Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

Mellékl et a „Xttyirvidék" 1891. 2Q-ik számához. ügyekre jövőre az alispáui jelentés kiterjeszkedjék s 2 szor, hogv — tekintettel a kormányunk azon szándé­kára, liogv a vízszabályozási ügyek törvényhozási uton újra rendeztessenek —: küldjön ki a közgyű és egy bizottságot, mely speciálisan a mi e tekintetben való viszonyaink ismerete alapjáu a tennivalók felől véleményt adjon, melv memorandum a vármegyei közgyűlés utján a kormányhoz lenne fölterjeszlendő. Ez indítvány fölött — kellő időben nem lévén be­jeleutve — a másoduapi gyűlésen úgy határozott a köz gyűlés, hogy második részét elfogadta s a küldöttségbe — mely munkálatát a legközelebbi rendkívüli közgyűlésen fogja előterjeszteni — Fráter Sándor elnöklete alatt, Hrabovszky Guidót, Gencsy Bertalant, Bleuer Mórt, Kál­lay Jenőt, Komis Ferenezet, Harsányi Menyhértet, Szeszich Lajost és Almássy Istvánt választotta meg Az indítvány első részét, t. i, hogy jövőr • a vízszabályozási ügyek állásáról is jelentést tegyen az alispán, a főispán és ali-páu felvilágosításai után nem fogadia cl a közgyű és, abból az indokból, inert a vármegye területén levő szabályozó tán-ulatok közül kettő kormánybiztosi vezetés alatt lévéu, egy szakszerű jelentéshez szükséges adatok — e vezetés természete szerint — meg nem szerezhetők s igy az alispáni jelentésekben helyt uem is foglalhatnak. Ugyancsak az alispáni jelentésre vonatkozólag el­fogadta a közgyű és Ferentzy Emilnek az iuditványát, hogy az ali-pini jelentés ezután kiuyomattassék s nyolez nappal a közgyűlés előtt minden bizottmáuyi tagnak megküldessék. Az alispáni jelentéshez Csatolt főorvosi évi jelentés kiuyomatását is megrendelte a közgyűlés. A uagyérdekü jelentés kü öu füzetben a „Nyirvidék" utján fog a fő­szolgabirákuiik s községi elöljáróságoknak megküldetui, valamint minden bizottmányi tagnak is el fog küldetui. Az 1890. évi házipénztári számadást, a közgyűlés jóváhagyván, a tiszai járás főszolgabírói állásának betöl­tésére került a sor. Mindenekelőtt a kandidáló bizottság alakíttatott meg. A közgyű'és megv UasZtotta a bizottságba grúf For­gáeh László, gróf Vay Tibor és Bory Béla urakat, őmél­tósága a f ispán Úr pedig kinevezte Hrabovszky Rudolf, ifj. gróf Pongrács Jenő és Bodnár István urakat. A kijelölő bizottság rövid tanácskozás után miud a három jelentkezett pályázót kandidálta; nevezetesen Vidovich Lászlót, Szalánczy Dertalaid és IComoróczy Aladárt. Megkezdetett ezu áu a szavazás. A szavazatsüed í kül­döttség Gál Etek elnöklete alatt, Gencsy Albert és Lukács Ödön urakból állott. Beadatott összesen '203 szavazat; ebből kapott Vidovich László 138, Komoróczy Aladár 100 s Szalánczy Bertalan, ki szavazás közbeu a szavazástól visszalépett, 19 szavazatot. A szavazás ez eredménye alupjáu Kállay András fői-pán Vidovich László első aljegyzőt a tiszii jtrás meg­választ >?t fiszolgabirájául — nagy éljen/.ések között kijelenté. A második választás a Bultler fele Ludovika aka­démiai alapítvány két megüresedett helyének betöltése végett, történt. A két. helyre uy olcz pályázó jelentkezett, akik között a szavazatok (beadatott összesen 259) a következőleg oszlottak meg: Diószeghy János 140, Ku bassy Sándor 100, Tr jtler Dezső 90, Üjfalu<sy Gábor 81, Szilágyi Bé'a 78, Juhász Ernő 00, Marsaiké Gyula 17, Tőrös B'la 8 Eső helyen ajáultato:t tehát D;ószcghy János, második helyn Kubassy Béla, harmadik és negyedik helyen pedig Trajtler Dezső és Ujfalussy Béla. Csaknem 3 óra volt délután, mikor