Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-03 / 18. szám

Melléklet a „IMyirvidck" 1891. 18-ik sxámáhox. Az az „egy sziv, egy dobbanás", mely fogékony volt nemzeti ünneppé tenni az első gőzhajó megjelenését a Dunán s ujjongott, mikor a láuczhid gránit oszlopait Buda és Pest között lerakták; az a nem csinált, de a maga gyökeréből nőtt közvélemény, meiy az egész nemzet meggyőződéseként a „legnagyobb magyarénak nevezé Széchenyit, a „haza bölcsének" Deákot s nemzeti kulluszszá emelte a Kossuth nevét. E nagy idők szellemét, a közfelfogást, lelkesedést, érdeklődést, mely együtt véve azt eredményezte, hogy volt közvélemény, volt nemzeti élet Mag)arorsz ígon — a munkás nemzeti szellem kimerülése váltotta föl. Az az apró példa is, melyet a N) irviz társulatnak a kellő érdeklődés hiánya miatt eredmeny nélkül széjjel oszlott közgyűlése nyújt, megerősíti ezt a valóságot. Annál is inkább, mert az érdeklődésnek ez a hiányossága, ez a közönyösség épen azok részéről nyilvánult, akik a társulat kötelékében együttvéve és külön-külön a saját maguk anyagi érdekeit szabályozni, körül bástyázni vaunak hivatva. Ilát igaz, hogy erre a munkára újra össze fogják hivni a Nyírvíz társulat érdekeltségét s akkor akik ott lesznek, határozni fognak Az eredmény meg lesz; de ez nem változtat magán a tényen, melynek konstatálását nem tartjuk felesleges és haszon nélkül való dolognak, hogy t. i. az erő, az a hatalmas tényező: az állampolgároknak a saját maguk ügyeik intézésében való részvétele, mely idáig törvényeinkben biztosítva van: a közdolgok iránti érdeklődés kialvása folytán elvész, megsemmisül. Eunek az érdeklődésnek — habár e hasonlat kissé drasztikus — volt legalább is az a jelentősége, mint az olajnak a gépeknél. A megfogyott, elapadt érdeklődés a kőzdolgok iránt azt eredményezte, hogy az olajozatlan gépezett megkopott. Ennek az olaj nélkül szűkölködő gépezetnek a nehéz járását, a kenetle:i szekérnek a nyikorgását észrevette a közvélemény. S igy támadt ebből a tapasztalatból az az áramlat, mely most az állami közigazgatás olajával akar — a régi forrás olaja elapadván — uj és gyorsabb mozgást hozni a gépezetbe. Mert a tengelynek elkopni nem szabad! Képviseleti gyűlés. A városi szervezeti szabályrendelet tárgyalása, miután a képviseleti közgyűlés amaz óhajának elég tétetett, miszerint az előleges tanulmányozás és áttekintés czéljából minden egyes képviseleti tagnak megküidessék, f. hó 1 én tartatott meg. líeggel 9 órától délig, s délután 3 órától esti 8 óráig ültek együtt a városatyák, hogy komoly meggoudoltság vezérelte belálásukkkal határozzanak a szervezkedő bizottság azon munkálata felott, mely uj, vagy legalább is a hasznosság és czélszerüség érdekeiből kifolyólag módosított szervezeti szabályrendelettel van hivatva ellátni városunk adminisztrátióját a legközelebb niegtartaudó általános tisztújítás alkalmára. Lehetetlen kicsinyelnünk e muukálatot úgy ad miuisztrationalis mint sok tekintetben ethikai szempontból is. Jól esett tapasztalnunk, hogy akkor, midőn ügy szólván világszerte legfőbb gondoskodás tárgyát képezi a közpályán működők anyagi existeucziíijának lehető biztosítása, amely egyszersmiut a közszabadság, a közérdek tényezőinek egyik legfőbb biztositéka, ami általában szűkkeblűnek itélt képviseleti testületünk, számot vetve anyagi tehetségeinkkel, a legkevésbbé zárkozott el ennek szüksége elől, s nagylelkűségével, melytől egyáltalában nem tagadható