Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

.,r\ v í it* v i n É: k." A nagy laktanya építésének eredményei. A mult héten tartott képviseleti közgyűlés a nagy lovas-laktanya építésének ügyevei részletesen foglalkozván az által, hogy. az ezred parancsnokság kifejezett óhajára 12000 frt ára pótépitkezés fede­zését határozá el, időszerűnek tartjuk ennélfogva ezen actuális jelentőségű kérdéssel ez alkalommal annál is inkább foglalkozni, mivel viszonyainkra, különösen házbér állapotainkra már eddig is gya­korolt hatásának közvetlen szemlélői lehetünk. Lehetetlen elzárkóznunk annak kijelentése elől, hogy a városok számtalan előnyben részesülnek a tömeges katonai beszállások által, mert hiszen el­tekintve az anyagi haszontól, a consnmtio foko­zottabb mérvétől — mely leginkább termelő helye­ken bizonyitá be jó oldalait, egyszersmind társadalmi szempontból is felette kívánatos a mozgalmasabb életet kedvelő, tehát magával vonó katonaság el­helyezését. Kívánatos ez, ha valahol, Nyíregyházán két­szeresen. Mindennap hallunk panaszos hangokat tár­sadalmi életünk pangásáról, a rideg, elzárkózott kaszt felfogás félszegségeiről, mik zsibbadtá teszik s tehetetlenségre kárhoztatják a máskülönben inten­siv őserőt magában concentrált társadalmunkat Ez tényleg ugy van. S habár túlságos optimismus volna egy huszárezred tisztikarának bevonulásától hibákban bővelkedő helyzetünknek mintegy varázs­ütésre történendő lényeges javulását várni, minda­mellett is kétségtelen, hogy a társadalom ezen bizar alkatrészével gyarapodó erő üdítő hatást gyakoro­lanti tespedő közéletünkre. Már maga az a tény hogy az élvezet szerzés ezerféle nemeinek kihasználására mintegy ráutalt katonaság oly tényezők létrehozásának lesz köz­vetlen inditó oka. mik a jelen állapotokban egyál­talán nem bírják keletkezésük magvát; elég, hogy a 14-ik huszárezred városunkba bevonulásától haladást tegyünk függővé. Tagadhatatlanul ennek is lesznek rossz oldalai. A szokatlan újdonság ingere, mely eleinte kegyeu­czek gyanánt fogja tekinteni .1 katonaságot domi­náló szerep birtokába juttathatja azt, s ezzel ön­kéntelenül is érdekellentétbe hozhatja az öntudatra ébredt s irányadó hatalmát visszaszerezni óhajtó polgári elemet a vendéggel. Ismétlődvén ezzel hazánk többi katonai városaiban naponként szemlélhető áldástalan következményű feszült viszony a polgárok és katonaság között. Mindenesetre attól függ, lesz e társadalmunk­nak elég assimíláló ereje s képes lesz e felfogásá­nak, érzületének, czéljainak megnyerni azt. Köz­életünk határozottan lényeges tényezőjének fog e tekintetni a polgári osztály részéről, tehát bizto­sittatik-e ennek megfelelő szerepe, illetőleg más­részről nem él-e vissza adott jogával? Mert alig képzelhető nagyobb szerencsétlenség mintha a vármegye intelligens elemének a székváros iránt érzett idegenkedéséhez még egy harmadik tényezőnek esetleg mindkettő iránti idegenkedése járulna, részekre, tehát kűlön-külün tehetetlenségre kárhoztatott részekre bontván az együtt működni hivatott természetszerű egészet. Sokkal szánandóbb látváuyt nyújtana ez még a jelenlegi indokát miben sem találó félszeg állapotnál. Ismervén azonban városunk közönségének sym­pathikus előzékenységét a vármegye