a szavazás ez eredményét, — a szavazatok öiszeszám tása után, a fi ispán kihirdette, a tanácskozás folytatását a más nap delelótt 10 órakor tartandó folytatólagos közgyűlésre halasztváu. Második nap. Az uj vármegyei székház építésének ügyével lcez döilölt, meg a másoduapi tauácskozás, leszállván az érdek lődés foka — számokbau kifejezve 263 ról 3l-re. A köz­„A. iNYlKV1DEK TÁRCZÁJ A. u Evelin. (Elbeszélés.) Irta : Koncz Akos. (Folytatás.) Grof S'.iklay Dienes ezalatt távol hazájától a lehető legnagyol b nyomorúságra jutott. Az elöregedett és a uélkü lözést. eddig nem ismerő férfiú megtört. Sokszor vissza­visszavágyott az, elhagyott körbe, de félt. hogy nem tud megállni a ruíul megcsalt Zabary előtt. Szerette volna Eleméit is lálui, ki azóta férfiúvá fej.ődött. Már már elhatározta magát, hogy visszatér, midőn egyszerre csak ereje kimerült es kénytelen volt ágyba feküdni. El vo't hagyatva mindenkitől, ez esett neki leg rosszabbul. A halaitól nem félt, mert tudta, hogy ez reá nézve csak megváltás lesz, de uem akart sírba menni anélkül, hogy bocsáuatot ne kérjen Zabarytól. Ezzel tar tozom — suttogá ungábau — mert talán nyomorba dön­töttem őt A yához vette azért Írószereit, de. ujjai resz­kettek, ne.u tudott egy betűt sem leírni. Mit tegyen? goudolkozo t. Ejv kis leányka ápolta öt, ki már máskor is irt helyette. Elhatározta, hogy e mitsem sejtő gyer­mekkel iratj i meg a levelet. Elhatározását tett követte. A levél kész volt, csak az aláírás hiányzott. Auuyi ereje volt még csak, hogy erőlködve nagyuebezeu aláirta, megezimezte s azutáu kim Tülteu döit vissza szegényes vánkosára. Mikor a kis leány a póstáról visszajött, hiába be­szélt a grófhoz, ez már uem értette ő\ mert mig odavolt, hogy az utolsó megbízást teljesítse, a beteg ember eza­latt kiszenvedett. A levélben ez állott : „Kedves baiátom! Csak néhány perczem van még hátra az életből, mely könnyelműségem folyiáu oly sok szenvedésben és fájdalomban volt gazdag. Zaklatott életein megtört s utolsó pillanatomban még csak az nyugtalanig hogy gyűlés tudomásul vette a belügyminiszter leiratát, melyiyel jóváhagyta a vármegye közönségének azt a határozatát, hogy az épiteudő vármegyei székház épitési költsége.re a pesti el.-ő hazai takarékpénz áriul, 3 u/ 0 os vármegyei pótad óval biztosítva, 250,000 forintul vesz kö.c-öu, s el­fogadta egyszersmind ama részletes föltételeket is, melye­ket e peuzintézet igazgatósága a kölcsön kiutalására nézve megszabott. fö hatalmazvan egyszersmind az alispánt a szükseges további iepése.c megtételére. Ezuun az ali-páu indítványára Hrabovszky Guidó­nak az első napon oeadott. ii.ditványa vetetett eio s intéztetett el, ügy, alio^y azt mar jeieztük azután pedig a tárgysorozat 08 pontja, uevezeteseu Harsányi Menyhért es Scheiber Jozset Kérvényé a kisvárda—nyirOaturi vasút anyagi támogatása, s Kis és Nagy Báka "községek folya­modványa ezen vasu'.voiialou községük közelében állomás létesítése iránt. A közgyűlés — vita u áu, melyben Harsányi Menyhért, Ferentzy Emil, Gál Etek, Haas Mór es Somogyi Gyula vettek reszt, elfogadat az u kuide.