meg a szeleskörű szakértelem, lehetővé tette eddig sajátszerű rendszertelen hivatalnoki javadalmazásaink megfelelőbb és indokoltabb arányosítását és számot, tevő emelését. Már maga e tényből következő tanulság, inelyszerint képviseleti közgyűlésünk a városi főbb hivatalok javadalmazásának emelése által demonstratíve jelét adá, hogy minden kicsinyeskedő szempoutoktól eltekintve, fel tud emelkedni arra a magaslatra, mely a közügyek helyes vitelét elválaszthatlanul fűzi az abban működőknek anyagi gondoktól való lehető megszabadításához : elég biztosítékot nyújt arra nézve, hogy képviselő testületünkben a modern adminisztrationalis érdekek kellő figyelemben részesülnek, s ebből következőleg városunk jövőben való kormányzatának javítása iránt dicséretes érzékkel bir, arai c^ak megnyugtató lehet. Sem időnk sein terüűk niucs bővebben kiterjeszedui a f. évi május hó 1 én tartott képviseleti gyűlés egyes előnyös határozatainak méltánylásaira, mert ez czélunkon is tul esik akkor, midőn e közgyűlésről elvi és gyakorlati főbb megállapodásainak rövid vázlata által csupán általános képit kivánuuk nyújtani. Szokatlan élénk érdeklődés előzte még a tegnap előtti képviseleti közgyűlést. Sok ellensége volt az ujilásou behozatalának, s ezen körülmény még iukább kötelességévé tevé az elfogulatlan és a dologhoz jobban értőkuek, hoiiy minden erejüket ös-zeszedve találjanak módokat és eszközöket a szervezkedési bizottság nemes intentióuak keresztül vitelére. Eunek volt kifolyása a mult hó 29 ére összehívott előleges értekezlet, hova a képviselet tagjai minden párt árnyalat nélkül meg hivattak, állás foglalás és megállapodás végett- az uj szervezeti szabály reudelet módosításait illetőleg Teljesen tájékozva bárkit is és előkészítve a nagy munkára, veíte kezdetét a képviseleti gyűlés. Ezen körülmény eredményéül lehet kiváltképen tekinteni tehát, hogy néhány nevezetesebb mozzanat kivételével általában sima lefolyású volt az, s kevésbbé lett provokálva szenvedélyes szóharc?, ami p^dig a tárgy fontosságából joggal követ keznékI A képviselő testület .intelligensebb eleme — ismert tényekből következtethető esetlegességek elhárítása czéljá bél szép számmal jelent meg, biztosítva jó eleve is a tur bulens elem izetleukedéseiuek bukását. Különben a szervezeti szabály rendelet tárgyalása eredményeiből a következőket emeljük ki: A polgármester jogkörét szabályozó része a régi szervezetnek annyiban szenvedett módosulást hogy remi kivüli kiadásokra fölvett tételből kiutalváuyozási joga 20 frtról 50 frtra emeltetett föl, egyebekbeu pedig a régi szervezet határozmáuyai maradtak meg, kivételével annak, hogy akadályoztatása esetén a képviseleti közgyűléseken való eluöklés a legidősbb tanácsuokot illettvén helyettese a főjegyző, inig eddig a tanácsüléseket is a legidősbb tauácsos eluüköt. E helyütt kell inengemlitenűnk továbbá egy igen szép és fontos határozatot Kiindulva ugyanis abból, hogy ugy az országos törvényhozás, mint általában maga a társadalom is miudinkább érvényre emeli a vasárnapi munkaszünetet, kimondotta a képviselet, hogy az uj szervezeti szabályrendelet életbe léptével vásár és ünuepuapokon hivatalos órák nem tartatunk. Ezzel kapcsolatban a fogalmi szakok hivatalos óráit télen nyáion d. e. 9—12 d. u. pedig 3—5-ig szabta ki, míg a kezelő és segéd személyzet óra íeudjén változtatást nem eszközölt. A főkapitány munkakörének kiszabása csak jelentéktelen módosulást