iutelligentiá­jának előítéletétől elütő esetleges balfelfogás a tiszti­karnál idők folytán lényegesen módosulhat, s e vázolt baj visszataszító ridegségében nem fog ura­lomra jutni soha. Sőt a lekötelezett, illetőleg érdekeinknek meg­nyert tisztikar nagyou könnyen eredményezheti a vármegyei művelt osztály közbevonását is, arai két­ségtelenül igen hálás feladat volna. Gyakran kis dolgok, jelentéktelen tényezők okai a nagy eredményeknek, tehát most, midőn ínég hónapok választanak el a tisztikar megismerésétől, egyáltalán csak sejthető közéletünkben bekövetke­zendő változás, de ennek iránya praecise még nem szabható ki. Nincs okunk a legjobbat nem hinni. Az eddig elmondottak mellett hasonló, sőt talán még nagyobb fontossággal bír, az elemezett kérdés gazdasági oldala. Ez ídőszerint ugyan legalább másfél esztendeig a cousumtio szempontjából a f. lió 5-ért városunk birtokos osztályát ért irtózatos csapás folytán beszélni időszerűtlen, mert hiszen az őszszel bevonulandó ezred anyagi szükséglete egy évig nem nyíregyházi termésből lesz fedezve, tehát közgazdaságunk 0 terén érdemleges javulás nem áll and be egyelőre, de van egy nem kevésbbé jelentékeny kérdés, melynek előnyős vagy hátrányos evolutiójahoz nagy közgazdasági érdekek fűződnek. Ez a polgárok városi ingatlanainak, a házak értékének s e mellett a házbérek emelkedése, szervi összefüggésben lévén ezzet a földbirtok értékválto­zása is! Kétségtelen tény gyanánt állítható, miszerint a katonaság bevonulásának hírére városunkban a házak értéke legalább 25% al emelkedett. Túlzás nélkül pár százezer forintra tehető ezen érték emel­kedés, mely minden ellenszolgáltatás nélkül — a kaszárnya építésére áldozott összeg ennek nem tekinthető, meghozván 6%-os kamatját — csupán a kedvező körülmények és tényezők összehatása, s a közgazdasági elvek logikai törvényszerűséggel meg­valósulásából származott, a melylyel tehát városunk házbirtokosai egyszerre, minden áldozat nélkül gaz­dagabbak lettek. Az a kérdés már most, egészséges alapon nyugszik e gyors és talán tulmagas értékemelkedés, meg fog-e felelni az adott viszonyoknak, továbbá nem túlbecsült vérmes remények fattyú hajtása-e, s végül a meglevő alap elegendő garantiát nyújt e niveaun való megmaradásához? A fokozott mérvben mutatkozó építési kedv, a bérbeadandó lakások nagy száma igazolni látsza­nak ezen aggályokat, s a 70-es évek elején tapasz­talt hasonló hirtelen emelkedésekre pár év múlva bekövetkezett rohamos hanyatlás esélyeivel fe­nyegetnek ugyan; azonban joggal adhatunk ama szilárd meggyőződésnek kifejezést, miszerint ez esetben attól nem tartható, mert a lefolyt év­tizedben tapasztalt beköltözés mérve, a lakosság jelentékeny szaporodása ez által a katonaság be­vonulásával még inkább emelkedni fog, s ha esetleg némi visszaesés állatid is be, az semmiesetre sem fog nagyobb rázkódtatással járni. Mert továbbá a katonaság által városunkban elköltendő néhány százezer forintnak megfelelő éléuk forgalom ismét a vagyonosodást s ebből kifolyólag e tekintetben nagyobb kényelem szeretet megenge­dését biztosítja. S habár különösen a házbérek emelkedését fel­csigázottnak is tartjuk, a hol tehát hanyatlásnak okvetlen be kell következnie, mindamellett is a katonaság