsi és anyagi támogatásukat megigéiték. Istennek legyen hála hogy feltámadt az egylet! bár érverése, mint reudeseu szokott történni a tetszhalál után, még nagyon bágyadt, sziuteleu, téveteg. De nem lehetetlen, hogy uj életet kezd, szebbet, eredményesebbet, mozgalmasabbat, mint eddigi teugélete volt. Van-e V lehet e ehez reméuy? S ha van: uiüy a'apon ? S ha nincs: mi okou ? Nézzük . . . lássuk! Mi a czél? A szegény gyermekek segélyezése, emberi művelődésük elóbbvitele, tisztán emberi alapon Akik már megkóstolták az általános emberi műve lődés áldását, azokban nemcsak emberi méltóságuk, önbec-érzetök tudata támad fe', hauem azon erős akarat is, hogy azou embertár-aikmik is segítsenek felemelkedni, kik szegénységük nyomott helyzetében, az igavouó barommal egy sziuvonalou mar adu ak, nemcsak, hauem a vadállatoknál ártalmasab -akká, veszélyesebbekké válnak, tudatlanságok és erkö'cstele.iségök következtében. Az igazi művelt ember, emberi nemes érzésből egyfelől, saját bizton ága okáért másfelől, miudig arra törekszik és fog törekedni, hogy a vele együtt élő embereket, szegény, tudatlan embereket, az állatból emberekké segítse. Ha nem ez a műveltség s a műveltség követelménye . . . hát éu uem tudom, hogy mi lehet! Tehát a dadai felső járás, a légig izabb, leguemesebb embtri kötelesség teljesítését tűzte maga elé A czél, csupáu helyes eszközükkel érhető el. Legelső, legfőbb, sót egyedüli hatékony eszkőz: a művelt szív és lélekből származó buzgóság. Az a kérdés: ran-e ilyen minálunk?'. Folytutáfiii <i nielléulcteu. # | Reményi Ede, ^ * Harmincz esztendeje már, hogy R-ményi Ede itt járt nálunk! A hatvanas évek elején volt ez! Nagy nemzeti gyász fátyolán keresztül derengett akkor egy kis hajnali fény felettünk. Sötét, felhők közül kibukkant, nieg-ineg eltűnt mögöttük csillagunk. R»ményi akkor a nemzet hegedűse volt! Az ötveues évek vérszagtól nehéz gyásza s pirkadó hajnala egy szebb jövő derengésének, — a magyar népdalok bús melódiája, a hogy az ő hegedűje húrjaiból kiáradt: nemzeti gyászunk s föltámadó reményeink zenéje volt. Azok a dalok s a hangok hegedűje húrján a levert, legjobbjai vérébe fu"asztott nemzet gvászá ban születtek. Mindenki értette akkor, amit Reményi Ede hegedült! Megmondani, ami fáj, nem volt szabid, de azért mégis közös v >lt ez a fájdalom. A nemzeti gyász és egy egész nemzet reménységének akkor egy oltára volt! Hangtalan sóhajokkal volt tele a levegő s vénje, ifja, férfija, asszonya ennek a földnek érezte és megértette,- hogy mit susog a szellő, néma, hangtalan fájdalmak e h>rdozóji. A pacsirta akkor a jobb jövő, a földerülő szabadság hymnusát énekelte. S mi megértettük akkor, amit a pacsirta énekelt. Policzáj, zsandár nem tudott olyan nagyra nőni, hogy stemplivel, czenzurával és börtönnel meg rendszabályozza, meghamisítsa és elfogja a szellőt s elhallgattassa a pacsirtát. És bizony nem fértek hozzá e hatalmasságok a Reményi hegedűjéhez sem. Pedig ez a hegedű az elnyomatás embereinek egyik veszedelmes ellensége volt. Más világ volt akkor s ennek a más világnak a szelleme sírt és ujjongott azoknak a magyar daloknak hallattára, melyek fölhangzottak a Remhiyi vonója alatt Reményi akkor is, mint most beutazta az országot s hegedült. Milyeu különbség e rövid liarmit.cz esztendő alatt! Akkor, ami magyar volt, mind nemzeti kincsesé o'.vadt össze abban az olvasztó kemec.éb.!n, amit akkor újy hívtak, hogy nemzeti közérzés; mait' ményi, e régi szellem egyik élejztgetője es ébreatartója, egy szétszaggatott, vallás és születés szerint elkülönzött osztályokból álló társadalmat talál itt Magyarországom A mindennapi élet megnehezített gondjai fog lalják el a sziveket és elméket s politikai életünk is, a maga jellegzetes sajátosságaival kizárja annak a lehetőségét, hogy egy akár édes, akár tájó domiA „NYlRVIDÉK TÁRCZÁJA.