szenvedett, legfeljebb annyiban, hogy kötelességei sokkal nagyobb práecisitással szabattak ki, valamint az alkapitány ressort.jából a kihágási ügyek vezetése a törvény kívánalmai szerint kivételvéu, a főkapitány teendői közzé soroztatott, mig az alkapitáuyra vonatkozólag az lett megállapítva, a képviselet jogász erőinek ajánlata alapjáu, hogy ő a főkapitánynak segédje és alkalomszerű helyettese, kivéve a cselédügvet, mit teljesen önállóan és függetlenül intéz. Stiláris módosítások és határozottabb éitelmü kifejezések elfogadása csak előnyére szolgált a java-la'uak, uiik nemcsak ehelyütt, hauein általában minden részében előfordultak. A tanácsosok muukaköre szintén határozottabb ala kott kapott. Lesz ugyanis katonaügyi tauácsos, az összes katonaügyek vezetésére, tehát a nepfelkelés nyilvántartására is hivatva, ide sorozva aztáu a külgazdaságot, továbbá tanügyi tanácsos megbízva a belgazdaság vitelével is. Különben elsőségre euyik sem tarthat igénvt. Az adóügyi tauácsos két uj adótisztet kap. A birtoknyilvántartói, mint külön állás megszüntetésével, ezeu teendők ellátása maga az adóügyi tanácsos munkáját képezeudi, segítségére egy díjnok beosztásával. Nyo cz esküdt helyett azonban c-ak 7 boc-láttatik rendelkezésére. A jegyzőkről szóló rész változatlanul elfogadtatott. A közgyámnál azouban jelentékeny módosiiás tétetet', amennyiben az árvapénztár kezeié.-e alól kivonatott, s egyesitletett a házi pénztárral, de szigoruau teljesíteni tartozik mindazon teendőket, miket árvagyámi m.nöségt* megkövetel, te hát tulajdouképenihivatásáuak adatott vissza. Igen éléuk vita fejlődött ki a számvevőről szóló szakasznál. A szaporodó ügy k gvo:s elintézésének érde' e valamint a rendes évi nagy munkálatok ellátása a je'enlegi számvevői személyzet meg<zaporitásának szükségét tüntette ugyanis föl. Bármennyire erősködött tehát a képvi.elet „ueru'-es ré-ze, e hivatal megértett fontossága egy alszámvevői állás és ugyancsak az árvapéuziár átté;elével a házi pénztár megkétszerezett munkájának ellátására még egy számtiszti állás rendszeresítését eredményezte. Legérdekesebb és legzajosabb volt a második alorvosi állás feletti vita. Maguk az orvosok voltak a legnagyobb ellenségei, lehetetleuuek moudváu, hogy a nagy területen elszórt tanyák közegészség ügye nyerne valamit a második alorvossal. De a képviselet a szakértők véleményét uem respectálta, hanem hivatkozva a tanyai lakosok uagy halandóságára a kérdést akként iutézte el, hogy m nd a három orvos részére kiszabott egy részt, s a közegészség ügyi teendők önállóan foguak általuk intéztetni. A hIroin bába szintén meglett adva a tanyáknak, de fogat, tart sára — amint azt a szervezkedési bizottság javasloíta, nem lesznek kötelezve. Az állatorvosra szintén lényeges változtatás tétetett. Mióta ugyanis a hentesek strikolnak, az állatorvos teendői annyira megszaporodtak, hogy a szervezkedési bizottság elhalaszthatatlanuak találta, még egy állatorvosi állás szervezését, egyenként 200—200 frt fizetéssel, hogy személyes indokok is közre játszottak, azt a felszólalásokból következtetni lehetett. A fize'.ések megállapítására következett végül a sor, ami auuál köunyebbeu ment, mert a képviselet hátul ülő tagjai iszonyú haraggal eltelve a folytonos kudarcz miatt, ott hagyták a gyűlést a három orvos megszavazása után, teljes erejükből tiltakozva az ellen, mintha nekik egyáltalában szükségük volna orvosra. A képviselet nagy lelkű volt, e kérdésnél, sőt még a bizottság javaslata szerinti fizetéseket is meg javitatta, igy pl. a számtisztek, iktató és kiadó 550 írtját <i00 frtra emelte, s e.'yes Írnokok fizetésében is előnyös változtatást eszközölt. E nevezetes gyűlésnek lámpavilág mellett esti 8 órakor volt vége. A vasárnapi munkaszintet. A vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslat 3. § a értelmében a kereskedelmi miniszter kötelezve vau rendeleti uton intézkedni az iránt, hogy mily munkák vétessenek ki a vasáruapi munkaszünet alól. A kereskedelmi miniszter a törvény utasitásáuak megfelelően készített egy rendelet tervezetet, melyet véleményezés végett most küldött le a kereskedelmi kamarákhoz. magainat tartanom a világ beszédétől. Férjhez meuni pedig nem akarok, azért arra határoztam el magamat, hogy lemondok grófról anélkül, hogy körömből el kellene távoznia. 0 Evelin férje lesz. Előre örvendek azou, hogy milyen nagyot fognak nézni ellenségeim, ha egyszer csak egy szép napon arra a bevégzett dologra ébredne!-, hogy a nemes gróf nőül vette Zabary Eveliut. Hirtelen alig tudtam Z ibaryné szavaira felelni, mert nem birtam eldönteni, vajon büszkesége, hiúsága nagyobb-e az asszonynak, vagy szivtelensége? Szavaiból a szenvedély szólt és a megsértett, vi=szautasitott sziv bosszűhaugja, melyet azonbau elhallgatott. — Asszonyom — felelém neki kisvártatva — bocsásson meg, ha nyilt leszek. Meggondolta e, hogy ez erőszakolt házasság töukre tesz két szivet? Meggondolta-e, hogy lesz e elég lelki ereje a titkon, szerelett férfi közelében élni, azon férfi közelében, ki leányának férje lesz? Gondolt e arra a veszélyre, mely e végzetes játékból származhatik mindhármukra? Ne feledje asszonyom, hogy e játékban kegyed veszthet legtöbbet. Öntudata gyötörni fogja szüntelenül, hogy a boldogtalanság karjai közé dobta, tudva és készakarva egyetlen leányát s ne adja az Isten, de bekövetkezhetik az is, hegy Evelin nyomára jön az egész játéknak és meg fogja vetni kegyedet aszszouyom. . . . — Ne tovább! — feleié sötéten Zabaryué. — Öa férfi, maradion közöttünk minden. Ne is kisértsen meg lebeszélui. Eu akarom, hou'y Evelin a gróf nejévé legyen és annál jobb, mentül előbb megtörténik az esküvő. Soh e sajnálja Eveliut. Csalódik ön, ha azt hiszi, hogy a uői sziv olvau hamar megtörik. Erős az, hiába moudják azt Cuök férfiak gyöngének. Azután meg az a boldogság, melyre öu hivatkozik, úgyis ideig óráig tart, elmúlik mihamarább. A megszokás pótolja a boldogságot. Azután meg egy asszonynak elvégre is, ha nein boldog van. . . . Most már gyűlölettel fordultam el ez asszonytól, ki ily anyagiasan fogta fel a boldogságot. Köszöntem és távoztam, útközben arról gondolkozva, vajon megsértett büszkeség, vagy a grófi korona után való vágy vezeti Zabarynét tetteiben ? (Folyt, köv.) iról is, kikről tudjuk, hogy fájdilmas csalódásokon men tek keresztül és a fájdalom töviseit hordozzák keblük ben. „Édes Evelin! mondám neki, bocsásson meg, de én nem értein beszédét. Azt hiszem, hogy az elmondottakat csak álmodtam. Mi okozta kegyedben ezt a szomorú változást, hiszen pár nap előtt még egyetlen bűfelhő sem árnyékolta szép homlokát és ma már oly fájdalommal beszél s oly szenvedőnek néz ki. Talán tulkövetelő va gyok, hogy titkáról kérdezem V de eugedja meg ezt nekem, ki kegyedet már régen ismeri és oly melegeu érdeklődik sorsa iránt, kérem, uagyon kérem, mondja el báuatának okát" Evelin éppen felelni akart, midőn édes an ja belépett. . . . Felkeltem ülőhelyemről és könnyed főhajtással üdvözöltem Zabarynét, ki űgylátszott örült eljövetelem nek. Ezer kérdéssel ostromolt, be sem várva feleleteimet, miközben hol leáuyára, hol reám tekimett, mintegy arczuukról óhajtváu leolvasni a belépése alkalmával megszakított beszédünk tárgyát. Feltüut előttem az az éles ellentét, melyet Zaba ryué v.dámsága és Eveliuuek szomorú maga'artása kö'.t észleltem. Eppeu felelni akartam a számtalan kérdésekre, midőn Zabaryné hozzám sietett és haik haugou, de mégis űgy, hogy Evelin is hallhatta, fülembe súgta: „Gratu láljon már az uj meunyasszouynak" és ezzel Evelinre mutatott. Világos lelt elóttem minden, mert e pár szó mindent megfejteit. Felállottam és kezemet nyújtva a szép leánynak, csak annyit mondtam : „Örülök eljegyzésén és kívánom, hogy boldog, nagyon boldog legyen." Éreztem, hogy az Evelin puha keze remegett, midőn megakarta köszönni egyszerű jó kiváuatomat, de Zabaryné ebben megakadályozta. Eveliu bizouyára boldog és megelégedett lesz. Gróf Sziklay Elemér derék, művelt ember. Igaz, hojy nem régen isinérik egymást, de majd megismerik, ha egymáséi lesznek. Sziklay szegény ember, de poutos hivatalnok, kifogástalan gentleman és az előkelő társaságok szívesen látott vendége. Keserű mosoly vonult el ajkaimon e szavakra. Cso dálkoztam Zabaryuén, ki mindenuel törődik, csak azzal nem: vajon Evelin szereti-e a grófot? Ez reá nézve ügy látszik mellékes volt. Az igazi szerelmet nem ismerte soha, mert férjét nem szerette. Hozzáment, hogy ragyoghasson, mig szerelmével olyan után epedett, ki nem viszonozta érzelmeit. Ö csak arra gondolt, hogy Eveliut férjhez adhassa, de hogy uem törik e meg szive a kényszer alatt? azzal kevesebb törődött. Nem akartam beleavatkozui ebbe a kényes ügybe és éppen azért néhány pereznyi társalgás után távoztam, magukra hagyva Zibarynét és Evelint. E naptól kezdve Evelin megváltozott. Magába vonult, kerülte az embereket. A régi mosoly eltűnt ajkáról, látszott, hogy szenved, nagyon szenved lélekben. Mikor hazamentem, elkezdtem gondolkozni a hallottak és tapasztaltak felett. Lelkemből sajnáltam Evelint. Nem fűzött ugyan hozzá semmi, csakis a barátság, melyet egymással hallgatagon kötöttünk és mégis kész voltam volna boldogságáért mindent megtenni. Elmerengtem azon, hogy mi lesz e gyermekből? Férjhez megy, mert anyja akarja, ahhoz, akit uem szeret. Magam előtt láttam elhervadva, megtörve a titkolt bütól, szenvedéstől, mely még jobban fáj az embernek, miut az elpanaszolható boldogtalanság. Elhatároztam, hogy beszélui fogok Z ibaryuéval és megkérem, hogy ne erőszakolja Eveliut ahhoz, akit uein szeret. . . . Pár napra ez eseméuyek után megtudtam, hogy Evelin falura ment és azért sietve menten Zabarynéhoz. Csakhamar áttértem társalgásunk közben Eveliu eljegyzésére. Nem tudom, vajon mi adta a bátorságot, hogy ügy beszéljek, amint beszéltem, Őe aunyi tény, hogy Zabaryné figyelemmel hallgatott s midőn rámutattam nem alap tálán aggodalmaimra, egy könyet vettem észre szemében. De csakhamar, mintha megbánta volna gyöugesé gét, bizonyos szigorú haugou igy felelt: — Öu tudj i, hogy az egész város a;t beszéli, hogy nem érdektelen előttem gróf Sziklay. Helyzetem kezd tűrhetetlen lenni. Nem egyszer találkoztam már megvető mosolyokkal azok részéről, kik irigylik azt, hogy a gróf körömben szívesen időzik. És ez engem boszaut, Bír fiatal vagyok még, de uagy leányom van és távol kell I