Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-01 / 5. szám

„IS Y í It V I ü É 11". — Pályázat a polgárosított magyar határőrvidék tanulmányi a'lupjából rendszeresített ösztöndijállomások közül az 1890/91. tauév kezdetétől betöltendő hat 120 frtos állomás polgári földmives, középipar, iparművészeti ós középkereskedelmi iskolai tanulók részére. Ezen ösztöndijakra első sorban a polgárosított magyar határ őrvidék kötelékébe tartozott szegény sorsú szülők gyermekei, másod sorban pedig azon szegénysorsu tanulók tarthatnak igényt,kik a polgárosított magyar határőrvidéki községek valamelyikének illetőségehez tartoznak, az említett tanintézetek valamelyikének tanulói s ott jeles, vagy legalább jó előmenetelt, éi jó erkölcsi magaviseletet tanúsítanak. Az ezen ösztöndíjakat elnyerni óhajtók, kötelesek a vallás és közokt. in. kir. miniszterhez cziiu zendő kérvényüket felszerelni a lefolyt tauévben nyert iskolai bizonyítványuyal, továbbá szegénységüket s azon körülményt tanúsító' hatósági bizonyitváuynyal, mely szerint szüleik, a polgárosított magyar határőrvidék kötelékébe tartoztak, vagy tényleg ott községi illetőséggel bírnak. A kérvéuyek legkésőbb 1891. évi február 10 ig azon tanintézet hatóságáuál nyújtandók be, melynél a folyamodók tanulmányaikat folytatják. — A íiyireuyházl takarékpénztár-egyesület folyó évi február hó 15-én délelőtt 10 órakoi', saját helyiségében tartja meg évi rendes közgyűlését, a következő tárgysorozattal: 1. Igazgatósági jelentés az 1890 iki üzletévről. 2. Az 1890 évi mérleg előterjesztése, annak megállapítása s kapcsolatosan a felügyelő-bizottság jelentésének felolvasása. 3. A tiszta jövedelem fölötti intézkedés. 4. Vezérigazgatónak, két igazgatósági tagnak és egy igazgatósági póttagnak választása. 5. A felügyelőbizottságba egy rendes és egv p ittagnak választása. — Szabolcsi népdal csárdás czimeu megjelent lia logli Károly cziiubalmosuak általunk már jelzett zenemüve. A darabról már elmondtuk bírálatunkat s most csak ismételjük, hogy réges-régen nem jelent már meg a hangjegypiaczon olyan igazán talp alá való csárdás, miut ez, s a kik az idei bálokat látogatni fogják, lelkes tűzzel fogják megújrázni a kedves darabo', melyet lteuczy Gyula annál nagyobb ambícióval fog játszani, mert a jeles zenedarab az ő zenekaráuak tehetséges czimbalmosát vallja szerzőjének. A zenemű kiállítása pedig a kiadó Tarcsali Dezsőt dicséri, ki ízléssel és csínnal állíttatta elő a darabot. Ára SO kr. Melegen ajánljuk minden zenekedvelőnek. Csarnok. Modern felfedezések. — Ujabb felfedeiósek. — (Ajánlva a töbltk közt dr Koch és b.iru Kotgcbild urak becsei figyelmébe.) Amióta Koch ur felfedezte a tttdögüuiőkór bacillusát s közelebbről a güniőkór gyógyszerét a kociiiut, azóta valóságos bacillusos világot élünk. Mindenki a bacillusokról beszél s mindenhol baci Just látnak. Csakhamar a kochin megjelené-e után Sípulusz a .Budapesti Hírlapban" felfedezte beható vizsgálatok alapján az éhség bacillusát s ennek gyógyszeréül a turósgaluskát es töltött káposztát, — miut a melyekre a le-jobban reagál az éhség nyavalyája; — találmányával nem kisebb hatást keltve miut Koch a/, ó lirafájával. Erre már engem is elhagyott a türelem, a magas ambiczió kitölt belőlem. Éu maradnék hátra, éu ki a bakterologiát ugy kedvelem ? (auuál keveabbe a liakUnumot, legyen az jó vagy rossz indulat u.j Nem és ezerszer uem! Az irigység sárga ördöge benuein