idejövetelét követu előnyökkel szemben ez teljesen hittérbe szorul s attól társadalmi éle­tünk föllendülése közgazdasági viszonyaink kedvező változása joggal várható. —k —a. Tanügyi értesítés a nyíregyházi alsófoku keresk. iskoláról. A nyíregyházi alsófokü kereskedelmi iskola ez óvi működéséről — a tauűgy ezen iga iránt érdeklődő közön­ség iránti tiszteletből — a következőkben óhajtok rövi­den megeintekezui. A nyíregyházi Kereskedők Társulata, áldozatot uem kímélve, a város kereskedőinél alkalmazott tanulók kiké­peztetesére fenállitá az alsófokü kereskedelmi iskolát, mely az 1889. év deczember hó 5-éu működését meg is kezdé. Alig két ovi tapasztalat e téren még távolról sem jogosít fel bárkit is arra, hogy az intézmény felett számba­vehető bírálatot mondhasson; egyet azoubau már most is, — ez idő alatt szerzett tapasztalataimra támaszkodva — egész határozottsággal állíthatok, hogy azou tanulók, a kik megfelelő előképzettséggel léptek be. s az iskolát rendesen és pontosan látogatták, <ígész életökre kiható szép isme retek birtokába jutottak. II tgy csakis ezek és nem mind­nyájan, annak a fentebb említett körülmény; csekély előképzettség és rendetlén iskolalátogatás az oka Sok kereskedői tanuló a falusi vagy városi népiskola 4 osztá­lyának bevégzése után (ilyen az 18Ő9/ÜO. tanévben 50 között 28 volt) Kereskedelmi pályára lép. Ilyen ifjú a kereskede mi élethez megkiváutató képzettségnek, azisine­reteknek még kezdetével sem bir. Ilyeu uagyou is gyenge képzettségű tanuló mellett sok nehészséggel és akadály­lyal kell a főnöknek küzdeni. Az alsófoku kereskedelmi iskola a helyi kereskedők értlekét szolgálja közvetlenül, tehát, inidőu tanulóikat a kereskedelemhez szükséges szakismeretekre és általános miveltségükhöz megkiváu­tató dolgokra tanítja, Jól tudom éu azt, hogy nem csekely nehézséget okoz az üzletben a tanulónak habár csak 2—3 óráig tartó távolléte, de ezen, a t. főnökök azon gondolatban, hogy tanulóik ezeu rövid időt olyan mun­kában töltik el, melynek gyümölcseit végre is ők ara­taudják, megtalálják s mindig meg is fogják találui a megnyugvást. A tett áldozat, a kifejlett fáradalom ju­talma azon anyagi jutalmon kivül, hogy a tanulók szel­lemi és erkölcsi erejüket a tanulás folytán főnökeik javára jobban értékesíthetik — egy nemes érzés az utókor hálaérzete leend. Ezen rövid kitérés utáu áttérek már most a tantestület ez évi működésére. A helybeli Kereskedők Társulata által létesített és fentartott alsófoku kereskedelmi iskola az 1890/91. tanévvel fennállásának második évébe lépett, mely alka­lommal egyszersmind a II-ik osztály is megnyílt. Ez utóbbi osztály felállításával szükségessé vált egy hármadik tanerő alkalmazása, melyet a társulat választmánya Werner Gyula helybeli ág, ev tanítóban remélt feltalálni, midőn nevezettet 1890 szeptember 13 án tartott gyűlésében tanítóul megválasztotta. A három taggá növekedett tantestület a „Szervezet" 20. § áuak megfelelőleg első értekezletét szeptember 15-én tartotta meg, melyen az értekezieti jegyzőkönyvek fel­vételével :i/. ujjonuan megválasztott kartárs bízatott, meg; osztályfőnökükül megbízattak llibján Lajos a 11-ik és Werner Gyula az l-ső osztályban; meg&llapittatott a Rendtartás 18. §-a g) pontja értelmében az órarend, mely az igazgató választmány elé terjesztve, elfogadtatott, s módosulást csak junius elején szenvedett, araikor is | a városháznak szolgáló régi épület lebontatván a városi hatóság etiyes hivatalai az eddig használt tantermeket igénybe vették. Ezen áthelyezés következtében az eddig vasárnap tartott s most elesett e»y egy óra egyike vasár nap d. u. 3—4-ig, másik pénteken 4'/ a—5'/a osztatott be. Ugyanazon értekezleten állapíttattak meg egyszer s mindenkorra az időleges szünnapok tartalma is, nem­különben a hiányzó s okvetlenül szükséges tanszerek jegyzéke is, s örömmel jelezhetem, hogy az igazgató választmány nemes feladatának megfelelőleg, egyedülálló­ságából folyó szerény viszonyainak daczára, a tautestület kérését a legnagyobb készséggel teljesítette. Vett egy „A nyíregyházi alsófokü kereskedelmi iskola pecsétje" köriratu bélyegzőt, a földrészeket ábrázoló nagy fali tér­képet, az ái űisine tanításánál szemléltető auyagok befoga dására szolgáló diszes szekrényt, melyet egyes főnökük — eléggé nem méltányolható áldozatkészségével, melylyel a szükséges anyagokat ajándékozták — llibján Lajos kartárs berendezett. Az 1890. deczember 13 án tartott értekezleten mindenek előtt kíki az általa átvett tananyagról számolt be; tárgyaltattak egyes fegyelmi eljárásokat involváló esetek, mely alkalommal hosszabban megbeszéltetett, melyek lennének a legjobb eszközök az ifjúság erkölcsi viseletére hatni, s megnyugvással mondhatom, hogy daczára azou értelmileg és erkölcsileg egyik szélsőségtől a másikig menő keveréknek, melyet ezeu iskola tantroi ez idő szerint — elismerem a multak mulasztása folytán — alkotnak, a tanitváuyok erkölcsi magaviselete nem ad okot aggodalomra. Harmadik értekezletét a tantestület márczius 25-én tartotta meg, mely alkalommal az egyes szaktauitók a második harmadban tárgyalt tanauyagot mutatták be; ez alkalommal tétetett megbeszélés tárgyává vezető-taui­tóuak helyesléssel fogadott azon inditványa, mely szeriut a tanulók felszabadítása főnökeik által részben a rendes iskolalátogatás és tanulmányokban tett szorgalomtól té­tessék függővé, nemkülömben, hogy a szorgalom serken­tésül a jövőben minden tanuló — díjtalanul csupán a bélyeg s okmány kiállítási árát fedezve — bizonyít­váuyuyal látandó el. Az 1891. junius ti áu tartott értekezleten a f. évi vizsgák junius 28-ik napjának délelőtt 10 és délután 3 órájára állapíttattak meg s terjesztetett ez intézkedés jóváhagyás végett az illetékes felsőbb hatóság elé egyúttal megbízattak az egyes osztályfőnökök a névsor és statisz­tikai adatok kiállításával s az illető szaktauitók az elvég­zett egész évi tananyag kimutatásával. Ugyanazon érte­kezleten eszköztetett a már fentemiitett s időközileg beállott ideiglenes órafelosztás is. Az órákat igazolatlauul mulasztók névjegyzéke öt izben és pedig: november 3, deczember 1, január 21, márczius 7 és ápril 21-én lett a felsőbb hatósághoz meg­felelő intézkedés czéljából átadva. A zárvizsgán jó magaviseletükért s kitartó szorgal­mukért ösztöndíjban részesültek a következő tanulók: I. osztályban: borbély Uéla 3 frt, Hartmann Márton 3 frt, Grüu Bernát 2 frt, Holek Lajos 2 frt, Krohn Miklós 2 frt, Magyar Lajos 2 frt, Gyuresáuy Béla Csongor Béla levelező könyvét, Debreczeui Elemér Mayer Miksa „Jele­sek csarnokát* kapta. Il-ik osztálybau: Gavallér István 4 frt, Schvarz József 4 frt és egy diszkötésü könyvet, Beregi Albert 2 frt, Fried Sámuel 2 frt, Messiuger László 2 frt, Szabó Lajos 2 f: t és egy diszkötésü könyvet. Összesen kiosz­tatott 30 frt és 4 diszkötésü könjv, a mi, tekintve a tauu lók csekély számát, valóban szép összeg. A vizsgák befejeztével t. Fest László a Kereskedők Társulatának elnöke és t. Sexty Gyula városi tanügyi tanácsos az elért eredmény felett teljes megelégedésüket voltak szívesek kifejezni Ezután a vezető-tauitó az érdemsorozatot ol­vasta fel s ennek végeztével a következő rövid — de szívből jövő — beszédet intézett az elöljárósághoz; Tekintetes elöljáróság! Melyen tisztelt közönség! „Szokatlan ütőn szokatlan járni" ez volt ama nehéz probléma, a melyet ezeu kezdő iskolának ezeu téren szintéu kezdő tanítói kara az elmúlt tanévben igyekezett a lehetőségig inegoldaui Hogy ezeu törekvése mennyire sikerült, arról a mai napon megtartott vizsgák, ha uem is teljes, de mégis némi tájékozást nyújtanak. Igyekeze­tünk komoly, törekvésünk igaz volt, s ha az elérendő czélt csak meg is közelitettük, ügy munkánk nem hiába való volt, oktatásunk nem útfélre esett mag s az úttörő uehéz munka egy uagv része miuket illet meg. Nehéz munkánk leküzdesébeu, illetőleg tanítási akadályok el­hárításában tevékeuy részt vettek s ezért a tanítói kai­háláját méltán megérdemlik első sorban Fest László űr, a Kereskedők Társulatáuak elnöke, ki a tanítói kar kérel­mét késedelmezés nélkül teljesítette, az előadásokon többször részt vett s a tanulók magaviseletét mindenha élénk figyelemmel kisérte; t. Sexty Gyula városi tanügyi tanácsos űr, ki a rendes iskolalátogatást a lehetőségig előmozdította, tek. Beucs László polgármester űr, ki az iskolát, évközben is meglátogatta s a Il-ik osztály vizs­gáját mindvégig éber figyelemmel kísérte; Ilotfmanu Adolf úr, Velkey Pál kir. tanfelügyelő úr, kik tanítás közben történt becses látogatásaikkal az iskola iránt érzett érdeklődésüknek szép tauujelét adták. Azon hő óhajjal zárom be rövid soraimat, vajha ezeu szerény iskola is, helyi kereskedelmünk javát, s igy közvetve szeretett hazánk boldogulását is minél inkább mozdítaná elő.' Ezekben volt szerencsém a tautestület 1890/91. évben végzett munkájával beszámolmí. Meg lesz-e azzal a mandátumot osztó választmány elégedve, nem tudom, de remélem, mert ha a kezdet nehézségeivel küzdöttünk is, szándékunk igaz és komoly volt s igyekeztünk a ben­nünk vetett bizalomnak megfelelni. A uehéz munkát, melynek szülője: hogy az iskolában külöinböző korú, fel­fogású és foglalkozású tanulók között, a kívánt alappal bíró mellett a legcsekélyebb előismereted is nélkülöző tanuló van, hogy a heti 7 óra nagymérvű mulasztások következtében még csekélyebb számúra apadt; azon körül­mény, hogy a tanuló üzleti elfoglaltsága miatt otthon vajmi keveset tanulhat, az iskolába pedig fáradt testtel, ernyedt szellemmel jő, megkönnyíti az igazgató választ­mányba vetett bizalom, hogy nem fog megelégedni a kez­dettel, de az áldozatkészséghez, melylyel az iskolát életbe FolytatÓHii it iim'1 lói* I«t«ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom