Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

„IN V í lí V I « & És épeu ezért szörnyen kényes ez a kérdés. Mi, akik benne élünk e viszonyokban, érezzük, tudjuk e helyzetnek visszáságait, de azért igen nagy zavarba jönnénk, ha körülményeinket nem ismerő ember kérne tőlünk e tekintetben felvilágusitást. Mert ezt a viszonyt apró, magukban véve jelentékteleneknek látszó dolgok karakterizálják, amelyek azonban együttvéve mégis igen kirívó színezéssel mutatják e viszonybeli közállapotaink képét. Apró sakk-huzások mind a két részről, melyek magukban véte lényegtelenek. De világos és sötét figuráknak egymás ellen va!ó manövrirozásai mégis. S az opportunitás elvének mind a két részről való betartása mellett i«. nem tudunk néha elnyomni bizonyos vehemenciát, amelynek kitörései aztán a létező ellentéteket világosan felmutatják. Áldástalan és oktalan állapot ez! És ezzel a létező és konstatált helyzettel szemben mi a kötelessége Nyíregyháza város polgármesterének ? Legelső lorban számolnia kell e helyzet létezésével. Ismernie kell, hogy e helyzet megteremtésében kétfélt elem tzerepel. Az egyik, mely a vármegye gyüléstermében barátságtalan indulattal foglalkozik Nyíregyháza városának tőrvény szerint oda kerülő közdolgaival ; s a máiik, mely a városi képviielttben túlságos és tapintatlan módon fogja föl és pertraktálja ezt a helyzetet. A polgármesternek nevezetei szerepe van hivatása szerint kijelölve arra nézve, hogy ezek a közviszonyaink nagy kárára létező állapotok megszűnjenek. S hintós reményeink vannak hozzá, hogy meg is fognak szűnni. Mert semmi ok nincs rá, mely létezésökre jogosultságot adna, s a vármegye intéző köreiben a legmelegebb érdeklődés s a legőszintébben táplált jószándék létezik Nyíregyháza várói érdekeinek előmozdítása iránt. Bencs László személyében pedig, e viszony rendezése tekintetében is helyes választást tett a város. Bizonyos lehet a felől e város közönsége, hogy érdekeit nálánál senki inkább szivén nem viseli, más részről pedig ide s tova negyedszázados közszolgálata alatt szerzett tapasztalatai, embereknek, viszonyoknak tökéletes megismerésére is vezették s megszerezték neki azt az elfogulatlanságot, melylyel a városnak a fentebbiekben röviden érintett helyzetét — ha a bajon segíteni akarunk — megítélni kell. Nyíregyháza város rohamos baladása természetszerűen hozza magával, hogy további fejlődésünknek kolönbő/ő tényezői mindinkább felismertetnek s ez által folytonosan szaporodnak amaz igények, melyek gyors előrehaladásunk versenyében felszínre kerülve, várják, követelik kielégitésőket. A polgármester, aki élére állíttatott egy város kormányzatának, kell, hogy e tényezők teljes fölhasználásának, a folytonosan szaporodó igények teljesüléiének rendjét, idejét okosan beosztani tudja. Kell, hogy ismerje egy egészségei fejlődés eszközeit és feltételeit, megvonva a korlátokat egyfelől az anyagi erőinkkel nem számoló túlkapások ellen, másfelől pedig okosan és bátran kezdeményezve és elöres gitve valódi szükségleteink kielégittetését. A „NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA." A'ásár után. Nyári este — repül a por — fú a szél, Lankadt száron kavarog a falevél, Nagy u meleg álmosító hulláma, Tolakodik, repül a por utána. Nagy homokos vásártéren visz az út Szekér nyomán sárga homok összejut, Felkavarog: — sima puha felhője ' Visszaterül a sivár domb-tetőre. Megy a szekér, robogását ki hallja? Nesztelenül süpped a lágy talajba A ló lába, — kemény patkó nem nyomja, Minek is vón" itt a puha homokba? Kis döezczenés, — megcsikordul a kerék. Napraforgó üres szárát nyomta szét. — Zizgő zörej — tépett papír darabja Csavarodik, a mint a szél felkapja. Kidobva a vásártéri utczára Nyújtózkodik -zálak szerint hosszára Kék alapú fehér babos rongydarab Mellette egy elhajított rossz kalap. Kopogtatnak, — a bódékat verik szét. Egyiknek már le is szedték tetejét Hogy a deszka lehullott a jobb végen Csorbát tépett a nyugati kék égen. Egész tevékenységére kiterjedő általános koncepcióval kell birnia tervei, szándékai felől, mint a sakk-játszónak, ki legutolsó pionírjával is terveinek szolgáló lépést csinál. És e koncepció megalkotásában számításba kell vennie nem csak a rendelkezésre álló erőket, hanem gátló gyengeségeinket s a közviszonyok kedvező és ellenséges alakulásait is. Mint a hadvezérnek, ki a kiszemelt csatatér utolsó árkát is figyelembe veszi hadi tervének megállapításánál, olyan pozitív alapokon kell megszabni városunk fejlődésének irányát, megválogatni a kellő pillanatban s előre tolni az eszközöket, kíméletével a rendelkezésre álló erőknek s elkerülésével a haszontalan eró-fecsérlésnek. Bencs László, uj polgármesterünk, idáig is meglehetős önálló munkakört töltött be, mint első tanácsos, a városi közszolgálatban. Olyan tisztviselőnek ismertük ot, aki hivatalos működésében nem vont tevékenysége körül kicsinyes bureaukratikus korlátokat, nem szorítkozott arra, hogy előírásos kötelességeinek teljesítésében már megnyugvását találja lelkiismeretének, hanem egyike volt ama tisztviselők közül, kik lelkesedéssel dolgoznak, akiknek van ambíciójuk, s akik nem a „kenyér" kedvéért ülnek csupán hivatalukban, hanem azért is. bogy hivatali állásukban hasznos doigokat cselekedhessenek, javára szolgáljanak polgártársaiknak. Tudjuk és ismerjük mindannyian, akik Nyíregyháza város közdolgait figyelemmel kisérjük, hogy az ő kezének, szellemének, tevékenységének ott van a nyoma csaknem minden városi alkotásainkban Szemeinek élessége hozzászoktatta már, hogy közéletünk minden nyilvánulásait, városi fejlődésünk minden vonalát hivatalos működése kőiben mindég maga előtt lássa s az összes tényezőknek figyelembe vetelével alkossa meg terveit. Azaz, ami mindezekből következik: Bencs László egyéniségében minden garancia meg van arra nézve, hogy a polgármesteri állásnak azt a nehéz feladatat, melyet városi fejlődésünk egészséges irányítása és beosztása tekintetebeu a fentebbiekben vázoltuuk: közös megelégedésre teljesíteni fogja. Két dolog van még, amit ez alkalommal a polgármester ur szives figyelmébe ajánlani bátor kódunk. Az egyik uz, hogy hivatalos és társadalmi állásának egész befolyásával legyen rajta, hogy a városi képviseletben az intelligenciának az őt megillető kellő számú hely biztositassék s ezzel együtt az az erő, melyet az intelligencia ott képvisel, városi ügyeink előrehaladásának nagy előnyere érvényesülhessen. A másik dolog házi dolga ugyan a városi tisztikarnak, de — mert esetleg kárára történhetik a közügynek — közérdeket is képvisel. Sajnos — a közönség köreibe is kiszivárgott már — hogy a városi tisztikar körében a féltékenykedés s a hivatali viszonyoknak más egyéb beteges helyzete meglazította a kollegálitásnak nagyon is kívánatos kötelekeit. A különben is csak látszólagos s nem komoly alapokon támadt ellentétek kiegyenlítése — ha ez sikerülui fog a polgármester úrnak — nem csekély De halványkék, — mályvaszínű az alja, Felette egy arany sugár vonalja A fényes nap a domb mögött leszállott Csak itt-ott vet már az égre világot. Sátor előtt szekéren már a ládák Egy van még lent, félig nyitva — azt várják. Boltos legény tartja gyalult tetejét, A portékát zsidó asszony rakja szét. Sárga kendő visszacsúszott nyakára, l'or szállott fel sima sötét hajára, Kimelegült — fényes piros a képe, Csomagot tart fehér vastag kezébe. Barna, fehér, kék és piros kelméket Mind elrakja. — Esteledik, sötét lett. Esteledik — sürgetik már — nincs készen A sátorból kivész a szin egészen. A vásártér lecsendesül. — Elszéled Belőle már a szin. a hang, az élet. Csak a porban rongyos, boldog gyermekek Bányászkodnak — vásárfiát keresnek. Keresgélnek, ott ülnek már jó régen. Bongyot húzgál gírbe-gurba bot-végen Zászló gyanánt az egyik, mig a társa Tíz ujjával a homokot felássa* Nem hiába — örömében fel nevet, Széles szája elhúzódik: mit lelek! •'őrbe gyüszü, tán a ragya kiverte? Ezer apró fényes lyukkal kiverve. hasznára fog történni a közügynek, mert úgy lesz csak lehetséges a tiíztikar harmonikus, egymást segítő együttműködése. Mindezek elmondása után pedig Bencs László urat Nyíregyháza város polgármesteri székén örömmel üdvözöljük. A terménycsarnok felirata a kereskedelemügyi miniszterhez, vasúti csatlakozásaink s a nyíregyházi indóház tárgyában. Lipunk legutóbbi számának vezérczikkében foglalkoztunk már azzal a fontos kérdéssel, melyet a uyiregvházi terinénycsaruok a kereskedelmi miniszterhez intézett feliratában fölvetett. Beánk nézve mostoha.vasúti csatlakozásaink megváltoztatását s a nyíregyházi vasúti indóháznak — az ott létező mizériák föltárásával — megfelelő kitágítását s berendezését ajánlja ez a felirat a kereskedelmi miniszter figyelmébe. A terménycsarnokot igen fontos indokok vezették arra, hogy e fölterjesztést megtegye. Földbirtokosaiukuak ép ügy, mint kereskedőinknek és iparosaiukuak, Nyíregyháza városának csakúgy, miut aunak az egész uagy vidóknek, melynek közgazdasági központja Nyíregyháza — közös erdeke az, hogy a fölterjesztésben elősorolt igan jogos kiváualinak teljesüljenek. A vármegye közigazgatási bizottsága a legmelegeb ben tette magáévá az ügyet, s nekűuk igen uagy rtményüuk vau hozzá, hogy e kérvény, megokolásának sulyában nyerve az által is, hogy a közigazgatási bizottság — magáévá téve az ügyet — maga is külön fölterjesztésben ajánlja azt a kereskedelmi miniszter ur figyelmébe — kedvező megoldást fog nyerni odafenn. Reméljük ezt anuál is inkább, uitrt főispánuuk is készséggel igérte meg, hogy a fölterjesztésben foglalt kérelmek teljesülétét minden befolyásával támogatni fogja. A terinéuycsaruok fölterjesztése a követktzőleg szól: Nagyméltósága miniszter ur! A uagy újítások, melyeket nagyméltóságod behozott a közlekedés terén, melyekkel az egész művelt világ figyelmét vonta magára és mely<yel kereskedeliuüuket rohamosan minden irányban viszi előre: ar. alantirt egyesületet legmélyebb hódolata és legigazabb elismerése kifejezésére készteti. A megállapított vasúti térképre vetett első tekiutet azonban azt igazolja, hogy Budapestről keletfilé fővonalok mennek: Budapest—Püspök-Ladány—Kolozsvár, Budapest—Püspök Ladány—üebreczeu—Sziget, Budapest—Miskolcz—Kassa—Oderberg, Budapest—Miskolcz—Szerencs—Lemberg, Budapest—Miskolcz—Szerencs—Csap—Stry felt és hogy a Debreczen—Nyíregyháza—Szerencs ezelőtt oly nagy fontosságú vonalrész a világ forgalmától elesik, a Nyíregyháza, továbbá a m.-szalkai ős esap—kisvárdai vonalakkal együtt egy egy zsák utczát képez. A Debreczen—Nyíregyháza—Szerencs 100 krntr távolság helyi érdekű járatokkal van összekapcsolva, do e vonatok 9., 6,4,3 óráig közlekednek, tehát hallatlan lassúsággal, lassabban, mint egy tehervonat. A menetrendet ismételni nem akarjuk, de Nyíregyháza és vidékére a következményei igen hátrányosak, hogy példát említsünk fel: ki Nyíregyházáról Dabreczenbe megy, mig vissza jöhet, 15 órát tölt az ütőn; kinek Szerencsen a ezukorgyárban van dolga, két napot kénytelen eltölteni; kinek Tekajban a dolga, az pedig kocsin megy. Folytatása a mollólc lct«u. Gyertyavilág a vásártér legvégen: Egy elkésett vendég még a csapszékben, Huszár gyerek, a homályból kiválik, Nyírott fején piros sapka világlik. Csaplárosné csinos barna menyecske, Poharak közt legnagyobbat koresne, Bogár szeme hogy a íiun fennakad, Oda nyújtja a vastag zöld poharat. „Eszein azt a szivárványos szemedet!* A menyecske elfordul, de felnevet: „Jön a zsandár — jaj de késő — kend lássa Ha még baj lesz — ugy is van már rovássá." Jön a zsandár; kakas tollas kalapja, Sötét szint vet az elfakult alapra, Szőke haja kikondorul alólla, Hej re legény! de jól illik a lóra! A menyecske minden veszélyt elfeled: „Azért adott a jó Isten két szemet, Nem egy rózsa nyílik e szép világon, Ha kettő ís egyszeribe meglátom." Süt a gyertya kerek piros arczára Nap csókolta gömbölyű két karjára, Süt a gyertya — élénkebb lett világa — Kék zubonyra, a zöld zsandár ruhára. Bepűl a por, eltakarja a képet, Elaludt a gyertyavilág, sötét lett, Fakó homály terült lassan a térre, Csillag sem jött még a halvány zöld égre. Czóbel Minka.