-ben inegbizou küldöttségnek es az allaudó választmánynak veleinéuyét. kimondván azt, hogy a kért anyagi támoga­tást e vasú vonal létesítésére — ok es alap hiányában nem szavazza meg. A húsvágási szabályrendelet, a belügyminiszternek uémely módosításaival elfogadta a közgyűlés. A Nyiregyházáu Katz Simon által felállítani szán­dékolt zálogház ügyeben a közgyüiés elhatározta, hogy a kereskedelemügy: miniszternél a zálogház eugedelyezése elleu — közerkö csiségi szempontból — kérelmezni fog. Az esetre pedig, ha a miui-zter az engedélyt mégis megadná, a közgyű,és a zálogösszegek után a kamat­lábat 8°/ 0-ban, az őrzési dijat pedig arany és ezü.tue müekuél 6, egyeb zálogtárgyaknál 10° / o-bau alapí­totta meg. Néhai Vidliczkay József helyére az állandó választ­mányba Jármy Ödön választatott meg. Ezután Somogy és Vasvármegyék átiratát tárgyalta, a közgyűlés a Biross Gábor kereskedelmi miniszternek küldendő bizlami felirat tárgyában. Az állandó választ­mány, Baross uagy erdemeire való tekintettel, a bizalmi feli rat iutezéset véleményező. Bory Béla es Grál Elek e veleméuy elleu, Ferentzy Emil es Harsányi Menyhért pedig annak eliogadása mellett szólaltak foi. A közgyű les ;ö';bsége a bizalmi felir.it intézését elhatározta. Ilont és Al ó Fehérmegye az önkormányzat es tiszt­viselő választási jog feutartása mellett, Somogy es S a inár­várinegye pedig az államosítás behozatala e.dekebeu a képviselőházhoz intézett felirataikat pártolás végett meg küldvén, az állandó válasz'niáuy iizzal a véleménnyel terjesztette ez ügyet a közgyűlés elé, hogy az az átira­tokat vegye egyszerűen tudomásul, meg p dig azért, mert Szabolcsvármegye közönsége e tekintetben — még pedig elsőül — kijelentette már véleményét. Bory Béla ezzel szemben inditványozá, hogy a közgyűlés írjon föl újra a képviselőházhoz s feliratában haugsu yozva azt, hogy a mostani képviselői) iz a nemzettől a közigazgatás reude zésére mandátumot nem nyert, kérje a törvényjavaslatnak a jövő országyűlésig a uapireudrol va ó levételé'. Feren­tzy Emil ez indítvány ellen, Gál Elek mellette szólalt föl. A közgyű'és 18 szóval 13 ellen az állandó választ­mány véleményét fogadta el. A njire^jiiá/ii jótékony nőegylet kör.'bül. Érdekes felvilágosilást szerezhet magának a t. olvasó közönség a városunkban, annyi tevékenységet kifejtő jót. nőegyesület működéséről, ha a f. évi május hó 10-én megtartott rendes közgyűlés lefolyását — legalább rész­ben — figyelmére méltatja. 1. Korányi Imréné n. e. elnök jelentését az 1890-ik évről Leftler Sámuel n. e. titkár a résztvevők meleg érdek­í lődése mellett olvasta fel; a jelentés főbb pontjai a következők: Mélyen tisztelt nöegyleti közgyűlés! Midőn a in. t. közgyűlés bizalmából, mint ezen jótékony egyesület élére állított elnök első alkalommal vagyok szerencsés a lefolyt ! barátságoddal, jó sziveddel, nemes lelkeddel oly rútul ! visszaéltem. Te megmentettél a földi igaszságszolgáltatás­tól. a világ előtt a szégyeulől, de én meg nem mene­kedhettem azou kinzó tudattól, liony tégedet jóakarómat, legjobb barátomat megcs ilta'ak. Bicsáss meg a haldok­lónak oly szívvel, min amily meleg érzéssel szerettedd az élőt egykoron. Igen, beismerem, hogy rutul vissza­éltem bizalmaddal, mert nevedre hetvenezer forint ér tékü váltókat, hamisítottam. Ez összeget mind a játékasztalnál vesztettem el s midőn ez összeg kifizetésével becsületemet akartam meg­menteni, ugyanakkor aljassá váltam, közöuséges csaló, okmányhamisitó ember lett belőlem B. csáss meg, ha megtudsz bocsátani és ha ezt meg­teszed, még csak arra kérlek, hogy Elemér fiamnak ue j mond meg soha, hogy mivé lett, hová sü'.yedt szeren­csétlen apja. Titkold el előtte bűnömet, nehogy megát­kozza emlékemet. — Isten veled! Öleld meg helyettem egvetleu gyer­mekemet és bocsás meg nekem nemes sziveddel," A levél alá keltezéssel gróf Sziklay Dienes ueve volt jegyezve, reszkető kuszált vonásokkal. Nem csoda! a halálküzdelem közt irta alá