Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-21 / 25. szám

„IN Y I R V I U É K." A tisztújítás. Igen fontos aktusra gyűlt össze f. hó 15 én a városi képviseleti közgyűlés. A városi tisztviselői kar hat esztendei mandátuma lejárván, az 1886. évi XXII t. cz. értelmében ujjonan volt az választandó Fontos mozzanat ez a város életében uem csupán azért, hogy a város autonomikus jogosítványainak egyik legszebbikét van hivatva gyakorolni a város közönségének nevében annak megbizotja, a képviseleti közgyűlés, de kétszeres fontosság tulajdonítandó a 15-én lefolyt tisztujitásiiak, mivel a kinevezési rendszert kővető irány naponkénti térhódítása csaknem bizonyossá teszi, hogy többé e jogosítványgyakorlására aligha kerül alkalma a képviselő testületnek. Igaz ugyan, már az előbb említett törvény sokban megfosztá a tisztújító közgyűlések szabadságát a hivatalok kikkel leendő betöltése tekintetében, mert a tapasztalat tanúsítása szerint az teljesen a kettős alapon nyugvó candidationalis bizottság tetszésétől van függővé teve, mig az erre tulajdon képen hivatott magasabb orgánum hatásköre csupán annyira terjed ki, a mennyire a kijelölő bizottság mindentől független jóakarata törzs organumáuak ezen jogosítvány gyakorlását fentartani akarja. Ehhez járul továbbá az ingatag értékű qualificationalis szempont, mely a pályázók kijelölésénél irányadóul tekintetik, de mely alkalmas arra, hogy a választás szabadságát a canditionalis bizottság kívánsága szeriut korlátozza. A községi törvény ezeu hátrányai azonban az oppurtunitási indokok figyelembe vételevei nemcsak egalizálódnak, de ha maganak a képviselőtestületnek mai szervezetebői igen könnyen eredhető eshetősé geket mérlegeljük, lehetetlen elzárkóznunk annak konstatálása elől, hogy a választás a szabadság vázolt megszorításaival az élet viszonyaiban gyökeredző ferde és éppen azért káros hatású tényezők ellensúlyozása végett van kigondolva es érvényre emelve. Indoka méltányolható tehát, bár végelemezésébeu ez sem zárja el útját annak, a mi miatt épen létrehozatott, csakhogy más oldalról, sőt ennek még ellenkezőleg túlságos szabadságot biztosit a dolgok menetére. Nem akar ez párhuzam lenni a f. h. 15-iki tisztújító közgyűlés eredményével, mert aki értekük szerint becsüli a körülményeket, s az ezekből szár mazó eredmények logikai levezetésére melléktekiutetek figyelmen kivül hagyásával kép^s: az a tisztújítás eredményevei meg lehet elégedve, s e helyről, csak annak adható kifejezés, hogy a tisztújító közgyűlés eredményes munkát végezett, a közügy nyert azzal, s a megválasztott tisztviselői kart joggal megajándékozhatja előlegeseu bizalmával a varos közönsége. Tetterős, munkabíró hivatalnokok állanak a város élén, ami annális könnyebben mondható, mivel az idők erről győződtették meg az elfogulatlan érdeklődőket. [És mert a főbb hivatali állások csaknem kivétel nélkül viszontlátják személyesitőjüket, a tisztújító közgyűlés méltányos, igazságos és hálás munkát végzett. Az ujjonan megválasztottakon áll tehát, hogy a közgyűlés e kitüntető bizalma meghozza gyümölcseit. Erélyes vezetés, komoly munkásság, a város érdekeinek szigorú szem előtt tartása a haladás zászlaja alatt minden bizonnyal megfogják azt hozni A tisztújító közgyűlésről külöubeu a következőkben adhatunk számot: Már reggel 8 órakor szokatlan élénk volt a vármegyeház környéke, mindenütt érdeklődés az emberek arczáu, s az összeverődött csoportok hangos discursusa a választás esélyeinek tárgyalását jelezte. A választandók komoly arcza nyugtalanságot jelzett, mig az egyedül pályázók a győzelem biztos reményében jókedvet, önbizalmat árultak el. A képviselet tagjai ünnepélyes komolysággal jöttek egyenként föl s majd csoportokat alkotva hangolták egymást az egyes kandi dáltak iránti magatartásra. Nyomtatott