Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-07 / 23. szám

„IN Y í It V I U É H." Igy jött létre aztán, hogy az iskolában a tót nyelv mellett kellő helyet biztosítottak a magyarnak is. 1877-ik évben a városi iskolák már megszabadultak a tót nyelv tanításától, s csupín az ősi hagyományokhoz szívósabban ragaszkodó tanyákon lakó öreg emberek határozott kívánságára maradt m«g — szerény tért engedélyezve neki csupán — a tót tanítás a tanyai iskolákban. Az idő múlott, s az ősi hagyományokhoz való ragaszkodás is kezdett veszteni erejéből az uj áramlathoz való lassankénti megszokás által, s a 80 a» évek már a tanyai iskolák részére is meghozták a rég várt amnesztiát a tót nyelv tanításának kötelezettsége alól. Ugyanilyen a fokozatos fejlődés az istenitisztelet nyelvét illetőleg is. Mig a 80-as évek előtt csak nagyritkán lehetett hallani magyar istenitiszteletet, már 84-ben, a délelőtti rendesen kivül minden másodvasáruap délután az isteni tisztelet nyelve magyar lett. S habár az egyház egyes elfogult tulbuzgó tagjai részéről emelkedtek is föl hangok, melyek az ősi szokások integritását vitatták, az egyház nagyérdemii elöljárósága azonban nemes hévvel, lelkes buzgalommal következetesen igyekezett tovább vinni a már megkezdett nagy müvet. Es tényleg tapintatos eljárásának nagy része van az elért sikerben. Nagy előnye volt továbbá az ág. evaug. egyház magyarosodásának azon körülmény is, hogy elöljárói egyszersmind a város elöljárói is voltak, s ennek következtében ezen nagyfontosságú létkérdés megszűnt csupán az ág. evang egyház érdeke lenni, hanem akaratlanul is egyesittetett a város érdekeivel. Ez a kettőzött erő pedig hatványozott hatást volt képes előidézni. Ezek a mai állapot előzményei! Jelenleg pedig ott állunk, hogy ugy a városi, mint a tanyai iskolákban a tanítás kötelező nyelve kizárólag a magyar, s a tót nyelvnek egyetlen óra sincs adva. Egyáltalában mi sem emlékeztet többé arra, hogy Nyíregyháza iskoláiban valaha tót nyelvet tanítottak. Igaz ugyan, hogy még a legfiatalabb nemzedék is fog tudni tótul, mert hiszen a családok társalgási nyelve, különösen ott, ahol a régmúlt idők tiszteletre méltó ősz alakjai még élnek, legtöbbszőr tót, mindamellett is ezen generatiónál a tót nyelvnem fog többé anyanyelvnek tekintetni, nem annál is inkább, mivel a szülők gyermekeikkel való érintkezésükben csakuem kizárólag a magyar nyelvet használják. Egyébbiránt, hogy ez a valóságnak teljesen megfelel, azt a tanyai iskoláknak a héten lefolyt vizsgái minden kétséget kizárólag igazolják. Feleleteiken nem látszik meg többé, hogy a magyar csak elsajátított nyelv volna. Kiejtésük minden tájszólástól ment, s teljesen megfelel az irodalmi magyar nyelv követelményeinek. Az általános előhaladás kifogástalan, még az oly gyermekeknél is. kik ugylehet a magyar nyelvet csupán az iskolában sajátithaták el. Végeredményében azonban a hallgatóra azt a benyomást teszi, hogy a tanyai iskolák fejlesztői és tökéletesitői a magyar nyelvnek, egy már megadott alapon Különben természetes ezen fejlődes akkor, midőn a tanyai és városi tanítók legnagyobb része egy szót sem tud tótul. Tévednénk azonban, ha az ág. evang. egyház magyarosító munkáját teljesen befejezettnek tekintenők. A munka legnagyobb része teljesítve vau, betetőzése még várat magára. Bár örömmel constatálliató, hogy az egyház nagyérdemű elöljárósága feladatának tudatában már megalkotta magának a további haladás megkívánt eszközeit, csupán a legalkalmasabb idő bekövetkezése szükséges ahhoz, hogy végre is alkalmazásba vegye azokat. Fokozatos haladás iránti törekvése — minden esetleges reakczió kikerülése végett — indokolva van. Nagy lépést tett kitűzött czélja felé különösen a központi iskola építésének immár bevégzett kérdése által. Előre csak sejthető az a hatás, melyet a modern iskola berendezés minden kívánalmai szerint építendő pompás iskola fog gyakorolni. Annyi bizonyos, hogy önkéntelenül ható ereje jó szolgálatot teend a magyarosodás érdekének és arányban lesz a nagy áldozattal, melyet az ág evang. egyház újólag hozott a népnevelés ügyének. Nem magyar, szívben és lélekben, onnan sohasem fog kikerülni. Fontos végül az isteni tisztelet inegmagyaro sitása is. Értesülésünk szerint e tárgyban már a legközelebbi jövőben nevezetes újítás várható azáltal, hogy a tót isteni tiszteletek számának apasztásával, a magyar isteni tiszteletek száma fog szaporittatni. Az ág. evang. egyház tehát lelkiismeretesen megtette és megteszi kötelességét. Hosszas fáradó zásainak gyümölcseit élvezi ő maga, élvezi az egész város, mert néhány esztendő múlva Nyíregyháza minden izében magyar lesz es méltó központja e tekintetben is a legmagyarabb vármegyének. A néptauodat ügyelem és fegyelem.*) A tauodai fegyelem a gyermekekre tervszerűen iutézett hatás, mely által a képező tanításnak útjában álló akadályuk elhárittatvdD, a czélbi vett siker biztosíttatik. A tauodai fegyelemnek kettős hatása vau, u. m : a) A közös tauodai életet élő gyermekek között a közös erkölcsi életet kifejteni, h) A közös szellemi tevékenységet fejleszteui. A tauodai fegyeleinuek e neme a rend. csend, ügyelem és szorgalmas öutnuukásságbau nyilvánul. Hogy a népi-ikulai lanitás Képző és sikeres legyen, keli, hogy a néptanító által a uéptamAla összes külső és belső szervezetének kellékei szigoruau tigyelembo vetessenek. A naponkénti tapasztalat azonban azt mutatja, hogy általában a tanitá> sikerének — a tanitó szakkép zettsége és kellő ügyessége mellett — egyik uélkülözhetleu fofeltétele: az okszerű fegyelemtartás. 11a egy szakértő bármely iskolába belép, az ott eltöltött rövid idő alatt is meggyőződhetik arról, vájjon uralkodik-e ott fegyelem, avagy uem ? A mely tauitó a helyes, tapintatos es czélszerű fegyeleintartásnak teljesen *) E megszívlelésre méltó szép czikket a helybiti ag. ev. népiskolák ez id i 'értesítőjéből vettük ut s ajánljuk utt különösen a tanítói kar ügyeimébe. „A NYIKVIDÉK TÁRCZÁJA." A „mult virágaidból emlékül a jövőnek. Miért reméltem ? nem csalódtam volua, S most nem fájna szegény, beteg szívem. Mosolygva nézném a nap ébredéséi És ha leszállt, lehajtanám fejem Elégedetten mint gyermekkoromban, Mikor mosoly volt álmom, éjszakám És őrszemekkel virrasztott felettem Szent emlékű, megboldogult aDyám. Miért reméltem? nem cialódtara volna, De hittem, hogy vau érző, jó barát, Ki vigasztal majd terhes gondjaim közt S eltlzi majd szivemnek bánatát Elhagytak ők miud . . . nem törődnek vélem. Magam vagyok nem úgy, mint egykoron,, Mikor még boldog voltam ifjú szívvel, Hisz' köny nem volt még akkor arezomou. . . . Miért reméltem ? nem csalódtam volna, De vágytam egy kis boldogság után, Borongó éltem sötét éjjelébe, Hogy el jó majd — hittem — egy fénysugár És most? ah I minden széttört, összeomlott, Reményem nincs, . . . lemondva hallgatok, S alig várom, hogy eljöjjön az óra, Midőn sziVem már nem fáj, nem dobog. A z anyósok áldozata. — Sirsilmus történet. — „Hogy ki voltam? mi voltam? ez uem érdekel senkit. Különben Tyukfalusi Tankréd a becsületes nevein. Tanulmányaimat végezve, szép reményekkel léptein ki az élet küzdterére, melyet rózsaszínre festett már „nagyreményű" voltom is, mint a hogy főnökeim nyilatkoztak felőlem. Az életet csak a könnyed oldaláról ismertem, mert szegény jó édes anyám egyetlenegy gyermekéért mindent megtett, csakhogy boldogulhassou s a nehéz tanulói pályát kényelemben tölthesse. Egyedüli kedvenczem anyámon kívül a tanulás volt. Korhely cziniborákra, asszonyokra, lányokra uem sokat adtam. Kerültem őket, mégis az ő áldozatuk lettem. Mikor tanulmányaimat bevégeztem, nemsokára kinevezést nyertem az auyósfalvi egyik állami hivatalhoz. Nagy volt az örömem, aminél csak az anyámtól valő elválás keserűsége volt nagyobb. De el kellett válni s elutazni messze-messze. A búcsúzáskor a nagybátyám, ki még a niézeshetei alatt megszökött volt a feleségétől, a következő jó tauácscsal búcsúzott el tőlem : — Öcsém I ha boldogulni akarsz az életben, vagyis boldog akarsz lenni, ugy kerüld a fehércselódeket. Hejh, mert én is azért vagyok ilyen szerencsétlen, mert fele ségem és anyósom volt. Az elválási komoly pillanatok sem akadályozhattak meg abban, hogy mosolylyal ne fogadtam volua nagybátyáin ezeu szavait. Engemet óvni az asszonyoktól, ki életemben az anyámon kivül még nem is beszeltem más nővel: már hogyan okozhatnák azok vesztemet. Mikor tova robogott velem a vonat, elgondolkoztam. Visszatekintettem a múltra, majd képzeletem ec étével lefestém előmbe a jövőtt, mely rózsaszínben létszott ilől • tem. Mikor én visszajövök ebbe a városba, milyen nagy úr leszek éu már akkor, boldog ember. . . . Egész nap utaztam vágyaim Mekkája: Anyósfalva felé, melynek nevén jókat mosolyogtam. Itt bizonyára sok anyós lehet. Annál jobb, mert én nem lehetek legalább vő. Nagybátyám utasításához képest óvakodtam, nehogy nők közzé kerüljek utikocsimbau. Szerencsésen el is mult tőlem a keserű pohár egész odáig, ahova már Anyósfalva csak a harmadik stáczió volt. No itt az egyik állomáson kaptam egy útitársat, egy utazó nő személyében. Hozzá még nem is volt fiatal. A leírása im ez : középmagasságú termet, kizékouy ság nélkül. Vén, redős arcz, apró, beesett, ravaszul széttekintgető. sárgás, macskaszemek ; vékony, végén felhaj lott orr, hegyes áll, őszbevegyülő haj, a homlokán szó futó redőkkel, melyek hol kisimultak, hol élesen észrevétették magukat; s ha még mindezekhez az elfonnyad ujjakat, a ráuezos arezbőrt száz meg száz redőikkel és a fogtálán ínyeket hozzászámítjuk : előttünk áll első nőismerősöm, egy valóságos — anyós. (Még akkor uem birtokában van, arról elmondhatjuk: ügyes tanitó s oly fegyverrel bír, a mely már előre is biztosithatja az általa elérni óhajtott eredményt. A tauitóképezilész az évfolyamoknak teljesen bevégzése után — czéljit elérve — állomásra jut, a legszebb reményekkel eltelve ott képzeli magát a gyermeksereg előtt mint egy parancsnokot egy jól fegyelmezett hadsereg élén. Felfegyverkezve a kellő szakismeretekkel, a szeretet melegével, türelemmel és jóakarattal lépi át a tanév elején a tanterem küszöbét. Előtte egy gyermeksereg: részint félénk, részint bátor és vakmerő, pajkoskodó vagy szerényen viszavonuló, őszinte vagy alattomos, csendesen megférő vagy fészkelődő gyermek a szerint, a miut a házi nevelés, de leginkább a váraikat hozza magával. Első belépése alkalmával minden szem, fűi a tanítóra van irányozva — várva, mikor nyílnak meg a tanitó ajkai az oktató szóra. Mily szép, ünnepélyes és lélekemelő jelenet! Kívánatos volna, hogy a tanító és tanítványokra nézve az egész tanév igy folyjon le. Az iskola beléletébeu rohamosan elmúlik egy-két hét, sőt talán egy hónap is, a félénk kezd kibontakozni az iskolába magával hozott előítéletekből és félénkségéből. látva: hogy a tauitó nem olyan kegyetlen, az iskola nem olyan kínzó hely, a milyennek ő képzelte és előtte festették; a vakmerő, pajkoskodó, fészkelődni szerető gyermekek látva az ellenkező jó magaviseletű gyermekek példáját, kezdik felfogni iskolába járásuknak főczélját, szintén igyekeznek — a rendes ined rre térve — maga viseletüket az iskolai törvényeknek tnegfelelő'eg megjavítani. Mindezek láttára a tanitó ama meggyőződésre jut, hogy a tanítói állásnak is vanuak örömei és gyönyörei. Ezen boldog állapot azonbau csak addig tart, mig a különben is eddig csak a játékkal foglalkozó gyermek egy kissé megismerkedik az iskola levegőjével és porával, azaz: a szoktatás idején. Midőn a tauitó komoly munkával is kezd már foglalkozui, pl. az ABC-vel, akkor már az előbb felhozott s a tanítót is kellemesen érintő fényes kép egészeu megváltozik, elhomályosodik. A rendhez nem igen szoko't gyermekek nem figyelnek, csendesen nem viselik magukat. Ily körülmények között a tanítás valóban a testet és lelket emésztő munka A tauitó folytonosan beszél, a mellett Ügyelraeztet, de a gyermekek csevegnek, az egyik fészkelődik, a másik a pad alá bujkál, a harmadik jobbra, balra néz és szomszédját háborgatja; a tanító kérdez és óh szörnyűség! senkitől uem kaphat helyes feleletet, mert iskolájában semmi figyelem és fegyelem nincsen. A tauitó önmagában mérgelődik, tépelődik, türelmetlenkedik a felett, hogy osztályában semmi figyelem és fegyelem nem honol. És ő ezt mind a gyermekeknek tulajdonítja. Szegény tanitó! Sajnálatra méltó gyermeksereg ! Meg alig kezdték meg a komoly foglalkozást, már is kizökkentek a rendes kerékvágásból. Kellemetlen helyzetében a tapasztalatlan tauitó felteszi magában, hogy ezután e legnagyobb szigort fogja alkalmazni a íeudetleukedökkel szemben s ezeu feltevését a legközelebbi alkalommal érvényesiti is; kevés idó múlva azou keserű csalódásra ébred, ho ;y ezen szigorú, mondhatni katouás magatartásával a helyett, hogy használt volua, inkább ártott. A szerény visszavonul gyermekek feléukekke, a már úgy is félénk gyermekek, a melyek felhozataluk előtt a szülői háznál rosz viselkedésük alkalmával mindig c-ak a tanitó és iskolával ijesztettek: még félénkebbekké, a pajkos, fészkelődő gyermekek pedig megszokva a szigorú eljárást, csakis akkor leszuek megtűrhető magaviseletűek, ha velők szemben folytonosan ezeu drákói szigor alkalmaztatik. A fenuebb vázolt valóban kétségbeejtő állapot, csak ügy fog elmúlni, ha a tanitó a laza, vagy épen semmi fegyelem okát legelsó sorban önmagában és nem a gyermekekben keresi; ha a k lyes utat megtalálta, akkor a kivánt és óhajtott béke. szeretet ismét vis>zatér az ő hajlékába. Folytntásn a melléU leteu. sejdítettem, hogy ilyen legyen az anyós, pláne ebben a velem ismerettsegbe lépő szeuiélybeu hogyan rejleuék). A nő, amidőn elhelyezkedett a kupében, először is jól szemügyre vett. Azután kikérdezett: ki vagyok, mi vagyok? ismerem-e a vidéket? hova utazom? síb. Nagyón megörvendett, midőn mondám, hogy vágyaim czéljtuak helye Anyósfalva. Annyira ment. a barátság köztünk, hogy még kosztot ,kvártélyt is fogadtam nála s pedig igen jutányosán. Kezdtem csodálkozni a nagybátyámon : hiszen uem olyan borzasztók ezek a nők, hogy félni lehetne tőlük! Mikor megérkeztünk, kocsib i ü tünk. Éu már úgyis kész helyre mentem. Feltűnt, hogy utunkbau valahány uri emberrel találkoztunk, vagy még jótávolröl megszök • tek előlünk, vagy pedig nagyon alázatosan köszöntek, ami direkt az én ulitársnőmuek szólt. Hm. Előkelő köztiszteletben élő hölgy lehet. Végre hazaérkeztünk a lakásunkra, mely egy óriási nagy portán vala, körülvéve a nagy telek épületekkel, melyeknek csak egy nagy udvara volt. Az udvarról éles lárma hallatszott ki férfiak és nők ajkairól. Mihelyst mi behajtattunk, minden csendes lett és egy élő alak sem volt látható. — Itt lakom én mind a nyolez vömmel együtt — magyarázá utitársnőm a lesz.áláskor s ezzel a számomra kijelölt lakosztály felé vezetett. Engem bizonyos félelemmel vegyült tisztelet fogott el az éltes matróna iránt, akinek 8 inoud uyolez veje vau együtt. Az első napokban minden jól ment; a uéui járt a kedvemben, bemutatott még hajadou egyetleu kileuczedik leányának, aki mamájának méltó hasonmása volt arczulat tekintetében, a redőket kevesebb számra redukálva. A néni azután elvitt nőbarátuőihez is bemutogatni, mindenütt nagyon szívesen fogadtak s csakhamar az egész Anyósfalva uőálloinányát ismertem. Hanem annyival inkább hátrányban voltam a férfiak közti ismerettséggel. Közelebbről csak hivatalfóuökömet ismertem, ez is csak miudeti 3-dik napban szólt egy pár hivatalos szót hozzám, óvakodott bővebb ösmerelsó^be jutni velem.