Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

,N Y í B V I D É K.« özvegy Horváth Fereuczui szül. Klobusitzky Agues, a többi rokonok nevében is, mély fájdalommal tudatják a legjobb anyának, napájuk, nagyanyjuk, testvére, illetve rokonuknak özv. geleji Katona Józsefné szül. zétényi Klobasitzky Zmzsánnáuak élete 67-ik évében, végelgyengülés következtébbeu folyó 1891. evi január hó 20 án délutáu 3 órakor történt gyászos kimultát. Földi marad ványai folyó hó 22-éu reggeli 9 órakor Nyíregyházán megáldatván, ugyanaz nap foguak Balkányban a családi sírkertben, a/, ev. ref. egyház szertartásai szerint az anyafölduek átadatni. Nyíregyházán, 1891. jauuár hó 20-án Áldás és beke legyen emléke felett! — A büdszeiitmihályi rabló-gyilkossá^ tettesei és részesei elótt e hó 24-edikeu délelőtt h;iuette ki a törvényszék a vádhatározatot. A vádlottak mindannyian megnyugodtak a vád alá helyező határozatban, s igy a vogtárgyalás ez ügyben a jövő hó első felében meg lesz tartható. A- gyilkosság megállapított tényállását a vádbatározat adataiból a következőkben közöljük: Dogály Gusztáv bűdi nagybirtokos kastélyában 1890. évi május 17-dikéu este 9 órakor, mialatt Dogály Gusztáv, ki életveszélyes beleg volt, egyedül feküdt saját lakosztályában, mert inasa vacsorázás miatt távol volt s épen akkor, midőn Komis Fereucz és neje még az ebédlő helyiségben időztek s innét is a felszolgáló inasok étkezés miatt epén távol voltak: három fegyveres rabló jeleiit meg. Azok közül az egyik a folyosóra levő kijáratot elállotta, a uiásik kettő pedig az ebédlőbe behatolva, felemelt revolverekkel kényszeritették Komis Ferenczet éi nejét pénzeik és értékeik átadására. Komis Ferencz és neje, a fegyveres rablókkal szemben kénytelenek voltak az ebédlőből a Komis Fereucz dolgozó szobájába átmenni, hol Kornis 1400—1500 forintnyi p jnzkészletét átadta. Ennek megtörténte után az egyik rabló kényszeritette líornist, bogy visszamenjen az ebédlőbe; ennek ajtaját rázarta. Ez után a rabló visszatért társához, ki ez alatt Kornis Ferenciét, reá szegezve revolverét, arra kényszerítene, bogy lámpással kezében vezesse el őt Dogály Gusztáv lakszobájába. Az egyik rabló itt a jóformán haldokló öreg Dogályt az ágyból kirántotta, s ütve revol verével, pénzes ládája kulcsát követelte tőle. Kornisnétól is követelték a kulcsot, de az azt felelte nekik, hegy ha megölik, sem tudja megmondani, hol vau. Erre a rablók rázni és lefeszegetui kezdték a láda la katját; ez idő alatt Kornisnénak a Dogály Gusztáv lakosztályába vezető ajtón elmeneküluie sikerült. A két rabló tovább és addig ütötte az öreg Djgályt, j hogy adja át nekik a kulcsot, inig az öreg ennek következtében meghalt. Mig ezek a kastélyban történtek, az alatt a folyó són kívül álló harmadik rabló Fitz Pál iuasra és Perka Mihály ispánra, kik segítségül siettek, kétszer rálőtt. Ez idő alatt a szerencsésen megmeuekült Iíoruisné fölverte a cselédséget, a faluból is siettek a kastélyba az etn berek. A rablók észrevévén a veszedelmet, szekerükre kaptak s végigvágtattak a falu hosszú utczáján s elmenekültek. Eí a tényállás. A hárjm rabló Sóvágó János, Taskó András és Cs. Molnár István volt. — A kir. törvényszék által hozott vádhatározat ellen felebbezés nem adatváu be, a jövő hó közepén fog megtartatni a végtárgyalás, még pedig a megyei nagyteremben, mert 158 tanú lesz beidözve s a közönség érdeklődése is előre láthatólag igen nagy lesz. A végtárgyalást, mely 12—24 napig biztosan el fog tartani, Mcgyery