nevét. Zabary fájdalommal értesült pár nap múlva Dieues gróf haláláról. Bicsánatra már uem volt szükség. Még csak a gróf utolsó kívánságát akarta teljesíteni és azért elha­tározta, hogy Elemér sohasem fogja m-gtudni atyja szégyenét. Még egyszer elolvasta a levelet, egy-két köuyet törüit le tisztes aiczáról és a levelet goudosau átkötve péuztárába zárta. A bús emlékek hatása alatt el is felejtette, hogy legjobb volna megsémmisiteni a gróf utolsó vallomását. Ha tudta volna, hogv mennyi szerencsétlenségnek lesz okozója e vallomás, bizonyára megsemmisítette volna e levelet. Zibary, mint már fentebb emiiteltük, sem Eleméi­nek, sem másnak, de még legközelebbi környezetének sem szólt, seinmír az elintézett ügyről. Szükségtelennek, sőt károsnak találta. Nem akart „megmentének" nek fel­1 t-90-ik évről szóló jelentésemet e sorokban benyújtani s ennek szíves meghallgatását a t. egybegyűltektől tisztelet­tel kérni, nem mulaszthatom el. hogv kifejezést ne adjak most is azon aggodalomnak, mely keblemet megszállotta akkor, midőn a nőegylet bizalmából a megtisztelő állásra helyeztetem. Kifejezett aggodalmamnak azon örvendetes erzes képezte alapját, mivel éveken át közvetlen meg­győződést szereztem magamnak arról, hogy az egyesület vezetese mily szakavatott és lelkiismeretes elnök kezeiben van letéve, s ez örvendetes érzésnek fájdalmas színezetet adott az. hogy e buzgó és tevékeny elnök : Kovách Gerőné urno hivatalatol megválik, s az én gyengébb s kevésbbé tapasztalt kezeimbe tétetik le az egylet vezetése. De bármily aggodalommal is foglaltam el jelen állásomat, ma már az ev bevegeztenél örvendetesen kell kijelentenem, hogy nyugodtan állok meg a beszámolás e pillanatában Önök előtt: mert a ránk rótt nehézségeket és munkát, az egye­sület kitűnő tisztikarámik őszinte és odaadó támogatásával, fáradhatatlan tevékenységével, s a választmányi tagoknak lelkes közreműködésével, sikerült teljesen kielégítő ered­ményei befejeznem. Midőn tehát jelentésem kapcsában az egylet ügyeinek emelkedését jelző adatok kerülnek a tisztelt közgyűlés elé: ezt ne nekem, hanem a segítségemre álló tisztikar és választmány buzgó közreműködésének méltóztassék beszámítani: a miért is itt legelső helyen kedves kötelességemnek ismerem az őszinte tisztelet és nagyrabecsülés szavait a tisztikar részére kifejezni! Ami az egyesület kebelében felmerült fontosabb eseményeket illeti, azokról az 1890-ik évről a következőkben van szerencsém beszámolni: l-ör. Az egylet legelső és nem kevésbbé fontos feladatát az ..Árvaház- ápoltjainak gondozása képezvén: ez évben is minden intézkedés megtörtént arra nézve, hogy az alapszabályokban foglalt követelményeknek elég­j tétessék s árváink kellő gondozásban részesitessenek. Mindennemű szükségleteik fedezésére 572 frt 92 kr j fordíttatott, s igy egy-egy árváinak egész évi ellátása — a mennyiben jelenleg 10 árva áll közvetlen gondozásunk alatt — 57 frt 29 és =/,„ krba került; az árvák, a törvény rendelkezése szerint himlő ellen beleltek oltva; ruházatokra és ágyneműikre kellő gond fordítva tisztaság tekintetéből; foglalkozásuk csak a téli időszak tartania alatt szorítkozott a szobában való tartózkodásra, mig ;i kedvezőbb időben testi fejlesztésük czéljából, a szabadban való játékra irá­nyult az ápolónő figyelme utasításom folytán. Daczára e gondozásnak egyik árvánkat a/, úr magához szólította, ki is január hó 19-én nieghalálozváu, tisztességes eltakaril­tatásáról gondoskodva lett. Meg kell jegyeznem végül, miszerint a választmány arra