t

t ldjrll. Ebredui kezd a hajnal Pirú ó rózsa-ajkkal ; Csendül a kis harang Bekére fent s alant. Felszáll a kis madárka, Fakadva hó imára, — N'hiny anyóka meg Templom fele siet. Fejét nagy gond feszitvén, P.il ur beméne szintén, Hová uagy ünnepen Se menne szívesen. S egyszerr térdrehu'l, a Kövekre ráborulva, S zokog keservesen : »Egy kis borocíkat , Én édes istenem !« . . . Macsolai Barna. A sociiilismusról. Dr. 8zlUgyi Albert nagykállói föreáliskolai tanár felolvasási a kereskedő ifjak 14-diki estélyén. A socialismusról manapság szólni, midőn a harcz a socialisták és elleneik küzt még nincsen eldűntve, koczkáztatott dolog, annál is inkább, mert a küzdők a küzdelem alatt az eszmék fogalmait rendesen megzavarjak és felforgatják. Mi, kik ezeu harezok köz pette élünk, gyakran nagyon hauiis fogalmakat nyerünk, nemcsak azon" tárgy tulajdonképeni lényegéről, mely yel itt ma foglalkozunk, hanem gyakran más, elvont természetű tárgyakról is, akár mily körbe is tartozzanak. — A fogalmakkal és eszmékkel ugy vagyunk, mint az uj mintákkal; újdonatúj veMUek, útra kelnek a világba. Ha már azután egv kis ideig sok kézben megfordultak, elkopnak és sima felületükön" alig olvasható a pénznem és veretéséuek kelte. Épen ugy vagyunk az eszmékkel is, melyek az emberiség fejlődése történetében nagy szerepet játszanak. A kortársak gyakran nem is tudják, mily nehéz, fáradságos, sokszor vértengereken keresztül gázló ut vezet a koreszmék szülőhelyéhez, mily hosszadalmas processui, inig az eszme a kor férfiaiuak csata jeligéjévé válik, melynek hangoztatása mellett küzdenek, harczoluak, győzuek avagy megbuknak. A keresztény legendák egyike elmondja, miképen nehezedett a kis Jézuskának a súlya, midőn a pogány, óriási termetű s erejű Gristoforűs a folyóu átvitte az Üdvözítőt. A kis gyermek lenyomta az óriást a viz alá, s megkeresztelte a későbbi Szent Kristófot. T. hallgatóim! Ezen naiv legendának komoly s mély jelentőségű értelme van; a kereszténység eszméje Kristoforus idejében pólyás gyermek létére győzütt az óriásilag elterjedt pogányságon. Tárgyunkhoz alkalmazva, minden koreszme, hivatva győzni, uralkodni s megbukni, kezdetben azaz születésekor pólyás gyermek, mely folyton nő, s meghódítja a világot DJ az olyan eszme, minél inkább tért és érvéuyt hódit magának a kortársaknál, annál is inkább megváltozik eredeti lényegeben. Hiszen tudjuk, hogy alig akad két ember, ki ugyan oly módon gondolkodik s itél ugyanegy tárgyról, hát még egy elvont fogalomról, mely mint koreszme foglalkoztatja az elméket. Ilyen koreszme, ilyen absztrakt, elvont fogalom a socialismus is. Mi tehát a socialismu V E kérdésre alig felelne csak két ember is egyformán. Egyik társadalmi bajnak tekinti, betegségnek, melyet jelenlegi művelődési viszonyaink fejlesztettek, mások ismét, a társadalmi rend fenyegető bomlását s igy az emberiség visszaesését látják benne. Másrészt pedig össze-vissza zavarják a socialismust a kommunizmus és nihilizmussal és egyiket a másik kisebb uagyobbmérvü árnyalatának tekintik. I^y tehát nem lesz háládatlan dolog a socialismu-nak természetét közelebbről megvizsgálni és annak foga'mát helyes világításba helyezni. A socialismus ép oly régi, mint |naga a társadalom és a/okuak, kik azt c-ak mostani, hatalmasan kif-jlett művelődési viszonyaink kinövésének tekintik, nincs igazuk. Ha visszapillantunk a történelembe, ott fogjuk észlelni, hogy a socialismu- mindig letezett és bizonyos kürülmények küz

f ugyanazon alakkal ós lénjeggel birt. mint jelenleg. Azou pillanatban, inidóu az ember mint egyén a társadalomba lépett, hogy a létért való küzdelmet a természeti jogok korlátain belül szelídebb alakbin vivja ki, azon pillanatban tetetett le a socialismus alapköve is. A társadalom, mely a birtokot szentesitette, a gyorsan fejlődő művelődés áldásai fejében a socialismust nyerte, mely a társadalomtól ép oly kevéssé választható el, mint az árnyék a világosságtól. Mi tehát e szerint a socialismus? Mindeu, a társadalomban élő ember törekvése oda irányul, hogy boldog legyeu, azaz hogy első sorban az élet élvezeteit biztosító eszközökből a lehető legnagyobb mennyiséget szerezhesse meg magának. Mivel pedig e törekvés az emberek leg nagyobb részénél egyaránt megvan, világos, hogy a birtok utáni eme küzdelemben igen soknak vissza kellett maradnia, inig mások igen messzire jutottak. A birtok ama tengely, inHy körül forog nemcsak az egyenek, hanem az egesz emberi társad doni élete is. Az egész világtörténelem valameiiuyi hőseivel és királyaival, háborúival és hódításaival ez irányban mozog a világ e tengelye, a birtok körül. Mivel pedig miudig többen voltak a birtoktalauok, mint a birtokosok, az előbbiek miudig fenyegető veszélyt képeztek a társadalomban annak feuuállására nézve, mihelyt a vagyontalanok életfeltételei felette nehezekké kezdtek válni A socialismus már a nép k legrégibb korában uagy szerepet játszik, és külüufele eszküzükkel iparkodtak bölcs törvényhozók auuak elejét venni. Kü'üuösen egy körülmény az, az ó és középkorban, mely a socialismusnak egy külünüs oldalát képezi és ez a rabszolgaság, melyről Aristoteles azt állítja, hogy az az emberi természetben találja alapját és igy szükséges. Az ókori államok egymás iránti ellenséges viszouya, mely semminemű, a mi fogalmainknak megfelelő nemzetközi jogot nem tűrt, megengedte a rabszolgaságot uep zokasnak „vae vidis'-fele népjogn ik tekinteni Ha meggondoljuk, hogy a munka