Géza elnök fogja vezetni, a vádhatóságot Lázár Kálmán kir. ügyész képviseletül!. Mint védő ügyvédek dr. Fricd Vilmos budapesti, dr. Járossy Sándor helybeli ügyvédek foguak szerepelni. A 7ádlottak közül, akik még nem vallottak ügyvédet, a törvényszék fog azok részére védőt rendelni. — Csodálatos gondviselés mentette meg a csak nem bizonyos haláltól a helybeli honvédhuszárok egyik derék őrmesterét. Kint voltak a huszárok a lovardában, s a lovak szoktatása végett, természetesen csak porra töltött töltényekkel lövöldöztek egymásra Mészáros őrmester ii odaállt lóháton a sor elé s rászólt az egyik huszárra, hogy lőjjöu rá. A huszár elővette revolverét, elcsettenl itte a ravaszt, de a fegyver nem sült el. Másodszor is igy történt s ekkor az őrmester elvette a huszártól a revolvert, hogy mi baja lehet, hogy uem süti el a töltényt. Ez volt szerencséje, mert a legközelebbi lövésnél egy éles töltény került volua a kakas alá. A dolognak a magyarázata az, hogy az illető huszár az esel előtt pár nappal egy fogoly katonát kísért, természetesen töltött revolverrel, Kassára, s haza érkezve ezt az egy éles töltényt benne hagyta — elnézésből — a revolverében. — A polgári olvasó-egyleti választmány folyó hó 23-án tartott ülésén hozott határozata folytán még egy tánczmulatság, vagy felolvasó-estély rendezése van tervbe véve a farsang végére, melylye' az első tánczmulatság rendező-bizottsága bízatott meg. — Hölez Gyula városunk szülötte a belügyminisztériumban valóságos fogalmazó segéddé neveztetett ki. — Kinevezés. Szécsy Lajos nyíregyházai kir. törvényszéki dijuok, a nyírbátori kir. járásbírósághoz iruokká neveztetett ki. — Polgár községben a népszámlálás eredménye a következő: 1086 községi és 122 tanyán lévő 291, öszszeseu 1377 lakóházban összeiratott 4700 férfi, 4647 nő, összesen 9347 lélek. 1880-ban volt 8092 lélek, igy a sziporodás több mint 15 százalék. — Vonat-összeütközés. E hó 19 ikén délelőtt a Nyíregyháza felé haladó Mátészalka felől jövő vouatot az a szerencsétlenség érte, hogy az uralkodó nagy hófúvás épen akkor temette el, amikor már mindössze 10 pereznyi távolban volt végállomásától. Kénytelen volt tehát mindaddig ott vesztegelni, mig a nyíregyházai állomásról — hol tökéletesen meguntak már reá várni — nem küldtek érte egy segély-mozdonyt, mely azonban annyira neki tüzesedett — semmi terhet uetn vonván — - hogy észre sem vette elakadt kollegáját, minek eredménye aztán egy cousé nélküli gyenge karambol lett, hol miudakettő többé-kevésbbé erős sérülést szenvedett. Ez a — a mátészalkai—nyíregyházai helyi érdekű vonalra nagy esemény 19 én d. e. 9 óra 44 perczkor tör tént. Az utasokban baj nem esett, csupán Bodó Iguáczné helybeli lakosnő sérült meg a homlokán. Egyéb baj uincs. — Vadászat Túrán. A nyíregyházi vadásztársaság e hó 18-án a turai vadászterületen kör vadászatot rendezett, 17 puskás, 53 hajtóval d. e. 11 órakor kezdte meg a vadászatot s négy körben 22 nyulat ejtett el A vadászat után Szentimrey Gábor házánál gyűlt össze a vadásztársaság, a hol jó gulyásos hus és poharazás között és számos elmaradhatlan toasztok elmondása mellett vigan telt az idő. Három gazdátlan és egv Somogyi Gyula ur által fehjáulott uyul elárvereztetvén, a befolyt 10 forint négy turai legjobban tanuló iskolá; fiu javára ajánltatott fel. Ez utánzásra méltó nemes lelkű adomá nyert köszönetet mondanak ez utou is a turaiak. — Az elhagyott férj. Kurucz György nyirmadai embert elhagyta a felesége. Külön válva éltek, amiben a férj sehogy sem tudott megnyugodni. A mult évi október hó 13-dikán és mindjárt másnap 14-dikén rálesett a feleségére, s rálőtt revolverével. Nem talált egyszer sem, csak a ruháját lyukasztgatta keresztül a golyó az asszonynak. A törvényszék a héten Ítélt fölötte, s gyilkosság bűntettének kísérlete miatt öt esztendei fegyházra itélte el. — Agyonlőtt gyermek. E hó 16 dikáu a t-eszlári határban levő Altér fele tanyán nagy szerencsétlenség történt. Vasas István kondás két kis gyermekét Érsek Kálmán cseléd kondás őrizetére bizta. A 3 éves kis Jánoska a bölcsőben feküdt, ö

f éves kis testvére meg himbálta. Érsek Kálmán meglátta a falou a Vasas I-^tváu revolverét, melyről — vallomása szerint — uem tudta, hogy mi féle szerszám lehet. Piszkálta, nézegette, a revolver elsült s a golyó a 3 éves kis Jánoskát találta. A gyermek ijedtében kiugrott a bölcsőből s kifutóit a szobából. A ház küszöbén azonban összerogyott halva. Érsek Kálmán megszökött a tanyáról, de három nap múlva önként jelentkezett a t.-löki járásbíróságnál, ahol Iíarsányi aljárásbiró kihallgatta s letartóztatta. A vizsjá óbiróuak e vizsgálati fogságot rendelő végzése ellen Hrabovszky Aurél kir. alügyész felebbezett. A közönség köréből."") Egyik tekintélyes lap tauügyi czikkébe.i a következő, bizonyosan megyénk tanügyi állapotára vonatkozó szégyenletes dolgokat itja : „Ha a tanfelügyelő ahoz értő ember, ugy egyszeri személyes látogatásával többet használhat a uevelés ügyének mint tiz árkus irka firkával. S ha megengedjük is, hogy a legtöbb tanfelügyelőség hatáskörébe tartozó népiskolák oly számosak, hogy mindannyit lehetetlen egy év alatt meglátogatni: ebből nem az következik, hogy miután mindent uem lehet, ne látogasson meg egyet sem, hanem az, hogy minden évben személyesen megvizsgáljon annyit, amennyit a körülmények megengednek. S miután ennek lehetősége teljesen az egyének buzgóságálól függ: éppen azért oly egyének jelöltessenek ezen állásra, a kiknek legtöbb lehet. Mert a mig oly tanfelügyelők fogják a népnevelés ügyét akadályozni, a kikről a tanitók és iskolaszékek hallomásból tudják, hogy léteznek, a kiknek felügyelete mellet hazánk egyik legmagyarabb megyéjében, közel Debreczenhez a protesteutizmus főfészkéhez. néhány községben a népoktatás nyelve oláh lehet, a magyar szó még csak nem is tauittatik s mindezekről az érdemes tanfelügyelő újságokból szerez értesülést; mig Schlaeh Lőriuczek tehetetlen rokouai, bukott földesurak s kiérdemült kortesek számára tartatik fenu a tanfelügyelői állás megélhetési helyül: addig ne beszéljünk lelkiismeretes s eredményes felügyeletről, ne szóljunk a tanfelügyelői állás tekintélyéről, mert az ilyenek számára semmiféle miniszteri rendelet nem erőszakolhat közelismerést." Továbbá: .Valamelyik tiszamelléki megyében néhány éve egy népnevelési egyesület alakult, melynek legfőbb czélja az lenne, hogy a szegéuy gyermekek iskoláztatását segelyadományaival lehetővé tegye. Hogy mennyit tett megalakulása óta ez az egyesület kitűzött czélja érdekében. uem tudom, de nem hallottam valami nagyobb tényéről soha semmit, sőt értesültem róla, hogy uiidőu egy alkalommal az egyesület gyűlést tartott, egyik hivatalnoka, kit a közbizalom, mint az ügy iránt érdeklődő férfiút emelt az eluöki állásra a saját községében, lakásához közel tanácskozó gyűlésbeu nem jelent meg, mert sürgós, fontos teendői gátolták . . . (ferblizett)." S még több ily orczapiritó dolgokról olvasható az említett tauügyi czikkben, melyek ha igazak, furcsa világításban tüntetik fel bizonyára az ős Szabolcsvárraegye nevelésügyét. * * * Kulturharcz?, vagy micsoda? Buj községében 1876. évben, az akkori tanfelügyelő: Kiss József buzgólkodása következtében, a község ismétlő iskolát állított fel és az azt vezető két tanítót 50—50 forinttal díjazta évenként Azóta az ismétlő iskolázás fiuk és leányok külön, rendszereseu végeztetett, mindeu évben vizsgát tartottak, a szülék és tanügy iránt érdeklődők jelenlétében. Ez isk. év folyamán azonban tiszt. Szögyényi Jenő r. kath. plébános ur, szigorúan ráparancsolt híveire, hogy gyermekeiket ne merészeljék a közös iskolába küldeni, hanem saját iskolájokba és tanítójuk elé küldjék. A buji rkath. iskola p;dig a legszánaudóbb állapotban vau s csak az a szerencséje, hogy semmiféle hatóság nem ügyel reá s a gyámoltalau hivek hiába pa naszkoduak fűuek-fáuak, marad minden ótestamentumi állapotban, mert hát régen meg vagyon irva: „a betli megöl", tehát jobb azt meg uem ismerni! . . . Csarnok. Miként támadt a szerelem l — Mese. — Irta: K. Mártonffy Frigyes. Az ég angyalai egy barátságtalan napon merő unalomból — mivel a sűrű felhők miatt nem pillanthattak a földre s az éueklést és táuczot magunták — tréfás mulatságot reudeztek. Ha ketten együtt mindent szépnek és jónak találtak, azok egyesültek s egyik a másikon tett tul a figyelmességben és mulattató csevegésbeu. A ki a másiknak *) E rovat alatt közérdekű filszólalásokit dijtalanu' köz'iiuk, a felelősség azonbau a b-küldót illeti. nem tudott többé örömet szerezni, nem tudta mulattatni. az elvesztette a játékot. Az ég bájos lakói e mulatságot igen szépnek lálálták. A fo gyönyörűség és inger nem abban rejlett, hogy mindenik a győzelmet elérni törekedett volua, hanem ke.lemest és szórakozást kerestek mindannyian. Vájjon e mulatság, az „égi öröm" — igy nevezték el hirtelen az angyalok — fog-e tetszeni az embereknek? kérdek a játszótársak. Ártatlan kis szivükkel nem is sejtették, hogy a föld teremtményeinek a „jó" nem mindég tetszik. Az Isten soha sem mondta el nekik a mi gonosz természetünket s ha véletlenül egy-egy angyal földünkre vetődik is, csak a gyermekeket látogatja meg; nem c>oda, ha aztán ok minket is jóuak és jámbornak' kepzeluek. Az égbeu a sok jó és szép közt a rosszra nem is gondol senki. Alig született meg az uj eszme, már i<? annak végrehajtásáról gondoskodtak az angvalok. Egy szép angyal^azonnal átváltozott emberi alakká és bájos leányképében leszállt a földre. * * * Hideg és borult nap volt, a hideg szél oly dermesztőig fujt, hogy még az ördög lakába is elhatott. Ezek a tűz közeiebe bújtak és csupi unalomból különféle történeteket meséltek el egymásnak. Vé-re ezt, is megunták, ekkor előállt egy kis ördög s azt inditványozá, hoay tegyenek próbát, ki érti közülök legjobban az erkölcsi kínzást. Az indítványt elfogadták s kitűnőnek találták. — Az ostoba emberek hogy fognak mulatni majd ezen! De fog e nekik tetszeni ? Alig hangzott, el a kérdés, az ördögök kara rázengé — Ugy van, az emberek ismerjék meg a mi „pokoli 1(1 i"-jainkat! A szót tett követte és csak ham ir egyik ördög szép ifjúvá változott át — mert a fekete ördögtől a szű'.ek megijedtek volna — hogy útra kelj311 s minél több tanítványt fogjon. Ezzel feljött a földre. * * * A harmatos mezőu gyönyörű szép leányka sétált szőke dús hajjal és kék szemekkel. A madarak kiváucsian bámulták a szép, csodás jelenséget és a pillangók körül repdesték üde piros ajkát, azt hivéu, hogy