is kiterjesztette gondját, hogy az árvaházból kiadott s szolgálati minőségben elhelyezeti árva leánykák havi­díjazása szabályoztassék, miáltal az őket elfogadók és az árvák közötti viszony tisztább alapokra helyeztetett. Kötelesség mulasztást követnék el. ha a t. közgyűlés ügyeimét már most jelentésemben fel nem szólítanám azon feladatának komolyságára, mely az árvaházi épületnek jó karban helyezésére — renovaliójára — irányul, s mely a jelen gyűlés tartama alatt külön is tárgyalás alá fog vétetni. II. Szép tevékenységi tér nyill meg az egylet részére azáltal, hogy nőiparískolát tart fenn sajál kebelében. Az ipariskola méltó büszkeségünket képezi s azt hiszem a város közművelődése tekintetében is jótékony intézmény gyanánt üdvözölhető! A nőipariskolában az elmúlt 1890/9l-ik tan­évben, mely szeptember hóban 15 rendes és egy rendkívüli növendékkel nyílt meg, ma már 39 rendes, 5 rendkívüli, 9 szabósági, összesen: 53 növendék nyer kiképeztetést, még pedig egy jeles képzettségű rendes tanítónő és két segédképen alkalmazott tanerő közreműködése melleit. Az 1890. év folyamán a julius hó 5, 0, 7-ik napján megtartott kiállítás fényes sikere örvendetesen igazolja ez iskola magaslaton álló működésének jótékony voltál,, iga­l zolja úgy a vezető tanerők, mint növendékek szorgalmát i s ügyességét egy iránt. Épen azon körülmény, hogy az intézet szélesebb i körben vétetik igénybe, lette szükségessé egy ujjabb varó­tünui és jólette dic-őitésé: nem kívánta senkitől. Beérte öutudatával. Arról is meg volt, győződve, hogy ez Eleméi­leikén gyógyithatlau sebi t ütu 1. Elemér gyakran megfordult a háznál uem annyira a nők körében, mint inkább hivatalos ügyben. Zabary sokszor gondolkozott azon, hogy mily jó volna, ha Evelin a Sziklay Elemér nejévé lehetne. Nem a grófi korona volt ilyenkor eszében, hanem szerette a komoly, törekvő fiatal grófot és óhajtotta volua boldoggá teuui. A Zabary ház csendességét nemsokára egy szomorú esemény zavarta meg. Az ügyvéd a törvényszéki palota nagytermében épeu bevégezte fényés véd ibeszédét, melyet egy liilvesgyilkosság gyauuj íba e-ett boldogtalan nő felett tartott, midőn hirtelen annyira rosszul lett. hogy kocsi­ján kellett hazaszállítani, hol azouual lefeküdt. Szélhűdés érte és az orvosok egyértelmiileg kinyilatkoztatták, hogy csak néhány órája van még hátra az életből. A legerő­sebb szereket kísérlettéit meg, hogy legalább egy pár pillanatra vis-zanyerhesse öntudatát de hasztalan volt az orvosi tudománynak miudeu kísérlete, ez nem volt keresztülvihető. Zabarvné és Eveliu Csöndesen ültek a nagy beteg ágya mellett. Az özvegy, bár megrendítette a váratlan csapás, hidegen viselkedett, mig Eveliu köunyezve imád­kozott. A mély c-eud közepett egyszercsak feluyiíja sze­meit Zibary, magához tér, körültekint és gyöngéden meg­szorítja neje kezét, mig Eveimre mosolyog. Majd halk hangon kéri nejét, hogy nyitná fel pénztárát és hozna el a fiókból egy átkötött levelet. Zabaryué uem tudta mire vélni a dolgot és sietve tett eleget férje óhajának. Amint átadta a levelet, kibontá, még egyszer beletekintett, hogv csakugyan az e a kere­sett levél és azután gondosan összehajtva és végső erejét összeszedve megakarta semmisíteni a levelet, de e pilla­natban egy ujabb roham megfosztotta erejétől, a levél kiesett kezéből és ö visszahanyatlott vánkos tra ... a lélek elszállt testéből. Egy óra múlva Zibaryué és leánya mély gyászban térdepeltek az elhunyt ideiglenes ravatalánái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom