Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-19 / 29. szám
XII. évfolyam. 29. szám. Nyíregyháza, 1891. julius 19. r JSÍYÍRYIDEK. f VEGYES. TABTALMÜ HETI LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCSVÁRMEGYEKfölgsai JEGYZŐK EGYLETENEK KOZLÖNYF. jVIeg.jelenik lietenliint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész érre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzele, megrendelések s a A J al> "ellemi részét képező küldemények, / -J7 -7J- i • -7 7 7 - i-i • a szerkesztő czime alatt keretnek beküldetni. , r. , lap szétküldésé targyaban leendő felszo- RÍP m. n t„n P n • , . , Minden negyszer hasábozott petit sor eqy»í»r lamlásolc Jóba Elek kiadó-tulajdonos f o "dKk el meft keZek t°' *8zlése 5 kr.; Wörl közié, estben 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám a. kéziratok csak vi.ágos kívánatra s az det^^MeST mÍnd< m "" ( JánÓSz ky ház) intézendok. | illető költségére küldetnek vissza. A „ yil t. téri közlemányet dija 90r0aldat 30 k r Hirdetések elfogadtatnak iapuuk részére a kiadó-hivatalbau (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Yotjler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint, Németország és Sveiez fővárosaiban is Bora & Cornp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények, 7289. K. „ , —^gr-j .Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak s a községek elöljáróinak. A folyó hó 5-ik napján Nyíregyháza város és határában dühöngött jégvihar, a hivatalosan összeállított adatok tanúsága szerint 1 1220 catastrális hold területen semmisítette teljesen meg a még lábon álló összes terményeket és 32 úgynevezett bokor-tanyán lakó és csekély vagyonnal bíró földmives népnek kezéből lett ez által pillanat alatt kivéve egész évi kenyere; nem maradván nekiek egész évi fáradságuk gyümölcséből annyi sem, a mennyi jövő évi megélhetésüknek alapját képezhetné. Ugyanazért felhívom a községek elöljáróit, hogy Nyíregyháza város jégvihar által sújtott lakosai felsegélésére a gyűjtést azonnal, s a legnagyobb igyekezettel tegyék folyamatba, s a gyűjtött összegeket a gyüjtő-ívek kapcsán illetékes járási főszolgabíróikhoz, a főszolgabirák pedig hozzám 30 nap alatt okvetlenül terjesszék be. Nyíregyháza, 1891. julius 17. Miklós László, alispán. Ad.6793.K. „ , , . .. „ —Szabolcsvarmegye alispánjától. A községek elöljáróinak. Tudomásomra esett, hogy az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről alkotott 1891. évi XIII. t. cz. s az ennek folytán a „Nyírvidék" julius 12-iki számában közölt 37,892/1891. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet egyes elöljárók részéről ugy magyaráztatik, mintha az a gazdasági munkára is vonatkoznék. Miután ezen feltevést ugy a törvény czime. mint annak 7-ik §-a, mely kimondja, hogy az 1868. éviLIlI. t.cz. 19. §-ának második bekezdése továbbra is érvényben marad, tehát a mezei munka vasárnapi szünetelésére nézve az eddigi törvényes állapot fenntartatik, határozottan megczáfolja: ennélfogva utasítom az elöljárókat, miszerint minden olyan intézkedést, melylyel az ipari munka szüneteléséről alkotott törvény rendelkezései a gazdasági munka r> A NYIR VIDÉK TÁRCZÁJA." Hazulról. (Rajzok a talyigás életből.) (Folyt, és vége.) Csakhamar akadt vállalkozó szellemű talyigás. aki is busás dijért (még akkor nem volt rendezve a fuvardíj, de jóravaló talyigás tudta azért, uieunyit lehet harácsolni egy éjszakai sietve utazón) jó ropogós bauknótákért vállalkozott a nagy útra, melyet „uagygyá" tett nem annyira messze,J illetve távoli volta, mint az a sok posvány és pocsolya, álló és nem álló viz, mi szétfolydogál még az utakon is keresztül. Ily körülmények közt ne csodálkozunk tehát azon a szigorúságon, a hogyan a testét, és lelkét féltő X. úr szóla érdemes fuvarosához, mindig vele levő puskáját felmutatva; — Hallod-e te, én megadom amit kérsz; de ha valami árokba vagy pocsolyába bele dütsz, azon módon agyon lőlek. A talyigást egy cseppet sem renditék meg eme erős és kemény szavak. (Valósziuüleg a busás fuvardíj kölcsönze neki nagy bátorságot és merészséget). — Ne féljeu tekiutetes uram, vittem én már nime tet is, mégsem dölt fel. Denique is elindultak. Aki még talyigáu nem ült, aunak még csak halvány fogalma sem lehet arról a kitűnő élvezetről, a minőt ez a modern kocsikázás, vagyis talyigáu való hintózás (ha már féderes talyigáról van szó) okoz az emberben, jó kövecses utou, avagy pedig olyan kátyúval telt hepehupás országúton, mint a melyen éji utasaink utazának. Még azou a lágy, puha homokon is eszébe juttatja a talyiga az ember tiának azt, hogy evett az napon, hát még a földgömb felületét miniatűr képben ábrázoló hajdaui jó szabolcsi utaiuk, az ő halmocskáikkal, dombocskáikkal, völgyecskéikkel hogyne hoznák moz gásba az emberi test legkisebb porczikáját is, különösen jó esős|idök idején. korlátozása tekintetében alkalmaztattak volna: azonnal szüntessenek be. Nyíregyháza, 1891. julius 18. Alispán helyett: Mikecz János, főjegyző. 7129. K o , , • Szabolcsvarmegye ahspanjatol. lo91. A főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Hugyaj községben egy db ló takonykór miatt kiirtatott. . . Nyíregyházán, 1891. julius 14-én. Miklós László, alispán. 1145/1891. Pályázati hirdetmény. Alulirt községi elöljáróság által Miháiydi községben lemondás folytán megüresedett körszülésznői állásra Miháiydi székhelylyel pályázat nyittatik. Ez állás a következő javadalmazással van egybekötve : Évi 60 frt fizetés Miháiydi és Gelse községek pénztárából évnegyedenként utólagos részletekben: minden szülési esetnél 1 frt 50 kr — első és ikerszülötteknél 2 frt s ezenkívül Gelse községtől — valamint Mihálydiban a távolabb eső tanyákról természetbeni fuvar, esetleg annak az elöljáróság által megszabott megváltási ára. Szegényeket dij nélkül tartozik ápolni. • Felhivatnak mindazok Keik ez állást elnyerni óhajtják, hogy szülésznői oklevelük, eddigi gyakorlatuk és erkölcsi életüket feltüntető okmányokkal ellátott pályázati kérvényeiket f. évi augusztus hó 15. napjáig alulirt elöljárósághoz annyival inkább benyújtsák, mivel a később beadott, vagy nem a fentirt módon szerelt kérvények a f. év augusztus hó 16-án délután 3 órakor Miháiydi községházánál megejtendő választásnál figyelembe vétetni nem fognak. Kelt Mihálydiban, 1891. julius 10. Nagy Mihály, körjegyző. Ujfalussy Ferencz, főbiró. A jégverés. A f. hó 5-iki katasztrófa hatása és eredményeivel csupáu most van módunkban oly mértékben foglalkozni, midőn már nagyságának és az általa okozott károk következményeinek perspectivái hig Ma már hagyjáu, mert a jó „Nyirvizgyüjtő" csatorna a régi utazások romauticizmusát lerombolta; azoknak a mocsaraknak, belvizeknek hirük, hamvuk siucs, melyeknek miatta hajdau az utazgatás Szabolcsországban életveszélyes dolog volt s mielőtt útra indult volna az ember, felette jól cselekedte, ha végrendeletét elkészítette, nehogy az örökösök összevesszeuek a birtokon ; és jól tette, ha végbucsut is vett övéitől, mert nem tudhatta, hol éri utói a „végzet" egy „végzetes" felborulás alakjában, a többek közt. Ebben a dicső korszakban vala az is, amidőn X. úr ama merész utazásra határozá el magát, ama sötét éjjelen. Utjok nem szabályos ákáczfasorok, kalászoktól rengő búzaföldek közt vezetett el, hanem szük ösvénye ken, pocsolyák közepette, melyek helyén ma már szép vetemények díszlenek. Meglehetős egyhaugu volt a kéjutazás. X. úr fenn últ a talyiga ülésén puskájára hajtva fejét, mit agyára állítva két keze közzé szorita talyigásunk terorizálására (legalább a talyigás erre magyarázta; mindegy de a puskát csak fogúi kellett, igy legalább hatással is volt). A talyiga hol jobbra, hol balra ingott s igy alvásról szó sem lehete, bár X. úr szeretett volna szunyókálni. Hogy pedig a talyigábau megmaradhata, csakis úgy történhete meg, hogy midőn jobbra dölt a talyiga, akkor X. úr balra düle; hirtelen pedig a bal kerék mélyede le, akkor X. úr ismét hirtelen jobbra vága. Igy megtarthatá súlypontját. Talyigásunk pedig lent ült a bakon, lábait az auyaföld kebelére bocsátva; csak korouként émelte fel, mikor észrevette, hogy vizbeti úszik a czizina. Szájában volt a kurtaszáru pipa s az éj néma csendjében csak „Tündér"-t biztató szózata hallattszék néha-néha. X. úr uem tartá feleslegesnek minden nagyobb döczczenésuél becses igéretét ismételni fiakerese előtt, mit az vagy hallgatással, vagy csendes dünnyő^éssel vett tudomásul. Minél belebb haladtak a pocsolyatengerbe s a szárazabb földet kezdték elhagyni: annál kritikusabbá vált Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva. gadtabb megvilágításban tűnnek elő és az első benyomás lesújtó érzetét a megszokás váltotta föl, a mennyire az gyakorlandó hatásai szempontjából igazibb bírálat alá jöhet. Városunk egész közgazdasága: tehát ipara és kereskedelme az aratás eredményén épül. Jobb aratás föllenditi. a rossz pedig; az amúgy is csak tengő kézmű ipart és a fejlődés első stádiumában levő kereskedelmet sujtólag éri. Es bármennyire óhajtandó volna, hogy ez ne igy legyen, az egyszer bizonyos, hogy ez idő szerint legalább az iparos és kereskedő osztály megélhetése és boldogulása a mezőgazdaság sikeres productiójával van elválaszthatlan kapcsolatban. Jó aratásra volt az idén kilátás, a termények ára a világ-piacz keresletének megfelelőleg magasan áll, a magkereskedelem tehát élénkséggel, jó eredménynyel kecsegtetett. A gazda a legjobbat remélte, ennélfogva az iparos és kereskedő is sokkal nagyobb hitet táplált a jövő iránt, mint a megelőző évek bármelyikében is. Egy negyed órai Isten csapása a mezőgazdaság jelentékeny részét tönkre tette, egy évi jövedelmétől fosztva meg birtokosait. A kettő közötti szerves kapcsolatnál fogva e csapás az ipart és kereskedelmet is ép ugy érte, mivel egy évig a jégverte földbirtokosokra produktiói, terményei elárusithatása tekintetében uem számithat. Kettős tehát a csapás. És ami még csak fokozza, azon körülmény, hogy az elvert földterület a kisbirtokosok bezében van, kiknek ipari és kereskedelmi czikkek iránti szükséglete aránylag sokkal nagyobb, mint a közép és nagybirtokok tulajdonosaié. Sőt amennyibeii a nemzetgazdaságtan megállapított érvényű szabályai által feltételezett helyes közgazdasági állapot tényezői nincsenek kellő viszonyban nálunk, tehát közgazdaságunk különben is beteg, az utazás. Az égen felhők úszkáltak s még azt a kis csillagfényt is eltakarták, mi világot vethetett volna a sötétben tévelygők utaira. Legalább a csillagok sütöttek volna (sic!) — ez volt a talyigás véleménye, — hogy a vizben csillogva, jelöllhették volna az utat, mert ahol fényes, ott egyenes; itten pedig a féuyeseu nem hajtott volna, hanem ott, ahol nem fényes. Itt már csak a „Tündér* értelme és okossága segíthetett, mely is sokszor bebizonyult, hogy a midőn uem tudott eligazodni a jámbor pára, legott megálla. Talyigásunk pedig az övig érő locs-pocsban leszálla s gyufát gyújtván s X. úr közbejöttével megállapítván az útirányt, úgy indulának tovább, bizva abban, hogy a talyigások védisteue: Merkúr velők lészen. Mentek, mendegéltek lassú utazással. A nádasokban a bölöubika, vadlúd és kacsa szólottak és szállongtak. Legalább egy kis változatosságot idéztek elő utasaink kedélyében, ba ugyau hatottak reájuk ezek a prózai dolgok. Egyszer csak ismét megállt s „Tú idér" s talyigásuuk világot gyújt. X. ur arcza derülteb lett s kiadá a parancsot : — Jobbra hajts fiam, fel a töltésre; azon inajd csak haza boldoguluuk már. A töltés már a „hazához" vezetett volna. De ezen töltés alatt nem valami kimagasló, széles, kövezett,, száraz utat tessenek ám képzelni, hauem valami földhányás félét, melynek előnye abban állt. hogy uem épen pocsolya volt, hauem öreg sár, mibe épen ugy lesülyedt a kerék és ló, mint a higsárban. csakhogy nehezebben mozdulhata s igy nagy óvatosan haladhata tovább. — Különben egy fél órai ut a töltésen felment 5 órai ut számba; itt be lesz bizonyítva: Va=5. — Még jó volt, ha ilyen volt az arány. — Vigyáz hé! — szólt X. ur a puskaagygyal hátba érintve az érdemes lóparancsnokot — fel ne dűljünk itt a kapaszkodónál, mert meghalsz . . •