is feltalált ébredni s sárgára pirosította arczomat. Azonnal elhatároztam, hogy éu is fel fogok találni valami meglepőt, inelylyel bámulatra ragadjam a világot vagy ha ezt nem sikerül: akkor legalább községemet: Prücsökfalvát; és ha itt sein találok bámulatra ragadandó lényeket, hát akkor hogy elragadjam vele csak saját magamat. Ilin. Ezt kimondani könnyű volt, de hogyan kezdjem? hol kezdjem? Egy szóval sehogyse akart menüi a dolog. Végre is a baktériumok jöttek segítségemre. (Nagyon hiszem, hogy ezen mondásomat igy előre nem hiszik el a t. olvasók, mivel tudvalevő dolog, hogy a bacillusok velünk emberekkel hadi lábon állanak.) Előre is sejtem, hogy nagy dolgokról fogok beszélni, azért tehát a legnagyobb meghatottsággal mondom el mondani valómat. Mindenek előtt egy, a nagy világ előtt eddigelé ismeretlen féríiu nevének dicsőítésével hozom kapcsolatba világra szó ó téuyeinet, azon férfiúéval, ki is mint az ügyletek közvetítője s miut a köztisztaság őre működik becses személyem lakóhelye s lábtyulin körül. No ti híres bakteriologusok, ti úttörői a bakteriológiának : Kirchner Athauar, Leuweuhoek, Davaine, Pollender, Brauell, Pasteur, Koch, s!b. elbújhattok bátrau e dicső férflu mellett, ki is az éu alább megírt felfedező seimbeu szintén miut úttörő szerepelt vala, becses nevén megnevezve: Czulák Jancsi ö urasága. Vala pedig ez a nevezetes férfiú az én valóságos inasom. Jeles tulajdonairól beszélve állíthatom, hogy a lábábau ép annyi restség lakozott, miut a mennyi butaság a fejében. Ez a nagy tudomáuyu féríiu — ki az iskola mellett igen sokszor, de benne anuál kevesebbszer fordult meg egész tanulói élete alatt, mi '/a évre terjedt, — ez az érdemes ember volt az éu első assistensem bakteriologus koromban. Állott pedig az ő assisteusi működése annyiban hogy egyszer eszembe jutváu, hogy nekem is kellene máivalamit olvasgatnom a felfedezéshez, átküldém tehát Jancsi urat a szomszédfalusi doktorhoz, ki még kirurgus korában irt egy művet Baktérium ez alatt, de ez a jeles muuka miudezideig csak kéziratban hevert. Nohát azért küldtem Jancsit a doktorhoz,, hogy kérje el tőle a baktériumot. — Megértetted tehát, ho^y mit is fogsz magaddal hozni? tevéin próbára felfogó képességét. — Igenis kérem alássau — válaszolá Jaucsi szörnyű tudós kepét vágva — hát megtudom a Kuvasz Miskáról. Kuvasz Miska vala a falu érdemekben őszült baktere. Ugy egy órai idő múlva beállított hozzám a Jancsi — negyed magával: a falu bakterével, a vasúti bakterrel s a doktor ur dinnye földjének a nagyérdemű felügyelőjével. Hm. Mit csináljak éu e/.ekkel az* atyafi ikkal ? Az igaz, hogy szép spéciesek és valóságos „bakter"-ek, de mégsem baktériumok sem írásban, sem valóságban. Mondhatom, furcsa microcosmosok; a diuuyecsősz meg épen uiarcziális spóra. Ez a Jaucsi tisztára megbolondult; a baktériumok helyett előhozta a baktereket, gondoskodva, hogy egy is el ne maradjon, p^dig a jeles férfiakhoz semmi közöm soha. A dolog természete szerint tehát elküldém okét. Igen, ha mentek volna ám a gazemberek I de e helyett határozottan kijelentették, hogy egy tapodtat sem mennek, míg csak kárpótlást nem adok, mert az ö idejűk drága pénz. (Egész nap hevertek a jámborok, ez volt a napi fó teendőjük. Nem voltara képJS velük megértetni, hogy én nein számítottam ily rendkívüli szerencsére, ezen tisztelgő látogatásra s csak inasom ostobasága hozta elő őket. Mind hasztalan. Ki kellett őket elégítenem, hogy egy esetleges bakter — lázadásnak elejét vegyem. Tehát a zsebembe uyultam — pénz után! Történetesen Imett ti italemberi szokásként — mindenik zsebem üres talált lenni. — Az aprópénzem elfogyott, a nagy meg hiányzott; valahol a Rotbhildok zsebeiben rejtőzködik A tárczámban pedig hiába kerestem volna, mert lárczám sincs, de még lehet. (Félre ne tesseuek érteni, ez alatt nem miniszteri tárczát értek; ámbátor még ez is előbb lehet, mint tömött pénzes tárczám, ugy hiszem.) Tyűh, atyámfiai — mondáin meglepetve s sajuálkozva — a zsebeimbe bele estik a bacillusok s kipusztítottak onnan mindent! Nőmelyikb-o hatalmas karernák voltak, másokban már az egész zsebanyag is hiányzott.) A lázadók még komolyabbakká lettek ezen lesújtó szavakra; sőt még magam is gondolkozóba estem szavaim zord9ága felett. És ez lett megmentéin. Egyszerre csak egy uj eszme villaut meg agyamban. Meg vau, meg, a mit oly rég kere tem; semmire sem ügyelve íróasztalomhoz rohantam s teltem is gondolatokat a papírra, hogy miket, alább meglátjuk. A lázougó bakterikar pedig látva, hogy hasztalau vár, csöndes morgolódással távozott miudaiinyia— drága idejüket tovább tölteni csendes pipázgatasokkal — a lőczáu. Jancsinak az ágiúja óriási inertekben nőtt előttem. Örömömben majd összecsó ioltwn, igen, mert ö volt az az érdemes férfin, ki a bakterekel a biktérium helyett előhozta. Es mert elóhozt i őket, azok követelőztek Es mert követelőztek, nekem a zsebeimbe kellett uyului pénz után. És meri a /.-ebeimben pénzt uem találtam: ebből kifolyólag uagyazerü fe.fedezésekre jutottam. Ugy tűnt fel előttem e pillanatban a Jancsi, mint egy Kirehuer Athan tz vagy L.-uwouhvek, kik a bacillu*ok felfedezésébeu az úttörők voltak. így aztán már könuyű volt tovább haladni. Ezek az előzni 'uyek miud szükségesek voltak a további dolgaimhoz, a fundauviitumot képezték ezek. Meujttuk tehát tovább. Éu miudeu okozatnak az okai szoktam kutatni, ez a foutos eletolr ven Tel most is. Ergo az éhség bacillusát könuyű volt felfedezni, mert azt a/, éhség okozta (.'); de már most micsoda bacillus oko/.ta migát az éhséget V H:n. Erre kell szót találni! Lássuk csak. Mi okozza az éhséget? Az, hogy niucs eledel. Miért nincs eledel? Mert nincs pénz. (Itt a bökkenő!) Es miért nincs péuz? Mert elköltöMűk. Miért költöttük el? Mert rauszály volt. Ebből levonható a következtetés Miért üres a zseb? Mert nincs p ;nz benne. (Nb. én itt zsebbe való dolognak csak a pénzt tekiutem.) Hasonló következtetés áll a pénzes táskára, még akkor is, hl uíncs. Mi okozza már most a zseb es tárcza ürességét? (Nem a miniszteri tárcza ürességét, haueii a pinzestárczáét, iiivel a miniszteré noui </.okott üres lenui, arra akad einbar.) Felelet: a zseb és tárcza ürességét okozzák: a csizma, sonka, nadrág, zsebóra, felsőruha, kaiip, kefe, pecsenye, bor, szivar, szilvórium, ser, kártya stb. Ha vászoucseleil is vau a háznál, akkor még: a turnűr, szokuya, kürtös-kalap, púder, bécsírongy s meg a nagy Jehova tudja mik. Mik okozzák a fürdő pusztulását? Bacillusok. Az előbb elsorolt s a stb.-ben kifejezett el uem sorolt tárgyak is kipusztítják a pénzt zsebeinkből s tárcsáinkból, azért ezek is baktériumok, t. i. a csizma, sonka, nadrág, tournür, kalap stb. Ezen behozó bizonyítás alapján meggyőződhetnek t. olvasóim arról, hogy az üres zsebek r.s tárezák bacillttsádt felfedeztem. Noile nézzük tovább. Mik okozzák a zsebek ós tárczák sorvadását? F. A házisuszter, szabó, boltos, korcsmáros, diratkereskedő stb. Ezen mindannyi paraziták tehát a zseb és tárczavószbeu. És ez a zseb és tárczivósz retteueteseu pusztít, (le sehol sem kiméi oly mértékben, mint a diumistáknál (uapdij: 30—50 krj.) a tanítók s papok egyrésziuél (a plébánosokat kivéve) a tvf. kiplánokníl (évi fizetés 5') erős foriu',) a díjtalan jogg/alioi'uok jelölteim ! t a eabíságos díjtalan pénzügyi s j >j;gy ikoruoknál. Ezekiul is a baj kétféle, u. tn. jó és rosz indulatú. Jóindulatú a káplánoknál s a gyakornokoknál.' Indokaim: a káplán oknak idővel jut paróchia, a dij'alan gyakornok jelöltből valóságos dij'alan gyakornok, majd pedig díjazott lesz; azután meg alj:g>ző, biró stb. igy felfile, ahoz képjst, hogy aminő mértékben aditmk az mjehziók nekiek onnan felülről. Nem igy vau azoubui a roszindulatu zsebbetegekuél. Néz/.ük csak egy kolozsiuegyei ref. papot (évi ti/.etés 101 frt 9 kr. Máshol is van ilyen, szolgáljon ez vigasztalásul) vagy egy szegény gör. kth. papit. Ezek menthetetlenek, nincs ki segítsen rajtuk. A gazdagabbak, hol tárcza és zsebvész niucs, nem igyekeznek őket gyógyítani, másuuuau pedig honnan remélhetnének gyógyulást? Vagy vegyünk egy erdélyrószi tanítót (évi fizetés: kerekszám 25 frt. Lásd Bartha M. adatait az idei kultusz-budget tárgyalásánál.) No itt még nagyobb a baj. Tudtam, hogy illető hatósága nem segít rajta, (felekezeti tanítóról van szó,) felmentem tehát a kultusz miniszterhez a szükséges injekeziók érdekében, mivel a zseb és tárcza anyag a tanítóknál már vógpusztulásban van s idővel még az sein lenue — ha a viszouyok változnak — hogy pénzét hova rejtse. Oda fent pedig megbotránkoztak a kérésemen azt moudták: kell a kaszárnyákra, csődörökre s a külföldi énekesekre s más ilyesmikre. A szegény államnak most is 100 ezer forintot kellett egy csődörért kiadni. No meg, nem is szükséges, hogy a körnép olyan okos legyen, mert akkor mi leszünk — uem okosok. Miért nem született baukáruak, akkor nem szeuvedne egy is zseb és tárczavészben. No lásd édes népoktatóm, ezekért kell neked zseb és tárczavószbeu tovább szenvedni, mígesak a romboló vész munkáját nálatok bí uem fejezi: addig elégedjetek meg azokkal a babérlevelekkel, miket számotokra neui az özpecsenyéhez, hanem hivatástok inagasztosságához szeretnek adogatni a nagy férfiak, de emellett meg engedik azt, hogy éhen halhassatok ! A diuruisták érdekében már szólani se merészeltem, mart ezért már a Lajos hajdú letorkolt volna, nemhogy az irodafőnök, vagy a miniszter. Hidd szenvedjenek szegények, „ilyen inártyroknak is kell születni manapság." Miud ezekkel szemben megvizsgáltam egy kisbéiest I (bocsánat a drasztikus hasonlatért!) s uram fia! semmi bajban, som zseb, sem tárczarészbeu nem szenvedett. Mikor ennek okát kérdeztem, igy felelt: — Azért kérem szívesen, inert én nem vesztegettem a jó időt a betűvel, még irui se tudok s mégis több bérem van, miut iikigyelmeéknek: a papnak, meg a tanítónak! No biz ezért kár is 12—IC évig tanulni! Szót sem követel, hogy teljesen vérmenteseknek a lí itschild családot, Hirschet, M ickayt s más, hozzájuk kisebb uagyobb inertékben hasonló kollegáik zsebeit s tárczáit találtam. Harmadnap telt uiár le, amidőn ezen fényes eredméuyü vizsgálódásaim befejezőm s már kifogytam a tárgyból. Ezúttal nzouban veszett szerencséin volt: birteleu kopogás az ajtón s két fiatal daudy lépett be szobámba, arczu (ou a legédesdebb mosolylyal, milyeu csak lehet e kerek világou. — Ha lehetue szereucsénk becses részvételét megnyernünk — mondák s egy fehér lapot nyomtak kacsócskái mba. Veszedelmes húrokat pengettek a fiuk, de nem báutain, mert mindjárt átláttam, lngy ezekben is bacillus pusztít, még pedig rájok nézve jóiudulatu És csakugyau ugy volt, a/, a fehérlap uem volt egyéb, miut meghivó a prürsökfalvi ifjúság jótékonyczilu bá!jlra, melyet az elaggott és munkaképtelen bábák segély és uyugdijegylete javára rendeztek. Föltevésem igazolva lett, az ifjakbau a bdlbacilltisok tanyáztak s erről eu ki is adtam uekiek a visumrepertumot egy darab k-k közösügyes papír személyében. Hjah, a j'iífkouyczelt ' Í<I ' ."'liii kell, hadd pusziuljiuak ki a fiatalokból a báthicillusok mielőbb. 1><j most már ciakugyan nincs több tárgy s be is akartam fejezui f.dfed v.éseimet, amidőn csak egy parányi illatos levélkét kapok, melyben az isteni Ilona nagysára hivott meg estélyukre. Befejezetleu kellett hagynom a munkát, a mit nem is báutam ineg. Az estély uagyon jól folyt le s a tudományra nézve hasznosan, mert ekkor eu is tettem ujabb felfedezéseket. Felfedeztem ugyanis a/, augyali kis láuyoknál a tánez '<«- iUusiU, mely inár jó rég honol az emberekbau, de c-ekélysé;emuek jutott a felfedezés dicsősége. Ez a bacillus a tánc/, iránti vágyban nyilvánul s rosz visszahatással csak a jieirezselycm árulókra vau. Külöubeu ártalmatlan, de lehet ártalmas is. Például Mulató Pista azt panaszlá, ho^y ő miut heves táuczos ismerte meg szintén heves tánczosuő-feleségét. Azóta átkozza a táuczot a jámbor. A bálh.icillusoknak most vau a saisonj i, ugyszintéu a táucíbacillusoknak is nagy mértékben. Sőr ezekkel együtt a „< *izma < s topánka-talp Imi//tusoknak" is (uj felfedezés!) melyek miud zseb és tárcza-bacillusokká váluak a papáknál. Ép'in a ,,lepkék gyomor-liánt almait" tanulmáuyozám, itt is bacillusokat sejtve, ainidöu veszem a hírt, hogy Koch a porosz kormánytól millió egyinárka jutalmat s dus évi gázsit kap Erre elhatároztam, hogy sztrájkolok; félbe hagytam a munkát. Éu bizony ingyen uem dolgozom. Addig uem is teszek több felfedezést, mig csak nekem is nem akad patrouusom. Mindezáltal közlöm az injekeziókat: 1-ör a zseb és tárczarészbenn szenvedőkuél: pénz befecskendezéseket kell tenni s pedig minél többször s minél nagyobb adagokban. Hasonlóan kell tenni a 2. bálliiii illusokban szenvedőkkel, csakhogy ez káruukra történik, ha jót akarunk velük tenni. 3. A tiínezbacillusokban szenvedőkre legjobb a minél többszöri tánczolás. Épen az ellenkező áll a 4. csizma és topánka-tatp baedlusokra nézve. Koch assisteusei is gazdag jutalmakat kaptak, én is kitűntetem Jancsit egy marék szivarvéggel s egy picÁilával. Mivel pedig nekem niucs porosz kormányom, se más, aki honoráljon, azért a „IlaugosTülök* cz. helyi lapbau a következő hirdetést tettein közé: Fontos! Nem szédelgés nagybácsikkal, melyek mint gazdagok ajánltatnak, holott szegények; hanem valódi amerikai nagybácsik kerestetnek. (Lehetuek hazabeliek is; az amerikai jjlzi csak igy értendő: gazdag) egy fontos eállalat erilek,-ben (ez pedig abban áll, hogv a zseb bacillusokat miként tudnám magamtól elűzni.) Én m m ígérek, de nem is adok .'>00 aranyat annak, ki ilyenhez j*ttat. Épen azért önzetlen s nem amnym ajánlatok a kiadóhivatalba kéretnek Mist mIr pihiuik a uigy muiki után s várom a hirdetés erediuőiyót. Julr>,