feslő rózsabimbó. Végre egy áltnos helyen letelepedek a leányka és szemét a pompás, zölde'ő tennészeteu legelteté. Azután álmadozva behuuyá szemeit. Egy madár ijedt felrepülése megzavarta nyugalmát. Kinyit A szemeit és . . . gyönyörű barna fürtü ifjú állt előtte csinos vadászruhában. Ez volt az ördög. De oly barátságos, megnyerő volt az arcza, hogy a leányka nem is sejté, ki rejtőzik e szép külső alatt. Könnyedéu felugrott helyéről. — Ki vagy idegen ? És az idegen oly sok szépet mondott el a természetről, az ország vad szépségeiről, a víg életről, mely ott folyik s végül a reá bízott küldetéserői. A „pokoli kín" játékát megmagyarázá neki és ravaszul mondá, hogy ez kitűnő, kedvderítő szórzkozás unatkozó embereknek, de elhallgatta, honuau jön ez az eszme, valamint gyanús nevét is eltitkolta. Erre <\z angyal víszouzá • — Ali éppen ilyen mulatságot tudok én is, de itt ellenkezőleg, egymással szemben jóságot s nem gonoszságot kell tanúsítani. Lásd, folytatá bizalmasan, a dolog reudkivül szép. Az uj nemzedéknek bizonyára nagyon fog ez tetszeui. — Természetesen, de azt hiszem — válaszolá m ördög teljes mosolylyal — az emberek nem fogják ezt megérteni, mert az nem elegendő, hogy mindig jót cselekedjünk. Mit szólnál hozzá, nem volna helyesebb, ha játékunkat egyesítenénk ? Az ördög ravasz mindeu tettében és cselekedetében ; most is jól számított és inkább megegyezett az angyallal, mintsem ez versenytársa legyen. A jó angyal nem is sejté, kivel kötött szövetséget. El volt ragadtatva, hogy az embereknek mielőbb örömet szerezhet, s az ifjúnak nyujtá szép kis kezét. Ezzel útra keltek és országról országra haladva ismertették a mulatságot. Mivel mindketten megvoltak áldva a természettől szépséggel és kedélylyel, sok tanítványuk akadt, s minthogy férfi és nő volt példányképük, tehát ezeket egyesitették. Oly végtelenül édes, ha másnak óhaját eltalálhatjuk és teljesíthetjük ... s oly mulatságos egy kicsit boszaukodui azon, ha valami nem sikerül. Augyal és ördög czéljukat elértuek látták, hazatértek . . . azonban a nélkül nem váltak el, hogy ne kérdezzék egymástól, utjok merre viszen. Borzasztó felfedezés! Végzetes kiábrándulás! Megijedtek e váratlan felfedezéstől és siettek minél gyorsabban otthonukba. Övéik körében egyik se beszélt szívesen utazások eredményéről. De mi történt az emberekkel ? A tanult játékot és mulatságot tovább űzték és tökéletesítették. Egyik majd mindenét feláldozta, hogy a másikkal jót tegyeu, s egy másik a kétségbeesésig nyúzta embertársait. Igy keletkeztek maecenások és bőkezű jóltevűk, s az embernyuzó zsarnokok, gőgös nagy urak, uzsorások! Vita és szenvedés bőven jutott osztályrészül mindeukiuek, s férfiak és nők mégis egymásban keresték szereucséjüket. Némely házaspár életunttá lett, némelyek meg azt hitték, hogy ők okai, hogy uein tudnak zöldágra vergődni, mindenütt igy volt: vidáman, jókedvvel kezdték és fáradtan, szomorúan végezték. A legtöbben szerencsétlenek lőnek s küzdöttek nyomorral, ínséggel, miáltal házaséletük a torzsalkodások és szemrehányások hosszú lánczolata volt, csak igen kevesen érték meg a boldogságot, mely aztán állandóan megmaradt. Évszázadok tűntek el a semmiségben, az emberek születtek és meghaltak. A „tréfás mulatság" lassankint „komolylyá" változott. Alig hihetjük most már, hogy az kezdetétől fogva játék lett volna. Oly régeu történt ez s mégis akadnak folyton uj párthívei, de bármily régi és öreg legyen is, azért fiatal marad az ősrégi szerelem.