czédulákkal felfegyverkezett jóakarók ostroma a város atyák ellen, a kétséges állásokra pályázók kilátásait igyekeztek előmozdítani, majd a beborult láthatár egyező képe a bizonytalan esélyüek komolyságával a helyzetnek volt jellemző siguaturája. Pont 9 órakor foglalta el a szorougásig megtöltött vármegyeházi nagyteremben elnöki helyét a fekete disz magyarba öltözött Miidós László alispán. Körülte a választást irányító corifeusok gyülekeztek, mig a terem többi részét a képviseleti tagok és a választásra hanggal befolyást gyakorolni akarók sokasága töltötte be. Miklós László alispán a nagyszámmal megjelent képviseleti tagokat melegen üdvözölvén, a választást megoyitot.tuak nyilvánítja. Bencs László polgármester ezután lelépő tiszttársai nevében megtartotta rövid, de éléuk éljenzést keltett köszönő beszédét a képviseleti közgyü lés azon bizalmáért, melyet iránta és hivatalnok társai iránt eddig is tanúsított, s ezzel a hivatali jelvéuyeket és a város pecsétjét átuyujtá az elnöklő alispánnak. Alispán felhívására megválasztattak a választás tartamára bizalmi férfiakul közfelkiáltással Fekete István, Gredig Jeremiás, Orsovszky Gyula ós Lukács Ödön, ugyancsak közfelkiálltással a kijelölő bizottság tagjaiul Török Péter és Barzó János lettek megválaszlva, mig az alispáu a maga részéről Bodnár Istvánt és Somogyi Gyulát jelölte ki. Végül a szavazatszedő küldöttségbe Bartholomeide>z János elnöklete alatt Sütő József, Nóvák Gyula, Nádasi Lajos, Gredig Jeremiás, Jóua Mihály és Csengeri József kiküldetése után kezdetét vette a tulajdonképeni választás, mely tartott déli 12 óráig, mely időre az összes tiszti állások be lettek töltve. A kijelölő bizottság az alispán ur szobájába vouulva.a polgármesteri állásra egyedül líeucs Lászlót eddigi polgár mestert jelölte ki, mit is a képviselet egyhangú lelkesedéssel fogadott, Bencs László tehát megválasztott polgármes temek kijelentetett. Eközben az eluöklő alispán bejelenté a képviseletnek, hogy Kállay András fóispáu Nyíregyháza város főkapitányává Sztárek Ferenczet nevezte ki s egyúttal kihinleté, hogy az elsó tauácsosi állásra pilyázók közű I Kerekréthy Miklós ós Básthy Barna vaunak a bizottságáltal caudidálva. Hatalmas két jelölt, mindkettő arra termett, s erős párttal rendelkező. Tíz képviseleti tag Írásban benyújtott kérvényére titkos szavazás lett elren delve, mely mindkét részről éléuk érdeklődéssel kisértetett. Eleinte egy forma számban került ki a szavazó urnából a Kerehréthy és Básthy neve, a pártokban részint örömöt, részint pedig lehaugoltságot keltve, maajd néhány nyal Kerekréthy kerül előtérbe, s ettől fogva megtartja főlényét, míg a többsége egész 70-re emelkedik. 104 és 74 szavazat állott egymással szemben, minél fogva az első tanácsos Kerekréthy Miklós volt főkapitány lett. Ettől fogva unalmas egyformasággal folyt tovább a vá lasztás. Ellenfél nélkül, — sőt még ha volt is, a bizottság nem találta candidálhatónak — könnyű győzelmet szereztek, Sexty Gyula tanügyi tanácsossá, Szohor Pál adóügyi tanácsossá, Kovács Ferencz házi pénztárossá, Déry Károly „A NYIKVIDÉK TÁKCZÁJA." A pillangó. — Mese az életből. — Egyszerű kis történetet mondok el, melyet valahol régen olvastam. És ha csak álom is: nekem ugy látszik, hogy sok igazság van beune. Hallgassátok meg. * * + A felhők szétoszlottak s a forró nyári nap gyorsan kezdte kiszárítani a záporeső alkotta kis tavakat. Ezek egyikére szállt alá a szép hófehér pillangó, miután a galagonyabokorban, a hova az eső elől menekült, jól kipihente magát. Szárnyai szárazon maradtak. Szomjúság gyötörte őt s mohón ivott a kis tó vizéből, mialatt szár nyait meglibegtette a víz tükrén, de ugy, hofiy inkább csal; a vízből kisugárzó pára érintette gyöngéden a hófehér szárnyakat. Épen távozni készült már. mikor a bokor tövében megpillantotta a Szent-Jáuos-Bogarat. — Ni te kedves kis társam, — szólt hozzá nyájasan, — ugy-e te vagy a Szent-János-Bogár ? Ez pedig nagyon zavarba jött. Ily közelről soha sem látta még a pillangót. Általában sok roszat hdlott róla beszélni; de ő maga akarata ellenére is rokonszenvet érzett iránta és csodálat fogta el, ha látta a pillangót repülni. — Az vagyok, szép pillaugó. És nagyon örülök, hogy igy közelről láthatlak. Sokszor elnéztelek éu téged, mikor a magasban repültél s elgondolkoztam azon, hogy mi az, a mi téged oly könuyen a levegőbe visz ? — A szárnyam, — kaczagott a pillangó — Szeretnél talán velem egy sétát tenni? — Ah, mily örömest, ha tudnék én is repülui. — Nem tesz semmit, ha uem is tudsz . . . Csak ülj fel a vállamra. Igy ni! Nos, tartsd magadat erősen; indulunk! — Nem. nem, lásd én szédülök. Félek. . . Ah, mily csodálatos érzés! Mily szép innen minden . . . Ott lenn a földön nem is álmodtam erről, amit itt látok! A rózsa, a liliom, minden oly mélyen lenn van . . . Feljebb; repüljünk még feljebb! Mily szédítő, mily fenséges látvány ... Ez az igazi boldogság! Ne szálljunk még a földre. . . . Ue a pillangó már leült egy bokorra. Tudta, hogy társát az első repülés elszédítené, ha soká tartaua. Meg aztán ő maga is elfáradt. — Ah, lásd, hogy elfárasztottalak, — szólt a Szent-János-Bogár a pihegő pillangóhoz, — Neked csak fáradság volt, nekem élvezet és mégis mily örömmel vittél fel magaddal! Köszönöm, szép pillaugó! — Mert nekem a legnagyobb örömöm, ha másokat repülni taníthatok; ha közölhetem másokkal is azt a fenséges érzést, mely a magasban elfog. Di elismerést ezért nem várok s te se mondj nekem köszönetet! Éu gondtalanul repülök egyik helyről a másikra s nem igyekezem senkinek a jó véleményét megnyerni. — Mily jó vagy te! Pedig lásd, megvallom őszintén, általában uiucseuek is ám rólad a legjobb vélemónynyel! — Hogyan? — kérdé a pillaugó gondtalanul. — Lásd, azt beszélik, hogy semmit sem teszel ugy, amint itt a földön szokás. Mindenkinek a szemébe mondod az igazságot. Az ostobáknak, akik az okosat akarják játszani s tekintélyre akarnak szert tenni, szemükbe számvevővé, Krajnyák György adópéuztárossá, Soltész Gyula közgyámmá, Kacska László gyátni ellenőrré, Horváth Gyula mérnökké, Bencs Pál iktatóvá, Juhász Péter kiadóvá, Fedor Ágoston adópénztári ellenőrré, Kömives Karoly és Tomasovszky Lajos adótisztekké, Simon Viktor községi bíróvá töitéut egyhangú megválasztásukkal. Érdeket keltőbb volt a tisztiügyészi állás betöltése, a dr. Meskó László és Imre János közötti küzdelem folytán, eredménye azoubau az lett, hogy dr. Meskó László óriási többséggel maradt meg eddig is kitűnően viselt híva talában. Szavazásra került a dolog a házipénztári ellenőri állásnál is, hol Marsalkó Gusztáv és Oberlánder Károly állottak egymással szemben. A küzdelem Marsalkó Gusztáv javára dölt el, az utóbbi 17 szavazata ellenében. Az utibiztosi állás volt a legküzdelmesebb, 5 pályázó igyekezett egymást leszorítani a porondról, hanem utóvégre is Czapkay Géza régi utibiztos ellenébon mind a négy tökéletesen leverve érkezett be — valamire való helyet sem kapva — a czéllioz. Ügyes és kevésbbé ügyes viczczeknek volt kitéve a bába választás. Kazár Pálné és Kralovánszky Pálné voltak a jelöltek. Utóbbi egy szavazattal nyert. Általában a 15-iki választás a favoritek napja volt. Végül az Írnokokra került a sor. Megválasztattak: Szűcs Gyula, Velenczei László, Kovács Sándor, Fábry Béla, Sípos Lajos, Bodnár Ferencz, Susztek Pál és Juhász F. Lajos, mindannyi közfelkiáltással. Ezzel a tisztújító közgyűlés déli 12 órakor véget ért. Orvosi jelentés Nyíregyháza város közegészségügyi viszonyairól. Tekintetes tanács! A megyei közigazgatási tek. bizottság 570/80CL SZ. velem közölt határozatának azon kérdéseire, hogy városunkban az emberi egészségügy folytonos hanyatlásának, illetőleg a halálozás kedvezőtlen arányszámának melyek az okai, és mi módon lehetne azokat elhárítani? — a következőkben van szerencséra válaszomat hivatalos tisztelettel előterjeszteni. Meggyőződésein szeriut az okok kétreudbeliek: ál'aláuosak, melyek az országban sajuosan tapasztalt nagy halálozásnál fótenyezőkéut szerepeluek ós olyanok, melyek a helyi viszonyokból származnak. — Megjegyeztetvén, hogy valamint az egész országban, ugy Nyíregyházán is a népesedési mérleget a 7 éven alóli gyermekek tuluagy halálozása teszi kedvezótleuué. — Az általános okokhoz tartozik népűnk túlnyomó részénél uieggyökeredzett azon megfoghatatlan közömbösség, melylyel családja beteg tagjai, főleg gyermekei iránt viseltetik. A felnőttek megzavart egészségi viszonyaiuak helyreállításánál sem fejt ki valami buzgóságot, de az érzékhiáuy, melyet beteg gyermekei iránt tanusit, felülmúl miudeu képzelmet, auuytra terjed iudolentiája, miként a jobb anyagi viszonyoknak örvendő szülők sem hoznak oly áldozatot, a milyen várható volna. Még a jobbmódu osztálybelieket is uem az aggasztja, hogy miként lehetue életveszélyben levó gyermekeiket m gmeuteui, hanem mkább a temetési kétségek miatt aggódnak. A mostoha anyagi viszonyú családfő gyermekéuek halála esetén megköunyebülve érzi magát, mert osaládfeutartási gondjainak egy részétől megszabadulván, a létért való küzdelem kisebb sulylyal fog válaira uehezedui. Népünk alsó rétegeinek anyagi helyzete szintén oly tényezó. mely a hagyotuáuyos indolentia mellé okvetlenül sorozandó. Az á laláuos okok mérlegébe uem csekély sulylyal nehezedik lakosságuuk túlnyomó részének alacsony műveltségi színvonala. A mi a nagymérvű halálozásnak a helyi viszonyokon alapult okát illeti: közvetlen észlelet folytán azon szomorú tapasztalást szereztem, hogy városunkban a lakásviszonyok évről-évre hova'ovább rosszabuluak. Fulytiitúan u mellékleten. mondod bárgyuságaikat. És a múltkor, amiut hallottam, az Arany Légynek, — bár ez sokat tart arra, hogy őt szendének higyje a társaság, — uyiltan megmontad, hogy mit tartasz felőle ... És azt is mondják, hogy könnyelmű vagy; sokszor elhagyod a földet ós felrepülsz a magasba s ott szálsz ide-oda . . . Bizony az igazat megvallva, uem nagyou jó vélemény uralkodik felőled, A pillangó elgondolkozott; szép fehér szárnyán mintha pár pillanatig árny vouult volna végig. Nem az bántotta, hogy róla roszat beszélnek, hanem hogy oly rosz a világ: üldözi azt, aki nyíltan mer beszélui. A Szent-János-Bogár észrevette társa komolyságát— Ne hidd, — szólt hirtelen, — hogy mindenki igy goudolkozik rólad. Lásd én magam is mindig rokonszenveztem veled s most, hogy megismertelek, feltétlen hived vagyok. Most már egészen belátom — amit eddig csak sejtettem, — hogy a világ csak irigységből beszél ellened; bántja őket az a tudat, hogy ueked szárnyad vau s ők a köznapi talajon kénytelenek csüszni mászni. Ha te is leszálluál hozzájuk s köztük maradnál, bizonyára uem volnának ellenségeid; de a nagy tömeget mindig sérti az, ha valaki kiemelkedik a magasba. De vanuak azért jó barátaid is, akik köszöuettel veszik, hogy figyelmüket a magasba irányzód; megtanítod őket arra, hogy az égre nézzenek fel s ue mindig le a földre. . . . — Ah, — szólt a pillangó, — kedves kis társam, te túlságos jó vóleménynyel vagy irántam és tulszigoruau Ítéled meg a világot, mely talán mégsem oly rosz, miut aminőnek te látod. Vannak igazán roszakaratu ik is; de ezeket inkább csak sajnálnunk lehet. Csakhogy a világnak vau egy kisebb része, mely mitsem törődik azzal, ami ott lenn történik. És ez az ón világom. Jöjj velem, majd bemutatom ueked lakóit s meg fogod látni, hogy azok velem együtt nagyou keveset törődnek a földön csúszó